Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-03 / 2. szám
f A pártvezetoségek újjá választásáig érjünk el újakk munkasikereket a pártmunka megjavításával! PÄRTTITKÄROK JELENTIK Barvitz János elvtárs, a kazincbarcikai 31/6 építőipari vállalat városépítési alapszervezetének titkára f A mi vállalatunk építi Ka- 1 zincbarcikán az új szocialista vá• ros lakóépületeit. 1955-ben hat • nagy épületben 305 lakást kellett < elkészíteni, méghozzá gyors ütem- \ ben, mert jelentős késés volt a • munkában. ') Sokféle ok miatt maradtak el } ezek az építkezések a terv mögött. 1 Másfél hónappal ezelőtt, — időre • átszámítva — kereken három hét * Volt az építők adóssága. 100 lakás ' hiányzott még és nem készült el az i S. épületben a város szállodája ' sem. Valamennyien tudtuk, hogy mennyire várják az új lakásokat a szénosztályozó, a hőerőmű és a mű- « trágyagyár dolgozói, ezért az alapszervezet vezetősége megtanácskozta a városi pártbizottsággal a feladatot. Megállapították, hogy haladéktalanul dologhoz kell látnunk a késés megszüntetése céljából. Párt- szervezetünk azt a megbízatást adta Ott Miklós főépítésvezetőnek, Batta József építésvezetőnek és Szemeth József főművezetőnek, — valamennyien párttagok —, hogy kommunista lelkiismeretességgel mindent tegyenek meg a munka gyorsítására. Elsősorban a szombati és vasárnapi munkák megszervezését javasoltuk. Tudni kell ugyanis, hogy az építkezésen dolgozó mintegy 200 munkás, sőt a vezetők is más Tarosokból járnak dolgozni Kazincbarcikára. A hétvégi hazautazások és a hételeji késedelmes visszautazások miatt sok-sok munkaóra telt el termelés nélkül. Minthogy sokáig nem sikerült javulást elérni ezen a téren, nehéz feladatnak látszott a pártmegbizatás teljesítése. S mégis sikerült. Elsősorban a megbízott elvtársak mutattak példát. Maguk sem utaztak haza és Kovács János igazgató elvtárssal együtt a munkahelyen maradtak szombati és vasárnapi napokon is. Az építőmunkások között 20 kommunista van, akinek segítségével mozgósítottuk az egész épitőkollektivát. Eredményesen, mert a 20 kommunista tízszer annyi pártonkívülit lelkesített az idő jobb kihasználására. Öröm volt nézni, hogyan halad a munka. A szálloda egy hónappal ezelőtt el is készült és az esztendő utolsó napján mindannyian büszkén jelenthettük, hogy a háromhetes mulasztást pótolva, elkészítettük a 305. lakást is. Beköltözhetnek új otthonukba a Békeváros munkásai. Tömöri Sándor elvtárs, a Fzuhakállói bányaüzem párttitkára — Tíz hónappal ezelőtt 14 bányász kapott szabadnapot Szuha- kállón — ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt is. Azok a bányászok, akik három esztendővel ezelőtt, 1952. december 21-én szabadultak ki tizenhetedmagukkal a föld alól, a halál torkából. A 17-ből három már nem dolgozik a mi bányánkban, elkerült innen. De 14-en még itt vannak, itt dolgoznak és éppen úgy, mint Szuhakálló valamennyi bányászának emlékezetében, bennük is elevenen él a három évvel ezelőtti december minden eseménye. Soha, de soha nem felejtjük el azt az emberfeletti küzdelmet, amelyet a párt szavára több mint ezer ember folytatott 17 bányász életéért. Ez a hősies harc ismét megmutatta, hogy minden egyes ember ügye a párt ügye. Károm évvel ezelőtt a párt szavára az egész ország segítségünkre sietett. És akkor mi megfogadtuk; ■■IMII ---------m iránk is mindenkor számíthat az ország. Alijuk szavunkat. Büszkén elmondhatjuk, hogy már december 8-án teljesítettük 1955. évi tervünket. A munkában mindig a kommunisták járnak az élen. Most, hogy a pártvezetőség újjáválasztására készülődünk, még inkább emelkedtek a teljesítmények. A kommunisták elhatározták, hogy minden bányászt 100 százalék feletti teljesítményre buzdítanak. December elején még két csapatunk volt, amely nem érte el a 100 százalékot; azóta ezek is teljesítik a normát. Az ó-esztendő utolsó napján örömmel jelenthetjük, hogy becsülettel eleget tettünk adott szavunknak: bányászaink felszínre küldték a tizenegyezredik tonna szenet, amelyet terven felül termeltek. A párt hívó szavára jöttek Tegnap9 január másodikén tizenkét elvtárs, tizenkét kommunista érkezett Budapestről Miskolcra. A párt hívó szavára jöttek, önként vállalva, hogy Borsod megye terme- Ilőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban. a legjobb tudásukká], szakismeretükkel segítik a mezőgazdaság, a falu fejlesztését. A megye kommunista és pártonkívüli dolgozói meleg, baráti kézfogással köszöntötték Valamennyi ükét és sok sikert kívántak munkájukhoz. L ® A fogadtatás végétért, a párt megyei vezetői üdvözölték az érkezetteket. Kissé megilletődött légkörben kezdődött azután a beszélgetés. Az újonnan érkezett elvtársak ismerkedtek az új környezettel. Sok- sok kérdés merült fel a munkahellyel, az illető termelőszövetkezettel, állami gazdasággal, gépállomással kapcsolatban; Hetek óta készülnek már az útra, most azután sietnének oda, ahol várják őket. Ez tükröződött szavaikból is, — nem ugyan benn a tanácsteremben, hanem néhány perccel később kinn a pártbizottság nagy, világos folyosóján. Itt azután eleredt a szó. Külön kis csoportok alakultak. Egy-egy szófoszlányból kiderült, hogy kik mennek állami gazdaságba, kik termelő- szövetkezetbe és kik gépállomásra. L • Az egyik csoportban három felvtárs beszélget. Kezükben kis térkép, amelyen mindegyik a maga községét keresi. Merre van Miskolcról, északra-e, keletre-e? Persze azt is jó lenne tudni, hogyan dolgozott, milyen ez a termelőszövetkezet, gépállomás, állami gazdaság, ahová mennek. .Hogyan gazdálkodtak, milyenek az emberek. De borsodi kommunisták is vannak a folyosón, akik ismerik a megyét. Jónás Sándor elvtárs gyorsan karonragad egyet és meginvitálja a“ csoportba. ' — Beszéljen elvtárs valamit a termelőszövetkezetemről. Hogyan, mint élnek a tagok? Milyen a földjük? Mennyit hoz holdankint?..; No és a pártszervezet? Mert az nagyon fontos ám, hogy milyen a pártszervezet! — Jónás bácsi, — így szólítják a többiek, s az az érzése az embernek, hogy nem is lehet másként szólítani, — már szinte ott látja magát a nagy családban, fönn a Bold- va völgyén.;: Nincs semmi zökkenő, a kérdésekre egymásután formálódik a felelet. A borsodi elvtárs elmondja: szép a hely, hanem bizony valamivel kényelfietlenebb lesz ott élni, mint Budapesten. — Jónás elvtárs erre hirtelen felemeli tekintetét. 1— Kényelmetlen? Ez a szó nincs ez én szótáramban elvtárs! Hiszen nem szórakozni, hanem dolgozni jöttem ide az én ötvenhárom évemmel! ' S néhány szóban kibontakozik Jó- pás elvtárs élete. Több évig dolgozott Szegeden, majd Budapestre, a Szerszámgépgyárba került, mint szakmunkás. Három gyerek apja. Mindhárom — két fiú és egy lány — Jónás elvtárs szakmáját választotta. Egyikük a Rákosi Mátyás Művekben, másikuk a Szerszámgépgyárban dolgozik. És Jónás elytárs most a párt hívó szavára változtatott eddigi életmódján. Odahagyta budapesti lakását, és - feleségével együtt falura költözik. — Újra kezdjük az életet, mint fiatal korunkban — mondja mosolyogva. Már tervez is: mint . ismerkedik meg a tsz tagsággal, mint ragadja meg a kapa, a kasza nyelét, mint irányítják majd az ottani szakemberekkel, a kommunistákkal a termelőszövetkezet gazdálkodását a még nagyobb sikerek felé. • Ugyanígy tervez Mészáros elvtárs is, aki szintén termelőszövetkezetbe kerül. ;. Azaz ő inkább visszajött, hazajött. Nyékládházán lakott valamikor, onnan járt be dolgozni 15 esztendőn át Diósgyőrbe, ahonnan később a lőrinci hengerműibe hívta a kötelesség. — Hazakerültem — mondja Mészáros elvtárs és lelkesen magyarázza Jónás elvtársnak, meg Nemere Lajos elvtársnak, milyenek a borsodi dolgozó parasztok, milyen a talaj.