Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-12 / 10. szám

r-A. francia sajtó a belpolitikai helyzetről V r . Párizs (MTI) ' X szerdai párizsi lapok szerint Választások óta lappangó kormány válságnak eddig két szakasza volt. Az elsőben az úgynevezett mérsékel­tek és az MRP-pártiak „nemzeti egy ségkormány” alakítását követelték •szocialistáktól a függetlenekig ter­jedő összefogás alapján. Ezt azon ban az úgynevezett köztársasági front vezetői elvetették, maguknak követelve a hatalmat. A másodikban á jobbközép: a faureisták és a kap csőit pártcsoportok kizárási kísérle­tet hajtottak végre Mendes-France ellen, azzal a szándékkal, hogy Men- des-France-ot mindenképpen kiszo rítsák a megalakítandó kormány el nökségéből. Az Humanité a jobboldal mester­kedéseivel foglalkozva megállapítja bármilyen terveket szőnek is most a szerkesztőségekben vagy a miniszteri előszobákban, vajon azt képzelik-e bogy a nép könnyen meg hagyja majd magát fosztani január máso ditki első győzelmének gyümölcseitől. Ha igy lenne, az urak először is megfeledkeznének arról, hogy nemzetgyűlésben 150 oijran képvise­lő van, aki hű öt és félmillió válasz­tójától kapott megbízatásához s ezek kel akarva-akaratlanul számolni (kell. Ez a csoport mindenképpen baloldali többség megalakulásán dől gozik majd. Másodszor: az ország­ban azok á milliók, akik a helyzet megváltoztatására szavaztak, most figyelemmel kisérik az eseményeket és kiharcolják majd az új politikát, a béke, a nemzeti függetlenség, a szociális haladás politikáját. A France-Tireur a múltkoriban nagy feltűnést keltett cikkében bur­koltan azt ajánlotta, hogy Guy Mol­let legyen az új miniszterelnök, Men­des-France pedig miniszterelnök­helyettes olyan megbízatással, hogy hónapokig Algériában tartózkodjék a helyzet tanulmányozására és a le­hetőségekhez képest igyekezzék meg­oldást találni. Guy Mollet környezete nem cá­folta meg a cikket, mire az Express ÍMendes-France lapja, elég éles han­gon elvetette ezt az elgondolást. Megfigyelők véleménye szerint a [jobboldalnak most az a célkitűzése, hogy az alakítandó kormány előbb elfogadja a jobboldal szavazatait, később számítson támogatására és lassankint a jobboldal foglyává vál­jék, vagy legalábbis előkészítse a jobboldal bevonását egy újabb kor­mányba. A . Liberation kommentárjában rá­mutat a jobboldal mesterkedéseire és megállapítja: Guy Mollet és Mendes- France hibája is e mesterkedések le­hetővé válása, mert ha ők nyíltan a népfront létrejötte mellett foglal­tnak állást, nem kellene tartani sem­milyen mesterkedéstől. Akkor nem kellene törődniök a jobboldallal, ki­dolgozhatnák olyan baloldali kor­mány programmját, amilyet az or­szág vár s ezt meg is valósíthatnák a dolgozó osztályok tevékeny együtt­működésével. Vajon miért nem te­szik ezt? Engedni akarják-e, hogy elkapja őket a gépszij és így előbb vagy utóbb ismét Pinay vagy Bidault kerüljön a kormány élére? Tudom — állapítja meg a Libéra- tion vezércikkírója —, hogy a nép-, front akkor is létrejönne, mert meg­alakulása elkerülhetetlen, de ez csak azután történnék, miután sok idő kárbaveszne a köztársaság és Fran­ciaország szempontjából. (MTI) i fl chicbesteri püspök az atomfegyver eltiltását követeli Az angliai békeharc Országos Ta nácsa közölte dr George Bell chi chesteri püspök brosúráját, amely határozottan elítéli a nyugati milita­ristáknak azt az elméletét, hogy a hidrogénfegyver önmaga elhárítja a háborút. Elítéli Bell azokat is, akik azt mondják, hogy a hidrogénfegy vert »elrettentő eszközként-« meg kell tartani. Bell felhívja az összes országok államférfiad, tárgyaljanak türelme­sen az egyetemes békét fenyegető problémák rendezése érdekében és törekedjenek a leszerelésre. (MTI) S/oboIiev levele a Biztcm-ági Tanács elnökéhez Newyork (TASZSZ) Belaunde, a Biztonsági Tanács el­nöke január 12-re összehívta a ta­nács ülését. Az ülésen folytatják Szíria Izrael elleni panaszának tár­gyalását. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió állandó képviselője levelet intézett Biztonsági Tanács elnökéhez, amelyben felkéri, módosítással te­gye fel szavazásra a sziriai küldött- ég által 1955 december 22-én élő­én esetett határozati javaslatot. A Szovjetunió küldöttsége a kö- •oíikező formában kéri a határozati 9, v a slat szavazásra való feltevését: a Biztonsági Tanács megvizsgálta az Egyesült Nemze- ?k paiesztinai fegyverszüneti bi- ottsága vezérkari főnökének 1955 ecember 20-i jelentését, emlékeztet 1948 július 15—i határo­zatára, emlékeztet továbbá arra, hogy 053 november 22-i és 1955 március íC-i 'határozataiban elítélte Izrael cat ormi akcióit, megjegyzi, hogy a Biztonsági Ta­nács az említett két határozatban lőírta Izraelnek, hogy tegyen -haté- ony intézkedéseket az ilyenfajta atonai akciók megismétlődésének ’hárítása végett. igen nyugtalan, mert Izrael nem vette figyelembe az említett hatá­rozatokat; tekintetbe veszi, hogy Izrael to­vábbi katonai akciói megbonthatják a békét és a biztonságot a körzet­ben. 1. Elítéli Izraelt azért a felhábo­rító támadásért, amelyet katonai egységei 1955 december 12-én Szí­ria területe és fegyveres erői ellen elkövettek; 2. megállapítja, hogy az említett akció sérti az 1948 július 15-i határozatot, az Izrael és Szíria közti általános fegyverszüneti egyez­ményt és azokat a kötelezettségeket, amelyeket Izrael az alapokmányban vállalt; 3. felhívja Izraelt, tegyen meg minden szükséges intézkedést az ilyen akciók megakadályozására; 4. figyelmezteti, hogy azok jövőbeni megismétlődése olyan helyzetet idéz elő, amely az ENSZ alapokmánya 39. cikkelye alkalmazásának mérle­gelését követeli meg a Biztonsági Tanácstól; 5. kimondja, hogy Izrael­nek arányos kártérítést kell fizetnie az említett támadás okozta anyagi kárért és az áldozatul esett ember­életekért; 6. javasolja az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, hogy időszakonként terjesszen a Biztonsági Tanács elé jelentéseket a jelen határozat teljesítéséről.“ (MTI) A PÁRTVEZETÖSÉGVÁLASZTÁSOK HÍREI Új étet a trizsi pártszervezetben A putnoki járás eldugott, loicsi községe Trizs. Már évek óta 6 tagú pártszervezet tevékenykedik a -falu­ban — azaz pontosabban — tevé­kenykedett, ha a vezetőség párt- megbizatást adott a kommunisták­nak. Sajnos ez ritkán fordult elő. A pártszervezet titkára — Dányi Pál — maga is csak akkor végzett pertmunkát, amikor kedve volt hoz- á. Mint gazda sem mutatott példát, mert az állami kötelezettségek telje­sítésében az utolsók közé tartozott. A párttitkár tétlensége azonban nem ragadt át a pártszervezet tagjaira. Felkeresték a tanácsot s ott igyekez­tek segítséget nyújtani. Szűcs elv­társ, a községi vb. titkár ügyes szer­vezéssel minden párttag részére ta­lált társadalmi tevékenységet. A párt tagjai bekapcsolódtak az elő­készítő bizottság munkájába, támo­gatták a tanácsot a begyűjtésben. A legnagyobb segítséget azonban sze­mélyes példamutatásukkal nyújtot­ták. A szorgalomnak rövid időn belül meg is lett az eredménye. Novem­berben, decemberben egyre növeke­dett azok száma, akik resztvettek az előkészítő bizottság. munká jában. A bizottságnak jelenleg 19 tagja van, ezek között ott található a község 5 "kommunistája is. A január 6-án megtartott párt- vezetőség újjáválasztó taggyűlésen két új taggal gyarapodott a pártszer­vezet. Felvételét kérte Molnár Mik­lós és Tóth Mihály. Ez jelentős eredmény ebben a kis pártszervezet­ben, amelyben már évek óta nem vettek fel új tagot vagy tagjelöltet. Most a pártvezetőség újjáválasztása és a tsz szervezés idején ezt a fela­datot is célul tűzték ki maguk elé. A választás óta két előkészítő bi­zottsági tag és egy egyéni gazda kér­te felvételét a pártba. Nagy segítsé- get nyújtottak a pártszervezetnek az újjáválasztó taggyűlésen elhangzott őszinte, kemény bírálatot tartalmazó felszólalások és a világosan megha­tározott célok. A párttagok többek között elhatározták, hogy munkájuk­kal hozzásegítik az előkészítő bízott- ságot ahhoz, hogy februárban létre­jöhessen a termelőszövetkezet és közvetlenül utána a tsz pártszsrpe- zete. Fontos feladata a községi párt­tagságnak a tömegszervezetekkel — a DISZ és MNDSZ-el — való foko­zottabb törődés is. A megerősödött pártszervezet tag­sága bízik az újonnan megválasztott pártvezetőségben, Tar elvtársban —* az új párttitkárban és megnöveks*• dett erővel lát hozzá az 1956-os évi feladatok megvalósításához. BALÁZS LÁSZLÓ jb. II. titkár. Március 4 és április 4 között rendezik az 1956. évi magyar—szovjet barátság hónapiát Kedden a különböző állaihi és társadalmi szervek képviselőiből megalakult az 1956. évi magyar- szovjet 'barátság hónapjának or­szágos operativ bizottsága. A bizott­ság megtárgyalta a hónap feladatait és megállapodott abban, hogy az idei barátságii hónapot március 4-től április 4-ig rendezik meg. (MTI) A miskolci Pártoktatás Háza közleménye 5 Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata az amerikai repülősének behatolásáról Kína iégiterébe Peking (Uj Kína). A Kínai Népköztársaság külügy- nMmsztériu mának szóvivője január 10-én nyilatkozatot tett arról, hogy két amerikai repülőgép január 9-én behatolt Kina légiterébe. A nyilatko­zat a többi között, kifejti: A két amerikai katonai repülőgép behatolása Északkelet-Kína térségé­ben Kína légiterébe, az Egyesült Ál­lamok által elkövetett súlyos katonai provokáció, amellyel megsértette Kí­na területi sérthetetlenségét és szu verénitását. A kínai kormány határozottan til­takozik e cselekedet ellen és köve­teli, hogy az Egyesült Államok kor­mánya tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy hasonló incidensek­re a jövőben ne kerülhessen sor. Ez az incidens bizonyítja, hogy az Egyesült Államók kormánya nem, sajnál semmiféle erőfeszítést annak érdekében, hogy továbbra is fenn­tartsa a feszültséget a Távolkeleten. (MTI) Január 14-én délután 2 órakor az SZKP Történet I. évfolyama propa­gandistái részére megyei konferen­ciát tartunk „A bolsevikok cs a men- sevikek az orosz-japán háború és az első orosz forradalom éveiben.’* té mából. Konferenciavezető: Józsa László elvtárs. Január li-cn délután 2 órakor a filozófia II. évfolyamának propagan­distái részére megyei konferenciát tartunk „Az alap és felépítmény” c. anyagból. Konferenciavezető: Déri Ernőné elvtárs. Kérjük a városi, üzemi és járási párt végrehajtó bizottságok agit.- prop. titkárait, oktatás felelőseit, hogy azokat az elvtársakat, akik a nulnak — értesítsék személyesen a konferencia időpontjáról. Január 16-án, hétfőn délután 5 óra­kor „A népi demokratikus állam szerepe a szocializmus építésében’* címmel előadást tartunk párt és tö­megszervezeti vezetők, valamint ta­nács dolgozói részére. (I. cm. 56-os terem.) \ megyei tanács kőiW Borsod-Abauj-Zemplén megyei ta” nács végrehajtóbizottsága közli, hogy minden nap reggel fél kilenc órától 24 óráig félfogadási napot tart a me­gye dolgozói részére, panaszaik sé­relmeik, javaslataik, kritikai meg- fenti oktatási formákon mint propa-| jegyzéseik, közérdekű bejelentéseik gandisták, vagy mint hallgatók ta-j meghallgatására. * A part megvédi as iga sál kereső dolgosót! Mindazok9 akik két esztendőn át jogtalanul meghurcolták Csizmár Ferencet, ezt a 27 éves, három- gyermekes apát, megkapják bünte­tésüket. De ezzel még nincs elin­tézve az üg"' A vádiratot a legfőbb bíró, a társadalom elé bocsátjuk, hogy ítélje el azokat az embereket, akik megfeledkeznek arról, hogy a mi hazánkban az ember a leg­főbb érték! ítélje el és mondjon véleményt azokról, akik magasan hordják az orrukat és kiskirályok módjára uralkodnak, megfeledkez­vén arról, hogy az ember nem csu­pán ruhába bújtatott hústömeg, hanem van érző szíve, gondolkodó agya. No de lássuk előbb á történ­teket, azután lesz még néhány sza­vunk. Csizmár Ferenc három esztendő­vel ezelőtt szakmunkásként került a Sajóbábonyi Vegyiművekhez. Idő múltával gyakran »összetűzött <* közvetlen főnökével, Bencs Mária mérnökkel. Az Összetűzéseknek az lett az eredménye, hogy Csizmár Ferencet szakmunkásból segéd­munkássá minősítették át. Ezzel aztán megkezdődött az a kálvária, amelyet Csizmár Ferenc két éven át járt s amelyet meg sem lehet érteni egyszeri hallás után, oly bonyolult, ezért csak rövidítve közöljük. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy az összetűzések Csizmár Fe­renc és Bencs Mária között a kri­tika gyakorlásából, illetve a kritika elfojtásából adódtak. Csizmár Fe­renc több alkalommal megbírálta a jnérnöknőt s mint elmondja, en­nek — s a további kritikáknak — következménye lett azután az át­helyezés. Csizmár elvtárs nem csüggedt el, dolgozott. Igenám, csakhogy új munkahelyén a fizetéskor mindösz- sze 220 forintot kapott s ez bizony édeskevés. S mikor elpanaszolta baját és sérelmezte, hogy vezetői jogtalanul tették a segédmunkás munkakörébe, úgy »segítettek-« rajta, hogy újból más munkakörbe helyezték, előbb segédmunkásnak a kertészetbe, azután portás lett, majd újból segédmunkás. Nem sokára rá bérelszámolónak »nevez­ték ki«. De hogy az ügy tovább bonyolódjék, mikor eljött a fizetés ideje — egy fillért sem kapott. Hogy miért? Itt azt mondták —oda tartozik, ott azt, hogy — ide, szóval seholsem volt állományban. — Ennek már a fele sem tréfa — mondta Csizmár Ferenc és az egyeztető bizottsághoz fordult. Meg is született a határozat: Csiz­már Ferencet vissza kell helyezni eredeti munkakörébe, hiszen szak­munkás s a tudása után jár neki az őt megillető fizetés. Ügy ám, csakhogy az egyeztető bizottság határoz, de a döntés más kezekben van. Az áthelve .és megtörtént ugyan, de ... Szóval Csizmár Fe- rencből olajraktárnok lett. Természetesen nem nyugodott bele. S mikor többszöri kritikai véleménye után sem intézték el jogos panaszát, tovább kereste az igazát. Sorra kilincselte az Állami Ellenőrző Központot, a Magyar Rá­diót, a Vegyipari Szakszervezeti Központot, a K:>hó- és Gépipari Minisztériumot... Mindez persze időbe került s hogy ez idő alatt is történjék vala­mi változatosság, Csizmár elvtárs­ból egy újabb áthelyezés folytán laboránst csináltak. ... Most ugorjuk át kilenc hónap bonyodalmát. De ne keressük Csiz­már elvtársat a régi helyén, mert megint áthelyezték: kubikos lett. O erre újból az egyeztető bizott­sághoz fordult, ahol »megnyugtat­ták«. S hogy a megnyugtatásnak valami kézzelfogható formája is legyen, Csizmár elvtárs írott igazo­lást kért s egyben kritikai véle­ményt mondott a bizottság munká­járól: Okom van kételkedni az egyeztető bizottságban, hiszen ügyemet mindezideig nem intéz­ték el. No hiszen ez hiányzott még! Ilyen váddal illetni a bizottságot! — Csibész! Takarodj ki innen! — kiáltotta Szende Béla, az egyeztető bizottság tagja. (Utólag azt mondta nekünk, hogy nagyon felindult Csizmár egy kétértelmű megjegy­zése miatt. Persze. így már »indo­kolt«, hogy lecsibészezzünk és ki­rúgjunk egy dolgozót!) — Jó — felelte Csizmár elvtárs — ú v látom, itt nincs igazság. De vegyék tudomásul, akad még ebben az országban egy szerv, ahol igaz­ságot tesznek! Ilyen előzmények után fordult Csizmár Ferenc panaszával a me­gyei pártbizottsághoz. T­A felsőbb szerv utasítására a Sajóbábonyi Vegyiművek párt­végrehajtóbizottsága — miután ala­posan kivizsgálta az ügyet — ülést tartott. Az értekezletre meghívták Csizmár Ferenc elvtársat is s az ő jelenlétében megszületett az igaz­ságos határozat. A pártbizottság mindazokat felelősségre vonja, akik részesei — és részben okozói — vol­tak annak, hogy egy embert két éven át törvénytelenül ide-oda dobáljanak. A kivizsgálás sjrán a felelős- ségrevont elvtársak azt állították, hogy Csizmár Ferenc összeférhetet­len, fegyelmezetlen. Igaz, ebben van valami. Ámde, ha így áll a do­log, akkor miért nem alkalmazták vele szemben a szocialista törvény­kezést! Miért nem büntették meg a törvény szerint. Az összeférhetet­lenséggel nem takarhatjuk el a tör­vénytelen eljárást. A párt és a nép nem azt nézi elsősorban, hogy Csizmár Ferenc összeférhetetlen, hanem hogy igazságtalanság történt vele. Ha összeférhetetlen volt Csiz­már Ferenc, miért nem nevelték, miért nem keresték összeférhetet­lenségének okát? Azt gondolják az elvtársak, helyesen oldják meg a kérdést, ha az összeférhetetlenség és fegyelmezetlenség örve alatt egyik helyről a másikra dobálják a dolgozót?! Gondolják, hogy van az ilyesminek nevelő hatása akár Csizmár Ferencre, akár más dolgo­zóra? Amit lettek az elvtársak — törvénytelenül tették! Nem úgy kell felelősségrevonni egy dolgozót hi­bái miatt, hogy ide-oda taszigáljuk. Ez káros a dolgozóra és a népgaz­daságra egyaránt! S az erkölcsi hatás... A mi igazságos törvénye­ink minden esetben nevelőek, ha azokat helyesen alkalmazzuk. De az ilyen ide-odadobálom eljárásnak semmi szín alatt sincs nevelő hatása. S éppen azért igazságos a párt­végrehajtóbizottság határozata, mert mindezt figyelembevette. De ha már a bírálatnál tartunk, ne legyünk egyoldalúak. Nem olyan ártatlan Csizmár elvtárs sem ebben az ügyben, mint ahogy ő gondolja. Nincs hely most arra, hogy ezt tag­laljuk, — a választ egyébként meg­kapta az értekezleten — csupán a következőket kívánjuk megjegyezni. Államunknak a munkásra és munkára vonatkozó törvénykezését — amely megadja a lehetőséget a munkára, kinek-kinek képessége szerint és védi a dolgozók jogait — nem lehet félremagyarázni! A jo­gok mellett kötelességek is vannak s mondjuk meg őszintén, Csizmár elvtárs sokszor megfeledkezett er­ről. Mindezek ellenére a párt meg­kereste Csizmár elvtárs igazát s ennek szellemében született meg az a határozat, hogy Csizmár elvtár­sat a képességeinek megfelelő munkakörben kell alkalmazni. Csizmár elvtárs meggyőződhetett róla, hogy a kritika a mi orszá­gunkban nem szócsépiés, s meggyő­ződhetett arról is, hogy,a párt meg­védi azokat a dolgozókat, akikkel szemben kritikájuk miatt jogtalanul járnak el egyes vezetők —még ha csak öt százaléknyi igaz is abból a kritikából! Most azt kérdezhetnéí, akj ezt a cikket olvassa, mi a tanulság ebből, miért írtuk meg Csizmár Ferenc ügyét? Azért, mert ez nem csupán Csizmár Ferenc ügye! Ügye a pártnak, az egész társadalomnak! Minden dolgozó okulására írtuk meg ez esetet, hogy győződjenek meg: a mi társadalmunk és erköl­cseink visszautasítják a jogtalansá­got és törvényszerűtlenséget. Igaz, ma még szinte elkerülhetetlen, hogy ilyen és hasonló esetek elő ne forduljanak, hiszen a fejlődés nem más, mint az ellentétek harca, az új elvének és gyakorlatának harca a régi, az elavult ellen. De ha me­rünk bírálni, ha nyíltan és kereken meg merjük mondani bárkinek a velünk szemben elkövetett jogta­lanságot s ha mindezt a párt tudo­mására hozzuk — egészségesen be­folyásoljuk fejlődésünk ütemét. Még akkor is meg kell hallgatnunk a bíráló szavát, ha maga a bíráló sem mentes a hibáktól, ha maga a bíráló is sok visszás dologért okolható. Ez a helyzet Csizmár elv­társ ügyében is. Jóllehet, Csizmár elvtársnak jogosan vetik szemére összeférhetetlenségét, a fegyelme­zetlenségét. Mindez — nevelés kér­dése! De meg kell hallgatnunk az o bíráló szavát, mert jogtalanság érte népköztársaságunk egy dolgo­zóját: törvénytelenül jártak el vele szemben! Ez pedig már — a mi elvünk kérdése. És a mi elvünk nem egyezik a törvényszerűtlenség- gel! A történet mindenesetre tanulsá­gos lehet a vegyiművek pártszerve­zetének is. Hiszen a szocialista embereket nem készen kapjuk — ilyeneket nevelni kell. Éppen ezért a törvénytelen eljárást Csizmár Fe­renccel szemben nem lehet indo­kolni az ő összeférhetetlenségével. Neveljék meg az elvtársak és ak­kor nem lesz összeférhetetlen! De tanítsák meg nevelni azokat", a vezetőket is, akik ilyen elvtelen »nevelési módszert« igyekeznek al­kalmazni. Szánjanak szembe mind­azokkal, akik megsértik a dolgozók jogait! Soha semmilyen körülmények között ne fojtsák az emberekbe a véleményt s ne tűrjék el. hogy az egészséges kritikai légkört hely­telen eljárásokkal fertőzzék meg. CSALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents