Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

6 eSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1956. április 1« LEVELEZŐ INK ÍRJ Á Egry új tsz életébőé A sajóvámosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet még nem igen fial- látott magáról Közös gazdaságunk igen fiatal, most tesszük az első lépé­seket az új úton„ Gondosan ügyelünk arra, hogy ezek az el*5 lépések már az első esztendőben biztosítsák tagságunknak a magas jövedelmet, már az első aratáskor túlszárnyaljuk az egyéni gazdák terméseredményeit. A ta­vaszi kalászosok vetését március 28-ó.n befejeztük. Az őszi kalászosokat is fejtragyáztuk már. Kertészetünkben is serény munka folyik. Dughagy- mánk, a zöldségféle és borsónk már a földben van. Ügy dolgozunk, hogy egyetlen nappal se maradjunk le, ne torlódjon munkánk. SZŰK BALÁZS A sátoraljaújhelyi Vörös Csillag Termelő­szövetkezet a város jobb zöldségellátása ér­dekében nagy gondot fordít az idén tavasszal kertészetére. Sátoralja­újhelyen nagy keletje van a zöldség- és főze­lékféléknek s a tsz tag­jai tudják, hogy magas jövedelemre számíthat­nak a kertészetből. A téli áradások idején Sátoraljaújhely jobb zöldségei látása érdekében mindent elkövettek, hogy gátak építésével megvédjék a kertészet földjeit a Ronyva-pa- tak jeges vizétől. A szá­raz földeken most már vígan berregnek a traktorok, két holdon elvetették a cukorhoz sót, ültetik a dughagy- mát, a káposzta, pap­rika és paradicsom is a földben van már. Kü­lönösen Emri István és ifjú Bodnár János vé­geznek jó munkát. A szőlészeti brigád tagjai is mindennap ott szorgoskodnak a nap­sütéses domboldalakon. Április 4-ig befejezik a metszést, az ünnep után pedig azonnal pó­tolják a hiányzó tőké­ket. Országhegyi Ernő Április 4 után tovább folytatjuk versenyünket Mi, a bánfaival bányaüzem froní- elővájás II. számú csapatának dolgozói örömmel közöljük, hogy április 4 tiszteletére I. negyedéves tervünket 150 százalékra teljesítet­tük. Teljesítményünket állandóan igyekszünk tovább fokozni. Felhív­juk valamennyi borsodi bányaüzem elővájásnál dolgozó bányászait, hogy ők is igyekezzenek állandóan jobb eredményeket elérni. Elhatá­roztuk, hogy április 4. után tovább folytatjuk versenyünket május 1., a munka ünnepének tiszteletére. A technológiai fegyelem betartásával az elkövetkező hónapokban is min­dent elkövetünk, hogy tervünket legalább 150 százalékra teljesítsük. Pataki Károly, Kazai György. Kazal Bálint és Veréb Imre a csapat dolgozói. Most dúl el, hogy milyen termést takarítunk be az idén SZÁSÁD PARIN A PQK a Központi vezetőség március 12-i3-i határozatából A következő helyeken és időpon­tokban központi és megyei előadók­kal szabad pártnapok lesznek: DIM A VÁG Gépgyár ápr. 6-án dél­után fél 3-kor központi előadó. Ózdi Kohászati Üzemek április 6-án délután 2 órakor központi előadó. Edelény, április 6-án este 7 órakor: Dojcsák János. Szikszó, április 9-én este 7 órakor: Kerekes József. Mezőkövesd, április 10-én este 7 ómkor: Pál Lajos. Lenin Kohászati Művek, április 12-én délután fél 3-kor központi elő­adó. Kazincbarcika, április 12-én dél­után fél 4-kor központi előadó. Tiszapalkonya, április 12-én dél­után 6 órakor központi előadó. Sajóbábony, április 12-én délután tél 4 órakor: Dragos Gyula. Encs, április 12-én este 7 órakor: Kilián Béla. Abaujszántó, április 12-én este 7 órakor: ónodvári Miklós. MezŐcsát, április 12-én este 7 órakor: Szemes István. Borsodnádasd, április 13-án dél­után 2 órakor: Grósz Károly. Szerencs, április 13-án este 7 óra­kor: Boda István. Sátoraljaújhely, április 13-án este 7 órakor: Kilián Béla. Riese, április 13-án este 7 órakor: Hallók Gyula. Putnok, április 13-án este 7 órakor: Kiss Béla. Kérjük a pártvégrehajtóbizottsá­gokat, hogy a szabad pártnapokat gondosan készítsék elő és ahol lehe­tőség van rá, szervezzenek rövid út­törőműsort hozzá. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLY. A Hejőbábal Haladó Termelő­szövetkezet tagsága eddig, egyetlen egy órát sem mulasztott a tavaszi munkákból. Kora hajnaltól késő estig dolgozunk, bizony még a va­sárnapot is felhasználjuk, mert most dől el, hogy milyen termést takarítunk be az idén. Eddig 25 hold tavaszárpát, 5 hold tavaszbú­Mindannyian várva-vártuk az első igazi napsugarat, a meleg márciusi napokat.. S ilyenkor mégis sok lány és asszony elszomorodottan tekint tükrébe. A tavasz kicsalta arcukra a szeplőket, májfoltokat. Hogyan védekezzünk ellene? — hangzik el gyakran a tanácsot váró kérdés. A magyar kozmetikai ipar ki­váló minőségű készítményeivel se­gítségére siet a dolgozó nőknek, akik munkájuknál fogva ki van­nak téve a tavaszi levegő erős ha­tásának. Aki hajlamos szeplősö- désre, májfoltra, kenje be arcát éjszakára Velmetina vagy Alpesi virág krémmel. Ez, a már meglévő foltokat is kifehéríti. Nappalra pe­dig használjon sugár-fényvédő kré­met, mely az újabb foltok megje­lenését akadályozza. Lehetőséghez képest kerüljük a tavaszi napsü­tésben való huzamosabb tartózko­dást. Hiszen a tavaszi napfény ibo­lyántúli sugaraival a legerősebb foltelőidéző. Száraz arcbőrűeknél nappalra ajánlatos az arcb "r kré­mezése, ez csökkenti a tavaszi napsugár és szél káros hatását. Ugyanakkor arcbőrük lemosására zát és 40 hold borsót vetettünk el. 100 holdon elvégeztük a fejtrágyá­zást. A kapásnövények alá a gép­állomás erőgépeivel előkészítjük a talajt. Az időjárás igen kedvező, senki sem hivatkozhat arra, hogy nem lehet még tavaszi munkáltat végezni. Csapó István víz helyett használjanak lemosó Cleansing krémet, vagy arctejet. Az esti lefekvés előtt pedig zsíros krémmel kenjék be, úgy, hogy azt bedörzsöljék bőrük pórusaiba. Ne használjunk erre a célra vajat, vagy disznózsírt, mert ezt arcbő­rünk nem tudja kellőképpen fel­szívni, s csak párnahuzatunkat itatjuk át vele. Legjobb, ha a koz­metikus tanácsát kérjük, hogy <arc- bőrünkhö2 a legmegfelelőbb kré­met használjuk. Még egy említésreméltó dolog: vigyázzunk a tavaszi napozásnál és ne akarjunk egyik napról a má­sikra csokoládészínűek lenni. Kezd­jük a napozást beoíajozott, vagy bekrémezett arccal, 5—10 perces időnél s fokozatosan szoktassuk hozzá bőrünket az erős napfényhez. Ha arcunkat munkánál, kirándu­lásnál, sportnál megfelelő kozme­tikai készítményekkel óvjuk, köny- nyen elkerülhetjük a tavaszi leve­gő okozta apró kellemetlenségeket. Garnert Zoltánná, a Levendula Illatszerbolt és Kozmetika dolgozója. TAVASZI TANÁCSADÓ----------------­A SSZONYOKNAK, LEÁNYOKNAK Haladéktalanul pótolni kell a mulasztást a tavaszi vetésben A legutóbbi értékelés szerint a já­rások sorrendje a tavaszbúzavetésben a következő: 1. Szikszó (108.9), 2. Mezőkövesd (45.8), 3. Miskolc (37.7), 4. Abauj­szántó, 5. Szerencs, 6. Encs, 7. Mező- csát, 8. Edelény, 9. Putnok, 10. ^Özd, 11. Sátoraljaújhely. A legjobb eredményt a vetésben y borsodgeszti Kossuth Tsz érte el. Ha­bár nem volt semmi előirányzata, 41 holdat vetett be tavaszbúzával. Az egerlövői Május 1 Tsz 37 hold helyett 57 hold tavaszbúzát vetett. A közsé­gek között Sajóvámos és Hernádcéce 100 százalékra teljesítette kötelezett­ségét, ugyanakkor Erdőbénye 70 holdról szóló tervéből még semmit sem teljesített, Cigánd pedig az elő­írt 1061 kataszteri hóidból mindössze 7 holdat vetett be. ííá'1-* [ munkál Ifáiatiságülf idői jt tliielől A kenyérsütés falun háziasszonyainktól nagy munkát, fáradtságot követel. — Gondjától, fáradságos munkájától azonban falun is meg­szabadulnak asszonyaink, ba lisztjüket a földmű vessző vetkezetek boltjában kenyérre cserélik. — A liszt-kenyércserét még csak féléve vezették be, de sok községben máris megkedvelték, örömmel fogadták. — A sütőüzemek állandó fej­lődése most már lehetővé teszi, hogy a liszt-kenyércsere forgalmat a megye minden községére ki lehessen terjeszteni és a csereforgalomba minden háziasszonyt be lehessen vonni. — A liszt-kenyércsere for­galomba a háziasszonyok az alábbi módon kapcsolódhatnak be: . A sajátörlésű lisztet be kell vinni a földművesszövetkezet boltjába, ahol minden 1 kg liszt után 1.36 kg nem kereskedelmi forgalmú, a helyi igényeknek megfelelő formájú és súlyú kenyeret adnak. — A cserébe adott lisztet a földműves szövetkezetek és a sütőüzemek kü­lön tárolják és azt a cserekenyér sü tésére használják fel. — A lisztnek kenyérre való cserélése előnyös, m ért míg a házilag sütött kenyér sütési költsége 2.50 forint kg-kint, a cserekenyér sütéséért csak 60 fil­lért kell kg-kint fizetni. — A cserét úgy előnyös lebonyolítani, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű lisz tét adunk át cserélésre és ezért na­ponkint friss kenyeret vihetünk- így — különösen nyáron — elkerülhe­tő a házi kenyereknél gyakran előforduló penészedés és beszáradás. Ha lisztünket kenyérre cseréljük, állandóan friss kenyeret fo­gyaszthatunk. A sütőipari üzemek által készített kenyér szebb, sülésc egyenlőbb és izletesebb. A balszerencse mindig váratla- nul jön. Hirtelen zúdult rá szegény Innokentij Djacskovra, a ■téglagyár igazgatójára is. Reggel még semmi sem jelezte a közelgő csapást. Innokentij Petrovics szoká­sa szerint jókor felkelt, meghallgat­ta a rádión a híreket, megivott két csésze teát és már éppen indulóban Volt, amikor beütött a mennykő. Ak­tatáskájából nyomtalanul eltűnt a 24 és fél oldalas gépelt beszámoló. Voltaképpen nem is beszámoló volt ez, hamm beszéd, amelyet értekez­leteiben, Iconferenciákon, üléseken és gyűléseken előadott. Régóta használta már Innokentij Petrovics ezt a beszédet a legkülön­bözőbb szónoki emelvényeken és na­gyon a szívéhez nőtt. Szeretettel vet­te elő a diszkréten sárguló lapokat és szívvel-lélekkel olvasta fel, —• immáron hat kerek esztendeje. Beszédének egyes részeit már-már kívülről tudta. Remekül emlékezett például arra, hogy a tervteljesítési százalék a téglagyárban mindig két szám között ingadozik: 100.6 és 108 között. Ennél több nem Ízeli, kevesebbnek nem szabad lennie. Emlékezett Innokentij Petrovics az állandó élenjáró dolgozók nevére is: Szaharov, Filimonov, Rudenkó és Antohin. Ennél több nem kell, leevesebb ne legyen. . Újítási javaslatot negyedévenként mindig hármat, vagy négyet valósí­tottak meg. Ez éppen elég. Elvégre a Március 8-ról elnevezett téglagyár nem kohá­szati gyár óriás! Egy szőve1 ragyogó kis beszéd volt az. A megboldogult Jeüszej Grib igazgatóhelyettes írta még annak­idején, aki régebben a kerületi új­ság jogi tanácsadója és külső tudó­sítója volt. Innokentij Petrovics mindig ma­gával hordta a beszédet, mint jó Ica- íona a fegyverét. Ha véletlenül ta­pasztalatcsere-értekezletre hívtak a iiiiiiiiiiiiiiinmnimiimiiiiiiiiiiiiiiiii JHUB M v MLS B J AJP iiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiimiiiiimimimimiiiimiiiiiiii — “ r ■ r 1 iiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiim millll<lllilllllllHIIII!l!III!liU!lillllUIUinillllllIIII(Illlllli!linilltlllllltlilllllllIlilltlllll!IIIIIllIUIllUIIII>ll]i!llll1llllllll!llllllll!tllll!ll1IlUIIIIUtli]lliHUIIIIIIIII1llllt!l!!llllllllllllUflllllll1llllll!IIISIIIIIIIIIItlllllliltlllllIllilllllllIllliill!l!l Irta: M. EDEL „Saját talpa vigye haza“ cipészszö­vetkezetbe, — ám legyen! A sárguló papírlapok kéznél voltak és Inno­kentij Petrovics mindig kész volt pompás, kerekded beszédet tartani. És ez a beszéd elveszett! — Duszja, elvesztettem a beszéde­met! — mondotta kétségbeesetten a feleségének. — Tegnap reggel még itt volt az aktatáskában. Az asszony összecsapta a kezét: — Jaj, fiacskám, honnan szerzel most másikat? Szegény Jeliszej Grib, nyugodjék békességben, ittha­gyott bennünket... éresték a beszédet az ágy alatt, az éléskamrában, a konyha- szekrényben, még a vadásztáskában is. (Előfordult, hogy Djacskov va­dászatra is magával vitte, — sose le­het tudni, mikor van rá szükség!) De minden keresés hiábavaló volt. Innokentij Petrovics végülis feldúl- tan, reggeli nélkül rohant el az üzembe. Ott is számtalanszor kíhú- zogatta íróasztala fiókjait, de min­den hiába. — Ugyan leinek volt rá szülzsége? — marcangolta magát. Az idő múlt és bármelyik pillanat­ban értekezletre, vagy konferenciára hívhatják. Akkor pedig ott áll né­mán, mint a hal! Ettől a gondolattól hideg futott végig a hátán. A borzalmas helyzettől egészen le­sújtva, étvágytalanul kanalazott be egy üveg jégbehűtött joghurtot tíz­óraira, aztán megint tenyerébe te­mette a fejét és tovább rágódott: kit is bízhatna meg egy új beszéd megírásával? — Fjodor Fjodorovics a legalkal­masabb — döntötte el huzamos töp­rengés után. Művelt, jótollú em­ber! Délutánra meghívta hát Fjodor Fjodorovics Sztrahovot, a könyves­bolt vezetőjét. Nekiláttak kidolgoz­ni az új beszéd tervét. — Úgy képzelem — mondta Djacskov, hogy először is négy olda­lon legyen szó az országos eredmé­nyekről. — Nem lesz az sok? — vélekedett, a könyvkereskedő. — Kell az, hogy meglegyen az eszmei tartalom. Aztán foglalkoz­zunk kerületünk sikereivel. Ez len­ne három oldal. Ahol a vetésről van szó, a „vetés“ szó elé írt három pon­tot, azt én már magamtól is hozzá­teszem, hogy tavaszi, vagy őszi ve­tés. Másfél oldalon át tárgyaljuk ke­rületünk irányításának helyes vona­lát. Vigyázz, hogy egy szempont se maradjon lei. — Értem — körmölt Sztrahov. — A téglagyár eredményeiről — fújt nagyot az igazgató — egy ölda- lacska is elég. Eredményeinket min­denki ismeri, a szerénység különben is dicséretes dolog. írd fel az újítók nevét: Szaharov, Filimonov, Ruden­ko és Antohin. Vigyázz, el ne té­veszd. No és ha újak jelentkeznek? Majd kihagyok egy Ids helyet, jó? — ja­vasolta Fjodor Fjodorovics. — Nem kell, nem kell. Ennyi ép­pen elég. Ezek megbízható, régi újí­tók és lakásuk is van. Az újak mind­járt lármázni kezdenének és min­denféle igényekkel jönnének: tetőt cserepeztetni, lakást szerezni, mi­egymás. No most írd fel az új feje­zet címét: ,,Amihez még nem jutot­tunk hozzá“. Ez lesz az önkritilca. Személyre való tekintet nélkül ki­pellengérezzük a bűnösöket. írjad: negyedik éve nem épül fel a Szak­emberek Háza. Ki a hibás? Meg­mondom nyíltan: a kerületi építő­vállalat. Nem bővítették ki az üzemi bölcsödét. Ki a hibás? A kerületi végrehajtóbizottság, mert nem ad helyiséget. Fennakadások vannak a téglaszállításban. Ki a hibás? A szál­lító szervezetek. — No és a te hibáiddal nem fog­lalkozunk? — kérdezte határozatla­nul Sztrahov. — Hát már hogyne! Djacskov felállt, a szoba közepé­re ment és emelt hangon folytatta: — Az én hibám, mint a téglagyár vezetőjéé, elsősorban az, hogy még nem jutott mindenre időm. Nem tanúsítottam elegendő, kérlelhetet­len, harcos szilárdságot a bürokra­tákkal, a porhintőkkel és a kritika elfojtóival szemben. Egy percre elhallgatott, azután mélyet sóhajtott és még lendülete­sebben folytatta. (Beszédének ez a része elég jól megmaradt emlékeze­tében). — De mi, a március 8-ról elneve­zett téglagyár vezetősége, nem elég­szünk meg az elért sikerekkel. Biz­tosítom az aktívaértekezlétet, (kon- ferenciát, plénumot, vezetőségi ülést, taggyűlést), hogy a hiányosságokat felszámoljuk, a hibákat a legrövi­debb idő alatt kijavítjuk. ffjodor Fjodorovics levette a szemüvegét, megtörölgette és sandán pillantott barátjára: — Ami azt illeti, te már hetedik éve biztosítasz mindenkit mindezek­ről. Véletlenül olvastam a régebbi beszédedet... — A beszédemet? Hol a beszéd? Megtaláltad? — vágott közbe izga­tottan Djacskov. Otthagytad az üzletben-. El is hoztam, de gondoltam, azért még­sem ártana már tényleg megírni egy új beszédet. Ez szegény már úgy megsárgult hat év alati, mint egy egyiptomi papirusz! Innokentij Petrovics repeső szív­vel ragadta ki barátja kezéből rég nem látott, kedves beszédét — Teljesen igazad van! — kiál­tott. — Csakugyan legfőbb ideje újat írni, hiszen már darabokra sza­kadozik. Holnap odaadom a gépíró­nőnek a kerületi pártbizottságnál, hogy másolja le, de valami jó, tar­tós papírra. Két nap múlva Innokentij Petro- vicsot értekezletre hívták a kerületi pártbizottsághoz. Útközben besza­ladt a gépírónőhöz. — Készen van, Verocska? Fel kell szólalnom! — Jaj, nincs nálam a beszéd sajnálkozott a lány. # — Nem másolta le? — Nagyobb baj van! — Elvesztette?! — Még nagyobb baj! A párttit­kár elvtárs elvette... — Elvette?!! — szörnyedt el az igazgató. — El bizony. Azt mondta, Djacs­kov puska nélkül is fel tud szólalni, hiszen ő a legjobb szónok az egész kerületben... Djacskov a szívéhez kapott. 'Ma­ga sem tudta, hogyan került be vé­gülis a tanácsterembe. Fegyverte­lennek, védtelennek, kiszolgáltatott­nak érezte magát. Riadtan pislogott az elnökség felé. De hiába igyeke­zett plrinyóra összehúzódni — mégis bekövetkezett, amitíjl rettegett. A párttitkár kedves mosollyal az emel­vényre invitálta. — Djacskov elv társ felszólalásra jelentkezett. F\jacskov feltántorgott az emel­^ vényre. Ne részletezzük, hogy mi történt ezután. Legyen elég annyi, hogy ét­től a-naptól kezdve Innokentij Pet­rovics mindörökre elveszett a leözös- ség számára, már nem volt a kerü* let legékesszőlóbb szónoka.

Next

/
Thumbnails
Contents