Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
1956. február 5* ÉSZAKMAGYARORSZAG CSAL A LÁSZLÓ: HELEN ELBESZÉLÉS <Vd RNAPI LEVEL «IHUHmUHIIIHniHIHIMHIIHHnHIMnMHIMHHmiHlHHUnllHHIHMIIIIimHIIIHMMKHnWHHHHIIiniHlimHIMIH»* Lehet, hogy az eset, amiről írok. nem tipikus. A szemre hányást szó nélkül ^elfogadom annak tudatában, hogy az élet néha tragikus iróniával pálcát tor az ember sorsa felett.. . /T- a / í? ß vádlottak ifjjatal n& uL padján. Arca sápadt, gyűrött, szeme alá sötét karikákat festettek az álmatlan éjszakák. Nyugalmat erőltet magára, de egész testében reszket. Olykor, amikor meghallja a hátsó padokban ülök szipogását, gyűrött zsebkendőjét a szája elé szorítja, hogy útját állja a feltörni készülő zokogásnak. A testvérei ülnek mögötte, heten. És a férje, egy magas, sovány^ bodorhajú, sofőrkabátos fiatalember. Befejeződött a bizonyítási eljárás. Nemsokára ítéletet hirdetnek. Csend. Most a védő emelkedik szólásra. Köpcös, simamodorú, fürge kis ember. Valami megmagyarázhatatlan biztonságérzet árad belőle. Húsos orráról leveszi a szemüveget, maga elé teszi, két öklével az asztalra támaszkodik, s lassan, megfontoltan beszél. — Tisztelt büntető tanács! A védelem a tényék folytára kénytelen elismerni, hogy Vadas Péterné embert ölt. Tudom, a törvény szigorúan ítélkezik a gyilkosságot elkövető felett. Szabad legyen azonban elmondanom, hogy hosszú pályafutásom alatt szinte egyedülálló ez a jellegénél fogva rendkívüli, kimenetelében pedig tragikus esemény, amelyben a védelmet képviselem. A jelen esetben ugyanis, noha mellőzni nem lehet a törvény idevonatkozó pontjait, mégis bátorkodom a tisztelt büntető tanács figyelmét felhívni azokra a körülményekre, amelyek némileg magyarázatot adnak a vádlott által elkövetett bűncséleíkményre. Nagyot szusszant, kezébe veszi az egyik ügyiratot, aztán így folytatja: — Vadas Pétemére soha senki egy rossz szót nem mondott. Szelíd természetű, szorgalmas asz- szonyka volt, ennek nevelték őt hét testvérével együtt az agrárproletár szülők. Mint a tanuk vallomásából kitűnik, Vadas Péternét mindenütt megbecsülték, szerették. Nem voltak elérhetetlen vágyai, nem követelt magának túlzottan sokat az élettől, megelége? detten, s a legnagyobb harmóniában élt mindaddig, míg egy napon az italmérésben, ahol dolgozo'i, megismerkedett özv. Udvaros Ádámnéval, egy deklasszált öregasszonnyal. Rövid ismeretség után az egyik napon történt, hogy.. . /tj / . __ ' miközben a pult ' iliUmröAne., előtt szürcsölgette a szokásos napi féldecijét, Helén- hez hajolt. — Tudod, édeském, rettenetesek ezek a mai emberek, összeférhetetlenek, háládatlanok. Az ember még a mosókonyháját is feláldozza, hogy albérlethez jussanak, de egy-két hónapnál tovább nem bír velük együtt élni. Az egyiket befogadom, a másiknak felmondok... így megy ez furtonfurt. Felhörpintette a maradék italt, szeme sarkából Helénre sandított. — Szűzanyám, micsoda világ! Orrát elfintorította, fülönfüggői csak úgy fityegtek, ahogy rázta a fejét. — Most is albérlő kellene. Muszáj élni valamiből. Istenem, ha Ádám ezt látná!... Mondd, édeském, nem tudsz valami jólsziturílt albérlőt? Ilyen előzmények után egyeztek meg abban, hogy az új albérlő a Vadas házaspár lesz. Helénnek kapóra jött a lakás, Udvarosnéndk pedig Helén, a parasztfruska“, hiszen jobbat sem kívánhatna magának. Manapság nem jó szemmel nérik, ah ki cselédet — bocsánat: háztartási alkalmazottat — tart. Csakhogy az okos úriasszony túljár a kommunisták eszén: Helén nem fizet lakbért, ellenszolgáltatásként viszont, mint ..családtag“, elvégzi a házkörüli munkát. Vadasék beköltöztek a kicsi szobába. Helén a megállapodás szerint. takarítcM, mosott, k'szólná1 tn a vénasszonyt. Esténként beültek Udvarosnéhoz a konyhába, s hallgatták a locsogását az „ő idejükről^. a kereskedők világáról, velencei karneválokról, istenről, napodról meg a kommunistádról akiknek olőbb-utökb úgyis letűnik a csillaguk. A fiatalok ráhagyták, örea már. hadd fújja a magáét, kinek árt veP. náthán kutyának nem fá* a harapása. A világért sem ellenkeztek volna jótevőjükkel. Helén csak bólogatott, Péter maga elé bámult. Egy ideig békességben ékek. Udvarosné valósággal elbűvölt?. Helént, anyáskodott vele, gyermekének nevezte, „mivel neki nem adott a teremtőKedvében járt, tanítgatta, hogyan kell úrimódra szervírozni, az etikett szabályai szerint társasági hölgynek lenni, ajkat rúzsozni, körmöt lakkozni, mit kell mondani a kozmetikában — igaz, hogy neked még nincs arra szükséged, édeském. — Szűzanyám, mikor én még olyan idős voltam, mint te... Hej, hej, eljár az idő... . S a tükör elé állt, felpróbálta régi kalapjait, apró gyöngyszemekből fűzött ridiküljét a karjára akasztotta, s úgy megette magát, hogy Helénnek kacaghatnékja volt tőle. — Bizony, édeském, ha nem viselt volna meg ez a mai világ... de így... De majd te meglátod, hogy nem is olyan rossz a Stand néni — szólíts csak így édeském. Legyél jó hozzám, s ha meghalok, mindenemet rád hagyom. Mert azért van ám egy-két holmija a Stand néninek, bizony ám... hehe. .. túljár ő a hatóság eszén! Helén zavartan lesütötte a szemét . — Ugyan... nem akarunk mi sokáig a néni terhére lenni... Majdcsak kapunk lakást, azután van egy kis bútorunk, s berendezkedünk. Ha eddig volt — ezután nincs. Udvarosné rávette Helént, hogy adják el a bútort, minek az, amiben laknak, azt már a sajátjának tekintheti, halála után pedig a többit is ráhagyja. A kapott 3 ezer forintot Helén betette a szekrénybe a fehérnemű közé. Jó lesz tartaléknak, hátha valami nemvárt kiadás akad, soha nem. tudhatja az ember. c4z emik délután, éltért a munkából, Udvarosné még nyájasabban fogadta, mint máskor. Asztalhoz ültette, maga tálalta eléje az ételt, s mellé ült. — Tudod, édeském — mondta zavart negédességgel — sürgős fizetnivalóm volt... pillanatnyilag nincs pénzem... és... vettem a szekrényből 600 forintot. De mind- egy, nem igaz? Úgyis közös minden. .. Helén, noha kissé megütközött ezen a túlzott közösködé sen, sem- • mit sem szólt. Még akkor sem, amikor elfogyott a háromezer forint. amelyből ő mindössze 400-ai költött el. Akkoi' is hallgatott, amikor észrevette, hogy az öregasszony rákapós lett az ő zsírjára, lisztjére, megdézsmálta a vasárnapi ebédet, míg ő Péterrel a moziban járt. Csak akkor kezdett bizalmatlan- kodni és kezdte elzárni a holmiját, amikor a szomszédok pletykájából megtudta, hogy Udvaros Ádárnné micsoda rafinált asszony. Szinte évek óta tartatja el magát az albérlőivel, zsarolja őket, még a bőrt is lenyúzná róluk, ha lehetne. S amikor az albérlő megelégeli a dolgot, addig szekálja Udvarosné, mjg el nem marja a háztól. Óh, hánynak megígérte már, hogy örökbe fogadja, mindenét ráhagyja! De ez még mind semmi. Képzelje, micsoda ravasz dög! Éppen most van egy pere a bíróságon, mert kétszer eladta a kertjét: egyszer Börcsök Andrásnak, egyszer meg Ambrus Dezsőnek. Micsoda kalamajka... Vén ravasz ez! Hanem, hogy Udvarosné észrevette H élénen a változást, attól a naptól kezdve ő is egyre gyakrabban kimutatta műfogsora fehérjéi. Még a boldogult Adómtól tanulta, hogy a legérzékenyebb pontján kell ütni az ellenfelet. Tudta, hogy Helénnek Péter a gyengéje, így hát Pétert tűzte ki célul. ... Napról-napra pokolabbá vált Helén élete. Udvarosné egyre mondta a mondókáját, hogy milyen mélák ember Péter, kapna Helén különbet is, nem ilyen göthösét, aki még dolgozni sem tud, az asszony nyakán élősködik, egész nap csak itthon köhécsel. eszi a kórság és... — Né tessék bántam Pétert — védte a férjét Helén. — Elég baj az nekünk, hogy nincs rendben a tüdeje. Péter akkoriban nem dolgozott, várta a szanatóriumi beütő lóját Helén kétszeres erővel serénykedett. hogy mindent megadhasson férjének, a len jobb falatokkal *áp- lálta, babusgatta, mint egy gyermeket. a kályha mellé ültette, kendőbe bugyólálta, kisszéket rakott a lába alá. Nagyon szedette Pétert... Fájt neki, amikor látta, hogv Udvarosné tüntetőleg letörli Péter keze után a kilincset — pedía nem is fertőző a betegsége, menmn^d'a az orvos — forróvízbe mártja a .kanalat, mess.tire kikerüli, s elfordítja a fejét; ha meg keresztülhalad a konyhán, rögtön szellőztet. Odabent semmihez nem nyúl, csak kesztyűs kézzel. S- OíW-khe. ífLidfalt Pétert. — Nahát, Helén, te aztán bolonc asszony vagy. Itt van ni, micsoda szép, fiatal teremtés, bomlanak utána a férfiak, ő meg a mamlas kitart egy herét, egy lópofájút.. Ajnározza, aJielyett, hogy esze lenne... A szomszédok csak nevettek Ki sajnálkozva, ki meg kárörvendve. — Na, magük is megjárták nagys1 asszonnyal. Akár a többiek Veszett egy nőszemély az, hallja Helén tűrt. Péterért mindent elviselt. Péter pedig mit sem tudót a vénasszony kötekedéséről, előtte nem beszélt, csak Helénnek fújta mondókáját. — Azt hiszed, nincs az uradnal nője? Badar teremtés. Szegény Ádámom ismerős volt orvosi kö rökben, s ő mondta, hallotta, hogy a tüdőbajosokban túlteng a szék szualitás. Velejár a betegséggel Az ilyenek futnak a nő után... — Péter nem olyan —r felelte szeUden Helén. — Azt csak te hiszed, édeském Várjál csak... majd magad is rá jössz. De akkor már késő! Most adc ki az útját! Tudod, milyen parti csinálhatnál? Van egy ismerősöm. — Ne tessék folytatni! Ha jó vol egészségesen — jó betegen is. Majd meggyógyul. ... Az öregasszony tovább szítot ta a tüzet. Kitalált tücsköt-bogara s elhíresztelte a szomszédok kö zott, hogy Vadas torkos, leissza. befőttjeiről a levet; őt állandóan piszkálja; még meg is fenyegette de a feleségével szemben sem kv lönb, veri is, ruháit a zálogházb viszi, a pénzt nőkre költi, meg el issza. /-4 , hosszú időn ke cf-QJJ. £2 resztül. De má nemcsak Helénnek beszélt Udva rosné, hanem, amint látta, hog Péter egyre gyöngébb lesz, b< gyadtabb, szótlanabb, szemtő szembe is csipkedni kezdte. — Na, Vadas, maga aztán rost> bőrben van. Maholnap már ■ asszonnyal sem tud mit kezden Nem is kell őneki maga. Hisze fiatal, tüzes menyecske, talál magának. Péter hallgatott, szomorúan ko hécsétt. Helén!... Nem, nem lehet, szén érzi, mennyire szereti. ... November 29-e volt. Hele Szabadnapos volt, otthon dolgo gatott, mosott, vasalt, Pétert kész tette a szanatóriumba, mert me kapta a beutalóját, holnapután dúl. Egyszer csak arra lett figyelme hogy Udvarosné hívja a másik sz bából. összehajtogatta Péter gét, a bőröndbe tette és átme U dvarosné hoz. — Mondd csak — kérdezte öregasszony — mikor kegyeske tek lakbért fizetni? Helén nagy szemeket mereszte — Lakbért? Azt hiszem, a hé ezerhatszáz forinttal letudtuk időre. Udvarosnét elöntötte a pulyka méreg. Ruzsosvégű cigarettáját szőnyegre dobta, s hisztérikusa széttaposta. — Micsoda! Hát mit gondólto ti?! Használjátok a bútor oma mindenemet, úgy éltek itt, mint én a világon sem lennék. Szű anyám, micsoda ingyenélő csőcs lék! Persze, a tartozást rendez nincs pénz, mert a lópofájú urad, az a hektikás here mindent fel- *.. zabái. Arra van! — Hallja-e — szólt komoran Helén — ne sértegesse Pétert! — De sértegetem! Ingyenélőket nem tűrök magam körül! Sértegetem! Hektikás dög! Lófejű pogány! Vedd tudomásul! Adja a teremtő, hogy koporsóra költsd a pénzt, te... * te paraszt ringyó! Helén indulatosan egy lépést tett a vénasszony felé. — Hagyja abba!... — Nem! Ringva! hektikás dög! ringyó! hektikás dög! Helén szeme előtt tüzes karikák táncoltak. Agyára valami forróság tódult. Két kezével torkonragadfa a vénasszonyt, nekilóőítotto n szekrénynek, aztán, mikor látta, hogy elterülve marad a földön, a sezlonhoz vonszolta és ráfektette. Hörgött Udvarosné. amikor magára hagyta Helén. Aztán kabátot öltött és Péterhez rohant. ... Mire hazaérkezett Péterrel, Udvarosné halott volt. A szomszédok. jártak ki s be a házba, alig tudtak köztük, mozogni a rendőrök. K Az ujságolvásásról edves Laci Barátom! • ■IHHIIIMIIia A napokban, aíhogy a magyar sajtó napja alkalmából megyénk ontosabb ipari és mezőgazdasági centrumain pártnapokat tartottunk, iszapalkonyán találkoztam Veled. Mindketten megörültünk egymásnak, íiszen sok kedves diákemlék szálai fűznek össze bennünket. Négy élven keresztül majdnem egymás mellett ültünk és — emlékszel? — hányszor zguitunik Vid tanárnő nyelvórái előtt a sikeres szereplésén! Egy papir- etlit ma is féltve őrzök szekrényem fiókjában: az osztály futballcsa- >atának összeállítása van rajta. A Ill/a. ellen mérkőztünk a kollégium dvarán. Az összeállítást Te csináltad. Én voltam a kapus. A csapat töb- >i tagjai tiltakoztak, hogy „az Ónodvári, az a lyukasmarkú nem kell! Ha pályára lép, kész a vereség!’4 De Te kiáll tál mellettem, megvéd tél érveidet elfogadták. Győztünk. Emlékszel? Hat—kettőre poroltuk el Tejesek csapatát. (Arról a két gólról pedig igazán nem telhetek!...) imondhatatlan boldog voltam ekkor s úgy éreztem, az a baráti ^ kiállás az örökös, meleg, testvéri barátságot is jelenti. Barátsá- imk összeköt, egymáshoz vezet bennünket. Ezért is örültem meg any- nyira, amikor Tiszapalkonyán találkoztunk. De most úgy érzem — valami közénk ékelődött! Valami, ami fel- ogosít engem arra, hogy itt a lapban, a nagy nyilvánosság előtt „ösz- zeszid jalak“. Azt mondtad, hogy nem szoktál újságot olvasni. Nem volt és nincs dőd. Amikor munkahelyedre kerültél, kezdetben bele-belenéztél az íróasztalodra helyezett lapokiba, de aztán „a sok munka miatt<?)£’ mindinkább elhanyagoltad, s most már — saját bevallásod szerint — három hónapja nem is láttál újságot. Amikor pedig megdöbbenve azt kérdeztem Tőled: hát akkor Te ogyan tájékozódsz az események felől? —■ válladat vonogatva s kicsit elpirulva azt felelted: — Hallom.:; mondják. O át idefigyelj, Laci! Nagy-nagy hanyagságot követtél el, amikor kényelemszeretetből abbahagy tad a rendszeres újságolvasást. (Em- éikszem: már az iskolában is volt benned ilyen kényelemszerető vonás.) Emiatt most bizony csökkent előttem a tekintélyed. S ezt is megírom: nár nem tisztellek és nem is szeretlek annyira. Mert haragszom Rád. De emiatt — és ezt nagyon jegyezd meg! — csökken tekintélyed dolgozó társaid, elvtársadd előtt is. Hiszen, ha nem olvasol újságot, hogyan udsz Te akkor választ adni kérdéseikre? Hogyan adsz Te választ például arra, ha megkérdezik Tőled, hogy: — Tóth elvtárs mondja már: mi a véleménye erről az új állványozási módszerről? Itt van az Észak- magyarország negyedik oldalán;;; Legfeljebb a vállad vonogatod és azt mondod mentegetőzve: — EjnyeMég nem olvastam;;; Éppen azt nem. De ez csak pillanatnyi kibúvó! Ezzel éppen olyan tájékozatlan maradtál, mint voltál. S ugyanígy — ha nem tájékozódsz rendszeresen: nem tudod például, hogy mi történt a francia választások óta, milyen nagyszerű munkasikereket érnek el a baroikai építők, vagy éppen a Ti kőműveseitek? Ha nem olvasod öl a legfontosabb párt- és kormányhatározatokat, akkor hogyan tudod megérteni munkád jelentőségét, célját és értelmét? Ha nem olvasol újságot, mit tudsz Te akkor a Téged körülvevő világról? Hogyan tudsz lépést tartani a mi — szinte gyorsvonati sebességgel fejlődő életünkkel? Sehogyan! A z újság olvasása nélkül vák vagy és süket. Csak tapogatódzol és előbb-utóbb lemaradsz mellőlünk. Az iskolában tanultakra nem támaszkodhatsz örökké. S ha nem olvasol újságot, ha nem bővíted is méreteidet, a munkát sem tudod elvégezni rendesen. Ahogyan magaddal az önművelődéssel szemben megalkuvó voltál — megalkuvó leszel munkával, a Rádbízott feladattal szemben is. Feletteseid egyszer csak úgy döntenek majd, hogy alacsonyabb munkakörbe helyeznek, amely elmaradt ismereteidnek, képességeidnek megfelel. És mégegy: Te párttag vagy. Egy év óta. Hát akkor bizonyára tudod azt is, hogy Neked, mint párttagnak, elsőrendű és egyik legfontosabb kötelességed az újság olvasása, a Te pártod lapjának rendszeres olvasása. Hiszen ebből tudod meg, hogy milyen terveket kovácsol párt, amelynek végrehajtásában Neked is részt kell venni. A párt lap jából ismered meg mások nagyszerű munkasikereit, módszereit s en nék a lapnak kell, hogy megírjad Te is a saját tapasztalataidat. 'T' ermészetesen nem arról van szó, hogy az újságból minden egyes A cikket, közleményt olvass el. Erre senki sem kötelez. Arról van szó, hogy azokat az írásokat tanulmányozd, amelyek a munkáddal ősz szefüggnek, s amelyek gyarapítják hiányos ismereteidet. Minden lap ban találsz ilyen cikket. És próbáld csak meg! Rendszeresen olvasd e ezeket, meglátod, mennyivel könnyebben érted meg munkád érteimé és mennyivel könnyebben tudod elvégezni a rádbízott feladatot és azt meglátod — saját magad is érzed majd —, milyen rosszul tetted, hogy eddig bele sem néztél a lapokba. Ne haragudj, hogy mindezt a nyilvánosság elé hoztam. De úgy hj szem, ez a kemény hangú, nyilvánosságra hozott bírálat hozzásegít majd ahhoz, hogy belásd hibádat. S mert rajtad kívül még sokan vannak ez zel így, a levél nemcsak Hozzád, hanem hozzájuk is szól. mindazokhoz akik elhanyagolják az újságolvasást. p emelem, mielőbb találkozhatunk s akkor alaposan „kibeszélgetjük M magunkat de addig is kérlek, írjál a szerkesztőségnek, írd meg hogy milyen új munkasikereket értetek el s hogy mik a Te személye terveid. Üdvözlök minden tiszapalkonyai építőt. Téged pedig ölel: ' ÓNODVÁRI MIKLÓS •••••»••••••••••••••••••ai0v|| d. . ' miközben hallgatdt aadl&ti, ja éietének tragédiáját, felzokog. Fejét keblére ejti. A védő megtörli gyöngyöző hóm lokát, orrára illeszti szemüvegéi, s így fejezi be a védőbeszédet: — Vadas Petemének nem volt joga ahhoz, hogy igazságot szolgál tasson. önmagának. Igazságot csak a Népköztársaság törvénye szolgáltathat. S erről a vádlott megfeledkezett akikor, amikor hirtelen indulatában kirobbant belőle az ősi ösztön, az elnyomók, kínzók, megalázók iránti gyűlölet, ami természetszerűleg vérében van társadalmunk minden olyan tagjának aki egykor maga is az elnyomottak, megkínzottak és megalázottak sokmilliós családjához tarW.ott. — Kétségtelen, Vadas Péterré súlyosan vétkezett. Mindegy, ki volt az áldozat, ölt — s ezzel törvénytelenül cselekedett! De nem kétséges, hogy bűnös volt az is, aki kihívta maga ellen az agykor gúzsbakötött indulatot, s megfeledkezett a szabad embereknek arról a világáról, amelyben éppoly töménytelen a jogtiprás, az ember meggyalázása és Jcisemmizése —, mint a gyilkolás! rokban a hét testvér szemét töri geti, egymáshoz simulnak, s szívi együtt lüktet a nyolcadikéval. Csi a férj szeme száraz. Ül és ma elé bámul. Köhécsel. Akkor se könnyezik, amikor a büntető í nács elnöke bejelenti a tanács í\ letét: Vadas Péternét emberö, sérJ — figyelembe véve a köri rnenyeket — háromévi börtönbü tetésre ítéli a törvény. Nem kön nyezik, csak lehúnyja a szemét szaporábban köhécsel. . S aztán, amikor Helén a hörte őr oldalán elhalad Péter melle összeér a tekintetük. S Helén < padt ajkai közül alig hallható sí togás tör elő: — Ne vess meg érte.. Pél kém, vigyázz magadra... gyóg meg..
