Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-08 / 7. szám
Vasárnap, 1956. január 8. ctzakmagtarorszao 3 Hogyan élt vissza a dolgozó nép bizalmával a drótgyár igazgatója? Elég nehéz feladat röviden meghatározni, mivel foglalkozzon a gyár igazgatója, vagy főmérnöke, hiszen feladatuk, — a terv teljesítésének biztosítása —, felöleli a gyár munkájának minden részletét, a gyár életének minden mozzanatát. Nincs semmi, amire azt mondhatnák: ezért nem mi vagyunk a felelősek! A vezetőkről általában a gazdasági eredmények alapján ítélnek. Pedig fontos arra is ügyelni, hogy a gazdasági vezetők milyen módon érik el eredményeiket, hogyan vezetik vállalataikat? A Miskolc Városi Pártbizottság Ipari osztálya a Központi Vezetőség novemberi határozatát szemelőtt tartva napokon keresztül vizsgálta a drótgyár, elsősorban a gyár vezetésének munkáját. Hegyes kezdeményezés volt ez, hi>:en a pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek — amint erre a novemberi határozat is rámutat -*- az a feladatuk, hogy magas követelményeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szemben, becsüljék meg őket, bánjanak velük figyelmesen, de ne menjenek el hibáik mellett! A városi pártbizottság ipari osztályának brigádja a vizsgálat után a gyárban munkásgyűlést tartott, amelyén ismertette a dolgozókkal a gyárvezetés munkáját, s felhívta figyelmüket az 1950-os év fokozott követélményeire. Ugyanakkor rámutatott a gyárvezetés munkájában tapasztalható súlyos hiányosságokra, amelyek érzékeny károkat okoztak népgazdaságunknak. . Rámutatott arra, hogy azok a gazdasági vezetők, akik nem igénylik, lebecsülik a pártszervezet segítségét, ellenőrzését, akik figyelmén kívül hagyják a dolgozók panaszait, bejelentéseit, azok előbb-utóbb elvesznék a társadalom számára. Csak még annyit: igazgatóink, vezetőink, akiknek többsége néhány éve még munkás volt, — áldozatos, fáradságos munkájukkal általában már bebizonyították, hogy megfelelnek a munkásosztály, a dolgozó nép bizalmának. Eredményes, odaadó tevékenységük nélkül szinte elképzelhetetlen volna iparunk fejlődése. De — mint az élet minden területén *v az igazgatók munkájával szemben is egyre nagyobbak, a követelmények,- amelyekkel lépést tartani’ nem köny- nyű dolog. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a kommunista vezető példamutató legyen, rendszeresen képezze magát, szeresse munkéstársait, s egyik légfőbb tulajdonsága a szerénység legyen. Ez különöse« fontos most, amikor a második ötéves terv a gazdasági vezetőket is nagy feladatok elé állítja, s megkövetelj tőlük, hogy gazdasági funkciójukat pártfunkciónak tekintsék, érezzék felelősségüket pártunkkal s dolgozó népünkkel szemben. Ez a felelősségérzet hiányzott Tóth Józsefből, a miskolci December 4 Drótművek igazgatójából, aki nem így vélekedett beosztásáról, nem annak szellemében élt és dolgozott. Pazarlás, nemtörődömség, a nép vagyonának herdálása Pártunk mindig felhívta figyelmünket a takarékos, gazdálkodásra, mint a szocializmus építésének állandó módszerére. »Fokozott mértékben kell biztosítani a szocialista felhalmozás olyan alapvető forrásait, mint a munka termelékenységének emelése, a termelés, az építkezés, a szállítás, az áruforgalom költségének, illetve költségeinek, valamint az igazgatás költségeinek csökkentése, a pazarlás és a fölösleges kiadások megszüntetése ... Mindez az életszínvonal állandó és következetes emelésének elengedhetetlen feltétele-« — állapította meg pártunk III. kongresszusa. A párt tanítását, a dolgozók bejelentéseit, javaslatait Tóth József semmibe vette, meggondolatlan intézkedéseivel felesleges kiadásokat okozott. Erre talán a legjellemzőbb példa az. anyaggal való felelőtlen gazdálkodása. A vállalatnál nagy- mennyiségű norma feletti, felesleges készlet halmozódott fel. így például alapanyagokból i millió 84.000 forint, fogyóeszközökből 1 millió 219.000 forint, segédanyagokból 613.000 forint készlet van. Ez a vállalat pénzügyi helyzetére súlyos kihatással volt. mert a forgó alappal fedezett normáidéit készleteken felüli anyagokat a vállalatnak hitellel kellett fedezn5, amely után a gyárnak kamatot kellett fizetni. Az importanyagokat is gondatlanul kezelte. A norma feletti alapanyagok nagyrészét, mintegy 500 tonna Importanyagot, melyet a vállalat 1954-ben szerzett be, a prog^om- szerűtlen termelés miatt még 1956- ban sem tudják felhasználni! A pazarlás egyik szülője a drót* gyárban a vállalati sovinizmus volt. amelyet elsősorban maga Tóth József ápolt. A kollektíva érdekeinek szemelőtt tartása nemes, szocialista vonás, de ha önmaga torzképévé, vállalati sovinizmussá változik, elítélendő. Igaz, hogy nem könnyű az anyagellátás nehézségei, a program- szerűtlenség, a hiányos tervezés, a még meglelhető bürokratikus eljárások, s más problémák közepette a Szűk vállalati érdek fölé emelkedni. De Tóth József intézkedései, a »csak magaddal törődj« burzsoá elvhez igazodtak, ami nagy károkat okozott a gyárnak, az egész népgazdaságnak. A vállalat nem azt gyártotta, amire a népgazdaságnak szüksége volt, hanem azt, ami a gyár forint-tervtelje^ sítéséhez hozzájárult. A programszerűt len gyártás következményeként 297 tonna anyag legyártása húzódott el az 1956-os évre, ami miatt közel 2 millió forint kötbért kellett fizetni. Tóth József valósággal herdálta a dolgozó nép pénzét. Áz élüzem ünnepélyt több esetben is külön rendez- tette meg a munkásoknak és külön az igazgatóságnak. Ez 31.267 forint költségtöbbletet tett ki, amelyet a kulturális kiadások terhére számoltak el. Tóth Józsefre, mint • nép pénzének tékozlój ára, a gyár valamennyi dolgozója felháborodással és megvetéssel tekint. Ez érződött ki a gyárban megtartott munkásgyűlésen közel negyven felszólaló hángjából. Soltész József elvtárs a gyűlésen hangoztatta: szégyen és gyalázat visszaélni a párt és a dolgozó nép megtisztelő bizalmával.. Csorkász László dróthuzó arra mutatott rá, hogy a takarékosságban elsősorban magúiénak a vezetőknek, a ‘kommunistáknak kell példát mu~ tatniok. Hogyan állhat az olyan vezető, mint Tóth Józáef, a munkások elé, hogyan beszélhet az anyag- takarékosságról, ha elnézi a pazarlást, nem torolja meg a gondatlan gazdálkodást, sőt ő maga is herdálja a dolgozó nép pénzét. Bertók Béla elvtárs megkérdezte, hogy milyen erkölcsi alapon követelheti meg a munkásoktól, a művezetőiktől a takarékosságot nz ilyen igazgató. aki reprezentációkra, díszes vacsorákra, luxuskiadásokra költi a vállalat pénzét. Egyéni érdekeit a dolgozók ügyei tőié helyezte Amikor a dolgozók termelési értekezleteiken munkavédelmi problémák megoldását, az öltöző, fürdő rendbehozását kérték, Tóth József mindig azt válaszolta, hogy ,nincs rá keret“. De amikor egyéni érdekeiről volt szó, nem volt gondja a kerettel, sőt a törvényes lehetőségekkel visszaélve, mindenféle előnyökhöz juttatta magát. A vállalat autóját magáncélokra használta fel, személygépkocsijának költségei 1955 első tíz hónapjában 124.158 forintot tettek ki. Ezen az összegen három új kocsit vásárolhatott volna a vállalat. Igen gyakran lehetett vele találkozni a budapesti Halászcsárdában és a tiszadobi halászcsárdában, nem egyszer részeg állaootban. Borsodi Tibor elvtárs a munkáseyülásen elmondotta, hogy Tóth József kettes- hármas reflektort szereltetett személygépkocsijára, hogy éjjel vadászni tudjon. A gyár pénzén vett - rádiót, kávéfőzőt, s egyéb „apróságokat“ lakás ára vitetette , . , >■* ' Jövedelmét,-,a kg vetkezőképpen ál- Iépíjótta meg;;., Hävi fizetésé 2.000.— Ft, Összp^émium jan. 1-től nov. 1-ig 10.479.—Ft, Kiküldetési' pénz 10 hónap alatt 3.000.—Ft, Újítási díj 10 hónap alatt 4.856.— Ft Ezenkívül 10 hónap alatt. 3600 fo* rint OMB előleget vett fel. Ilyen anyagi. körülmények között figyelmen kívül hagyta a munkájuk jogos panaszait, megfeledkezett problémáik megoldásáról. . IJoták Erzsébet esztergályos a gyűlésen felszólalásában hangoztatta: — A mi törvényeink jók, a mi zéseknél figyelmen kívül hagyta a dolgozók véleményét, s ezzel 5 több- ezer forint kárt okozott. Sztálin elvtárs a XV. pártkongresz- szuson az öntelt, szerénytelen, dicsekvő, kérkedő emberekről mondotta: „Két-három nagyobb siker és azt hiszik, hogy a tenger is csak térdig ér. Még két-három nagyobb siker s már azt hiszik, hogy félkézzel hegyeket tudnak elmozdítani’4. Tóth József esetéből azt a következtetést vonhatjuk le: az önteltség és a dicsekvés a munka romlásához, a hibák elszaporodásához vezet. A szerénységnek mindenütt meg kell mutatkoznia, még a magánéletben is. Éppen ez hiányzott Tóth Józsefnél, s ezért lett megvetés a sorsa. Pártunk azt tanítja: a kommunista funkcionárius legyen mindig becsületes, igazmondó, egyenes. Nem csalhat, nem lophat, nem lehet kapzsi. Sajnos Tóth József figyelmen kívül hogyta e tanítást, így érdemtelenül anyagi javakhoz, előnyökhöz jutott* .Elkészített egy . újítást, amelyről dicshimnuszokat zengett. Olyan kai-» kulációt készíttetett, amely szerint az újítás nemzetgazdaságunknak 2.5 millió forint megtakarítást jelent. A valóságban az újítás rossz, csupán a selejtgyártást segíti elő, sőt eddig három ember sérülését okozta, ö azonban ezzel mit sem törődve, min-» denütt azt hiresztelte, hogy ujítá- sáért neki Kossuth-díj jár. Tóth József példája arra int: ne fe-» ledjék el soha a vezetők, a gazdasági funkcionáriusok, hogy állásuk, beosz-* tásuk nem jogosítja fel őket kivált-» ságok élvezésére. A kommunista vezető számára a funkció mindenkor megtisztelő hivatás, amelyet pártunk és dolgozó népünk bizalmából tölt be. Az a funkcionárius, aki vezető állását önző, egyéni céljai érdekében használja fel, visszaél a párt és a dolgozó nép bizalmával, s Tóth József sorsára jut. Hovó Ten*! a párt Tejretőszerepének, ellenőrzésének lebecsülése? Lenin elvtárs azt tanítja: „Minden párttag felelős a pártért és a párt felelős minden tagjáért.” A párt joggal követeli meg minden párttagtól, hogy teljes tudásával, akaratával dolgozzon a párt politikájának megvalósításáért, védje a párt politikáját, nevelje az embereket, s dicső tettekre serkentse őket. De ugyanakkor a piríszervek s pártszervezetek kötelessége, hogy neveljék, tájékoztassák őket, hallgassák meg javaslataikat, bírálatukat. A Tóth ügy tanulságait mérlegelve megállapíthatjuk: sem Tóth József, sem az üzemi pártszervezet vezetősége nem a lenini tanítások szellemében próbálta megoldani feladatát. Tóth József lebecsülte a párt ellenőrző, irányító tevékenységét, ezt egyszerűen semmibe vette. Nem jelent meg a vezetőségi értekezleteken, a taggyűlésen nagyhangú, elvtelen magatartást tanúsított. A pártszervezet vezetősége viszont eltűrte Tóth József hibáit, s nem lépett közbe időben, nem adott neki elég segítséget ahhoz, hogy hibáit le tudja vetkőzni. A vezetők és a párttagok egységes cselekvésére, a párttagok aktivizálására, bírálatára, javaslataira, harcos helytállására most. amikor új nagy feladatok megoldásához, a második ötéves terv első éve megvalósításához kezdtünk hozzá, különösen nagy szükség van. A drótgyárban a pártszervezet vezetőinek most különös gonddal kell foglalkozniuk a Hova vezet a szerénytelenség, az önteltség? A szerénység a kommunista legszebb tulajdonsága. Sztálin elvtárs Lenin alakját jellemezve ezt mondotta: „Az egyszerűség és a szerénység az a törekvés, hogy észrevétlen maradjon, vagy legalább is ne legyen feltűnő. Ez a vonás egy legerősebb oldala Lenipnek.” Sztálin elvtárs, amikor az ő személye került szóba, azt felelte: „Ami engem illet, én csak’ Lenin tanítványa vagyok.’4 Lenin és Sztálin elvtárs példája, a párt tanításai arra nevelik az egyszerű párttagokat, funkcionáriusokat, a kommunista vezetőket, igazgatókat, hogy egyszerűek, szerények legyenek. A dolgozó emberek nem szeretik a íennhéjázást, a beképzelt „felsőbbrendűség” fitogtatását. Tóth József viszont lebecsülte a dolgozókat, nem fogadta köszönésüket, fenn- héjázóan, durván beszélt velük. Érthető, hogy nem szerették, s nem fordultak hozzá bizalommal. Nem mondták el neki véleményüket, javaslataikat a gyár vezetésével, munkájával kapcsolatban, öntelt, becsvágyó, kérkedő volt, megfeledkezett arról, hogy a párt,- a dolgozók bizalmából került vezető beosztásba, hogy neki kell lenni a tömegekért, nem pedig a tömegek' őérte. A marxizmus-len in izmus azt tanítja: a vezetőnek mindig szüksége Van arra, hogy saját tapasztalatait kiegészítse a tömegek tapasztalataival. Csak így tud helyesen vezetni, a hibákat idejében észrevenni és a nehézségeket sikeresen leküzdeni. Az a vezető, akit nem a szerénység jellemez, elszakad a tömegektől.' így járt Tóth József is. A tömegektől való elszakadás csak fokozta beképzeltségét, csalhatatlannak érezte magát. Nem érdekelte mások véleménye, szüklátókörűsége miatt nem tudott megfelelően vezetni. ügyes-bajos dolgai iránt, gondoskodnia kell szükségleteik, igényeik kielégítéséről, kíméletlenül harcolni bürokratizmus, a lélektelenség, az érzéketlenség ellen.“ Tóth József ezt elmulasztotta. A szerénység azt is jelenti, hogy becsüljük, tiszteljük az embereket. Tóth József erről is megfeledkezett. Nem egyszer gorombáskodott, sérte gette munkatársait. Megfeledkezett arról, hogy a szocialista rendszerben a vezetők és az egyszerű dolgozók közötti kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapszik. Ez összeférhetetlen a komasággal, a „bratyi szellemmel4’, de ugyanakkor a gorombasággal, és parancsolgatással is. — Nem érzelgősséget, finom gyöngédséget kívánunk — mondotta Regényei Dezső mérnök —, hanem azt hogy a vezető modora legyen tapintatos, kulturált emberhez méltó mind a tömegek, mind beosztott munkatársai irányában. Ezzel szemben Tóth József úgy akart magának tekintélyt szerezni, högy parancsolgatott, go- rombá.skodott; azt képzelte,, hogy ő „keménykezű vezető4’, elfelejtkezett arról, hogy' á parancsolgatás, a gorombáskodás nem az erő, hanem a tehetetlenség, a gyengeség jele. Balogh János elvtárs kijelentette olyan magatartást, mint Tóth Józsefé nern törhetünk el egyetlen kommu nista vezetőtől, sőt pártonkívülitől jem. Az ilyen magatartás el taszítja magától a tömegeket, súlyos károkat okoz pártunknak és államunknak Soltész Lukács elvtárs a munkásgyűlésen többek között hangoztatta hogy az ügyek intézéséhez nemcsak tudásra, észre, hanem szívre és emberségre is szükség van. Aki ezt nem érti, abból soha nem lesz tekintélyes vezető, soha nem fogja érezni a dolgozó nép szeretetét, bizalmát, támoA kommunista vezetőnek figyel-] gatását. Ezért veszítette el a bizal- mesnek kell lenni az emberek] mat Tóth József is, aki ^z átszervegazdasági vezetők munkájával, meg kell szervezniük a kommunisták pél-» damutatását, hogy magukkal tudják ragadni a pártonkívülieket, népgaz-» dasági tervünk teljesítése érdekében» A Tóth-ügy tanulságait érdemes szemelőtt tartania megyénk kom-* munista gazdasági funkcionáriusai-» nak, s a pártonkívüli vezetőknek is» Érdemes, hiszen tanulhatnak belőle, annak segítségével fel tudják mérni erejüket, tudnak javítani hibáikon, s a nép bizalmának megfelelően tudják megoldani feladataikat. Láthatják a példából a gazdasági veze-» tők, hogy az a funkcionárius, aki nem képezi magát, előbb-utóbb súlyos hibába esik. Csak a marxista-leni-» nista képzettség, a politikai felvér- tezetlség nemesíti az embert, ez teszi igényessé a kommunistákat, a vezetőket önmaguk és mások munkája, magatartása iránt. Éppen ezért a pártszervezetek minden erejükkel, tudásukkal azon dolgozzanak, hogy növeljék a párttagság, a gazdasági vezetők ideológiai és szakmai kéo- zettségét, javítsák a káderek marxista-leninista nevelését. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy engesztelhetetlen harc legyen az elvtelenség, az önhittség, az önteltség minden megnyilvánulása ellen, hogy vezetőink lenini-sztálini típusú funkcionáriusokra jellemző magas erkölcsi, politikai tulajdonságokkal rendelkezzenek. Előnyös a szabadválasztású húsbeadást hizottsertéssel teljesíteni A szabadválasztású husbeadási! kötelezettséget a beadásra kötelezett termelők 1956-ban — ha az egész évi kötelezettségre hizottsertést adnak be — a Minisztertanács határozata értelmében kedvezményes beszámítási kulcs szerint teljesíthetik. 1955-ben egy kg szabadválasztású húsbeadás teljesítésére egy kg sertést, vagy másfél kg vágómarhát kellett beadni. 1956-ban a termelők egy kg szabad választású husbeadást fél kg sertéssel teljesíthetik, ha a beadási kötelezettség megállapításakor vállalják, hogy a szabadválasztású husbeadást hizottsertéssel teljesítik. Amennyiben a termelők ezt a tervfelbontás során nem vállalják; a kedvezményben nem részesülhetnek. sége hetven huskilogramm, vágómarhából százöt kg-ot kellene beadnia, .viszont ha a teljesítést hízott- sertésben vállalja, beadási kötelezettségének 35 kg-al eleget tehet. Előnyös tehát a szabadválasztású husbeadás sertéssel való teljesítése, mert három kg vágómarha helyett csak egy kg sertést kell beadni» A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében a Minisztertanács az állami szabadfelvásárlási árat felemelte. A szarvasmarha állami szabadfelvásárlási árának felemelése után a szabadválasztású husbeadás sertésben való téljesítése anyagilag még előnyösebb. Minden dolgozó paraszt, mezőgazdasági termelőszövetkezet érdeke, Például, ha egy termelőnek a sza-j hogy szabadválasztású husbeadását badválasztású husbeadási kötelezett-' hizottsertéssel teljesítse. Az Állami Biztosító segítsége a lűz- és jégkárosultaknak A tűz és a jégverés, ez a két leggyakoribb elemi csapás a múltban is és még ma is — sok kárt okoz. Ma azonban kitűnően képzett és felszerelt tűzoltók vigyáznak az egyén és a közösség vagyonára. Kormányzatunk gondoskodása is odáig terjedt, hogy minden családi ház, minden szövetkezeti épület, minden mezőgazdasági épület, felszerelés és termény kötelező biztosítás alá esik. Ez a rendelet három éve van érvényben. A múltban a külföldi tőkét képviselő biztosító intézetek — a Generali, a Providentia, stb. —, de a magyar „Gazdák" biztosító társaság is, kizárólag a busás haszonszerzést tűzték ki célul. Csak kevésbé veszélyes kockázatokat vállalták igen magas díjak mellett. Az Állami Biztosító viszont kizárólag a dolgozók — a károsultak — érdekeit védi. Gyors és igazságos kárbecsléssel és a károk gyors megtérítésével mindinkább nő a dolgozók bizalma az Állami Biztosító iránt. A kötelező, igen alacsonyan megállapított biztosítási díjak megfizetése sem okoz senkinek nehézséget. Az Állami Biztosító megyénkben az elmúlt három év alatt 2 millió 694 ezer forint tűz- és 4 millió 204 ezer forint jégkárt fizetett ki. Spisák András boldogkőváraljai lakos 27 ezer 500 forint tűzkártérítést, id; Kardos István aggteleki lakos 3 ezer 77 forint jégkártérítést kapott. A sárospataki Vörös Csillag tsz. 23 ezer 130 forint tűz-, a négyesi Uj Barázda tsz. pedig 64 ezer 57 forint jégkártérítést kapott. Január 1-én vált esedékessé af 1956. évi kötelező biztosítási díjaM befizetése. A dolgozók most igyekező nek a pótlékmentes díjakat befizetni, mert tudják, hogy épp olyan gyorsan tartoznak az állam iránti kötelezettségnek eleget tenni, mint ahogy az segíti őket tűz- vagy jégkár esetén. Megkezdte működését az ostravai televízió Egy évig tartó fáradságos munka után az ostravai televíziós adó építésén dolgozó munkások december S^-én befejezték Csehszlovákia második televíziós adóállomásának építését. Ezen a napon az esti órákban csaknem 800 televíziós készülékkel rendelkező dolgozó gyönyörködhetett az ostravai televíziós adóállomás műsorában. Az ostravai adóállomás teljesítőképessége kétszerese a prágaiénak. rendszerünk olyan rendszer, amelyért mi munkások tűzbe mennénk. De el kell érni, hogy mindén embert, minden gazdasági vezetőt áthassanaik ezek a törvények, ezek szerint éljenek, cselekedjenek, s akkor nem lesznek ilyen visszaélések. B. Kovács Sándor hangoztatta, hogy a törvények meghatározzák kinek mi a kötelessége, s a törvények végrehajtása kötelező. Arra, hogyan kell a törvények szellemében étLná, nincsenek paragrafusok, mégis százezrek és milliók élnek annak szellemében. Sajnos, Tóth József a törvényen felül érezte ínagat, s ezért követte el ezeket a súlyos bűnöket. Népgazdaságunk rendkívül fontos érdeke, hogy csökkentsük importanyag-készletünket. A munkaversen'y díjainak odaítélésénél, a kitüntetéseknél előnyben kell részesíteni azokat, akik importanyagot takarítottak meg. Az újítások elbírálásánál, a jutalom megállapításánál -is szem előtt kell tartanunk, hogy az , újítás csők-, .kenti-e', a behozatalt’ Xóth Jgzsei figyelmen kavüí hagyta ezeket a .szempontokat s ez az egyik oka annak, hogy a gyárban mindössze 85 sztahanovista dolgozik s az újítómozgalom visszaesett. Ennek a következménye a helytelen anyaggazdálkodás is. Tóth József szemelől tévesztette, hogy a jólvégzett munka mindenkinek egyéni érdeke, de érdeke a köznek, szocialista társadalmunknak is. Elfeledkezett arról, hógy olyan ösztönző erő ez, amely mind magasabb színvonalra emeii termelésünket, az ipar színvonalát. A magasabb termelés, a nagyobb termelékenység pedig mindannyiunk érdeke, csak a termelékenység eme [lése tepzi lehetővé, hogy emelkedjen »dolgozó népünk életszínvonala.
