Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

mmmmsLm A Magyar Dolgozók Pártjának bölcs vezetése a DISZ erejének forrása! AZ MDP. BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSAGANA ' A’f uS JS5 w A Xli. éviolyam í szám Boldog új esztendő t, jó munkát elvtársak! Tizenegy esztendeje elmúlt az a világ, amikor apáink — midőn az éj derekán az óra mutatója elhagyta a tizenkettest — így sóhajtottak: „Na, ez az év is elmúlt! Vajon mit hoz az új esztendő?“ S ilyenkor bá­nat töltötte el a szíviilcet: hát mi jót is hozhat a szegény ember számára? A szürke hétköznapok megszokott gondját-bcCját, az örömtelen ünnepe­ken a jobb jalat utáni sóvárgást, az egesz esztendőben céltalan robotot, munkanélküliséget... Amikor egy évtizeddel ezelőtt odébbhajtottuk a naptárt, s nem­csak egy évet, hanem egy új éle­tet is köszöntöttünk, — egyszerre pontot tettünk a sóhajtkeltő szil­veszteri éjszakák végére. ... És ma éjfélkor, amidőn össze­koccantottuk poharainkat, s megcsó­koltuk kedveseinket, arcunkat a bol­dogság pírja öntötte el, s bátran néztünk az új esztendő elé, mert tudtuk: minden okunk és jogunk megvan arra, hogy boldog újesz­tendőt kívánjunk. Hiszen a pohár­köszöntőkor nemcsak az 1956-os esz­tendőt üdvözöltük, hanem egyben a magyar nép boldogulását szolgáló második ötéves terv első esztende­jét. Szokássá vált már nálunk, hogy az újév küszöbén nem azt kérdez­zük, mit hoz a holnap. Ezt mi tud­juk azokból a nagyszer■$. progra­mokból, amiket a magyár nép for­rón szeretett pártja bocsátott a dol­gozók elé. Mi ilyenkor inlcább azt szoktuk számbavenni: mit tettünk az elmúlt évben, s mit cselekszünk az új esztendőben — egyszóval szám­adást adunk -önmagunknak életünk folyásáról. Az ó-esztendő gazdag, tartalmas év volt,- politikailag és gazdaságilag egy­aránt. Nagyjelentőségű volt — s a sikerek sorozatával együttjárt — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének március 4-i és ezt kö­vető határozatai. Világraszóló siker volt, hogy barátunk, pártfogónk és segítőnk, a hatalmas, s az emberiség ügyéért bátran kiálló Szovjetunió következetes harca folytán végre népidemokratikus országunk is tagja lett az ENSZ-nek! A győzelmek és országos sikerek részese volt hazánk földjének e bor­sodi darabja is. Láttuk és éreztük a szocializmus építésének áldásos ha­tását, az új létesítmények építése, a technikai berendezések korszerűsí­tése s a közellátás megjavítása for­májában. Sok, nagyon sok példát kel­lene felsorolni, hogy számbavegyük: mi újat, mi jót, mi boldogítót hozott az 1955-ös esztendő. S az új év melynek most kü­szöbén állunk, még reménytkeltőbb, még gazdagabb. Minden újév egyre boldogítóbb s ez természetes, a szo­cializmus építésének törvényszerű­sége. Ezévben újabb és nagyszerű terveink vannak. Nem kell messzire mennünk, néhány megyei vonatko­zású példa is szemléltetően igazolja e nagyszerű ígéreteket. Ez évben megkezdjük egy új épületanyag-gyár építését, amely a Lenin Kohászati Művek kohósalakjából állít elő tég­lákat; a Kilián-gimnázium környé­kén 480 férőhelyes 8 emeletes kór­házat emelünk, a kórház rendelő- intézete naponta 2000 beteg kezelé­sét zavartalanul ellátja; a Selyem­réten 9 emeletes irodaház emelkedik nemsokára a magasba; ózdon hús- feldolgozó, új üzemi konyha; Sajó- szentpéieren lisztraktár, Nyéklád- házán pedig kenyérraktár épül; to­vábbfejlesztjük a kazincbarcikai, rudabányai és tiszapalkonyai épít­kezéseket. Beszélő és sokatigérő tervek ezek! Mindannyian tudjuk azonban, hogy semmiből alkotni nem lehet! Szorgos kezekre, tervszerű terme­lésre, okos gazdálkodásra és állam- polgári fegyelemre van szükség — falun és városon egyaránt. Mindezek szempontjából rendkívüli jelentősé­gűek pártunk határozatai. S hogy e határozatok a gyakorlatban érvénye­süljenek, a kommunisták tehetnek — és kell, hogy tegyenek! — az ér­dekében. Feltétlenül szükséges, hogy minden egyes dolgozó lássa a saját feladatát, részekre bontva. Az eddi­gieknél sokkal többet és jobban kell propagálnunk a technika fokozottabb kihasználását, köteleznünk minden­kit a takarékosságra, erre az eddig eléggé ki nem használt, sokszor az udvaron heverő tartalékerőre, a mű­szaki utasítások betartására és ser­kenteni az újításokra. Külön ki kell hangsúlyozni a megyei párt-végre­hajtóbizottságnak azt a határozatát, amely az egynapos előretartásról szól. Sokan még nem is ismerik e határozatot, azok meg, akik ismerik, sokszor így nyilatkoznak: »Szinte felbecsülhetetlen értéke van az egy­napos előretartásnak!