Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-11 / 9. szám

Bányászok! Fejteliesítményetek állandó növelésével harcoljatok a nártvezelaségek újjáválaszlásának sikeréért!

\ AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG CIKKE NYOMÁN !

DISZ-életet csak szervezéssel lehet teremteni!

Másfél hónappal ezelőtt az Északmagyarország terjedelmes cikkben foglalkozott a mezőkövesdi, és a mezőkövesdi járás DISZ szervezeteinek munkájával. A DISZ pártvezetésének vizsgálata közben megállapítottuk többek között, hogy Mezőkövesd és a járás DISZ szervezeteiben az utóbbi időben kevés gondot fordítottak a DISZ tagok szervezetszerű összefogására, új tagok felvételére. A mezőkeresztesi pangó DISZ élet okát például Rémik párttitkár és Lőwy tanácselnök elvtárs azzal magyarázta, hogy a fiatalok pasz- szivak a munkával szemben, ők pedig a saját munkájukkal vannak elfoglalva. Az igazság persze az — mint a későbbiek során kiderült —, hogy a párttitkár és a tanácselnök elvtárs is hosszú ideig ölhetett kézzel figyelte a DISZ szervezet passzivitását.

Megírtuk, hogy Mezőkövesden javult a DISZ élet. Több jó alapszervezet működik. A Matyóház Ktsz-ben például minden fiatal DISZ tag, s ha új fiatal lép be a szövetkezetbe, tüstént be is szervezik az ifjúsági szövetségbe. Mégis tapasztalható olyan jelenség, hogy a többi ktsz-nél sokszor visz- sza-visszahanyatlik a DISZ munka. S ez abból adódik, hogy a párt- bizottság segítsége gyakran formális.

*

Mindez másfél hónappal ezelőtt történt. Nemrégen újra ellátogattunk Mezőkövesdre, hogy megnézzük:

Milyen változások történtek, hogyan Javították ki a cikkben foglalt hiányosságokat?

Először is arról kell örömmel beszámolni, hogy a mezőkeresztesi pangó DISZ élet megváltozott. A fiatalok a pártvezetőség, újjáválasztás előkészítésének munkája során magukra találtak a lelkesedésben. A szervezeti élet megszilárdítása mellett arra törekedtek, hogy minél több új taggal erősítsék soraikat. A DISZ szervezetben előadásokon, rendezvényeken ismertették a párt harcának történetét.

Hasonlóan javuló eredményt tapasztaltunk Mezőkövesden is. Sőt, hozzá kell tennünk, hogy itt érték el a legjobb eredményt. Korpás elvtárs, a járási DISZ bizottság titkára elmondta, hogy egy újabb jó alapszervezetük működik már a szabó ktsz-ben. De általában a község minden DISZ szervezete a tagösszeírás mellett tevékenyen részt vett a vezetőségválasztás előkészítésében is. Valósággal égtek a lelkesedéstől a fiatalok. Az ifjúság házai népesek az egyes ktsz-ekben és a járás községeiben. Hiba van azonban mezőkövesdi központi DISZ helyiség körül. És Korpás elvtárs maga is a község egész fiatalsága teljes ösz- szefogásának akadályait ebben látja.

Nem otthonos a DISZ helyiség

— Sajnos, a központi DISZ helyiséget még mindezideig nem sikerült otthonossá varázsolni ■— mondja. — A legnagyobb baj az, hogy hideg. Mines kályha, nincs tüzelő. A berendezése sem korszerű. Hiányoznak a komolyabb szórakoztató játékok, nincs saját könyvtáruk. A mezőkövesdi^ fiatalok szívesen eljárnának ide és ma is sokan eljönnek, de mert legtöbbjük nem találja meg az igényeit kielégítő szórakozási és tanulási lehetőséget, két-három látogatás után elmarad. Fordultunk már kérelemmel a járási és városi pártbizottsághoz, a tanácshoz is, azonban eddi q csőik ígéretet Icaptunk.

Igaza van a DISZ bizottságnak abban, hogy a DISZ helyiség rendbehozásával még nagyobb mértékben fel lehetne lendíteni a mezőkövesdi fiatalok szervezeti életét. Az természetes, hogy ha az Ifjúság Háza von- zaná őket, sűrűbben látogatnák, többször nyílna alkalom arra. hogy komoly előadásokat rendezzen és nagyobb arányú megmozdulásokat szervezzen a DISZ-bizottság. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy Mezőkövesden ezt a fontos problémát bármilyen úton-módon megoldják.

Ami még a berendezésnél Is fontosabb ... !

A pártbizottságra és a tanácsra való hivatkozásban azonban már nincs igaza a DISZ bizottságnak. Mert éppen az elmúlt másfél hónap alatt történt változások igazolják, hogy képes volna a DISZ bizottság ezt a problémát is megoldani. Persze az igaz: sok szaladgálással, fut- kosássál járna. De megérné. Minden bizonnyal a tanács illetékes szervei sem zárkóznának el az elől, hogy anyagi segítséget nyújtsanak a DISZ helyiség rendbehozására. Hiszen miről van szó? Kályhát és tüzelőt kell szerezni legelőször is, hogy meleg legyen. A fiatalok maguk is elvégeznék a többi díszítés nagyrészét társadalmi munkával. És ha a DISZ bizottság állandó s mindenkit érdeklő műsorokat szervezne és rendezne, ha rendszeressé tenné a klub-délután foglalkozásait, a fiatalok nem maradnának el, végighallgatnák az előadást, függetlenül attól, hogy milyen asztal mellett ülnek. És később, ha már a DISZ helyiség mindennapos szervezeti élete beindult, fokozatosan ki lehetne cserélni a berendezést is.

Arra van tehát szükség Mezőkövesden, hogy a DISZ bizottság változtasson eddigi álláspontján. Ne várja meg. amíg a DISZ helyiség teljesen újjáépül, új berendezést kap — hanem már most: haladéktalanul és sürgősen kezdje meg a munkát! A berendezéssel nem lehet megoldani a szervezeti életet — szervezeti életet csakis szervezéssel lehet teremteni.

Egy hét alatt

három új termelőszövetkezet alakult Tisza! úcon

Befejeződtek

a magyar—osztrák vegyesbizottsági tárgyalások

A Luisingnál történt állítólagos határincidens kivizsgálására kiküldött magyar-osztrák vegyesbizottság 3-án Szentgotthárdon befejezte tárgyalásait.

A vizsgálat tárgyát képező állítólagos határincidenssel kapcsolatban mind a magyar, mind az osztrák tagozat fenntartotta eredeti álláspontját. A vegyesbizottság megállapodott abban, hogy mindegyik tagozat javaslatot terjeszt kormánya elé, vizsgálja meg: nem lenne-e célszerű a határincidensek megelőzésére és gyorsabb kivizsgálására állandó vegyesbizottságot létrehozni. (MTI)

Tiszalucon ezekben a napokban a dolgozó parasztok tömegesen lépnek be a termelőszövetkezetekbe. Bátran mondhatjuk: az egész falu megmozdult s önkéntesen az újat, a jobbat választva szakított a kis- parcellás gazdálkodással. Alig egy hét alatt (az 1956. január 11-i eredményeket figyelembe véve) százhetvenegy dolgozó paraszt lépett be a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. Azért írunk csak január 11-i eredményeket, mert, amikor ez a cikk íródik, már ezalatt is változott az eredmény, azóta már körülbelül 200-an is kérték felvételüket a III-as típusú tsz-be. Ebben a számban természetesen még nincs benne az ősz óta elért eredmény, mert ettől az időtől fogva Összesen körülbelül 220-an léptek' Tiszalucon a nagyüzemű mezőgazdaság útjára. A belépőknek nagy része ezelőtt I-es típusú tszcs-ben dolgozott (a faluban ugyanis 6 tszcs működött 1951—52 óta. De az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közül is sokan kérték már felvételüket a III-as típusú tsz-ekbe.

Azok a falusi pártszervezetek, amelyek még keveset tettek a tsz mozgalomért, most elmehetnének Tiszalucra meggyőződni: mit jelent tulajdonképen a párt márciusi határozata. Meggyőződnének arról, hogy érdemes és nagyon szükséges, sőt elsőrangú kérdés a termelőszövetkezetek szakadatlan erősítése és számszerű fejlesztése is. S hogy Tiszalucon ma ilyen sikerekről számolhatnak ,be, annak az a magyarázata, hogy a falu kommunistái, vezetői felelősséget éreznek a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért s nemcsak szavakban, de elsősorban tettekkel bizonyítják: nem ismernek fáradságot, ha a párt, a nép ügyéről van sző. Miért sikerült néhány nap alatt két új termelőszövetkezetet is alakítani a faluban? Azért, mert a pártszervezet most a vezetőség új- jáválasztása idején jobban és eredményesebben dolgozott, mint azelőtt. Mert a felsőbb szervek, mint például a szerencsi járási pártbizottság és a járási tanács munkatársai is ott voltak, ahol segítségre volt szükség. A falu vezetői, kommunistái a járási elvtársakkal — többek között Krizsán Béla, Rajna Joachim, Pusztai és Tóth elvtár- sakkal — s nem utolsó sorban a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet tagjaival, illetve kommunistáival, jó munkát végeztek. Mert a vezetők, a kommunisták példamutatására egyszerre megmozdultak a dolgozó parasztok. A szervező bizottság még alig látott munkához, de ifjú Szabó Miklós a községi tanács vb. elnöke, akinek 5 hold földje volt, máris aláírta a belépési nyilatkozatot. És sorra jöttek a többiek: Angyal László, a népfrontbizottság elnöke, Széli János, Fekete Imre és Onda János az I. típusú tszcs-k elnökei is aláírták a belépési nyilatkozatot, őket követték aztán a többiek: ifjú E. Nagy Sándor 13 holdas dolgozó paraszt, Fekete Miklós az I. típusú Alkotmány tszcs tagja és a többi 171 dolgozó paraszt. A sikereknek ezenkívül van még egy igen fontos alapja. És pedig az, hogy — ezzel minden faluban, minden tsz pártszervezetében számoljanak a kommunisták és a tsz-tagok — a dolgozó parasztok nagyon kíváncsiak, mit szólnak maguk a tsz-tagok szövetkezetükről. A tsz-tag népnevelők érték el ugyanis az agitáció során a legnagyobb eredményeket, azért, mert az ő szavuk volt a legmeggyőzőbb. És Tiszalucon ez történt. Egy hét alatt az Alkotmány és az Uj Barázda I-es típusú tszcs-kből III-as típusú mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakultak. Sőt most már egy harmadik tsz is alakult a faluban, a Béke tszcs-ből. Tegnap, kedden délelőtt már 67 tag lépett be. Ez a csoport kedtlen este tartotta alakuló közgyűlését, III-as típusúvá fejlődött*

KÖRÖMI GYÖRGY.

Két kiváló újító

A diósgyőri martinacélmúben dolgozik Lővei Mihály elvtárs kokilla- hegesztő, kiváló munkás, sokszoros újító. Barátjával, Ruszler Ferenc elvtárssal állandóan azon törik a fejüket, hogyan javíthatnának a mar—

A győzelem csupán újabb szakaszt jelent a további harcokhoz vezető úton

Tapasztalatok a szuhakállói bányaüzem pártvezetőségválasztó taggyűléséről

A taggyűlés Szuhakállón is a ve- eetőségválasztó taggyűlések megszokott rendje szerint folyt le. Tömöri Sándor párttitkár elvtárs ismertette a bányász pártszervezet vezetőségének beszámolóját, azután rövid vita következett, majd sor került a vezetőség újjáválasztására.

A beszámolóból megtudtuk, hogy a bányász pártszervezet kommunistái derekas munkát végeztek az 1955-ös évben. 11 ezer 400 tonnával több szenet adtak terven felül a hazának. E szép eredmény értékét még növeli, hogy 1955-ben valamennyi párttag túlteljesítette tervét és ez évben fordult elő először, hogy egyetlen párttag sem maradt ki a munkából. A politikai és gazdasági munka ilyen szép sikerei elbizakodottá tették a vezetőket s a kommunista elv- társakat. Ezt bizonyította a rövid, alig 20 perces beszámoló is, arrtúy nem volt eléggé alapos, konkrét, nem ismertette a helyes és bevált munkamódszereket, a pártmunka jó tapasztalatait, hanem csak regisztrálta az eseményeket.

Már e taggyűlés közben felmerült bennünk egy-két gondolat, amelyet ézuton tolmácsolunk a szuhakállói elvtársak felé. Az első egy kérdéssel kezdődik:

— Mit gondolnak elvtársak, mi a legnagyobb boldogság?

— A harc — felelik nyilván a kérdésre;

— S mi a legnagyobb szerencsétlenség?

— A harc feladása, a megbékélés, az önelégültség. Bizonyára ezzel is egyetértenek az elvtársak.

Mindezekből következik, hogy a győzelem nem a teljes boldogságot jelenti, hanem csupán újabb szakaszt a további harchoz vezető úton. Tartós boldogságot csak akkor talál az ember, ha szüntelenül harcol a kommunizmus eszméinek megvalósításáért és sohasem hátrál meg, sohasem nyugszik meg, sohasem lesz önelégült. Ebből következik1, hogy a legnagyobb szerencsétlenség nem a veken ten i és a millszekundos robbantást a bányaüzem valamennyi munkahelyén alkalmazni kell. Harcba kellett volna hívni a bányászokat a kolóniák betonjárdájának és vízlevezetőcsatornájának megépítésére, a fásításra és több más probléma megoldására, amelyekre az üzem vezetői mintegy 100 ezer forintos beruházást terveztek.

Mindezek a tények azonban kimaradtak a beszámolóból, nem foglalkozták vele, mondván — teljesítjük a tervet, nálunk különösebb hibák nincsenek.

Hajtsák végre minden részletében pártunk novemberi határozatát

A párttaggyülésen mindössze 8 felszólalás hangzott el, melyek a beszámolókhoz hasonlóan nem a legfontosabb feladatokkal foglalkoztak, így arra a megállapodásra jutottunk, hogy a pártszervezet vezetői nem tanulmányozták eléggé gondosan pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozatát, amely a technika fejlesztésére, az újító mozgalom növelésére hívta fel a figyelmet.

A beszámoló csak éppen megemlítette az újítómozgalommal való foglalkozás szükségességét. Csupán egyetlen felszólaló utalt arra, hogy az üzemnél bürokratikusán kezelik az újításokat, ezek sok esetben az íróasztalok mélyén porosodnak. S hogy a felszólalásban mennyi igazság van, arra jellemző az alábbi példa: 1955-ben az üzemnél három újítási felelős is volt. Ez meglátszik az újítási naplón, amelyet 1955 január 15-től, azaz közel egy éve nem vezettek. (!) Nincs kimutatás arról, — sajnos maga az igazgató elvtárs sem tudja —, hogy kiknek voltak jelentősebb újításai s milyen gazdasági eredményeket jelentettek azok népgazdaságunknak.

Helyes lett volna, ha a pártszervezet vezetősége gondosan megvizsgálja az újítómozgalom helyzetét s keményen megbírálja az üzem igazgatóját és főmérnökét, de különösen a szakszervezet vezetőségét, amiért elhanyagolták e nagyjelentőségű mozgalom további fejlesztését.

A párivezetőség és a dolgozók kapcsolata

fi

Mind a beszámolóban, mind a íel- szólalásokban hallottunk a pártszervezet belső életéről is. A vezetőség beszámolójában szintén feltárta a mulasztását — a kollektív vezetés elhanyagolását. Nem egyszer szervezetlenül végezte munkáját, amire jellemző a vezetőségi ülések hiányos megtartása; Helyesen mondotta felszólalásában Farkas István körletve- zető, hogy az 1956-os év feladatainak csak akkor tudnak az üzem vezetői és munkásai eleget tenni, ha a pártvezetőség érvényesíti a kollektív vezetés elvét, ha helyesen szervezi és mozgósítja a kommunista és párton- kívüli dolgozókat.

A kollektív vezetés elhanyagolása volt az oka jórészt annak is, hogy a vezetőségnek nem minden esetben volt megfelelő kapcsolata a dolgozókkal, nem kérte ki azok véleményét. A pártvezetőség csak akkor mozgósította aktíváit, amikor a termelés újabb sikereiről volt szó. Elhanyagolta a dolgozók jogos panaszainak és bejelentéseinek elinté'zé- sét.

E hiányosságokat a pártszervezet vezetőségének feltétlenül ki kell küszöbölnie, s ezt csak a pártmunka sajátos eszközeinek eredményes, tervszerű felhasználásával tudja megoldani. Tanulniok kell a taggyűlés tapasztalataiból, látniok kell hogy az önelégültség a gátja a további gjmzelmeknek.

•Az új vezetőség gondoljon arra: a kommunista pártmunkás nem köny nyű, de nagyon szép és megtisztelő munkát véggz a dolgozó nép bizalmából. Érezniük kell az új vezetőknek a bizalmat, a megbecsülést és ezt eddigi munkájuk legfontosabb értékelésének kell tekinteniük. A választás után érezniök kell: most kezdődik a nagyobb munka: megfelelni ennek a bizalomnak, a második ötéves terv teljesítéséből fakadó nagy feladatoknak; A szuhakállói pártvezetőség tagjainak olyan vezetőkké kell válniok, akikről a párttagok és pártonkívüliek továbbra is szeretettel és tisztelettel mondhatják el: „Éppen olyanok, mint mi .csak egy fejjel magasabbak“.

I DRAGOS GYULA

tinban a munkán, hogyan tehetnék könnyebbé a dolgozók mindennapi munkáját. Eddig Összesen — 1952 óta — ketten 46 újítási javaslatot nyujr tottak be, amiből mintegy 40-et megvalósítottak.

Hosszú időn át sok probléma volt a martinban a kokillák fajlagos fel- használásával. Az egy tonnára eső vasöntvény felhasználás 35 kg-ra is megnőtt. Sikerült olyan eljárást kidolgozni, amellyel 25 kg-ra csökkent az egy tormára eső vasöntvény. Az eljárás lényege, hogy a kimart kokillafalat, — amit egyébként selejtezni kellene — a kokilla saját anyagából készített hegesztőpálcával javítják ki.

Lővei elvtársék újítása volt a kemencék gátrakásának gépesítése is; Az új eljárás hat embert kímél meg attól, hogy félórán át az 1500 fokos martinkemence nyitott ajtaja előtt végezze el a gátrakás nehéz munkáját. Az újítás 550 ezer forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak; Az előbb leírt kokillahegesztési módszer másfér millió forintos megtakarítást eredményezett.

Rengeteg terv van már azóta is Lővei elvtársék tarsolyában.

Országos probléma az acélöntésnél használt alátétlapok élettartamának növelése. A nagy kimaródások miatt az egyébként még ép alátéteket selejtezni kellett. A problémát szeretnék megoldani, mégpedig úgy, hogy a nagyon kimaródott részeket hegesztési eljárással, elektromos úton megolvasztott anyaggal töltenék ki.- Ez az egyik. A másik elgondolás a martinkemencék első falánál a javítások gépesítése. A főcél itt is az, hogy megkíméljék a dolgozókat a nagy hősugárzástól. Kísérleteznek a termikus felöntéssel is az acélműben, mely a lunkerselejt kiküszöbölését eredményezné.

Szép eredmények és szép tervek fémjelzik Lővei és Ruszler elv társ eddigi munkáját. A beadott 46 újításért eddig több mint 60 ezer forint újítási díjat kaptak. Ugyanakkor az újítások értéke megtakarítás szempontjából meghaladja a 3 millió forintot. így dolgozik és akar dolgozni a martin két kiváló újítója, Lövei Mihály és Ruszler Ferenc elvtárs.

A megyei tanács közli Borsod-Abauj-Zemplén megyei tanács végrehajtóbizottsága közli, hogy minden nap reggel fél kilenc órától 24 óráig félfogadási napot tart a megye dolgozói részére* panaszaik sérelmeik, javaslataik, kritikai megjegyzéseik, közérdekű bejelentéseik meghallgatására.

reseg, iiaxicjii <x AajJii uiav-iu, <xi* wu- i a

íiégültség. 1

A szuhakállói elvtársak beleestek j íz önelégültség hibájába. Januári : ;ervüket ugyan teljesítik, különösebb ] bajok eddig nem jelentkeztek, de ha • nem mérik fel a párttagság erejét, ; nem aktivizálják a párttagságot, az L956-os népgazdasági terv teljesítésére — a bajokat nem kerülhetik el.

Ami a beszámolóból kimaradt

Helyes lett volna például a termelési számok ismertetése mellett elmondani, hogy például 1955-ben 843.500 forint hűségjutalmat kaptak a szuhakállói bányaüzem dolgozói. Nem beszéltek arról sem, hogy a tervteljesítéssel együtt nőtt a dolgozók keresete is. Egy munkás átlagosan az elmúlt évben összesen 20.000 forint jövedelemre tett szert. Helyes lett volna, ha az elvtársak megemlítik, hogy népköztársaságunk kormánya kétmillió 797.837 forinttal segítette bányászaink munkáját, kisgépek, felújítások, az új bánya feltárása révén.

Helyes lett volna a pártvezetőség beszámolójában konkrétan megmondani, hogy amíg 1955-ben naponta 41 vagon szenet kellett az üzem dolgozóinak termelniük, addig 1956-ban 10 vagonnal többet. Egy munkásra ebből naponta 70 kiló szén jut, vagyis a szuhakállói bányaüzem dolgozóinak fejenkin t naponta 70 kilóval kell több szenet termelniük ahhoz, hogy népgazdasági tervünknek, az életszínvonal növelése követelményeinek eleget tudjanak tenni. Pártunk és kormányunk segíti ebben bányászaink munkáját. 1956-ban mintegy 3 millió forintot fordítanak a bányaüzem korszerűsítésére, hogy könnyebbé, gyorsabbá és biztonságosabbá tegyék bányászaink munkáját.

Az üzem dolgozói bizonyára helyesléssel fogadták volna, ha a beszámoló arra is felhívja figyelmüket, hogy például tormánk int e gy forinttal kell csökkenteniük az önköltséget. A fa felihasználását 0.19 százalékról 0.15 százalékra kell csők-