Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-28 / 75. szám

V 2 CSZAKMAGYABORSZAG ~. Szerda, 1956. máreiui SS. MUSSZORQSZKIJ, A HALHATATLAN OROSZ ZENEKÖLTŐ A zenét kedvelők hatalmas tá­bora kegyelettel emlékezik ma Mo- deszt Petrovics Musszorgszkijra, az orosz zeneirodalom lángelméjére halálának 75. évfordulója alkalmá­ból. Musszorgszkij nagyra hivatott örö­köse volt annak a nemes harcnak, amelyet méltó előfutárai Glinka, Dargomizsszkij és Borodin folytat­tak az orosz zeneművészeti életben uralkodó »zenei előkelőségek« ellen, akik az olasz zene imádata és az előtte való hajbókolás közben telje­sen közönyösnek mutatkoztak az orosz zene és opera megteremtésé­nek kérdéseit illetően. A zenei realizmusért és a népies­ségért küzdő nagytehetségű, haladó- szellemű orosz zeneszerzők, a zene- történetben a híres »ötök« néven számontartott zenei körben, a for­radalmi orosz irodalom és festészet legjobbjaival karöltve kifejtett fel­becsülhetetlen értékű alkotómun­kásságukat, a nép igaza elismerte­tésének szentelték. Ebben a harcban az orosz zene­művészet területén különösen Musszorgszkij tűnt ki. Musszorgsz­kij gyermekkorát mint vidéki sze­gény nemes fia egy eldugott falu­ban töltötte. Szülőfalujában, Káre- voban ismerte meg a nép nyomorú­ságát, szenvedését. Fogékony gyer­mekleikében az orosz népi zene iránti szeretet, megértés és meg­becsülés magvál dajkája, az egy­szerű jobbágyasszony ültette el az­zal, hogy bevezette a gyermeket a népdalok és népmesék csodavilágá­ba. Ez a kiapadhatatlan gazdag for­rás táplálta a kis Péter zene iránti rajongását. Kilenc éves sincs, s már nagy­szerű zongorista, apja mégis kato­nai pályára szánja. A katonai pá­lyán is ragyogó jövő várná, ö azon­ban inkább tanítójának, Dargo- mizsszkijnek »a realista zenei igaz­ság nagy tanítómesterének« tövises útját járva küzd az új művészeti elvekért. Musszorgszkij célja a zenén ke­resztül megszólaltatni a nyomorgó nép millióit azért, hogy kikiálthas­sák az elnyomottak igazságát. Leg­nagyobb zenei drámájának megírá­sára Puskin kitűnő alkotása, a »Bo­risz Godunov« dráma ihlette, amelynek főhőse a jobb sorsáért küzdő elnyomott nép. Másik dalművében a »Hovans- csiná«-ban is a nép keserve, bánata, fájdalma, öröme és i'ágya szól. Gyö­nyörű románcai, dalai, zongora­darabjai. mind azt bizonyítják, hogy szerzőjük mesteri módon, szinte páratlan tehetségnél merített a népzene forrásából. Zenekari da­rabjait is mesterműnek értékeli a zeneirodalom. Musszorgszkij kora hanyatló ze­neművészetével szemben megtalálta azt az új utat. amelyen az orosz zene »frissen, üdén és egészsége­sen« továbbfejlődhetett. Harcolt a »tiszta művészet« elv­telen képviselői ellen, akiknek minden célja az volt, hogy a zene, »nehogy valamiképpen kapcsolatba kerüljön az élettel«. Musszorgszkij, kortársának Cser- nisevszkijnek, a. nagy forradalmi demokrata esztétikusnak tanításait a zeneművészet területén alkal­mazva azt hirdette, hogy: »A nép művészi ábrázolása önmagában bo­tor. gyermekesség, a művészet gyer­mekkora ... A szép hangocskákkal nem érjük be. Nem ezt kívánja a ma embere a művészeitől, nem ez a művész igazi feladata. Az élet, bárhol is jelentkezzék, az igazság bárha keserű is, a bátorság, őszinte beszéd az emberekhez... ez az én műveim kovásza, ezt akarom én.« Musszorgszkijt az őszinte beszéd­ért, azért, hogy műveiben a népet mutatta be s a szenvedők, a nyo­morgó parasztmilliók mellett fog­lalt állást, kíméletlen üldöztetés érte. Operáinak bemutatását a cári cenzúra sokszor évekre betiltotta, vagy csak megcsonkítva engedte színre. De hiábavaló volt a cári cenzúra minden aljas mesterkedése. A ha­ladószellemű emberek körében nagy szeretettel fogadták és ter­jesztették Musszorgszkij mesteri műveit. A cári önkény súlyos rab- bilincseit széttörte a nép s szívébe zárta Musszorgszkij örökségét. Da­lait, zongoraműveit, románcait és zenekari darabjait, operáit halha­tatlanná érlelte az utókor, mert sa­ját múltjának bánatát, keservét és Örömét találta benne. Musszorgszkij alkotóművészeté­nek jelentősége hazájának határán is túlterjedt. A világ valamennyi hangversenydobogóján ma is nagy sikerrel szerepelnek művei. Zenéje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a népek megismerjék az orosz ember szívét, gazdag lelkét. A magyar zenekedvelők is szere­tettel emlékeznek most Musszorgsz­kij nevére. Az idő, mely egyre távolabb visz bennünket tőle, ze­néje szárnyán egyre közelebb hozza őt hozzánk. Musszorgszkijra nemcsak úgy emlékezünk, mint nagyszerű zene­szerzőre. Törhetetlen akaratereje, elvhűsége, kristálytiszta jellemének '.■önző tulajdonságai emberi nagysá­gában is követendő példaképül ál- lítjőfk elénk. GÄRDUS JÁNOS DÍSZ-ELET 1 (fiatalok a nyersvasgyártás fejlesztéséért A FIATAL Műszakiak Tanácsa a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi DISZ-bizottságának kezdeményezé­sére, mintegy 70 ifjú nyersvasgyártó részvételével az elmúlt héten a diós­győri műszaki klubban országos érte- kezletet tartott. Csepelről, Sztálin- városból, Öztiról is eljöttek a fiata­lok, technikusok, mérnökök és bri­gádvezetők. Ott voltak Rudabányá- ról a vasércbánya s a miskolci Rá­kosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem küldöttei is. A konferencia elnökségében helyet- íoglalt Valkó Márton elvtárs. a Lenin Kohászati Művek Kossuth-díjas igaz­gatója, Nemeskéri János elvtárs, a nagyüzemi pártvégreha j tóbizottság titkára, Gácsi Ferenc elvtárs a nagy­üzemi DISZ-bizottság titkára, Gácsi Miklós elvtárs, kohómérnök gyár­részlegvezető, országgyűlési képvi­selő, Horváth János elvtárs, az ózdi Kohászati Üzemek kohómérnöke, Csomós Zoltán elvtárs, a vaskohá­szati igazgatóság képviselője, ezen­kívül sok fiatal mérnök, technikus, valamint a megjrei és városi DISZ- bizottság küldötte. Minden eszközzel harcolni a régi, az elavult ellen, segíteni az új kibon­takozását, — ez volt a tanácskozás vezéreszméje. A MEGJELENTEKET Gácsi Fe­renc elvtárs, a nagyüzemi DISZ-bi- zotíság titkára üdvözölte, majd Gácsi Miklós elvtárs, kohómérnök mon­dotta el vitaindító előadását. A feladat: egyre több és jobb nyersvasat adni az országnak, s mi­nél olcsóbban, gazdaságosabban ter­melni, — hangsúlyozta többek között Gácsi Miklós elvtárs. Vincze Gyula elvtárs a Fiatal Műszakiak Tanácsá­nak tagja 24 pontból álló határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek nyomán megkezdődött a vita. Benyó Tibor elvtárs, az Ózdi Ko­hászati Üzemek nagyolvasztógyár- részlegének helyettes vezetője a szál­lítási nehézségekről beszélt. Hangoz­tatta, hogy a kohók egyenletes ter­melését a gyakori anyagravárás hát­ráltatja. Gémes Ferenc elvtárs, a Sztálinvá- rosi Vasmű küldötte a magyar nyers- vasgyártás örvendetes fejlődéséről, majd arról beszélt, hogy a nyersvas- gyártás technológiájának fejlesztésé­ből a fiatalok is kiveszik részüket. Elmondotta, hogy bár a sztálinvárosi kohómű berendezése korszerű, drá­gábban termeli a nyersvasat, mint a többi kohászati üzem. A salakfelhasz­nálás még nincs teljesen megoldva. Gondot okoz a műszakiaknak az is, hogy a dolgozók nem szívesen hasz­nálják a munkavédelmi felszerelése­ket. BÁRCZI Béla és Kókai István elv- társak a feladatokról szóltak. Réthi Károly közölte, hogy a rudabányai ércek gazdaságos felhasználása 41 forinttal teszi olcsóbbá a nyersvas to»nóját. Ezután Majoros íjászló, a ruda­bányai vasércbánya DISZ-titkára kért szót. — Az elvtársak azt kérik, hogy termeljünk több ércet — mondotta. — Termelnénk mi háromszorannyit is mint most, de az elszállításhoz nem kapunk elegendő vasúti kocsit; Néha félműszakokat várunk a szál­lítóeszközök hiánya miatt. Több ko­csit kérünk. Elhatároztuk — fejezte be —. hogy április 4-ig 500 tonna ér­cet termelünk terven felül s azt irányvonattal küldjük Sztálinváros- ba. A vita során még sok értékes hozzá­szólás hangzott el. A konferencia résztvevői végül Péntek István kohó­mérnök kalauzolásával meglátogat­ták a nagyolvasztógyárrészleget, ahol fontos műszaki problémákat beszél­tek meg. Kétnapos tanácskozás után a kon­ferencia résztvevői határozatot fo­gadtak el. Megfogadták, hogy a tech­nika állandó fejlesztésével többet, jobbat és olcsóbban termelnek. A határozat valamennyi kohászati üzemre vonatkozik, végrehajtásáért a helyi DISZ-bizottság és a Fiatal Műszakiak Tanácsa felelős. Igen nagyjelentőségű a Lenin Ko­hászati Művek DISZ-fjataljäinak kezdeményezése. Nemcsak azért, mert az egész ország nyersvasgyártó fiatalságához fordult s nagyszerű ter­veink, célkitűzéseink megvalósítására hívta fel a figyelmet, hanem azért is, mert a maga nemében újszerű vállalkozás volt. Ilyen szakmai kon­ferenciát még nem tartottak egy-egy szakmában a fiatalok között. Ha a konferencián résztvevők a sok szép és nemes elgondolást ugyan­olyan tűzzel, lelkesedéssel valósítják meg, mint ahogyan beszéltek róla, akkor a tanácskozás — amely egy év múlva újból összeül — nagy segítsé- nyersvasgyártásunk fej­get nyújt lesztéséhez. DISZ POLITIKAI ISKOLA A DIMÁVAG Gépgyár anyagellátó üzemében egyre több fiatal jár icndszeresen a DISZ Petőfi iskolájának előadásaira. Agárdi László DISZ titkár és Polncr László előadó jó munkáját dicséri valamennyi jól si­került előadás. Képünkön a fiatalok az SZKP XX. kongresszusának anyagát tanulmányozzák. K épzőmúvészeinií az árvízkárosultakért A képző- és iparművészek szövet­ségének borsodmegyei munkacso­portja vasárnap tartott értekez­letén elhatározta, hogy az ár­vízkárosultak javára Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban ki­állítást rendez. A munkacso­port minden tagja lelkesen ajánlot­ta fel a kiállításon való részvéte­lét. A kiállításra csak feltétlen mű­vészi értékű képeik kerülnek, ame­lyeket zsűri bírál felül. A kiállítás minden bevételét — beleértve az eladott müvek árát is — az árvíz- károsultak javára fordítják. A kiál- Iftás tartama alatt rendezett tombo­lajáték és sorsolás lehetőséget nyújt arra, hogy a látogatók egy-egy ér­tékes mű birtokába jussanak. Fel­hívjuk képzőművészeinket, hogy kiállításra szánt műveiket legkésőbb március 31-ig, szombatig juttassák el a Kerirr 'jn Ottó Múzeumba. Az elmélet napi kérdései + A dolgozók pártmunkával való megbízatása a kollektív vezetés megvalósításának feltétele Ózdi utazásom közben aka­ratlanul fültanuja voltam egy be­szélgetésnek. Az egyik elvtárs — mint később kiderült, Török elv­társ, az egyik ózdi pártalapszervo- zet vezetőségi tagja — a Szabad Nép vezércikkét olvasta. A cikk a pártellenőrzésről szólt. Olvasás köz­ben mellette ülő ismerőséhez fordul­va megjegyezte: „Már a Szabad Nép is frázisokat puffogfat. Nézd! A dolgozók aktivitása... a pártvezető­ség támaszkodjék rá, st'b ___’* (Meg k ell jegyeznünk, hogy a cikk köz­vetlenül e szavak után üzemi példá­kon mutatta meg, hogy egyes helye­iken milyen a termelés pártellenőr­zése.) — Miért frázisok ezek? — kérdez­te a másik. — Nálunk legalább is a mi üzemünkből nézve azok — vá­laszolta Török elvtárs. — Hogyan támaszkodjunk a dolgozók aktivitá­sára, ha a mi alapszervezetünkben a párttagság zöme nem végez párt­munkát? Őszintén megvallom, nem kérdez­tem meg az elvtársat, hogy melyik pártszervezethez tartozik, s nem is néztem utána állítása valódiságának, mégis utolsó mondata indított e cikk megírására. * Az SZKPXX kongresszusa igen nagy _ figyelmet szentelt a kollektív vezetés megjavításának. Fontos feladatként szabta meg a Központi Vezetőség legutóbbi határozata is a kollektív vezetés megvalósítását a párt valamennyi szervezetében. A kollektív vezetés azonban csak a párttagok és párton,kívüliek akti va­jának széles hálózatára támaszkod­va válhat eleven valósággá. Párt- szervezeteink csak akkor tudnak jól dolgozni, csak úgy tehetik munka.]Il­kát és ellenőrzésüket hatékonyab­bá. ha élnek azokkal a lehetőségek­kel, amelyeket a dolgozók pártán un­kával való megbízása ad. Ez a dol­gozók aktivizálásának egyik fő mód­szere. Ennek felhasználásával lenne a „frázisból“ valóság Török elvtárs ózdi pártszervezetében is. Ez továb­bi előrehaladásunk feltétele, amint azt a XX. kongresszus is megálla­pítja: „A további sikeres előrehala­dás biztosítása végett ezentúl is. a magasfokú harcképesség állapotába kell tartani a párt sorait, fáradha­tatlanul javítani és tökéletesíteni kell egész pártmunkánkat“. A párttagok és pártonkívüliek pár tmegbi zg.tásse 1 történő mozgósí­tása csak abban az esetben vezet si­kerre, ha minden egyes embernek olyan pártmunkát adunk, amihez kedve van és elvégzéséhez kellő adottsággal rendelkezik. Majdnem minden embernek van bizonyos ér­deklődési köre, van az életnek olyan területe, amely különösen foglalkoztatja. A pártvezetőségek ezért töreked jenek arra. bőgj’’ meg­ismerjék az aktívák érdeklődési kö­rét és annak alapján határozzák meg a pártmegbizatásekat. Sajnos még sok helyen nem veszik kellően figyelembe az embe­rek adottságait, érdeklődési körét. Csak helyeselni lehet, ha a falusi pártszervezetek a pedagógusokat be­vonják a falu kulturális életének irányításába. Helyes, ha a pedagó­gusok ott vannak a kultúrotthon ve­zetőségében, az ezüstkalászos gazda­képző tanfolyamok előadói sorában, s megtalálhatók az agitátorok kö­zött. Nem helyes azonban az az el­képzelés, hogy a pedagógus minden kultu rmunkéra jó. Az egyik faluban az idős kémia és matematika tanárt a tánccsoport vezetésével bízták meg, ugyanakkor a magyar tanár, aki a kulturcsoporíet szerette volna irányítani, a tanácsházán az admi- nisztrativ munkában segített. Az emberek pártmunkára való helyes kiválasztása megköveteli, hogy fel­számoljuk végre azokat a nézeteket, amelyek szerint politikai jellegű munkával, például agitációvaí bár­kit meg lehet bízni. Sok párthű, be­csületes elvtársunk van, aki politi­kai kérdésekben nem eléggé járatos, de más területen kiváló szakember. Nyilvánvaló, hogy ezeket az elvtár­sikat elsősorban gazdasági jellegű pártmunkával kell megbízni. Az SZKP XX. kongresszusának határozata hangoztatja: „A pártszer­vezeteknek éles fordulatot kell ven­niük a gazdasági építés konkrét ve­zetése felé..A pártvezetőségefl munkájában ez a fordulat akkor fog bekövetkezni, ha üzemük, munkate­rületük problémáinak feltárása után a nehézségek leküzdését pártmeg- bizatásként adják ki a terület egyes dolgozóinak. A DIMÁVAG Gépgyár­ban például a munkaszervezés hiá­nyosságai és egyéb okok miatt dol- gozónkint évente körülbelül 450 munkaóra esett ki a termelésből. Ez a vállalat többezer dolgozójára át­számítva sokezer munkaórát tesz ki. A pártbizottság helyesen tenné, ha néhány szakembert és munkást pártmunkaként azzal bízna meg, hogy vizsgálják meg a munkaidő- kiesések okait és dolgozzanak ki olyan javaslatokat, amelyek e hiá­nyosságok megszüntetéséhez vezet­nek. Látnia kell minden pártvezető* sógnelk, hogy nemcsak a politikai, de a gazdasági és kulturális területe­ken végzett munka is lehet párt­munka. A kiváló újítók számára pártmegbizatásként lehet adni mun­kamódszereik átadását, amint azt a Lenin Kohászati Művekben teszik. Ha a pártvezetőség ilyen jellegű pártmegbizat ásókat ad, akikor az eredmény nem fog elmaradni. Nem maradt el a Lenin Kohászati Mű­vekben sem. A szakszervezet által alakított újítási szaktanácsadó szol­gálat — amelyben kiváló szakem­berek vannak — eredményesen se­gíti újítóink munkáját. Pártmunka Tiszapalkonyán Beitz János elvtárs munkája is, a kultúr­otthon zenekarát vezeti; Kálmán Zsuzsa pártmegbizatásként a tánc­csoportot oktatja. A gazdasági vo­natkozású pártmunka nagy fontos­sága nem jelentheti azt, hogy háttér­be szoruljanak a politikai jellegű pártmegbizatások. Sőt azt sem je­lenti. hogy. a gazdasági munka jó elvégzése önmagában már pártmun­ka is. Ha minden megfelelő felké­szültségű elvtársat megbízunk poli­tikai munkákkal, akkor elérjük L pártszervezeti élet fellendülését, a politikailag még nem eléggé kép­zett elvtársak nevelését, a párt erő­sítését, Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben például a pártbizottság brigá­dot küldött ki a: tagjelöltek helyze­tének felülvizsgálására. A brigád- munkában résztvevő elvtársak fel­tárták az egyes üzemekben a hibá­kat és jelentős segítséget nyújtot­tak a pártépítés megjavításához. A gazdasági és politikai jellegű pártmunkát nem lehet elválasztani egymástól. A népnevelő politikai mimikát végez, de a népnevelőnek a termelési eredmények megjavítása érdekében is agitálnia kell. A gaz­dasági jellegű pártmunkával meg­bízott elvtársaknak ugyanúgy em­berekkel van dolga, mint a politikai munkát végző elv társaknak. Meg kell nyerniük a dolgozók támoga­tását, segítségét. Ez sokszor nagyon nehéz feladat. Ha munkájukat sike­resen akarják elvégezni, akkor kü­lönösen ápolniok kell a dolgozókkal való kapcsolatot. Ez nyilvánvalóan politikai jellegi! feladatot is jelené Szólni kell végül a pártmegbiza­tások fonná járói is. Eléggé elter­jedt az a gondolkodásmód, hogy pártmunkának csak az számít, aki­nek hosszabb időre szóló pártmég- bizatása van. Ma már egyre jobban elterjedt a pártmegbizatásnak az a formája, amely aránylag rövid idő­re, egy-egy feladat megoldására szól. Azok a kommunista és párton- kívüli dolgozók, akik fáradságot nem kímélve, időről-időre egy-egy fontos feladatot oldanak meg a pártszerve­zet megbízásából, pártunk hű mun­kásai. Nem lehet .mindenki vezető­ségi tag, népnevelő, de lehet pár­tunk aktivistája. Rájuk bármikor biztosan számíthatunk, ők teszik le­hetővé sokszor a legnehezebb, leg­égetőbb feladatok megoldását is. A párt. minden egyes pártszerve­zet erejét, a vezetés színvonalát, nagymértékben emeli a hosszabb, vagy rövidebb időre szóló pártmun- kával megbízott aktivisták széles hálózata. Ezért kötelessége minden egyes párt vezetőségnek rendszere­sen és nagyon sokat foglalkozni a pártmegbizatásokkal. Egyszóval: —• adjunk minden párttagnak pártmeg- bizatást! E. G: — A Magyar Népköztársaság szó­fiai nagykövetsége az április 4-i fel- szabadulási ünnepség előkészítésével kapcsolatban március 26-án sajtófo­gadást adott a bolgár lapok munka­társai számára. Ä sajtófogadáson mintegy száz újságíró jelent meg. — A FORD GÉPKOCSI monopó­lium. 1955-ben 156 millió fontsterling profitot könyvelt el, ez fennállása óta a. legnagyobb nyereség, amit a dolgozókból kisajtoltak. — ÚJFAJTA GYORSMÉRLE­GET szerkesztettek a hódmezővá­sárhelyi mérleggyárban. 20 kilóig lehet rajta mérni, súly ráhelyezése nélkül. — A földművesszövetkezetek át­vették az ország gyümölcs- és zöld­ségellátását. Ennek során a vidéki városokban és községekben mintegy 200. a budapesti piacökon pedig 51 boltegység került a földművesszövet* kezetek kezelésébe. >• i

Next

/
Thumbnails
Contents