Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-15 / 113. szám

E5ZAKMAGYABORSZA6 ^ Kedd, I9őö. május iá. PERDÜLJ TANCRAS Nagy faba Vágta a fejszét a Szocialista kultúráért érdemérem­mel kitüntetett Diósgy őrvasgyári Művészeti Együttes tánckara, ami­kor május 12-én, szombaton este »Perdülj táncra« címmel önálló táncestet rendezett a Lenin Kohá­szati Művek Művelődés Házában. Önálló táncest megrendezéséhez bő­séges repertoár, bátorság, erő, kez­deményezőkészség kell. S mivel egyikkel sem volt híjával a diós­győri tánckar, megrendezték az estet: jól tették. Mintegy 800 főnyi közönség vas­tapssal jutalmazta a bemutatott számokat. Nagy ráér tékeljük a diós­győri táncosok kezdeményezését. Új színt is találtunk műsorukban. Kedves volt Kuttor■—Kerekes »Bál után.« című táncjáték. A néptánc jövője, a tematikus tánc. Ezzel a számmal arról tett tanúbizonyságot a tánckor, hogy lépést akar tartani a fejlődéssel. Nagyon tetszett Kere­kes: Kinn a bárány, benn a farkas gyermek táncjátéka. Szépek, ked­vesek, üdék voltak a fehéringes, piros nyakkendős kisfiúk és kis­lányok. A lánckar utánpótlását biz­tosítottnak látjuk. Bár egyes sport­körökben foglalkoznának így a fia­talokkal, mint ahogy ebben igyek­szik példát mutatni a diósgyőri tánckar. A többi bemutatott táncszámokról is csak elismerőleg tudunk nyilatkozni. Jólesett ismét látni a sok sikert aratott régebbi táncszámokat, amelyek a kar fej­lődése útjának egy-egy határkövét jelentették. Fáradságos munkát végzett minden egyes diósgyőri táncos fiú és leány. Fogadják első táncestük­ért elismerésünket, jókívánságain­kat további munkájukhoz. Remél­jek, nemcsak a debreceniekre fog­nak felfigyelni ezekután, hanem a diósgyőri táncos fiatalok előtt is lehetőség nyílik majd, hogy dicső­séget szerezzenek az ország hatá­rain kívül is hazánknak, Diósgyőr­nek. A táncest kísérő műsorában is művészit kapott a közönség. Kitű­nően tolmácsolta Szép László a Kőműves Kelemenné székely nép- balladát. Jelentős fejlődést muta­tott fel a népi zenekar, jó prímá­sukkal Balogh Csóka Józseffel az élen. Az együttes szimfonikus zenekara Hacsgturján és Dvorzsák egy-zQy szerzeményét tolmácsolta szépenhangzó előadásban. Talán a bolgár táncok kíséretére tehetnénk némi megjegyzést. A ritmust ke- vésbbé tartották be, a hétnyolcado- kat elsiették. Befejezésül hadd írjuk le ide azoknak a nevét, akik a hétköz­napok szorgos munkájával készítet­ték fel a tánckart és a zenekart. Szűcs Lóránt és Takács László kor­repetitorok jó munkát végeztek. Ezt bizonyítani vem kell. az elő­adás hűen igazolja. Dr Bánhegyi Lászlót, a szimfonikus zenekar ki­váló vezetőjét úgy véljük nem kell bemutatni a diósgyőrieknek, isme­rik és szeretik. Utoljára hagytuk Kerekes Antalt, az együttes tánc- karának vezetőjét. A szombati táncest arra enged következtetni, hogy vezetése alatt a tánckar még sok örömet, dicsőséget szerez Diós­győrnek és az együttesnek. Ügy véljük Kerekes Antallal jó vezető került a tánckar élére, kitűnő tán­cos, jó leoreográfus, bátor kezdemé­nyező fiatalember. A „Perdülj táncra“ táncest egy csokor májusi virág volt a diósgyőri táncos fiataloktól, a diós­győri. dolgozóknak. (boda) fl MÁSODIK ÖTÉVES TERV icá-yetuMl f 55 SSy eaé A második ötéves terv irányelvei előírják, hogy öt év alatt összesen mintegy 200 ezer lakást kell építeni, kétszerannyit. mint az első ötéves terv során. A 200 ezer lakásban mintegy 800 ezer ember talál új boldog otthonra. Ha kétemeletes bérházakból építenénk fel ezt a 200 ezer la­kást, akkor ez a házsor egy Kazincbarcikától egészen Budapestig terjedő új utcát alkotna. Ha kis csaiádi házakból akarjuk magunk elé kép­zelni a 200 ezer lakást, akkor egy Budapesttől Moszkváig érő új utcasort kapnánk. A Szakszervezetek Megyei tanácsának küldöttközgy ülése turistaszemmel Szó II. \jí őst pedig arról, hogyan fogad- ják a szovjet emberek az ide­gent, bennünket, magyarokat. Amikor Kievben, Leningrádban, Moszkvában leszálltunk, vendég­látóink, a szovjet idegenforgalmi szerv, az Inturist munkatársai elő­ször autóbuszon végigvittek ben­nünket a városon. Azonnal szembe­tűnik, hogy a három város — mé­reteiben, jellegében, egész város­képében roppantul különbözik egy­mástól. Van azonban egy vonás, ami mindhárom városban közös. Ez pedig az utóbbi időben befejezett s folyó építkezések s ezen belül is mindenekelőtt a lakásépítkezések hatalmas száma. Kievben szállodánk ablaka a Krescsatik-ra nézett. A Krescsatik a város történelmi múltra vissza­tekintő főutcája, amelyet a nácik 1941—43-ban teljesen leromboltak. Már-már teljesen újjáépült: ez Ukrajna legszélesebb utcája: az út­test 26 méter, a két járda egyen­ként 14 méter széles. Két oldalt hó­fehér S—10—12 emeletes épületek (cukorépületeknek becézik őket) hosszú sora, közöttük bőven zöld terekkel. Az utca baloldalán álta­lában középületek vannak — a jobboldalon főleg lakóházak. Az épületek ornamentikája, külső dí­szítése rendkívül változatos, gazdag — a Krescsatikon nem találni olyan dísztelen kockaházakat, amelyekből nálunk bizony nem egy épült az utolsó években. Ugyanaklcor itt a Krescsatikon s a leningrádi Sztálin- proszpekti építkezéseken is meg­figyelhettük, hogy a lépcsőházak például jóval szűkebbek s így ké­nyelmetlenebbek is, mint nálunk. A laikusnak is szembetűnik az építkezések gépesítésének rend­kívüli előrehaladottsága. A Sztálin- proszpekti építkezésein, hasonló­képpen a moszkvai Cserjomorkin területi építkezéseken több tucat­nyi toronydarut figyelhettünk meg munka közben. Az utóbbi kerület­ben új 8—10 emeletes lakóházak egész sorát építik: ezen a környé­ken épült fel a moszkvai állami egyetem dolgozóinak 14 emeletes palotája is. A gyakorlatban is tapasztaltuk 'r*' azt, hogy milyen gyorsan épülnek a lakóházak. Annak az épületnek, amelyet a Sztálin-pro- szpekten (ezen az úton Horváth Béla■ miskolci útitársunk 18 torony- darut számolt össze) meglátogat­tunk, amelybe a lakók akkor köl­töztek be — még nem volt ház­száma sem! »Nem volt még időnk, hogy megállapítsuk« — mentegető­zött előttünk félig tréfásan a bő­rönd súlya alatt meggörnyedő ház­mester... Kérésünkre felsorolta a ház lakóit, foglalkozásuk megjelö­lésével. Mindenféle foglalkozású ember képviselve volt ott, az új lakók között: a gyárimunkások azonban túlsúlyban voltak. Látoga­tást tettünk az egyik családnál: Ivanovéknál a második emeleten. Ivanov elvtárs nem volt otthon: a felesége fiatal, sudár szőke asszony fogadott bennünket. Elmondotta, hogy ő, aki mint kiváló munkás, minőségellenőr lett — és férje, aki egy áruházban dolgozik, összesen 4800 rubelt keresnek. Lakásukban televízió mellett világvevő rádió- készüléket is találtunk. A könyv­tárban nem kis büszkeséggel mu­tatta új ■ szerzeményeiket az orosz­nyelvű Balzac- és Dickens-soroza­tokat. Igaz. hogy ebben a házban van­nak olyanok is, akiknek alacso­nyabb a jövedelmük, mint lvano- véknak. De a legtöbb családnál, akivel beszéltem vagy van már televízió, vagy most készülnek megvenni. Rádió pedig jóformán minden lakásban van. Úgy gondolom, sok olvasót érde­kel, az, hogy milyen kulturális vi­szonyok között él a szovjet ifjú, a szovjet ember. Ami a fiatalság ne­velését illeti, ennek egy igen érde­kes és jelentős területére nyújtott betekintést a leningrádi Úttörő Pa­lotában tett látogatásunk. Rend­kívül sajnálatos, hogy a csoportból csak ketten — úgy mondhatnánk »maszek« alapon látogattuk meg ezt a »nevelési ’kombinátot«. A cso­portos utazásokat egyébként gondo­san szervező IBUSZ-nak gondoskod­nia kellene arról, hogy minden cso­port meglátogassa az Úttörő Palo­tát. Maga az épület a XVIII. szá­zadban épült: ott áll Leningrad forgalmas, éjjel-nappal zajló életű főutcáján, a Nyevszkij-proszpekten. A gyermekek jelenlegi birodalmá­ban a forradalom előtt a cárok fo­gadásait tartották. Az xittörők je­lenlegi sakkszobája III. Miklós cár hálószobája volt. Az Úttörő Palo­tában 226 főnyi pedagógus-gárda dolgozik. Ez a legnagyobb . ilyen intézmény a Szovjetunióban. Veze­tőjük: Rizsova elvtársnő, fiatal, csillogó barnaszemű pedagógus. Róla annyit, hogy mivel a vele való beszélgetésre máskor időnk nem volt, május elsején a mi kedvünk­ért — két magyar turista kedvéért — jött be a palotába, hogy beszél­gessen vetünk s megmutassa biro­dalmát. Elmondta nekünk, hogy az úttörő palota — amely Leningrád 21 úttörőházát is irányítja — be­vonta munkájába a felsőbb osztá­lyos diákokat is. Nemcsak mint út­törővezetőket, mint résztvevőket is. Külön rendezvényeket tartanak a 8—9 osztályos tanulók számára. Így azután nincs törés, amikor a ser­dülő ifjú a pionír korból a komszo- molista évjáratba lép. Nem kell otthagynia kedves, megszokott szökköreit. A palotában tömérdek szakkör működik: egyesek még láto­gatásunk napján, május elsején is üzemben voltak. Van szakkörük az ifjú mechanikusoknak, traktorveze­tőknek, hajóépítőknek, a kezdő képzőművészeknek, az irodalom fiatal barátainak, a turisztika ked­velőinek (ezek legutóbb a Dél- Uralba, a Krímbe és a Kaukázusba látogattak el)... Megkérdeztük, hogy kik vesznek részt a szakkö­rökben (amelyeknek felszerelése százezreket ér) — s meglepő vá­laszt kaptunk. — A legnagyobb súlyt a legrosz- szabb tanulók, az utcán csavargó gyerekek bevonására fektetjük. Néha bizony valóságos közelharcot kell .folytatni egy-egy pedagógussal, hogy egy rossz, hanyag tanulót el­engedjen az úttörőházba. De érde­mes harcolni: a, gyerek nálunk fel­tétlenül talál olyasmit, ami felkelti érdeklődését, a termelőmunka, a tanulás, az élet iránt... Igaz, hogy a rossz tanulók bevonása nem igen emeli a kiváló tanulók statisztiká­jának arányát... Mi viszont az életnek dolgozunk és nem a papír­nak. Elmondotta, hogy a XX. kon­gresszus után megkettőzött erővel láttak hozzá a politechnikai neve­léshez, az új technika megszerette­téséhez. — Palotánkban hosszabb ideje külön szakköre van a fiatal trak­torvezetőknek. A mezőgazdasági gépészmérnöki intézet gépparkját használjuk... A szakkörök legkivá­lóbb résztvevőit 13—14 éves úttörő­ket az idén mór saját kérésükre közeli kolhozokba és szovhozokba küldjük ki segédvezetőknek a trak­torosok, kombájnosok mellé. (Folytatjuk.) ,,A szakszervezetek a leekészségesebb munkatársai kell. hogy legyenek annak az államhatalomnak, amelynek egész politikai és gazdasági tevékenységét a munkásosztály öntudatos élcsapata, a kommunista párt vezeti.” (Lenin.) A SZAKSZERVEZETEK Megyei Tanácsa vasárnap délelőtt fél 9 órai kezdettel tartotta meg küldöttköz­gyűlését. Megjelentek ezen a megyei pártbizottság és a SZOT elnökségé­nek küldöttei, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezetői és tagjai, a területi bizottságok képviselői, az üzemi bizottságok elnökei, a szak- szervezeti mozgalom veteránjai, szakszervezeti bizalmiak, vállalati igazgatók és kormánykitüntetett dol­gozók. A Szakszervizetek Megyei Taná­csának beszámolóját Gál Imre elv- társ, az SZMT elnökhelyettese is­mertette. A beszámoló első része méltatta a szakszervezeti mozgalom jelentőségét a békeharcban s a kü­lönböző szakmák szervezeteinek sze­repét hazánkban. Ezután rátért a szakszervezetek megyei tanácsa a területi bizottsá­gok és az üzemi bizottságok munká­jának értékelésére. — Az SZMT gyakran — különö­sen a SZOT elnöksége határozatá­nak megjelenése előtt — a szakma­közi tevékenység, a megye szakszer­vezeti munkájának összefogása, a jó módszerek elterjesztése helyett részfeladatokkal foglalkozott, opera­tívan intézkedett az olyan ügyekben is, amelyekben a területi bizottsá­goknak kellett volna dönteniük. Ez­zel megsértettük a területi bizottsá­gok önállóságát. Gyengült a szak- szervezetek központjainak irányító, segítő tevékenysége. Az MDP III. kongresszusának ha­tározata után fokozatosan javult a kollektív vezetés. A legfontosabb kérdések megvitatásában, a káderek kiválasztásában, a határozathozatal­ban a Szakszervezetek Megyei Taná­csának tagjai kollektíván résztvet- tek. Sok javítanivaló van még funk­cionáriusaink magatartásában. Egy részük még nem áll az elvi szilárd­ság talaján. Többen közülük kiski- rálykodtak. híitlenül kezelték a szakszervezetek vagyonát, vagy a dolgozók előtt megbotránkoztató mó­don viselkedtek. Ilyen magatartásért kellett leváltani: Bartók Istvánt,, a MEDOSZ területi bizottságának el­nökét. Tóth Lajost, a KBDSZ terü­leti bizottsága munkatársát, Szalóki Mihálynét, az SZMT kultúrotthon helyettes igazgatóját és több üzemi elnököt, gazdasági felelőst. Ilyen esetek azért fordulhattak elő. mert az SZMT vezetői, munkatársai nem foglalkoztak folyamatosan a káderek nevelésével, politikai, szakmai tudá­suk növelésével. Ezen úgy kell segí­tenünk, hogv a szakszervezeti veze­tőket munkájuk közben megismer­jük. neveljük, segítjük. Dicsérjük is őket, ha erre rászolgáltak, de kemé­nyen, pártszerűen tárjuk fel hibái­kat. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa beszámolója bírálatot gyakorolt a felsőbb szervek munkája felett. MEGEMLÍTETTE, jó néhány éven keresztül még egyszer sem fordult elő. hogy a megyénkbe ellá­togató miniszterek, miniszterhelyet­tesek felkeresték volna a szakszer­vezetek megyei szerveit, vagy az üzemi szakszervezeti bizottságokat. Varga elvtárs az állami gazdaságok miniszterhelyettese tavaly a takta- harkánvi állami gazdaságban járt, de az üb elnök kérésére sem szakí­tott időt arra. hogy vele megbeszél je a dolgozók sérelmeit, problémáit. Ezután a beszámoló részletesen foglalkozott a megye szakszervezetei ­nek tevékenységével. Értékelte az egyes területi bizottságok, üzemi bi­zottságok, szakszervezeti bizalmiak munkáját. Dicsérte azokat a szak- szervezeti vezetőket, akik a munka- verseny kiszélesítésében, a dolgo­zókról való szerető elvtársi gondos­kodásban. a technika fejlesztésében a legjobb munkát fejtették ki. Ugyanakkor bírálta azokat, akik mindezekről elfeledkeztek, akik íflem ismerik a dolgozók problémáit, mert nem tartózkodnak közöttük akik megsértik a törvényességet, s nem harcolnak az indokolatlan, sza­bálytalan túlórázások ellen. A be­számoló megemlítette, hogy a Bor- sodnádasdi Lemezgyárban rendsze­resen dolgoztatják a munkásokat pihenőnapokon. Van olyan dolgozó, aki két hónaoon keresztül minden pihenőnapon dolgozott de ezért sem más pihenőnapot, sem bért nem ka- nott, e°etleg rendes munkanapért iáró teljesítménybért fizettek ki s az üzemi bizottság ezt eltűrte. Üzemi bizottságainknak a jövőben job­ban élniük kell jogaikkal, szembe­szállniuk azokkal, akik ki akarják já+szani a törvényeket. A 'küldöt+vözgyűiés meeállapította hogy a hibák, hiányosságok elle­nére is fejlődés mutatkozik a megye szakszervezeteinek munkájában. Az eredmények legnagyobbrészt a me­gyei pártbizottság segítségének kö­szönhetők. A megyei pártbizottság az utóbbi időben a gazdasági és politi­kai feladatok megvitatásába bevonta valamennyi szakma szakszervezeti vezetőjét. MAJD A SZAKSZERVEZETI munka fogyatékosságainak okait ele­mezte a beszámoló. A beszámoló után megkezdődött a vita. Loy Árpád Kossuth-díjesi front­mester. a szocialista munka hőse azért bírálta a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsát, mert elhanyagold a bányászok egészségvédelmét. Na­gyon hasznos lenng, ha a bányászok minden évben általános orvosi vizs­gálatban részesülnének. Teremtsék meg annak lehetőségét is, hogy azok a fizikai dolgozók, akik a szénfal mellett dolgoznak, szakmailag to­vábbképezhessék magukat. Sokan bírálták a Szakszervezetek Megyei Tanácsát azért, mert a be­számoló felületesen foglalkozott a munkafegyelem kérdésével. A kül­döttek hiányolták, hogy az SZMT vezetői és tagjai keveset tartózkod­nak az üzemekben, íróasztal mellől irányítanak. Több hozzászóló helyte­lenítette a DIMÁVAG Gépgyárban és még néhány helyen — a mun­kásokat — különösen a hónap vé­gén — teljesen szabálytalanul túl­óráztál ják. A küldöttközgyűlés egyhangúan megállapította: a jövőben szakszer­vezeteinknek többet kell törődniök a dolgozók munkakörülményeivel, szociális és kulturális igényeik ki­elégítésével. KOVAL PÁL elvtárs, a megyei pártbizottság titkára hozzászólásá­ban feltárta azokat a hibákat, me­lyek a szakszervezeti mozgalom fej­lődésének akadályozói voltak. A szakszervezetek megyei vezetői,> a területi bizottságok funkcionáriusai, némely esetben az üzemi bizottsá­gok — mondotta — távol álltak az élettől. Nem tanulmányozták kel­lő alapossággal a munkások helyze­tét. munkakörülményeit. Nem is­merték- az embereket, nem bátorítot­ták a dolgozókat őszinte vélemény- nyilvánításra. A szakszervezetek ed­dig a termelést állították mindenek- felett előtérbe. Megfeledkeztek az emberről — azokról, akik a termé­kekét, javakat előállítják. A XX. kongresszus megjelölte a feladato­kat a szakszervezeti munka terén is. Ezután legalább annyit kell törőd­ni a dolgozókkal, mint amilyen mértékben. a termelés növelésével foglalkozunk. Koval eivtárs hang­súlyozta, hogy ki kell vívni a szak- szervezetek tekintélyét. Mindenkinek meg kell magyarázni, milyen fontos szerepet töltenek be a szocializmus építésében. Ehhez az szükséges — mondotta —, hogy a szakszervezeti vezetők behatóbban foglalkozzanak a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, hallgassák meg javaslataikat, intéz­zék el jogos kéréseiket. Neveljék, tanítsák a szakszervezeti bizalmia­kat,. mert főképpen őrajtuk múlik, hogyan hajtják végre a felsőbb szervek határozatát, ők élnek együtt a munkásokkal. Minden szakszerve­zeti vezető álljon ki bátran a dol­gozók jogaiért, de szálljon szembe a demagógokkal. e Szőnyi Miklós élvtárs, a SZOT el­nökségének tagja a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke a munkafegyelem megszilár­dítására, az importanyagokkal való takarékosságra hívta fel a küldött­közgyűlés résztvevőinek figyelmét. Ezután újjáválasztották a SZOT megyei vezetőségét. Egészségvédelemre kész! A Magyar Vöröskereszt miskolci csoportja rendszeresen szervez »Egészségvédelemre kész!« tanfolya­mokat a város iskoláiban, intézmé­nyeiben. Néhány nappal • ezelőtt az egyik ilyen ifjúsági tanfolyam vizs­gáján vettünk részt a Közgazdasági Technikum ipari tagozatának II. C osztályában. 41 iskolás leány felelt Hegedűs Zoltán oktató, a miskolci mentőállomás munkatársának kérdé­seire. »Mit csinálunk villámcsapás ese­tén, hogyan részesítjük elsősegélyben az agyvérzésben szenvedőt, milyen kötéseket alkalmazunk a különféle törési eseteknél?« hangzottak el a kérdések, amelyre a tanfolyam hall­gatói kevés kivétellel nagyszerűen megfeleltek. Különösen értékes fele­leteket adott Barta Mária, Makó Ka­talin, Nógrádi Gizella, Válvi Kovács Mária és Fintor Mária, akik a városi szervezet kiküldöttjétől Hajdú Valé­ria elvtársnőtől egy-egy selyem könyvielzőt kaptak ajándékba. A rövid tanfolyam március 28-án kezdődött, a sikeres felkészítésért az oktató. Hegedűs Zoltán külön dicsé­retet érdemel. I Irta: VAJDA PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents