Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

ÉSZ A K M AG YARO RSZ AB r A technika maximális kihasználásával készülj sink a pártvezetőségek újjá választására! Alt. évfolyam 3\ sza-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK rn ARA SO FITTER Miskolc. 1956 február 7. kedd A pártszervezetek a teclmika kai adásáért IPARUNK ÉS EGÉSZ gazdálkodá­sunk technikai alapjainak fejlesz­tése, szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése. A szocializmus győzel- rr)e _szemPontjából oly nagy jelentő­ségű termelékenység emelkedése elsősorban éppen ettől függ. A tech­nikai színvonal és a termelékenység emelkedésében hatalmas utat tettünk meg első ötéves tervünk idején. A szocializmus alapjait lerakó második ötéves tervünk azonban még sürge­tőbben követeli meg technikánk fej­lesztését. Rákosi elvtárs a SZOT VIII. teljes ülésén mondotta: »/fi nem egyszerűen az eddigi munkának, az eddigi munkgversenyéknek, mun­kamódszerátadásnak a folytatásáról van szó, hanem komoly fordulatra van szükség!'* Rákosi elvtárs ezen az értekezleten világosan megmutatta a helyes utat, amelyen haladnunk kell: korszerű technikával kell felszerelni régi gyárainkat, újakat is kell építe­nünk, modern, nagytermelékenységű gépeket kell konstruálnunk, s jobban ki kell használni a meglévőket. Mind­emellett fontos, hogy a technológiát fejlesszük — vagyis nagvobb beruhá­zások nélkül, a termelési eljárások, a szerszámok tökéletesítésével emel­jük a technikai színvonalat üzemeink­ben. Világos, hogy mindez nem egyedül a műszakiak feladata, hogy a tech­nika fejlesztése nemcsak a műszaki vezetőknek ügye. Elsőrendű szerepük van ebben pártszervezeteinknek. Na­gyon fontos, hogy valóban legsajá- tabb feladatnak tekintsék, mintahogy Rákosi elvtárs mondotta: a technika tökéletesítése alapvetően politikai, harci kérdés. A fejlett technika nem valósul meg magától, pusztán a hatá­rozatok szavára. Mint minden téren, itt is nehezen tör utat az új, szemben az elavulttal, amely a technikában is görcsösen ragaszkodik fennmaradá­sához. A pártbizottságoknak és párt- szervezeteknek kell harcolniok azért, hogy legyőzzék az idegenkedést, a kényelmességet, a bürokratizmust és a nemtörődömséget a technika fej­lesztésével szemben. Meg kell szív­lelni Rákosi elvtárs szavait, amit a SZOT ülésén mondott: »A párt nem fog addig nyugodni és nem hagyja megnyugodni iparunk vezetőit, és hozzáteszem a szakszervezeti vezető­ket sem, míg ezt a kérdést közös erő­vel meg nem oldjuk.« MINDEZEKBŐL következik: a párt- szervezeteknek kell harcolniuk azért, hogy az új egyáltalán megszülessék. Az újítómozgalom sikereiből tudjuk, mennyi ötlet, kezdeményezés rejtőzik a műhelyekben, a munkások gondo­lataiban, a műszakiak fejében. Ki ne ismerné ma már például Ózdon és Borsodnádasdon Puch József és Saía- rik Gyula országos találmányát, amely lehetővé teszi az import-anyag megtakarítását hazai anyagok előállí­tása és felhasználása révén. Puch és Safarik elvtársak kísérleteket foly­tattak egy fontos vegyianyag előállí­tására. Ez az anyag, a gázok, kén- hidrogén tartalmát megkötő massza Ebből évenként nagy mennyiséget használnak fel gázgyáraink. Ezt a nélkülözhetetlen vegyianyagot eddig Hollandiából és Nyugat-Németország- ból importáltuk. A két kiváló újító munkájának eredményeként ma már Borsodnádasdon megkezdték a tetvek alapján a massza gyártását, amely többmillió forint megtakarítást je­lent népgazdaságunknak. Ki ne ismerné megyénkben az ózd. Telek Attila, a diósgyőri Sztélich László, a miskolci Aranyosi László kiváló újítók nevét. Sok nevet lehetne még felsorolni, amelyekhez sikerek s munkagyőzelmek fűződnek. A DI.- MÁVAG Gépgyár kommunista mű­szaki vezetőinek kezdeményezésére például az új magyar gyártmány: a SE 1600-as karusszel esztergagép elkészítését felajánlásokkal, a terme­lés korszerűsítésével segítik elő. Mindezek mellett találkozunk olyan jelenségekkel is a borsodi gyárak üzemeiben, amelyek azt bizonyítják, hogy egyes pártszervezetek nem segí­tik, nem támogatják eléggé az újító­mozgalmat. Még mindig előfordul bürokratikus huzavona, aktntolcga- tás, újítások elfektetése, amelyek mind-mind gátjai és fékezői az óinak, a további termelési győzelmeknek. Mindezek alapján felmerül a kérdés: kitől várjon az újító segítséget és bíztatást, ha nem a pártszervezettől, a kommunistáktól? A pártbizottsá­goknak és pártszervezeteknek csírá­jában fel kell figyelniük minden új gondolatra, kezdeményezésre s ösztö­nözni kell a dolgozókat, hogy ötletei­ket meg is valósítsák, egyszóval élet­re keltsék a dolgozók alkotó gondo­latát. ÜZEMI PÁRTSZERVEZETEINK­NEK az a feladatuk, hogy fellépjenek az újítások elfogadása és bevezetése körüli huzavona ellen, ne engedjék meg, hogy újítási osztályok »hivatali« munkájává süllyedjen ez a mélyen új életünkben gyökerező mozgalom. Harcoljanak azért, hogy az üzem mű­szaki vezetői valósággal kutassák más gyárak bevált technológiai mód­szereit és tanítsák meg rájuk saját üzemük munkásait. Érjék el üzemi pártbizottságaink, hogy az üzemi szakszervezet egyik legfőbb feladatá­nak tekintse a dolgozók szakmai kép­zettségének emelését a fejlett tech­nika és technológia népszerűsítését, s szervezze is meg — a műszaki veze­tőkkel együtt — az újítások elterjesz­tését. A technika fejlesztése persze nem jelenti azt, hogy hátat fordítsunk a meglévő helyes technológiának. Gyakran tapasztalható — többek kö­zött a Lenin Kohászati Művek acél- öntödéjében is —, hogy megszegik az alapvető technológiai fegyelmet, nem tartják be az előírásokat és ebből rendszerint jelentős selejtkár szüle­tik. A pártszervezeteknek támogat­juk. segíteniük kell a műszaki veze­tőket a- technológiai fegyelem meg­szilárdításában. Ne feledjük, hogy a technika fejlesztése, a technológiai fegyelem megszilárdítása, az üzemi termelési tervek teljesítésének, a ter­melékenység emelésének, az önkölt­ség csökkentésének egyik legfonto­sabb feltétele. Mindezekből következik pártszer­vezeteinknek egyik fontos feladata: foglalkozzanak alaposabban az új technika műszaki alkotóival, a mér­nökökkel, technikusokkal, szerkesz­tőkkel. A műszaki értelmiség zöme rajong hivatásáért — támaszkodja­nak pártszervezeteink arra az erőre, amit ez a nagy szakmaszeretet je­lent. Tűzzenek a műszakiak elé lel­kesítő feladatokat, fogadják szívesen és bíztatóan elképzeléseiket s gondos­kodjanak róla, hogy legyen módjuk gyümölcsöző kísérletezésekre. Köves­sék az Ózdi Kohászati Üzemek párt- bizottságának a példáját, amely e feladatok végrehajtásában már igen szép eredményeket ért el. Rendkívül fontos tehát, hogy minden pártszer­vezet megjavítsa a pártmunkát a mű­szaki értelmiségiek között, mert szak­mai munkájuk sokkal-sokkal ered­ményesebb lesz, ha azok politikailag is szélesebben és messzebb látnak. Ujtechnikával átemelés jLátogatás a DíMAVáG Gépgyárban Egyszerre három gépen Két műszaki vezető nagyszerű segítsége a gyalusoknak A DIMÁVAG Gépgyár N-egysé­gében, az egyedi gépgyártórészleg gyalucsoportjánál dolgozik Tóth Béla gyalus. A gép, amelyen napról napra kitűnő ered­ményeket ér el, hosszú éveken ke­resztül hasznave­hetetlen, rossz ma­sina volt. Régi, korszerűtlen kör- gyalu, amelyen csak gömbölyítési műveleteket lehe­tett végezni. A gyárrészleg két nagyszerű mű­szaki dolgozója, Fédcrer Antal művezető es Jászói József főművezető azonban nem tudta, elnézni, hogy éveken át kihasz­nálatlanul álljon a gép. A 275-ös forgcDttyustengelydk megmunká 'á- sa nagy nehézségeket okozott az üzemben. A hosszgyalugép mág­nestekercse — a rövid járatok miatt — szinte hetenként leégett. Rendbehozása igen költséges volt, s emellett a gép hosszú napokig kiesett a termelésből. Féder er és Jászói elvtársak a kihasználatlanul álló régi gépet teljesen átalakítot­ták, úgy, hogy most síkfelületet is lehet rajta esztergálni. A gvabi mágncstekercse irányváltó nélkül működik. A két újító ezzel felsza­badította az egyik hosszgyalugép? f, amelyet a Un&clygyártás háwm műszakban teljesen lefoglalt. S amíg régebben az előírt 20—22 da­rab tengelyt is csak igen körülm^r nyesen tudták legyártani — sőt sokszor még a tervet sem teljesi- tették —, most havonta 23—30 da­rabot készítenek. A két műszeki vezető a rajzoktól kezdve minden egyes alkatrészt maga készítette el a népen. Mintegy ezer-ezer órát dolgoztak az újításon. A gép üzembehelyezése nemcsak a gyár részlegnek vált nagy hasz­nára, hanem Tóth Béla gyalusnak ás. Régebben 100 százalékot sem tudott teljesíteni, s keresete csak 700—800 forint volt. Most legutóbb átlagteljesítménye megközelítette a 140 százalékot, *s rendszeresen 120,0—1200 forintot,, visz, haza. Az egyedik gépgyártó egységben minden lehetőséget megragadnak a termelékenység növelése, a meglé­vő technikai berendezések jó ki­használása érdekében. Egyik jó mód­szere ennék a többgépes rendszerű munka. Stróner László esztergályos, többszörös újító is állandóan azon töri a fejét, hogyan adhatna töt* bet, jobbat az országnak, hogyan termelhetne olcsóbban. Ezért vezet­te be és dolgozik nagyszerű ered­ménnyel a háromgópes rendszerrel.' Egyik gépen finomsori hengert, a má­sikon tengelyek készrem unkái ását, a harmadikon pedig a lesimított tengely csiszolását végzi. Mind a há­rom gépet maga irányítja, s minde­gyiken magasan túlteljesíti a tervet; Egy-egy gépen 130, 140, 160 száza­lékos eredményt ér el. A hengeresztergán nemrégiben újítást vezetett be, amivel jelentő­ben megnövelte a gép teljesítményét;. Azelőtt kétszer kellett felfogni a munkadarabot, most egyszeri felra­kásra készre esztergálja a hengert; Régebben hét darabot tudott elké- czíteni egy hónap alatt, most átla­gosan tizet gyárt havonta. Stróner elvtárs 30 éves gazdag szakmai ta­pasztalatát a szocialista termelés növelésének szolgálatába állítja. Amellett, hogy három gépen végzi el u munkát, teljesen selejtmentesen dolgozik. A korszerű szovjet gép haszna Ä kerékpárüzemben a tengelyek csapjait eddig kézi megmunkálással, csiszolóvászon segítségével végezték, így készítették ki a végső átvételre. Ezzé’ a maradi módszerrel nem tud­ták kielégíteni az igényeket, nem tudtak megfelelni az exportra készü­lő áru minőségi követelményeinek. Az üzem dolgozói örömére most a tengelycsapok végső készítését a Szovjetuniótól kapott korszerű gör­gőgépen végzik. Komjáti László elv­társ gyorsan elsajátította a gép ke­zelését, s már rövid idő múlva i agy- szerűen dolgozott rajta. Gépe mindig ragyog a tisztaságtól, tudja, hogy csak úgy lesz igazi segítőtársa, ha megbecsüli, szereti. Teljesítménye rendszeresen meghaladja a 120 szá-j zaléket, amellett kitűnő minőségi, munkát végez. fiatal szakmunkás itsép teljesítménye kisesztergs- csoport műszaki vezetői bátran bíz zák meg új mód szerek alkalmazó sával az üzem fia tál szakmunkásai! A gépen a 18 éve.c Száraz Lajos ifjú munkás dolgozik aki az 1300-as ka ^ russzelgépek egyik ; alkatrészét, a kap- i csolókart eszter­gálja. Az olajnyo mással működe hidrofix egy mesterdarab után pentosan lemásolja a megmunkálandó darabot, anélkül, hogy • azt egyszer is ki kellene venni a gépből. Ezenkívül Száraz Lajos többféle alakos csövet, forgantyukat és I más nehezen esztergálható kisméretű profildarabokat készít vele. Fiatal i szakmunkástársát, a nemrégen szabadult Madarasi Miklóst is megtanította már a gép helyes kezelésére. Már többször jelent meg cikk a mezőkö­vesdi Vastömeg- ebkkgyártó Vál­lalatról. Kis ________________ ü zem ez, nincs nagy kéménye, s nem gyárt gépeket — alig százan dolgoznak a műhelyekben. Úgy­szólván hulladékból él a vállalat. Mégis írni kell róla. Azért, mert ismét olyat cselekedett, ami or­szágra szóló, ami milliós megtaka­rítást jelent népgazdaságunk szá­mára. Talán nem illik ide a tréfás szólás-mondás, mégis leírjuk: fából vaskarikát, illetve vasból fa- karikát csináltuk. Rögtön magya­rázattal is szolgálunk. Megyeszerte ismeretes az a ha­talmas terv, amit úgy neveznek. hogy tokajhegyaljai rekonstrukció. Igen sok vasbeton oszlopot hasz­nálnak fel ennek megvalósításá­hoz, szőlőanyatclepek létesítésé­hez. A beton drága és soha sincs elég belőle. Egy ilyen oszlop súlya másfél mázsa, ára 50 forintnál is több. Szállítása nehézkes. könnven törik, megroppan. Négy ember kell hogy be tudják állítani a földbe. Az is ismeretes, hooy a szőlőkarók is igen drágák. Szer­számjából készülnek, amelyet kül­földön vásárolunk. HÁa találmány született „Törje a fejét minden kotnmmvsta Igazga­tó és munkavezető, s hozzátehetem párttag és pártonkívíili munkás, hogy miként lehet a 7 e. man; doils'íghől mine* gyorsabbal ki kerülni.” (Mondotta Rákosi elvtárs a SZOT VIII. teljes ülésén.) Ezeknek a körülményeknek az ismeretében a napokban a Vastö- megcikkgyártó Vállítat igazgató­ja, Varga Tibor és André Mátyás műszaki vezető hosszas fejtörés után hulladék acéllemezből pré­seltek támoszlopot és szőlőkarót. Már az árát is megállapították. A vas szőlőkarót 5—6 forintért fog­ják árusítani. A támoszlopok árát gyengébb lemezből 21 forintban, erősebb lemezből 34 forintban ál­lapították meg. A vas szőlőkaró te­hát olcsóbb, mint a fa szőlőkaró. A préselt támoszlop is jóval ol­csóbb a beton támaszlopnál. A feltaláló Varga és André elv­társik arra is gondoltak, hogy az oszlop földbe süllyesztett részét ne marja le a rozsda. Bitumennel be­vonják, s aztán már érheti a ned­vesség, nem árt neki. A tetejére egy kis kupakot tesznek, hogy az eső gyorsan leperegjen róla. Ezrei a találmánnyal fát és beton-t taka­ríthatunk meg. Kezelésük is köny- nyebb. Egy ember vas szőlőkaró­ból 10—15-öt is hóna alá tud kav- ni, a támoszlopból pedig két kéz­ben négyet-ötöi el tud vinni. A támoszlopok merevítését is megol­dották. A találmányt az elmúlt hét pén­tekén a megyei tanács ipari osz­tályán szakembereknek is bemu­tatták. A tarcali állami gazdaság egyik szakembere elmondta, hogy van egy tömör vaskarós támosz- lopos telepítésük, amelyet még 1904-ben létesítettek. Már a má­sodik telepítést végzik el, de nincs semmi hiba vele. A találmány megtetszett a mezőgazdasági igaz­gatóságnak is, úgy hogy február 14-én a Földművelésügyi Miniszté­rium, az Állami Gazdaságok Mi­nisztériumának képviselői és a sző­lészeti szakemberek előtt újabb bemutatót rendeznek. A Könnyű­ipari Minisztérium javasolta, hogy az újítást találmányként kezeljék. Tudniillik idomacélból és szalag- acélból már minden készült, de még ilyesmi nem. Nagyjából fel is mérték már a szükségletet, amely olyan nagy, hogy csak győzze gyártani a Vas- tömegcikkgyártó Vállalat. Nagy jövője van tehát a pré­selt támoszlopnak és a préselt t~ő- lőkaróntik. De készít a gyár sza­lagacélból préselés útján mást is: kerítésoszlopot, kerítés lécet, épü­let tetőszerkeze­tet, üzletek ré­szére polcos áll- vány okát. Eze­ket az állványo­kat csavarral _____________ szerelik össze, a p olcokat üvegla­pokkal látják el, fehérre befestik* úgy, hogy igen mutatósak, igen tartósak. Mindent összevetve a találmány kitűnő, Varga és André elvtárs minden elismerést megérdemel. Nagy segítséget nyújtottak a sző­lészeti gazdaságok fejlesztéséhez, jelentősen hozzájárultak a fataka­rékossághoz. © Kis vállalat a vastömeg­cikkgvártó üzem, de ime nagy dolgokra képes. Mert az üzem munkásai, élen a vezetőkkel, va- ponta törik a fejüket újabb ötle­teken, újabb megoldásokon, mert tudják. hogy „szemesnek áll a vi­lág. vaknak az a' miz'na“. Nem topognak egyhelyben, fűti őket a hazaszeretet, megértik a párt út­mutatását. A mezőkövesdi Vastömegcikk- gyártó Vállalat igazgatójának és műszaki vezetőjének nagyszerű sikere eayben példa is más válla­latok számára. Ébredjenek fel a kényelmességből, amelyhez az el­múlt tíz esztendő alatt hozzászok­tak. Egyébként a találmányhoz ezúton gratulálunk a feltalálók­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents