Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
GSZAKMAGYáRORSKáO Szerda, 1956. február IIM szentesztiiségének üdvözlő távirata a MUOSZ-to? a magyar sajtó napja alkalmából A magyar sajtó napja alkalmából a Pravda szerkesztősége az alábbi táviratot küldte a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez: ifA magyar sajtó ünnepe alkalmából a Pravda szerkesztősége meleg szeretettel köszönti a népi Magyarország sajtiját, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével a szocializmus építéséért, a béke biztosításáért és a nemzetközt feszültség enyhítéséért folytatott harc élvonalában halad. A népi Magyarország sajtója, elén a harcos Szabad Néppel, a párt lelkesítő szavát közvetíti a dolgozókhoz, nagy szérveső szerepel tölt be, segít szélesíteni és erősíteni a párt kapcsolatait a tömegekkel, A magyar sajtónak nagy érdeme van a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának erősítésében, a baráti országok közötti gyümölcsöző együttműködés fejlesztésében. Kedves Barátaink! Kívánjuk Önöknek, hogy új sikereket érjenek el azoknak a feladatoknak a végrehajtásában, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja megjelölt a szocializmus építésének útján. Kívánjuk, hogy újabb sikereket arassanak a marxiz ius—leninizmus életigenlő eszméinek hirdetésében. a magyar-szovjet barátság további erősítésében, a béke l enn tartásáért és a nemzetközi biztonság megőrzéséért vívott harcukban, A Pravda szerkesztősége/’ A magyar sajtó napja alkalmából újságírókat és levelezőket tüntettek ki A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket adományozott az újságíróknak. a sajtó munkás és doigozó paraszt levelezőinek, A kitüntetéseket kedden délelőtt Dobi István az Elnöki Tanács elnöke adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván az Elnöki Tanács titkára, Mihálvfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, valamint a Szabad Nép szerkesztőbizottságának, a Ma gyár Újságírók Országos Szövetsége elnökségének több tagja Víssiaérfeeziefc 3 Magyar Népköztársaság megbízottai a Potitikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakáról A varsói szerződésben résztvevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésszakáról kedden délelőtt visszaérkeztek Budapestre a Magyar Népköztársaság megbízottai: Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, valamint Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, továbbá a Minisztertanács több tagja és a politikai élet számos vezető személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. (MTI) Ii$ú kohászok országos konferencián beszélték meg időszerű feladataikat A Vaskohászati Igazgatóság tanácstermében kedden konferenciára jöttek Össze az ország legkiválóbb kohász-fiataljai, hogy megvitassák miként hajtották végre eddig a párt Központi Vezetőségének a DISZ-re vonatkozó határozatát. . Herczeg Ferenc miniszterhelyettes megnyitó szavai után Czecze László, a Vaskohászati Igazgatóság vezetője szólt a fiatalokhoz. Ezután sorra szólaltak fel a kohász- fiatalok. Herczeg Ferenc miniszterhelyettes felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kohászat továbbfejlesztésének egyik előfeltétele a szakmai nevelés további fejlesztése. Czecze László zárószavaiban összegezve a konferencia eredményeit, megállapította, hogy a fiatalok javaslataikkal nagy segítséget nyújtottak a gazdasági és DISZ-vezetőknek. Ha a fiatalok itt elhangzott javaslatait megvalósítjuk, akkor elmondhatjuk, hogy ez a konferencia milliós megtakarításokat eredményezett népgazdaságunk részére. A konferencia befejezéseként nagyobb összegű pénzjutalmakat osztottak ki az ország legkiválóbb kohászfiataljai között. (MTI) mmmmmmmmm—rn V —mi Tíz éve kiáltották ki a JVLagyar K őztársaságot 1946. február 1-én kiáltották ki a magyar országgyűlésen a Magyar Köztársaságot. A felszabadult magyar nép életében ez a történelmi jelentőségű nap kinyilatkoztatása volt annak, hogy népünk végérvényesen szakít a múlttal, a múlt át- kos örökségével, a királyság intézményével, amely már évszázadok óta egyet jelentett a magyar nép elnyomásával, a német imperialista érdekek szolgálatával. A köztársaság kikiáltásával az országgyűlésen képviselt haladó erők szaván keresztül a nép azt az elhatározását dokumentálta ország-világ előtt, hogy kezébe akarja venni saját sorsának intézését, a demokrácia útján akar továbbhaladni, új országot építeni, A köztársaság kikiáltása azonban egymagában még nem oldotta meg a magyar dolgozó nép legégetőbb sorskérdéseit. Az akkori koalíciós kormányban képviselt polgári pártok részben vagy egészben nem a nép igazi képviselői, hanem a kizsákmányolok nyílt vagy titkos szekértolói voltak. A nép igazi szószólóinak, az igazi demokrácia képviselőinek, elsősorban a Magyar Kommunista Párt harcosainak még sok kemény küzdelmet kellett vívniuk, amíg a munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség összefogásával az országházból s az állami apparátusból kisöpörhették a reakció cinkosait. A nehézségeket fokozta a munkásosztály egységének hiánya. Hosszú küzdelmébe került pártunknak, amíg 1948-ban végre megteremthette a munkás- osztály egységét, egységes pártját, a Magyar Dolgozók Pártját, amely a munkás-paraszt szövetség erejével biztosította népünk szakadatlan fejlődését, a három- és ötéves terv sikeres végrehajtását, a reakciós maradványok elszigetelését és min denek előtt lehetővé tette, hogy állami életünk a demokratizmus magasabb fokára, a népi demokrácia fokára hágjon. 1949. augusztus 20-án alkotmá nyunk rögzítette le és tette népi demokráciánk alaptörvényévé népünk addig elért nagy politikai és társadalmi vívmányait. Ez az alkot mány a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, a szocializmust építő Magyarország alkotmánya, amelyben már minden hatalom a dolgozó népé. És népünk fényesen bebizo nyitotta, hogy élni tud hatalmával A Központi Vezetőség üdvözlete a Társadalmi Szemle megjelenésétiek tizedik évfordulójára A Társadalmi Szemle tizedik évfordulójára az MDP Központi Vezetősége az alábbi levelet intézte a Társadalmi Szemléhez: Tíz évvel ezelőtt, amikor a Társadalmi Szemle első száma megjelent, pártunk azt a feladatot tűzte elméleti folyóiratunk elé, hogy ismertesse és terjessze a marxista—leninista világCÁ társadalmi munka ereje sadalmi munkáiban végezték •—■, már serikit sem találunk itt. Nem is csoda, hiszen dél felé jár az idő, ők pedig már reggel öt órakor munkához láttak. Az oktatási osztály adlta a festéket. Török Gyula igazgató, aki szintén kivette részét az aij tófestésből, elmondotta, hogy nagyon sókat segített Tarnay György, akire mindig lehet számítani. Szeptembertől kezdve a szülők több mint 12.400 forint értékű társadalmi murikát végeztek ebben az iskolában. * Hosszúra nyúlna a séta, ha Óz- don minden iskolát és ovódát meg akarnánk látogatni, amelyet a szülők szépítettek. Tavaly mintegy 200 ezer forint értékű munkát végeztek a szülői munkaközösségek. A bánszállási iskolát és ovódát, a farkas- lyuiki nevelőlakást körülkerítették, az iskola ajtóit és ablakait átfestették: a Bartók Béla-uti iskolában központi stúdiót szerelték fel társadalmi munkával. Amikor a beszélgetés kezdetén megkérdeztük Mészáros elvtársat, hogy mint a városi tanács egyik osztályának vezetője milyen eredményt ért el eddig munkájával, — indultunk el a fent elmondott sétára. S a végén kiderült, hogy Mészáros elvtárs tevékenységét nehéz lemérni, mert a szülők, a patronáló üzemék hatalmas segítséget nyújtottak a szép eredményhez. Igaz, he- - Mészáros elvtársnak nagy érdé. ! vannak ezekben a sikerekben Együtt dolgozott a pedagógusokkal, a szülőkkel, az üzemi dolgozókkal. Olyan emberekkel, aimilye- ' más városokban, más községekben is vannak, csak éppen nem mindenütt akadnak Mészáros elvtársak, akik tettekre tudják mozgósítani őket. Mészáros elvtárs felismerte a társadalmi munkában rejlő erőt, s ezt sikeresen az oktatásügy szolgálatába állította: fer 1:5 nézetet, s magyarázza meg jelentősé gét a magyar dolgozóknak; tartsa ébren és ápolja népünk haladó hagyományait, tárja fel és bírálja bátran munkánk fogyatékosságait, de mindenekelőtt alkalmazza a magyarországi viszonyokra és fejlessze tovább a marxizmus—leninizmus tanításait. Rendkívül fontos és időszerű feladatok voltak ezek. Akkoriban még pártunk tagjainak nagy része nem ismerte a kommunista elméletet, nem látta, hogy a dolgozó nép harcának vezetéséhez nélkülözhetetlen a marxizmus-.—leninizmus elmélete. Tíz év alatt nagy eredményeket értünk el hazánk szocialista átalakításának, az állami és gazdasági épí tőmunkának minden területén. En nek megfelelően nőtt párttagságunk és dolgozó népünk politikai tapaszta Iata és képzettsége. A népi demokratikus állam megteremtéséért és meg szilárdításáért, a népgazdaság újjáépítéséért és fejlesztéséért folytatott sikeres harcunk széles tömegeket győzött meg pártunk politikájának és világnézetének helyességéről, s százezrekben keltette fel a marxizmus leninizmus iránti érdeklődést. A Társadalmi Szemle sokat tett a kommunista és pártonkívüli dolgozók politikai öntudatának, marxista—leninista világnézetének fejlesztésében. Következetesen ismer tette főként a marxizmus-—leniniz mus igazságait, addig elért tudományos eredményeit. A felszabadulás utáni első esztendőkben még nem tudta eléggé hazánk viszonyaira alkalmazni a munkásmozgalom nagy tanítóinak, Marxnak, Engeísnek, Leninnek és Sztálinnak a tanításait. Az utóbbi években e téren ért el bizonyos eredményeket, bár a Központi Vezetőség múlt év novemberi kibővített ülése joggal állapította meg, hogy az ideológiai munka és ezen belül a Társadalmi Szemle munkája elmaradt a párt és a népi demokrácia általános fejlődésétől. Ma a párímimka és egyben egész további fejlődésünk egyik kulcskérdése az, hogy minél előbb megszűnjön az ideológiai munka viszonylagos elmaradottsága. Meg kell akadályozni, hogy a munkásosztály világnézetétől idegen nézetek tért nyerjenek a párt soraiban, s fékezzék a máso dik ötéves terv végrehajtását és a szocializmus építését hazánkban. Szocializmust építő hazánkban még vannak olyan rétegek és osztályma- radványok. amelyek gazdasági helyzetüknél vagy múltjuknál fogva hordozói és terjesztői a kispolgári, sőt a kapitalista gondolkodásnak. Ezért szakadatlanul szem előtt kell tartanunk és nem szabad lebecsülnünk a kapitalista, ideológiai befolyást. A békés egymás mellett élés eszméj nem zárja ki, hanem feltételezi, sőt megköveteli a mi szocialista világnézetünk és a burzsoá ideológia közötti szakadatlan eszmei harcot. A burzsoá és a kispolgári nézetek elleni ideológiai állandó küzdelem azonban csak egyik feladata az elmé leti munkának. A marxizmus—leninizmus tanításai alapján meg kell vizsgálni a népi demokrácia fejlődésének új jelenségeit, s meg kell ol dani a szocialista építés sajátos kérdéseit. Gondosan elemezni kell a Szovjetunió és a népi demokratikus országok eredményeit és tapasztalatait is. ami hatalmas segítséget ad elméleti problémáink megoldásához. Ezzel párhuzamosan önálló, alkotó ideológiai munkát kell folytatni, tovább kell fejleszteni a marxizmus— leninizmus tanítását. Tisztázni kell egyrészt azt is, hogy a szocialista építés más országokban feltárt objektív törvényszerűségei közül melyek az általános érvényűek, nálunk is alkalmazhatók, másrészt milyen sajátos vonásai vannak történelmünkből és körülményeinkből eredően a mi fejlődésünknek. Csak ez a kettős elemzés és tanulmányozás adhat helyes következtetéseket, helyes megoldásokat. Életünknek nincs egyetlen olyan területe sem, amely állandóan ne nyújtana új meg új. megoldásra váró elvi problémákat. Népgazdaságunk egyik legfőbb feladata ma a dolgozó nép életszínvonalának szakadatlan növelése mellett mindenekelőtt a szocialista ipar műszaki fejlesztése. E nagy és sokrétű feladatok a munkásokat és a gazdasági vezetőket, az egyes iparágakat és a népgazdaság egészét érintő sok elvi kérdést vetnek fel ■— egyebek között — a nemzeti jövedelem helyes elosztásának, a tervezésnek, a munkaszervezésnek különböző kérdéseit. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése forradalmi változásokat idéz elő a parasztság helyzetében és gondolkodásában, de kihat egész gazdasági és politikai életünkre. Elméleti munkánknak nemcsak elemeznie kell ezt a hatalmas átalakulást, hanem útmutatásaival segítenie is. Magasabb elvi-politikai színvonalra kel! emelni a pártmunkát, mélyrehatóan elemezve és általánosítva annak gazdag tapasztalatait. Meg kell világítani a nemzetközi politikai és gazdasági életben végbemenő változások irányát és jelentőségét, a békeszerető erők növekedését, az imperialista tábor belső ellentmondásait, az évszázados gyarmati rendszer felszámolásának feltartóztathatatlan menetét. Tisztázni kell a szocialista államcpítés és jog számos kérdését. Az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani doigozó népünk szocialista erkölcsének fejlesztésére, a burzsoá erkölcs még meglevő maradványainak leküzdésére. Kulturális életünkben sok még a tisztázatlan és helytelen nézet, melyet el kell oszlatni, hogy ezzel is erőteljesen elősegítsük a népet nevelő szocialista kultúra fejlődését. Mind e feladatok megoldásában jelentős szerep vár a Társadalmi Szemlére. A Társadalmi Szemle munkájának fontos része, hogy kritikailag telemezze és értékelje a tudományok, a politikai gazdaságtan, a filozófia, a történettudomány és a természettudományok fejlődését, módszereit és új eredményeit. Mind e tudományágak fejlődése parancsolóan megköveteli a párt elméleti folyóiratának bíráló és útmutató segítségét. Tudományos szakembereinkre ma inkább, mint valaha állanak Sztálin szavai: „Van egy tudományág, amelynek Ismerete feltétlenül kötelező minden tudományág bolsevik ja! számára —• ez a marxista—leninista társadalomtudomány, a társadalom fejlődési törvényeiről, a proletárforradalom fejlő* dési törvényeiről, a szocialista építés fejlődési törvényeiről, a kommuniz-* mus győzelméről szóló tudomány.’’ A Társadalmi Szemlének tehát — mint ideológiai munkánk egyéb szers veinek is — állandó, szoros kapcsolatban kell lennie a mindennapi gyakorlattal. Figyelemmel kell kísérnie a politikai, gazdasági, kulturális és tudományos élet jelenségeit, rá keli irányítania az elmélet fényszóróját szocialista jövőnk egészséges, életerős hajtásaira, és segítenie kell a pártnak a haladásunkat akadályozó, a múltba visszahúzó tényezők eltakarításában. A marxi—lenini elmélet nem szobatudomány, nem elvont spekuláció, hanem vezérfonal a cselek-» vésre, a gyakorlati élet alakításának^ a szocializmus építésének fontos fegyvere. Ezért elméleti munkánk* nak a szocializmust építő munka*« sok, dolgozó parasztok és értelmisé* giek mindennapi erőfeszítéseivel ele»» ven kölcsönhatásban kell fejlődnie. Az elméleti munka csak akkor le* hét a szocialista építés gyakorlatának aktív tényezője, ha szenvedélye* sen harcol pártunk igazáért. Meg’ kell fogadnunk Lenin tanácsát: „Kevesebbet vitatkozzunk a szavakon/’ Elméleti munkánknak pártszertíen harcosnak és vitatkozónak kell len* nie: vitatkoznia kell ellenségeinkkel, de barátainkkal és sokszor elvtársainkkal is, ha helytelen nézeteket képviselnek. Ezek a viták ne elvont igazságok, dogmává merevített tété* lek értelmezése körül folyjanak, ha» nem elsősorban az élet által felvetett aktuális problémáknak a marxiz* mus—Ieninizmus szellemében tör* ténő tisztázását célozzák. A marxista—leninista elmélet alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez nemcsak elméleti tudás szükséges^ hanem forradalmi bátorság is: bátorság arra, hogy eddig még ismeretlen összefüggéseket tárjanak fel, bátorság annak kimutatására, hogy a mai körülmények között milyen új módon érvényesülnek vagy módosulnak egyes klasszikus tételek. Bátran 1c kell leplezni az áligazságokat és bírálni a féligazságokat, bármennyire megszokottá váltak is azok. A Társadalmi Szemle már ért el eredményeket az ideológiai munkává! szemben támasztott ezen követeimé* nyék teljesítésében. A jövőben még többet kell tennie azért, hogy a marxizmus—leninizmus aktív elsajá* tításának és alkotó módon való al* k almazásának, továbbfejlesztésének iskolájává váljék, s egyben példamutatásával pártos szellemi önállóságra és bátorságra neveljen. Működésének tizedik évfordulóján azt kívánjuk a Társadalmi Szemlének, hogy dolgozzék eredményesen e feladatok teljesítésén, töltse be fontos hivatását, járuljon hozzá pártunk: erősítéséhez, ideológiai munkájának fellődéséhez. s minden téren segítse dolgozó neminket, hogy még nagyobb sikereket érjen el a béke megvédéséért, a szocializmus felépítéséért folytatott harcában. A MAGYAR DOLGOZÓK PÄRTJÄ KÖZPONTI VEZETŐSÉGE* lew kémiai felszerelést adott az iisko- I Iának —r közli Mészáros elvtárs. E; ösztönzött bennünket, az iskola ne velőit, szülői munkaközösségét, s i patronáló üzemet arra, hogy £ nagyszerű felszereléshez méltó fizikai előadótermet rendezzünk be. A pedagógusok pedig — különösen a fizikai és kémiai szakosok — kedvet kaptak, hogy újabb kísérleti eszközöket készítsenek és ezzel tovább gazdagítsák az értékes szertárt, Következő állomásunk az ózdi III. kerületi, Várkonyi-uti iskola. Innen azonban az egyik tanító gyorsan továbbkísér bennünket a táblási iskolába: — ez a büszkeségük. Egyelőre még sár tenger öleli kőiül az új iskolát, amelynek hatálmos osztályterme sok szülő keze- murikáját őrzi; Hogy mi mindent csinálnak a szülők? Falat bontottak, új falat húztak. Ablakot raktak be, padlóztak, festettek, bevezették a villanyt... — Milyen értékű társadalmi munkát végeztek itt? — kérdezzük Mészáros elvtárstól. — Szigorúan hivatalos áron számolva is belekerült volna ez 25 ezer forintba — válaszolja. Hosszadalmas lenne felsorolni azoknak a szülőknek a nevét, akik resztvettek a munkákban. Sokan, nagyon sokan segítettek, a legtöbbet azonban mégis talán Barba József kőművesnek köszönhetnek. A meszelő! Labancz Dezső kezében látták legtöbbször, de sok időt töltött itt munkában Kalló Mátyásné, Márkus Béláné, Szabóné, Berki Istvánné, Balogh Istvánné és még vagy 150 szülő. A szervezés lelke Kohmá^ Viktomé tanítónő volt. * A Vöröshadsereg-utcai iskola folyosójáról erős olajfesték szag terjeng. Néhány órával ezelőtt festették újjá a. tanterem ajtóit. A szülők közül — akik a festést tár— Kz az ÍJilóró- úti ovóda — mondja Mészáros László elvtárs az ózdi városi tanács oktatási osztályának vezetője, a szép, rendben- fartott épület előtt. A kerítést mutatja, amelyet a szülők készítettek társadalmi mimikában. Ök festették az épületet is, Ahogy beljebb megyünk, az előszoba. faburkölata mellett szintén meg kell állni egy pillanatra — azt is a szülők készítették. Benn az óvodában kedves látvány fogad. A gyerekek vidáman hancuroznaik, csúszkálnák a ragyogó parketten. Építenek, — babázmak, — kinek mihez van kedve. A kicsi asztalokat szép, hímzett térítők borítják. Az ovónéni felemeli az egyiket. Szeretet, meghatottság van a hangjában, amikor mondja: — Szendrei néni készítette. Nyolc gyermeke van, gondolhatják, hogy van otthon dolga. Mégis volt ideje, kedve, hogy késő estéken át kivarr- ja ezt a gyönyörű térítőt. Ezt pedig — vesz fel egy másikait — az öreg Kovács néni csinálta. Az unokája jár ide hozzánk. — Segítenek még a nagyszülők is 1— teszi hozzá Mészáros elvtárs. — Kovács néninek a férje sokat segített a kerítés megépítésénél. ★ A gyártelepi általános iskolában hángos kopácsolás veri fel a szünet csendjét. Hosszú L-alakú folyosón haladunk keresztül, feltornyozott padok, szerszámok közt. Belépünk az egyik ajtón. Mintha egyetemi előadóterembe jutottunk volna, nem egy általános iskola tantermébe. A friss deszkából készült lépcsőzetes emelvényen padok sorakoznak egymás felett. Lenn tágas térség van az előadó tanár részére. A teremben az Ózdi Kohászati Üzemek néhány dolgozója szorgoskodik. Festik a korlátot, csiszolják a padokat. — Ez igen! Ez patronálás! — •riondjuk önkéntelen elismeréssel. Államunk igen értékes fizikai
