Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

VasSrpup, J9S* *nriM, IS 3 A SZÉNBÁNYÁSZATI MINISZTÉRIUM FIGYELMfiBE: Gyorsabban, bürokráciamentesen intéznék el a dolgozók jogos bérpanaszait! ! TÁRTÁK A KAPUK A nannlthan Tarr kajoa mártabányai vájár ildpvJrvuatl kereste fel szerkesztősünket. Feltnduft hangon adta tudtára a titkárnőnek, hogy olyan elvtársat keres, aki nemcsak meghallgatja pa­naszát, hanem tesz is valamit érdekében.. Mert meg­hallgatni már sokan meghallgatták! No, de ne vágjunk a dolog elé. Tarr elvtárs pana­szát leírom úgy, ahogy tőle hallottam. Tarr elv társ az elmúlt évben egy 15 fos brigád* nak volt a vezetője. Az évi termelési átlaguk 147 szá­zalék volt. Brigádjában már 4 éve. nincs igazolatlan mulasztó, melegcsákányváltással dolgoznak, az anyag­takarékosságban is a legjobbak. Az egy vagon szénre eső 5,8 kilogrammos lőszernprmájukat 3 kilogrammra szorították le. Fizetésük 3.800—4.000 forint havonta, ^arr elvtárs azonban vagy jó három hónappal ezelőtt a trösztnél járt a versenyirodán, ahol „jóhisze­műen“ figyelmeztették, hogy becsapják. Az 1954 no* veraber 8*i szénbányászati minisztériumi rendelet «lapján mint csapatvezetőnek 10 százalékos csapatve- . zetői pótlék jár — mondották néki. Tarr elvtárs úgy í'oíT.ndta a hírt, mint a darázsfaj pÉ#t- Visszatérve üze­mébe, első útja a bér csoporthoz vezetett. Követelte az 1400 forintot, amivel az elmúlt évben megkárosí­tották. Á bérelszámolók „utánanéznek“ az ügynek — ígérték. Néhány nap türelmet kértek — s megállapí­tották: Tarv elvlárs .kérelme jogon, de ők mit sem te* hetinek. Ha neki visszafizetik, a többi csapatvezető is követeim fogja. Az pedig 5.702 forintot tesz ki. Szid­ták az elődjüket, aki miatt most őket zaklatják. Tarr elvtárs azonban nem olyan ember, aki hagyja magát. Elhatározta, kiverekszi az igazát! A trösztbe ment az­zal n szándékkal, ha á-t mondanak, hát b*t is mond­janak. A tröszt bér- és normaosztályán Szaléki elv- társ osztályvezető megnyugtatta; menjen csak haza, dolgozzon továbbra is lelkesen, a pénzt majd meg­kapja, Egy hét múlva a tröszt bér- és normaosztálya ezt írásban is megerősítette. Szalóki elv tára felülvizsgálta az ügyet, u megál­lapította: a íendelet rossz értelmezése miatt nemcsak Mártabányán, de más üzemeknél is elkövették ezt a hibát. A tröszt területén mintegy 80 ezer forinttal ká­rosították meg a csapatvezetőket. Szalóki osztályve­zető a minisztériumhoz fordult segítségért. Tarr alistừ közben járt az ügyészségen, ahol i«*t qjiviQio szintén elpanaszoita a baját. De inkább ne mernt volna. Megkérdezték, hogy mennyi a fizetése, & mikor megmondta, hogy 4 ezer forint körül keres, majdnem kidobták, — Négyezer forintot keres és még követelődzik? j Bezzeg ha más ember ennyit keresne !... S mit intézett a Szénbányászati Minisztérium? Ai borsodi tröszthöz leutazott minisztériumi kiküldött kö- j zölte-Szalóki elv társsal, hogy Tarr elvtárs kérése kivi- i betétien, „az ügyet el kell ejteni“. — Ha visszamenően kifizetjük ezt a pénzt, ez ve: j szélyeztet; a népgazdaságot, o tröszt túllépi a béralap- i Ht. Különbeni« jól keresnek ezek az elvtársak — mbn- i dotta a mmisz*ériumi kiküldött. Eddig Tarr elvtárs panasza, s tegyük hozzá: jo­gos panasza, mely immár három hónapja húzódik, összegezve: a »Szénbányászati Minisztérium 1954 no­vember 8*án kiadott égy rendeletét, mely szerint a csapatvezetőknek 10 százalékos bérpótlék jár.. A csa­patvezetők ezt meg