Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

r YARORSZfll Jjjjen dicső pártunk, a magyar nép elismert és kipróbált vezetője ! XlL évfolyam 37. sza rn nn Ff* » I psrlfaiság kíiidötieinek tasiácskozssa e!é A Központi Vezetőség határoza­n iának megfelelően ma megkez­dődnek megyénkben az üzemi párt- értekezletek; most zajlanak le a községi, majd a járási pártértekezle­tek is. Pártéletünknek igen fontos eseményei ezek. A pártértekezlet a legfelsőbb vezető testület saját terü­letén; tanácskozásai újabb nagy lé­péssel viszik előre pártunk, egész né­pünk ügyét. A pártértekezleten a pártbizottsá­gok beszámolnak tevékenységükről, s a párttagság képviselői megvitatják: hogyan dolgozott a párt-végrehajtó­bizottság és a pártbizottság, mennyi­re feleltek meg a párttagság bizal­mának, milyen eredményeket értek el a Központi Vezetőség novemberi határozatának végrehajtásában,' az alapszervezetek segítésében. Ugyan­akkor a pártértekezletek demokrati­kusan megválasztják az új pártbi­zottságokat, amelyek az üzem, a köz­ség, a járás pártszervezeteinek mun­káját irányítják, s megválasztják a küldötteket is a felsőbb pártértekez­letekre. Dolgozó népünk, — élén a kommu­nistákkal — lelkesen készül az 1956-os népgazdasági terv végrehaj­tására, a második ötéves terv nagy célkitűzéseinek megvalósítására. A pártértekezletek fontos feladata, hogy tovább fokozzák a párttagok aktivi­tását, tovább fejlesszek a vezetőség­választó taggyűlések egészséges, har­cos, bíráló szellemét, s ezzel elősegít­sék, hogy a pártszervezetek még szé­lesebb tcmc-gcket mozgósítsanak az új technikáért, a termelési tervek; teljesítéséért, a tavaszi munkára va­ló felkészülésért folytatott harc­ban. \ jó pártértekezlet alapja a jó be­számoló. Sajnos, egyes párt-vég­rehajtóbizottságok nem terjesztik idő­ben a pártbizottságok elé a beszámolót/ így kevés idő marad arra, hogy azt a vita alapján megfelelően módosít­sák. Pedig a beszámoló csak akkor lehet jó, ha kollektív munkával ké­szül és a pártbizottság behatóan meg­tárgyalja. A párt-végrehajtóbizottsá­gok, a pártbizottságok beszámolói­nak meg kell szüntetniük a vezető­ségválasztó taggyűlések legfőbb hi­báját: azt, hogy a pártszervezet mun­káját, a pártélet kérdéseit elszakítot­ták a gazdasági feladatoktól, a min­dennapi élet problémáitól. Nem egy beszámoló keveset foglalkozott a ter­meléssel, a mezőgazdasági munkával, a begyűjtéssel, az áruellátással, a dolgozók szociális és kulturális hely­zetével. A párt-végrehajtóbizottságok, a pártbizottságok beszámolóinak mindezekkel tüzetesen foglalkoznak kell. Részletesen tárgyalják meg .te­hát, hogyan állnak a Központi Veze­tőség novemberi határozatának vég­rehajtásával; elemezzék, mit tett a párt-végrehajtóbizottság és a párt- bizottság, mit tettek az alapszerve­zetek. az üzemben, a községben, a járásban a párt és a kormány hatá­rozatainak megvalósításáért? Nem elég általánosságban ismertet­ni a Központi Vezetőség novemberi határozatát a helyi feladatokról, az elért eredményekről és hiányossá­gokról is részletesen kell beszélni. VjpsgáJják meg a beszámolók, a párt­értekezletek küldöttei: megtett-e minden intézkedést a párt-végrehaj­tóbizottság és a pártbizottság, hogy érvényt szerezzen mindenütt a párt politikájának? Eléggé öntevékeny volt-e, bátran kezdeményezett-e, vagy csak felülről várta az intézke­déseket? Adjanak számot a pártérte­kezletek arról is, hogyan végzik munkájukat a különböző párt, álla­mi, gazdasági szervekben, tömegszer­vezetekben dolgozó kommunista ve­zetők, keményen harcolnak-e a párt határozatainak meg valósi tá­sáérf? Lí izony nem mindenütt folyt elég 9 kemény harc ezért. A beszá­molóik, a küldöttek tehát jól teszik, ha élesen megbírálják a tétlenkedő- ket, a szájtátiakat. akik tehetetlenül siránkoznak a nehézségek láttán, a közönyösöket és a bürokratákat, akik még mindig nem elég figyelmesek a dolgozók bejelentései, bírálatai iránt, akik még mindig basáskodnak. s megsértik a kollektív vezetés elvét. Bírálják meg különösen azokat, akik csak szavakban gyakorolnak önbirá- latot. csak szavakban értenek egyet a párt politikájával, de tetteikben nem. A pártértekezletek szólítsák harcra a pártszervezeteket a késle­kedés, a passzivitás, a huza-vona ellen. Az elkövetkezendő napok, he­tek igen nagy jelentőségűek, hiszen dolgozó népünk előtt nem kisebb fel­adat, mint a második ötéves terv első évének teljesítése áll. A hirtelen bekövetkezett kemény tél komoly nehézségeket okoz, s lehetséges, hogy megrövidíti a tavaszi munkák elvég­zésének idejét. Több üzemünk, elma­radt január havi tervének teljesítésé­vel. Mindez megköveteli, hogy a pártértekezleíek figyelmének köz­pontjában az első negyedéves terv teljesítése, az ujítómozgalom fellen­dítése, a téli gépjavítások határidő előtt való elvégzése, a tavaszi mun­kára való felkészülés álljon. Megyénkben is tapasztalható egyes helyeken, hogy a beszámolók elkészí­téséhez rengeteg adatot halmoznak fel, régi jegyzőkönyveket, okmányo­kat keresnek elő, hogy megfelelően számot adhassanak az elmúlt két év munkájáról. Fontos persze, hogy a beszámoló visszatekintsen a megtett útra: de a legfontosabb, hogy a ma kérdéseit, különösen pedig az előt­tünk álló halaszthatatlan feladato­kat vitassák meg a küldöttek. \ beszámolók zöme már résziete­' * sebben foglalkozik a termelés, az áruellátás, a dolgozókról való gon­doskodás kérdéseivel. De hiba, hogy ezeket gyakran úgy tárgyalják, aho­gyan egy vállalat vezetőinek, vagy egy tanács végrehajtó bizottságának kellene tárgyalnia. Nem eléggé a pártmunka szemszögéből vizsgálják a kérdéseket. Nem azt nézik, hogyan kell a pártmunka eszközeivel segí­teni a tavaszi vetést, megjavítani a gépállomás, az állami gazdaság mun­káját, küzdeni a pontos, hiánytalan beadásért, az állampolgári fegyelem megszilárdításáért. Egyes üzemi pártbizottságok beszámolói nem ezt tárgyalják, hogy mit kell tenniük, a pártszervezeteknek a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés, az energiata­karékosság, a jobb minőség érdeké­ben. Ehelyett sokszor csak felsorol­ják, hogyan állnak a tervteljesítéssel, a begyűjtéssel vagy a tavaszi mun­káikra való felkészüléssel. Akkor fog­lalkoznak helyesen a pártértekezle­tek a termelés feladataival. h-a e fel­adatokat . a pártmunka céljának te­kintik, -- a pártmunkát pedig esz­köznek e célok eléréséhez. Nagyon fontos, hogy a pártértekez­letek behatóan megtárgyalják a pártszervezetek tömegkapcsolatainak kérdését. Mondják el a beszámolók és a küldötték, hogyan vélekednek a pártonkívüli dolgozók a párt or­szágos politikájáról, s a .helyi párt­szervezetek tevékenységéről? Vajon megtettek-e mindent a kcmmimis- ták, hogy megvilágítsák, népszerű­sítsék a pártonkívüli dolgozók köré­ben a párt nagyszerű politikáját? Megtettek-e mindent, hogy a dol­gozókat harcba vezessék e poli­tika megvalósításáért? Őszintén fel kell tárni, ha elmaradtak ebben. Szólítsa fel a pártértekez­let a pártszervezeteket, a kommunis­tákat, hogy fokozzák a pártonkívüli dolgozók politikai felvilágosítását, az agitációt. Sokhelyütt a népneve­lők munkáját csak úgy tárgyalják: hány kisgyülést tartottak, hány csa­ládot látogattak meg, de a népneve­lés politikai tartalmát, az agitáció hatását már kevésbbé vizsgálják meg. főleg pedig nem nézik, hogyan erősíti az agitáció a párt és a töme­gek kapcsolatát. Pedig elsősorban ezt kell nézni! A pártértekezletek sikere a kül­^ döttek aktivitásától függ. A küldöttektől azt várja a párttagság, hogy behatóan megvitatva a pártbi­zottságok munkáját, pártszerű, ke- rnénv bírálatot gyakoroljanak vezető tevékenységük, irányító módszereik felett. Azt várja, hoffv bátran feHár- p hibákat, a vezetés foffyatékos- s*5*ait, hosv szűrné1 v szerit megbí­rálják a oárt-véereha itóbiz^ttsá g és u pártbizottság egyes taglalt. Persze nem a vezetek magatartását kell el­sősorban bírálni: ezt is — de min­denekelőtt a vezetők, a vezető tes4ü- Mrik irányító. ellenőrző munkáit \ iwn döftek ioga. how az ói oáribi- «fámára a bp«rárneló és a •rí+q pTgpián megszabták a ter^iva- ’őknt bo^v világos útmutatást odja- nVfc részükre. A nártérte'fe'ezleteík, a párttagság ’-íiiööttemék tanácskozásai nagy erő- ■‘brrást jelentenek további mun- vá*viöh'-z. nagv fa-i^dataink sikeres rrvpooVTócáboz. Eredményes, ió mir- bát kíván küldötteinek, s vár kül­dötteitől pártunk egész tagsága; Miskolc. 1956 február 12. vasárnap Az országgyűlés égyfiaugiiiag elfogadta az 19«S£íi. évi állami költségvetést Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés ülésszaka szombaton délelőtt folytatta munkáját. Az ülésen folytatták az 1956. évi állami költségvetés ás a költségvetési törvény vitáját. Az országgyűlés ülésén megjelent a párt és a kormány vezetői kö­zül Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Mekis József, Bata István. Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Jelen volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Miniszterta­nácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több tagja. A költségvetés biztosítja a további fejlődést a közlekedés mindeu ágában Az ülést Rónai Sándor elnök nyi­totta meg. A vitában elsőnek Bajtai Károly országgyűlési képviselő szó­lalt fel, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, költségvetésével kap­csolatban. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a hetek óta tartó hideg időjárás elle­neve a vasút, a gépjármű közlekedés, a légiközlekedés és a szállítmányozás dolgozói áldozatos munkával bizto­sítják az ipari üzemek munkájának folyamatosságát, szállítják munka­helyükre a dolgozókat és zavartala­nul ellátják élelmiszerrel a városok és a falvak dolgozóit. Az idei költségvetés biztosítja a to­vábbi fejlődést a közlekedés minden ágazatában. Az államvasutak idei feladataira jellemző, hogy árutonná­ban meghatározott szállítási terv­feladata mintegy 3.5—4 százalékos emelkedést mutat a tavalyihoz. A továbbiakban a közlekedés egyéb ágainak fejlődéséről szólott. Az idei költségvetés adta lehetőségeket fel­használva. a gépkocsin történő személyszál­lítás meg javítása és kiterjeszté­se érdekében a meglévő vonala­kon növelni fogjuk a járatok szá­mát és számos további települést kapcsolunk be a rendszeres autó- buszjáratba. A párt novemberi határozatában foglalt útmutatásoknak megfelelően A párt és a kormány elvárja az állami gazdaságoktól, hogy a jó gazda gondosságával használjon fel minden fillér beruházást ebben az évben jobban felhasznál­juk szállításra a vizi utakat is. A légi közlekedés területén ebben az évbein tovább folytatjuk és befe­jezzük a Ferihegyi Központi Repü­lőtér forgalmi főépületét. A jelentősen megnövekedett köz­úti teher- és személygépkocsi forga­lom a forgalmasabb útszakaszokat igen erősen igénybeveszi. Ezért je­lentősen fokozni kell az útfenntartá­si munkákat. A költségvetés lehető­séget biztosít arra, hogy 1.143 kilo­méter makadám utat tökéletesít­sünk. A hídfenntartási és beruházási cé­lokra előirányzott összegekből első­sorban a hidprovizóriumok egy részét cseréljük ki új hidakra, illetve ezek. egyes elemeit pótoljuk, továbbá eb­ben az évben megkezdjük a tokaji Tisza-hid újjáépítését. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium területén olyan megtaka­rítást érhetnek el — hangsúlyozta —, amely lehetővé teszi, hogy az 1956. évi tervezett forgóalap juttatásból ötmillió forintot a népgazdaság egyéb fontos kiadá­sainak fedezésére fordítsunk. — A költségvetést tehát azzal a módosítással fogadom el és javas­lom, hogy a tisztelt országgyűlés is így fogadja el, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1956-ra ter­vezett forgóalap juttatását ötmillió forinttal csökkentse. (Taps.) Tisza Jóasief képviselő a Földmű­velésügyi Minisztérium, 'valamint az Állami Gazdaságok Minisztériuma költségvetéséről szólt: Kormányunk az 1956. évi állami költségvetésében komoly összeget, a költségvetés összkiadásainak 10.2 százalékát fordítja közvetlenül a mezőgazdaság fejlesztésére és pénz­ellátására — mondotta. — Ezen túl­menően az olyan beruházásokkal is, mint a tiszalöki vízlépcső, a Keleti Főcsatorna, vagy mint a fokozottabb műtrágyagyártás, további többszáz­millió forintos beruházással akarja biztosítani kormányunk a pártnak azt a határozatát, amely szerint a mezőgazdasági termelés területén is meg kell szüntetni az elmaradást és állandóan fokozni kell a hozamokat mind a növénytermelésben, mind az áll at tenyésztésben. Tisza József elsőnek az állami gaz­daságok munkáját említette. — Állami gazdaságaink munkájá­ban az utóbbi évek során komoly ja­vulás tapasztalható, s meg van­nak az előfeltételek ahhoz, hogy a hozzátok hhHh várakozásnak meg is feleljenek. 1955-ben a többéves szívós munka következtében gazdálkodásunkba»* komoly lépést tettek előre. Multév’ terméseredményeikkel felülmúlják gazdálkodásunk bármelyik esztende­jének eredményeit. — Javult a helyzet az állatte­nyésztés területén is, nemcsak a ^zámszerüségben, hanem a hozamo­kat illetően is. — Van bizonyos eredmény az ön­költségcsökkentés terén is. de ko­rántsem olyan, mint amilyenek a le­hetőségeik. Állami gazdasága imkban általában nem érvényesül még a messzemenő takarékosság, a költsé­gek csökkentésére való tervszerű szívós törekvés. — Kétségtelen, hogy országos át­lagban az állami gazdaságok kényé gebonatermelési szintje nőtt, ennek ellenére az önköltség nemhogy nem csokiként, hanem a tervezetthez ké­pest országos átlagban emelkedett. Különösen indokolatlanok a magas termelési költségek azért is, mert állami gazdaságaink a mezőgaz­daság területén országosan is a legjobban korszerűsített, gépesí­tett nagyüzemek. Véleményem szerint azonban a baj ott van, hogy a gépek kihasználása nem megfelelő, hogy egyes helyeken még a legelemibb agro- vagy zoótechnikai követelmények be­tartása körül is baj van. — A párt és e kormány elvárja azt az Állami Gazdaságok Miniszté­riumától, a gazdaságok vezetőitől, de valamennyi dolgozójától, hogy a költ­ségvetésben előirányzott összeget a takarékosság legmesszebbmenő fi­gyelembevételével, a jó gazda gon­dosságával úgy használják fel, hogy minden fillér többszörösét adja visz- sza terményekben és termékekben a népgazdaság számára. — A Földművelésügyi Miniszté­rium költségvetéséről szólva rámu­tatott: az előirányzott összeg azt a célt szolgálja, hogy a minisztérium biztosítsa az 1955. évhez viszonyít­va a mezőgazdasági termelés továb­bi három százalékos növekedését, s emellett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is jelentős lépést te­gyünk előre. — A költségvetésben előirányzott összeg helyes felhasználásának első­sorban termelőszövetkezeti paraszt­ságunk további erősödését, boldogu­lását, termelőszövetkezeteink segíté­sét, erősítését, szilárdítását, tovább­fejlesztését kell céloznia. — A termelőszövetkezetekről való gondoskodás mellett államunk komoly segítséget nyújt az egyé­nileg dolgozó parasztságnak is. Ezt célozza a gépállomások után nyújtandó fokozottabb segítség, a nemesített vetőmaggal, műtrá­gyával, növényvédő szerekkel va­ló jobb ellátás, a szerződéses ter­meltetés, a szerződéses állatte­nyésztés, apaállatokkal való el­látás, ingyenes állatorvosi keze­lés és egyebek. — Az állam segíti az egyénileg dolgozó parasztságunkat, de egyben el is várja, hogy egyéni parasztsá­gunk addig is, amíg el nem határoz­za magát a szövetkezeti gazdálko­dásra, a gondos, jó gazda módján művelje földjét, minél több állatot tenyésszen és kötelezettségeinek tel­jesítésével viszonozza államunk se­gítségét. Tisza József javasolta, hogy az or­szággyűlés a legelőknek a takar­mány-ellátás szempontjából igen fontos megjavítása céljából a költ­ségvetési támogatás keretét tízmillió forinttal emelje fel. — Annak tudatában, hogy az Ál­lami Gazdaságok Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a mezőgazdasági szervek dolgozói átérzik a rájuk háruló fela­dat nagyságát, a költségvetést elfo­gadom. (Taps.) Kaszapovics András képviselő a Baranya megyei termelőszövetkeze­tek munkájával foglalkozott felszó­lalásában. Horváth Nándor képviselő volt a következő felszólaló, aki hangoztat­ta: — A gépállomás és a termelőszö­vetkezet — mondotta befejezésül —* mindig egymásra van utalva, közösen hivatottak falun a szocialista mezőgazdaság felépítésére, a bol­dog, gondtalan élet megteremté­sére. A gépek szabadítják fel a falu pa­rasztságát a legnehezebb fizikai munka alól. Ezt segíti elő a földmű* velásügyi tárca költségvetése is, ezért a költségvetést elfogadom. Varga Sándor képviselő a begyűj­tés kérdéseihez szólt hozzá. A vitában utolsónak felszólaló Se­bes István képviselő a Pénzügymi­nisztérium költségvetéséről szólt. Olt Károly elvtárs pénzügyminiszter válasza Ezt követőleg Olt Károly pénz­ügyminiszter beszélt. Foglalkozott a költségvetési vita során elhangzott módosító javaslatokkal. Az 1956 évi állami költségvetés kiadásai szerint a gazdasági ágazat­nál 15 millió forinttal csökkennek, a kulturális ágazatnál 16 millió fo­rinttal, az igazgatási ágazatnál nyolc millió forinttal emelkednek. A kia­dások együttes emelkedése tehát ö$z- szesen 24 millió forint. Ugyanakkor a költségvetés bevéte­le. 25 millió forinttal emelkednek. A javasolt módosítások alapján az 1956. évi állami költségvetés fő ösz- szegei a következőképpen alakulnak: Bevételek: 43,357 540 000 forint, kia­dások: 42,174.114.000 formt. A bevé­teli többlet 1.186.426.000 forint. Ezután az elnök rövid szünetet rendelt cl. Szünet után. Rónai Sándor bejelen* tette, hogy Isméi nagyszámú távirat érkezett az országgyűléshez, amelyben az üzemek, termelőszövetkezetek, hivatalok dolgozói, a városok és falvak lakói üdvözük az ország- gyűlést. Bejelentik, hogy teljes mértékben egyetértenek Népköz­társaságunk kormányának kül­politikájával s eavben tiltakoz­nak az imoeriaüstik országunk szuverénitá«át séHő beavatkozási kísérletei ellen. Ezután Antes István, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elnöke, a költ­ségvetés előadója szólalt fel. Az országgyűlés az 1956 évi állami költségvetést, valamint a költségve­tési törvényt a javasolt módosítá­sokkal együtt egyhangúlag elfogad­ta. Ezzel az ülésszak befelezte mun­káját. Az ülést Rónai Sándor zárta be. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents