Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-29 / 51. szám
Szemtan I956u február 29. iSZAKMAGYARORSZAU Részletek a Szov jetunióban járt mezőgazdasági küldöttek beszélgetéséből 3 TÁVIRAT A Lenin Kohászati Müvek dolgozóinak Mi, az Ózdi Kohászati Üzemek kommunistáinak küldöttei pártértekezleten értékeltük az elmúlt két év alatt végzett munkánkat. Megállapítottuk, hogy különösen a Központi Vezetőség márciusi határozata után értünk el eredményeket, sikerült leküzdeni a szocializmus építése szempontjából káros jobboldali nézeteket. Ezek felszámolásával emelkedett a termelékenység, fokozódtak eredményeink. Vállalásainkat 5.8 százalékkal túlteljesítettük, 8.6 százalékkal emeltük a termelékenységet, december 11-re teljesítettük éves tervünket. Sikereink azonban nem tettek el- bizakodottá bennünket, tovább küzdünk a meglévő hibák felszámolás sáért, azért, hogy 1956-ban még jobb eredményeket érjünk el. Politikai munkánk megjavításával fokozni akarjuk termelésünket* 1956. évi vállalásunkban megfogadtuk, hogy az elmúlt évhez viszonyítva 2 százalékkal növeljük a termelékenységet, 33 millió forinttal csökkent-, jük az önköltséget, december 24-re teljesítjük éves tervünket. Nyers- vasból 1000 tonnát, martinacélból 2000 tonnát, hengereltáruból pedig 11.000 tonnát adunk terven felül. A gazdasági és politikai munka megjavításával egyidőben jobban gondoskodunk dolgozóinkról. 1956-ban 1000 személyes üzemi konyhát, Szilvásváradon kétszer 40 személyes gyermek- üdülőt építünk. A nyár folyamán 900 munkásgyermeket fogunk üdültetek Tudjuk, hogy a Lenin Kohászati Művek dolgozói is lelkes vállalásokat tettek az éves terv határidő előtti teljesítésére. Hagyományaink szerint versenyezzünk hát, melyik gyár kommunistái lelkesítik jobb munkára a gyár kollektíváját, ki járul hozzá több, jobb, olcsóbb áruval a népünk jólétét szolgáló, a szocializmus alapjainak lerakását biztosító második ötéves terv teljesítéséhez, békénk védelméhez. Lángoljon fel újra Özd és Diósgyőr nagymultú párosversenye, a megye két legnagyobb kohászati üzemének neves vetélkedése. A verseny győztese az lesz, aki a tervet minden részletében maradéktalanul teljesíti« Köszöntsük új nagyszerű eredményekkel a megyei pártértekezletet.) hazánk felszabadulásának 11. évfordulóját. AZ ÓZDI NAGYÜZEMI PÁRTÉRTEKEZLET RÉSZTVEVŐ^ Válasz a kohász ehtársak felhívására A magyar-szovjet mezőgazdasági Ülét előestéjén baráti beszélgetésre (gyűltek össze megyénk mezőgazdaságának a Szovjetunióban járt küldöttei. 'Néhányat! itt, a Magyar-Szovjet Társaság megyei központjában találkoztak először azóta, hogy együtt járták a Szovjetunió gyönyörű vidékeit, együtt csodálták a kolhozok munkáját, eredményeit, s mélyen a tudatukba vésték mindent, aminek itthon hasznát vehetik. S amint a 'beszélgetésből kiderült, néhány helyen valóban nagy hasznát is vettük?. De a hiba az, hogy nem mindenütt, hanem csak néhány helyen. Ezzel kezdték a beszélgetést is. Darmos elvtárs, a MSZT megyei titkára maga is járt a Szovjetunióban. Sóikat tapasztalt, sokat tanult. A beszélgetés elején kijelentette, hogy a kint járt elvtársak egyike- másika keveset tett a szovjet módszerek alkalmazásáért. Itt vannak például az olyan agrotechnikai eljárások, mint a keresztsoros, négyzetes vetés, a füves vetésforgó, a mesterséges borjuneve- lés, a mesterséges megtermékenyítés. Alig néhány termelőszövetkezetben, gépállomáson került sor arra, hogy sikeresen alkalmazzák valamelyiket. Pedig azt az ittlévők valamennyien tapasztalhatták a kolhozokban, hogy mit érnék ezek a módszerek. Igen jók például a kolhozvezetés módszerei — s itt mindjárt elmondott egy esetet: — Beszélgettem Bjelorusszia egyik kolhozának elnökével. Az volt az első kérdésem, mi a jellemző a jó kolhozelnökre? A válasz ez volt: „Az elnökre? — Hát elsőben is mindig élőbb legyen talpon, mint a tagság. — Azután legyen mindig józan és alakítson ki jó kollektívát.1’ — Megszívlelte-e ezt minden termelőszövetkezeti elnökünk? Nem mondhatnánk. S ebben hibásak vagyunk mi is, mert nem úgy továbbítottuk a tapasztalatokat, ahogy 'kellett volna. A beszélgetésbe bekapcsolódott a megjelentek mindegyike. Egy-egy olyan módszert említettek meg, amelyet otthon megvalósítottak. Gsugány József elv társ, a taktabáji Béke Termelőszövetkezet elnöke még az első küldöttséggel, még mint egyéni paraszt járt kint. Újra felelevenítette milyen tapasztalatokat szerzett. — Először meglepett a szovjet emberék magabiztossága, de azután amikor végignéztem néhány kubáni kolhozgazdaságot, megértettem ennek alapját, gazdagabbnát-gazdagabb nagyüzemi gazdaságok munkáját, munkamódszereit tanulmányoztuk. De voltunk olyan kolhozban is, amelyik akkor még gyengébb volt a többinél. Persze megkérdeztük, mi a különbség oka. S a választ sohse felejtem el: „Az ok, elvtársak, a vezetésben van. íme ebben a kolhozban a tagság és a vezetőség kétfelé húzott, egymást váltották az elnökök. hát nem is fejlődhettek úgy, mint kellett volna.11 Azután azokról az eredményekről beszélt, amelyek alapja a szovjet tapasztalatok hasznosítása volt. —* Mikor hazajöttem, mindjárt! megalakítottuk a termelőszövetkezetet. Egyik első dolgunk volt, hogy 'kísérleti parcellákat létesítettünk, ahol a m: viszonyainkat figyelembevéve alkalmaztuk a szovjet módszereket. Ma már el se tűmé a tagság, ha a vezetőség nem alkalmazná például a fej trágyázást és a többi hasonló szovjet agrotechnikai eljárást. Ez érthető is, hiszen 1953-ban 27 forintot, 1954-ben 40 forintot, tavaly peNem múlik el olyan este, hogy megyénk valamelyik termelőszövetkezetében ne foglalkozna a tsz tagok közgyűlése egy-két felvételi kérelem tárgyalásával. Az elmúlt héten újabb 262 borsodi dolgozó paraszt választotta a felemelkedés útját. Összesen 745 hold földterületet vittek be magukkal a nagyüzemi közös gazdaságokba. A legtöbb új taggal a megyaszöi Béke Termelőszövetkezet erősödött, ahová 27 dolgozó paraszt 78 hold földterülettel kérte felvételét. A he- jőpapi Petőfi Termelőszövetkezet 24 család 26 tagjával erősödött és földterületük 120 holddal növekedett. A keszhyéteni Béke Termelőszövetkezetbe 105 hold földterülettel 21 dolgozó parasztot vettek fel a taAz MTH 116. számú diósgyőri vasipari intézete, a 305. számú várpalotai vájártanuló intézet és a 601. számú makói traktoros gépészképző intézet ipari tanulói — mind az elmúlt tanév versenyének első helyezettjei, a Minisztertanács és a DISZ Központi Vezetőség vándorzászlóinak őrzői — április 4. tiszteletére versenyre hívják az ország valamennyi ipari tanulóját. A 116. számú diósgyőri vasipari ta- nulóintézef másodéves szakmunkás- vizsgára készülő kohásztanulói vállalták, hogy hazánk felszabadulásának ünnepére már a felnőtt szakmunkások normáját teljesítik. Vállalták, hogy április 4-ig a martinásztanulók 8, az olvasztárok 8, a henge- részforrasztók 6 önálló műszakot tardig már 55 forintot ért nálunk egy munkaegység, azért, mert egyre jobban, egyre többet termelünk. Azután Csugány elvtárs is beismerte, hogy bizony más tsz-ben ő se beszélt még ezekről a módszerekről, dehát nem kérte rá senki. Hasonló volt a többi hozzászóló véleménye is. Ki-ki elmondta tapasztalatait a szovjet termelési módszerekről. Beszéltek az Alma-Ata környéki 3—4 kilogrammos szőlőfürtökről, a búzáról, amely nem pergeti a szemet, azután a kolhozok gazdagságáról, a napközi otthonokról, színházakról, kolhoz-zenekarokról és a gazdag kolhozcsaládokról. Búcsúzáskor abban egyeztek meg, hogy most a magyar-szovjet mezőgazda- sági hét keretében előadásokon számolnak be a községek dolgozói előtt a Szovjetunióban szerzett élményeikről, ezután sokkal többet tesznek annak érdekében, hogy népszerűsítsék az élenjáró szovjet módszereket. gok sorába. A taktaharkányí Alkotmány Tsz 12, a kácsi Uj Barázda Tsz. 5, a négyesi Uj Barázda Tsz 21, a nyomári Remény Tsz 4 és a jár- dánházai Uj Élet Tsz ugyancsak 4 új taggal erősödött. Kácson és Nyomáron főleg középparasztok kérték felvételüket a tsz-be. Az elmúlt héten több borsodi községben alakult újabb tsz. előkészítő bizottság is. Forró községben 16 tagja van már az előkészítő bizottságnak, s földterületük meghaladja a 100 holdat. Nyéstán 8 taggal, Rá- sonysápberencsen pedig 11 taggal alakult új tsz előkészítő bizottság. Megyénkben összesen 53 tsz. előkészítő bizottság működik már. Az előkészítő bizottságok tagjainak száma 393, földterületük 2388 hold. tanak, amelyeken maguk kezelik a : kohókat, a martin-kemencéket, a hengersorokat. Az önálló műszakokon másfélmillió forint értékű árut termelnek. A 305. számú intézet vájártanulói azt ígérték, hogy április 4-ig az előírt 2962 tonna helyett 3400 tonna szenet termelnek. A kitermelt szén megengedett 0.5 százalékos palatartalmát 0.2 százalékra csökkentik. Munkájuk során 30 kilo robbanószert, 430 bányafát és 825 deszkát takarítanak meg. A 601. számú traktoros-gépész- képző intézet tanulói megfogadták, hogy április 4-ig előkészítik az intézet erő- és munkagépeit a nyári munkákra, s megyei bemutatót rendeznek a négyzetbe vetésről. Mi, borsodi bányászok, teljes 'mértékben átevezzük felelősségünket a tervek teljesítéséért, a kohászok munkájának segítéséért. Ez a felelősség a váratlanul szigorú tél napjaiban még fokozódott, hiszen emelkedett az iskolák, a kórházak, a közlekedés és a lakosság szénszükséglete, emellett több szenet kértek tőlünk az ipari üzemek dolgozói, elsősorban a kohászok. A megnövekedett szénigényeket ki kell elégítenünk úgy, hogy ez sem, a gyáriparban, sem• pedig a közlekedésben ne okozzon fennakadást. A hideg idő nagyon sok akadályt gördít a folyamatos termelés elé. Szállítóaknáink erősen eljegesedtekv külszíni szállítógépeink állandóan lefagynak. A meddőhányókon a csillébe befagyott vizes meddő ürítése a legmegfeszítettebb munkát igényli a szállítás dolgozóitól. Az osztályozők gépi berendezései a megfagyott, vizes szenet csak előmelegítés után tudják osztályozni. Azokat az akadályokat, amelyeknek leküzdése kizárólag tőlünk függ, elhárítottuk. és így januári tervünket túlteljesítettük. Vannak azonban tőlünk független nehézségek, amelyeknek megoldáséhoz a kohász elvtársak segítsége szükséges. Januárban a perecesi, a diósgyőri és a lyukói bányák mintegy 1500 tonna szénnel adtak kevesebbet, mint amennyit termők előír. A MÁV ezeket az üzemeket nem tudta kellő számú vasúti kocsinál ellátni. A rossz kocsiellátás idézte elő, hogy a Lenin Kohászati Művék genemtorüzeme sokszor nem tudta a szenei fogadni. Előfordult, hogy a generátorüzemnél a szénnel telt szerelvények kiürítése létszám- hiány miatt lassú ütemben folyt. A szerelvények állásideje ezért erősen megnövekedett, így a MÁV perecesi üzeménél kocsihiány mutatkozott^ Anna- és Mártábányán kocsi hid* nyában heteken keresztül az üzem-* téren hevert mintegy 250—300 ton* na szén. Februárban sem javult a. helyzet* sőt újabb akadály merült fel. Már* tabánya lejtős-aknájában januárban vízbetörés volt. A víztelenítési és javítási munkálatok február 5-évél befejeződtek, de az üzem ezután sem tudta tervét teljesíteni, mert kocsi* forgalmát a LÁEV kisvasút rend* szertelenül bonyolította le. Február 12-én például a bánya lé órán ke-* resztül nem kapott üres kocsit. Az osztjályozói széntáróló bunkerek megtöltése után az üzem teljes égé* szében leállt, ami mintegy 500 ton* na széntől fosztotta meg népgazda* Ságunkat. A LÁEV kisvasút ládi rakodóié* rén a MÁV kocsikba való átrakást a Lenin Kohászati Művek központi mkodóüzeme végzi. Az üzem sok* szór létszámhiány miatt és normál* nyomtávú MÁV kocsik hiányában nem tudta feladatát teljesítenU Nincs megoldva az átürítés az éj* szakai műszakon sem, igy élőfordük hogy a kisvasút mozdonyai reggel üres vagonok nélkül érkeznek Már* tabányára. TJgy érezzük, kedves kohász elv- társak, hogy ezeken* a hibákon szer* vezettebb munkával könnyen tudtok segíteni. Mi nem alkarunk méltatlanok lenni a Ti bizalmatokra, hiszen ?gy a célunk: a szocializmus építé* se, a második ötéves terv célkitü* zéseinek maradéktalan végrehajtása. A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói. Egv hét alatt 262 borsodi dolgozó paraszt választotta a fe'emeikedés útiát A Minisztertanács és a DISZ Központi Vezetőségének vándorzászlajával kitüntetett MTH intézetek felhívása az ipari tanulókhoz Az új p<ár tveze tőségek munkastílusáról Adjunk pártmegbízatást a párt tagjainak Megyénkben a vezetőségvá- 3iasztő taggyűlések, a pártértekezletek az egyre javuló pártmunkától tették függővé az 1956-os év gazdasági feladatainak sikeres végrehajtását. Ezek az értekezletek valamennyi pártmunkásnak, pártvezetőnek, de egyszerű párttagnak is felhívták á figyelmét arra, hogy: csak a párttagok aktivitása, tevékeny alkotómunkája az egyedüli biztosítéka annak, hogy a párt és a dolgozó nép előtt álló legfontosabb politikai és gazdasági feladatokat sikeresen tudjuk végrehajtani. Miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy a kommunisták élnek-e a Szervezeti Szabályzatban rögzített jogaikkal, s ugyanakkor teljesítik-e kötelességeiket? Arról van szó, hogy Borsod iparának termelékenységemelkedését elsősorban a meglevő gépi berendezések jobb kihasználásával, a technika fejlesztésével, az újítómozgalom növekedésével érjük el. Arról van szó, hogy növeljük a mezőgazdaság terméshozamát — elsősorban a termelőszövetkezetek fejlesztése 'útján. Éppen ezért a párt nem nélkülözheti egyetlen tagjának tevékeny, aktív m;unkáját sem, mert a feladatók végrehajtása komoly nehézségeket tá,maszt a dolgozók elé, amelyek leküzdését — mint annyiszor — most is csak a kommunisták segítségével képes sikeresen megoldani. A Dimávag Gépgyár pártértekezletén a pártbizottság beszámolója önkritikusan feltárta, hogy a gyárban még igen sok olyan párttag van, akinek nincs párí- megbizatása. A pártértekezlet helyesen utasította a pártbizottságot és az alapszervezetek vezetőségét, hogy a legrövidebb időn belül gondoskodjon róla, hogy a kommunisták valamennyien tevékenyen résztvegyenék az alapszervezetek munkájában. Erre nemcsak a Szervezeti Szabályzat kötelezi az elvtársakat, hanem a megyei párt- bizottságnak az intézkedési terve is, amely előírja: a pártbizottságoknak, alapszervezeti vezetőségeknek arra kell tör&kedniök, hogy minden párttag kapjon pártmeg- bizatást, hogy minden párttag aktívan és tevékenyen kivegye részét a párt és a dolgozó nép előtt álló feladatok elvégzéséből. A Lenin Kohászati Művek pártértekezletén, de ugyanígy más értekezleten és vezetőségválasztó taggyűléseken 5s megállapíthattuk: még mindig igen sok az olyan párttag, akinek nincs semmilyenféle pártmegbizatása, akinek a párthoz való tartozását csupán a párttagsági könyvecskéje és a befizetett tagsági díja bizonyítja. Ezzel szemben sok az olyan elvtárs, akinek tíz — sőt ennél is több pártmegbizatása, pártfeladata is van. . Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy párttagjaink egyrészénél még mindig fellelihető a passzivitás, a munka elől való elhúzódás. Hogy a párt tagjai között még ma is találkozhatunk! ilyen nézetekkel, ezért elsősorban a pártszervezetek vezetői okolhatók, akik ugyan sok esetben meghallgatják a dolgozók kritikai megjegyzéseit és javaslatait, de azok megvalósítása érdekében vajmi keveset tesznek! A megyénkben megtartott vezetőségválasztó taggyűléseken sokszáz elvtárs mondott őszinte bírálatot a párt és a gazdasági vezetők munkájáról és ugyanakkor helyes javaslatokat tettek. Sajnos, e kritikai megjegyzések nagyrésze — annak ellenére, hogy már jó néhány hét élteit — még ma is csak megjegyzés! E kritikát feltétlenül meg kell szívlelnie az Ózdi Kohászati Üzemek pártbizottságának és a borsodnádasdi elvtársaknak is. A vezetőségválasztó taggyűléseken és pártértekezleteken elhangzott felszólalások arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy: teremtsük meg a párt, a közösség számára végzett társadalmi munka becsületét! Igen kevés példát tudnánk rá felsorolni, hogy a pártvezetőségek a taggyűléseken a kiváló aktivistákat, társadalmi munkásokat példaképül állították volna az egész párttagság elé, de annál több olyan esetet ismerünk, ahol az aktivisták munkáját csak bírálják. Rendjén is volna ez, ha megfelelő segítséget is nyújtanának nekik, de úgy csak kedvüket szegik; A vezetőségválasztó taggyűléseken elhangzott kritikai megjegyzések arra is rávilágítottak, hogy: a pártmunka iránti közömbösségnek égyik oka a pártvezetőség helytelen magatartása is, amely naga sem törődik eléggé a párttagság aktivizálásával. A legtöbb helyen arra hivatkoznak, hogy „nagyon nehéz?1 minden párttagnak pártmegbizatást adni. Az ilyen felfogás arról tanúskodik, hogy az al£pszervezet vezetősége szűklátókörűén dolgozik, nem ismeri az üzem, a község, a tsz, a hivatal munkáját, annak feladatát. Nem látja világosan: a politikai munkának és a termelésnek számtalan olyan területe van, ahol égetően szükség van a párttagok példamutató munkájára, aktív, alkotó tevékenységére. A diósgyőri martinban e feladatot igen ügyesen oldották meg. Egyes elvtársakat az acél minőségének ellenőrzésével, másokat a takarékossággal, de jócskán akadtak olyanok is, akiket az újítómozgalom patronálásával, annak számszerű és. minőségi eredményeinek növelésével bíztak meg. S hogy ez mennyire helyes volt, azt igazolják a termelési eredmények is. A sikert látva ma már sok pártonkívüli elvtársat is bevonnak a munkába. S ami hasznos Diósgyőrben a martinban, az hasznos megyénk minden ipari üzemében, bányájában, községében, állami gazdaságában, tsz-ében és hivatalában is. Csupán az szükséges hozzá, hogy a pártalapszervezet vezetősége felmérje erejét, a gazdasági feladatokat, s elbeszélgessen a párttagokkal, s véleményük kikelése alapján adjon nékik párt- megbízatást. A lezajlott • vezetőségválasztó taggyűlések felhívják' a pártvezetőségek figyelmét a tagjelöltekkel való fokozott foglalkozásra is. Ennek egyik formája a pártmegbiza- tás, a társadalmi munkába való bevonás. Hiszen fejlődésüket, a párthoz való hűségüket így lehet a legjobban lemérni: hogyan hajt* jak végre a párttól kapott megbízatást, milyen felelősséget éreznek elvégzett munkájukért. Az ózdi gyárban az elmúlt évben bizony nem sokat törődtek a tagjelöltekkel. Ezen az elvtársak ebben az évben úgy kívánnak változtatni* hogy fokozottabban bevonják a munkába a tagjelölteket. így helyes, hiszen pártunk azt tanítja,*, hogy: a párttagok csak a termelési és társadalmi munkában kovácso* lódhatnak leninistákká, bátor har* cosakká, kiváló munkásokká. A párt me& bízat ásóknak persze csak akkor van nagy erejük. s akkor segítik a párttagok és tagjelöltek, de a pártonkívü- liek fejlődését is, ha a pártvezetőségek tagjai ellenőrzik is azok végrehajtását s menetközben segítséget nyújtanak hozzá. Ha az elvtársák azt látják, hogy munkájuk fontos a párt számára és annak elvégzését számon is kérik tőlük, akkor nagyobb kedvvel, több felelősséggel végzik majd a reájuk bízott f eladatokat. Az 1956-os év gazdasági tervei nagy feladatot rónak a dolgozókra és a pártalapszervezetekre egyaránt. E feladatnak a pártalapszervezet csak akkor tud majd eleget tenni, ha biztosítja a párttagok tevékeny részvételét a pártmunkában. a gazdasági feladatok sikeres végrehajtásában. Ezérí az új pártvezetőségek bátran bízzanak meg minden elvtársat — ereje nek és tudásának megfelelően pártmunkával!
