Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-23 / 46. szám

A béke hadserege ESZAMMORSZffi A mezőkövesdi járás pártszervezeteinek feladata a begyűjtésben AZ MDP BOR SOD-ABAU} -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A AU. évtől va n 46. szám A!?* 50 FUJ Ft? Miskolc, 1956 február 23. csütörtök Az SZKP XX. kongresszusánakAihácskozása Moszkva (TASZSZ) A Kreml palotában folytatta munkáját a Szovjetunió Kommu­nista PáMja XX, kongresszusa. A délelőtti ülésen az elnök K. J. Vorosilovnak adta át a szót. A küldöttek és vendégek tapssal fo­gadták Vorosilovot, majd nagy fi­gyelemmel hallgatták végig a be­szédet, amelyet többízben viharos tapssal szakítottak meg. K, J, \orosilov elvtárs felszólalása Moszkva (TASZSZ) K. J. Vorosilov rámutatott azokra az intézkedésekre, amelyeket a párt tett a beszámolási időszakban a gaz­daság fellendítésére. Kormányzópártunknak olyan intéz­kedéseket kell kidolgoznia — han­goztatta —, amelyek minden téren tökéletesítik rendszerünket, megszün­tetik az egyes láncszemek hiányos­ságait cs hibáit, fellendítik az elma­radott munkaterületeket s ezzel meg­könnyítik a kommunizmus felépíté­sét. A XIX. kongresszus óta eltelt idő­szakban a Központi Bizottság nagy munkát végzett gazdaságunk további javításáért azzal, hogy feltárta a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, helyesen határozta meg a feladatokat a lehetőségek kihasználására és tel­jes erejével küzdött a kitűzött fel­adatok valóraváltásáért. A pártvezetésben, az állami és a gazdasági vezetésben — mint a Köz­ponti Bizottság követeli — határozot­tan szakítanunk kell a formális, hi­vatalos, bürokratikus vezetési mód­szerekkel. " A Központi Bizottság a beszámoló­ban felölelt időszakban szilárdan és következetesen megvalósította a kol­lektív vezetés lenini elvét. Ezután is szilárdítanunk kell a kollektív munkának ezt a lenini elvét. Olyan korszakban élünk — han­goztatta Vorosilov —, amikor a vilá­gon a történelemben eddig még soha n^m látott új, élenjáró társadalmi- politikai rendet teremtő lolyamaíok mennek végbe. Ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunióval együtt sok nép, együttvéve az emberiség egyhaí- mada, máris szilárdan a szocializmus építésének útjára lépett és évről évre új sikereket ér el ezen az úton. Hangoztatta a továbbiakban, hogy elérkezett az elnyomott népek nem­zeti újjászületésének és annak ideje, hogy e népek teljesen lerázzák ma­gukról a gyarmatosítók jármát. Vorosilov ezután a jelen nemzet­közi fejlődésnek a Központi Bizott­ság beszámolójában tárgyalt három döntő fontosságú kérdéséről szólott: a két rendszer békés egymás mellett éléséről, a háborúk elhárításának le­hetőségéről a jelen korszakban és a különböző országok szocializmusba Való áttérésének formáiról. E problé­mák elméleti kidolgozása — hangoz­tatta ^ — a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának nagyszerű példája. E kérdésekre adott helyes válasz felfegyverez a békéért és a népek barátságáért, a nemzeti függetlenség­ért, a ragyogó jövőért küzdő minden harcost. A Szovjetunió aktív békepolitiká­jának eredményeként javul a nem­zetközi légkör, a népek fellélegzettek, a Szovjetuniónak, valamint a szocia­lizmus és a demokrácia egész táborá­nak külpolitikai pozíciói, a békéért világszerte küzdő minden harcos hadállásai pedig megszilárdultak. Nem azért, harcolunk a békéért, mintha országunk gyenge lenne. A Szovjetunió hatalmas állam, amely minden szükségessel rendelkezik, hogy megsemmisítőén visszaverjen bármilyen agresszort. Azért védel­mezzük a békét, mert tudjuk, milyen hatalmas áldozatokat követel és mi­lyen hatalmas pusztítást okoz a kor­szerű háború. Tudják ezt azok a katonai ténye­zők is, akik a második világháború­ban szövetségeseink voltak. Jó lenne, ha e felismerésből megfelelő követ­keztetéseket vonnának le politiká­jukban. (Taps.) Országunk hatalmas feladatai — folytatta Vorosilov — a szovjet állam további megszilárdítását és a szocia­lista törvénvesség fokozását követe­lik meg az államapparátus vala­mennyi láncszemének tevékenységé­ben. A tanácsok a szovjet állam fenn­állásának 38. esztendejében az igazi néphatalom szerveiként kifejlődtek, megedződtek és megszilárdultak s a szovjet államrend megingathatatlan politikai alapját alkotják, — hang­súlyozta Vorosilov, majd így foly­tatta: Ilyen körülmények között még ke­vésbé tűrhetjük a tanácsok munká­jának fogyatékosságait. Szem előtt kell tartani, elvtársak, hogy ahol a tanácsok ülésszakait nem hívják össze a megszabott időpont­ban, ott a tanácsok a nekik beszá­molással tartozó és a végrehajtó szervek előtt elkerülhetetlenül el­vesztik vezető szerepüket. Jellemző, hogy éppen ott. ahol a tanácsok rendszertelenül hívják össze ülésszakaikat, ott ver gyökeret a betűrágó-hi vataí noki munkastílus, ott vesztik el a kapcsolatokat a töme­gekkel, ott fejlődik ki a bürokrácia, lesz rossz a munka. Csakis a konkrét kérdések fel­vetése a tanácsok ülésszakain, a kül­döttek tevékeny részvétele a kérdé­sek előkészítésében és megvitatásá­ban, a fogyatékosságok szakszerű bí­rálata és az alkotó kezdeményezés buzdítása teremti meg annak alapját, hogy a tanács és végrehajtóbizott­sága hatékony határozatokat hozzon, csakis ez biztosítja e határozatok sikeres valóraváltását. A tanácsok ereje a tömegekhez fű­ződő elszakíthatatlan kapcsolatukban van. A párt olyan helyzet megteremté­sére kötelez bennünket, hogy a taná­csok tagjai állandó kapcsolatot tart­sanak fenn a választókkal, rendsze­resen beszámoljanak nekik, meg­magyarázzák a lakosságnak a tanács határozatait és tevékenyen részt- vegyenek e határozatok végrehajtá­sában. Nálunk nem mindig tesznek eleget annak az alkotmányos követelmény­nek, amely Szerint vissza kell hívni azokat a küldötteket, akik nem iga­zolják a választók bizalmát. Ez bizo­nyos mértékig azzal 'magyarázható, hogy a küldöttek visszahívásának rendje nincs kidolgozva. Ami a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa tagjai visz- szahívásának rendjét illeti, a meg­felelő törvénytervezet elkészült és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé ter­jesztik, hogy minden küldött jól az eszébe vésse. (Derültség, taps.) A szövetséges és autonom köztár­saságokban a legfelső tanácsoknak törvényt keli majd hozniok a köztár­saságok legfelső tanácsai tagjainak, valamint a helyi tanácsok tagjainak visszahívásáról. Vorosilov ezután méltatta azt a javaslatot, hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa nemzetiségi tanácsá­ban gazdasági bizottságot kell létre­hozni. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak több fontos törvényhozási intéz­kedést kell tennie, — jelentette ki Vorosilov, s kiemelte az egész Szov­jetunióra vonatkozó egységes nyug­díjtörvény tervezetét, a munkások és alkalmazottak reálbérének emelését, a hétórás munkanapot, a dolgozók egyes kategóriái részére pedig a hatórás munkanap bevezetését, bér­csökkentés nélkül. E nagy feladatok megoldásánál — folytatta beszédét Vorosilov, — fel kellene vetni a munkajog felülvizs­gálásának és rendezésének kérdését. Mostanában elkészítették az új büntetőjogi és a büntető-eljárás jogi törvénykönyv tervezetét. Ezek ha­tálybaléptetésének fontos szerepe lesz a szocialista jogrend megszilár­dításában és az állampolgári jogok megvédésének biztosításában. A párt Központi Bizottsága — foly­tatta Vorosilov — nagy figyelmet for­dít a szocialista törvényesség meg­szilárdítására. Eddigi intézkedéseink eredményeképpen teljes egészében visszahelyezték jogaiba és megerősí­tették az ügyészi felügyeletet. Az SZKP Központi Bizottsága út­mutatásait követve a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége meg­erősítette a Szovjetunióban működő ügyészi felügyeletről szóló új rendel­kezést. Ez a rendelkezés azt a felada­tot tűzi e szervek elé, hogy legyenek elvhűek és kérlelhetetlenek harcuk­ban, amelyet azért vivnak, hogy min­den intézmény, minden tisztségviselő és a Szovjetunió minden polgára szi­gorúan eleget tegyen a törvényesség­nek. A szocialista törvényességért folyó harcban nagy szerep jut sajtónknak. Sajtónknak e téren sok a tennivalója és sokat is tehet. Szükséges, hogy állami szerveink jobb munkát végezzenek az állampol­gárok bejelentéseinek és panaszai­nak megvizsgálásában. Határozottan véget kell vetni an­nak, hogy a dolgozók bejelentéseit, bürokratikusán kezeljék, jobb mun­kát kell végezni a bejelentők jogos igényeinek megvizsgálásában és ki­elégítésében. A dolgozók számos bejelentését és jogos panaszát szülő okok felszámo­lása vétett fő-figyelmünket arra kell Összpontosítanunk, hogy megjavítsuk a szovjet intézmények, a vállalatok, kolhozok és a társadalmi szervezetek munkáját, hogy a szovjet államappa­rátus hibátlanul működjék, a tör­vényre alapozza döntéseit és hogy a szovjet funkcionáriusok figyelmesen és lelkiismeretesen teljesítsék köte­lességüket, tekintetbe vegyék mun­kájukban a dolgozók érdekeit és igé­nyeit. • Pártunk és az állam — folytatta a szónok — r.agy és sokrétű munkát végez, hogy a kommunizmus Öntuda­tos építőivé nevelje a szovjet embe­reket. Sokat teszünk a felnövekvő nem­zedék neveléséért is. A szovjet ifjú­ság mind testileg, mind szellemileg egészségesen fejlődik, határtalan oda­adással viseltetik dicső hazája és a kommunista párt iránt. Ugyanakkor arról is beszélt Voro­silov, hogy az elmúlt háború min­den nehézsége rányomta bélyeget a szovjet ifjúságra. A szovjet ember leglényegesebb kötelessége, hogy becsülettel kell dol­goznia. Ezt nemcsak magyaráznunk kell, hanem állandóan és hozzáértően tanítanunk is kell rá ifjúságunkat. A hatodik ötéves tervben az ok­tatásügy nálunk olyan színvonalat és lendületet ér el, amely ismeretlen még a legfejlettebb tőkésországok- ban is. Hazánkban alapjában véve megvalósult az általános középfokú oktatás. De középiskolai oktatásunknak van egy nagy fogyatékossága. A középis­kolából olyan fiatalok kerülnek ki, akik nincsenek kellőképpen felké­szülve a gyakorlati munkára. Nekünk pedig egész ifjúságunkba bele kell oltanunk a készséget a gyakorlati munka, méghozzá nem az egyszerű munka, hanem a korszenl tudományon és technikán alapuló munka iránt. Az OSZSZSZK és más szövetséges köztársaságok oktatásügyi miniszté­riumainak minden intézkedést meg kell tenniük, hogy a közeljövőben váltsák valóra a kommunista pártnak a politechnikai oktatás bevezetéséről szóló irányelveit. Sokmilliós lenini Komszomolunk az ifjúság nevelésének hatalmas léhé* tőségeit rejti magában. A Komszomol nevelőmunkája az iskolában, a ter­melő üzemekben, az intézményekben manapság mégis gyakran formális jellegű. A teendő intézkedésekről ké« szítéit végrehajthatatlan tervek mö­gött elvész az élő ügy. A Komszomolnak változtatnia kell és a Komszomol változtatni is tud munkáján és teljes egészében bizto­sítania kell és biztosítani is tudja egész ifjúságunk igazi kommunista nevelését. Az ifjúság nevelését — folytatta beszédét Vorosilov — a családban is komolyan meg kell javítani. A szü­lőknek kitartóan és következetesen kell nevelniök a gyermekekben, minden egyes fiatalban a szocialista