Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
ÉS7MHAGMR0RSZ® Éljen a Magyar Dolgozók Pártjának példaképe a Szovjetunió Kommuntsta Pártja ob - A BAU 3-Z EMPL É N MEGYEI XII. évfolyam 43. szsm \$/\ sn m ? n* Miskolc, 1956 február 19 vasárnap As SZKPXX. kongressz ülése AZ SZU? XX. KOHSRESSZUSA A BÉKÉÉRT A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa áll most az egész haladó emberiség érdeklődésének középpontjában. A béke nagyhatalmának vezető testületé tanácskozik. Munkája hatalmas új erőforrásokat nyit meg korunk nagy küzdelmében: az élet jogainak, a békének, a félelemtől mentes szabad jövőnek biztosításáért vívott harcban. A Központi Bizottság beszámolójának első világvisszhangja arra vall, hegy a nemzetközi életben is történelmi jelentőségű szerepet játszik a XX. kongresszus, nem szólva arról a felbecsülhetetlen értékű hatásról, amit a munkásmozgalom fejlődésére. valamint a szocializmust építő országok további munkájára gyakorol. A Központi Bizottság beszámolójának első része a Szovjetunió nemzetközi helyzetével, ennek kapcsán a nemzetközi élet valamennyi lényeges időszerű kérdésével foglalkozik. A nemzetkön helyzet elemzése — akárcsak az. egész beszámoló — <t marxizmus-leninlzmus alkotó alkab mazásának ragyogó müve. Ennek a szé'esköi’ű elméleti tudományos- politikai tevékenységnek összetevői; támaszkodás a marxizmus-leniniz- mus nagy örökségére; a tudomány és a gyakorlat új adatainak, a társadalmi fejlődés fényeinek, az új történelmi feltételeknek figyelembevétele, a Szovjetunió Kommunista Pártja és valamennyi kommunista párt tapasztalatainak feldolgozása; mélyreható elméleti összegezés. így alakult ki az egységes, világos kép a Központi Bizottság beszámolójában, olyan, az egész emberiség létérdekeit érintő kérdésekről, mint a kaoitalista és a szocialista rendszer békés egymás mellett élése, a korunkban fenye^tő háborúk elhárításának lehetősége, a különböző országoknak a szocializmusba való áttérése. Számos kérdés új módon való felvetését és megvilágítását az a történelmi tény tette indokolttá, szükségszerűvé, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Szükségessé tette továbbá az, hogy az imperializmus gyarmati rendszere szétesésének korszakában élünk. Indokolttá teszi az is, hogy olyan világtörténelmi korszakban vagyunk, amelyben Kelet népei tevékenyen részt vesznek az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok hatalmas új tényezőivé válnak. Hruscsov elvtárs n Közoonti Bizottság beszámolóiában kifejtett© a békés egymás mellett élés lenini elvének alkalmazását, az alkalmazás lehetőségeit a mai helyzetben. Élesen visszaverte azt a hazug állítást, hogy a Szovjetunió busztán taktikai meggondolásból érvényesíti ezt az elvet. A Szovjetunió egész története, szakadatlan küzdelme a békéért igazolja, hogy ez az elv a szovjet no- litika alapelve. A békés együttélés eszméié és a kommunizmus vénső győzelméért vívott harc teljesen ösz- sz'xmveztethetti. „Amikor arról be- s^é-fink — jelentette ki Hruscsov elv+árs —, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — versengéséből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, ez egyáltalán nem lelenti azt, hogy a szocialista országok a kapitalista országok belügyeibe tör- f/*«yv©’*en beavatkozással vívják t"? n «y özeimet. A kommunizmus gvőre1m-í'be vetett bizalmunk azon alánul. ho'Tv a szocialista termelési mó.4, döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. Ez az oka annak, hogy a marxizmus- leni "izmus ei^méi mindinkább behatolnak a tőkés országok dolgozó töme^ei-r’ék tudatába, mint ahogy rn?u;ó A* Ty»iUí^ tudatába hato1n«k be r^hi-k éc a néni demoV—- - TT-■ -T',>„Ír pV,. bar*. ^ fÖl^’-^rrVíióg mind na T->'»-e — ryiínt^iry fyi*»er<*vŐel"hb ír-'«!:r iiMKb a szocialista tá- bo* felütéséért vívott harc útjára 3ér.“ A mononobsta köröknek mindenfajta törekvése a békés együttélés elvének lejáratására, rágalmazására egyre jobban megtörik a tényeken. Ez az elv ugyanis mind szélesebb- körü nemzetközi elismerésre, talál. Nemcsak a Kínai Népköztársaság és a többi népi demokratikus ország külpolitikájának alappillére, hanem tevékenyen alkalmazza azt az Indiai Köztársaság, a Burmái Unió és számos más ország. Az alternatíva, a választási lehetőség ma ez: vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja.. Harmadik út nincs! A békés egymás melleit, élés elvének maradék- talon érvényesítését tehát a népek letérőeke. követeli. A Szovjetunió az elmúlt időszakban is számos, világszerte kedvezően fogadott kezdeményezéssel, javaslattal mutatta meg törhetetlen készségét a békés együttműködésre és épp ezeknek a törekvéseknek köszönhető a nemzetközi feszültség .bizonyos enyhülése. A Szovjetunió kész újabb erőfeszítésekre, részintézkedések elfogadására is, hogy közelebb kerüljünk a vitás nemzetközi kérdések megoldásához. „A Szovjetunió — állapította meg a Központi Bizottság beszámolója — sokat tett a nagyhatalmak álláspont- iainak közelebb hozásáért. Most. az Egyesült Államokon, Anglián és Franciaországion a sor. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió nem tesz további erőfeszítéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására. Ellenkezőleg, amennyiben lehetőség nyílik a nagyhatalmak álláspontjának közelebb hozására több igen fontos nemzetközi kérdésben, a Szovjetunió még nagyobb állhatatossággal törekszik majd a kölcsönös bizalom és az együttműködés megteremtésére valamennyi ország és mindenekelőtt a nagyhatalmak között. Ennek kapcsán az erőfeszítések egyenlősége, az engedmények kölcsönösség© teljességgel elengedhetetlen feltétel a nagyhatalmak viszonylatában. A béke érdekében további tárgyalásokat követelnek a békére vágyó népek. Nem igaz, hogy a háború végzetszerűen kikerülhetetlen. Továbbra is érvényes Leninnek az a megállapítása, hogy mivel létezik az imperializmus, fennmarad e háború keletkezésének gazdasági alapja, ezért igen nagy éberséget kell tanúsítanunk, de ugyanakkor figyelembe kell vennünk azokat a hatalmas társadalmi és politikai erőket, „amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ehhoz, hogy necsak megakadályozzák az imperialistákat egy háború kirobbantásában, ha ezt megkísérelnék, hanem megsemmisítőén visszaverjék az egresszorokat, meghiúsítsák kalandor terveiket. A nemzetközi küzdőtéren végbement nagy változásokkal összefüggésben a Központi Bizottság beszámolója rámutatott arra, hogy a szocializmusba való átmenet formái a különböző országokban mind változatosabbakká válnak. Nem feltétlenül szükséges, hogy e forradalmak megvalósulása minden körülmények között polgárháborúval járjon. Az európai népi demokratikus országokban is ©nélkül került hatalomra a munkásosztály. Mivel nőttön-nő a szocializmus országainak hatalmas tábora, a szocializmus nagy vonzóerővé vált a világ munkásai, parasztjai és értelmisége számára, a szocializmus eszméi százmilliók szívét hódítják meg — a munkásosztálynak reális lehetősége nyílik és több kanttal isti országban lehetősége van arra, hbgy vezetése alatt egységbe fogja a nép túlnyomó többségét és biztosítsa az alapvető termelési eszközök átkerülését a nép kezébe. A munkásosztály szilérd többséget szebbet a parlamentben és parl*m*n- tt úton véere^sithatta a gyökere átalakításokat. A K^wmti Bizottságnak a nem b-lvjget^l és annak tovább fejlődéséről adott »lornzé«^* AfHati- pz pwK«risfi<í lövőjébe, a béke megóvásába vetett rendíthetetlen bizalom. Áthatják a szovjet külpolitika eszméi, amelyek az egész emberiség érdekeinek kifejezői, világszerte megnyugvással és örömmel fogadják a dolgozó milliók ezeket a fejtegetéseket és törekvéseket! Moszkva (TASZSZ) Az SZKP XX. kongresszusa február 18-iki délelőtti ülésén folytatta az SZKP Központi Bizottsága és a Központi Revíziós Bizottság beszámolójának vitáját. A vitában felszólalt I. G. Kebin (Észt Pártszervezet), V. M. Molotov, Sz. D. Ignatyev (Baskír Pártszervezet), G. K. Zsukov (Moszkvai Pártszervezet), N. M. Kuzmin (Moszkvai Pártszervezet), Z. T. Szergyuk (Moldvai Párt- szervezet) és Sz. A. Tovhaszjan (Örmény Pártszervezet)* A kongresszuson üdvözlő beszédet mondott: az Albán Munkapárt nevében E. Ilcdzsa, a Koreai Munka* párt nevében Csoj Jen Gén. Ezzel a február 18-iki délelőtti ülés végétért. (MTI) A. I. Mikoján elvtárs felszólalása Teljesen egyetértek a párt Központi Bizottságának beszámolójával. Á beszámoló a marxista elmélet alapvető kérdéseit veti fel a mai helyzetnek megfelelően. A belőlük levont következtetések nemesak elméleti jellegűek, hanem programjai iegűvé is válnak, hatalmas gyakorlati jelentőségre tesznek szert a kommunizmusnak a fejlődés következő szakaszaiban folytatandó helyes politikája szempontjából. (Taps.) A Központi Bizottság, a társadalmi. fejlődés törvényeinek ismeretében olyan következtetésekkel fegyver?! fel a munkásosztályt, amelynek most már nemcsak a Marx és Lenin élete és tevékenysége korszakának tényeit és eseményeit általánosítják és magyarázzák meg, hapern a tőkés, valamint a szocialista országokban később bekövetkezett eseményeket is. Engedjék meg, hogy az alábbiakban foglalkozzam az említett kérdések egyikével-másikával, minthogy rendkívül fontosak és időszerűek. A Központi Bizottságnak és elnökségének munkáját az elmúlt három esztendőben mindenekelőtt a- jellemezte, hogy1 pártunkban hosszú szünet után megteremtődött a kollektív vezetés. (Taps.) Pártunknak most olyan szilárdan összekovácsolódott vezető-kollektívája •van, amelynek ereje nemcsak abban rejlik, hogy sok esztendő forradalmi harcában, munkában egybeforrott elvtársakból áll — bár természetesen ez is igen fontos —hanem főként abban, hogy ez a kollektíva a pártépítés és a pártvezetés lenini eszméit, lenini elveit követve, rövid idő alatt teljes egészükben elérte a pártélet lenini szabályainak helyreállítását. (Taps.) A kollektív vezetés elve elemi fontosságú a proletár-párt, a lenini típusú párt számára. Ez régi igazság, de mégis hangsúlyozni kell, mert körülbelül húsz éven át nálunk tulajdonképpen nem érvényesült kollektív vezetés, virágzott a személyi kultusz, amelyet már Marx, majd Lenin is elítélt. Az elmúlt három esztendő alatt helyreállott a kommunista párt kollektív vezetése, ez az a főforrás, amely a legutóbbi években új erőt adott pártunknak. Mikojan ezután méltatta a Központi Bizottság erőfeszítéseit az ipar, mindenekelőtt a nehézipar gyors fejlesztésére, majd így folytatta: A főprobléma a mezőgazdaság elmaradásának megszüntetése, az ipar és a mezőgazdaság fejlődési aránytalanságának kiküszöbölése volt. Ezt a feladatot egész sereg intézkedéssel oldottuk meg. Ilyen intézkedés a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozása, a szűz- és parlagföldek meghódítása. Két év alatt harminchárom millió hektár új földet tettünk termővé. Álmodhattunk volna-e bármikor is hasonlóról? És mi történik ugyanakkor az amerikai mezőgazdaságban? Az Egyesült Államok kormánya az idén januárban az elnöki üzenetben olyan programot terjesztett a kongresszus elé, hogy a vetésterületet tíz millió hektárral csökkentsék, A földek feltörése helyett ők a megművelt földeket változtatják parlaggá, szüzfölddé. A, L Mikoján a ma leginkább szűkében lévő közszükségleti cikkek termelése növelésének tervezett gyors ütemét azzal magyarázta, hogy a párt Központi Bizottságát aggasztja, hogy több helyen fennakadás észlelhető a kereskedelemben és egyes árukért sorbeállnak. A szocialista társadalomban a keresletnek meg kell előznie az áruki- •'1 a tot. Az állandóan növekvő ke- •^’«t lendíti előre az árutermelést. A kereslet és a kínálat helyes vi- ' *nvát a hiánycikkek termelésének rohamos növelésével és úgy érjük el — hangoztatta —, ha a jövőben olyan árcsökkentési politikát folytatunk, hogy az árak leszállítása csakis az árutömeg gyarapodásának és a lakosság fizetőképes kereslete növekedésének arányában tö-^érj^ékj Hangsúlyozta, hogy új erőfeszítéseket kell tenni a kereskedelem és a közétkeztetés mielőbbi megfelelő színvonalra emeléséért. Központi Bizottságunk tevékenységének fontos irányzata volt az is — mondotta —, hogy kérlelhetetlenül harcolt a bürokratikus centralizálás ellen és megerősítette teljes jogaiban a lenini demokratikus centralizmust. A többi között jelentékeny számú, azelőtt a központnak alárendelt iparvállalatot bocsátottak a helyi szervek rendelkezésére, megerősítették a helyi tanácsok és a vállalatok jogait. Csökkentettük és egyszerűsítettük az államapparátust, harcoltunk a kommunista gőg és az elbizakodottság, a hencegés, az oly sok kárt okozó díszes jelentések ellen és azért, hogy a bírálat és az ön- birálat egyáltalán ne legyen tekintettel a személyekre. Egyéb nagyjelentőségű intézkedések között meg kell említeni, hogy az Állami Tervbizottságot ketté osztottuk. Az egyik a távlati, a másik a folyó tervezéssel foglalkozik. A Központi Bizottság beszámolója és a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete — hangoztatta Mikoján — olyan nagy és részletes programot terjeszt a kongresszus elé, amely a kommunizmushoz vezető gyors haladást szolgálja. Szó van a legfontosabb szociális intézkedések rendezéséről is. Ilyenek: A munkanap megrövidítése, az alacsony fizetésű munkás és alkalmazott — kategóriák bérének emelése, segítésük a gyermeknevelésben és az idős szülők eltartását szolgáló erőfeszítéseik megkönnyítése állami aggházak szervezésével és megfelelő nyugdíj juttatásával, az oktatás ingyenessége, széleskörű bölcsőde- és ovodahálózat szervezése, iskolai in- ternátusok szervezése, az iskolai reggeliztetés és a széleskörű közétkez.** tetési hálózat bevezetése. Végül idetartozna!?: a lakáskérdés gyorsított megoldását szolgáló intézkedések és az egészségügy, valamint a népoktatás megjavítása. Az alacsonyfizelésű munkások és alkalmazottak bérének emelése gaz* daságunk néhány aránytalanságának megszüntetését jelenti —^ mondotta* Megszűnik az a túlzott különbség* amely az alacsony fizetésű, munkás és alkalmazott kategóriák munkabér© és a magasfizetésű kategóriák munkabére között tapasztalható. Abban az időszakban, amikor mi paraszt* országban iparosítottunk, ez a különbség természetes volt, mert éppen ez ösztönözte a kiválóan képzett munkások kádereinek gyors felnövő* sót. És az országnak igen nagy szüksége volt kiválóan képzett munka* sokra. Most, amikor kiválóan képzett, magas kulturális színvonalon álló munkásosztályunk van, amely évről-évra gyarapszik a hét és tízosztályos iskolát végzettekkel, a különbségnek meg kell ugyan maradnia, de csökkenni fog. Ez fejlődésünk új színvo* nalából következik és lépést jelent előre a kommunizmushoz vezető utón. Mindezek a kommunizmus csirái, így nyílik meg az út a kommunista életforma felé. Örülünk neki és lelkesít bennünket. Tudják meg ezt azok a dicsekvő amerikaiak is, akik hencegnek mostani gazdagságukkal, „amerikai életformájukkal.” Lépjenek velünk versenyre ezen a téren és győződjenek meg róla, hol tesznek többet a nép javára, kinek az élet* formája bizonyul jobbnak. A fegyverkezési hajsza helyett versengjenek így. Nekünk, szovjet emberelő nek, de az amerikai népnek is in* kább szive szerint való az ilyen ver* seny! (Taps.) Néhány külpolitikai kérdés A szovjet külpolitika, különösen az elmúlt esztendőben szembeszökő sikereket aratott. A párt vezető kollektívája itt is új, friss áramlatot hozott, magasrendűen elvszerű, tevékeny és rugalmas, nyugodthangú, szitkozódásnélküli külpolitikát folytatott, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről szóló megingathatatlan lenini tételekből indult ki, minthogy az a főcélja, hogy megszüntesse a háborús veszélyt, hogy biztosítsa az egész világ békéjét. A szovjet kormány határozottan megindult azon az utón, hogy megszüntesse külpolitikai munkánk fogyatékosságait. Ez a legmesszebb- menően a Szovjetunióé«Jugoszlávia kapcsolatainak megoldásán látható. Olyan lépésekre, amilyeneket a Központi Bizottság a XIX. és a XX. kongresszus között a jugoszláv kérdésben tett, természetesen csak igazi leninisták képesek. Több más Intézkedés is — kínai és finnországi katonai támaszpontjaink megszüntetése, a népi demokratikus országokban működött vegyes vállalatok megszüntetése, az Ausztriával kötött békeszerződés stb. — szintén politikánk bátorságát, elvszerűségéb más országok szuverén jogainak tisz- teletbentartását, politikánk aktivitását és egyúttal eredményességét bizonyítja. Mikoján ezután rámutatott arra, hogy megszüntették a szovjet társadalmi és állami szervezetek elszigeteltségét a külvilágtól, kiszélesítették a szovjet és a külföldi államférfiak, pártvezetők és társadalmi szervezetek kapcsolatait. Mikoján rámutatott, hogy bizonyos amerikai agresszív körök negatív ténykedése ellenére sikerül'' széleskörű kapcsolMo-Vat Vtesheni a külföldi országokkal mind állami, társadalmi vonalon, mind pedig a művészetben, az idegenforgalomban, at sportban és más területeken. Egyes országokkal, a demokratikus országokkal kapcsolataink igen jól fejlődnek és nagy távlatokat nyitnak a további fejlődésre. Néhány más országgal, például az Egyesült Államokkal az ügy vontatottan halad aa amerikai külügyminisztérium nyílt ellenállása miatt és az amerikai nép, valamint több amerikai társadalmi szervezet hő kívánsága ellenére mondotta. Megsemmisítő csapást mértünk ai olyan ostoba koholmányokra, mintha félnénk érintkezni a külföldiekkel; A továbbiakban rámutatott arra* hogy a burzsoá demokrácia a formális egyenlőség mellett szentesíti éa védelmezi az ember kizsákmányolását az ember által. Csak a munkásosztálynak, a mai társadalom vezetőerejének, csak a kommunista pártnak, a proletár ideológia hordozójának vannak és lehetnek haladó eszméi -— mondotta. — A marxizmus-leninizmus eszméinél nincsenek haladóbb eszmék. (Taps.) Elmúlt már az az idő — folytatta Mikoján — amikor a szocializmus szovjet országa elszigeteltségben élt« Ma már egyetlen jelentősebb nemzetközi kérdés sem oldható meg csupán a nyugati hatalmak akaratával* figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió, Kina és a szocializmus többi országának véleményét. A szocialista világ nagy ereje abban van, hogy a világ lakosságának nagyobb része .a szocializmus zászlaja alatt tömörül, vagy építi a szocializmust (a Szovjetunióban már felépült) vagy harcol a szocializ.mus építésének jogáért. Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy az emberiség túlnyomó többsége együtt harcol velünk az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen» (Folytatás a 2. oldaton.)
