Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-08 / 58. szám
Csütörtök; 1956. március 8. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A rudolftelepi DlSZ-frontbrigádok versenyfelhívása április 4 méltó megünneplésére Már csak néhány hét választ el bennünket hazánk felszabadulásának 11. évfordulójától, népünk legnagyobb ünnepétől. Ezt a napot mi, a rudolftelepi Március 15. ifjúsági frontbrigád tagjai is méltóan akarjuk megünnepelni. Úgy gondoljuk, hogy a legméltóbb ünneplés az lesz, ha mennyiségileg és minőségileg túlteljesítjük tervünket, több szenet adunk népgazdaságunknak. Elhatároztuk, hogy március 15-től április 4-ig felszabadulási emlék- versenyt tartunk, s egyben versenyre hívjuk ki a borsodi és az ózdi tröszt bányaüzemeinek összes ifjúsági frontbrigádjait. Vállaljuk, hogy az emlékversenyben úgy fogunk dolgozni, hogy I. negyedéves tervünket 112 százalékra teljesítsük, ami 500 tonna szén kitermelését jelenti terven felül. Kötelezzük magunkat arra, hogy frontunkon, a fajlagos fafelhasználást ez év első negyedévében 1955. IV. negyedévéhez viszonyítva 5 százalékkal csökkentjük, ami 27.6 köbméter bányafa megtakarítást jelent 5796 forint értékben. A megengedett 0.98 százalékos palatartalmat 0.50 százalékra szorítjuk. Az előirányzott robbanóanyag felhasználást 13 dekával csökkentjük, ami 2613 forint megtakarítást fog eredményezni. ígéretet teszünk arra, hogy márciusban és áprilisban öt új bányászt nevelünk. Célkitűzéseinket az év további hónapjaiban is szem előtt tartjuk, s mindent elkövetünk, hogy azokat el is érjük. A rudolftelepi bányák párt- és üzemvezetősége a vállalás teljesítését azzal kívánja segíteni, hogy a műszaki feltételeket minden tekintetben száz százalékosan biztosítja. KUBASZEK IMRE brigádvezető. PALOTÄSI ALBIN frontaknász. Az elő vájó fiatalok vállalása Mi, a rudolftelepi elővájóbrigá- dok tagjai, április 4 méltó megünneplésére elhatároztuk, hogy versenyre hívjuk a borsodi szénmedence összes ifjúsági elővájási brigádjait. Versenykihívásunk célja, hogy mennyiségileg és minőségileg túlteljesítsük a tervet. A verseny március 15-től április 15-ig tart, s arra a következőket vállaljuk: 1. Tervteljesítésünket 10 százalékkal emeljük. 2. A műszaki-technológiai előírásokat száz százalékig betartjuk. 3. Üzemünkben bevezetjük a millszekundos robbantás módszerét. A Borsod megyei DISZ-bizottság felhívása a megye bányász ifjúmunkásaihoz Bányászfiatalok! DISZ-tagok! ^ rudolftelepi bányászfiatalok és DISZ-tagok versenyfelhívással fordullak a megye bányászfiataljaihoz, ifjúsági elővájó- és frontbrigádjaihoz, hazank felszabadulásának 11. évfordulója méltó megünneplésére. Valamennyien tudjátok, mit jelent számunkra április 4. Mindenekelőtt a szabadságot s azoknak a jogos követeléseknek a valóraváltását, amelyekért a dolgozók hosszú éveken át hiába harcoltak a kapitalista rendszerben. Bányáinkat egyre jobban korszerűsítjük, a legnehezebb banyamunkát igen sok helyen ma már gépekkel végezzük, ezzel bányászaink munkája sokkal könnyebb lett. Több idejük jut a művelődésre, tí szórakozásra. Ezt mind 1945. április 4-nek köszönhetjük. De ez a nap tette lehetővé a még boldogabb jövő építését is. ,7 Bányászfiatalok! Eddigi munkátokkal már bebizonyítottátok, hogy élenjáró harcosai vagytok a szocializmust építő hazának. A terven feiül felszínre szállított sok-sok tonna szén, amelyet a kemény hideg leküzdésével adtatok, a legszebb bizonyítéka a népünk és pártunk iránti szeretetnek. Ezen a hős cselekedetért minden bányászfiatalnak, ifjúsági brigádnak es DISZ-vezetőnek, az egész megye ifjúságának köszönetét tolmáCSOLJUtC. ,, Most ismét számítunk rátok! A rudolftelepi ifjú bányászok felhivá- sahoz való csatlakozással, a verseny kiszélesítésével a front- és a szállítŐ- tyn.gaaok.ra, terveitek teljesítésével és túlteljesítésével járuljatok hozzá \ S9?- megverik bányászfiataljai méltóképpen ünnepeljék hazánk felszabadulasanak 11. évfordulóját. MEGYEI DISZ VÉGREHAJTŐB1ZOTTSÁG 4. A „Nevelj új bányászt“ mozgalom erősítése érdekében a csapatoknál beosztott csilléseket megtanítjuk különböző bányaműveletek végrehajtására. 5. A robbanóanyag felhasználást két százalékkal csökkentjük. 6. A fafelhasználás csökkentése végett minden esetben csak a szükséges méretű fákat használjuk fel. DOZSNYÁK JÁNOS bányavezető. VRABIK LAJOS pb. titkár. CSERNYÁK BÉLA üb. elnök. ORAVECZ BÉLA DISZ-titkár. SZÉKELY TIBOR főmérnök. FAZEKAS IMRE brigádvezető. BENCZE GYULA bányamester. BIRÖ BÉLA vájár. Egy szobafestő brigád terve Majoros László szobafestő brigádja a megyei építővállalatnál elhatározta, hogy ebben az évben változtat munkamódszerén. A terv teljesítése érdekében bevezetik a géppel való meszelést és szobafestést. Tervük azért jelentős, mert ebben az évben a vállalatnak 750 lakást kell átadni és ez a festőkre is nagy feladatot ró. Sok lakást és más szociális és ipari célt szolgáló helyiséget kell1 kimeszelni és festeni. Jelentős a vállalás azért is, mert a korongecseteket, mint importárut szerezzük be és ezek mellőzésével az önköltséget csökkentik. A falu egyik hatalmas tömegszervezete ■■■■■•■•■•••••••a A Bükk távolból látszó csúcsai még nem vetették le a téli hósapkát, de a déli lejtőkről és a hegyek lábánál 'kezdődő síkságról a hirtelen jött felmelegedés nap alatt eltüntette a vastag hóta karót. A belvizek tobzódásának, a kis patakok habzó rohanásának napjai ezek. Gyönyörű, de veszélyes — tízezer holdakat elöntéssel, nagy, lusta belvizekkel fenyegető vizipa- rádé. Vezse Sándor elvtárs, a Miskolci Vízügyi Igazgatóság vezetője, aki a Csincse-övcsatoma felé robogó gépkocsiban most csendesen dúdolgatja, hogy „tavaszi szél vizet áraszt..“ 1— néhány perccel ezelőtt a megye hatalmas vízügyi térképén még ráncolt homlokkal magyarázta a belvízvédelmi készültség elrendelésének okát. Bizony sokan, akik talán csak néhány száz méternyire laknak a rohanó habvirágos patak partjától, nem is tudják, hogy az elmúlt napokban milyen fény ege tőek voltak ezek a máskor oly szelíd vizek. Néhány napja még nagyszabású él- üzemavató ünnepségre készültek a vízügyiek, de azután egyik óráról a másikra elhalasztották a kitüntetés átadását. Az áradó patakok, a hatalmas jégtorlaszok, jégdugók, a mindenfelől veszélyt jelző telefonok mindenkit őrhelyére, a gátakra, csatornákhoz, zsilipekhez, a szivattyú- házakhoz szólítottak. Névtelen patakok — új tavak A Tisza, a Sajó, a Hernád, a Bodrog folyó és a Boldva folyócska mellett mintegy 500 gyorsvizü patak megzabolázása, gátak közé szorítása vár most a vízügyiekre. A mis- kolc—budapesti betonút két oldalán eJénktáruló látvány azonban "*~*fol a térképre. A mélyedések!?' kis völgyekben névtelen patakok ^ annak a Bükk felől s a mélyebben fekvő szántóföldeken új tavak vizét borzolja a tavaszias szél. — Ezért duzzadt meg egyik óráról c másikra a Csinosé övcsatorna — magyarázza Vezse elvtárs. — Jó, hogy mindenütt felkészülten vártuk a gyors olvadást. 79 gát- és csatorEpurcsa vásárlók látogatták az elmúlt napokban a falu földművesszövetkezeti üzleteit. Válogattak a ruházati cikkek, rövidáruk, háztartási cikkek között, azután pénz helyett kis könyvvel, a tagsági, vásárlási és értékesítési könyvvel fizettek. A földművesszövetkezetek tagsága a befizetett részjegyek alapján, az egy esztendő folyamán vásárolt háztartási cikkek és az értékesítésre átadott mezőgazdasági termékek arányában megkapta az évi visszatérítést. S ez a visszatérítés a jobb munka, a nagyobb forgalom következtédben több volt, mint az elmúlt esztendőben. Ez is azt mutatja, hogy földművesszövetkezeteink, a falu hatalmas tömegszervezetei az elmúlt esztendőben is tovább erősödtek. Jobban szolgálták a falu közszükségleti cikkekkel való ellátását, növelték a pénz- és áruforgalmat, többet ’ és jobbat nyújtottak a falunak, mint azelőtt, még inkább megnyerték a dolgozó parasztság bizalmát. Igen érthető tehát, hogy egyre több dolgozó paraszt lép a tagság sorába, fizeti be tagrészesedését, köt a földművesszövetkezettel szerződést mezőgazdasági termények és termékek értékesítésére. Megyénk földművesszövetkezeti mozgalma és a földművesszövetkezetek munkájának színvonala töretlen fejlődést mutat. A falvakban néhány évvel ezelőtt még szürke kis üzletek felirata hirdette, hogy ott a szövetkezeti tagok összeadott filléreiből bolt nyílt, amelynek hivatása a falu ellátásának biztosítása. De a mozgalom állandóan erősödött, a fillérek forintokká nőttek és a sokasodó forintok, valamint az állam segítségével a szürke kis üzletek helyén ma fényes élelmiszer, háztartási és ruházati boltok, tüzelőtelepek, felvásárlóhelyek, hizlaldák mutatják, hogy a törpéből óriás lett, a szocialista kereskedelem óriása. Az üzletekben, telepeken a falu lakossága ma már helyben vásárolhatja meg az építkezési anyagokat, bútorokat, mezőgazdasági gépeket és egyéb közszükségleti cikkeket. £T öldművesszövetkezeteink rohamos fejlődése, jó munkája elsősorban a falu becsületes dolgozó parasztjainak erejére épült. Ök teremtették meg, vezetik és növelik a földművesszövetkezeteket, a párt, a kommunisták segítségével. A mozgalom ereje abban van, hogy célja nem egyedül a boltoskodás, egyáltalán nem a nyerészkedés, hanem az árucsere lebonyolítása s ezzel a falu és a város, a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti kapcsolat erősítése. Természetesen az ipar és a mező- gazdaság közötti árucsere lebonyolításánál is fő elv a gazdaságosság elve. Megyénk földművesszövetkeze' tei e tekintetben is egyre inkább helytállnak, az 1954. évi egymillió forinttal szemben például 1955-ben hárommillió forintos haszonnal zárták az évet. A különbség oka nem csupán a jelentősen megnövekedett forgalom, hanem az önköltségcsökkentés, a gazdaságosabb kereskedelem is. A falu jobb ellátásáért végzett sikeres munkáért tisztelet, megbecsülés illeti földművesszövetkezeteink vezetőit és dolgozóit. A falu mai zavartalan ellátása s az, hogy a tagság száma megyénkben már túlhaladta a 130 ezret, elsősorban az ő érdemük. E szép eredmények ellenére azonban földművesszövetkezeti mozgalmunk mégsem adta eddig azt, amelyet tömegszervezeti jellegénél fogva adnia kellett volna. A falu ellátása közszükségleti cikkekkel csupán egyik oldala a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti kapcsolatnak. A másik oldal —■ a mezőgazdasági termékek közvetítése a város, az ipar felé, eddig még földművesszövetkezeteink munkájának gyenge oldala volt) Noha foglalkoztak a mezőgazdasági termékek bizományi értékesítésével, résztvettek az élelmiszerek, a tojás, baromfi begyűjtésében és szabadfelvásárlásában, erre mégsem fordf* tottak annyi gondot, mint az áru** dákra, az italboltokra, étkezdékre* Jellemző, hogy megyénk földművesszövetkezetei a boltok forgalma és á nyereség növekedése mellett nem teljesítették begyűjtési és felvásárlási tervüket. Nem közvetítettek any- nyi mezőgazdasági termelvényt, élelmiszert a város felé, amennyit tervük előírt. Ennek egyik oka az volt, hogy keveset törődtek a felvásárlási és termeltetési szakbizottságok munkájával, a felvásárlást olyan nehéa feladatnak tekintették, hogy sok helyen inkább lemondtak róla. {Országunk, népünk érdeke, pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtása az elkövetkezendőkben jobb munkát követelnek földművesszövetkezeteinktől. A határozatok értelmében ebben az esztendőben az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a mezőgazdasági termelvények felvásárlására, a munkásosztály jobb élelmiszerellátása és a dolgozó parasztság, a termelőszövetkezetek termelvé- nyeinek közvetítése érdekében. A városoktól távoleső községek termelőszövetkezetei, a ricsei, sárospataki, encsi járások dolgozó parasztjai közvetítő kereskedelem hiányában nem tudták megfelelő mértékben eladni termelvényeiket. Jelentős mennyiségű zöldség, gyümölcs ment tönkre, romlott meg, holott az ipar, a város dolgozói hiányt szenvedtek benne. Ezeknek nagyrészben földművesszövetkezeteink egyoldalú, hiányos munkája volt az oka. Az új feladatok megoldása nagy munka elé állítja földműyesszövet- kezeteinket, annak elvégzéséhez azonban éppen tömegszervezeti jellegüknél fogva megvan minden lehetőségük. Hiszen dolgozó parasztjaink — tagok és nem-tagok egyaránt — szeretik, magukénak érzik a földművesszövetkezeteket. Bíznak bennük, szívesen kötnek velük szerződést termelvényeik értékesítésére. Ä munka sikere tehát egyedül a földművesszövetkezeti termeltetési és felvásárlási szakbizottságok és ezek megbizottainak munkájától függ. Megyénk földművesszövetkezetei Hajdú, Heves. Nógrád és Szabolcs megye földművesszövetkezeti küldöttségének részvételével nemrégiben tájértekezleten vitatták meg a teendőket. A szomszéd megyék küldöttei megnézték Borsod föidműves- szövetkezeteinek felvásárlási munkáját és számos jó tapasztalattal, a hibák felismerésével járultak hozzá a feladatok végrehajtásához. A megbeszélés alapján elsősorban a bizottságok szervező munkáját, a 'Zerződéskötéseket kell méginkább fokozni. Ez hozzáértő, egész embert kíván megyénk minden földműves- ■zövetkezetében, s olyan munkaszervezést, amely időiben biztosítja a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok áruinak továbbítását. Azé feladat, hogy földműves- szövetkezeteink egyre több és jobb élelmiszert juttassanak a jövőben a városnak, Összekapcsolódik egy másik hatalmas feladattal, a mezőgazdasági hozamok emelésének feladatával. Földművesszövetkezeteink különböző szakcsoportok szervezésével, a műtrágya és a mező- gazdasági gépek közvetítésével ed- iig is segítséget nyújtottak a mező- gazdaság fejlesztéséhez. A feladatot azonban a pártszervezetek, a tanácsok irányításával az eddiginél jobban kell megoldani, erre jobban \*sze kell fogni a tagság erejét. Már nőst, a tavaszra való felkészülés :rlOszakában hozzá kell látni egy- 'észt a terméshozamok emeléséhez szükséges feltételek biztosításához, násrészt az értékesítési szerződések Megkötéséhez.Az első vonalban =S= ... n éhány |naőrünk mellett minden ilyen örhe- cr hóta- I lyen négy további vízügyi dolgozó áll készenlétben. Nyolc szivattyútelepünk egyetlen kézmozdulattal működésbe hozható. Másodpercenkmt 28 köbméter belvizet tudnak átemelni a folyókba. (Rövid számolás és kiderül, hogy ez egy nap alatt több mint 2 milliárd és 419 millió liter vizet jelent.) A robbantóosztagok is mindenütt idejében érkeztek. Szikszónál a Vadász patakon robbantották szét az áradással fenyegető jégdugókat, most pedig a Csincse vonalán dolgoznak. Persze a mi munkánk csak akkor lehet eredményes, ha vállvetve dolgozunk a tanácsokká.], a lakossággal. Mezőnagymihály nehéz órái Mezőnagymihályon, a Csincse legveszélyeztetettebb szakaszán — Csuhái József gátőr előző nap éjj^l már félre akarta veretni a harangokat. De azután ment a mozgósítás harangszó nélkül is. Bezzeg néhány esztendeje, amikor még nem épült meg többmillió forintos beruházással a Csincse övcsatorna és a gát... Akkoriban ilyen áradáskor a falu legtöbb házának már csak a teteje látszott ki a vízből. De azért a veszély — különösen a jégdugók miatt — most is nagy volt. A Nyilasi részen, a Nád érnél átcsapott az ár a gáton... 140 ember és 40 fogat termett ott, s karókkal, szalmás trágyával, földdel magasított, erősített gáton már csak 20— 25 méteres szakaszon tör be a víz. Az emberek nézik a gát mögötti új tavat, de keserűség helyett mosoly csillan a szemekben... Csak legelőt, rétet borít az áradás, gabonavetés egy talpalatnyi sincs víz alatt.:: Még néhány órai harc és eltorlaszolják ezt a rést is. Csuhái, a gátőr 48 óra múlva végre üzenetet kap feleségétől. Az asszony már aggódott, hogy mi van vele. Nevetve mondja a telefonba: „Jó legyen ám a vacsora, addigra otthon leszek, a két napi elmaradt kasztot most majd megeszem egyszerre A Tiszánál . . . Mezőnagymihály alatt már kevésbé fenyegető a Csincse. A négyesi hídnál ugyan még 618 centit mutat a mérce, de a víz már csendesedik, apad. Lassan úszó jégtáblák jelzik, hegy valahol feljebb eredményesen dolgozik a robbantóosztag. Közeledünk a Tiszához... A nagy folyó, amely kebelébe fogadja a rohanó, haragos borsodi patakokat, még csendes. És ez a jó. A rakoncátlan patakok medrében így leszalad a víz, mielőtt a Tisza meghozná a Kárpátok áradatát. A magas gátról gyönyörű látvány a medrébe húzódott, jégpáncéllal borított Tisza. Még erős, a jég rajta. Á Bu- láti sziget csücskénél most is- három kerékpáros merészkedik át a túlpartról a jégen. A gáton rőzsccso- mókat rakó munkások szerint biztosan dorogmai vásározó kosárfonók. Árvízi történet Farkas László nagy szakértelemmel köti, tapossa a rőzsecsomókat. »Úgy kell ezt rakni — magyarázza —, hogy fel se• dőljön, mégis könnyűszerrel lehessen szétszedni szükség esetén. Mert ki tudja... Előfordulhat ... Ámbár, ha nem lesz sok eső, akkor simán leszalad a nagyvíz“ Arra, hogy tartanak-e a Tiszától, először csak hümmög, de azután a messzi kígyózó gátra mutat s azt mondja: „Most már nem!“ Később mesélni kezd a Tisza mentén született ember... Esztendőkről, amikor a környéken háromszor is vetettek, de egyszer sem arattak. Árvizekről, amikor ott, ahol ma a Rákóczi Tsz gyönyörű istállói állnak, hatalmas szálfák kavarogtak az áradatban. Pusztulásról, amikor a bábolnaiaknak, akik egy kis dombocskán húzódtak meg, semmi egyebük nem maradt mint az, amit a testükön viseltek. társtól, hogy az idén ás több mint 15 millió forintot fordít államunk ezen a vidéken a bel- és árvízvédelemre, akkor már mosolyogva mondják: „Nem is lesz itt baj az idén“. öreg legény a gáton Esőkabátos, nagy gumicsizmákban lépegető ember közeleg. Amikor megpillantja az igazgatót, gyors mozdulattal megigazítja kucsmáját, köszörül egyet a torkán, s vigyázzba vágja magát. — Igazgató elvtárs, Szikszói Károly gátőr jelentem, hogy szakaszomon minden rendben ... S amikor később két technikumba járó fiáról beszélgetünk, akkor elmondja, hogy bizony ezen a poszton katonásnak kell lenni, mert ez most az első vonal. Augusztusban, amikor a meder mélyén csordogál a Tisza s csak arra kell ügyelni, hogy ne rongálják meg a jószágok a gátat, akkor déli rekkenőben aká ol is szunyókálhat a parti ÍVték eiqtt a gátőr. De ilyenkor éjjé -■ r-pal tart a szolgálat. Még* Plafonjának „hosszú-rövid“, „hosszú-rövid“ hívójele is arra figyelmezteti, hogy katona, akire tíz- és tízezer hold gazdag termőföld, boldog családi otthonok védelmét bízták. És Szik- szai bácsi éppen most, március 15-én lesz kerék 15 esztendeje, hogy hiba nélkül helytáll a gáton. * Jólesik hallani, amikor Vezse Sándor, a vízügyi harcosok parancsnoka azzal büszkélkedik, hogy sok-sok ilyen Szikszai bácsi áll őrt a vizek mentén. Ha most el is kellett halasztani a Miskolci Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak él üzem-ünnepségét, sokak nevében ezúton mondunk köszönetét jó munkájukért s kérjük, hogy most tavasszal is állják meg helyüket a gátakon. POZSONYI SÁNDOR De akkor még [ nem állt ez a: hatalmas, erős: gát. És, amikor a : rőzsétrakó embe- \ rek megtudják: Vezse JÓ7iS<*f aIv- •