erkölcsöt, azaz a munkaszéretétet, á törvények és a szocialista együttélés szabályainak tiszteletét. A kommunisták és Komszomol-ta­gok nem hunyhatnak szemet afelett, hogy egyes fiatalok helytelen életmó­dot folytatnak. Az ifjúság helyes nevelése — hang­súlyozta a szónok — a kommunizmus építésében kivívandó további sike­reink záloga. (Hosszantartó taps.) M. Kaganovics beszéde Moszkva (TASZSZ) Kaganovics az SZKP XX. kon­gresszusán mondott beszédében elő­ször a nemzetközi helyzettel és a Szovjetunió külpolitikájával foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy ^ most döntő jelentősége van a háború és a béke kérdésének, mert ez égető és létfontosságú a világ sok tíz- és száz­millió embere számára, aki a XX. században két világháborút élt át. A népek az új háborúk kirobban­tásának útjában álló döntő erőt je­lentenek. És ennek az erőnek a részaránya, a népek békeakarata, 'az az elhatározása, hogy megakadá­lyozzák az új pusztító világháborút, a legutóbbi időszakban mérhetetle­nül megnőtt. Ezért — mondta Kaga- novics —1 feltétlenül helyes a jelen­legi erőviszonyok felméréséből azt a következtetést levonni, hogy a hábo­rú nem valami végzetszerű elkerül­hetetlen dolog. De a világ népeinek és elsősorban a szovjet népnek — hangsúlyozta a szónok —, ugyanak­kor nem szabad megfeledkezni az imperializmus reakciós erőinek ka­landor jellegéről és ezért a legna­gyobb éberséget kell tanúsítani. Kaganovics beszédében nagy fi­gyelmet fordított a legfontosabb népgazdasági feladatokra, köztük a közlekedés fejlesztésére. Közölte, hogy a Szovjetunió vasútvonalainak villamosításáról elfogadott tizenöt­éves terv előírja, hogy a legfonto­sabb vonalakat, amelyeken az áru­forgalom a legnagyobb — Moszkvá­tól délre és keletre —, Valamint a hegyi vonalakat, a nagy árú- és utas­forgalmú főútvonalakat és a nagy­városok körül lévő elővárosi szaka­szokat villamos vontatásra kell át­alakítani. ' A vasutak villamosítása és a mo­toros mozdonyok elterjesztése lehe­tővé teszi a vasútvonalak szállítási képességének növelését. Az új 5700 lóerő ‘kapacitású, nyolc tengelyes Villamosmozdony a 3500-—4000 tonna Súlyú vonatot óránkimfc kilencven kilométeres maximális sebességgel fogja vontatni. 1960-ban villamos és motoros von­tatással fog lebonyolódni a jelenlegi tizennégy százalékkal szemben a vasutak egész áruforgalmának negy­ven-negyvenöt százaléka. Kagano­vics megállapította, hogy a vasúti közlekedésben szélesebben el kell terjeszteni a legújabb technikát, az automatizálást, a villamos biztosító­berendezéseket, a rádió és a televízió alkalmazását. Tovább fejlődik a vasúthálózat. 1960-ra például meg kell építeni az új MagnyitogorsZk—SztyerMtarnak— Abdulino-vohalat, amely a Dél-Urai és Karaganda áruinak nyugat ."elé közvetlen kivezető utat ad. a Kurgan Szinarszkaja—Krasznoufimszík ke­rület vonalat* amely megkönnyíti a szverdlovszki vasútvonal munkáját, az Alma-Ata kerület államhatár- vonalat, amely új összeköttetés lesz a Kínai Népköztársasággal és máso­kat. A szónok foglalkozott a gépko­csi és a folyami közlekedésnek a hatodik ötéves tervben való fejlesz­tésével is. Kaganovics beszédében külön fog­lalkozott a tömeges szocialista mun­kaverseny szervezésével, a termelési újítók élenjáró tapasztalatainak ter­jesztésével, a bérezési rendszer ren­dezésével. Kaganovics megállapította azt is, hogy a kongresszuson felvetődött és megoldódik több olyan kérdés, amelynek a szovjet ország minden dolgozója szempontjából létfontos­ságú jelentősége van. Ezek közé tar­tozik a hétórás munkanapra terve­zett áttérés, a'Z alacsonyfizetésű dol­gozók bérének emelése, a dolgozók nyugdíjellátásának komoly megjaví­tása, a nők munka- és életviszonyai­nak megjavítása. • A szónok küiön foglalkozott a szakszervezetekkel, a műnk ás osz­tály legnagyobb tömegszervezetével, amely a pártot az osztállyal köfi össze. A szovjet szakszervezetek — kö­zölte Kaganovics jelenleg több, mint negyvenkét millió munkást és alkalmazottat egyesítenek soraikban. Az, hogy állami és gazdasági építé­sünk minden területén sok szak­képzett káderrel, a párt és a nép iránt feltétlenül odaadó emberekkel rendelkezünk, legnagyobb vívmá- nj\m!k és egyúttal a hatodik ötéves tervben előttünk álló feladatok sike­res megoldásának egyik legfonto­sabb záíoga. Most — folytatta Kaga- novies — még nagyobb erővel kell dolgoznunk e káderek fejlődésééri;* műszaki, politikai és gazdasági is­mereteik színvonalának emeléséért. A párt XX. kongresszusának sa­játossága az — állapította még be­fejezésül Kaganovics —, hogy az el­ért sikerekre támaszkodva, történel­mileg igen rövid idő alatt megvaló- síihatjia az iparcikk és élelmiszer bőséget, a szocializmusból a kommu­nizmusba való átmenet meggyorsí­tásának programját. Az SZKP XX; kongresszusa új, magasabb szakasz a pártnak a kommunista tárna da­lom felépítésére irányuló zseniális lenini terv valóraváltásáért vívott harcában. A XX. kongresszus a párt. történetében a kommunizmus győ­zelmes építőinek kongresszusaként fog szerepelni. (MTI) Az SZKP XX. kongresszusának február 2l-i esti ülése Moszkva (TASZSZ) Az SZKP XX. kongresszusának február 21-i esti ülésén, amelyen J. A. Furceva elnökölt, megkezdődött a vita N. A. Bulganyinnak, a Szovjet­unió 1956—1960. évekre szóló hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési terve irányelveit ismertető beszámolójáról. Az ülésen elsőnek M. A. Jasznov (OSZSZSZK) szólalt fel; N. Sz. Hruscsov és N; Ä; Bulga- nyin beszámolói — mondotta — Vilá­gosan és szabatosan kifejtik azokat a nagyszerű feladatokat, amelyeket pártunk a hatodik ötéves tervben a népgazdaság valamennyi ágazatának továbbfejlesztése céljából kitűz. Jasznov adatokon keresztül huH tatta be, hogyan fog fejlődni a hato­dik ötéves tervben az OSZSZSZK népgazdasága. Nemcsak teljesítjük, liánom túl Is teljesítjük a mezőgazdaságra vonatkozó feladatokat K. T. Mazurov (bjelorussziai párt- szervezet) felszólalása után N. I. Bel- jajev elvtárs kapott szót. Felszólalásában nagyrészt a mező- gazdaság problémáival foglalkozott. A földművelés terén fő feladatunk — mondotta — az, hogy — mint arra rámutatott az SZKP Központi Bizott­ságának beszámolója — a termés­hozamok emelése és újabb földek művelés alá vétele alapján a hato­dik ötéves terv végéig tizenegy mil­liárd púdra növeljük a szemestermé­nyek évi össztermését, bővítsük az ipari növények vetésterületét és je­lentősen emeljük terméshozamukat, továbbá lényegesen fokozzuk a bur­gonya- és zöldségtermelést. A mező- gazdasági termelés ilyen nagyarányú növelésének megvalósításához meg­van minden lehetőségünk: a gazdál­kodás szocialista formájának osztat­lan uralma a falun, a gépállomások fejlett hálózata, a hatalmas szocia­lista ipar, amely elsőosztályú techni­kával látja el a mezőgazdaságot, s a száz- meg százezer képzett mezőgaz­dasági szakember és szervező. A ha­todik ötéves tervben óriási beruhá­zásokat eszközölnek a mezőgazdaság­ban — közel kétszerannyit, mint az ötödik ötéves tervben. . Mindez lehe­tővé teszi azt. hogy ne csak teljesít­sük, hanem túl is teljesítsük a hato­dik ötéves tervnek a mezőgazdaságra vonatkozóan megszabott feladatait. A mezőgazdaság fejlesztésének nagy lehetőségeiről tanúskodik az a gigászi munka, amelyet a szűz- és parlagföldek hasznosítása érdekében végeztek. Az utóbbi két évben feltört (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents