Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-25 / 48. szám

ÉSZMMAGYMORSZffi

r

Jólsikerült mfntaWist tartott a megyei tanács DuiisMtosíji állandó bizottsága

Öt rossz gyerek és a hatodik

AZ MDp: BOR SOD-ABAU 3 -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A

XII. évfolyam 48.

Miskolc. 1956 fehruitr 25 szomhaf

A Szívjetinió Ke min un ista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján

Moszkva (TASZSZ)

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta

é-s megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bízott-' »ágának munkájáról és a követke zö határozatot

hozza:

A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját;

jóváhagyja a Központi Bizottságnak a beszámolóban foglalt javaslatait és következtetéseit.

A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjét népnek valamennyi szocialista országgal való szoros együttműködésben végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban való felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban.

A kongresszus lelkesen helyesli az SZKP Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és időszerű intézkedéseit, amelyek biztosították hazánk hatalmának további gyarapodását, a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését és a szovjet nép jólétének je- ientős emelkedéséi,

A kongresszus hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásán, a kollektív vezetés'és a párton belüli demokrácia lenini elveinek szigorú betartásán, a párt és a nép elszakíthatatlan kapcsolataira vonatkozó lein itli útmutatások maradéktalan végrehajt*^ An alapult. A párt ezekben sz években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagy zászlaját.

I.

A kongresszus megállapítja, hogy & beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, hogy a nemzetközi küzdőtéren reális távlatok nyiltak a béke megszilárdítására. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal kellő időben számos külpolitikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. Ezeket az intézkedéseket valamennyi békeszerető erő tevékenyen támogatta.

Az események menete szemléltetően mutatja, hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres változások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonésa, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világrendszerré vált, s a kapitalizmus erőtlennek bizonyult e világtörténelmi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kínai Népköztársaságban, a Lengyel Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Népköztársaságban, a Román Nép- köztársaságban, a Bolgár Népköz- társaságban, az Albán Népköz- társaságban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Néni Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folytatódik a nagyarányú gazdasági és kulturális fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, erősödik a népek erkölcsi-politikai egysége és össze- forrottsága a kommunista és munkáspártok körül, a népek által szabadon választott kormányok körül. Jelentős eredményeket ért el a szocialista építésben Jugoszlávia is. A szocialista úton haladó országok gazdasági fejlődébe egészséges alapon, az egyenjogú együttműködésnek és a testvéri kölcsönös segítségnek mind hagy óbb megerősödése alapján megy Vé$be.

. A kapitalista világban amelynek övezete nagymértékben megszü- kült — a helyzetet a mélyreható ellentétek további fokozódása jellemzi. A kapitalista országok a háború utáni évtizedben a termelés bizonyos mérvű növekedését érték el olyan tényezők igénybevételével, mint a gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza, a külső gazdasági terjeszkedés fokozása, az állótőke felújítása és a dolgozók kizsákmányolásának hallatlan fokozása, de ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát. Sőt ellenkezőleg a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modem termelő erők és a kapitalista termelési viszonyok ellentéte -— tovább éleződik; mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között: növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentetek. A munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a drágaság növekedése, a katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés országban jelentkező krónikus munkanélküliség süllyeszti a dolgozók életszínvonalát: erősödik a munkásosztály és n néptömegek harca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad.

. Ebben a helyzetiben világosan kirajzolódott a nemzetközi események feilődésénék két ellentétes főiránya.

Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel, röviddel a "háború* béfeíe- zése Után „eropolRiká'ba“ kezdtek, ame’y e hatalmak legagresszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják.a munkás-, a demokratikus- és a nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban. féktelen fegyverkezési hajszát jelent, jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint n szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök összetákolá- sát, az úgynevezett „hidegháború“ megindítását a szocialista államok ellen, új, véres háborúk előkészítését.

Másrészről mindinkább növekszenek és gyaraoodnak azok az erők, amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáéit szállnak síkra. Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és lársadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Döntő jelentősér *<3 ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; ez a tábor egyre növekvő befolyással van a világesemények menetére. A b&ke erői jelentősen megsokszorozódtak, mert a világ küzdőterén megjelent az eiiiónai és az ázsiai béke^zerető országok csoportja, ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hogy ^volmaradnak a katonai tömböktől Tlvmódon hatalmas „békeövezet.“ 1öH 1&tre. amely masába foglalja Eu>óoa

Ázsia szocialista és nem szőrial'sta békeszerető államait egyaránt és f földkerekség lakosságának több, -rUmit főiét Öleli fel.

I A háborút követő Időszak viJágtör- jelentőségű eseménve az lm- neriaUzmus gyarmati rendszerének széthullása. A gyarmati és a félgyarmati néoek nemzeti felszabadító harcid a legutóbbi évtized alatt naev cfvőzidrnek koronázták: a gvarrnatf és a félgyarmati függőséből több mint 1 milliárd 200 millió ember, a földkerekség lakosságának fele szabadult ki. Napirenden van a gyarmati rendszer telies felszámolás* BeVöve+kezett a vilá^tört^oelpm (H írnrsmka. amelvet a na^y t onín előre látott, amikor a kelet mind

véveovebhen vesznek részt az e^és? yilárf sorsának fnté'ré^éNm. s a ppm- ™tfr*Tí viszonyok új. hatalmas tényezőivé válnak.

A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenvebb és legkövetkezetesebb harcosainak a kommunista oárlov bizonyultak, ezek küzdenek a b'V fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országok nemzeti fügest«

lenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háborúellenes álláspontot foglal el. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, hogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fenntartásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése, valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista pártok és a szocialisták s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget.

A kongresszus helyesli a2 SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányénak békesí:erető külpolitikáját, amelynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében, a béke megszilárdításában és a demokratikus erők állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek. A párt XX. kongresszusa teljesen helyesnek tartja a Központi Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az összes országgal, megszilárdítsa a bizalmat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes öt elve. amelyet sok állam és társadalom széles rétegei ismernek el — a területi épség és a szuverénifás kölcsönös tiszteletbentartása, a megnemléma dáis, g be .nem, avatkozás .egymás bel- ügyeibe, az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett élés és a gazdaság:' együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi . rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legíobb megfogalmazását jelentik és alapiát alkothatják az egész földkerekség államai tartós békés kapcsolatainak.

Az élet mindenben igazolta, hogy helyesek és időszerűek a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak és más békeszerető államoknak a leszerelésre, az atom- és a hidrogén fegyver betiltására, az európai kollektív biztonság biztosítására és az ázsiai kollektív biztonság biztosítására irányuló javaslatai — e2en igen fontos problémáknak a megoldása megteremti a tartós és szilárd béke alapját és elősegíti más fontos rendezetlen problémák, köztük a német kérdés megoldását.

Óriási jelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, ha megteremtődnének a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, a világ két legnagyobb hatalmának, valamint a Szovjetuniónak és Angliának meg Franciaországnak tartós baráti kapcsolatai.

A XX, kongresszus időszerűhek és helyesnek tartja a Szovjetunió e célból tett intézkedéseit és ezeket teljes egészében jóváhagyja.

Az európai népek tartós békéjének és biztonságának biztosítása megköveteli a Szovjetunió és a nyugateurópai országok kapcsolatainak további megjavítását. A Szovjetuniónak, éppúgy, mint Nagy-Britanniá- nak, Franciaországnak, Olaszországnak, akárcsak Lengyelországnak. Csehszlovákiának, J ugoszláviának. Svédországnak, Finnországnak, Norvégnak, Görögországnak, Ausztriának és minden európai országnak létérdeke, hogy megakadályozza az új háború kitörését Európában, amelynek területén vívták az első és a második világháború döntő ütközeteit. Létérdeke ez a német népnek is. Ilymódon az új háborús összeütközések megakadályozásáért vívott harc közös érdekei Euróna minden államát és népét egyesítik.

A í®1e"tegi nemzetközi helyzetben kiemelkedő szerep illeti meg a Szovjetunió és a keleti országok barátságának és együttműködésének kibővítését és megszilárdítását.

A XX. kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít e feladat megoldásának s helvesli, hogy az utóbbi időben az Indiai Köztársasággal, valamint Burmával, Afganisztánnal és Egyiptommal jó, baráti kapcsolatok alakultak ki.

A béke és a demokrácia megerősítésével összhangban van az arab országok népeinek az a mind jobban kibontakozó törekvése, hogy megvédik ps megszilárdítják nemzeti függetlenségüket.

A XX. kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetuniónak majdnem valamennyi szomszédos országgal baráti, jószomszédi kapcsolatai létesültek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió és Irán. a Szovjetunió és Törökország, valamint a Szovjetunió és Pakisztán normális kapcsolatai megfelelnek ezen országok létérdekeinek, a béke ügye és a népek biztonsága érdekeinek.

, Az országok közötti együttműködés alapjainak kibővítésében nagy szerepre hivatott a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fejlesztése.

A XX. kongresszus megállapítja, hogy most különösen nagyjelentőségű ek a jelenlegi nemzetközi fejlődés olyan lényeges elvi kérdései, mint a két rendszer békés egymás melleit élése, a jelen korszakban a háborúk megakadályozásának lehetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái.

A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini élve volt és marad.

A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélyesen síkraszáll a háború szítása ellen. A párt abból a megingathatatlan lenini útmutatásból Indul ki, hogy új társadalmi rendszer megteremtése egyik, vagy másik országban — ez minden ország népének belügye. A kongresszus meg- engedéssel állapítja meg, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál.

A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak és a többi békeszerető országnak minden ország széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke "megőrzése és megszilárdítása: az új háború és az új agresz- szíó elhárítása. A jelenlegi nemzetközi körülmények közölt létrejötték a reális lehetőségek ahhoz, hogy ne engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erői befesodorják a népeket új háborúkba, amelyek a haditechnika mai színvonalán mérhetetlen szerencsétlenséggel és rombolással sújtanák a népeket. A földkerekségen ma már a tőkés rendszer nem egyedül létezik. Hatalmas, békeszerető szocialista tábor van, amely a békeszerető erők szempontjából az agresszió elhárításának nem csupán erkölcsi, hanem anyagi eszközeivel is rendelkezik. Ezenkívül van egy nagy, többszázmilliós lakosságú államcsoport, olyan államok csoportja, amely tevékenyen síkra száll a háború ellen. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. Óriási erővé vált a tőkés országokban a munkásmozgalom.

Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik, megmarad a háborúk kirobbantásának -gazdasági alapja is. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. Amíg a földkerekségen megmarad a kapitalizmus, addig a kapitalista monopóltőke érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is háborús kalandokra és agresszióra törekszenek és megpróbálhatnak háborút kirobbantani. De a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Nagy társadalmi és politikai erők vannak ma, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki, ha pedig az imperialisták háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítőén visszaverjék az agresszorokat, meghiúsítsák kalandorterveiket. Ehhez az kell, hogy a háború ellen síkfa- szálló összes erők éberek és harcra- készek legyenek, egységfrontban tevékenykedjenek és lankadatlanul harcoljanak a béke megőrzéséért és megszilárdításáért.

Az a hogv a nemzetközi küzdőtérbe* ! hvreható történelmi változások "fentek vér a szocializmus iavára, új távlatokat nyit meg az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérését illetően.

A Szovjetunió kommunista Pártja abból a lenini tételből indul ki, bog;/ »minden nemzet elint a S7oc?»h‘zmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem tel* jesen egyformán fognak eljutni* mindegyik sajátos vonást kölcsönözi majd a demokrácia ilyen, vágj* olyan formájának/ a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan válfajának, a tár* sädalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen, vagy olyan ütemének.« (Lenin művei 23. kötet 66. oldal, magyarul.)

A szocializmus útján haladó vala- mennyi ország fejlődésének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lenini léteit. A társadalom szocialista alapón való átalakításának szovjet formája mellett ma itt van a népi demokratíkui forma is. Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi demokratikus államokban az égves országok körülményeinek megfelelően szintén számos árnyalatot és különbséget találunk. Sok sajátszerűséget kölcsönöz a szocialista építés formáinak a Kínai Népköztársaság, amelynek gazdasági élete a forradalom győzelme elolt rendkívül elmaradott, íélfeudá- lls és félgyarmati jellegű volt. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása alapján a magánipar és a magánkereskedelem békés átalakításának és a szociálist a gazdasági élet szerves részévé való fokozatos étváltoztatásának politikáját folytatja.

Egészen törvényszerű, hogy ezentúl mind változatosabbak lesznek a szocializmusra való áttérés formái az egyes országokban. Emellett a szocifttlz- musra való áttérés formái megvalósításának nem minden körülmények; kozott kell feltétlenül polgárháborúval összekapcsolódnia. A leninizmus azt tanítja, hogy az uralkodó osztá- Ívok nem engedik át önként a hatalmat. De a szocializmusra váló étté* résért vívott osztályharc élessé gének kisebb vagy nagyobb foka, az erő* szak alkalmazása vagy nem alkalmazása ennél az áttérésnél nemcsak a proletáriál ustól függ, hanem attól is, hogy milyen fokú ellenállást tanúsítanak a kizsákmányolok a dolgozók túlnyomó többségének akaraté vol szemben, alkalmaz-e erőszakot maga a kizsákmányolok osztálya.

Nem kétséges, hogy számos köpi- tailsta országban, ahol a kapitalizmus még erős, ahol óriási katonai éa rendőri apparátus összpontosul a kézében, elkerülhetetlen az osZtályhöfé komoly kiéleződése.

Ugyanakkor a nemzetközi küzdőtéren a szocializmüs javára Végbement gyökeres változások eredményeképpen, továbbá annak eredményeképpen, hogy a szocializmus vonzóereje rendkívül megnőtt á munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség körében, kedvezőbb feltételek jönnek létre a szocializmus győzelméhez. Számos kapitalista országban a munkásosztálynak, amelyet élenjáró része vezet, reális lehetősége van az adótt körülmények között arra, hogy saját vezetése alatt egyesítse a nép túlnyomó többségét és biztosítsa a z alapvető termelési eszközök átkerülését a nép kezébe^ A jobboldali burzsoá pártök és kormányaik mind gyakrabban buknak; meg. Ilyen körülmények között a munkásosztálynak,- ha maga körül egyesíti a dolgozó parasztságot, fii értelmiség széles köreit, minden hazafias erőt és határozottan visszavág opportunista elemeknek, amelyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal és a földesurakkal való egyezkedés politikájáról. —* van lehetősét ge arra, hogy vereséget mérjen i reakciós, népellenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parlamentben és a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből az igazi népakarat eszközévé tegye.

A kongresszus hangsúlyozza, hogy más országokban csak azért váltak lehetségessé kedvezőbb feltételek a szocializmus győzelméhez, mert a szociáUzmus győzött a Szovjetunióban és győzedelmeskedik á népi demokratikus országokban. A forradalmi marfcizmus-leninlzmus diadala, továbbá a következetes és erélyes harc a reformizmus és az opportunizmus ideológiája elfeft é győ^- zelem elengedhetetlen feltételé volt#

(Folytatás a 2. oldalon.)