< mi terem itt a legjobban? Azután ismét a holnapra, a munkára terelődik a szó, hiszen teljes erejükkel, minden tudásukkal a nagy célt, a falu, a mezőgazdaság szocialista fejlesztését akarják szolgálni. . Jónás elvtárs és Mészáros elvtárs arról beszélgetnek, hogyan kell kommunista módra együtt dolgozni az emberekkel és mi a termelőszövetkezetek legfontosabb tennivalója. És végül abban egyeznek meg: a legfontosabb megnyerni az emberek bizalmát, mindig és mindent velük együtt tenni, a párt és kormányhatározatok végrehajtásáért. Minél gazdagabbá, erősebbé kell tenni a közös gazdaságot, merészen, de reálisan kell tervezni. A másik fontos feladatról Mészáros elvtárs mond egy példát. Elbeszéli, hogy az üzemben egy rendes, szorgalmas embernek mutatkozó dolgozóról, akit fontos feladattal "híztak meg; — öt év múltán derült ki, hogy ellenség. — Itt is vigyáznunk kell — fejtegeti Mészáros elvtárs. — A. kulák nem alszik, sőt minél erősebbek lesznek a tsz-ek, annál nagyobb ellenállást fejt ki. Többek között azért is szükség van minden éberségünkre, tudásunkra, azaz jó erős pártszervezetekre. • A munkáról, a tennivalókról beszélgetnek minden csoportban. És ahogy formálódnak a tervek, úgy érzi az ember, hogy a beszélgetők mindannyian kommunisták, akik magukénak érzik az országot, építik a holnapot és ezért készek bármilyen áldozatot vállalni. BARCSA SÁNDOR. Univerzális távműködtetésű berendezés J. Kondratyev szovjet mérnök univerzális távműködtetésű berendezést szerkesztett az öntözőtelepek távolból történő vezérlésére és ellenőrzésére. A központi irányító- táblánál egyetlen diszpécser ül, aki gombnyomással emeli fel és engedi le a 20—30 kilométer távolságban lévő öntözőcsatornák zsilipjeit, kapcsolja be szivattyú-állomások gépeit, méri a vízállást, szabályozza a vízelosztást az öntözőcsatornákban. A diszpécsernek csak meg kell nyomni a gombok egyikét és a készülék vásznán máris megjelenik a szám, amely valamelyik hidrotechnikai egység gépeinek állapotát, vagy vízszintjét mutatja. újra egy újításról... Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy Sztéhlik László laboratóriumi vezető és Márton Mátyás kemence főmester — mindketten a Lenin Kohászati Művek dolgozói —, döngölt martinkemeneéajtók készítésével olyan problémát oldottak meg, amelyen a kohászati szakemberek már régóta fáradoznak. Most, három hónappal az újítás bevezetése után újra felkerestük Sztéhlik elvtársat, s megkértük, számoljon be lapunk olvasóinak az újítás eddigi eredményeiről. Sztéhlik elvtárs örömmel tett eleget kérésünknek, s a következőket válaszolta: — Már annak idején említettem, hogy az eredményes kísérletek, az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak: népgazdasági szempontból igen nagyjelentőségű közös újításunk. Azóta, hogy az újrendszerű ajtót használjuk, már több mint három hónap telt el, s a diósgyőri martinban a legnagyobb elismeréssel beszélitek az újításról. És nem is alaptalan az elismerés! A szeptember 12-én feltett ajtó nem 190 adagot, hanem kétszeresét, 310 adagot ért meg, s akkor is csak azért Tízesztendős a Társadalmi Szemle A t esztendővel ezelőtt, amikor Rákosi elvtárs a Társadalmi ^ Szemlét méltatta, a következőket mondta: »Megállapíthatjuk, hogy nagyban és egészben megfelel a várakozásnak, jórészt beváltotta a hozzáfűzött reményeket, gyökeret tudott verni s sikeresen járult hozzá a lenini—sztálini elmélet és gyakorlat terjesztéséhez hazánkban.« Azóta ez a vélemény még jobban megerősödött s ezekben a napokban, amikor a Társadalmi Szemle születésének tizedik évfordulóját üdvözöljük, elmondhatjuk, hogy pártunk elméleti folyóirata jelentős sikereket ért el a népi demokrácia politikai és szellemi fejlesztésében. A Társadalmi Szemlének születése nillanatától az volt a feladata, hogy a párt munkásait necsak szellemileg készítse fel, hanem segítséget adjon az elmélet gyakorlatban történő alkalmazásához. Nagy jelentősége volt és van a Társadalmi Szemlének abban, hogy tisztázott néhány olyan elméleti kérdést, amely a szocializmus építésében sajátos magyar probléma volt. Hasonló erőt fejtett ki a folyóirat annak érdekében, hogy megismertesse a Szovjetunió Kommunista Pártja évtizedes harcainak tapasztalatait, mindebből leszűrje a tanulságot s vezérfonalat adjon a politikai, gazdasági és ideológiai feladatok megoldásához. A Társadalmi Szemle fennállása óta első és legfontosabb kötelességének tekintette, ho^v harcoljon a párt ideológiai tisztaságáért. Pártunk határozatait rendszeresen feldolgozta és szembeszállt azokkal a jobboldali elhajlókkal, akik e határozatokat félremasyarázták. va<™ igyekeztek tévútra vezetni a politikai és gazdasági életet, olyan kérdéseket hangoztatván, amelyek ellenkeztek a párt tanításaival, s egyben a dolgozó nép érdekeivel. * A Társadalmi Szemle nemcsak a hazánkban folyó politikai és gazdasági életet kísérte figyelemmel, de rendszeresen foglalkozott mindazon kérdésekkel, amelyek a nemzetközi életben történtek. Gyakran hírt adott a népi demokratikus országokról, széleslátókörű elemző cikkeivel igyekezett nevelni a párt kádereit s megmutatni a kommunisták féladatát, kötelességét, a proletárinternacionalizmus szellemében. M őst, amikor a második ötéves terv megvalósításához fogtunk, — LfJ a Társadalmi Szemle tízesztendős eredményét látván — joggal számíthatunk arra, hogy a Társadalmi Szemle továbbra is hű segítőtársa lesz pártunknak a népi demokrácia fejlesztésében, a szocializmus építésében, a politikai és gazdasági káderek nevelésében. E munkához sok sikert kívánunk a Társadalmi Szemlének s jó egészséget minden munkatársának, > A DISZ-tagösszeírás és tankönyvesére néhány tapasztalata A DISZ Központi Vezetőség határozásba alapján 1956 január 1-től minden DISZ tag új tagsági könyvet kap. Az új tagsági könyvek kiad ásást a DISZ tagok összeírása előzi meg. A tagösszeírás már ötödik hete folyik és e munka során a DISZ alap szervezetek és bizottságok sok hasznos tapasztalatra tettek szert. A tagösszeírás nagyszerű lehetőségeket nyújt az alap szervezeti vezetőségeknek, bizottságoknak arra, hogy még közelebb kerüljenek a DISZ tagokhoz, jobban megismerjék a fiatalok problémáit. Sok alapszervezet valóban igyekszik. a tagösszeírás és, iagkönyvcsere munkájának segítségével tartalmas, gazdag szervezeti életeit kialakítani. Ennék is köszönhető, hogy a Lenin Kohászati Művek ifjúsági brigádjai, ifjúmunkásai jelentősen hozzájárultak ahhoz a győzelemhez, hogy az üzem határidő előtt teljesítette éves tervét. A DISZ tagösszeírással egyidőben folynak a pártvezetőségek újjává- lasztásának előkészületei. Ifjúsági szervezetünk tagjai ebbe is bekapcsolódtak. A szerencsi csokoládégyár DISZ alapszervezete megszervezte a „Különös ismerte.tőjel“ című film bemutatását, amely után a fiatalok megbeszélték a film tanulságait. Az edelényi járás DISZ alapszervezeteiben ifjúsági napokat tartanak, amelyeken előadásokat rendeznek a „Párt a magyar nép vezetője“ címmel. Az előadásokig, meghívják a DISZ-en kívüli fiatalolcat és idősebb dolgozólcat is. Erdőhorvátiban a járási DISZ-bizottság két fiatalt javasolt jó munkája alapján a pártba tagjelöltnek. Több alapszervezet benevezett a Ságvári Endre kulturális és sportseregszemlére is. Miskolcon 59, Me- zőcsáton 45, Szerencsen 31 clapszer- vezet jelentette be eddig részvételét a seregszemlén. Mindezekkel az eredményekkel azonban nem szabad megelégedni. A második ötéves terv első esztendeje nagy és szép feladatokat állít a DISZ-bizottságök, alapszervezetek elé. Késedelem nélkül hozzá leéli kezdeni az ifjúmunkások jövő évi munkaversenyének, vállalásainak előkészítéséhez, ezerszemű őrsök, a fiatal műszákiak csoportja jövő évi munvették le, mert a k emence leállt a nagyjavítás miatt. Tehát az ajtó addig tartott, ameddig a kemence! Azóta a IX-es számú kemence kivételével valamennyi kemencén a mi általunk készített ajtót használják. Most a durváhengerdei két kemencénél és a kovácsműhelyben a hevítő kemencénél kísérletezünk az újrendszerű ajtóval, s a kísérlet minden bizonnyal eredményre vezet. Megkérdeztük, hogy érdeklődtek-e már az újítás iránt Ózdon, Borsodnádasdon és Csepelen? — A Magyar Kovácsölógyárnak már elküldtük újításunk technológiai leírását — mondotta Sztéhlik elvtárs. — A Kohó- és Gépipari Minisztérium hivatalból megküldte az ismertetést Ózdnák, Borsodnádasdnák, Csepelnek és Diósgyőrnek is, de tudomásunk szerint eddig még nem foglalkoztak vele. Idegenkednek tőle, pedig erre semmi okuk nincs. Nagyon szeretnénk, ha ezekben az üzemekben is bevezetnék újításunkat, amely az egész ország ügye közös ügyünk. kajának megszervezéséhez. A járási DlSZ-bizottságaknak most a téli szakmai oktatás lebonyolítása, a gépállomásokon a gépjavítás gondos elvégzése, a tsz-ek DISZ-szervezetetnék megerősítése, az ifjúsági trak* toros és növényápoló brigádok ver- senyének előkészítése a legfontosabb feladata. A DISZ-bizottságoknak, alapszervezeteknek az eddiginél sokkal több előadást kell tartaniuk a fiatalok részére a pártról, a DISZ tagok jogairól, kötelességeiről, a DISZ tagsági könyv jelentőségéről, A tagösszeírás és tagkönyvcsere alapos, körültekintő, gondos munkát 'követel a DISZ-bizottságoktól és alapszervezetektől egyaránt, A tag- összeírás során el leéli jutniuk minden fiatalhoz, él kell beszélgetniük velük a feladatokról, az alapszervé- zet munkatervéről, programjáról. Nem szabad előfordulnia annak, hogy DISZ tagok kimaradjanak a tagösszeírásból. A miskolci „December 4U Drótgyárban már minden fiatallal beszélgettek és ennek eredményéként az alapszervezet taglétszáma 102-ről 154-re növekedett. A Borsod- nádasdi Lemezgyárban 308 DISZ tag volt, a tagösszeírás során azonban 426-ra emelkedett a DISZ tagok létszáma. Ezeken a helyeken felkeresték a leszerelt katonákat, a tavalyi összeírásból kimaradt DISZ tagokat és bekapcsolták őket a DISZ-szer- vezet munkájába. A tagösszeírás az alapszervezetek zömében már megkezdődött. Legtöbb helyütt több DISZ-tagot írtak össze, mint amennyi a nyilvántartásban szerepelt. E siker miatt néhány bi-' zottság könnyen veszi a tömegösszeírás további feladatait. Kétségteleny hogy az első hetek tapasztalatai jók voltak, de arra nincs ok, hogy elbizakodjunk! Figyelembe kell venni azt is, hogy még mindig vannak olyan alapszervezetek, ahol nem kezdték meg a tagösszeírást, több helyen pedig vontatott ennek üteme. Mindezdk arra figyelmeztetnek, hogy a tagösszeírás munkájában elért kezdeti eredmények után nem szabad engedni visszaesni a lendületet. Az edclcnyi, szerencsi, ricsei és még több járási DISZ-bizottság az aktívák segítségével igyeloszik elvégezni munkáját. Fiatal pedagógusokat, tapasztalt DISZ tagokat bíznak meg azzal, hogy támogassák az alap- szervezeteket a tagösszeírás, a tag- kenyvcsere munkájában. Ez nagyon jó módszer. így a bizottság hathatós segítséget tud nyújtani minden alap- szervezetnek, értékelni tudja a tagösszeírás eredményeit és hibáit, megfelelő intézkedéseket tud tenni. Néhány DISZ-bizottság még ma sem támaszkodik kellően az aktívák segítségére. Ez abból a káros álláspontból “ fakad, hogy „inkább megcsinálom magam, minthogy az aktívákkal bajlódjam“. Ezt a hibás gyakorlatot meg kell szüntetni. Most a tagösszeírás ötödik hetében a bizottságoknak még fokozottabban kell támaszkodni az aktívák segítségére. A tagösszeírás és tagkönyvcsere további munkája során arra van szükség, hogy a DISZ-bizcttságok, álapszervezetek a tagösszeírás és ta-nkönyvcsere politikai és szervezeti feladatának végrehajtását még következetesebben, lelkesebben szor- * galmazzák.
