Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

Csiförtöfc, tm< március I, fiSZAKMAGTARORSZAG 3 A termelés pártellenőrzése a technika fejlesztésének legfőbb záloga Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zóinak a második ötéves terv első évé­ben, a termelés emelése mellett a technika állandó fejlesztése is első­rendű feladatuk. Elsősorban a tech­nikai előrehaladás biztosítja, hogy az ózdi kohászok, martinászok, hen­gerészek az elkövetkezendő idők­ben új eredményekről számolhassa­nak be a selejt és az önköltség csökkentésében, a termelő berende­zések maximális kihasználásában. A feladat végrehajtásához a gyár kollektívájának feltétlenül igényelnie kell a pártszervezet segítségét. A nagyüzemi pártbizottság látva, hogy az elmúlt esztendőben hibák mutat­koztak a termelés pártellenőrzésé­ben, feladattervet dolgozott ki an­nak megjavítására. Szerkesztőségünk munkatársa a problémával kapcsolatban kérdése­ket intézett Varga István elvtárs­hoz, a nagyüzemi pártbizottság ter­melési osztályának vezetőjéhez. Az első kérdés így hangzott: — Milyen eredmények és hibák mutatkoztak Ózdon a termelés párt­ellenőrzésében a múlt év első felé­ben? — Először talán a hibákról be­széljünk — válaszolta Varga elv­társ. — A pártbizottság, de a párt- szervezetek is gyakran elmulasztot­ták a termelés pártellenőrzését, nem számoltatták be az üzemek gazda­sági vezetőit a végzett munkáról, s nem adtak segítséget a feladatok megoldásához. A pártszervezeték úgyszólván a diszpécserek szerepét töltötték be. Jónéhányszor maguk­ra vállalták az anyagsürgetést és más gazdasági problémák megoldá­sát. Néhány alapszervezetünk per­sze szép eredményeket is ért el. A durvahengermű III. műszakján a pártszervezet a selejt csökkentését tűzte feladatul a kommunisták elé. A megbízatások végrehajtását a pártszervezet vezetői állandóan el­lenőrizték, s komoly javulásról szá­molhatnak be. — Mennyiben változott a helyzet a Központi Vezetőség novemberi határozata után? — A Központi Vezetőség novem­beri határozata nagy segítséget adott mimikánkhoz. A nagyüzemi pártbi­zottság termelési osztálya egy-egy fontosabb probléma megoldására . brigádokat szervezett. A legfontosabb teendő volt a meglazult technoló­giai fegyelem megszilárdítása. A pártbizottság az igazgatóság felelős szerveivel brigádot alakított, s meg­vizsgálta, hogy az üzemekben milyen feladatok vannak az új technológiai eljárások bevezetésében. Ahol hibá­kat találtunk, ott felhívtuk ezekre az üzemvezetőség figyelmét, s pon­tos határidőket szabtunk kijavítá­sukra. Időközben is állandóan ellen­őriztük, hogy mennyiben tartották be a technológiai előírásokat. A durvahengerműben a brigád felül­vizsgálta az égett selejt megnöveke­désének okát. A martinacélműben a helyes programtartás megszervezé­séhez és a grafikonszerinti üzemel­tetés megteremtéséhez nyújtottunk segítséget. A nagyüzemi pártbizottság ál­tal foganatosított, ellenőrzés segítsé­gével a nagyolvasztóműnél szintén jelentősen megjavult a munka. Az év három negyedévében csaknem másfélezer tonna adóssággal küzdöt­tek kohászaink. A kommunisták leg jobbjaiból brigádot alakítottunk, amelynek sorába meghívtuk a szak- szervezet képviselőjét is, Végül is sikerült felszámolni az adósságot, a nagyolvasztómű az év végére tör­lesztette adósságát. — Javult-e a pártellenőrzés a pártvezetőségek ujjáválasztásának idején? — Ebben az időszakban volt a .legnehezebb feladatunk. Egyes párt- alapszervezetekben csak a válasz­tásra készültek, megfeledkeztek a termelés pártellenőrzéséről. Kiadtuk a jelszót: kommunisták az élre! Az üzemi pártszervezetek különösen a vállalások megtételénél, s a verseny­szerződések megkötésénél adtak se­gítséget. Ismertették a dolgozókkal az 1956. évi megnövekedett felada­tokat, s megmagyarázták azt is, ho­gyan lehet ezeket végrehajtani. Az év kezdetén sok segítséget kellett adnunk az egyre súlyosabb tervle­maradás pótlásához. A martinacél­mű munkájának támogatására a pártbizottság közbelépése nyomán megjavították az ócska- és nyersvas ellátást. De hibák is csúsztak be munkánkba. Néhány fontos prob­lémáról csak utólag szereztünk tu­domást. A martinacélműben január elején két kemencét — arra való hi­vatkozással, hogy a VKV-nak kevés a munkája — javításra adtak át. A két kemence kiválóan dolgozott és javítás nélkül is huzamosabb ideig, minden fennakadás nélkül se­gíthette volna az acéltermelést. A pártbizottság itt már csupán a fele- lősségrevonás eszközeit alkalmaz­hatta. — A nagyüzemi párt-végrehaj­tóbizottság januárban beszámoltatta a vállalat igazgatóságát az 1956-os feladatok végrehajtására tett előké­születekről, s ennek alapján politi­kai ütemtervet dolgozott ki a terme­lés pártellenőrzésére, a gyárban fo­lyó politikai munka megjavítására — fejezte be Varga elvtárs nyilat­kozatát; (m) A Borsodvidéki Gépgyár tervei az anyagtakarékosság érdekében A Borsodvidéki Gépgyár dolgozói elhatározták, hogy ebben az évben tervük teljesítése mellett nagy gon­dot fordítanak az anyagtakarélcos- ságra. Sokrétű műszaki intézkedési tervet dolgoztak ki, amelynek meg­valósításával az év végéig jelentős megtakarítást * érnek el. A gyártmá­nyok felülvizsgálása, az új techno­lógiai eljárások bevezetése mind azt célozza.. A vázszerkezeti üzemben a gyárt­mányok felülvizsgálása alap jóm. sza­básterveket készítenek, s a hengerelt anyagokat osztható méretekre ren­delik. Így elejét veszik annak, hogy a gyűrűshengerek gyártásához szük­séges öt méteres négyszögacél bu­gából két kétméteres darab lesza- bása után egy méter véghulladék keletkezzen. Csökkenteni akarják az öntvényráhagyásokat, amivel nem­csak nagymennyiségű anyagot taka­rítanak meg, de lényegesen lerövi­dítik a forgácsolási időt is. A szabásminták készítésével már a múlt év utolsó negyedében szép inm »» »>■■■ i eredményeket értek el. A mu Ajax-kálapácsakat lényegesen olcsóbban gyártották a tervezettnél, s a gyűrűshengereket is darábonkint több mint 100 forinttal olcsóbban állították elő. Az import anyagokat hazai anya­gokkal akarják pótolni. A hidrauli­kus sajtolókhoz tartozó dugattyu- szivattyuk készítésénél például a bronzot és a csapágyfémet műanyag­gal helyettesítik. Az orsósprésék anyáit bronz helyett megfeledő szi­lárdságú öntöttvasból, vagy húzott- anyagból készítik. Egyes gyártmányoknál aluminium alkatrészek felhasználását tervezik. A hidraulikus emelő köpenyburkola­tát már alumíniumból készítik. A Borsodvidéki Gépgyár dolgozói ígé­retet tettek arra is, hogy a lengyel és csehszlovák kohókohsszal szintén jobban fognak gazdálkodni. Az ön­tödében helyes adagolással 2 száza- lé-kos kókszmegtakarvtást érnék el, amely olcsóbbá teszi a gyér ké­szítményeit. Pórtélét Dulai elvtárs pártmegbízatása * Állattenyésztési tapasztalatok a Szovjetunióban 1955 decemberében négy hetet töl­töttünk a szovjetunióban. Megláto­gattuk a moszkv : és a charkovi Állattenyésztési és Állategészségügyi Kutató Intézetet, az oltóanyagter­melő és ellenőrző üzemet, a körzeti állattenyésztési felügyelőséget, több állami állattenyésztő állomást, szov- hoz- és kolhozgazdaságot. Szembetűnő volt, hogy a kolhoz­gazdaságok milyen nagy erőfeszítése­ket tesznek a közös állattenyészés fej­lesztése érdekében. A szilárd takar­mányalap biztosítása, a beruházások és a tenyésztői munka legfőbb felada­tai mind nagyon részletesen szerepel­nek a kolhozok terveiben. Az állatállomány minőségi fejlesz­tésében, a hozamok nagyarányú fo­kozásában igen jelentős szerepe van az állattenyésztő állomásoknak, ame­lyek az elmúlt 20 év alatt jelentős eredményeket értek el, körzetükben megkétszerezték a hozamokat. Példa erre a lebegyinszki állat- tenyésztő állomás, melyet 1934-ben szerveztek. Ekkor a körzetben az egy tehénre eső tejtermelés 1200 liter volt, 3.7 százalékos átlagos zsiradék­tartalommal, jelenleg pedig 2600 liter 3.91 százalékos zsiradéktartalommal. Az állomások nagymértékben hoz­zájárulnak az ország tenyészállattal való ellátásához. A valkovi állat- tenyésztő állomás például — mely­nek működési köre csak egy járásra terjed ki — 1947 óta 18.000 darab tenyészállatot adott más körzetben levő kolhozgazdaságoknak. Nagy eredményeket értek el az ál­lomások a fajták tökéletesítésében és új fajták kitenyésztésében is. Is­meretes, hogy a szovjet állattenyész­tők az elmúlt húsz év alatt igen sok nagyhozámú fajtával gazdagították országukat. Az állattenyésztő állomások bátran és széles körben használják fel mun­kájukban a haladó tudomány és tech­nika vívmányait. A Szovjetunióban ismeretlen a borjak elavult, szopta- tásos nevelése. Példásan szervezték meg a mesterséges termékenyítést, mint a tudomány és technika nagy Vívmányát az állattenyésztés minősé­gének fokozásában, az önköltség csökkentésében. Nagyszerűen meg­épített és felszerelt üzemi inszemi- náló állomások rendkívül széles háló­zata van az országban, ahol a mun­kát tanfolyamokon kiképzett insze- minátorok végzik. Ezzel a tenyész­bikák srómát legalább 50 százalékkal tudták csökkenteni a minőség egy­idejű és ugrásszerű javításával. Nagy gondot fordítanak a tenyész- apaállatok kiválasztására és párosí­tására. Az a célkitűzés érvényesül a gyakorlatban, hogy a jót még jobbal cseréljék fel. Különösen gondot fordítanak a tej­zsír százaléknövelésére. Szervezett műnk- folyik a legtöbb tápanyagot adó takarmánykultúrák elterjesztése, a takarmánykészletek helyes, időben való betakarítása és felhasználása érdekében. Ehhez a szovjet állam is sokrétű segítséget, vetőmagot, műtrágyát, gépeket ad. A Szovjetunió minisztertanácsának határozata szerint 1955 novembertől kezdve a gépállomáson működő agro- nómus és állattenyésztő szakemberek már mint a kolhozgazdaságok szak­emberei dolgoznak. így a kolhozgaz­daságok mindegyikében van egy vagy több képzett agronómus és a kolho­zok 80—90 százalékában állattenyész­tő szakember is. Mindez lehetővé teszi, hogy a törzs­könyvelés sok adminisztrációval járó munkájának nagyobbik részét a gaz­daságok és az ott dolgozó szakembe­rek végezzék. A nagyüzemek tenyész­tő és árutermelő farmjaira egyaránt kidolgozzák a tenyésztési és termelési feljegyzések tanulságos rendszerét. A tenyésztő farmokon naponta, az áru­termelő farmokon pedig 10 napon­kint jegyzik fel egyedenkint azokat az alapvető termelési és tenyésztési adatokat, amJyeket más országok­ban csak időszakonkint (30, 60, 100 naponkint), sok tényező közbejöttévé) rögzítenek még ma is. A kidolgozott és jóváhagyott egy­séges termelési és tenyésztési feljegy­zéseket a szovhoz és kolhozgazdasá­gok állattenyésztői és farmvezetői kötelesek vezetni. Ök végzik el a fia­tal állatok jelölését, a rendszeres tej- zsírvizsgálatot is. Azt tapasztaltam, hogy e kötelezettségnek mindenütt példásan eleget tesznek. A törzskönyveket a körzeti mező- gazdasági igazgatóságok állattenyész­tési felügyelőségein vezetik. Az itt dolgozó inspektorok a gépállomások főállattenyésztőinek s az állami állat- tenyésztő állomások szakembereinek bevonásával rendszeresen ellenőrzik a gazdaságokban Myó munkát. Az állattenyésztői felügyelőségek a leg­jobb szakemberek bevonásával évente megszervezik a tenyészállatok bonitálását, — amellyel értékelik a gazdaságok tenyésztői munkáját, — az Összszövetségi Mezőgazdasági Mi­nisztérium pedig a kutatóintézetek bevonásával három évenkint kiadja a legjobb tenyészállatok évkönyvét. MÁTÉ JÁNOS igazgató Dulai Lászlómé délre pon­tosan megfőzi az ebédet, mert a gyerek éhesen jön haza az iskolá­ból, aztán félreteszi, hogy majd öt óra falé megmelegítse. Előbb úgysem jön a férje. Már megszok­ta, hogy estefelé jár haza a mun­kából, akkor bekapja az ételt, s megy sakkozni, ping-pongozni, moziba, értekezletre a fiatalok kö­zé. Eleinte tiltakozott: — öreg vagy már, kinevetnek, miért mász­kálsz annyit? De már beletörődött, hiszen így megy ez két éve, amióta a DlSZ-be „belehábarodotf‘. Amió­ta meg a DISZ Központi Vezető­ségének dicsérő oklevelét megkap­ta, még többet időz a fiatalok kö­zött. A D1MÁVAG Gépgyár viUamos- üzemének pártszervezete két évvel ezelőtt azzal bízta meg Dulai László elvtársat, hogy foglalkozzon az ifjúmunkásokkal, segítsen tíz egészséges DISZ élet kialakításá­ban. örömmel látott a pártmegbi- zatás végrehajtásához, hiszen sze­reti a fiatalokat, mint művezető köztük él, velük dolgozik, ismeri gondjaikat, örömeiket, bánatukat. Tudta, hogy a szakmai képzésnél leéli kezdetű a foglalkozást, mert a fiatal szakmunkások tudása hiá­nyosnak bizonyult. Előfordult nem is egyszer, hogy pontatlanul rak­ták össze a szétszedett motor óikat. Dulai elvtárs újra szétszedette ve­lük. Hiába mondták neki: — Néz­ze szakikám, mi is szakmunkások vagyunk, mi ás értünk hozzál — hajthatatlan maradt. Az összera­kásnál azonban már ügyeltek arra, hogy semmi hiba ne forduljon elő. Huszonhat fiatalt készített elő a technikai minimum vizsgára. Szak­mai tudásuk gyarapodása mellett a 4-es fizetési kategóriából az 5-ös- be sorolták őket. Az utóbbi időben a fiatalok közül többen, Dulai elv- társsal együtt, rendszeres látogatói a munkásakadémiának. A fiatalok apjukként szere­tik és becsülik művezetőjüket, aki érdeklődik minden gondjuk iránt, figyeli munkájukat, meghallgatja panaszukat, ö vezeti a DISZ poli­tikai iskolát is. Tavaly az első előadáson csak 16 fiatal vett részt. Aztán egyre többen kopogtattak be hozzá, s a vizsgán már 32 ifjú­munkás szorongott a padokban. Dulai elvtárs az iránt is érdek­lődött: mivel töltik szabadidejüket? Kiderült, hogy a villamosüzem fia­taljai rajonganak a sportért. Dulai elvtárs szóvátette ezt a DISZ-bi- zottságon, s tavaly egymást követ* ték az izgalmas „kupamérkőzé­sek“. Ide már az „öregek“ is el­mentek. Somolai Ferenc és Pócsi elvtárs a tekercselőből rendszeres látogatói lettek a „meccseknek“. A végén maguk is kedvet kaptak a sporthoz, persze nem a futball­hoz, hanem a kevésbé fárasztó és zajos sakkhoz. Előfordult, hogy a műszak végén már előre azon vi­tatkoztak, hogy a nyolc sakkozó közül ki ül az egyetlen asztalkád hoz. A fiatalok kedvet kaptak a ping-ponghoz is. Dulai elvtárs öröm­mel töltötte szabadidejét ezeken a mérkőzéseken. Olyan igyekezettel ütögette a labdát, mintha csak 18 éves lenne. Igaz, saját bevallása szerint a harmadik menetnél a sok ugrálás miatt reszketett a lába, de a világért sem hagyta volna abba. Az idősebbek közül másoki Gyúró Ferenc, Klábel Lajos és Lő-■ rincz Gyula is rájöttek, nem elég csak az üzemben foglalkozni a fia­talokkal. Kollektív mozilátogatást szerveztek. Többek között ,,A 9-es számú kórterem° című filmet néz* ték meg közösen. Hazafelé menet megvitatták a tanulságokat Két héttel ezelőtt a Déryné Színház „Csárdáskirálynő“ előadásán több széksort foglalt el a villamosüzem nagy családi kollektívája. Ünnep­lőbe öltözött öregek, fiatalok, férj és feleség, menyasszony, vőlegény* összesen mintegy hetvenen Haltak. Sokat, nagyon sokast lehetne még beszélni arról, hogyan teljesíti pártmegbizatását Dulai elvtárs s példája nyomán hogyan foglalko­zik az ifjúmunkásokkal a többi öreg harcos is. Két év alatt a villa* mosüzemben megerősödött, gyöke* rét vert a DISZ, s kialakult az öregek és fiatalok egészséges, szír* lárd kapcsolata. S ma Dulai divtára joggal büszke a villamosüzemre, fiatal neveltjeire t Melyik borsodi falu asszonyai lesznek az elsők? Mi, hejőbá'bai dolgozó parasztasz- szonyok, a nemzetközi nőnap és április 4. tiszteletére elhatároztuk, hogy az állampolgári fegyelem to­vábbi szilárdítása, a munkásosztály, a városi lakosság élelmiszerrel való ellátása érdekében határidő előtt teljesítjük baromfi, tojás és tej­beadási kötelezettségünket. Községünk első negyedévi barom- fibegyűjtési tervét február 28-ig 63, tojásbeadási tervét 57, tejbegyűjtési tervét február 20-ig 65, hizottsertés- begyűjtési előírását pedig 115 száza­lékra teljesítette. Február 2fl-ig a baromfibeadásra kötelezett terme­lőknek 66, a tojásbeadásra kötele­zetteknek 65, a lejbeadásra kötele­zetteknek pedig 87 százaléka kezd­te meg az évi beadási előírás telje­sítését. Vannak olyanok, mint Holló Istvánné 11 holdas, Jakab Istvánná 5 holdas, Frózsi Lajosné 3 holdas dolgozó parasztasszonyok, akik már egész évi baromfibeadásuknak ele­get tettek. Hazánk felszabadulásának évfor­dulójára vállaljuk: *1 Baromfiból és tojásból március 1 • 15-ig, tejből március 20-ig tel­jesítjük az első negyedévi tervet. O Az első félévi baromfi be- adásnak s az egész évi tojás- beadásnak május 1-ig, az első fél­évi tejbeadásnak május 15-ig eleget teszünk. Jó trágyázás bőséges termés Mpgst ■W^WinwiiUB A mezőnagymihályi állami gazdaság dolgozói szorgalmasan hordják ki a földekre a trágyát, mert tudják, hogy csak a jól trágyázott, jól gon­dozott föld terem bőségesen. 3 A hejöbáfbaá Haladó Terme* iőszövetkezet első negyedévi tejbeadási kötelezettségét március 15-ig, félévi tejbeadását május 15- ig, félévi baromfibeadási előírását május 15-ig, egész évi tojásbeadási kötelezettségét pedig május 1-ig tel­jesíti. A termelőszövetkezet tagjai április 1-ig eleget tesznek a beadás­nak. A Minden dolgozó parasztasz- szony, akinek baromfi, tojás és tejbeadási kötelezettsége van* határidőre eleget tesz az előírásnak; Az a jelszavunk, hogy a községben baromfiból, tojásból és tejből ne le­gyen egyetlen hátralékos sem. A községi pártszervezet a kom­munisták példamutatásának biztosi-^ tásával, a politikai munka jó meg­szervezésével segíti a vállalások pontos teljesítését. Az MNDSZ tagjai meglátogatják a beadásra kötelezett dolgozó pa­rasztasszonyokat. A földművesszö­vetkezet női tagjai példamutatóan teljesítik az előírást, s az MNDSZ tagjaival együtt felvilágosító mun­kát végeznek. A DISZ-szervezet 40 dolgozó parasztcsaládhoz látogat el* s a felvilágosító munka mellett ajándéfcműsorral köszönti az élen­járókat. A községi tanács végrehaj­tó bizottsága a tanácstagok példa- mutatásával, az élenjárók népszerű­sítésével, a törvényesség betartásá­val segíti elő a vállalások telje­sítését. Felhívjuk a megye valamennyi dolgozó parasztasszonyát, hogy csat­ír' ózzanak ‘ kezdeményezésünkhöz; VÉRTES LAJOSNÉ MNDSZ titkár. BENÁCS ANDRÁSNÉ tsz. tag. BÖSZÖRI MIKLÓSNÉ földművesszövetkezeti tag. B. NAGY JÁNOS párttitkár. NAGY ISTVÁN vb. elnök. BODNÁR JÁNOS DISZ-titkár. — A he,fő kérdsz túri és az igrici egyéni gazdák felkészülten várják a tavaszt. A tavaszi vetőmagok nagy­részét már megtisztították és az is­tállótrágya több mint 60 százalékát is kihordták a földekre^

Next

/
Thumbnails
Contents