Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-04 / 30. szám
KZMKÄGY/VRORSZffi r Éljen 6t erösSfljéK n forrads'ml harcokban megetfzett hős szovjet néo 6s bölcs vezetője, a Szev.eiunid Kommunista Pártja 1 V« OR SOD-ABALU-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam. &». Srim \Q\ M P'ti l «M* * N.A. Bul«anyinnak. a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és Dwight D. Kisenhowernak, az Egyesült Államok elnökének üzenetváltása Mlsko’o. febrti ir 4 PKombat ^ _ Moszkva fTASZSZ) Mmt ismeretes, G. N. Zarubin, a Szovjetuniónak az Egyesült Alla- mofröen nm&dő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete január 25-én jelkereste Dwight t). Eisenhowert és átnyújtotta neki N. A. Dutgavyín- n&k, a szovjetunió Minisztertanácsa elnökének január 23-t üzenetét. Február 2-án G. N. Zarubin nagykövet felkereste John F. Dullest, az Egyesült Államok külügyminiszterét és átnyújtotta neki N. A. Bulga- nyínmk, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight D. Eisenhower hez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett új üzenetét. Az új Üzenet ez Egyesült Államok elnökének N. A. Bulganyin január 23‘1 üzenetére adott válaszával kapcsolatos. As alábbiakban közöljük az Egyesült Államok elnökének N. A. nulgmyin január 25-t üzenetére adott válaszát és azt az iH üzenetet, nmeim A. A. Bulganyin február 1-én intézett az Egyesült Államok elnőhé- nez. Elsenhower válnttzti N» A. Bulgiinyin jatiuir 23-IM üzenetére Tisztelt Elnök Űr! Köszönetét akarok mondani önnek Január 23-i levelééri, amelyet Zarubin nagykövet nyújtóit át nekem. Tüzetesen átgondoltam a levelet. Engedje meg. hogy először is megmondjam: valóban úgy vélem, a jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli, hogy minden állam, főként a nagyhatalmak törekedjenek u nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a nemzetközi bizalom és biztonság szilárdítására. A romboló erők növekedésének arányában szükségessé válik, hogy ne csak ezen erők ellenőrzésének megteremtésére és korlátozására törekedjünk, hanem arra is, hogy megszüntessük a meglevő antagonizmust, amely arra ^ ösztökélheti az embereket, hogy felhasználják ezeket az erőket. Biztosílha- tom önt, hogy az Egyesült Államok népei és politikai vezetői kivétel nélkül mindannyian ezt a szempontot követik. Meggyőződésem, hogy ezt a szempontot osztja a világ mindén népe és azokn k az embereknek, akikre politikai hatalmat bíztak, magasrendű kötelességük, hogy lépéseket tegyenek a népek egyetemes béketörekvése felé. Mint emlékezni méltóztatlk, nem egyszer hivatkoztam arra a rendkívül értékes pozitívumra, amelyet népeink történelmi barátsága nyújt nekünk. Mélységesen hiszem, hogy ezen az alapon jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni. Biztosíthatom önt, Elnök Űr arról, hogy nincsen a világon nép. amely az amerikai népnél Őszintébben szenteli magát a béke épülete felépítésének. Egész népünk arra törekszik, hogy végetvessen a nemzetközi helyzetben jelenleg meglévő feszültségnek és veszélyeknek. Valóban nincs olyan nemes tett, amelyet véghez ne vinnénk, ha meg volnánk győződve róla, hogy elősegíti az igazságos béke megteremtését az egész világon. Éppen ebből a szempontból tanulmányoztam azt a mostani javaslatát, hogy a jelen pillanatban a béke ügyét szolgálná, ha országaink húsz évre szőlő barátsági és együttműködési ^szerződést kötnének. Először is megjegyzem, hogy országainkat mér egymáshoz fűzi egy ünnepélyes szerződés: az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. A szerződés, amelyet ön most javasol, három fő cikkelyből állana. Megjegyzem azt is. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében kötött szerződésünk szabatos kikötései mindhárom cikkelyt magukban foglalják. Az ön tervezetének első cikkelye arra kötelezné a két országot, hogy fejlessze népeink baráti kapcsolatait az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nőm avatkozás alapján. Mint a/ Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai, vállaltuk, hogy ezen a szervezeten keresztül »fejlesztjük a nemzetek közötti baráti kapcsolatokat a? egyenjogúság és a népek Önrendelkezése elvének tlszteletbenfartása alapján-«. Az ön által javasolt szerződés második cikkelye arra kötelezne bennünket, hogy csakis békés eszközökkel oldjuk meg nemzetközi vitáinkat. Ez olyan kötelezettség, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 2. és 3. cikkelye értelmében hárul országainkra. Az ugyanis kimondja, hogv *a tagok kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel rendezni-«. A 3. cikkely arra kötelezne bennünket, hogy gazdasági, kulturális és tudományos téren szilárdítsuk az együttműködést. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának IX. fejezeté, amely a »nemzetközi gazdasági és szociális együttműködésiről szól. felhív bennünket, hogy munkálkodjunk »a nemzetközi gazdasági, szociális, egészségügyi és rokonfelada tok megoldásán« és »nemzetközi kulturális és nevelésügyi együttműködésre« ösztönöz bennünket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya ünnepélyes szerződés az ön országa és az én országom között. Sok ország közti szerződés ez. Ezen országok mindegyike szerződéses kapcsolatban van velünk és az ősz- sres többi országgal és mindegyiküknek érdeke az egész világ békéje. Az amerikai nép őszintén segíteni kíván abban, hogy ezen alapokmány céljai meg valósi d j anak. Az alapokmány szavai azonban nem hárították el a nemzetközi feszültség fennálló állapotát. Hogyan remélhetnék, hogy a fennálló helyzet kijavítható pusztán e szavaknak kétoldalú megállapodás formájában történő megismétlésével. Azt kérdem magamtól, nem okozna-e kárt b béke ügyének a szerződéskötési eljárás, amelyhez most újból és ezúttal csupán kétoldali alapon folyamodnánk, azáltal, hogy olyan illúziqt kelt, mintha egy tollvonással olyan eredmény. volna elérhető. amely a valóságban csakis magának a szellemnek megváltozásával érhető el. Az államok közti barátságos együttműködés nemcsak a szerződésben foglalt ígéretektől, hanem az érdekelt államok kormányait eltöltő szellemtől és tényleges akcióiktól is függ. * Éppen az ilyen szellem és ilyen akció megteremtése reményében mentem el tavaly júliusban Genf be. Ez a lépés az amerikai történelem békés éveiben példa nélkül éli. Bár sokan kételkedtek abban, hogy ez a küldetés valóban valamilyen hasz nos célt szolgál, én úgy véltem: hogy a fennálló helyzet annyira komoly, hogy nem lehetett a javulás semmi féle esélyét sem elhanyagolni, bármennyire jelentéktelen esély volt is ez. Genfben ön azonos nézeteket és törekvéseket fejezett ki. Őszintén reméltem, hogy az Önnel, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság kormányfőjével folytatott tanácskozás eredményeként megjavulnak a nemzetközi kapcsolatok, különösen az ott képviselt négy ország között, azokat a különleges problémákat illetően, amelyek miatt a négy országra különös felelősség hárul. Sajnos, az amerikai népnek arra a szomorú következtetésre kellett jutnia, hogy az értekezletünket követő események nem igazolták e reményeket. Engedje meg, hogy röviden emlékeztessem Önt a legutóbbi események történetére. Genfben azt az utasítást adtuk külügyminisztereinknek, hogy hathatós intézkedéseket dolgozzanak ki három konkrét kérdés megoldására. Az első ilyen kérdés az európai biztonság és Németország problémája volt. Határozottan megegyeztünk abban, hogy a német kérdés rendezését és Németországnak szabad választások útján történő újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel Összhangban kell végrehajtani. Azonban a három nyugati hatalom által Németország újraegyesítése és az európai biztonság kérdésében előterjesztett építő jellegű javaslatok ellenére az Ön kormánya úgy vélte, hogy jelenleg nem fontolhat meg semminő olyan javaslatot, amely Németországnak szabad választások útján való egvesítését érinti. dést megvitattuk, azon reményben terjesztettem be a »nyílt égre« vonatkozó javaslatomat, hogy valóban tehetünk valami olyant, amivel meggyőzzük a világot: nincsenek agresszív céljaink egymás ellen. Az Ön kormánya azonban a külügyminiszteri értekezleten elvetette e javaslatot. A harmadik kérdés a Kelet és á Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése volt. A nyugati hatalmak miniszterei számos konkrét intézkedést javasoltak a szorosabb kapcsolatok és a jobb kölcsönös megértés megteremtésére. az ön kormánya ezeknek egyikét sem fogadta el. E tény ebenere az utóbbi időben, mint ön rámutat, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bizonyos javulás állt be. ■Ros^nbbodós ezután azért követ kezett be. mert szemünkben úgy tűnt, hoRv az ön kormánya a világ különböző területein olyan irányvonal követésébe kezdett, amely a történelmi nemzetközi vitákban benne rejlő gyűlölet és eöens^seske- '*és fokozásával növeli a feszültséget. Osztozom a?, ön arra vonatkozó meg- kötődésében, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása ha- ’aszthatatlanul szükséges. Azt azonban ami számunkra űgv tűnik, hóm* az Ön kormányának szándéka e térik leteken, őszintén szólva népünknek nehéz összeegyeztetnie az Ön leien* légi szavaival, azokkal a szavakkal «melyek olv helvesen banrsúhmvs^k. hogv kormányaink különös felelősségei tartoznak a nemzetközi fe- szültság csökkentéséért és az államok közti bizalom és együttműködés elmélyítéséért. Kizárólag azért érintem a múlt év történetét, hogy nagyobb siker kilátásával vázolhassuk jövőnket. Országunk baráti jobbot nyújt mindazoknak. akik Őszintén szorítanák meg azt. Gyakran mondtam és úiból ismétlem: nincs semmi, amit ne tennénk meg az egész világ igazságos békéje előmozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak. Gondolja el Elnök Űr. milyen hatalmas változás történnék, nem Csupán a mi kapcsolatainkban, hanem az egész világon is, ha haladéktalanul intézkedéseket foganatosítanánk Németország szabod újraegyesítésére a biztonság keretein belül; ha telie- sítenők a háború alatt tett ígéretünket; tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy megválaszthassák azt a kormány formát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket tennénk országainknak a felügyelet számára történő olyan kölcsönös megnyitására, hogy a váratlan támadás lehefl Magyar Dolgozón Pártja Központi Vezetőségének támfala K. J. Vcrostlov elv'ársftoz Kliment Jefrcmovics Vorosllov Elvtársnak, Moszkva. Kedves Vorosllov Elvtársi A Magyar Dolgozók Pártja és az egész dolgozó magyar nép nevében forró szeretettet kösröntjük Ont. Lenin és Sztálin hűséges harcostár-» sót, a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló vezetőjél 75. szü-« letésnapja alkalmából. ön drága Vorosllov F.lvtár* egész életéi a munkásosztály és az eH nyomott dolgozók felszabadításáért, a szocializmus felépítéséért es a kom-» műn ist a társadalom létrehozásáért folytatott harcnak szentelte,s elévül-« hetetlen érdemeivel nemcsak a szovjet nép. de az esjesz haladó emberis ség őszinte megbecsülését és forró szeretetét vívta ki. Pártunk és dolgozó népünk soha el nem múló hálával emlékezik! meg e napon arról a felbecstUhetet‘en segítségről, amelyet a felsia- heditHs idánl nehéz években a Szov I elun ló Kommunista Pártió, a szovjet kormány és személyesen ön nyújtott, szeretett Vorosllov Elvtárs ha-1 zánk felemelkedéséhez és boldogulásához, ön, drága Vorosilov Elvtárs sikeres munkájával, a szabadságszerető magyar nép Iránt tanúsított megértő rokonszenvével örökké bevéste nevét dolgozó népünk szívébe* hazánk történelmébe. Pártunk és orszá’nmk egész dolgozó népe forró szeretettel gon-» dől önre és tiszta sz'vből kíván önnek Jó egészséget, hogy még hosszú esztendőkön keresztül alkotóerejének leijében munkálkodjék tovább példaképünk és nasrv barátunk, a Szovíetunló további felvlrágozts.** fásáért, a népek közötti baráti kapcsolatok elmélyítéséért, a világ bé-* kéjének megőrzéséért, a kommunizmus nagy Ügyének diadaláért. Forró kommunista üdvözlettel: . A MAGVAK DOLGOZÓK PARTJA! KÖZPONTI VEZETŐSÉGE * Dolli István e’viárs távirata K. J. Vorosi’ov elvtársho? K. J. Vorosllov Elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke Moszkva. Engedje meg Elnök Elvtárs, hogy 75. születésnapja alkalmából * gyár nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa s a magam neve-» ben szívből jövő szerencsekívánatal mat fejezzem ki. Önt ezen a napon, kedves Vorosllov Elvtárs, a magyar nép, mini szeretett barátját köszönti, akinek őszinte jóindulatáról és önzetlen se*» gítőkészscgéről meggyőződött a felszabadulást követő, mcgpróbáJtfttá** sokkal teli időben. A magyar nép Jól tudja, hogy önnek elévülhetetlen érdemei vannak a szovjet és a magyar népet összefűző megbonthatatlan barátság és szoros szövetség kialakításában. Szí kérd meggyőződésünk, hogy ez aőbarátság és szövetség, amely a fúagyar nép szabadságának, függetlenségé*» nek és felemelkedésének lcgfontosa bb biztosítéka, a jövőben is szüntelenül erősödni fog. Az egész magyar nép érzéseit tol mácsolva, szívből kívánom, hogy még sók-Sök éven át erőben, egészségben munkálkodjék a Szovjetunió-» nak és népeinek felvirágoztatásán, a népek közötti barátság és együtt« működés fejlesztésében, a tartós bé ke biztosításán. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke« tősége megszűnjek, s ha a fegyverzet csökkentése gyakorlatilag megvalósíthatóvá válnék azzal, hegy a felszabadult termelőerőket az emberiség életkörülményeinek megjavítására használják fel. Gondolja el ezenkívül azt is, hogy a felhalmozódott bizalmatlanság és félreértés eltűnnék, ha népeink szabad hír-, tájékoztatás, látogatás és eszmecserét folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek azon végcélok, amelyekhez országom hű marad s amelyek felé bármely pillanatban készek vagyunk haladni a megbékél lés szellemében. Az ön levele alap* fán remélhetem — hogy ön szintén e nemes céloknak szenteli magát* Várom, az ön nézeteinek további kifejezését, őszinte híve; D. Dlctgt Eisenhower 1956. január 27. NYIKOLAJ A. BULGANYIN őexcellenciájának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsn elnökének, Moszkva N* A. Ilulganyin válás*« Eisenhower elnök január 27-lkfi üzenetére Tisztelt Elnök Url Január 27-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kellett keltenie bennem azoknak az Őszinte és nyílt beszélgetéseknek emlékét;, amelyeket ml és kollégáink félcsz-teíndővel ezelőtt Genfben folytattunk. Ha különböző álláspontokon vagyunk is, az ilyen viták, amennyiben jóakarat és az egymás megértéire irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom szilárdulását, baráti kapcsolatok keletkezését. Örömet okozott nekem, hogy ön egy tért azzal, hogy a mostani nemzetközi helyzet megköveteli minden államtól és elsősorban a béke és a népek biztonsága szavatolásáért; különösen felelős nagyhatalmaktól, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek elő tudják segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bizalom és együttműködés szilárdulását. Megelégedésemre szolgált, hogy Ön egyetért azzal, hogy a népeink közti történelmi barátság Olyan alapot nyújt, amelyen jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni országaink között. Minthogy ez az alap megvan, én és kollegáim nem sokkal azután, hn«v népeimk az új esztendőt rfiegöcipelték, elhatároztuk, javasoljuk ÖnI nek. gondoljuk át együtt azokat n konkrét lépéseket, amelyek lehetővé tennék az országaink közti kapcsolataik lényeges megjavításét. Érmek sorén szem előtt tartottuk, hogy az egész világ békéjének sorsa nagy mértékben attól függ, hogyan alakulnak kapcsolataink. Úgy véltük és úgy véljük, hogy eljött az*, ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésének. Ez fontos lépés lenne a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésében és egyben elősegítené a kapcsolatok megjavítását az Önök és a mi barátaink között a nemzetközi porondon. Csak sajnálhatjuk, hogy Javaslatunk nem talált kedvező fogadtatásra. Amennyi re megérthettem, Önt az zavarja, hogy az általunk javasolt szerződéstervezet bizonyos mértékben ismétli az ENSZ alapokmányénak bizonyos kikötéseit. Ez a körülmény azonban, úgy hisszük, nemhogy nem akadályozza, hanem ellenkezőleg, kedvez a szerződés megkötésének. Az ENSZ alapokmányának megléte egyáltalán mm zárja ki a szervezet tagjai közti, az alapokmány elvein alapuló kétoldalú szerződések kötésének lehetőségét. Hiszen az ENSZ alapokmánya egyenesen kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak meg kell teremteniük „azokat a feltéteteket. amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, va- lamint a nemzetköz! jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenn tartható'*. Az Egyesült Államok, éppúgy, mint sok más állam, az ENSZ megalakulása után számus két- valamint sokoldalú szerződést és megállapodást írt ala. Ennek kapcsán sohasem von« ták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknak azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megállapodást kössenek, amely szabályozza más országokhoz fűződő kapcsolataikat. Feltétlenül tekintetbe kell venni azt is. hogy az EN52 alapokmánya nem lehet elég hatékony, ha a világ két legnagyobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Államok —* nem rendezi kapcsolatait. A/, alapokmány hatékonyabb lei-rét abban az esetben, ha e két ország együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tűzött célok elérésében.- t’gy gondolom, hogy ön egyetért ezzel. Amennyiben megérthettem, önben némi kétséget ébreszt az a körülmény, hogy „kétoldalú“ ««érződé» kötését javasoljuk, míg ez ENS3 alapokmánya „sok ország közti szerződés-'. Ön egyetért szón ban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Mi viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni mis állomokká'!, köztük Ang- (i oly tatás a Z. oldalon.)
