Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-02 / 28. szám

2

MÁKSIAGfátORSZA«

Csütörtök 1956. február

A wndbkgioBi

A wadklagfoni an^ol—a meri k ai tárgyalások

keddi napja

Washington

Kedden, a wasfaúagtam angol- asm*rikai tárgyalások második napján, a tanácskozások középpontjában é közép- és távolkeleti helyzet, va- lÉimant a leszerelés kérdése áll.

Dulles a délelőtt folyamán több .titint'kétórás tanácskozást folytatott ezekről a kérdéseikről Selwyn Lloyd ibrät külügyminiszterrel. A többi kö- äßtt megtárgyalták Selwyn Lloydnaik azt a javaslatát, hogy az ENSZ küldjön csapatokat az izraeli határ menten fekvő demilitarizált övezetbe. Ezenkívül toválbbi kísérleteket tetteik a két ország középkeleti poli- ÖJkájának tisztázására. A Reuter Iroda kommentárja szerint, noha a tét ország álláspontja között — mint ezt a liétíői hivatalos közlemény mondotta — „csak igen csekély elkentét áll fenn“, egyes washingtoni vélemények szerint „a közös politikai irányvonal megteremtésének kilátásai a legjobb esetben is csak igen elenyészőék“.

Egyes megfigyelők szerint főként Wagy-Britannia és Szaud-Arábia viszonya okoz nagy ellentétet. Itt elsősorban a Buraimi-oáziisról van szó, ahonnan angol csapatok a múlt év őszén .. kiszorították Szaud-Arábia csapatait. Szaud-Arábia most az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé akarja terjeszteni az ügyet, agresszióval vádolva Nagy-Brdtanniát. A kommentárok rámutatnak. hogy a Bu- raimi-oázis esetében Anglia és Szaud-Arábia között felmerült ellentét mögött lényegében az ARAM- CO amerikai olajtársaság és az IROQ Petróleum Company angol olajtársaság’ érdekellentétei húzódnak meg.

A Baltimore Sun című lap kedden idézte középkeleti szakértők véleményét, akik azt jósolták, hogy a szaudárábiad kérdésiben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között nagyobb lesz az ellentét, miint bár- mely más középkeleti kérdésben.

Az angol-amerikai tárgyalások másik központi kérdése Angliának az a javaslata, hogy enyhítsék a Kínai Népköztársasággal szemben alkalma zott ker eskedelmi tilalmat! A Reuter Iroda tudósítója szerint Anglia igyekszik megnyerni az Egyesült Államok hozzájárulását, hogy töröljenek a tiltott áruk listájáról bizonyos számit alapvető fontosságú cikkei.

A két külügyminiszter tanácskozása'-után Eisenhower elnök a Fehér Házban ebédet adott az angol politikusok, tiszteletére. Az ebéden jelen voltak a két kormány távolkeleti szakértői is, valamint Stassen, Eisenhower leszerelési tanácsadója. Az ebéd után Eisenhower és Eden

négyszemközti tárgyalást tartott, míg a külügyminiszterek a szakértők kíséretében folytatták a délelőtti tanácskozást.

Amerikai rádió szerint Eisenhower* és Eden tanácskozásairól szerdán közös közleményt adnak ki.

(MTI)

H francia nemzetgyűlés beiktatta a Guy Moilet-Haimányt

Párizs (MTI)

A francia nemzetgyűlés szerdára virradóra 420 szavazattal 71 ellenében megszavazta a Guy Mollet-kor- mány beiktatását. Három képviselő bejelentette, hogy nem szavaz, 18 távol volt és 82 képviselő tartózkodott a szavazástól;

TASZSZ-jelentés

a as angol-amerikai tárgyasokról

Washington (TASZSZ) Az amerikai szemleirók az angolamerikai tárgyalások megkezdése előtt kiemelték, hogy a megbeszélésekre nagy hatást gyakorol majd N. A. Bulganyinnak, Eisenhowerhez intézett üzenete, amely javasolja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kössön barátsági és együttműködési szerződést.

A hírügynökség közleményeiből kitűnik: a tárgyalásokon résztvevő két küldöttség úgy állítja be, N. A. Bul- ganyin üzenete kísérlet arra, hogy „éket verjen” az Egyesült Államok és Anglia közé s ezzel a beállítással

mindegyik saját céljaira akarja felhasználni „az angol-amerikai egység megőrzése szükségének” jelszavát. Anglia arra akarja felhasználni, hogy engedményt kapjon számos kérdésben, az Egyesült Államok pedig arra, hogy fokozza a nyomást Angliára. E téren figyelemreméltó az United Press hírügynökség közleménye, amely szerint „az Egyesült Államok határozottabb részvételt követel Angliától az olyan szervezetekben, mint az európai gazdasági együttműködés szervezete és más Nyugat-Európa egyesítését elősegítő intézkedésekben.” (MTI)

Arab szervezetek táviratai a Washingtonban tárgyaló Eisenhowerhez es Edenhez

A Reuter Iroda hirt ad arról, hogy a Washingtonban tárgyaló Eisenhower és Eden számos levelet és táviratot kapott olyan társadalmi szerveiktől, amelyek az észak-afrikai és közép-keleti problémák megoldásáért harcolnak.

Az Észak-Afrika felszabadulásáért küzdő bizottság a két államférfihez intézett táviratában hangoztatja, hogy „az arab problémákhoz való

reális közeledés megköveteli az észak-afrikai arab-francia ellentétek egyidejű rendezését is és különösen szükségessé teszi az Algériában folyó háború megszüntetését.” A bizottság felszólítja Eisenhowert és Edent, „tanácsolják Franciaországnak, hogy vessen véget az algériai céltalan háborúnak és teljesítse az algériai arab lakosság jogos önrendelkezési követeléseit.” (MTI)

Kommunista győzelem a lehavrei golgármesterválasztáson

Párizs (MTI) Le Havre-ban hétfőn polgármes- terválasztást tartottak. A harmadik fordulóban. René Camce-t, a Francia Kommunista Párt jelöltjét választották meg 18 szavazattal, a radikális jelölt tíz, a poujadeista jelölt három szavazata ellenében. Hat szavazat érvénytelen volt. A szavazás eredményeképpen a nagy francia kikötő kommunista polgármester irányítása alá került. (MTI)

Újabb segítség a családiház építőinek

A csaíádiház építés elősegítésére az építésügyi minisztérium az elmúlt években több különböző lakóház típustervét dolgozta ki. A terveket az építtetők rendelkezésére bocsátotta, akiknek csak a nyomdai költségeket kellett megtéríteni.

Az építésügyi minisztérium az idén további segítséget nyújt a csa- ládiíház építőknek. A megyei építőipari vállalatok a vasbeton födém gerendáikat és tetőszerkezeteket telepükön az építők rendelkezésére bocsátják és vállalják ezeknek — a lakosság körében még nem eléggé ismert — szerkezeteiknek a helyszínre szállítását és szakszerű elhelyezését. A megyei építőipari vállalatok rendelkeznek emelőgépekkel is, így a családiház építők a gépek segítségével könnyen elhelyezhetik és felállíthatják a vasbetonlemezeket, födémekét és tetőszerkezeteket.

(MTI)

a pArtvezetöségválasztások hírei

Nem a kitaposott úton

Mikor tavaly október 17-én hazatértünk a Miskolcon tartott tájérte- kezletrői, amely a tagdíjmunika hiányosságait tárta fel, elhatároztuk, hogy nem a kitaposott úton, határozatok és felhívások szétküldésével, hanem eleven módszerekkel igyekszünk célhoz érni: megszüntetni a tagdíjfizetésben mutatkozó hibákat.

Minden alapszervezetben megvizsgáltuk, hogy a párttagok az előírt összegben róják-e le tagdíjjárulékukat? Az eredmény minket is meglepett, s már ekkor láttuk: nagyon szerény volt Miskolcon tett ígéretünk, az egy párttagra eső tagdíj összegének növelésében. Vilypusztán például az októberi átlag több mint duplájára emelkedett munkánk nyomán.

Ezek mögött a változások mögött állhatatos munka van. Évek óta begyökeresedett a párttagságban az a megszokás, hogy anyagi helyzetére való tekintet nélkül 1—2 forintos bélyeget vesz, s most bizony egyesekkel nem volt könnyű megértetni, hogy a határozat szerint, néki — mondjuk — 90 forintot kell fizetnie. Még egyes pártvezetőségii tagok is makacsíkodtak, de

a felvilágosító munka

minden nehézséget leküzdött.

Igénybe vettük a vezetők — igazgatók, műszaki vezetők, tanácselnökök — segítségét is. Számos pártbizalmit leváltottunk, helyükbe olyanok kerültek, akik nagyobb akarattal végzik a munkát. Mindezek az intézkedések helyeseiknek bizonyultak.

Egy teljes hétre azt a feladatot adtuk az instruktoroknak, hogy személyesen keresgélt fel azokat a párttagokat, akik vonakodnak eleget tenni tagdíjfizetési kötelezettségüknek. November 17-én az instruktorok elmondották, kik azok, akik az ő szavukra sem hajlottak. Megbíztuk a pártbizottság tagjait, titkárait és osztályvezetőit, hogy keressék fel ezeket a párttagokat, s igyekezzenek jobb belátásra bírni őket.

A személyes látogatások során sok értékes tanulságot szereztünk. Olyan sérelmeikkel ismerkedtünk meg, amelyek közül némelyik orvosolható, s ezzel több elvtársat visz- szavezetfcünk a pártéletbe. Sokan közülük már évek óta nem járnak taggyűlésekre és más pártrendezvényekre. Előfordult, hogy az egyik párttag haragos viszonyban volt valamelyik páirtvezetőségi taggal, vagy a pártbizalmival és ezért nem vette

meg a bélyeget. Karosán ót olyat* párttaggal találkoztunk, akik bevall lottálk: nincs meg a tagsági igazol« ványuk. Ezek ügyét a fegyelmi bi* zottság intézi.

Ebből is kitűnik, hogy itt

nem egyszerűen forintokról

van szó,

hanem arról, hogy közelebb kerüljünk a párttagsághoz, különösen annak passzívan viselkedő részéhez.

Voltak hibák a járási pártbizottság munkájában is. Évek óta ugyanannyi tagdíjbélyeget küldtünk a pártszervezetekbe, tekintet nélkül az igényekre és a szükségletre. Arra sem figyeltünk fel, hogy a járási pártbizottság ügyintézője maga is feleakkora összegben rója le tagjá- rulékát, mint kellene. Erre azt szók* ták mondani: „fejétől büdösödik a hal”. Továbbá rájöttünk arra. hogy a november előtti kimutatások nem a valódi helyzetet mutatják. A járási pártbizottság első titkára Al- sóberecfcin meggyőződött arról, hogy szeptemberben 65 párttag közül csak •39-en fizettek tagdíjat — s mi úgy jelentettük, hogy a tagdíjfizetés ebben a községben 95 százalékos. Az ilyen szépített statisztika gátolta, hogy hamarabb szüntessük meg a hibákat.

Az eredmény végül is az lett; hogy

az októberi átlag novemberben jelentősen emelkedett,

s 90 százalékról 96 6 százalékra nőtt a tagdíjat fizetők aránya. Végezzünk csak egy kis számítást. Ha ezentúl csak megtartjuk azt, amit már elértünk, akkor egy év alatt több ezer forinttal többet tudunk elszámolni* mint korábban. Egész Borsod megyét számítva, ez igen jelentős többletet jelent a pártnak, nem is szólva arról a kedvező politikai hatás« ról, amelyet az ilyen tagdíjmunka jelent.

Nem szükséges bizonyítani, mi a jelentősége ennek a kérdésnek most, a vezetőségválasztások idején. Sok olyan párttagunk, aki hosszú ideig visszahúzódott a pártélettől, most, hogy beszéltünk vele, ismét rálép a helyes útra és bizonyára pártmun- kát is vállal majd.

SZTANCSIK KÁROLY és

BODROGHALMI JÁNOSt a sátoraljaújhelyi járása pártbizottság titkárai;

(Megjelent a „Partéiét" jamxm

számában.)

At fi tkot a vállalattól kérte, hogy Miskolcon maradhasson, még maga sem gondolta, hogy idejut. Azt mondta magában:

— Jó volt, míg apám itt lakott a szomszédban, de most, hogy hazamén* a faluba, még jobo lesz.

Mátyás Erzsébetet ugyanis édesapja hozta Miskolcra, két évvel ezelőtt. Mátyás András már hét éve dolgozott a Sütőipari Vállalatnál. Öt hold földje volt otthon s annak a jövedelméből nem tudta eltartani nyolctagú családját. Jobb kereset után kellett néznie. Amikor Erzsi betöltötte a 18. évét, őt is behozta a vállalathoz, hogy kevesebb éhes száj legyen otthon, s Erzsinek is jobb, ha pénzt keres.

Arra nem gondoltak, hogy termelőszövetkezetben, gépállomáson, vagy esetleg állami gazdaságban vállaljanak munkát, a könnyebbik, a kényelmesebb megoldást választották.

Hogyan éltek a.városban? Csak úgy mint a többi »kétlaki«. Heten- kipí egyszer hazajártak, hétközben pedig dolgoztak. Erzsi egy éve már éjszakás volt a Sütőipari Vállalat 19-es. majd 5-ös számú üzemében. Jól dolgozott, jól is keresett. Fizetése 1100—1200 forint között volt. Éjszaka dolgozott, nappal pedig főzött, hol az apjának — aki két házzal arrébb lakott tőle —, hol magának. Délután aludt, hogy éjszaka ismét bírja a munkát. Moziba, színházba, szórakozni nem igen járt. Még fiúismerősei se nagyon voltak, mert apja nagyon tiltotta. Az élete munkából s alvásból állt.

Amikor megjelent a rendelet, hogy a városban csak letelepedési engedéllyel lehet tartózkodni. Mátyás András gondolkodóra fogta a dolgot. Mit-járjon ő könyörögni, hogy hosz- szabbítsák meg a bejelentőjét, inkább haza megy. Ügy is tett. Hazament. — a leghelyesebb megoldást választotta. Öt hold földjével belépett a termelőszövetkezetbe. Visz- s'zatérí a földhöz, amely a közös gazdálkodással kényelmes megélhetést biztosít egész családja számára.

Erzsi azonban nem így gondolkozott. Hiába hívta az apja, hiába beszélt neki, nem és nem ment. Csábította, marasztalta a város. Hogy az apja elment, szabadabbnak érezte magát. Ragaszkodott Miskolchoz. pedig munkabeosztása miatt ugyancsak keveset látott belőle.

A vállalat készségesen támogatta a leány kérését, hogy itt maradhasson. Ajánlása eljutott a rendőrségre is. Ebben az írásban többek között ez áli:

»Nevezett Miskolcon a József At- tila-utca 12. szám alatt rendelkezik ideiglenes lakással. Ideiglenes tartózkodási engedélyének meghosszabbítása vállalati, illetve termelési érdekből indokolt. Miskolc, Sütőipari Vállalat Munkaerőgazdálkodás.« — Alatta olvashatatlan aláírás.

A vállalat tehát szem előtt tartotta a »vállalati« és a »termelési érdekeket«, de nem gondolt Mátyás Erzsébet érdekeire.

A baj akkor kezdődött, amikor Mátyás Erzsébet magára maradt, mert ahogy apja elment, a leánynak senkije nem maradt a városban. A vállalat gondoskodása teljesen kimerült abban, hogy igazolványt adott neki. A fiatal leány arra a kérdésre, hogy DISZ-tag-e, így válaszol:

— Talán van DISZ-szervezet a sütőiparnál... Én nem tudom ... engem még nem kerestek ... Különben ir kisebb telepen dolgoztam, — mindig éjszakás voltam ...

Nem csoda, hogy nem tudott a sütőipar DISZ-szervezetéről, hiszen ez sajnos, valóban nem működik. Egyik DTSZ-titkár a másikat követi, szervezkednek, de nem jutnak semmire. Arra már nem volt ereje a szervezetnek., hogy a tagság egyéni gondjaival is törődjön. Pedig, hogy milyen nagy szükség van az ifjúsági szervezet munkájára, különösen a vidékről bekerült fiatalokkal való foglalkozásra, az látszik Mátyás Erzsébet esetéből is.

Mátyás Erzsébet most itt ül megszeppenve, megriadva a rendőrségi szobában a rendőrnyomozó előtt és vall. Vall, mert súlyos bűnt követett el a fiatal parasztleány, aki magára maradt a nagyvárosban. Sem barátjai, sem szülei, sem elvtársai nem álltak mellette, letért az egyenes útról.

Vall. de nem érzi súlyát annak, amit elkövetett. Gyerekesen naív lelke csak annyiba veszi a lopást,

mint ha csak egy csészét tört volna el. — Vagy csak megjátsza az ártatlanságot? Nem lehet tudni. Egy ma- gáralhagyott ifjú lélek indult el a lejtőn, s talán még rá sem döbbent arra, hogy zuhan. De mit vall a fiatal leány?

— Szépen kerestem, de abból mindig haza is kellett adni. Néha a fizetésem felét is elküldtem. Igaz, volt olyan hónap is, hogy semmit sem adtam haza. Ilyenkor ruhát, cipőt vettem.

— Hol étkezett — kérdezi a nyomozó.

— Én láttam el magamat

— Mi késztette arra, hogy lopjon?

— Nagyon kopott volt a télikabátom és nem tudtam másikat venni... Arra gondoltam, szerzek. — (Mintha ez a legtermészetesebb megoldás lenne!) — Erre a fodrászüzlet volt a legalkalmasabb.

—- Mondja el részletesen, hogyan vitte el a kabátokat.

— Olyan fodrászüzletbe jártam, ahol nem volt ruhatár ... Kosztüm- kabátban mentem el, amikor elkészült a frizurám, leakasztottam a fogasról az első kéznél lévő jobb kabátot s kihoztam.

— Hány kabátot lopott el?

— Négyet. Nem vették észre. Mind sikerült.

— De ha csak egy kabátra volt szüksége, miért lopott másodszor, harmadszor és negyedszer is?

Mátyás Erzsébet erre nem tud mit válaszolni. Nem mondja ki, hogy az első sikereken felbuzdulva nem bírt megállni, nem bírta abbahagyni. Nem volt, aki idejében észrevegye, hova tévedt, nem volt aki figyelmeztesse.

Most tehát mint tolvaj áll majd bírái elé. A becsületes dolgozó parasztszülők gyermeke a vádlottak padjára kerül.

— Bántott a lelkiismeret — mondja —, féltem, szégyelltem is magam saját magam előtt. Remegtem, ha már jött a szombat, de mindig azt mondtam, mégegyszer utoljára megpróbálom.

—- Nem félt, attól, hogy tetten érik? — kérdezi a nyomozó

— Oh, attól nem ... Tetszik tudni, amikor a nők bemennek a fodrászhoz, levetik a kabátot, leülnek a tükör elé, már nem gondolnak tovább holmijukkal. Nyugodtan benyúlhat az ember bármelyik kabát zsebébe, sőt akár el lehet vinni az egész kabátot is. Amikor a búra alatt vannak, nem törődnek semmivel ..; Hát ezért nem féltem, hogy tetten érnek.

Amikor a r^omozó szóvá teszi előtte, hogy az utóbbi időben nemcsak négy kabát veszett el a miskolci fodrászüzleteikíből, meglepő daccal vágja ki:

— Nemesük én vagyok Miskolc városában az eigyedüli nő, aki lop!

— Mi volt a szándéka a lopott kabátokkal?

— Hordaná akartam.

— Mind a négyet?

— Nem 5;. csak ?. a; egyet, vagy kettőt...

— Szóval a többit el akarta adni... Hiszen az egyikre már akadt is vevő.

— Igen, azt a sötétkéket;.. Elvittem egy ismerősömhöz, azt mondtam, most csináltattam, de nagy, azért akarom eladni „ j; ügy volt, hogy 600 forintot kapok érte, de majd csak elsején...

A 600 forintra becsült, vadonatúj sötétkék télikabátot tulajdonosa, alig egy héttel azelőtt csináltatta 1500 forintért. No de persze, sajnos akadnak emberek, akik készek olcsó áron megvásárolni a lopott holmikat, mert hiszen, ha orgazdák nem lennének, ha nem számíthatott volna rájuk Mátyás Erzsébet, akkor biztosan nem lopott volna négy kabátot, legfeljebb csak egyet;

Mátyás Erzsébet vállalatán és vállalata DISZ-szervezetén kívül nagymértékben felelős szállásadója is. Berecz Imrénénél lakott a József Attila-utcán. Berecz Imre hetenkint, | vagy kéíhetenkint járt csak haza. gyerekük nincs, a szállásadónőnek tehát lett volna ideje gondolni lakójára, még akikor is, ha maga is dolgozik; Benecané is a Sütőipari Vállalatnál van alkalmazásban. Lehet, hogy valóban sok az elfoglaltsága* de ha valaki egy fiatal lányt a házába fogad, kötelessége törődni vele; Nem vette észre, hogy a lány szekrényében négy idegen télikabát I sorakozik? Felelős Bereczné azért is* hogy Mátyás Erzsébetet november 10. után is lakásában tartotta, holott a rendőrség már nem egy felhívást tett közzé, amelynek értelmében a szállásadó köteles albérlője személyazonossági igazolványában ellenőrizni, hogy rendben van-e a bejelentése? Mátyás Erzsébetnek november elejétől nincs meghosszabbítva a városban tartózkodása.SOkan neheztelnek azért, mert szót emelünk annak érdekében, hogy hazamenjenek a városba különböző vidékekről beszivárgottak. Akik ezt kifogásolják, nem látják, hogy — különösen a fiatalok —1 milyen veszélynek vannak kitéve az idegen környezetben, barátok nélkül.

Ha Erzsébet édesapjával együtt hazament volna Cigándra, belépett volna a tez-be, ma megbecsült, tiszteletben álló leány lenne a faluban, hiszen két évig városiban élt, ahdi dicséretet érdemelt ki jó munkájáért.

S most mi lett az eredménye a Sütőipari Vállalat ragaszkodásának, annak, hogy nélkülözhetetlennek tar* tóttá az állandó éjszakai műszakos segédmunkást?

Mátyás Erzsébet a bíróság előtt fog számot adni tettéért. Elítélik, mert nem tartotta tiszteletben a más tulajdonát, elítélik, mert lopott.

Hogy megvetést, vagy sajnálatot érdemel-e Mátyás Erzsébet a dolgozók részéről, azt döntsék el az olvasók. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor arról beszélünk, hagyják elő várost azok az idegenek, akiket családjuk, vagy különösebb körülmények nem kötnek ide, nem valamilyen „barátságtalanságról“ van szó. hanem emberségről, barátságról, szeretetről és közbiztonságról. - Meg akarjuk védeni a város lakóit a ha® sonüó esetektől, meg akarjuk védeni a becsületes dolgozó férfiakat és nő® két a vádlottak padjától, vagy sm erkölcstelen élettől.

ADAMOVICS f&ö**«