Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-14 / 63. szám

A Szerda, 1956. március 14. UMRAHM AG VAfcOPUSÄ At* Vorosilov ebéden látta veodégül Vincent Auriolt Moszkva (TASZSZ) Vorosilov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn a nagy Kreml palotában ebédet adott Vincent Auiriól, a Francia Köztársa­ság volt elnöke, neves francia köz­életi személyiség tiszteletére. Az ebéden francia részről megje­lent Vincent Auriol és felesége, De­jean moszkvai rendkívüli és megha­talmazott francia nagykövet és fele­sége. Szovjet részről az ebéden megje­lent N. A. Bulganyin, L. M. Kagano- vics, A. I. Miköjan, V- M. Molotov. Az ebéd meleg, baráti légkörben folyt le. (MTI) £z SZKP Kiizcontf Bizottságinak és a Szsv e unió M BisiíerüsJiiácsanak lustozaa a közétfez e esi »diaiatok mmäjinak míg avitisát szó galá intézkedésekről Moszkva (TASZSZ) ■Moszkvában nyilvánosságra hozták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bkórságának és a Szov­jetunió Minisztertanácsának a köz­étkeztetési vállalatok munkájának meg javítását szolgáló intézkedések­ről hozott határozatát. A határozat előirányozza, hogy 1956-ban alapjában véve minden ét­kezdében, kávéházban, teázóban, fa­latozókon és büfében vezessék be az Önkiszolgálást, adjanak tki több ha­zavihető ebédet, lássák el jobban a közétkeztetési vállalatokat a szüksé­ges gépekkel, képezzenek ki több szakácsot és tegyen több más intéz­őké lést. A határozat egyben előírja, hogy a munkások, az alkalmazottak, a ta­nulók, a háziasszonyok. • széleskörű részvételével fokozzák az étkezdék, a teázök, a falatozok, a büfék mun­kájának társadalmi ellenőrzését. A határozat végezetül azt mondja: Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetun '■ 6 Min :s zier tanácsa tekin­ts* be vesz', hogy a közétkeztetés fejlesztése és megjavítása nagyje­lentőségű a nép életszínvonalának emelésében, ezért megköveteli min­den párt-, szovjet-, szakszervezeti és Tí’zdrsá^i szervtől, hogy vessen vé- -*et a közétkeztetés lebecsülésének, fordítson állandó f;gyeimét erre a kérdésre és érte el a ’egkögc1ebbí jö­vőben a la^o^'g «-'•■' ^sánák gyö ke­res megjavítását. (MTI) OUetthuuer nyilatkoznia a belgrádi Politikának Belgrád (MTI) ’Erich Ollenhauer a Német Szociál­demokrata Párt elnöke a Politika cí­mű jugoszláv lap munkatársának nyilatkozott a nyugatnémet bel- és külpolitikai helyzetről. A nyugatnémet belpolitikai hely­zetről szólva a többi között hangoz­tatta, hegy az északraj na vesztfáliai tartományi kormányban bekövetke­zett változások és a tizénhat szabad demokrata képviselő „lázadása'’ a gyakorlatban a Keresztény Demokra­ta Unió áfcuveién uralmának végét jelenti. Ollenhauer ezután a szövetségi kor­mány külpolitikájával foglalkozott. Bevezetőül kijelentette, hogy „a Kelet és a Nyugat közötti új diplomá­ciai tárgyalások ma közelebb van­nak, mint közvetlenül az őszi genfi értekezlet után.” Kiemelte, most a legfontosabb, hogy „a nyugati hatalmak megpró­bálják megtalálni a konstruktív meg­oldást a leszerelés a kollektív bizton­ság és Németország jövendő státusá­nak kérdésében.” Németország jövőjéről szólva Ol lcr.hauer amellett foglalt állást, hogy a bonni kormány folytP-fsa együtt működésé* a nynrrc,ti parti?erekkel, de egyidejűleg tárgyaljon az oro szókkal. Erlander svéd miniszterelnök március 29-én a Szovietunióba utazik Stockholm (TASZSZ; A Morgen Tidningen című svéd lap a svéd külügyminisztérium köz­leményéről ad hírt, amely szerint Erlander miniszterelnök március vé­gén a Szovjetunióba utazik. A köz- .emé'y többek között rámutat, hogy „a látogatás ugyanolyan jellegű lesz, mint a dán és a norvég miniszterel­nök korábbi szovjetunióbeli látoga­tásai“. A stockholmi rádió közlésé szerin* Erlander mimszterelnök március 29-én, utazik a Szovjeb,rv*ósa és áp­rilis 10-én tér vissza StockholmM (MTI) A francia nemzetgyűlés héttő esti ülésének bizalmi szarazasni Párizs (MTI) A francia nemzetgyűlés a késő éj­szakai órákban a harmadik bizalmi kérdésben 465 szavazattal 49 e!1 őré­ben szavazott bizalmat a Ouy Hollét kormánynak. A külön felhatalma­zásra vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban a bizalmi kérdés* ugyancsak felvetették, a kormány 455 szavazattal 78 ellenében kapott bizalmat. Marci rí« 20-áu kezdik meg a nyeremények kifizetésé* A IV- Békekölcsön negyedik sorso­lásán március 18-án Nagykőrösön csaknem 25 milHó forint értékű nve- yemér.yt húznak ki a szerencsekerék­ből. A nyereménnyel kisorsolt köt vény^et — a vécleg^s nyeremény- iégyzék .«'esjelenése után — március 20-tól vághatják pénzre. a s',rtren- cs% If.ötyényt-tűajd''•nősek rz ^Or^zá sros Takor^knép7}ár r; bkjaiban és a postahivatalokban (MTI) r t é l e t Hőnyim foglalkozzanak üzemi lapjaink a pártélet kérdéseivel ? He orrferedmény a BersodtiádasdJ lemezgyárban Régen látott iramú verseny bontakozott ki április 4 tiszteletére Borsodnál! a sdi Lemezgyárban. Szombaton a hengerészek üzemi rekordot értek eh Napi tervüket több mint 40 tonnával túlszárnyalták. A hétfő­től kedd reggelig tartó műszakon csaknem megismételték bravúrjukat, óiból 35 tonna hengerelt lemezt adtak terven felül. A kikészítőüzem dolgozói. — akik februárban adósak maradtak ?, terv teljesítésével, most még a hengerészek kiváló eredményeit is túlszárnyalták. A hétfői mű­szakon 145 százalékra teljesítették napi tervüket. Egyetlen műszak alatt 100 tonnával csökkentették februári adósságukat, ezzel a kikészítő üzem fennállása óta legnagyobb termelési eredményét érte el. Az üzem légióid)iái a DISZ brigádok. Boza János lemeznyiró DISZ- brigádja 200 százalékos terv teljesítést mutatott fel. A lemez szerelők közül Ilii meny ák László PlSZ-brigádja emelkedett ki 220 százalékos tel­jesít meny ével. A 30 hengerész brigád között egyetlen egy sem akadt, amely ne teljesítette volna tervét, így az özem 220 tonnával szárnyalta túl esedékes havi előirányzatát. Ne Egy népi ülnök naplójából SZÓLJON BELE ÉDESANYÁM... IGEN SOK szó esik mostanában a gyárakban, hivatalokban és az üzemi lapszerkesztőségekben a pártélet kér­déseiről, a pártmunka új stílusáról. Beszélnek, vitatkoznak azon, hogyan lehet a pártmunka jól bevált és új módszereivel még eredményesebbé tenni a termelést, szocialista hazánk építését. Ezekre a kérdésekre rész­ben választ adtak a lezajlott vezető- égválasztó taggyűlések, üzemi párt­értekezletek, amelyeken a párttagság kimondta: csak a tömegekkel való kapcsolat elmélyítésével, a kritika és önkritika fejlesztésével, a lenini kol­lektív vezetés elvének érvényesítésé­vel lehet a pártszervezetek, a párt­tagság munkáját harcosabbá, hatéko­nyabbá tenni. De még sok probléma megválaszo­latlanul maradt, így a termelés gaz­daságosságával való foglalkozás, a kommunista éberség, a lenini ^ pártra jellemző munkastílus kialakításának, s a jól bevált munkamódszerek elter­jesztésének kérdése. A pártértekezletek óta pártszerve­zeteink egyre jobban felhasználják azokat a jó módszereket, amelyek terveink teljesítését, szocialista ha­zánk építését nagyobb eredménnyel szolgálják. MEGYÉNK úgyszólván valamennyi üzemi lapja közölt cikkeket erről, beszámolt a pártvezetőségek munká­járól. az új pártvezetőségek felada­tairól, a pártélet kérdéseiről. Rámu­tattak arra, hogy a munka neheze még hátra van, helyesebben mondva az igazi munka csak most kezdődik És tudjuk, hogy egyhamar nem is fejeződik be, hiszen a pártmunka uem kampányfeladat. A pártmunka emberekkel végzett munka s a ter­vek teljesítését, az ipari és a mező- gazdasági feladatok végrehajtását, a dolgozóink anyagi és kulturális jó iétének emelését szolgálja. De mind ez arra figyelmezteti az üzemi lapok szerkesztőit és munkatársait is, hogy a jövőben sokkal nagyobb felelősség gél kell a pártmunka kérdéseivel, a pártszervezetek munkastílusával, a ommunisták munkájával foglalkoz­niuk. Ha feltesszük a kérdést: érti-e már megyénk valamennyi üzemi lap­jának szerkesztősége, hogy miért kerül éppen most, ilyen nyomatékkai előtérbe az új munkastílus, a párt­élet kérdéseivel való foglalkozás? sajnos meg kell állapítanunk, hogy egyes szerkesztőségeket kivéve nem! Bizonyítják ezt a munkájukban fel­lelhető fogyatékosságok is. A Mis­kolci Építők című üzemi újság már nem egyszer ért el sikereket a. kom­munisták mozgósításában, a párt- és a kormányhatározatok végrehajtásá­ban, mégis március 2-i számában olyan hibákkal találkozunk, amelyek arra mutatnak, hogy ez esetben nem kellő alapossággal átgondolt cikket jelentettek meg az új pártvezetősé­gek feladatairól. ÍRTA: AD A MOV 1CS ILONA III. — Tulajdonképpen... az úgy volt, hogy én azelőtt is megszok­tam ..., hogy..., anyámnak adtam a fizetésem teljes egészében. Most is úgy csináltam, a Feriét is oda­adtam ... ő jobban tudja, hogy rrii kell, hogy kell... Nem sok meggyőződés volt hang­jában, amikor ezt mondta. Érez­tem, hogy most már ő sem tartja valami helyesnek. — S a férjednek ez nem tetszett... — Nem. Azt mondta, azért ad csak 600 forintot a fizetéséből. A többivel nem tudom, mit csinált, biztosan megitta, meg megitatta a barátokkal. Egyik baj tehát húzta a másikat. Máramennyire, kezdtem tisztán látni s az volt a meggyőződésem, ezek után semmi értelme, hogy a férj visszamenjen Sáriékhoz. Vi­szont annak még kevésbé van ér­telme, hogy elváljanak. Ezt meg is mondtam neki, amire Sári így vála­szolt: — Igazad van, s ha mégegyszer hívni fog a férjem, hogy költözzek hozzá, meg is teszem, A gyerek meg addig édesanyámnál marad — tervezgetett lelkesen —, amíg ka­punk lakást. Így jó is lesz, igaz? Egészen felvillanyozódott. Ügy érezte, mintha egy nagy tehertől szabadult volna. Én azonban nem voltam megelégedve. — Azt hiszed a férjed most hoz­zád megy könyörögni? Ezt hiába várod, mert ahogy én a tárgyalá­son láttam, ő ezek után nem fog utánad menni. Ne felejtsd el, hogy te elég sok ember előtt kijelentet­ted, hogy vem szereted a férjed. De akkor mit csináljak? Csak nem képzeled, hogy én..hogy én menjek utána? ... — Azt képzelem pedig, s meg is kell tenned. Nehéz lenne leírni azt a lelki vívódást, ami Sáriban végbement. A rosszul értelmezett női büszke­ség, a szerelem, s a család boldog­sága iránt érzett felelősség viasko­dott benne. Nem mondtam neki, hogy meg­alázkodjon. Ezt ne tegye! Mondja meg férjének mik a hibái, s ugyan­akkor ismerje el ő is, hogy milyen helytelen dolog volt a túlzott fél­tékenység. Hiszen ha nagyon meg­gondoljuk, megalázza élettársát valaki azáltal, ha féltékenykedik rá, mert így nem hiheti el egy sza­vát sem. Megalázza azáltal, hogy mindenféle rosszat feltételez róla. A nők feladata, hogy okos asszoiiyi érzékkel megteremtsék a kölcsönös bizalom s megbecsülés légkörét. Sári hallgatott, nem szólt se igent, se nemet. Nem könnyű asszonynak lenni. Rossz asszony az, aki csak süt, főz, mos, takarít s így gondoskodik a férjéről. Üres az az élet, kihalt az a ház, ahol ilyen az asszony. Lel­kiekben is gondosnak, megértőnek, finomnak kell lenni a jó feleségnek. — Ha rászorul a férjed, nevelned kell! Te légy erősebb, s győzd le a »barátokat«. Olyan asszony légy, hogy a férjed azt állapítsa meg: többet ér egy feleség, mint ezer barát... Neked ezt könnyű meg­tenned, mert szereted a férjed. Sári még mindig hallgatott, nem árulta el, milyen gondolatokat éb­resztettek. benne szavaim. Nem is sürgettem a választ. Intettem a pincérnek, hogy fizetünk. Erre Sári is szedelödzködni kezdett, Kiléptünk az utcára. Már majd­nem dél volt. Szótlanul haladtunk egy darabon, aztán az egy%: sarkon búcsúra nyújtottam a kezem: — Viszontlátásra, Sárika. Ha mégis meggondolod magad, szom­baton este várunk benneteket. Gyertek el a férjeddel együtt. — De hiszen most mi nem is be­szélünk ... és különben is ... no, majd meglátom ... Szombaton hiába vártam őket. Nem jöttek a következő szombaton sem. Nagyon sokat gondoltam rá­juk, szerettem volna tudni mi tör­tént. Egy keddi napon aztán várat lanul beállítottak. Azt sem tudtam, hová tegyem őket örömömben. Az első pohár gyöngyöző pirosbort az ö egészségükre és boldogságukra ürítettük. Sok mindenről beszélgettünk. Gyárról, az újságról, a gyerekekről a bíróságról, s ki tudná felsorolni miről még. Mikor későn este elbú csúztak, Sári meghívott magukhoz, de a férje gyengéden átfogta a vál lát s így szólt: — Ne, most még ne abba a csúnya kis szobába, majd az új lakásunkba. Kikísértük őket/ s a kapuban félrevontam egy pillanatra. Meg­kérdeztem, hogy kerültek mégis össze. Sári boldog arcán árny su­hant végig s csendesen mondta: — Nem volt könnyű legyőzni magam, s az édesanyám iránt ér­zett szinte rabszolgai ragaszkodást. Sokat gondolkodtam még utána azon amit beszélgettünk s egy ott­honi vita alkalmával csak meg­mondtam anyámnak tisztelet­tudóan, kedvesen, hogy meg ne sértsem: ne szóljon bele édes­anyám. — Végej —» ~ A cikk befejező részében ezt ol­vashat luk: »Pártmunkásaink aktuali­zál ják a saját viszonyaikra az SZKP XX. kongresszusának útmutatásait es hasznosítsák sokrétű tanulságait.« A cikk többi része is általános, sema­tikus, nem ad segítséget az új párt- vezetőségek munkájához. HASONLÓKÉPPEN általános szó­lamokkal, kijelentésekkel van tele a Borsodi Bányász üzemi lap március 7-i számában a Pártélet rovatban megjelent cikk is, amely a kondói párt- és szakszervezet munkájáról szól. Dicséret hangján kell szólnunk ugyanakkor a Kazincbarcika című üzemi lap március 8-i számában megjelent »Munkában az új párt­vezetőség« című riportról, amely be­mutatja, hogy az új pártvezetőség milyen módszerekkel igyekszik vég­rehajtani a Központi Vezetőség no­vemberi határozatát a technika fej­lesztéséről. Csupán ezt az egy fel­adatot vizsgálja és igen jó módsze­rekről ad számot. Helyesen cseleke­dett az Ózdi Bányász szerkesztősége is, amikor »Adjon pártmegbizatást párttagjainak az újjáválasztott, ki- ráldi pártvezetőség« címmel kemény- h$ngú, de pártszerű kritikát közöl, amely megmutatja az új pártvezető­ségnek, hogy milyen módszerekkel, hogyan kapcsolja be munkájába az egész párttagságot. üzemi újságjaink szerkesztőinek, munkatársainak legfontosabb felada­tuk ma: mozgósítani a párttagságot, a kommunistákat, a népgazdasági fel­adatok végrehajtására, a szocializ­mus építésére. Ne feledjék el, hogy nem sokat ér az olyan cikk, amely a termelés kérdéseit elvontan, külön tárgyalja a pártmunka kérdéseitől, hiszen csak a pártmunka tudja biz­tosítani e feladatok sikeres végrehaj­tását. Éppen ezért üzemi lapjaink­nak most, a második ötéves terv idő­szakában az a feladatuk, hogy meg­tanítsák új módon vezetni a párt­vezetőségeket, megtanítsák őket arra, hogy hogyan támassza alá. hogyan segítse a pártmunka az elő*tünk álló nagy feladatok végrehajtását. Helyesnek tartanánk, ha cikksoro­zatot indítanának: »Munkában az új pártvezetőség« címmel. Jó volna, ha ankétokat szerveznének kiváló párt­munkások részvételével, vagy »A pártmunkások tapasztalatai« cím alatt rendszeresen közölnének cikke­ket. SOK JAVASLATOT lehetne még felsorolni, amelyek harcosabbá, jobbá tennék üzemi lapjaink pártrovatá­nak munkáját. De talán elég ennyi is. hiszen »aki sokat markol, az ke­veset fog«. Ha ezzel a néhány gon­dolattal bármily kismértékben is sikerült hozzájárulni üzemi lapjaink színvonalának emeléséhez, — e cikk elérte a célját: segítette az üzemi sajtót a párt által elénk tűzött fel­adatok sikeres végrehajtásához. DRAGOS GYULA A Magyar Vöröskereszt seffüsé«;e a jugoszláviai lavina és árvízkárosultaknak Jugoszlávia egyes területein az utóbbi hetek zord időjárása követ­keztében hólavina és árvíz pusztított, amely emberéletben és anyagi javak­ban jelentős károkat idézett elő. A Magyar Vöröskereszt a Jugo­szláv Vöröskereszt útján együttérzé­sét fejezte ki az elemi csapás káro­sultjainak s részükre gyógyszer és melegruha segélyt ajánlott fel, mely­nek átadására a közeljövőben kerül sor. (MTP KINCS amit heverni hagynak! \ DISZ megyei bi- zottsága és az MSZT megyei titkár­sága a Szovjetunióban járt delegációk tagjait és a volt ösztöndíjaso­kat március 10-én az MSZT székházában ba­ráti találkozóra hívta össze. E találkozón, melyet a magyar- szovjet barátsági hó­nap alkalmából ren­deztek — megjelentek a Szovjetunióban vég­zett, megyénk terüle­tén dolgozó mérnökök, agronómusok, közgaz­dászok, valamint a Szovjetunióban tanul­mányúton résztvett elvtársak. Drenkó István, a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága elnöké­nek megnyitó szavai után Simon Sándor elvtárs, a műszaki tu­dományok kandidátusa, a Rákosi Mátyás Ne­hézipari Műszaki Egye­tem pártbizottságának titkára — aki maga is a Szovjetunióban ta­nult aspiranturán — szólalt fel. Simon elv­társat követően többen felszólaltak és beszá­moltak a Szovjetunió­ban szerzett tapaszta­lataikról, élményeikről. Többek között felszó­lalt Gonda Lajos elv­társ, a DISZ megyei bizottságának szervező- titkára és Darmos Ist­ván elvtárs, az MSZT megyei titkára. V/ alamennyi felszó- * laló hangoztatta, hogy sok helyen nem karolják fel a Szovjet­unióban végzett fiatal szakemberek javasla­tait, kezdeményezéseit. A fiatal szakembereket nem bízzák meg fel­adatokkal, a termelé­kenység emelésére, a technika fejlesztésére tett javaslataikat büro­kratikus módon eluta­sítják. Példa erre a kö­vetkező: [A éri József elvtars Odesszában vé­gezte el a mezőgazda- sági egyetemet. Azzal a céllal tért haza, hogy a Szovjetunióban szer­zett tudását szocialista építésünk szolgálatába állítsa. Az Állami Gaz­daságok Minisztériuma a nyíregyházi Állami Gazdaságok Igazgató­ságához küldte Déri elvtársat. Innen került a tarcali Állami Gaz­dasághoz, ahol 1955. május 1-től gyakornok­ként dolgozik, önálló munkával nem bízzák meg, javaslatait, taná­csait nem veszik figye­lembe, még a helyi pártszervezet titkára sem. Ilyenformán ki­aknázatlanul marad az a tudás, amelynek Déri elvtárs a birtokosa. I%/| egyénk ipara, 111 technikai szín­vonalának fejlesztése, az állami gazdaságok és tsz-ek termésátlagá­nak növelése, a gép­állomások munkájá­nak megjavítása meg­követeli, hogy megyénk illetékes vezetői minél előbb vizsgálják meg, hogv a Szövietunióban végzett fiatal szakem­bereink milyen körül­mények között dolgoz­nak. javaslataikat f;- gvelembe veszik-e és megkapiáb-e a szüksé­ges sec’Tsécet? Ifj, Pókos István

Next

/
Thumbnails
Contents