is érdemlik, mert amellett, hogy ■ dolgoznak, ők ^lelnek a csapat valamennyi. tagjáért, a munkafegyelemért, a technológiai előírások betar­tásáért. A bors‘*ói tröszt „illetékesei“ azonban .elfelej­tették“ ezt a minisztériumi rendeletet végrehajtani Vagy aho'-'v ők mondják ..rosszul értelmezik“ a ren­deletet Száz szónak is egy a vége: a tröszt illetékes osztálya nem hajtotta végre a minisztériumi rendeletét, s mintegy 80 ezer forintot ..emelt ki“ a becsületes, jól dolgozó rsapátvezetők zsebéből. S ha Tarr elvtárs nem keresi az igazát, a tröszt még most is hallgatna... A Szénbányászati Minisztérium? Ahelyett, hogy felülvizsgálták volna, kit terhel , a felelősség, kinek, vagy kiknek a hanyag munkája miatt nem fizették ki a csapatvezetők jogos bérét — most minderre fátylat akarnak borítani. A hnrftnrii árénmedence derek csapatvezetői nem ey MMI3VU bürokrata, lélektelen ügyintézést vár­nak a borsodi tröszttől és a Szénbányászati Miniszté­riumtól. FODOR LÁSZLÓ — r4 kéttonnát emelő lány . i iiiuiiHiiUiiiimtniiimiiiHtiiiiiiiiiinnHti|iiiiiiiiiii|iuiiiiin»ii|iiiii!!iiiiiiiiiitMtiiiiiiiiiiiiimniiiiiiiiniiui!iiiiiHniiiiiiiii{|iiiiiiiiiiiui|iiiiiiiniiiiiiiuiiiii|iii||iiiuiiiiiiiitiiiiiiiiU!iiiiiiiHiiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(uiitiitiiiuiHiiHiiii IIIIUItlllllllimintHIHMIIIIIIIIIilllllllllllÍlliaittHlllllllllltlllllllllll|HIIIIIIII|IIIIIIIIMUIIIitllllllUmilUIUllUllUlllllllllllll|HIIIIIWUinilUIIIIIIHIIHII(HIII>1l(lWIIIUIUIUilttllllllt(lllimillllt|!lllllltlllllllll|lllllll|lllllltlIII|IIIIUIilUII A daru mindig megy« Ton­nás terheket cipel az ember feje fölött. A daruknak külön világuk van: négy-Ötméteres magasságban nyárgalásznak 'Töí! és alá.' De ' ha­talmas vaskampójuk mindig a földdel érintkezik', mert «onnét len­dítik tíz, hús? métereket a munka­darabokat tovább, könnyedéin. Az ember meg csak nézi, vagy már rá sem hederít — megszokta. Meg­szokta, hogy tonnás izzó bugák, teli üstök, gépek egyik helyről a má­sikra vándoroljanak. Pedig egy- egy darabjukat tán húsz ember sem tudná arrébb mozdítani. A da­ru sokat könnyít az ember munká­ján, De ha mozgásszabályoző kere­keit nem érintik ügyes, fürge, új* jak mit ér? Bizony semmit, így együtt az ember és a daru a leg­hasznosabb kincse minden üzem* <nek.: Ez a riport most szóljon a daru kezelőjéről, Nemcsak azért, mert ügyes embert állít az olvasó elé, hanem azért is, mert kezelője le­ány, aki nemsokára ünnepi jubile­umot ül. Szabó Etelka Miskolcot csak hírből ismerte. Talán sohasem iát- ta volna meg az Avas tövében pö* fókelő gyárkéményeket, ha barát* nőjét nem’ diósgyőri fiú kért fele­ségül. Am, így jutott el Hajdúszo­boszlóról Migkolora t esküvőre. Az esküvő után eay szép napon a fiatal házaspár megmutatta Szabó Etelkának a PIMAVAG üzemeit. Az Alföld végtelen mezőihez szo­kott leány csak nézte a Jiatalmas, mindig mozgó darukat, g magasba- lendülő Vasúti kerékpárokat és az üzem első daruslányát, aki me- nyecskésen hátrakötött pirospöty- työs kendő alól mosolygott a szor­goskodó esztergályosokra. Szabó Etelka lelkét megragadté* a lüktető, mozgalmas látvány. Kü* Ionos csodálattal bámulta a daru­kat. Nem csoda, hogy három hét múlva darun ült, egy szép, kettőn* nás, pjrosrafestett darun, amelyet azóta nagyon megszeretett. $ még napjainkban is ezzel a roppant szerkezettel sétál a csarnokban, cipeli a kerékpárokat, gépeket, ai* katrészeket. Pontosan öt éve. A?* óta hosszú szerelvények, vonatok futnak azokon a (kerekeken, ame­lyeket Szabó Etelka emelt ki a profilírozó esztergagépről,* marógé-1 pékről, ki a hatalmas csarnokból. Bizony kilométereket lehetne ki­rakni azokból a kerékpárokból, amelyeket öt év alatt megmozga­tott. Lám most útból indul a da­ru, a acélkarmaival étmarkol egy óriás tengelyt. Itt ülök a vezérlő­fülkében én is, s figyelem Etelka minden mozdulatát. A daru háromiiwyú mozgást vé­gez, indul a hídon, függőleges * irányban emel, & a „macska“ a híd mozgási irányéra merőlegesen mo­zog, Háromfajta mozgás három­irányú figyelést igényel. — Nem. történt az öt év alatt semmi baleset munkája közben? — Még horzsolás sem, — Munkadarab sem esett vissza7 — Az én gépemről még nem. Igaz is, ha jól meggondolja az ember, milyen szörnyű balesetet idézhet elő egy figyelmetlen moz­dulat vagy türelmetlenségből szár­mazó kapkodás. Még elképzelni is kínos, hogy egy többtonnás kerék- párköteg lezuhan. — Más darukról esett már le munkadarab? — Előfordult, de ritkán. Persze legtöbbször a kötözők hibáznak; rosszul kötik meg a kötelet. A da- ruíkezelő hibájából akkor történik baleset, ha nem várja meg az üzembiztos kötözést. — Szereti ezt a darut? — 0t éve dolgozom rajta szünet nélkül. Megszoktam, megszerettem, pedig már regi. Körülnézek. A fülkében és a hí­don minden tiszta, minden rend­ben. A villanymotorok ápoltak, por, piszok sehol. — Milyen időszakban tisztítja gépét? — Minden nap „takarítás“, egy héten egyszer .nagytakarítás". A daru köziben állandóan megy. Kiáltanak innen, intenek onnan, s a daru mindig ott tereim. Etelka mindig ügyesen, figyelmesen irá­nyítja a vezérlő kerekeket; egy­szerre háromirányú mozgást hoz össrfren^ba. S mindig hibátlanul. A munkadarab nem döocen, nem kerül rofm helyre; mindig centi­méter pontossággal a mesterek ke­ze alá, Ahogy nézem Szabó Etelkát, elgondolkodom. Lám, mesterséget tánuítj, amelyet nagyon jól .ért, Va- jórí’ még mit tanult az öt év alatt az üzemben? — Milyen említésre méltó ese­mény történt az életében, amióta Diósgyőrben dolgozik? —• Említésre méltó? • Nem jó kife­jezés. Nagyon fontos . esemény. Egyéves párttag vagyok. Itt vettek fel az elvtársak... Egy'másik fon­tos esemény a napokban történt. Megválasztottak M NDS Z-elnöknék. — Bizonyosan jól dolgozik majd új megbízatásában? ’ — Igyekezni fogok, mert elég küzdelmes megtartani egy női da­rusnak a hírnevét, munkában, tár­sadalmi munkában egyaránt. De az öt év kötelez.;. Bizony, a küzdelemnek én is fül- tanuja voltam az alatt a rövid idő alatt, míg a darun tartózkodtam. Egy alkalommal zárlatos lett a „macska“ motorja, s meg kellert állítani a darut. Egynéhány férfi dürmögött, méltatlankodott s így dohogtak: „mert nő ül a darun“. (Mintha bármely gépkezelő tehetne a zárlatról!) Ekkor jutott egy kér­dés az eszembe; — Kapott jutalmat amióta a?, üzembén dolgozik? Szabó elvtársnő rámnézett cső* d álkozva: — Még nőm kaptam. Később ennek utánanéztem. Valóban nem kapott jutalmat, bár egyszer már felvették a listára, | csak kihúzták, (felsőbb utasításra). 1 Egy kevésbé érdemes, sokat mu- | lasztó darusnak adták a neki szánt 1 jutalmat. Ez igazságtalanság. Mindenek ellenére kijeién* I tem: Szabó Etelka jutalom nélkül 1 is derék elvtársnő, nagyon jól dől* | go?ik és nem hoz ’szégyent a női 1 munkaerőkre. g Párkány László 1 Kőnél 500 ajánlat: egész halom. Válaszok cgv hirdetésre, amelyet egy bu­dapesti gyáros tett közzé a lapokban, hogy a megüresedett gyárvezetői ál­lásra mérnökembert, vagy felső Ipari iskolát végzett technikust keres. Borzasztó, szlmptomáía a gazdasági válságnak ez az egymást túllicitáló, munkabéreket leszorító és szinte ijesztő szerénység, amellyel ezt a tömeges aiánlktwást indo­kolják. Egy B-Hstá8 három jj&vi próbaidő alatt ingyen akar dolgozni. Egy * másik, egy harmadik. < egy tizedik óvadékot ajánl. Egy nőtlen fiatalember nagyon szerény fizetést kér, s csak azt kéri, hogy a gyár egyik zugában haj­lékot adjanak neki. Eüt írja az Esti Kurír ciműlap egyik 1927-es számú. Kommentár nélkül idéztünk az újságcikkből Nem kell különösebb magyarázat hozzá. Időszerű ezt közzétenni, amikor alig két hét múlna újabb mérnök-gene­ráció hagyja el a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemet — a második generáció, amelyik itt végez. Nem. kell görnyedniük és alázatos- kadhiok, nines szükségük óvadékra ,s ingyen munkára. Állás várja mla- ménnyiöket, megbecsülés és mérnöki fizetés. Még két hét s aztánvége... Valami új kezdődik: az egyetem kapu- . ján túli élet. Még a diplomaterveket kell megvédeniük izzadással és *drukkal«, aztán felkelnek a székről, kézfogás, gratuláció, t»... Fiatal ba­rátaim, önök előtt tártak a kapuk, kilépnek az életbe. Jó munkát kívá­nok a magyar ipar fejlesztéséért vívott harchoz.'-« Április 29-én még végigvonulnak az egyetemen előadóteremről előadóteremre, majd a váro­son. Megállnak a Földes-gimnázium előtt, ahol első tanóráikat tartották és' a Vámos Ilonka gimnázium előtt, ahová annyian udvaroltak. És tovább? Ki az életbe! Tártak a kapuk ... Hogy is volt csak a tegnap? A drukk az első vizsgákon, az első jeles, hajnalig tartó rajzkészítések, viták és diáktréfák, a menza, katonás­kodás nyáron, sportpályaépítés társadalmi munkával, táncestélyek és tavaszi séták Tapolcán... Hogy is? És mi lesz holnap? Meséljenek ők maguk, hárman a legkiválóbbak köziil­Az egyik: Magas, szemüveges fiatalember, komolyan csillogó szemekkel, az évfolyam egyik büszkesége, gépészmérnök-hallgató. — Nevem; Molnár József. Apám Bács- bokodon tanító. Én erre az egyetemre is je­lentkeztem, szeretem a csendet, a nyugalmat- Amikor megérkeztem Miskolcra, a felvételi Vizsgára, leszálltam a vonatról és természete­sen el akartam jutni az egyetemre. — Hol az egyetem? — kérdeztem az egyik járókelőt. — Egyetem? Micsoda? Olyan itt Miskolcon nincs. — S ez így ment tovább. Egyetemről senki nem tudott semmit. Végül valaki fel­világosított, hogy a Földes-gimnáziumban talán lesz »valami egyetem«. Aztán teltek az évek s kész lett az új egyetem. Tudja milyen a diákélet. Tanulás néha hajnalig, vizsgák, tanulás-.. Hogy milyen tanuló voltam? Jelet« elejétől fogva. Anyagi gondjaim nem voltak, a végén 200 forint ösztön­díjat kaptam. Itt maradok tanszéken, a Mechanikai-Technológia ben. Kutatómunkával fogok foglalkozni. Megszerettem ezt az egyetemet... Másik arc: tagbaszakadt, izmos, fekete fiú, értelmes szemekkel. — Győri Sándor vagyok. Én visszamegyek o bányához. Magam is dolgoztam odalenn. Égy esztendeig Kisterenyén. Zagyvapálfalván j meg lakatos voltam. Aztán szakérettségire * kerültem. Az első évek nagyon nehezek vol­* tak. Elképzelheti, hogy van ez szakérettségi Kössünk gyümölcsértékesítési szerződést almára, ömifyarackra, csemegé­ét étkezési szőlőre, málnára és köszmétére a FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETTEL Muvelé$i előleg Bhto* áruátvétel! 1 ttíán. Elméleti tárgyak... 2.8-del kezdtem. Aztán lépésről lépesre előre a jelesig. Minden félév jobban sikerült, mint az előző. De ez nagyon kemény munkát igényelt. Minden l javítás külön küzdelem. tudom képzelni Győri Sándort, amint pirkadatig görnyed a könyvek fölött, képlete­ket sillabizál és összefüggéseket bogoz, vagy rajzokat készít. Küszködik, . küszködik. Nem megy és nem megy, hiába... Le-leragadó pillákkal ül, odapisíant az ágyra, aztán vissza a könyvre. Még öt példa és 40 oldal ma este. Legszívesebben fölkelne és hagyná az egészet, venné a betyárbútort és vissza a gyárba... tie ugyan hogyan is gondolhat ilyesmire! ö a párt- vezetőség tagja, a kommunista!... Hát ezért költött rá ezreket az állami ezért bízik benne a párt?... Vissza a könyvhöz — tangens koszinusz, szinusz... Minden letett vizsga — győzelem! Minden félév — újabb siker! Most pedig rövidesen kezében lesz a kék diploma. Mérnök! Győri Sándor volt kisterenyei csillésgyerek — néhány nap múlva üzemmérnök — Aztán könnyebb lett. Jöttek a gyakorlati tárgyak. Az ember már könnyebben el tudja képzelni, ha üzemből jött, a gyakorlati dolgokat* Most Petőfi-bányára megyek. Viszem a feleségem is, mert egy éve nősüb tem. Az asszony még Kisterenyén dolgozik. Lakást kapunk. Petőfi-bánya4 tudja, a legjobban gépesített bánya Magyarországon. Három kilométeren gumiszalagon szalad a szén. Emberi kéz nem is érinti. Nos, idemegyek, A harmadik ,.. ; — Krakkler Józsefnek hívnak. Hirdről való vagyok, az ország másik részéből, Pécs mellől- Molnár az apám. Pécsett a Nagy Bajos gim­náziumban végeztem. De akkor nem nagyon erőltettem magam, bejáró voltam. Hazamenet a vonaton tanultam.. Odahaza inkább fociz­tunk. Az egyetemen DISZ csoportvezető let­tem. Mi mást tehettem volna, kénytelen vol­tam tanulni. Mert mit prédikálhat az ember a többinek, ha önmaga nem tanul. Tehát in­kább tanultam. így lettem kitűnő tanuló. Most már két éve Rákosi-ösztöndíjas vagyok* (Ez a legkiválóbb előmenetelű egyetemisták■* nek megítélt ösztöndíj, 800 forint havonta. —* A szerk.) Egyelőre itt maradok a tanszéken* a menyasszonyom is most végez, ö Pestre kerül Hogy lesz aztán végül? — azt nem tudom. Majd összekerülünk... Krakkler József is nyugodt. Elhelyezkedési lehetőség van bőven* Erről Keszler József, az egyetem DISZ-titkára beszél: —■ Valamennyi most végző fiatal mérnököt elosztottunk már, Mind-* egyikük számára van állás. Természetesen mindenkit tetszése szerint nem tudtunk elhelyezni és a kezdőfizetés nem magas, de azért a hallgat tők többsége elégedett: Szükség van olyan fiatal mérnökökre, akik poli-> tikailag felvilágosultak és szakmailag megállják helyüket. Aki pedig m%- nálunk öt éven át sikeresen levizsgázott mindenből, az megállja a helyét* Még idéznénk egy újságcikket. Az Uj Nemzedék 1927 március 30-i száma a?t írta; „Sem az államnak, sem % gazdasági életnek nincs akkora felvevő ereje, hogy a diplomás tömegek elhelyez­kedését lehetővé tegye. Főiskolát végzett ifjalnk az álláshajszolás küzdelmében nemcsak idealizmusukat veszítik el. hanem a küzdelmek és a Nélkülözés testf erejüket is teljesen felőrll. Az Ilyen ember egész életén át ejkes&edéssel gondol ifjúkori küzdelmeire. És sokszor martalékává válik olyan Irányzatoknak, melyek a társadalom szempontjából egyáltalán nem kívánatosak.” Ehhez sem kell kommentár, csak annyi: Az új, ifjú mémökgene* ráció előtt hazánkban tártak a kapuk. SÁNDOR LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents