Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-21 / 299. szám

2 tSZAKMAGYAKORSZÄGS Szerda, 1955. december 21. Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése Az országgyűlés külügyi bizottsága kedden délben ülést tartott. . Az ülésen Szalai Béla, az ország­gyűlés külügyi bizottságának elnöke mondott előadói beszédet a Magyar Népköztársaságnak az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe való felvételéről. — Népünk őszinte örömmel és nagy megelégedéssel fogadta az ENSZ közgyűlésének döntését — amely régi, jogos kívánságot teljesí­tett. Elsősorban a Szovjetunió lan­kadatlan erőfeszítéseinek köszönhe­tő, hogy a nemzetközi helyzet bizo­nyos enyhülése után a múlt héten, az ENSZ-be való felvételek ügye is kijutott a zsákutcából, — mondotta többek között. — Az Egyesült Nem­zetek Szervezete közgyűlésének dön­tése ugyanakkor egyben győzelme mindazoknak az országoknak, ame­lyek a békéért, a népek barátságáért és a vitás kérdések tárgyalások út­ján való megoldásáért küzdenek. —■ Nem volt könnyű elérni a jogos felvételi kérelmek teljesítését. Az Egyesült Államok uralkodó körei, melyek évek óta megakadályozták a felvételeket, most látszólag vissza­vonultak, de helyettük porondra lé­pett a kínai nép által régen elkerge­tett Csang Kaj-sek klikk. A Mongol Népköztársaság felvételének megvé- tózásával meghiúsították a 28 ország együttes javaslatainak elfogadását. A Csang Kaj-sek klikk arcátlan fel­lépése nagy felháborodást váltott ki nemcsak a tagfelvételüket kérő or­szágokban, hanem az ENSZ-tagok túlnyomó többségében is. A tagfelvétel a Magyar Népköztár­saság legszélesebb nemzetközi elis­merését jelenti — mondotta a továb­biakban. — Ez a népi hatalom újabb elismerése. Annak tudomásulvétele, hogy hazánkban a munkások és pa­rasztok egyszer s mindenkorra leráz­ták a földesurak és kapitalisták igá­ját és a maguk útját járják, a szoci­alizmus felépítésének útját. — Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe való felvétel arra is rámutat, hogy a Magyar Népköztársaság kül- és belpolitikája összhangban van a világszervezet alapokmányával. Hi­ába támadták és rágalmazták hosszú időn keresztül kormányunk kül- és belpolitikáját egyes nyugati körök, a, közgyűlés hatalmas többsége szava­zatával bizalmat nyilvánított a Ma- gvfir Népköztársaság iránt, amikor rá is vonatkoztatta az ENSZ alap­okmányának felvételére vonatkozó cikkelvét. — Tisztában kell lennünk azzal, hogy a megtisztelő ENSZ-tagság fo­kozott kötelességet jelent számunk­ra. Kötelez bennünket arra, hogy hűen kifejezve népünk vágyait és törekvéseit, még elszántabban, még nagyobb lelkesedéssel és szívósság­gal harcoljunk a népek közötti őszin­te barátságért és a teremtő békéért. Szalai Béla beszédében rámutatott arra, hogy a négy népi demokratikus ország felvétele a szocialista és ka­pitalista országok békés együttélése lehetőségének újabb elismerését je­lenti. — Befejezésül mégegyszer egész dolgozó népünk háláját és köszöne­tét fejezzük ki a Szovjetunió kor- mányánaík, amely kiharcolta szá­munkra, hogy e nemes célok érde­kében mi is egyenjogú tagként te­vékenykedhessünk az Egyesült Nem­zetek Szervezetében. Barcs Sándor, a Magyar ENSZ Társasáig alelnöke, a Magyar Távira­ti Iroda vezérigazgatója szólt első­nek az előadói beszédhez: — Tekintettel arra — mondotta többek közt —, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa több ülésszakában is foglalkozott Mazyarországnak ős a testvéri néni demokratikus orszá­goknak az ENSZ-be való felvételé­vel és minden alkalommal melegen pártfogolta azt helyes, ha mi. a ma­gyar országgyűlés nevében a Legfel­ső Tanácsinak ezért köszönetét mon­dunk. Ezután Mihálvfi E"nő. a Hazaras Népfront CV-száms Tanácsának fő­titkára szólalt fel. — A kf'lügvi bizottság elvétért a Maigyar Népköz*áns-'ság Miniszter­tanácsának elnökével, aki Bulganvm elvtársihoz küldött táviratában kif°- lez*e a Szovirtunió kormánvánaík ág a Srovietumió Mirdsztertaná-sa El­nökének az eöéez magyar n^n hálá- 5 át ős köszönetét, a követk«7etzS támogatásért, a lankadatlan fárado­zásért, amelyet a testvéri Szovjet­unió hazánk felvétele érdekében ki­fejtett — mondotta. — A Magyar Népköztársaság kül­döttei közel kétszáz nemzetközi szer­vezetheti bizonyították már be együttműködési készségüket. Szám­talan esetben bebizonyították már építői, helyesen kezdeményező, ered­ményes együttműködésüket a népek közös ügyeiben. — így fog működni a magyar kül­döttség az ENSZ-ben is. a magyar nép teljes erejével fog harcolni ott a.z ENSZ eredeti célkitűzéseiért, a béke biztonságáért, a béke teljes győzelméért. — Javaslom, hogy az omzásnvű- lás külügyi bizottsága állandóan, rendszeresem és részletesen vitassa meg azokat a szükséges állásfoglalá­sokat, azokat a konkrét szemponto­kat. amelyeket a magyar ]ÍNSZ-de- legációnak a közgyűlésben képvisel­nie kell — mondotta. Ezután Andirs Erraóbet. az Orszá­gos Béketanáes elnöke, majd Péter János református püspök szólalt fel. A külügyi bizottság ezután hatá­rozati javaslatot fogadott el. amely többek között a következeket tar­talmazza : Az országgyűlés külügyi bizottsá­ga meghallgatta és elfogadta Szalai Béla elvtársnak, a külügyi bizottság elnökének beszámolóját. A külügyi bizottság örömmel és megélőidével vett tudomást a Magyar Népköztár­saságot ért npzv megt'srteltHénről, s az országgyűlés nevében köszöne­tét nyilvánítja elsősorban a Szovjet­uniónak és azoknak az országoWHk, ^melyek támogatták hazánk felvé­teli kérelmét, míndaze’mak pz álla­moknak, amelyek az ENSZ decem­ber 14-i ülésén Magyarországnak az Ti}'-evf*c,f; való bebocsátására szavaztak. (MTI) Pártélet A párt vezetőségek űijáváíasztásának íő kérdésér a káderki választás fl volt román szoc á^denokrsti pár! egyik YTG'őjéeeii nyj etkoiaía A Scinteia közli Constantin Titel Petrescunak, a volt Román Szociá1- demokrata Párt jobbszámya egyik vezetőjének levelét. Titel Petrescu azt írja, hogy miután meggyőződött a Romániában végbement nagy át­alakulásról. elismeri a Román Mun- Jcő-T\<rt politikáiénak helyességét. Néhányan politikai barátaim kö­ziül — folytatja Titel Petrescu — főkéop azokra gondolok, akik kül­földön vannak, csodálkozni fórnak •a Román Nénköztá-sasáaban fönn­álló rendszerről alkotott, felfogáso­mon, de úgy gondolom, a legcsodá­—————— ír ————— iatosabb nem az én álláspontom, amely szocialista számára természe­tes, és megállapítja az ilyen válto­zásokat, hanem a mai Románia szo­cialista eredményei a valóban cso­dálatosak. Hiba volna ha hátat for­dítanék hazám dolgozó népe ered­ményeinek. Külföldön élő barátaimat kérem, értsék meg, hogy országunkban a nép új társadalmat épít nélkülünk ás úgy vélem, hogy kötelességük otthonukba visszatérni és csat1akoz­ni kell a román népnek az új élet felépítéséért vívott harcához. (MTI) visz-élet í Meg kell javító az eáalenyi Alkotmány Tsz DiSZ-szervezeíének munkáját /Vem lehet ezekkel a fiatalok­kal semmit sem kezdeni — mondta a termelőszövetkezet elnöke, amikor a DISZ munkájára terelődött a be­szélgetés. — Könnyelműek, meggon­dolatlanok, hanyagul dolgoznak, ci­vakodnak, pletykásak. — Ez valóban hiba, de mit tett a tsz vezetősége, elsősorban a tsz párt­tagsága, hogy a fiatalok levetkőzzék ezeket a rossz tulajdonságokat? — kérdeztük. — Hm .. : szóval... nem olyan egyszerű ez — hangzott a válasz. tr A Jen ti beszélgetés az edelényi Alkotmány Tsz irodájában folyt le. A tsz az erős termelőszövetkezetek közé tartozik. Tagjainak sorában 18 DISZ- ftatal^olgozik. Mi, — az elnök véle­ményével ellentétben — lelkes, szor­galmas fiataloknak ismertük meg őket. Ezt igazolják korábbi eredmé­nyeik is. Sajnos, az utóbbi öt hónap DISZ-munkájáról nem tudnak szá­mot adni. Azzal védekeznek, hosy nyár óta alig látszottak ki a felada­tokból, nem volt idejük törődni a DISZ-el. Aratáskor ugyan a fiuk ja­vasolták, hogy a DISZ-fiatalok dol­gozzanak külön brigádban és verse­nyezzenek az öregekkel, a lányok azonban nem egyeztek bele. Kicsiny- hitűek voltak, azt mondták, hogy úgysem tud iák az öregeket megelőz­ni. Addig alkudoztak, míg a fiuknak is elment a kedve az ifjúsági arató- brigádtól. Az ősszel Bede János DISZ-titkár bevonult katonának, az újonnan vá­lasztott titkár pedig nem a tsz-ben dolgozik. Nincs a fiatalok között, nem ismeri problémáikat, nem látia, hogyan dolgoznak, s ez is egyik bka annak, hogy nincs jó DTSZ-élet. Pe­dig az első félévben még volt. Az Alkotmány tsz DISZ-fiataljainak tánccsoportja a járási kultúrházban csaknem minden rendezvényen fel­lépett. Szabad vasárnapjaikon szí­vesen végeztek népnevelő munkát is. Szervezték a fiatalokat a DISZ-be. Felkeresték az egyéni gazdákat, hogy lépjenek be a tsz-be. Ennek eredmé­nyeként 13 új tsz-taggal és 5 fiatal­lal erősödlek. A fiatalok többsége jól dolgozik. Bede Györey brigádvezető például a tsz egyik legjobb munká­sa, Varga László pedig a gondjaira bízott tehenészetben ért el nagyon szép eredményeket. A tavalyihoz ké­pest jelentősen emelkedett a tejho­zam. ö szerezte a fiatalok között a legtöbb, 319 munkaegységet. Mindez amellett tanúskodik, hogy a fiatclok tudnak dolgozni. Aliból ered, hát az a megálla­pítás, hogy könnyelműek, meggondo­latlanok? Ez főleg a lányokra vonat­kozik. A tsz legidősebb asszonyai, mint Konkoly Sándorné is. több mint 150 munkaegységet teljesített, ezzel szemben a fiatal lányok alig 120—130 munkaegységgel „dicsekedhetnek“. Nem vették komolyan feladatukat, eltereferélték az időt. Reggel 8-ra jártak dolgozni, s ha szerét tehették, délután hamar véget vetetlek a mun­kának. Ami pedig munkájuk minő­ségét illeti, hát az idősebbek egészen felháborodnak, ha ez szóba kerül. A lányok a. kertészetben dolgoznak, ahol kétszeresen alapos, lelkiismere­tes munkára van szükség. A terüle­tet felosztották egymás között, s min­denki a maga területén köteles elvé­gezni a teendőket. De míg az idő­sebbek derekasan, becsülettel ápol­ták a rájuk eső részt, addig a fiata­lok nem nagyon erőltették meg ma­gukat. Csak a fokhagyma esetét em­lítjük meg. Ugyanakkora területen, amelyen az öregek 120 kiló fokhagy­mát termeltek. Galambosi Erzsi csak 26 kilót ásott ki. Persze nem ennyi termett, de minden negyedik hagy­mát szedte csak ki a földből. Ami a veszekedéseket illeti, azok valóban elég gyakoriak voltak. Többnyire nevetséges, gyerekes doleokon vitatkoztak össze. A civa- kodások azonban rengeteget ártottak a DISZ tekintélyének, mert nem azt mondták, hogy a lányok veszeked­nek, hanem azt, hogy a DISZ-tagok. De mit tett mindezek láttán a párt- szervezet? Hol voltak és vannak a pártszervezet kommunistái, akiknek kötelességük a fiatalokkal való törő­dés, az ifjúság nevelése. Sajnos, a pártszervezet megfeledkezett erről a kötelességről, s ezt Káli elvtárs, a párltitkár sem titkolja. Sőt. 5 ma is azt mondja, amit az elnök, azaz hogy nem lehet a fiatalokkal zöld­ágra vergődni. ____' , ,; , _ A járási DISZ-bizottság munka­társa, Bári Etelka viseli csak szívén a fiatalok ügyét, meg Szabó néni, Szabó Mihályné tsz-tag. Már nem fiatal, sok gyereket nevelt fel, s ezért is nagyon szereti a fiatalokat. Ő bé- kíti ki a civakodókat, csendesíti a tüzeskedőket, s váltig példálózik, hogy ha ő fiatal lenne, mi mindent tenne. zft A tss elnöke azt mondja: — Nagyon szeretnénk, ha jó DISZ- szervezetünk lenne, ha jól dolgozná­nak a fiatalok. Ugyanezt mondja Káli András párt­titkár is. De úgy látszik, azt várják hogy a jó erős DISZ-szervezetet va­laki más csinálja meg. Nagy hiba ez! A DISZ-fiatalok megérdemelnék, hogy többet törődjenek velük. Eddig még egyetlen kérésüket sem teljesí­tették. Szóvátették az elnöknek, hogy szeretnének valami társasjáté­kot, sakkot, ping-pongfelszerelést stb. Az elnök és a tagság azonban elzárkózott a kérés elől, mondván, hogy már egyszer vettek nekik. Va­lóban vettek egy árva futball-labdát, s úgy látszik, ezzel néhány évre ki- elégítettnek tekintik a fiatalok szó­rakozási igényeit. A fiatalok a já­rási kultúrháztól egy ping-pongasz- talt kaptak kölcsön. Labdákat, ütőket saját pénzükön akarnak venni. Van egy röplabdahálójuk is, amelyet a járási DISZ-bizottság ajándékozott nekik eredményes kultúrmunkájuk- ért. Lám, nem elég tehát csak kimon­dani. hogy ezek a fiatalok könnyel­műek, meggondolatlanok, nem lehet rájuk bízni semmit... Meg kell néz­ni, hogy mi ennek az oka és rá k-'Jl vezetni őket a helyes útra! Ez a kom­munisták feladata. Vajon a pártszer­vezet mit fog mondani beszámolójá­ban, hogyan segítette az elmúlt két év alatt a DISZ-t? A tsz az állami tartalékföldekből kapott 10 holdon szőlőt és gyümöl esőst akar telepíteni. Mi lenne, ha a 40 ezer csemete elültetését a fiata­lokra bíznák? Bizonyára örömmel vennék és becsülettel teljesítenék a megbízatást. S ez a nagyszerű fel­adat még inkább összehozná, egybe­kovácsolná a DISZ-kollektívát, ami a tsz erősségét is jelentené, A pártvezetőségek ujjáválasztá­** sának fő kérdése a káderkivá- lasztés. A mostani előkészítő mun­kának ez az egyik legfontosabb fel­adata. Már most beszélgetni kell ar­ról a párttagsággal, hogy kik jöhet­nek számításba az újonnan megvá­lasztandó vezetőségekbe. A napokban a Lenin Kohászati Művekben jártunk és megvizsgáltuk, hogyan tesznek eleget e feladatok­nak az alapszervezetek. Az ércelőké­szítőműben Kernács János elvtárs alapszervezetében a vezetőség a párt­tagság 70 százalékával már megvitat­ta a pártvezetőségek űj tagjainak személyét, azok munkáját. A kohó­gépészet I. számú alanszer vezető ben, hasonlóan az ércelőkészítőműhöz, már úgyszólván az egész párttagság­gal megbeszélték, kiket szeretnének az új vezetőségbe. A párttagság a hivatalház pártszervezetében is el­mondja véleményét arról, hogy kik­be helyezi bizalmát, kiket javasol majd a vezetőségbe. A kezdeti eredmények mellett azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy a káderelőkészftö munkában, a káderek kiválasztásában az alap­szervezetek, az üzemek párttagsága még jelentősen elmaradtak. Nem a legfontosabb feladatnak tartják eze­ket, úgy vélik, hogy még ráérnek ve­le. Nem egyhelyütt félreértették a Központi Vezetőség határozatát a párt vezetőségek ujjáválasztásáról. ézzük, mit mond a határozat. Egyik helyütt például azt, hogy a pártszervezet lelépő vezetősé­ge jelöltnévsort nem terjeszthet be. A másik helyütt pedig előírja, hogy a beszámoló feletti vita és a határozati javaslat elfogadása után a taggyűlés elnökének fel kell kérni a párttago­kat, hogy tegyenek javaslatot a je­löltekre az alapszervezet vezetőségé­be. Minden jelenlevő párttag illetve tagjelölt javasolhat jelöltet, vagy je­lölteket. A Központi Vezetőség határozatá­nak ezt a részét néhol úgy értelme­zik, hogy a mostani alapszervezet vezetőségének már kevés köze van a káderek kiválasztásához az új veze­tőségbe. Azt tartják, hogy az új ve­zetőségbe való jelölés egyedül a ve­zetőségválasztó taggyűlés feladata lesz. Ebből következik aztán az a rá­érő hangulat is, hogy nem iparkod­nak az alapszervezetek megbeszélni, megvitatni a párttagsággal a meg­választandó vezetőség tagjait. Párttagságunk a párt gazdája. Minden párttag felelős a pártért. Egyetlen párttag számára sem lehet közömbös, kik lesznek áz új vezető­ség tagjai. A pártvezetőségek ujjáválasztása osztályharc kérdése is. Az osztályéi- lenség mindig azon iparkodik, hogy gyengítse a pártot s most is ez a célja. Az osztályellenség manapság érthető okból — nem lép fel nyíltan pártunk ellen, a vezetőségválasztás ellen. Ez azonnal leleplezné őt, te­hát más fegyverhez nyúl. A passzi­vitást, a közömbösséget terjeszti.» Ahol nem eléggé éberek a párttagok* az alapszervezeti vezetőségek, ott; előrenyomul az oszlályellenség, olyan hangok hallatszanak a párttagság körében: „Majd megmondják kiket válasszunk meg.” IV em véletlen tehát, hogy néhol-*•' a párttagság körében nem fo­lyik megfelelő vita, beszélgetés a ká­derkiválasztásról. Az ilyen passzivi­tásban az ellenség keze is benne van. Az osztályellenség most azon ipar­kodik, hogy a párttagságot és a. pártvezetőséget készületlenül érje a. káderkiválasztásban a vezetőségvá­lasztó ünnepi taggyűlés. Ezzel igyek­szik zavart kelteni és majd a zava­rosban halászni, hogy előtérbe tolja a maga emberét, lebeszélje azokat, akik számításba jöhetnének, lejárat­ja azokat, akiknek megválasztása ré­vén megerősödve kerülne ki a párt­vezetőség. Az új vezetőségek tagjainak ki­választását hajrá munkával, lovas­rohammal nem lehet elvégezni. Idő­re van szükség, hogy a párttagság, „a csalhatatlan káderes“ a legjobb elvtársakat válassza és jelölje az új vezetőségekbe. Tehát a pártszervezet lelép; veze­tősége egyáltalán nem sérti meg a Központi Vezetőség határozatát sem a Lenin Kohászati Művekben, sem másutt, ha most az előkészítő mun­kában irányítja, vezeti a káderek ki­választását és éberen ügyel arra, hogy a legpéldamutatóbb elvtársak kerüljenek az új vezetőségekbe. Az osztályellenség másik fegyvere az opportunizmus, a liberalizmus terjesztése. Ez tapasztalható a diós­győri acélöntődében és finom- hengerdében. Az acélöntődé­ben már hosszú ideje nem tud­tak az elvtársak összehozni határo­zatképes taggyűlést. A finomhenger- dében szintén igen gyér a taggyűlé­sek látogatottsága. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy ebben az üzemben. 1955. márciusától nap­jainkig több mint 28 ezer munkaóra esett ki a termelésből fegyelmezet­lenség miatt. Ezévben mindössze csak két főt vontak felelősségre. Decem­ber 19-én pedig két pártból kizárt egyént, — akik mellesleg fegyelme­zetlenek is voltak, — pénzjutalomban részesítettek. Akad olyan példa is, mint egy Csuhaj nevezetű egyén ese­te, akit miután kizártak a pártból, a rákövetkező napokban művezetőnek léptették elő. íj1 zek a példák kettőzött éberség- re figyelmeztetik az alapszer­vezetek vezetőségét, a Lenin Kohá­szati Művek egész párttagságát. Min­den párttag érezze át mélységes fe­lelősségét a káderkiválasztással kap­csolatban. S a párttagság az alapszer­vezet vezetőségével együtt biztosítsa, hogy a legpéldamutatóbb elvtársakat jelöljék az új pártvezetőségekbe, azokat válasszák meg az ünnepi ve­zetőségválasztó taggyűlésen. Ezt a munkát nem lehet a véletlenre bízni, nem lehet halogatni, ez az egyik legfontosabb feladat a vezetőség új- jáválasztása előkészítésének. Kik lellek a diósgyőri kohászaiban az üzem legjobb iffúmtinkásai Kedden délután az „Ifjúság Házá­ban“ ünnepélyes keretek között ér­tékelték a Lenin Kohászati Művek fiataljainak versenyét „a szakma leg­jobb ifjúmunkása“ címért. A ver­seny lendületére jellemző, hogy az előző értékelésnél első helyezést el­értek közül mindössze két ifjúsági brigádnak sikerült megtartania a vándorzászlót. A novemberi eredmények alapján a legjobb ifjúsági olvasztárbrigád Jenei Imre brigádja. Az öntőcsarnoki fiatalok közül Hermann László fél- portáldarus brigádja hódította meg az első helyet. Az üstfalazók közül ifj. Oprável József, a vaspakolók kö­zül Szabó Géza, a durvahengerdében pedig Vágó Ferenc ifjúsági brigádja került az első helyre. Leskó László hengerészbrigád iától nem tudták el­hódítani az elsőséget és Konczwald Sándor vasöntő brigádjánál sem akadt jobb novemberben. 145 száza­lékos teljesítményükkel és alacsony selejtszázalékukkal az üzemben a szakma legjobb ifjúmunkásai ma­radtak. Az acélöntődében Simon Jó­zsef öntőformázó éves tervét novem­ber 24-én befejezte. A csiszolók kö­zül Almás! Erzsébet ifjúmunkást il­leti meg a legjobbnak kijáró juta­lom. A szakma legjobb ifjúmunkásai közé tartozik még a gyárban Szabó Mária préskovácsoló brigádja. lőcséi József, a nagvolvns'riógéoészet fiatal esztergályosa és Kalló István sablon lakatos. A legjobb fiatal műszaki Nedea Ede, a tüzeléstechnika üzem­vezetője. A Lenin Kohászati Müvek fiatal­jainak lelkes versengése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat éves tervét az ígért határidő előtt befejezte, Jltütleztíinh (aüaselják A Beruházási Bank fiókjának több dolgozója levelében javasolja, hogy létesítsenek Miskolcon tej­vendéglőt. „A Széchenyi u. 37. szám alatt a volt Piva Carlo cuk­rászda helyisége — Írják levelük­ben — már hónapok óta kihaszná­latlanul áll. Nem gazdaságos az ilyen jó üzlethelyiséget üresen hagyni. Miskolcon kevés a tejivó és ezért javasoljuk, hogy Buda­pesthez hasonlóan létesítsenek az illetékesek itt egy kisebb tejven­déglőt, amire igen nagy szükség lenne a városban. Meg vagyunk győződve, hogy ezzel a levelünkkel többezer miskolci dolgozó kérésé­nek adunk hangot“. Közöljük ügyfeleinkkel, hogy 1955. december 26-tól 1956. január 2-ig telepeinken mindenféle áru­kiadás, az évvégi leltározások miatt szünetel. Ennek megfelelően kérjük, hogy a szükséges árukészletet decem­ber 24-lg szerezzék be. Borsoílmenvei Keiögazdajági Termélíexet Értékesítő Szövetteieii Központ k_

Next

/
Thumbnails
Contents