Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-10 / 85. szám
Kedd, 1956. április 10. ESZ ARM AGT ARORSZAG 5 MEGKEZDŐDÖTT A VERSENY a borsodi szén medence és a dudari bánya frontjai között Országos szénbányászati ankét Miskolcon Vasárnap an-kéfara gyűltek össze Miskolcon a magyar szénbányászat legjobb műszaki vezetői, mérnökei, aknászai és fizikai dolgozói. Megjelent a tanácskozáson Kocsis Lajos elvtárs, a szénbányászati miniszter első helyettese is. Az ankét azt a feladatot tűzte a szénbányászat műszaki vezetői elé, hogy megoldják a szénbányászat gépesítésének néhány sajátos kérdését, a frontok kombájnos művelésének problémáit. Fontos feladat ez, amely azért került előtérbe, mert pártunk Központi Vezetősége múlt év novemberi határozatában egyik legfontosabb teendőként jelölte meg' az ipari termelés műszaki szinvonalának emelését. Ugyanakkor külön hangsúlyozta a határozat a bányagépesítés szükségességét a szénbányászat termelékenységének fokozása, a dolgozóik fizikai ereje igénybevételének csökkentése céljából. Hazánkban a kombájnnal való széntermelés rövid múltra tekinthet vissza; mindössze 1951 óta folyik nálunk kombájnos üzemeltetés. A kezdeti időszakot főleg a kísérletezés, a magyar bányaviszonyok kipuhato- lása jellemezte. Megállapították a tanácskozáson, hegy a kísérletezés időszaka már lejárt, a gépek beváltak, megfelelő műszaki előfeltételek biztosításával a frontokon kiválóan alkalmazhatók. Országos jellegűvé tette a tanácskozást, hogy azon a közép-dunántúli szénmedence vezetői és a borsod: szénbányászat vezetői beszélték meg a kombájnos frontfejtés problémáit. Kocsis Lajos miniszterhelyettes elvtárs ismertette azokat a tényezőket, amelyek a kombájnos művelés tervszerűségét és gazdaságosságát, eredményességét befolyásolják. Első kérdésként a kombájnos frontok munkaszervezési problémáit említette meg. Megoldatlan ezék miatt a frontokon az egységes, helyes bérezés is. A korszerű biztosítás széleskörű. bevezetése ugyancsak megoldatlan kérdés. Szükség van a gépesített frontok gazdaságosságának, a termelt szén önköltségének mélyreható elemzésére-is. Az árukét elé tűzött feladatok felsorolása után Kocsis Lajos elvtárs így fejezte be megnyitói beszédét: —Tanácskozásaink színhelyéül » azért választottuk a borsodi i szénmedencét, Miskolcot, mert | ez a terület a bányagépesítés I egyik igen fontos területe már ma is, de különösen az lesz a jövőben. Utána Zsillé Lajos, a Borsodi 6zénbányászati Tröszt főmérnöke ismertette a borsodi üzemék kom- bájn-frontművelésének tapasztalatait. Számot adott azokról a nehéz küzdelmekről, amelyeket kellő gyakorlat hiányában a kísérletezés időszakában vívtak a helyes művelésért. Főleg a telepítéssel volt baj. Az üzemeltetés ideje alatt a következő tapasztalatokat vonta le: 1. A frontok haladási irányát a váll-lapoklkal párhuzamosan kell megválasztani. 2. A vetők előzetes megismerése végett az üzem előkészítő tevékenységét úgy kell szabályozni, hogy a frontok hazafelé haladóak legyenek. 3. Mindig kell tartalékfronttal rendelkezni, hogy a vetők miatt a géppel már nehezen jö veszhető frontból a kombájnt más frontba helyezhessük át. Ez azt is megköveteli, hogy az üzem olyan létszámmal rendelkezzék, amely lehetővé teszi a gépi frontok mellett szükségképpen telepítendő kézi frontok kielégítését. A beszámoló további része összehasonlító adatokkal szolgált a kézi és gépi frontművelés eredményeit illetően. A számok azt bizonyították, hogy a gépi frontművelés sokkal eredményesebb. Nemcsak a munkaerő megtakarítás miatt produktívabb, hanem a bányafa és a robbanóanyag megtakarítása miatt is. Felmérte a beszámoló a kézi és kombájnművelés viszonyát, előnyét és hátrányát. A felállított mérleg a kombájn-művelés javára döntötte ti a kérdést. De megállapította a beszámoló, hogy az objektív nehézségek ellenére az elért eredményeknél jóval nagyobbakat is el lehetett volna érni, ha a gépet alkalmazó üzem és minden egyes dolgozó a gépet barátjának, a tervteljesítés fegyverének tekintené, s ncm- csupán a tröszt műszaki fejlesztési osztálya feladataként kezelné. Természetesen a munkát nem egyszer a szakértelem hiánya is akadályozza. Pártunk és kormányunk műszaki fejlesztésre vonatkozó utasítását ,csak abban ez esetben hajthatjuk jól végre, ha a bányászok különleges szakképzettségéről, a bányászat specialistáinak kiképzéséről üzemeink időben. gondoskodnak. Ezen a téren — állapította meg a beszámoló — a feladat kettős: 1. Olyan dolgozókat kell e gépi frontokra beosztani, akik a munká-. hoz adottságokkal rendelkeznek, kedvet éreznek és szeretik a gépet. 2. A már kiképzett kezelőknél meg kell adni a kettős szakismeretnek kijáró megbecsülést. A jövesztőgépek helyes alkalmazását az elmondottakon kívül még az is gátolja, hogy középkádereink és műszaki vezetőink csak a gép beállítása után tudnak üzemeltetésével megismerkedni. Ennek természetes következménye, hogy az üzemeink a gép irányításától kezdetben visszavonulnak. A hiba megszüntetésére a beszámoló javasolta, hogy a gépjö- vesztésre átálló üzemek középkádereit elméleti és gyakorlati síkon át kell képezni. Bajokat okozott az a körülmény is, hogy a gépek üzembeállításánál műszaki vezetőink gyakran csak azt vizsgálták meg, hogy alkalmasak-e a frontok a gépi jövesztésre? Az üzemeltetéssel kapcsolatos minden egyéb műszaki feltétel biztosítását munkaközben kívánták elvégezni. Ez természetesen gátolta az egyenletes termelést. Komoly nehézséget jelentett az üzemi műhelyek részére a gépek karbantartása, a szükséges felülvizsgálatok elvégzése, valamint a tartalékalkatrészek biztosítása. A beszámoló ezért javasolta, hogy az üzemek tartsanak szoros kapcsolatot a bányászati kutató intézet gépesítési osztályával, amely segítséget nyújthat a karbantartáshoz. Ezután a beszámoló képet adott a kombájnos művelés borsodi perspektíváiról. Megemlítette, hogy a jelenleg működő három Dombassz-kom- bájnhoz a bányászati minisztérium segítségével az év elején egy tartalékgépet kaptak. A jelenleg üzemelő két Gomyák kombájn mellé további három darab gépet kap a tröszt. Az új gépek közül kettő Kondón, egy pedig Berentén fog termelni. 1957 folyamán a Rudolf IV-es aknán két D ombassz-kombá j n t helyezünk üzembe. A dudari szénbányában alkalmazott Dcmbassz-kombájnnál szerzett tapasztalatairól Jármai Ervin főmérnök számolt be. Hosszan 'beszélt a sorozatos sikertelenségek okairól, amelyeket pontokba gyűjtve a következőkbe foglalta össze: 1. Nem volt szerencsés az üzemelési helyek kiválasztása, mert az akkori lehetőségek birtokában a gépeket olyan frontokba erőltették be, melyek területe vetőkkel erősen fel volt szabdalva. 2. Megoldatlan volt a merev főte omlasztása, amely kedvezőtlen nyo- más viszonyok at eredményezett, s ezért a gépi jövesztést gyakran kézzel kellett kombinálni. 3. Korszerű biztosítás hiányában sem a szállító, sem a légutak nem voltak olyan állapotban, melyeken a gép termelését megnyugtató módon lehetett volna lebonyolítani. 4. Nem oldották meg a lejáró meddő problémáját sem, amely kedvezőtlenül hatott ki a jövesztett szén minőségére. 5. A dolgozók eleinte idegenkedtek a géptől, hiányzott kellő gyakorlottságuk, s nem volt kielégítő a munkaszervezés. A dudari üzemvezetés első feladata volt megkeresni a nyűgödtabb, velőmentesebb területet Ezeknek a területeknek feltárása után a jö- vesztés munkáját nagymértékben akadályozó porképződést kellett megszüntetni. E céltól a kombájnhoz egy permetező szivattyút kapcsoltak, amely finom permetet bo- csájt a szénre. A merev főte omlasztására a dudari üzem egy olyan technológiát dolgozott ki, amellyel folyamatosan biztosítani lehet a gépi jövesztést. A korszerű biztosítás megvalósítása érdekében a műszaki vezetés lépéseket tett, hogy a dudari bányákban .tiinél előbb alkalmazhassanak acél- biztosi tásu ácsolatokat. A dudari üzemnek a rabló vitláik mielőbbi, beállításával meg kell oldahi az omlasztás gépesítését. A szerelés és a főte gondozás munkáját jobb munkaszervezéssel lényegesen összehangol tabbá kell tenni. Növelni kell a vonókötél szilárdságát, az eddiginél sokkal több gohdot kell fordítani a munkabázisok biztosítására, tökéletesebbé kell tenni a kombájn munkaszervezettségét. A hozzászólók közül Czike Albert mondta el tapasztalatait, amelyeket a kondói bányaüzem főmérnöke az alábbiakban foglalt össze: 1. Az előre nem látható vetők megismerése céljából időben kell elővájni és hazafelé haladó fejtést kell alkalmazni. A vet ős terű létén Görnyák-kombájn üzemeltetésére nincs mód, át leéli térni a kézi művelésre. Meg kell tanulni, hogy ne a meglévő géphez keressük az alkalmas területet, hanem először készítsük elő a gépi művelésre alkalmas területet. 2. A gépi művelés állandó, folyamatos szállítást igényel, mert sokkal jobban reagál a szállítási zavarokra, mint a kézi művelés. Minden szállítási zavar a gép leállását eredményezheti. Határozott, műszaki beavatkozást igényel az ürescsille ellátás kérdése. A gépi frontfejtéseknél üzembiztos szállítógépeket kell beépíteni. Fontos elvként kell követni, hogy szűk frontokba ne erőszakoljunk gépeketCzike elvtárs a továbbiakban a bérezés kérdésével foglalkozott. Megállapította, hogy helytelen az a gyakorlat, amely szerint a kombájn- kezelők a frontban csak 100 százalékos teljesítményt kapnak. Az ankéton megjelent borsoai kombájnkezelők és vájárok versenyre hívták ki a dudari gépi frontművelésen dolgozókat. A versenyfelhívásra Király Pál dudari vájár válaszolt. Biztosította az ankét résztvevőit arról, hogy a dudari Dombassz-front dolgozók lelkesen fogadják a borsodiak versenyfelhívását. A további 23 hozzászóló szenvedélyes vitába bocsátkozott a kombájnművelés megjavítása érdekében. A vitát műszaki rátermettség, felkészülés és az ügy iránti lelkesedés jellemezte. Az ankét határozati javaslatot készített a még megoldásra váró műszaki előfeltételek biztosítására. A határozati javaslatot a miniszterhelyettes elvtárs által felvetett kérdések, valamint Zsillé Lajos és Jármai Ervin főmérnök elvtársak tapasztalatainak és a hozzászólások összegezésével szerkesztették meg. A határozati javaslatot a minisztérium jóváhagyása után kötelezővé teszik minden egyes kombájn frontművelésű üzemre. Ha ezt a körülményt és az ankéton elhangzott előadások, valamint a hozzászólások színvonalát egybevetjük, megállapíthatjuk, hogy a tanácskozás nagyon eredményesen zajlott le és jelentősen elősegítette szénbányászatunk műszaki fejlődését. SZOVJET TUDÓSNAK SIKERÜLT BÉKASZIVEKET ÁTÜLTETNI N. P. Színiem professzor, szovjet tudós, aki jelenleg mint vendég tart előadásokat a berlini Humboldt-egye- tem élettani intézetében, a berlini állami Pavlov-bizottság 11. nyilvános kollokviumán érdekes előadást tartott a központi ideg- rendszer és a környezet befolyásáról az átplántált szív megfogamzási képességéről. Miután történelmi visszapillantást nyújtott a különböző tudósoknak állatokon végzett átültetési kísérleteiről, saját kísérleteiről beszélt, amelyek során sikerült békák szívét eltávolítani és más békák szívéül heljrettesíteni. A kísérletek bizonyságát szolgáltatták annak, hogy a békáknál lehetséges a szív átültetése. A békákon szerzett tapasztalatokat később az emberen végzett műtéteknél is hasznosítani lehet, tehát hozzá fognak járulni az emberi élet meghosszabbítás Shoz. Ahol a „föld sója ‘ készül 'Nein hiába nevezik a műtrágyát »a föld sójának— a mezőgazdaság terméshozama nagymértékben függ attól, hogy mennyi műtrágyát juttatunk a magyar föld művelőinek. A magasabb terméshozamokért vívott harc sikere érdekében bővítettük első ötéves tervünkben a Péti Nitrogénműveket és ezért épült fel sajóparti szocialista városunkban a hatalmas Borsodi Vegyikombinát. A itt készülő műtrágya nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az elkövetkező években jelentősen növekedjen földjeink terméshozama. A Borsodi Vegyikombinát látképe H. Molnár Károly elvtárs. a BVK rtz- lug-rendszer kezelője kommunista példa- mutatással úgy végzi munkáját. hogy minél több ammóniát termeljenek. Az ammónia a műtrágya egyik leg- tontosabb alapanyaga. Csató László elvtárs, a bekeverőgép kezeiőic a műtrágya- gyár egyik legjobb dolgozója. A műszaki vezetők mindenkor bátran támaszkodhatnak munkájára. s£- ÍWS&*:-' A vegyikombinát központi laboratóriumának 25 dolgozója fontos kísérleteket végez. Nagyrészt az ő munkájukon múlik, hogy kiváló minőségű műtrágyát adjanak a mezőgazdaságnak. Valkó István laboráns és Virágh Mária vegyészmérnök, valamint segítőtársaik három új készüléket készítettek április 4 tiszteletére. Kazincbarcika az tíj sajóparti szocialista város egyre fejlődik. Többszáz új lakást kapnak a vegyikombinát dolgozói is. A lakóházak építésén kiváló munkát végeznek a helyi MTH iskola növendékei, akik első negyedéves tervüket (a tanulónormát) 130 százalékra teljesítették. Képünk az egyik legjobb brigádot mutatja be munka közben. (WE1SZ JÓZSEF KÉPESRIPORTJA)