Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

fmummmm ÍZ MOP B0R39D-ABAÚJ-ZEMPLÉN HEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA XII. évfolyam, 103. saátn Ara 50 fillér 1956 április 30, MÁJUS SZAVA „A rdgi május első hajnalán. Mikor szememből elszállott az álom S a napnak első aranyára lestem. Távol zenek ujjongó harsogásán Álmodtam ébren a szabad jövőről S az ablakot széttárva messze néztem S az ünneplő népekhez szólni vágytam Hirdetni az embert-testvériségetl” A rmmká&szívek legszentebb érzé­seinek bűvös hangú költője, Juhász Gyula írta ezeket a sorokat harminc esztendővel ezelőtt. Azidőtájt az el­lenforradalom nehéz, sorvasztó, nyomasztó esztendeit morzsolta a magyar dolgozó nép. Munkanélküli­ség, jogfosztottság sötét árnyai bo­rultak rá. Tüzesen sajgóit benne a seb a tanácsköztársaság bukása miatt. Fájón emlékezett az első ma­gyar proletárdiktatúra dicső nap­jaira. eredményeire, lehetőségeire és a már meg nem valósíthatott -gyö­nyörű tervekre. Szemében ott tük­röződött az 1910 május 1-én diadal­masan lobogó vörös zászló szabad, emberi jövőt hirdető képe. Vére gyorsabban pezsdült, ha a lelkese­dés árját felkeltő, hatalmas tünte­tésre gondolt. A költő hitvallása is a dicső napokra utal, visszavárva ós visszakövetelve azokat a történelem­től. Joggal szólt így. mert korunk formálója, a munkásosztály nemcsak ólmaiban, vágyaiban őrizte a sza­badságot, a kivívott hatalmat, ha­nem a kommunisták leverhetetlen pártjának vezetésével új harcokba bocsátkozott visszaszerzéséért. „Azóta sok május jött, véres és Virágos és fagyos és közönyös” — énekelte a költő,. Olyan májusok, amelyeknél „cikáztak a csendőrtol­lak“, villogtak a rendőrkardok, de mégis csattogtak az utcakövek a felvonuló tízezrek lábainak dübör­gése alatt. És megremegtek a ház­falak a dolgozók messzehangzó kiál- tásatól: Munfcát, kenyeret!, Békeí, szabadságot! Május szavát nem le-' hetett elnémítani, a májust nem lehetett megkötözni, mert eszméje a forradalmi harcok tüzeben edző­dött munkásmilliók szívéből sarjadt, mert a nemzetköziség fénye ragyo­gott benne. Varázsa olyan volt mint n tavaszé, amely újból és mindig a megújhodás sugárözönével árasztja ei a földet. A harsogó tavasz min­den esztendőben harcos csapatszem­lére szólította és sorakoztatta a sötét gyárak robotosait, a bérkaszárnyák nmcstelenijeit, a város peremének forradalmi szenvedélyű népét. Azokban az években a világ egy- hatodán már szabadon lengett a má­jusi zászló. A Szovjetunióban ezen a napon az alkotó emberi munká­nak, az új társadalom építésének ragyogó sikereit köszöntötték* A példa eredével még inkább hódított a munkásösszefogás. a proletárin- tcmncionalizmus új világot teremtő górftlolata. IVI őst, amikor — immár tizen- 1 1 kettedszer — a szocializmus műven munkálkodó szabad nép fiai­ként vonulunk ki a tavaszi szépsé­gekben pompázó utcákra, boldog örömmel, felemelő büszkeséggel te­kintünk körül a világban; szívünk hevesebben ver, amikor arra gon­dolunk: mennyivel terebélyesebb, hatalmasabb, erősebb az egész vilá­got átfogó májusi seregszemle! Iga­zi világilnnep! A népek és államok jó együttműködésének vagy bonta­kozó barátságának is ünnepe. Mily nagyot léptünk előre, azóta, hogy Engels az európai és amerikai pro­letariátus első seregszemléjén lel­kesült. Ma 900 millió emibér tömö­rül a szocializmus világrendszeré­hez tartozó országokban. És sok százmillió keze fonódik láthatatlan, de annál erősebb láncba a békeöve­zet táborában. A 67. május elsejének különös je­lentőséget ad, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi fon­tosságú XX. kongresszusa után ün­nepeljük. Ez a 'kongresszus — szem­lét tartva a szabadság, a jóiét, a bé­ke híveinek megnövekedőit óriási seregén — még inkább ráébresztett bennünket arra, mily lebírhatatla- nok erőink, mily sokan, szinte meg­számlálhatatlan sokan vagyunk a rend, az igazság, az emberiség, a szép élet, a munka és a becsület, az öröm és az alkotás hívei, a béke harcosai. Megnyugvásunkra szolgál cs újabb reményeket ébreszt annak tudata, hogy ezen a májuson sehol sem dörögnek az ágyuk a világon, enyhült a nemzetközi feszültség és javultak a tarlós béke megteremté­sének kilátásai. Az SZKP XX. kon­gresszusa a népek együttműködésé­nek új távlatait tárta fel és az el­múlt esztendő számos sikerére tá­maszkodva ismét ráirányította a fi­gyelmet a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lehetőségére, igaz­ságára. A napokban lefolyt szovjet­angol tárgyalások légköre és biztató kezdeti eredményei is erről tanús­kodnak. Bízvást mondhatjuk: 1956 május 1 — a nemzetköziség eszméje számos friss diadalának ünnepe, a béke gon­dolatának lenyűgöző demonstráció­ja. Ez a nap egyszersmind a földke­rekség minden táján felhangzó kö­vetelések alkalma is: tárgyalások útján oldják meg a vitás nemzetközi kérdésekéi! Hagyjanak fel a hideg­háború esztelen, bűnös módszerei­vel! A tudomány káprázatos ered­ményeit hasznosítsák az egész em­beriség üdvére! A termelés rendjét, az agyak világosságát, a javak igaz­ságos elosztáséi; a népek békéjét akarjuk az egész földön! Erre a harcra mozgósítja május 1 az em­berin ill iákat. IVI ilyen jó. milyen boldogító ér­zés, hogy hazánk azoknak az országoknak sorába tartozik, amelyek már magukénak mondhat­ják mindezt: a szabaddá tett emberi munkát, az alkotás örömét, a száz­ezrekre ragyogó kultúra világossá­gát. a biztos jövő építésének szép­ségét. Ami után Juhász Gyula só­várgott, im életünk valóságává , vált. „He esrvszer metí szeretnék egv zenét, Etty tfipiogcE. ünneplőn és dalolva Szeretnék egy virágos barikádon r.vőr.clmes cs derűs szemekbe nézni, r.xry vérleien és könnvtelen tavasszal öléin! át a milliók szivét. Hogy égig dobbanjon mtff az enyém S elégjen egy virágos barikádon!” Aligha lehetne szebben, találóbban jellemezni a mi frontjainkat: virágos barikádok. A mi barikádjaink: a tüzes kohók, amelyekben sistereg a vas, a gőzpőrölyök, amelyek alakot parancsolnak a kemény acélnak, a tárnák mélye, ahol bányászaink az energiát gyűjtik a gépek táplálásá­hoz, a magasbaszökő falak, ámenek majd hajlékot adnak a dolgos ember­nek. A mi barikádunk: az iskola, ahol gyermekeink szívják magukba az okos szót és erősödnek a tudo­mány igazságaival. A mi bariká­dunk — az egész haza, amelyben munkások, parasztok és értelmisé­giek, fiatalok és nők, államférfiak és pártmunkások — a történelem, az élet alkotója: a nép, szocialista hol­napunk hatalmas művén munkálko­dik. |t' hhez a műhöz teremtett újabb, szilárd alapot pártunk Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveivel, népköztársaságunk to­vábbi felvirágoztatásának, népünk felemelésének nagy nemzeti program­jával. Ebből a programból egy szaka­datlanul fejlődő, izmosodó, gazdagodó, jómódú, művelt, egészséges Magyar- ország képe bontakozik ki. Májusi köszöntésünkben felcsendülnek majd az öröm szavai ezért a magával- ragadó programért. Kifejeződik benne a lelkes elhatározás, hogy a magyar dolgozó milliók készek kezükkel és eszükkel, tehetségükkel és- szorgal­mukkal valóra váltani a gyönyörű terveket. Mindannyiunkat legjobb képességeink kifejtésére sarkallnak a kitűzött célok: a szocializmus alap­jainak lerakása, a dolgozók életszín­vonalának emelése, eredményeink megvédelmezése. Iparunk fejlesztésé­vel, a népgazdaság technikai bázisá­rak szélesítésével, üzemeink korsze­rűsítésével, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével, a népgazdaság harmonikus arányainak betartásával nagyot lépünk előre a szocializmus építésének útján. Számottevő beruhá­zásokkal, új létesítmények egész so­rával javítjuk a dolgozóív körülmé­nyeit, millióknak lesz osztályrésze a gondtalanabb, vidámabb, könnyebb, boldogabb élet. A második ötéves terv nagy nem­zeti munkaprogramjának szellemében a Központi Vezetőség javaslatára a Minisztertanács éppen május 1-re le­szállította 6500 cikk árát. Kell-e vilá­gosabb, beszédesebb tény annak iga­zolására. hogy népi demokratikus rendszerünkben munkánk gyümöl­csét magunk élvezzük?! Sok nehéz­ségünk ellenére is az ipar és a mező- gazdaság- 1055. évi sikerei, a munka­termelékenység növekedése, az ön- költségcsökkentési tervek teljesítése lehetővé tette az árleszállítást. Ilyen intézkedésre ezután is sor kerül olyan mértékben, amilyen mértékben végrehajtjuk népgazdábági tervein­ket, takarékoskodunk értékeinkkel, a termelés szolgálatába állítjuk még kihasználatlan kincseinket, fejleszt­jük technikánkat, emeljük a gyártási folyamatok műszaki színvonalát. A z ötéves tervről kiadott irány-, ^ elvek, az árleszállítás és a munkásmozgalom nagy ünnepe nem­csak időben követik egymást, hanem mély összefüggések is egybekapcsol­ják őket. Az árleszállítás életkörül­ményeink javulásának mutatója. Ezt a célt szolgálja lelkesítő második öt­éves tervünk. Üj, gazdag progra­munk megvalósításához pedig arra van szükségünk, hogy békében él­jünk, erősödjék tovább a szocialista országok együtt működése, ja\*uljanak tovább a népek kapcsolatai. Májusi seregszemlénket áthatja a nemzetközi politikában és a hazánk építésében elért sikereken érzett örö­münk. Az ezernyi zászló lobogása, az ünnepi színpompába öltözött utcák, a szabadon szárnyaló, vidáman zengő énekszó, a tekintetekből su árzó, fénylő lelkesedés azt hirdeti: szabad, tetterős nép menetel a béke száz- és százmillió harcosának soraiban és di­csőséges pártja vezetésével új, nagy­szerű tettekre, új győzelmek kivívá­sára készül. Vasárnap reggel áladtát az 1 üilowattos televíziós adó! A Szabadság hegyi televíziós kí­sérleti adóállomás eddigi százwattos adóberendezése helyett egy kilo wat­tos adóberendezést készítettek a Beloiannisz gyár dolgozói. A na­gyobb teljesítményű adóberendezést vasárnap reggel ünnepélyesen ad­ták át. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és a posta dolgozóinak dicsé­retes munkájáért Csergő János ko­hó- és gépipari miniszter mondott köszönetét. A miniszter többek kö­zött a következőket mondotta: — Az új képadó elkészítése je­lentős eredménye a magyar ipar­nak. Bizonyítéka annak, hogy a tele­víziós programot, amelyet a máso­dik ötéves terv feladatul kitűz, ma­radéktalanul teljesíteni tudjuk. Az új ötéves terv időszakában a dolgo­zók széles tömegeinek használatára kell bocsátanunk a televíziós készü­lékek tízezreit; Medveczky Géza, a mikrohullámú fejlesztési osztály vezetője megígér­te: a soron következő ötkilowattos televíziós adóberendezést —• ame­lyet a* jövő év augusztusában Mis­kolcon állítanak fel — a mostanihoz hasonló pontossággal és lelkiisme­retességgel készítik el. A vendégek ezután működés köz­ben megtekintették az új adót, amely az eddiginél zavartalanabb I vételt biztosít és megnöveli az adás • hatótávolságát. (MTI) fi május t dekád 7. napján 120,8 százalékra teljesítene tervét a szénbányászai A Szénbányászati Minisztérium jelenti: A „Május 1-i dekád“ hetedik nap­ján az ezévi legmagasabb teljesít­ménnyel 120.0 százalékra teljesítet­te tervét a szénbányászat. Vala­mennyi 'tröszt lényegesen túlszár­nyalta a száz százalékot. A legjobb eredménnyel Tatabánya büszkél­kedhet: bányászai az előirányzatnál 48.5 százalékkal több szenet szállí­tottak felszínre, de még a tizedik Komló teljesítménye is 100.6 száza­lék. Áprilisban eddig a szénbányá­szat már mintegy harmincezer tonna szenet adott terven felül az ország­nak. (MTI) AZ ÜNNEP TISZTELETERE A DIMÁVAG Gépgyár befejezte áprilisi tervét A kilencszeresen élüzeni DIMÁVAG Gépgyár lijubb munkagyő­zelmet jelent: a május elsejei verseny lendületének eredményeként ápri­lis 29-én a gyár kollektívája — a vállalásnak megfelelően — eleget tett április havi kötelezettségének. A gépgyáriak jó munkájára mutat, hogy feladataikat az élüzcm- szlnt feltételeinek megfelelően oldották meg. Valamennyien megfogadták, hogy a hónap hátralévő részében áp­rilis havi tervükön felül több mini egymillió forint értékű gyártmányt* adnak a népgazdaságnak. fi diéssvüri msriinászoi; még több cs jobb minőségű acéllal válaszolnak ez árleszállításra A Lenin Kohászati Művök martin- acélművének dolgozói vasárnap röp- gyűlést tartottak. Jenéi Lajos Kos- suth-díjas kemencefőmester öröm­mel, megelégedéssel közölte a párt­nak és a kormánynak az árleszállí­tásra vonatkozó határozatát. Elmon­dotta többek között, hogy az üzem műszaki és fizikai dolgozóinak együt­tes erőfeszítése, az ú;j technika bá­tor alkalmazása és a munkafegyelem megszilárdülása nyomán az utóbbi egy év alatt a diósgyőri marti­nászok ugyanazzal a termelő- berendezéssel mintegy 20 000 tonna acéllal többet gyártottak, mint az előző években. Ez a siker is hozzá­járult ahhoz, hogy lehetővé vált fon­tos közszükségleti cikkek árának le­szállítása. — Jó munkánk a legszilárdabb biztosítéka annak, hogy további ár- leszállítások legyenek, rohamosan javuljanak életviszonyaink. A diós­győri martinászok még több és jobb minőségű acéllal válaszolnak a kor­mány döntésére, az árleszállításra,— mondotta befejezésül a röpgyűlés részvevőinek lelkes helyeslése köz­ben Jenői Lajos. 90 ragon szén lep ven felül Az annabanyai bányászok már április 26-án örömmel jelentették, hogy május I. tiszteletére teljesí­tették április havi tervüket. Közöl­ték, hogy az ünnep reggeléig ter­ven félül 90 vagon szenet adnak. A terv túlteljesítése nagyrészt Pap Elcbiér vájár 12 fős csapatának köszönhető, amelynek tagjai ter­vüknek 130.4 százalékra teííck ele­get. Még kiválóbb eredményt crt cl Tóth Imre vájár 6 fős csapata, amely fejtési tervét 175,2 százalék­ra teljesítette. HUSONYICZA JÓZSEF Méltó köszöntés A December 4 Drótművek munká­sai is méltóan készültek május 1. megünneplésére. Különösen a drót­húzó üzemben értek el kiváló ered­ményeket. Demján Lajos dróthúzó, kiváló dolgozó 145, Tóth Mihály dróthúzó és Ládi Rezső dróthúzó 198 százalékra teljesítették a napi ter­vet. A kötélüzemben Kalló Pál, Mar­saiké István és Sebők Raymund 150 százalékos napi teljesítményt értek el. Az ólom- és olajedző, valamint a horganyzó üzemrészben is napról- napra jobb eredményekkel dicseked­hetnek. A horgany zóüzem I-es és Il-es galvanizáló brigádja az ünnep előtt 170 százalékos teljesítményt jelentett. Dicséretet érdemelnek az üzem DISZ-fiataljai, különösen a., karbantartó részleg ifjúmunkásai, akik élenjárnak a versenyben. diczhází János a Szovjetunió és az Egyesült Államok ulán Diósgyőrben is megkezdik az acéi folyamatos öntését A szokásos módszer szerint a martinkemcncékböl kikerülő folyé­kony acélt üstökbe fogják fel, s onnan kokillákba öntik. Majd az ön­tecseket az úgynevezett blokkhengersoron formálják bugává, amely a továbbfeldolgozó hengersorokon kész hengereltáruvá válik. A diósgyőri martinacclimi műszaki kollektívája a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán elhangzottakat tanulmá­nyozva azt tapasztalta, hogy a szovjet kohászat egyes üzemeiben már üzemszerűen alkalmazzák az acél folyamatos módszenei történő öntését s annak továbbfejlesztéseként a hatodik ötéves tervben máv mintegy tizenötmillió tonna acélt kívánnak ezzel az eljárással legyártani. A szovjet példa ösztönzésére a diósgyőriek már márciusban külön műszaki brigádot alakítottak annak érdekében, hogy Dfósgyőrben is minél előbb bevezetésre kerüljön ez a fejlett ipari országokban jól bevált módszer. A brigád megfogadta, hogy május elsejére elkészíti a folyamatos acél­öntési eljárás berendezésének tervét. Az új eljárás lényege: a folyékony acél az üstből egy vízhűtésű edénybe, öntvénybe kerül, melynek belső méretezése a kívánt buga méreteivel azonos. Az edényből a beiktatott görgők folyamatosan húz­zák a felületén már megmerevedett acéltömböt. miközben az után öntés továbbfolyik. Az új módszer alkalmazásával sok művelet és munkaesz­köz használata válik feleslegessé. így nincs szükség kokillákra, elmarad az öntecsek felmelegítése, nem kell a blokkhengersorra vinni a dara­bokat s azokat hengerlés után darabolni, minthogy a folyamatos öntés­sel közvetlenül megfelelő méretű bugákat kapnak. A diósgyőri martinacélmű műszaki és fizikai dolgozókból álló bri­gádja lelkes és odaadó munka eredményeként a folyamatos öntési mód­szer bevezetésére szolgáló berendezés terveit elkészítette. Ennek alap­ján május első napjaiban már hozzáfognak a berendezés megépítéséhez. A tervek szerint a kísérleti berendezés még a nvár folyamán elkészül és augusztus 20-tól — a Szovjetunió és az Egyesült Államok után — első­ként a diósgyőri martinacélműben egy kisebb kemenc'ből megkenik a folyamatos e**4rással történő üzemszerű acélöntést. A folv*- .ío; acél­öntéssel — annak «ok más előnye mellett — több r*’8'! ,/ százalék­kal csökken a hcngeré*4acél

Next

/
Thumbnails
Contents