Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-11 / 86. szám

SSSA* *ftAGYAB0*ftZAG Szerda, 1956. április 11. A DbiIt Worker «.kilenc ország worialist« párt rézétől »ek határozatáról London (MTI) Kilenc ország — Anglia. Ausztria, Belgium, Franciaország, IiolLantí i a. Izrael, Kanada, Olaszország és Nor­végia — szocialista pártvezetőinek vasárnap Londonban végétért érte­kezletén elfogadták a Szocialista Ií*- ternacionale főtanácsának javaslatát és a kommunista pártokkal való együttműködés gondolata ellen fog­laltak állást. A Daily Worker, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja, vezér­cikkben foglalkozik a szocialista pártvezetők határozatával és a töb­bi között a következőket írja: A munkásosztály akcióegységének elutasítása csökkenti a munkásosz­tály azon lehetőségét, hogy a béke és a szocialista haladás irányában befolyást gyakoroljon az események menetére. Ennélfogva a kommunis­ták nem tekinthetik véglegesnek a 'Szocialista Internacionálé főtanácsá­nak döntését, amely visszautasítja az együttműködést a kommunistákkal. A kommunisták most nem a vég­ső elvek dolgában létesítendő meg­egyezés alapján javasolnak egységet — folytatja a lap. — Akcióegységet javasolnak a béke fenntartására, a leszerelés előmozdítására és arra, hogy bizonyos mérvű gazdasági és szociális haladást biztosítsanak és megbuktassák az ilyen, irányú előre­haladást akadályozó reakciós kormá­nyokat. Angliában és más nyugat- európai országokban a kormányok az infláció leküzdésének ürügye alatt a munkásosztály életszínvona­lát támadják. Azt remélik, hogy megbéníthatják a munkásmozgalmat, megakadályozhatják a munkásokat abban, hogy megvédjék magukat a hatalmas monopóliumok által támo­gatott kormányok árdrágító politi­kája ellen. A munkáspárt tagjai beleuntak a tilalmakba, amelyeknek az a cél juk, hogy megakadályozzák őket a kommunistákkal való együttműkö­désben a közös célokért — mutat rá a lap. Ezeket a tilalmakat meg kell szüntetni az egész munkásmozgalom egységének és harcos szellemének erősítése érdekében. Minden kisér- let, amelynek célja a munkásosztály megosztottságának fenntartása — az angol nép legfontosabb érdekeinek elárulása. Az akcióegység makacs elutasíiá- a szocialista internacionálé által meggondolatlan és káros döntés, amelyet meg kell változtatni, hogy a nép a béke és a jólét felé haladhas­son — hangoztatja befejezésül a Daily Worker. (MTI) Eisenhower elnök a katonai kiadások növelését követeli Washington (TASZSZ) Az United Press hírügynökség washingtoni jelentése szerint Eisen­hower elnök üzenetet intézett az amerikai kongresszushoz- Az üzenet­ben kéri, hogy a közeljövőben kez­dődő pénzügyi évben 547.1 ihillió dollárral növeljék a katonai költség­vetés előirányzatait. (MTI) A Szovjetunió az egyetlen nagyhatalom, amely Egyiptom mellé állt Anvar El Szadat ezredes cikke az AI Qimihurijában Kairó (MTI) Mint az AFP jelenti, Anvar El Szadat ezredes, az Egyiptomi Forra­dalmi Tanács tagja, az A1 Gumhuri- ja hétfői számában szembeállítja a nyugati hatalmaknak Egyiptommal szemben folytatott ellenséges politi­káját azzal a baráti segítséggel, ame­lyet a Szovjetunió nyújt az ország­nak. Szadat ezredes a többi között eze­ket írja: — A három nyugati szövetséges nyíltan tanúságot tesz az Egyiptomi Köztársasággal szembeni ellenséges érzületéről és véget akar vetni az egyiptomi forradalom vívmányainak. A nyugatiakat egyetlen közös eszme vezérli: bosszút állni Egyiptomon és Nasszer ezredesen — A Szovjetunió az a nagyhata­lom — folytatja a cikkíró —, amely tiszteletben tartja forradalmunkat és nem akarja elzárni az utat népünk győzelmei előtt. A Szovjetunió mind­ezideig nem támadt ellenünk, sajtó­ja, rádiója nem bántotta Egyiptomot. Az oroszok nem vádolták Gamal Ab­del Nasszert diktátorsággal, a Szov­jetunió nem vonta meg támogatását Egyiptomtól, hanem a keleti tömb többi országával együtt anyagilag és erkölcsileg is támogatja az arab or­szágokat minden kínálkozó alka­lommal. Azok, akik azt a rejtett célt tulaj­donítják a Szovjetuniónak írja a továbbiakban Szádat, ezredes . hogy a kommunizmust be akarja vinni a Közép-Keletre, azok az ara­bok ellenségei. A cikkíró ' végezetül leszögezi: Egyiptom ilyen körülmények között láthatja, kik a barátai és kik az el­lenségei. Nincs más választás, mint kifejezésre juttatni ■ ellenkezésünket azokkal szemben, akik ellenünk van­nak ég kifejezni barátságunkat azok iránt, akik jóindulatot tanúsítanak velünk szemben. Bezárult a Béke-Vi lásta nács ülésszaka A TASZSZ különtudósítójátói: A Béke Világtanács rendkívüli j ülésszakának záróülése április 9-én' helyi idő szerint 23 órakor nyiL meg Emilio Garcia Iturraspe (Argentina) elnökletével. A záróülésen különbö­ző dokumentum-tervezeteket vitat­tak meg és fogadtak el. Az ülés ele­jén Vincent Duncan-Jenesnak, a Bé­ke Világtanács titkárának javasla­tára elfogadták a Béke Világtanács új tagjainak névsorát. Az ülésszak résztvevői ezután egyhangúlag elfogadták a következő dokumentumokat: távirat az ENSZ I leszerelési Albizottságához, felhí­vás a világközvéleményhez, a Béke Világtanács rendkívüli ülésszakának nyilatkozata az összes • békeszerető erőkkel folytatandó együttműködés­ről. gazdasági, szociális és kulturális kérdésekkel foglalkozó nyilatkozat, nyilatkozat az atomerő kérdéseiről, javaslatok az egyes országok béke­mozgalmainak. Ezenkívül elfogadták a rendkívüli ülésszak görög és angol résztvevői­nek együttes felhívását, amely íámo: gátja Ciprus lakosságának azt a kö­vetelését, hogy adjanak neki ön­rendelkezési jogot. A Béke Világta­nács felhívta a világ féil'iait és asz szonyait, támogassák ezt a követe­lést és segítsék elő a nemzetközi fe­szültség enyhülését. Itufraspe záróbeszédében rámuta­tott arra, hogy az utóbbi időben erő södött az együttműködés szelleme a békeszerető népek között és állás­pontjaik közelebb kerültek egymás­hoz. Meg kell találni az -utakat — mondotta —r ennek'az együttműkö­désnek a továbbfejlesztésére. Kije­lentettük, hogy el akarjuk kerülni a háború és a fegyverkezési hajsza borzalmait. Meggyőződésünk, hogy más békeszerető erőkkel szorosan egvüttműködve elérjük célunkat. Le­szögeztük, hogy új szakasz kezdő­dött mozgalmunkban. Ez a szakasz a békének és a népek jólétének meg­teremtésére vezet. A Béke Világtanács rendkívüli ülésszaka ezzel befejeződött (MTI) kérdezték őket... Hétfőn este a Déryné Színház színpadáról megdöbbentő erővel hangzott fel Karinthy Frigyes év­tizedekkel ezelőtt kimondott tépe- lődése: „Ki kérdezett?... Ki kér­dezett Homeros, ki kérdezett Szók­ratész, ki kérdezett Gantana Budd­ha, ki kérdezett, Nazuréti, Shakes­peare, Goethe, Madách. Dante, Beethoven.. Ki kérdezte a gon­dolkodót, a művészt? Senki, senki! A költő szava pusztába kiáltott szó volt. Hétfő este kérdezték őket. Akár­csak az ország immár igen sok he­lyén, a miskolci közönség is kér­dezte Petőfit és Arany Jánost, Ba­lassi Bálintot és Csokonait, Ady Endrét és József Attilát. Kérdezte a közönség tolmácsolóikat, a kiváló budapesti és miskolci. versmondó művészeket. Kérdezték, mert hall­gatták őket — áhitatos, mély, meg­rendült csendben. Csodálatosan jó volt látni, Hogy a közönség, amely megtöltötte a színházat, élvezi a művészetet, áhítja a költő szavát, a zengő verssorokat, pisszenés nél­kül, emelkedetten, ihleteden hall- eát. A fellépő művészek megérde­melten vívták ki ezt a sikert. Igen érdekes volt egymás után hallani ö különböző karakterű művésze­ket. Bánky Zsuzsa előadóművé­szeié kitünően egyesíti magában az érzelmi és értelmi elemet. A Szóndy két apródjának elmondása maradandó művészi élményt ha­gyott a közönségben. Ez a vers nemcsupán átér zést, hanem külön­leges érzést is követel, a művész­től. Bánky Zsuzsa tudatosan fokoz­ta a „bülbül szavú rózsák két mennyei bokránakí* finom megszó­laltatását, lázadó pátoszu vádbe­széddé. Pécsi Sándor versmondá­sának valami fanyar aromája, szívhez szóló kedvessége van. Hor­váth Ferenc versmondó művésze­tének. . különösen. széles skáláját csodáltuk. Petőfi Dalaim című ver­sét (amely már maga is változa­tos hangvételt követei) ugyanolyan művészi átéléssel szólaltatta meg, mint Benjámin László sodró ere­jű Tüzzel-l<éssel-jét és Karinthy Frigyes nehéz fajsúlyú, döbbenetes erejű prózáját. Gobbi Hilda súlyos mondanivalóju verseket tolmácsolt, többek közt József Attila életraj­zát versekben. Különösen az utób- . bi. tett megrendítő hatást. A Szo­cialisták szívbevájó. forradalmi ütemű, strófái valósággal megráz­ták a hallgatóságot. Zolnay Zsuzsa az országos hírű előadó művészek között is kitünően megállta a helyét. Igaz, talán az ál­tató választott Vén cigány nem il­lik tersen az ő művészi egyéni­ségéhez, a Zách Klára ballada sejtelmes misztikumát azonban ki- tűnőén oldotta fel, hangárnyala- faival sejttetve a véres tragédia hátterét, összefüggéseit. Nagyon öi~ültünk annak, hogy Győrffy György egy miskolci költő, a le­hetséges Borsodi Gyula Szilencium című versét is megszólaltatta —■ igen kedvesen, emberien. Szívesen hallgatta a közönség Sólyom Jankát, akinek egész mű­vészi pályája kiállás az irodalmi színvonalú szórakoztatás mellett. Itteni fellépése is bizonyította, hogy a nagy művészi hatású iro­dalmi sanzon és a közönségsiker pompásan megférnek egymással. Örömmel hallgattuk oly sok szín­vonaltalan, gyakran üres összekötő szöveg után Ember György szelle­mes. nemesver etü, ízes magyar nyelven szóló csevegését. Végül még egy megjegyzés. Tud­juk, hogy a Filharmóniának nem kis fáradságába került ezt az estet sikerrel megrendezni. De megérte! Talán könnyebb fajsúlyú műsorok, kisebb erőfeszítést követelnek. A közönség művészi ízlésének fejlesz­tése szempontjából azonban az ilyen irodalmi estnek felbecsülhe­tetlen jelentősége x>an. Közönsé­günk lassankint megszereti, érteni kezdi a magasszinvonalú művésze­tet, költészetet. Szeretnénk, ha amellett, hogy az eddigieknél szín­vonalasabb, szórakoztató műsoro­kat mutatnának be Miskolcon, mi­nél több komoly műsort is élvez­hetnénk hétfő esténkint. SÁNDOR LÁSZLÓ Eredményesen folyik a Tanácsok Lap énak szervezése Megv-érvk területén széles körben folvik » Tanácsok I,a Diának szervezése. Ezideie 1347 előfizetőt szerveztek be. Jó munkát vée-_ ze*t az edelénvi és az encsi járás. Mindkettő tűi teljesítette tervét, de 3 <17. érvéré? mée tovább folyik. Legerősebben lemaradt a me­zőkövesdi és az abaniszántói iánás. ahol késve fogtak a munkához. Járásaink az alábbi eredményeket érték el. Edelénvi járás 199 előfizető, encsi iá'ás !47, miskolci .járás.:i 18. nutnoki iárás «22, Sótoraljauihelv tárás és város 205. abaui- szántói iárás 10. szerencsi iárás 131. özd iárás és város 245. szikszó? Iárás 94. mező­kövesdi járás 10. mezőcsáti iárás 66 eiöti­Az elmélet napi kérdései Mit jelent a parlamenti út? l ói emlékszem, hogy 1948-ban, J a két munkáspárt egyesülését , közvetlenül megelőző időben, milyen sokszor késhegyre menő viták foly­tak a szociáldemokrata párt tagjai között az egyesülésről. Az öreg „vas- kalaposok“ — a fiatalok így nevez­ték őket — verejtékezve igyekeztek bebizonyítani, hogy a szociáldemok­rácia is a szocializmushoz akar el­jutni, csakhogy békés úton. „foko­zatos reformok“ útján. Egyesülésre ezért — mondták — nincs szükség. Valószínű, hogy Hruscsov elvlárs referátuma után nemcsak nekem ju­tottak fezembe ezek az idők, ezek a viták. Őszintén megvallva, miután a beszámolói elolvastam, jó néhány napig a régi szociáldemokrata újsá­gok, könyvek forgatásába merültem. Van néhány könyvem ugyanis a szo­ciáldemokrácia „klasszikusai tói“, Bemsfemtől, Kautskytól is. Ezek át­olvasása után láttam meg világosan a XX. kongresszusnak a „szocializ­musba való átmenet parlamenti út­járól“ szóló tételei mélységes igazsá­gát. Megpróbálom röviden elmondani, hogy mit írtak össze ezekben az írásokban a szocializmus megvalósí­tásáról. Bernstein Edu.árd kijelentette: • „Nekem a mozgalom minden, a vég­ső cél semmi". Más szóval, a szocia­lizmusról való lemondás árán is fezervezgessü'k a mozgalmat, szerez­zünk pozíciókat a parlamentbe, azután— majd meglátjuk. Esetről- esetre csak a napi eseményekhez kel! alkalmazkodni, közben a.mun­kásosztály létfontosságú é Hőkéivé1 nem kell törődni! A Népszava egyik száma idézte •Teán Jaure.s szavait: A szocializmus fokozatos reformokkal fog beszürem- íeni a kapitalizmusba, bár a fórra dalom sem kizárt.“ Kivételképpen tehát lehetséges forradalmi változás is, de ez csak alárendelt jelentőségű. A döntő a szocializmus reformok útján történő „beszíiremlése“, belopakodása a ka- j pitalizmusba. Úgy vélem, ez elég szemléletesen bizonyítja, hogy a parlamenti út a szociáldemokrata vezetők részéről nem más, mint porhintés. Nagy ré­szük nem szocializmust, -hanem mandátumot, miniszteri bársonyszé­ket akar. Angliában volt munkáskormány. A munkáspárt többségben volt a parlamentben, voltak reformok ás, de ezek nem Anglia munkásosztá­lyát hozták közelebb a szocializmus­hoz, hanem Altlee-t, a munkáspárt volt „vezérét“ a lordok házához. Minket nem a szociáldemokrata vezetők véleménye érdekel. Ezeknél a meghatározás első részét nyugod­tan el is hagyhatjuk. Marad ... ál- demekrata. Érdekel ázonban ben­nünket a szociáldemokrata munká­sok. dolgozók, ..a hétköznapok em­berének“ véleménye. S ezek a szo­cializmust akar#!:. X /. elmúlt esztendőkben olyan átalakulások történtek a vi­lágban, amelyek nemcsak elméleti­leg, hanem gyakorlatilag is lehető­vé teszik a szocializmusba való bé­kés átmenetet, a szocializmus pol­gárháború nélküli győzelmét az egyes országokban. A mai helyzetben a világ egyet­len országa sem fejlődhet elszigetel­ten a többi országtól. Minden egyes ország fejlődését befolyásolhatja és befolyásolja a világ többi országá­nak fejlődése, mert szoros gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok jöttek létre közöttük. Erh’t az. hogy a Szovjetunióban felépült a szocial­izmus és sok más ország is rálépett erre az útra, gyengíti a kapitaliz­must. A kaoiialista világrendszer gyen­gülése kifejeződik az imperializmus gyarmati rendszerének szőttesében. I Mind nehezebb akkora profit kipré- Iselése a gyarmatokból, amely ele­gendő a munkásarisztokrácia fenn­tartására. Ezért egyre inkább szű­külni fog a jól fizetett munkások: amúgy sem túl széles rétege. Mindaz az osztály erőviszonyok további elto­lódását, a munkásosztály erejének a kapitalizmus gyengülésével párhu­zamos — növekedését eredményez­heti egyes országokban. Franciaországban például a leg­utóbbi választásokon a kommunista párt bizonyult a legerősebbnek. Ha a dolgozó tömegeknek sikerül­ne a szociáldemokrata vezetőkre olyan nyomást gyakorolni, hogy működjenek együtt, a kommunisták­kal, akkor — miután e két párt képviselői abszolút túlsúlyban van­nak a parlamentben —. a munkás­osztály szilárd egységére támasz­kodva olyan parlamenti többség ala­kulna ki, amely munkáskormányt hozna létre, s megteremtené a Szó­dé1 ista átalakulás feltételeit. Ezek alapján állapíthatta meg a XX. kongresszus „ ... A nemzetközi küzdőtéren a szocializmus javára végbement gyökeres változások ered­ményeképpen, továbbá annak ered­ményeképpen, hogy a szocializmus vonzóereje megnőtt a munkások. ~ parasztok, a dolgozó értelmiség k" zott. kedvezőbb feltételek jöttek lét­re a szocializmus győzelméhez“. Annak felismerése, hogy a szocia­lizmusba történő átmenet egyik útja lehet a hatolom kézbevétele a par­lamenti többség révén, semmikép­pen sem jelentheti hogy most már csak parlamenti úton lehet biztosí­tás' az átmenef feltételeit. Óvakodni kelT-a parlamenti út le­hetőségének olyan fetisjzálásától, mint anrlven az elmúlt esztendők­ben a polgárháborúró! szóló tanítá­sokkal történt. A marxizmus dogma tikus értelmezésének eredménye­ként — miután az adott időszakban az átmenet csak polgárháborúval volt lehetséges — úgy magyaráztuk, hogy az átmenet minden forrnáia pol «árh áború kell hogy legyen. Ezt a tételt közben maga az élet cáfol­ta meg. Ismeretes, hogy az európai népi demokráciákban, a hatalom megragadása vérontás nélkül, béké­sen, történt. S a dogmatizmus miatt ott kerestünk ahol nincs. Igyekez­tünk itt is bizonyítani, hogy volt, legalább is valami polgárháború pótlók. A békés átmenet nem valami helytől, időtől, körülményektől füg­getlen örök igazság. Csak ott való­sulhat meg, ahol a munkásosztály az egész nép többségét maga köré tömörítve szervezetten és egységesen tud fellépni. A burzsoázia önként nem adja át a hatalmat. A munkásosztály és a dolgozó nép egységének megvalósulá­sa azonban a kizsákmányolok olyan mértékű gyengülését eredményez­heti, hogy képtelenek lesznek ko­moly erőt, fegyveres ellenállást ki­fejteni., Ilyen helyzetben pedig nem lehet és nem is kell polgárháború, mert nincs kivel verekedni. Példa rá többek között Románia. A parlamenti út lehetősége tehát az osztály erőviszonyok függvénye. Ezek alakulása nagymértékben a szociáldemokrata pártok dolgozó tö­megeitől függ. Az, hogy nyíltan megmondjuk, • ..meghatározott felté­telek mellett lehetséges a szocializ musba történő békés átmenet’*, nagy érdeklődést keltett a szociáldemok­rata munkástömegek soraiban. A kapitalista országok üzemeiben, a párt- és szakszervezeti helyiségek ben — mindenütt,’ ahol csak szo­ciáldemokrata munkások megfordul­hat — egyrp. többet, beszélgetnek az azonos út. az együtthaladás lehető ségérol. Az egyszerű emberek — szembefordulva az olyan vezetőkkel, mint az; osztrák szociáldemokrata •párt központi lapjának főszerkesz­tője.. a]£i^sae£int „Nemcsak -az utak különbözőek, de a célok is?!. — felis­merik a célok és érdekek közössé gét, követelik az együtthaladást. Lenin azt tanítja, hogy a szocialis­ta átalakulás formái a lehető leg- változatosábbak lehetnek. A lényeg azonban mindenütt egy: az államha­talom megragadása a oroletanátus alfa!, s ennek felhasználása a kizsák­mányolás felszámolására, a szocia- jlista gazdaság éoí lésére. A lényeg: a Iproletariátus diktatúráid Hiába ujjongott fel a nyugati sajtó, hiába hozták öles címekben: ,Újabb revízió'*, „Visszavonulnak a kommunisták*’ stb., a reformizmus továbbra is távol áll tőlünk. A szo­cializmus nem hathatja át fokozatos reformokkal a kapitalizmust. Ellen­kezőleg: a munka nagyja csak a parlamenti többség kivívása után következik. A parlamenti többségre támasz­kodva kezdetét veszi az államhata­lom szocialistává tétele. Az államha­talom b;rtoklását a munkásosztály nem reformokra fogja felhasználni, mint az angol munkáspárt, hanem a termelési eszközök társadalmi tulaj­donba vételére. A szociab'zmus a fennálló kapita­lista termelési viszonyok megváltoz­tatását jelenti. Meg kell tehát szün­tetni a kizsákmányolást. Már kez­detben biztosítani kell a gazdaság kulcspozicióinak társadalmasítását. Bármilyen hasznosak legyenek pillanatnyilag a reformok, a szocia­lizmushoz csak gyökeres változás vezethet el. Ennek kivívásához pedig elengedhetetlen feltétel olyan párt politikai vezetése, amely szilárdan a marxi-lenini tanítások alapján áll, mely kép>es a helyzetnek megfele­lően alkotóan alkalmazni és tovább fejleszteni azt. Ilyen pedig minden kapitalista országban csak egyetlen van — a kommunista párt. A munkásosztálv és a dolgozó nép egysége — a kapitalizmus gyengü­lése — jelenleg csak a szociáldemo­krata vezetők (tisztelet a ritka kivé­telnek) ellenére valósulhat meg. Ha egy. ilyen létrejött egységes mozga­lom politikai vezetése Attlee. Schu­macher. Guy Mollet és hasonló urak kezébe kerü’ne, mindent elkö­vetnének az egység szétzúzására, a kapitalizmus megerősítésére. Az SZKP XX. kongresszusa a ™ munkásmozgalom legújabb tapasztalatait általánosítva jutott el az elvi: megállapításokhoz. Mint az a helyes elméleti tételeknél lenni szokott, ez is anyaei erővé fog válni a munkásmozgalomban, bizonyítva ezzel, hogv csak ©z a helyes elmélet, 1 amely segíti a gyakorlatot, a mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents