Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-25 / 73. szám
ÉS2AKMAGYAR0RSZAG r "\ A lánglelkű forradalmár A termelőszövetkezeti Közös vagyon védeltnéően Kicsi Mihály v*. j MDPBOR SOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAfc?3A XIL övtolva n 73. 82 im Ara 50 fillér Miskolc. 1956 március 25, vasárnap Eriink el újai sikereket a munkában, a dolgozókról váló szereti, eivtársias gondoskodásban, az egyre javuló pártmunka alapján A megyei pártaktíva megvitatta az SZKP XX. kongresszusának legfontosabb tanulságait \ Tegnap, március 24-én reggel 9 órától a megyei pártbizottság megyei pártaktiva értekezletet tartott a diósgyőri tanulóváros nagytermében. A pártértekezleten résztvevő kommunisták a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatait beszélték meg, a megyei pártélet tükrében. Az aiktivaülésen az elnökségben foglalt helyet Nógrádi Sándor elvtárs, a Központi Vezetőség tagja. A megyei párt-végrehajtóbizottság a következő elvtársikkal képviseltette magát az elnökségben: Barta K. Gyula, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a kazincbarcikai városi pártbizottság első titkára, Déri Brno, Miskolc város pártbizottságának első titkára. Dunai József alezredes, határőrparancsnok, Drenkó litván, a Hazafias Népfront megyei titkára, Földvári Rudolf, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Gyárfás János, a megyei párt- végrehajtóbizottság másodtitkára, Iván István, a me- &V*} párt-végrehajtóbizottság tagja, a megyei tanács elnölce, Koval Pál, a megyei pártbizottság titkára, Koás Béla., a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a DISZ megyei bizottságának titkára, Kutast György, a miskolci járási pártbizottság első titkára. Nagy József, a Belügyminisztérium Megyei Főosztályának vezetője, Tóth Istvánná, Ózd város tanácsának elnöke, Tóth János, a megyei pártbizottság titkára. Az aktivaülésen az elnökség tagjaiként jelentek meg a miskolci városi párt-végrehajtóbizottság tagjai is: Fazekas László, a városi, tanács elnökének helyettese, Huzsvári Kálmán, a DIMÁVAG pártbizottságának titkára, Józsa László, a. városi pártbizottság osztályvezetője, Majtényi Sándor. a városi pártbizottság osztályvezetője, Molnár József, a városi pártbizottság titkára, Németh László, a városi DlSZ-bizottság titkára, Pataki László, a városi pártbizottság titkára, Simon Sándor, a Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára és Tóth József, a városi pártbizottság osztályvezetője. A megye állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetői, az ipar, a mezőgazdaság kiváló dolgozói és a munkásmozgalom idős harcosai közül a következő elvtársak voltak az elnökségben: Balázs Dezsőné kiváló dolgozó, Banyák Béla, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Darmos István, az MSZT megyei titkára, Faragó Erzsébet, a Benin Kohászati Müvek MNDSZ elnöke, Frank Miklós, a munkásmozgalom veteránja. Fehér Ernőmé kiváló dolgozó, Gaál Imre, az SZMT elnökének helyettese, Horváth János, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója, Illés Endre, a békebizottság megyei titkára, Jászai József, a DIMÁVAG kiváló dolgozója, Boy Árpád Kossuth-díjas frontmester, Lőcsei hajós, az ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Majoros István, a gönci Rákóczi Tsz párttitikára, Mislóczkl Mátyás Kossuth-dijas olvasztár, Müterpach Ferencné kiváló dolgozó, Nyicki György, a munkásmozgalom veteránja, Pálmai József, a DIMÁVAG igazgatója, Pásztor Károly, a miskolci kiég. parancsnoka. Suszter Sándor Kossuth-díjas olvasztár. Szárnyasi Gyula, a MÁV politikai osztályának vezetője, Szeghő Bertalanná, az ede- lényi Kossuth Tsz■ MNDSZ elnöke, Szennay István, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Szűcs János, a Sátoraljaújhelyt járási pártbizottság első titkára. Tompa Vanda kiváló munkás, Urbán Jánosné, az MNDSZ megyei elnöke, Urbavcsok Mihály. a munkásmozgalom veteránja, Vabká Márton, a Központi Vezetőség póttagja, a Lenin, Kohászati Művek Kossuth-díjas igazgatója, Zámpá Ernő, a Mezőgazdasági Technikum igazgatója, Zombari Sándor, a helyőrség parancsnoka. Az ünnepélyesen feldíszített teremben a párt mintegy 1200 aktív harcosa jelent meg, Koval Pál elvtárs vieleohanrrú megnyitó szavai után a megyei párt- végrehajtóbizottság beszámolóját Földvári Rudolf elvtárs mondotta el. Mint előbb már említettük, a pártaktiva értekezletnek az volt a célja, hogy közös tapasztalátólc alapján leszűrje a Szovjetunió Kommunista Pattja XX. kongresszusának tanulságait, megbeszélje a jelen történelmi körülmények között kialakult nemzetközi helyzetet, s a kongresszus tükrében vizsgálja a gazdasági élet kérdéseit. Végezetül, de nem utolsósorban, hogy hosszú időre utat mutasson a megye pártéletének minden területén. Meg kell állapítani, hogy mind a beszámoló, mind pedig a beszámolót követő felszólalások egyértelműen hangsúlyozták: a történelmi jelentőségű XX. pártkongresszus új erőt és lelkesedést ad az előttünk álló konkrét gazdasági és politikai feladatok végrehajtásához. Jogos büszkeséggel állapította meg az aktíva, hogy: „Dolgozó népünk kipróbált és bölcs vezetőjével, a Magifar Dolgozók Pártjával az élen, helyes úton jár a győzelmes marxizmus-leninizmus helyes alkalmazásával, eredményesen végzi történelmi jelentőségű alkotó munkáját, eredményesen építi a szocialista társadalom alapjait“. Milyen tanulságokat' vonhatunk le a pártaktíván elhangzott beszámolóból és az azt követő felszólalásokból? Az alábbiakban négy tételben próbálunk erre választ adni. Az SZKP XX. kongresszusának világtörténelmi jelentősége A kongresszus világos perspektívát nyújtott. Ez a perspektíva nemcsak a szovjet nép jövőjét határozta meg, hanem megmutatta azt az utat, amelyen haladva a kommunizmus eszméi előbb-utóbb teljes győzelmet aratnak szerte a világon. Emellett egy sor olyan következtetést vont le, amelyek a marxizmus—leninizmus alapján korunk legidőszerűbb és leglényegesebb ideológiai, politikai és gazdasági kérdéseire adnak feleletet. Bátran állíthatjuk, hogy a XX. párt- kongresszus továbbfejlesztette a marxizmus—leninizmus eddig mindig helyes tételeit s elvetette azokat R dogmatikus jellegű tanításokat, amelyek ma már korszerűtlenekké váltak, a jelen történelmi körülményeihez és fejlődéshez mérten aktualitásukat vesztették. Lényegében tehát a kongresszus azt vette alapul, hogy az utóbbi évtizedekben alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok s ez a kor által adott történelmi helyzet módosítja a marxizmus—leninizmus tételeit. A kongresszus megállapítása szerint erre az utóbbi néhány évtizedre az jellemző, hogy a kapitalista társadalom az élet objektív törvényszerűségeinek megfelelően — általában — gyeugült, s ugyanakkor a marx- izmus-leninizmus útján járó Szovjetunió, s a nép! demokratikus országok győzelmi sorozatának korszaka érkezett el, a szocializmus viharos gyorsasággal fejlődik és erősödik. Az erőviszonyoknak ez az eltolódása tette lehetővé azt a megállapítást, hogy a kapitalista és a szőria- 'Ista rendszer békésen megélhet egymás mellett, nem szükségszerű az új lágháború s több kapitalista országán lehetséges áttérni a szocializmus ■ütésére anélkül, hogy a forradalom Várháborúvá fejlődne. Kétségtelen: e tények, a nemzetei viszonyok reális értékelése opti- vzmussal tölti el a szovjet embereit, a szocialista tábor országainak okosságát és a világ minden haladó gondolkodású emberét. Bizonyossá Jjált előttük, hogy: »A béke, a demokrácia, a szocializmus, az állandóan növekvő jólét és kultúra ügye helyes és igazi, s ezért feltartóztathatatlanul tör a szocializmus végső győzelme felé!-« Optimizmussal tölti el az emberiség nagy részét az a tudat, hogy a béke és a haladás tábora számban és erőben évről évre nő, s ez a tudat a biztonság érzését fakasztja az emberiségben a jelent és a jövőt illetően. Mi magyarok is, a föld e kis területének lakói büszkék vagyunk arra, hogy ennek a hatalmas erőt képviselő nemzetközi hadseregnek vagyunk tagjai s hogy szocializmust építő munkánkban bátran támaszkodhatunk e legyőzhetetlen tábor erejére, segítségére. Bennünket is biztonságérzettel tölt el az a tudat, hogy az erő a mi oldalunkon áll, a jelenben benne van a jövőnk s ez a jövő csakis a szocializmusé, a kommunizmusé. Már a kongresszust követő napokban is világméretekben érezhető volt e tanulságok és következtetések nagyszerű hatása. Az azóta eltelt idő alatt méginkább fokozódott a megértés az emberek tudatában. Elég csupán megemlíteni a francia—angol úgynevezett »szintézis« tervet, melyet az USA akaratának ellenére dolgoztak ki az ENSZ leszerelési albizottságának nemrég kezdődött ülésére. Vagy gondoljunk csak Nasszer egyiptomi miniszter- elnök imperialistaellenes nyilatkozatára, hasonlóan a japán miniszter- elnök óhajára, aki Csou IJn-laj elvtárssal szeretne találkozni. A kongresszus hatása érezhető azokon a törekvéseken is, hogy a tőkés országok szociáldemokrata vezetői mind nagyobb számmal utaznak a Szovjetunióba, hogy tanulmányozzák a szovjet nép életét. Feltehető a kérdés: mi volt az a hajtóenergia, amely a kongresszust ily világtörténelmi jelentőségű művek alkotására tette képessé? A Szovjetunió Kommunista Pártja életének szervezettsége, a pártonbelülí demokrácia alkalmazása s az az ideológiai és szervezeti egység, amely a pártnak és a szovjet nép sikereinek sziklaszilárd alapját képezi. A kongresszus a prtáetárjnternacionalizrnus, dúlt rendszerünk demokratizmusa. E, határozatok njromán erősödött meg pártéletünk, a kollektív vezetés, a bírálat és a pártonbelülí demokrácia. Ezidő óta sikerrel alkalmazzuk a pártmunka helyes stílusát, a pártélet lenini normáinak megfelelően. Mindezeket figyelembevéve a megyei pártaktíva lelkesen és egyhangúan helyeselte pártunk jelenlegi politikáját. Itt, ezen a forróhangú értekezleten bizonyossá vált, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságai, útmutatásai egész pártunk, s ebben megyénk pártéletének is éltető eleme. Mindenki előtt világossá vált az aktíván, hogy a fejlődés csak akkor halad hazánkban mérföldes léptekkel, ha munkánk alapjává pártunk határozatait tesszük s ha ezeket m határozatokat — amelyele: helyesek és szükségszerúek — végrehajtjuk 3 mindenkinek megmagyarázzuk, hogy e határozatok végrehajtásától füg^ jövőnk. A jelenlegi nemzetközi helyzet új elvi kérdései és főbb tanulságai a szocialista tábor országai közötti testvéri együttműködés, a népek közötti béke és barátság szellemében tanácskozott. Ez a szellem vezérelte a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát, amikor hatá rozottan kijelentette, hogy a nemzetközi kérdéseket mer lehet békés úton is oldani, csupán az szükséges hozzá, hogy az atom- és hidrogénfegyverek próbálgatása helyett meg kell teremteni a népek közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat és a tudományt a fejlődés szolgálatába kell állítani. Ebben versengjen egymással a két rendszer, így, békésen s a történelem majd igazolni fogja ennek a politikának helyességét! S hogy erről necsak szó essék, a kongresszus határozatilag leszögezte, hogy a szocialista tábor országainak gazdasági együttműködését új alapokra kell helyezni abból kiindulva, hogy a kooperáció szorosabbá tételével és ésszerű megszervezésével egyre több anyagi eszközt fordíthassanak a jólét növelésére. íme, ez a mi politikánk! Mi békét é3 jólétet akarunk s erről nemcsak beszélünk, de így is cselekszünk. Nem véletlen tehát, hogy világméretekben oly nagy hatást váltott ki a kongresszus. Nem véletlen, hogy a haladó gondolkodású emberek örömmel fogadták azokat a határozatokat, amelyek az emberekről való szerető gondoskodásból fakadnak. A XX. kongresszus felmérhetetlen értékű példát mutatott, valamennyi kommunista párt számára. - S most látjuk csak igazán, hogy mennyire helyes a mi dicső pártunk politikai irányvonala, amelynek középpontjában az ember, a béke védelme, az építés áll. Ez a politika a népet hűségesen szolgáló kommunista politika. Ugyancsak a kongresszus tanulságai alapján állapíthatjuk meg. hogv mennyire helyes és szükséges volt a III. kongresszus határozata, a Központi Vezetőség 1953. júniusi, tavaly márciusi, júniusi és novemberi határozata. E határozatok óta jelentősen növekedett népünk jóléte, meggzlíárKorábban már mondottuk, hogy a nemzetközi helyzet fővonáso az, hogy a szocializmus kilépett egy ország keretei közül, állandóan erősödik, ezzel szemben a kapitalista tábor egyre gyengül. Milyen tények bizonyítják, hogy gyengül a kapitalizmus? Kezdjük azzal, hogy a terület- rabló kapitalizmus az utóbbi időkben 1200 milliónyi népességű gyarmatot vesztett. Ez pedig nem más, mint a gyarmati rendszer megszűnésének korszaka. A gyarmatok elvesztésével a kapitalista világpiac szűkül, ami oda vezet, hogy mind nagyobb ellentét támad a kapitalista országok között a piacokért, Nem kell bővebben magyarázni, hogy ez egyre gyakoribb és egyre súlyosabb gazdasági válságokkal jár. Fokozza ezeket a nehézségeket még az is, hogy az úgynevezett anyaországokban mindjobban fellángol az ellentétek harca a tőkések és a munkásosztály között. Egyre növekszik a termelés és ‘ a fizetésképes kereslet közötti ellentét. Ez a fejlődés olyan objektív jelensége, amely elkerülhetetlenül új gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé vezet és kétségtelenül sírásója lesz a kapitalizmusnak. S milyen tények bizonyítják a szocialista világrendszer erősödését? Legelőször is az a körülmény, hogy e tábor, amely ma már világrend- szert alkot, a föld területének 25 százalékát, lakosságának 35, ipari termelésének nedig 30 százalékát teszi ki. Emellett a szocialista tábornak eckszázjniUics szövetségese van a békeharcban, kik velünk együtt küzdenek a háború ellen, a fejlődésért; ez összesen mintegy 1.5 milliárd embert jelent, tehát az emberiségnek több mint a felét. Gazdasági fejlődésünk egyenletes, belső gátlásaink nincsenek, termelőerőink szabadon fejlődhetnek. A békés versenyben ezek győzelmünk biztosítékai. Mindez természetesen rendkívüli vonzóerőt gyakorol a kapitalista országok népeire. A kommunizmus puszta létével, nagyszerű és igaz eszméivel, eredményeivel és vívmányaival hódítja meg a kizsákmányolt, rabságban élő dolgozók szívet. A kapitalisták azzal vádolnak bennünket, hogy n kommunizmust mi exportáljuk a kapitalista és gyarmati országokba. Ilyen »árucikknek« nincs szüksége cégérre, a mi rendszerünk önmagáért beszél! Milyen következményekkel jár a kapitalizmus gyengülése és a szocializmus erősödése? A Szovjetunió kezdeményezéseiből fakadt genfi szellem egyre nagyobb tért hódít az emberiség körében. 1955 óta ennek nyomán következett be bizonyosfokú enyhülés a nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió s az általa vezetett béketábor következetes, eredményes békepolitikát folytat. Síkra száll a békés egymás mellett élés, a kollektív biztonság és a nemzetközi viták békés rendezése érdekében. Az USA vezette imperialista hatalmak viszont meg mindig a dicstelen erőpolitikát hirdetik. Látható tehát, hogy a két világrendszer más és más politikai irányvonalat követ. A nemzetközi helyzet enyhülése még nem vezetett a kérdések megoldásához. Ebből az alapvető tételből fakad, hogy a béke erőinek ébernek kell lenniök s a háború őrültjeinek leleplezésével keresztül kell húzni számításaikat. Ez elsősorban a békemozgalom feladata, öntsünk tisztavizet a pohárba, lássunk világosan. Amíg kapitalizmus van, addig fennáll a háború veszélye is Mindig1 készen kell állnunk arra. hogyha orvul megütnek bennünket, akkor mi úgy visszaüssünk, hogy a kapitalistáknak elmenjen a támadás-1 tói a kedvük. Mi kell ehhez? Erős, korszerű technikával rendelkező hadsereg. S ez nem mond ellent annak a korábban hangoztatott érvnek, hogy a szocialista tábor országai csökkent-* sék fegyveres erőiket? (Amit egyébként meg is tettünk.) Nem! Mert mi csak a szükséges létszámú hadsereget tartjuk fenn, akkorát., amekkora elegendő arra, hogy minden agresz- szor támadását elhárítsuk vele, hogy békénket megvédhessük. Nem vezet félre bennünket a kapitalisták kardesörtetése. Tudjuk jól, ők azt szeretnék, ha mi esztelenül költekeznénk és fegyverkeznénk — az életszínvonal rovására. Nem tesszük* mert mi a boldrf* élet megteremtésén fáradozunk. Ez tehát azt jelenti, hogy csak a szükséges óvintézkedéseket tesszük meg, ami pedig a békés versenyt iileii — ál Íjuk szavunkat és továbbra is hangsúlyozzuk, hogy a háború elkerülhető. Mi abból a lenini tételből indulunk ki, hogy amíg van imperializmus, addig a háborúnak megvan a gazdasági alapja. De — a kongresz- szus állásfoglalása nyomán — figyelembe kell vennünk az utóbbi évtizedek fejlődését, amelyek azt igazolják hogy a háború ma már nemcsak gazdasági jelenség, s a béke megvédésének lehetőségei is máspk. mint egy-két évtizeddel ezelőtt voltak. A békeharc világmozgalommá vált, ereje óriási, s ez lehetővé teszi, hogy nyugodtan tervezgessünk és építsük a jövőt. Ez a felismerés vezette a megyei pártaktívát is ahhoz, hogy a Központi Vezetőség ez év márciusi ülésén elhangzottaknak megfelelően a kommunisták nem kímélve erejüket, harcoljanak a béke megvédéséért és éberen őrködjenek, szoros egységet alkotva a békeharcban. Az elmondottakból kitűnik, hogy a két rendszer békés körülmények között is megélhet egymás mellett. S ezt húzza alá az is, hogy nagyon kockázatos lenne a kapitalisták részéről új háborút kirobbantani. Az új háború a kapitalizmus teljes pusztulásához vezetne. Mi tudatában vagyunk erőnknek, ennek ellenére 'békés együttélést ajánlunk, mert meggyőződésünk, hogy az emberiség békében, boldogan akar élni. A békés együttélés hangoztatása közben viszont ne gondoljunk arra, hogy a béke palástját borítjuk azokra az elvi különbségekre, amelyek köztünk es a kapitalisták között vannak. A békés együttélés nem jelenti azt, hogy ideológiai tevékenységünket megszüntetnénk. Erről szó sincs. S ha mi azt mondjuk, hogy a szocializmusba való forradalmi átmenet békés úton is bekövetkezhet, ezt azért hangsúlyozzuk, mert a jelen történelmi körülmények között mások a nemzetközi erőviszonyok, úgyszintén az egyes országok belső eröviszo- nyal is, mint három-négy évtizeddel ezelőtt. Milyen példákat tudunk erre felsorakoztatni? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta megizmosodott es világhatalommá nőtt a kommunizmust építő Szovjetunió. Diadalmasan fejlődnek a népi demokráciák. Ezek a feltételek 1917-ben még nem álltak sem az orosz, sem a nemzetközi munkásosztály rendelkezésére s ezt a történelmi távlatot kell felmérni! (Folytatás a 2. oldalon.)
