Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-29 / 125. szám

Kedd, 1956. május Zfí. fiSZAKMAGTAftORSZAG 8 A LENIN KOHÁSZATI EEJLŐDÉSÉNEK TOVÁBBI ÚTJA * (II. rész.) A dolgozók vezető és ellenőrző szerepéről A brigád egyik legfőbb hibaként ■tapasztalta, hogy a műszaki, gaz­dasági vezetők, főosztályvezetők, osztályvezetők, gyárrészlegvezetők, egyes egységek vezetői és a műve­zetők nem ismerték fel teljesen a dolgozók vezető és ellenőrző szere­pének jelentőségét. Nem ismerték fel azt, hogy a személyi kultusz legkárosabb következménye abból származik, ha mellőzik a dolgozók javaslatait és ellenőrzését, vagy megtorolják kritikájukat. Persze senki nem születik vezetőnek, a szocialista vezetést meg kell tanul­ni. S hogy a gazdasági és műszaki vezetők ezt még mindig nem tanul­ták meg, azért elsősorban az üzemi pártbizottság hibáztatható. Még ma sem tisztázta, hogy a személyi kul­tusz, a vezető csalhatatlanságába vetett hit milyen következmények­kel járhat és jár ma is az üzemben. Sem a pártbizottság, sem az üzemi sajtó nem végzett eddig ilyen irá­nyú munkát. Az üzemi pártbizott­ság, az igazgatóság kádernevelő munkájából csaknem teljesen hiányzott az állami, gazdasági vezetőmunka kommunista módszereinek el- hintése. A vezetők elsősorban ezért nem igénylik az alulról jövő bírálatot, ezért nem támaszkodnak kellően a dolgozók ellenőrzésére, s ezért nem működnek össze a pártszervezetek­kel és a tömegszervezetekkel. Pedig errevonatkozóan többek között az üzemi pártbizottság is hasznos ta­nácsot kapott az Északmagyar- ország január 22-i számának egyik cikkében, amelyet Földvári Rudolf, Kucs István és Csala László elvtárs írt a megyei párt-végrehajtóbizott­ság megbízásából. E cikket csak formálisan, de több helyen még így sem dolgozták fel, nem elemezték mélyrehatóan a cikk alapján saját vezető tevékenységüket, habár »A szocialista állami, gazdasági veze­tés egyes kérdései« című cikk nem három ember véleményét tartal­mazta. E cikk sok tízezer borsodi kommunista véleménye, kritikai^ megjegyzései alapján született. Az a tény, hogy kevesen dolgozták fel. kevesen tettek intézkedést a cikk nyomán, azt mutatja, hogy még so­kan lebecsülik, vagy nem értik, nem látják mit jelent a dolgozók tapasztalataira való támaszkodás. Ezért Is ritka mint a fehér holló, hogy a pártlaggyűléseken,' vagy kü­lönböző értekezleteken pártszerűen bírálnák egy-egy vezető munkáját, magatartását. így a termelés párt­ellenőrzésének jogával nem élhet a párttagság egésze. A brigád azt tapasztalta a kovács­műhelyben és az acélműben, hogy a vezetők a fontosabb szakmai és műszaki döntések előtt nem kérik ki az öreg munkások, élenjárók, ki­váló munkások tanácsait. E meg­állapításra vezethető vissza többek között, hogy az üzemi pártbizottság, az üzemi bizottság, az üzemi DlSZ-bi- zottság, az alsóbb vezető szer­vek, a gazdasági és műszaki vezetők munkaterveiben kevés az olyan rész, amely alulról jövő bírálat, javaslat alapján került volna oda. Hasonlóképp kevéssé érvényesül az üzemi bizottság munkatervében a pártértekezlet kritikája, állásfogla­lása is. Méginkább így van ez az alapszervezetekben. Erre vezethető vissza, hogy a vezetőszervek nem elemzik, nem értékelik rendszere­sen, elméíyülten a párttagok és pártonkívüliek kritikai megjegyzé­seit. ezért nem is vonnak le elég általános következtetést a vezetésre vonatkozóan. Az üb. nem érdeklő­dik aziránt, ami nem kerül be a jegyzőkönyvbe, nem összesíti, nem értékeli a termelési értekezletek tapasztalatait, nem tanulmányozza milyen irányban, milyen kérdések megoldására teszik a dolgozók a ja­vaslatokat. A gyárigazgatóság sem törekszik arra, hogy a gyárrésziegvezetőket rendszeresen meghallgassa, szá­mukra minél több Önállóságot biz­tosítson. Nem igyekszik, hogy a fe­lesleges megkötöttségektől megsza­badítva, a helyes javaslatok meg­valósításához. a munka ésszerű megszervezéséhez, bizonyos problé­mák megoldásához segítse őket. Pe­dig már eddig is sok gyárrészleg­vezető valósította meg saját elgon­dolását — igen helyesen. A karban­tartó gyárrészleg vezetője Szitov- szki elvtárs például következetes fegyelmet tart. kezdeményezően hozzáfogott a munka racionalizálá­sához. ésszerű megszervezéséhez s jelentékeny adminisztratív erőt ta­karított meg. Egyébként Szitovszki elvtársnak helyes elgondolásai van­nak a karbantartás megszervezé­sére, a megmunkáló összevonására, gépek, daruk tipizálására. A párt­bizottság nem sokat törődik Szitov- i szki elvtárs törekvéseivel, noha köztudomású, milyen jelentős a karbantartó üzem a termelés szem­pontjából. A brigádnak és a kibővített párt­bizottsági ülésnek az a véleménye, hogy a továbbhaladásnak elsősor- ban a műszaki, gazdasági vezetés területén kell bekövetkezni, hiszen itt észlelhető a legnagyobb diszhar­mónia a pártszervek és a gazdasági vezetés között. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy több műszaki, gazdasági vezető súlyosan vét a közélet demokratizmusa, az üzemi demokrácia ellen. A vezető elvtár­sak egyrésze sutba dobja a szocia­lista állami és gazdasági vezetés elveit. Fejükbe szállt a dicsőség, azt hiszik csalhatatlanok lettek, noha bátran ki lehet jelenteni, hogy az ilyen elvtársak nem vezetők, mert nem vezetnek, hanem uralkodnak és uraskodnak. Megfosztják magu­kat a legnagyobb energiától, a dol­Az üzemi pártbizottság helyezze a fősúlyt munkájában az elmaradás felszámolására, vagyis a műszaki, gazdasági vezetők közötti nevelő­munka megszervezésére, a műszaki gazdasági vezetők helyes kiválasz­tására és elosztására. A hiányosság legfőbb oka a gyenge, nem kielégítő nevelőmunkában van. Sem a párt- bizottság, sem a gyárigazgatóság, sem a főosztályvezetők nem végez­ték ezt eddig jól. A műszaki gazdasági vezetők kö­zötti nevelőmunka elsősorban a pártszervezet feladata, főleg ilyen vonatkozásban van most szükség változásra. Tehát a kulcskérdés: a célszerű nevelő kádermunka, a ter­melés pártellenőrzésének biztosí­tása. Az elmondottakat összegezve, a brigád és a kibővített pártbizottsági ülés a következőkben látja a hibák­ból a kivezető utat: 1 Az üzemi pártbizottság vitassa-*-• meg, hogyan jelentkezett és jelentkezik a személyi kultusz és annak káros következménye az üzemben s hogyan fékezi a dolgo­zók aktivitását. Mindezt az ágit. prop. munka eszközeivel ismertetni kell. 2 Az üzemi pártbizottság és Valkó elvtárs tanítsa meg előadásokkal, szemináriumokkal, helyszínen végzett ellenőrző mun­kával a gazdasági műszaki vezető­ket a vezetés alapvető kommunista módszereire. Vegyék ehhez alapul az Északmagyarország említett cik-? két, s ezt a cikket is. A vezetők és a vezetőszervek * necsak intézkedjenek a kon­krét ügyekben, hanem a kritikai megjegyzésekből, javaslatokból vonjanak le megfelelő következte­téseket s ezek alapján dolgozzák ki munkaterveiket. Csak így lehet biz­tosítani a kollektív vezetés szocia­lista demokratizmusát. Szükséges még, hogy a gazdasági és műszaki vezetők. — de a párt- és tömeg­szervezeti vezetők is — fontosabb döntéseik előtt tanácskozzanak az öreg munkásokkal, kiváló dolgozók­kal, párt- és tömegszervezeti tagok­kal. A tanácskérést nem , kell szé- gyelni, hiszen az csak növeli tekin­télyüket és az irántuk táplált bizal­mat. í4 Minden vezető és vezetőszerv * rendszeresen számoljon be a dolgozók előtt tevékenységéről. Kérje a dolgozók ellenőrzését és biztosítson ehhez lehetőséget. Hasz­nálja fel erre a személyes beszélge­téseken kívül a különböző rendez­vényeket, a taggyűléseket és a ter­melési értekezleteket. C A pártszervek gondoskodja­nak arról, hogy a párttaggyű­lések és termelési értekezletek elé olyan kérdések kerüljenek, amelyek a termelési feladatok mellett foglal­koztatják a párttagságot és a pár- tonkívüli dolgozókat. Vigyék bátran ezek elé az értekezletek elé a már korábban említett példákat, a kri­tikát megtorlók eseteit. Közelebb a dolgozókhoz! Harmadik fő hiányosságként le­het megemlíteni, hogy a vezetők — főleg a gyáregységekben — ritkán vesznek részt a dolgozók panaszai­nak meghallgatásában, ügyeik ki­vizsgálásában és elintézésében, a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek tanulmányozásában. Egy példát mondunk erre: az üzemi pártbizottság panaszkönyvében alig lehet látni Nemeskéri, vagy Treit gozók támogatásától, a bírálattól, amely egyedül képes őket meg­védeni a hibák elkövetésétől. Ha nincs mellettük száz és száz tapasz­talt dolgozó segítő keze, esze, bizal­ma, szeretete, akkor előbb-utóbb egyedül maradnak, csak a talpnya- lók és hízelgők élősködnek körü­löttük. Akkor pedig elvesztek mint vezetők. Az ilyen elvtársak elvesztették szemeiül azt a nagyszerű lenini tanítást, hogy csak az tudja sikeresen vezetni a tömegeket — s ez vonatkozik a műszaki gazdasági vezetőkre is! —, akiben megvan az az er­kölcsi erő és emberszeretet, az elemezőkészség és általánosí­tani tudás, hogy tanulni képes a tömegtől. Márpedig minden építőszándékú bírálatból, minden dolgozótól lehet és kell is tanulni, hogy segítséget kaDjunk a bonyolult feladatok meg­oldásához. után — meghatározott időben — felkeressék őket. Ritkán érdeklőd­nek afelől, hogyan keresnek mun­kásaik, milyen családi gondjaik, nehézségeik vannak, milyen körül­mények között végzik napi munká­jukat. Csak elvétve akad vezető, aki egy-egy munkást meglátogat a lakásán. Hasonlóképpen ritkán ér­deklődnek aziránt, hogy az üzem­ben emberséges körülmények kö­zött élnek-e a dolgozók? Vajon miért nem okozott még egyetlen vezetőnek sem fejtörést, hogy az elektróban szinte fojtó a gáz és a por? Miért szerelték fel fordítva a ventillátort a martin gépészetének helyiségében? Miért nem rendező­dik a fürdők problémája? Miért nem állapították meg sok marti­násznál a kiváló dolgozó szintet? Azért, mert vezetőik még mindig elég távol élnek a dolgozóktól. Ezért tapasztalható még mindig szerve­zetlenség, felületesség, hanyagság, lélektelenség, ridegség, huza-vona a dolgozók panaszainak, kéréseinek elintézésében. Viszont sok a felelőt­len ígérgetés, gyakran hiányzik az őszinteség akkor, ha jogtalan, vagy jogos, de még nem teljesíthető kér­dés megoldásáról van szó. A dolgo­zók elmondják — többek között Paula, Nemes, Brei elvtársak és mások , hogy össze-vissza küldöz­getik őket, kiiincselgetnek addig, amíg rá nem unnak. Mások, ha panaszkodni mennek a vezetőjükre, bizonyos papírokat dugnak az orruk alá. Ezért tapasztalhatók súlyos hiányosságok a dolgozókról való gondoskodásban, a kollektív szerző­dések végrehajtásában. Ezért van az, hogy sokszor a munkások semmit nem mondanak el a helyi veze­tőnek, hanem egyenesen a fel­sőbb szervekhez fordulnak. Azazhogy néha csak fordulnának ide is. Az a helyzet, hogy a gyár­igazgatóságnál jelenleg még meg­oldatlan a fogadónapok rendje. A főosztályvezetők (Káli elvtárs kivé­telével), az osztályvezetők nem tar­tanak fogadóórákat, fogadónapokat. A gyárigazgatóság részéről a fogadó­napokat jelenleg Bánvölgyi igaz­gatóhelyettes elvtárs tartja meg. Különösen kifogásolható, hogy az üb. — bár elég sokszor és elég sok­oldalúan foglalkozik a dolgozók kulturális, szociális, élelmezési pro­blémáival — nem tanulmányozza, nem kíséri figyelemmel a munka­ügyi vonatkozású kérdéseket, nem reagál s nem ad választ a külön­böző bér-norma, besorolási, szociá­lis és munkavédelmi vonatkozású panaszokra. A normák problémái különösen a fínomhengermű dolgo­zóit foglalkoztatják, ugyanitt jogos besorolási kérelmekkel is találko­zott a brigád. A minőségi bérezés bevezetésekor sem figyelt fel a szakszervezet arra, hogy kidolgoznak-e előtte megfelelő műszaki és szervezési intézkedése­ket? Ugyanitt például május 1-én a műszaki normákat minden szer­vezeti, műszaki előkészítés, a gyár­egységvezetőkkel való előzetes mű­szaki megbeszélés nélkül akarták bevezetni. Az üzemi bizottság nem kéri számod az egyes gyárrészleg­vezetők munkavédelmi tevékenysé­gét. (A martinban például Szikla­vári elvtárs többszöri figyelmezte­tés ellenére sem tesz meg bizonyos munkavédelmi intézkedéseket.) A szakszervezet helyesen javasolta, hogy a munkavédelmi intézkedések be nem tartása esetén eszközöl­jék a prémiumelvonást. Azt viszont már nem tartják szá­mon, hogy betartják-e ezt a ja­vaslatot. Mind a pártbizottság, mind a szakszervezet komoly mulasztást követ el az újító munkások érde­keinek védelmében. Nem ellenőrzi az újítómozgalmat, nem figyel fel, nem vesz észre az újítómozgalom tisztaságát veszélyeztető korrupciós, erkölcstelen jelenségeket. Pedig ilye­nek is vannak. Kevés, vagy semmi­nek mondható a munkások ötletei­nek segítése, támogatása, a munkás­újítók szervezett segítése. A pártbizottságnak behatóan meg kell vizsgálnia az újítómozgalom körül észlelhető hibákat, hogy az akadályok leküzdésével az újító­mozgalom tovább fejlődhessen. Mi a feladat annak érdekében, hogy a vezetők közelebb kerüljenek a dol­gozókhoz? 1 Minden vezető személyesen vegyen részt a dolgozók pa­naszainak, kéréseinek meghallgatá­sában. a fontos ügyek személyes ki­vizsgálásában és elintézésében. A vezetők előre meghatározott időben tartsanak fogadónapokat. Gyakran látogassák meg a dolgozókat laká­sukon, munkahelyeiken és érdek­lődjenek életkörülményei után. 2» Minden vezető személyesen, rendszeresen ellenőrizze a dol­gozók bejelentéseivel, panaszaival, kéréseivel való foglalkozást, vala­mint a dolgozókról való gondosko­dásból adódó konkrét, helyi felada­tok végrehajtását. Csakis így figyel­hetnek fel kellő időben a hibákra és javíthatják ki azokat. Az üzemi pártbizottság és a párt- szervezetek számolják fel azt a szemléletet, hogy a vezető csalha­tatlan. Neveljék úgy a gazdasági műszaki vezetőket, hogy azok kötelességüknek tartsák a dol­gozókról való gondoskodást éppúgy, mint a termelés irá­nyítását. Vegyék figyelembe, hogy a gépek mellett emberek dolgoznak. A pártszervezetek és a tömeg­szervezetek neveljék őszinteségre a műszaki és gazdasági vezetőket, hogy bátran mondják meg vélemé­nyüket, ha jogtalan kéréssel talál­koznak, vagy ha a kérés jogos, de jelenleg még nem teljesíthető. Ilyen kérések jócskán tapasztalhatók, de ezeket sem szabad egyszerűen visz- szautasítani, helytelenségükről meg kell győzni a dolgozókat. Kérlelhe­tetlenül kritizálják még viszont azo­kat a vezetőket, akik a törvény által biztosított jogos kéréseket nem teljesítik. (Folytatjuk.) VÁDLÓBÓL-VÁDLOTT! elvtars bejegyzéseit. A gyáregysé­gekben jóformán csak a beosztottak hallgatják mp£ az észrevételeket., a vezetők nem adnak arra lehetősé­get, hogy a dolgozók munkaidő nököt. Bár a tagság már régen kiismerte és meggyűl lölte Mészárost, ő mindig rá hivatkozott, amikor rá­galmazott. Azt állította, hogy az a többiek véleménye is. Azokkal szövetkezett, akiket a tsz egyenesen elker­getett soraiból. Egyszer ezért Mészáros többek előtt ki is jelentette: Váradi szétkergeti a csoportot. Mond­hatott műit akart, mert a pártszervezet képtelen volt fellépni a rágalmazás ellen. A párttitkár, Guik Ferenc is iszik, otthagyja a munkát, Mészáros befolyása alá került, akinek a feljelentgetés és a rágalmazás a mód- szere, mindenkivel összeférhetetlen. Igen, kiderült minden. Váradi János ártatlan. Jó lenne, ha mindenütt olyan elnök volna, mint ő. Kevés olyan jó szövetkezet van Borsodban, mint a szirmai Uj 'Elet. Tavaly 84 forint 61 fillért ért a tagság egy- egy munkaegysége. Az idén már 65 ezer forint kész­pénzük van a bankban. Kell ennél jobb bizonyítvány? Váradi János első a munkában. Nincs olyan ka­szálás, kapálás, hogy Ő ott ne lenne. Van. aki két nap alatt kaszálja le a kiszabott területet — Váradi János mar aznap két órára végzett vele. Ha valaki hiányzik és nincs aki fejjen, vagy megetessen? Váradi János oda­megy és elvégzi. Még munkaegységet sem irat be ma­gának érte. Egyszer az egyik tagnak, az öreg Kardinál bácsinak tehenet vett. a tehén azonban az öregnek nem tetszett. Váradi a 3500 forintért vásárolt telvenet nyom­ban eladhatta voltig 4 ezerért, de inkább eladta egy másik tagnak ugyanannyiért, amennyiért vette. Kö­rülbelül húsz ezer forintjával, tartoznak neki a tagok és a szövetkezet, de. ő (és ez nem is helyes) soha nem. sürgeti a kiegyenlítést... Amikor a jobboldali elhaj­lás idején egyre-másra léptek ki az emberek a cso­portból — Váradi János maradt,, ö mentette meg a szövetkezetei a széthullástól. Ma erős és gazdag az Vj Elet. * Ez derült ki a közgyűlésen. Következett aztán a döntés. Választani kellett a tagságnak: ki kell, Mészáros vagy Váradi? Közbeszóltak: »Ha Váradi megy, akkor mi sem ma­radunk.!« Szavaztak. Mészáros egyetlen egy szavazatot sem kapott. Kizárták a szövetkezetből. Mindenki az elnök­re adta szavazatát. Nekik Váradi János kell, a tehetséges, bár kissé nyers, de szorgalmas, talpig becsületes ember! SoJzat, nagyon solzat erősödött a szövetkezel' ezen a napon. K, GVi Milyen tanulságot kell levonni a hibákból? Hal bizony ilyen is van: vádlóból vádlott. Pedig mennyivel szebb, ha vádlottból lesz a vádló, amikor győz az igazság! Dehát Mészáros János nem ezt akarta. Valamelyik nap bejött szerkesztőségünkbe és el­mondta ami a »szívét nyomta«. Olyan sebesen, aliQ győztük hallgatni. Csak hanglemezen vagy magnetofon szalagon lehetett volna előadását megörökíteni. Érvei meggyőzőek voltak. Ö, mint dolgozó nem tűri, ami ab­ban a szövetkezetben végbemegy. Hiszen amíg Váradi János lesz az elnök, addig Szirmán nem lép be senki a kívülállók közül. Váradi János a kritikát, a bírá­latot nem fogadja el. Akkor is igaza van, amikor nincs igaza. Csak egy példát erre — érvelt Mészáros —: amikor mindenki meggyőzi, hogy téved, elkezd bólo­gatni és azt mondja: hát igen, igen, de azért csak nekem van igazam, — Nem törődik Váradi János a közös vagyonnal sem. A raktárból ki-be hurcolnak mindent, hogy mit és mennyit, senki sem tudja. — A pénztáros én lennék — mondta Mészáros —, de a pénz az el­nöknél van. Nekem csak a számlát adja oda. Ki tudja, hova teszi azt a sok pénzt? Még mindig akadnak, akik­nek a zárszámadás óta fennáll a követelésük. Ki kell tenni ezt az embert az újságba, hiszen szörnyű, amit csinál. — Neki — Mészárosnak — már nincs kedve a tszben dolgozni; megbánta ezerszer, hogy belement, node ősszel úgyis otthagyja az egészet. Ilyen kiskirály­elnökkel nem lehet megférni. * Ennyi á vád. »Lenne még több is elvtársak, dehát az ember a méregtől nem tudja m.ind elsorolni«• ...Ha nem hisszük — kötötte Lelkünkre Mészáros —. kérdez­zük meg a tagságot. De ne csak eggyel-kettővél érte­kezzenek — aggályoskodott —, hanem többel is. Majd akkor meglátják, hogy mennyire igazam van! Tehát: gyerünk Váradi Jánoshoz. * Nagyon lehangolt volt, amikor beszéltünk vele. Már neki sincs kedve vezetni a tagságot. Amióta a szövetkezet felvette Mészárost, nem hagy neki bé­két, állandóan rágalmazza. Az elnök ellen lázítja az egész tagságot. Ha nem intézkednek, akkor ő — már­mint az elnök — nem marod tovább a szövetkezetben. Már most mi az igazság? Két nap múlva a IV. kerületi tanács javaslatára közgyűlést hívtak össze. (Ebben az ügyben, vagyis Mé­száros miatt már ez volt a negyedik gyűlés!) És mi történt? Kiderült: Més zárost mér előző két munkahelyéről (a szirmai és görömbölyi italboltból) fegyelmi úton bo- csájtották el. A termelőszövetkezetet is me akár ásította, több esetben takarmányt tulajdonított, el. Négy napot igazolatlanul mulasztott, A faluban rágalmazza az cl-

Next

/
Thumbnails
Contents