« Rosszul feje­zik ki magukat ezek az elvtársak! Nagyon is felbecsülhető ez az érték! S éppen ezt kell látnia minden dol­gozónak. Ne sajnálják a kommunis­ták a fáradságot, vegyenek papírt és ceruzát a kezükbe, s számolják ki munkatársaiknak, mit jelent forint­ban, vagy más értékben az üzem egy­napos előretartása. Be kell bizonyí­tani minden dolgozónak, mit jelent az, ha megelőzi önmagát, ha mindig egy nappal a saját tervteljesítése előtt jár, — mit jelent ez neki, az üzemnek és az országnak. Hasonló értéke van a jó munkamódszerek­nek, a már bevált versenymozgal­maknak, amelyekről sajnálatoskép­pen az utóbbi időben csaknem meg­feledkeztek a borsodi üzemek és bá­nyák dolgozói. Borsod dolgozó parasztsága, a termelőszövetkezetek tagsága, a gép­állomás traktoristái, az állami gaz­daságok munkásai is most, amikor a földek pihennek és több idő jut falun a beszélgetésre, vitassák meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyét és fölényét. Munkálkodjanak azon, hogy az új esztendőben még szilárdabb legyen a proletárdiktatúra alapja, a meg­bonthatatlan munkás—paraszt szö­vetség. Borsod egyénileg dolgozó pa­rasztsága pedig mindig a pártra, a munkásosztályra hallgasson, amely azt akarja, hogy e vér áztatta magyar földön, az egykor elnyomott és annyi sokat szenvedett parasztság a fel- emelkedés útjára lépve, emberhez méltó új, boldog életet éljen. Hogy az új esztendő feladataira méltóképpen készüljünk, komoly fel­adatok megoldására hivatottak az új pártvezetőségek. És hogy az új párt- vezetőségek képesek lesznek-e e fel­adat betölt lsére — az a kommunis­ták alapos, megfontolt, körültekintő választásától függ. Az új esztendő első napjaiban megkezdődnek a ve­zetőségválasztó taggyűlések. E tag­gyűlésektől nagyon sok függ abban a vonatkozásban, hogy mit hoz szá­munkra az új év. Csaknem azt mond­hatnánk, hogy a kommunisták eze­ken a taggyűléseken kovácsolják a boldog újesztendő sorsát. Ezért nem lehet közömbös egyetlen kommunista sem a vezetőségválasztó taggyűléssel szemben s ezért kötelezi őt a párt arra, hogy meglátásai ismertetésével s kritikus felszólalásával segítse — a jelentősége nagyságához mérten — magasra emelni a vezetőségválasztó taggyűlések színvonalát. Szükséges, hogy az új év kezdetén megválasztott pártvezetőségek a párt határozatainak szellemében kezdjék meg politikai munkájukat. Tegyék a politikai munkát tervsze­rűvé, céltudatossá. Ne elvont, ne frá­zisokkal telt legyen ez a politikai munka, hanem váljon a tömegek kö­zött anyagi erővé! Helyre vonatkozó és személyhez szóló legyen. Nap ne múljék anélkül, hogy a kommunisták ne magyaráznák az építés, az életszínvonal további eme­lésének feltételeit. Nem szócséplés- ről, hanem konkrét, serkentő agitá- cióról van szó. Napról napra győzzük meg a dolgozókat alkotómunkánk nagyságáról és jelentőségéről, növel­jük a tömegek öntudatát s értessük meg velük, hogy saját kezükben van a sorsuk és önmaguktól függ, hogy esztendőről esztendőre boldogabban hagyják maguk mögött az ó-évet. Legyen ez az új esztendő a serény munka éve! Legyen ez az év minden borsodi dolgozó dicsőségének és hír­nevének öregbítője! Legyen 1956 a béke és boldogság továbbvívője! E gondolatok közepeit kíván a megyei pártbizottság lapja boldog újévet és jó egészséget valamennyi borsodi kommunistának, dolgozó­nak! AT?A 50 FTT.T,flR Miskolc, 1956 íanuár 1. vasárnap Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi ráíliéssósata Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő poharakkal köszöntik az új esztendőt, engedjék meg. hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk minden becsüle­tes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövet­kezeti kulturházakban, szórakozóhelyeken és családi ottho" vidáman búcsúzik az egész ország dolgo­zó ó-esztcndőtől. Jogos örömmel pillantunk vissz« elmúlt évekre, hiszen erőfeszítéseink, össz­hangban a világ valamennyi békeszerető népeinek tö­rekvéseivel eredményesek voltak: sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hiva­talos személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett- Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretekben látja megvaló­sulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszaba­dulásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár több­száz milliós táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az ó-esz­tendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével néz­hetünk végig saját portánkon. Az ó-csztendő eredmé­nyes esztendő volt s ezek az eredmények feljogosíta­nak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszö­bét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó utón járunk. Ebben az ünnepi pillanatban bátran állíthatom, hogy népünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókívánság olyan eszten­dőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitűzéséi. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes pol­gára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esz­tendő alatt oly sokszor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. Az új esztendővel hazánk szabad életének második évtizedébe leptünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mérlegre, maradhat-e kétség afelől, hogy vállaljuk s el is végezzük azt a munkát, amely az 1956-os évben vár reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz nehéz­ségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kor­mány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poha­raikat az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden becsületes polgárának, legyen ez az új esztendő meg nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság testveri szövetsége további erősödésének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysége további szilárdulásának éve. Le­gyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és vé­delmi képessége növekedésének, minden magyar dol­gozó anyagi és kulturális jóléte emelkedésének eszten­deje. _ Legyen ez az esztendő a béke világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor országaival, a világ min­den becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében. Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog újévet kívánok. (MTI)------------------ -----------------------­É VVÉG! SZÁMVETÉS A gyerekek már fekszenek. Felesége a konya&ii ».. lidezi, ő -pe­dig az asztalnál ül. Előszedi táská­jából a füzeteket, jegyzeteket. Ta­nulni kellene, de valahogy nem megy. Hiába, ilyenkor az év utolsó napján más az ember hangulata. Visszagondol az elrnúlt hónapokra, arra, hogy mit végzett ő és mit adott számára a mögötte lévő év, — számvetést készít magában. A szőke, csontos, nagydarab fia­talember, Tóth Elek a Borsodvidéki Gépgyár DISZ-titkára — hosszan nézi a magaelé készített füzeteket s a megtett utat idézi emlékezeté­be. Elég göröngyös, nehéz volt ez az út idáig. Június közepén bízta meg a párt, hogy teremtsen rendet az üzemi DISZ-szervezet portáján. Ha most az első napok küzdelmeire gondol, már mosolyog, pedig nem volt könnyű dolga. Száztíz tagja volt papíron a DISZ-szervezetnek, de mikor jobban szétnézett, kiderült, hogy csak hetven egynéhány tag van s azok is húzódoznak minden megbízatástól, feladattól. Habár nehezen, de végül sikerült jó veze­tőséget létrehozni, a DlSZ-kollek- tívát összekovácsolni. Megkezdő­dött a munka, s ma már ott tarta­nak, hogy befejezték a tagösszeírást s eddig 135 fiatalt tartanak nyil­ván. A Petőfi-iskola munkája is elég jól halad. Hanem a termelés!, Igaz a fiatalok sokkal jobban dol­goznak, mint azelőtt, de még min­dig nagy az öntödei selejt. Augusz­tusban még 35—10 ifjúmunkás nem teljesítette normáját. Egyen- kint felkereste őket s megmagya­rázta, hogy ha nem dolgoznak gon­dosabban, kevesebbet keresnek, Pee­ve sebb jut a családnak, maguknak és az ország is megérzi a kárt. Még most is emlékszik arra, hogy a kis Bene Károllyal milyen nehéz volt boldogulni. — Nézze szaki — válaszolta az érvelésre — engem nem érdekel a pénz. Akár 800 forintot, akár 600-at viszek haza, a mutter akkor is 50 forint zsebpénzt ad. A vegén oehívatta Bene Ká­roly édesanyját, aki azzal kezdte mondókáját: — Jó, hogy hivatott elvtárs, vala­mi nincs rendben azzal a fiúval. Három-négyszáz forinttal keveseb­bet hoz haza havonta. Időbe telt, míg megmagyarázta, hogy az ala­csony keresete okát az alacsony tel­jesítményben kell keresni. Bene néni nagyon restelkedett a fia miatt és szó nélkül távozott. Hanem a Karcsi gyerek egy-két nap múlva »rákapcsolt« a munkára s feltor­názta magát a jól dolgozók közé. Kollár András esete is hasonló volt. Igaz, ő még most sem érte e{ a 100 százalékot, csak 98-nál tart, de ügyes fiú és ha akar, tud dol­gozni. Most megmutathatja képes­ségeit az új esztendőben. A fiatalok gyenge eredményeiben ludasak voltak az üzemvezetők is. Sokszor a leghálátlanabb, legrosz- szabbul fizető munkákat adták ne­kik, azzal, hogy nincs családjuk, nem érzik meg annyira a gyengébb keresetet. Mennyit veszekedett, harcolt, míg végül sikerült elérnie, hogy a fiatalok olyan munkát kap­tak, amely elősegíti szakmai fejlő­désüket! Mert ebben van talán a legtöbb hiba: a szakmai felkészü­lésben. Ennek növelésére szervez­ték meg az öntödei selejt csökken­téséről szóló előadásokat, a fiatal műszakiak, mérnökök rajzismertető előadásait, az idősebb szakmunká­sok ezért segítik a fiatalabbakat. A Baráth-brigád elnyerte a sztahano­vista címet és a Hacsa ifi-brigád is közel áll ehhez a kitüntetéshez. így összegezve, évi munkája eredményesnek mondható, de Tóth Elek mégsem elégedett vele. Jövő ilyenkorra sokkal többről akar szá­mot adni. Az előtte fekvő papíron sorra feljegyzi a jövő év terveit. A Hacsa ifi-brigád tagjai a gyűrűshenger ké­Moszkva (TASZSZ) N. Ä: Bulganyin a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke válaszolt Ch. Shuttnak, a Telenews televíziós és filmhiradótársaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a kérdésre: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? N. A. Bulganyin a következőket vála­szolta: Az elmúlt évet azoknak az erők­nek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevéke­nyen küzdöttek a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. So­kan azok közül, akik korábban ké­telkedtek ebben, most világosan lát­ják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagy-1 hatalmak kormányai a népek leküzd-' szítéséről áttérnek új munkadara- ■ bök gyártására. Ez.évbev úgy kell dolgozniok, hogy sztahanovista bri­gád legyenek. A Szerrvín-brigád az Ikarusz-gyárnak készíti a 8 tonnás emelőket. Ezenkívül még két ifi* brigádot szerveznek, mert az 1956+ os év feladataiból a fiataloknak is ki kell venni a részüket. A gyár­ban már mindenütt olvashatók azok a feliratok, amelyek a dolgo­zók tudtára adják, mennyivel kelt többet gyártaniok 1956-ban. Az esz- tergályosoknak például óránkint 3.52 forinttal kell több értéket tér- ' melniök. Ugyanígy pontosan meg­állapították minden szakmában, mennyivel kell növelni a termelést* Megszervezik a gépek közötti versenyt, a szakma legjobb ifjú- munkása címéért folyó küzdelembe pedig valamennyi fiatalt be fogják vonni. Gondoskodni kell a fiatalok szórakozásáról is. Feljegyzi: Heten-* kint kétszer klubesteket tartunk, elolvassuk az Avasi partizánok című könyvet, a pamutfonoda DISZ fiataljaival közösen kultúrműsorom kát rendezünk, s általában az eddi­ginél jobb, egészségesebb DISZ- életet teremtünk. Tóth elvtárs belemerül a tervezésbe, a jövő évi tervekkel csakhamar megtelik a nagy kockás papír, KECSKÉSNÉ hetetlen békevágyával törődve, tet­tekkel fognak a nemzetközi feszült­ség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére töre­kedni, akkor 1956 a »hidegháború« megszüntetéséért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért ví­vott harc új sikereinek tanúja lesz.- Arra a kérdésre: kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? — N. A. Bulganyin ezt válaszolta: Szeretném felhasználni ezt az al­kalmat, hogy az amerikai néphez el­juttassam szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy or­szágaink nénei békében és barátság­ban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok, és a Szovjetunió közötti ba­ráti kölcsönös megértés feilődése és megerősödése az általános béke meg- szilárdítácának ügyét sokkal vinné előre. (MTI) N. A. BU'Pnvin elvlársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata Ch. Síiutt-nak, a Telenews televíziós és filmhiradótársaság washingtoni irodája vezetőjének

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents