Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-03 / 284. szám

HüüKÍAN C

HíÚj;;, Tspsxsr Jal*Í»a: 17-20.

J

f /-yr/rp Lv 1 W ÜL* i ' a

ESZAKMAGYARORSZffi

"'s

A technika

maximális kihasználásával készüljünk a pártvezetőségek újjáválasztására l

AZ MDP BORSOD-ABAUJ -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XI. évfolyam 284 szám

4Rá sn FTT LPR

Miskolc. 1955 december 3. szombat

MISKOLC FELSZA BQDULflSÁMflK 11. ÉVFORDULÓJÁN

Tizenegy éve történt, hogy a december másodikéról harmadikéra virradó éjjel tizenkét érakor Miskolc város szívében hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. A városból menekülő német fasiszta rablók ekkor hajtották végre itteni utolsó gaztettüket: felrobbantották a Forgó-hidat. Ezzel ugyan vajmi kevéssé akadályozták e felszabadító szovjet hadsereg tervszerű hadműveleteinek végrehajtását, de annyit elérteik, hogy még gyűlöletesebbé tették magukat Miskolc népe előtt. Ezek az elvetemedett gonosztevők csúfos vereségüket azzal akarták megbosszulni, hogy menekülésük előtt még elpusztítanak egész sor üzemet, középületet, köztük a postapalotát. Arról is van tudomásunk, hogy fel akarták robbantani az egész Kazinczy utcát. Hála a földalatti kommunista ellenállási mozgalom hős partizánjainak, a tervezett fasiszta gaztetteknek ezt a sorozatát megakadályozták, csak a hídrobbantást nem tudták meggátolni.

Amíg a felszabadító szovjet hadsereg törekvése az volt, hogy megkímélje a várost minden pusztítástól, addig a fasiszták el akartak pusztítani mindent, hogy lehetetlenné tegyék itt az életet. Miskolc felszabadításának körülményei is igazolták, miféle rothadt szellem fűtötte a fasiszta-imperialista rablóhadsereget és micsoda magas emberi eszmények vezették diadalról-diadal- ra a Szovjetunió nagyszerű katonáit.

Feledhetetlen pillanatok, órák voltak, amikor Miskolc utcáin megjelentek az első szovjet katonák! A szovjet katonák, akik ezer kilométereken űzték maguk előtt a fasiszta barbárokat, ártatlan asszonyok, gyermekek, tehetetlen öregek kínzóit, gyilkosait, hogy végül is úgy, ahogy Sztálin elvtárs megparancsolta, saját barlangjában fojtsák meg az emberiségre rászabadított fenevadat.

1944 december 3-án fellélegzett a város meggyötört népe. Felszabadult a fasiszta járom alól és megszabadult a háború borzalmaitól.

IV em árt, ha emlékezünk és em- lékeztetünk arra, milyen is volt a felszabadulás napjaiban Miskolc városa, milyen helyzetben volt lakossága; mit hagyott ránk örökül az úri rendszer és a belőle kisarjadt fasiszta horda. Lerombolt üzemeket, temérdek romot és romos épületet, kifosztott, zúzott kirakatu boltokat; nem volt élelem, elhurcolták állat- állományunk zömét — nem voltak meg úgyszólván az élet legelemibb követelményei, nem volt víz, villany, gáz, szén. Nem volt semmink.

De volt egy erős Kommunista Pártunk, amely megmutatta a romokból, a pusztulásból az élet felé vezető utat. És volt hős munkásosztályunk, amely pártunk útmutatásával és a Szovjetunió segítségével megindította az építőmunkát, a termelést és néhány hónap leforgása alatt csodát művelt, megragyogta', :a 6okat szenvedett népünk előtt az új, minden eddiginél szebb élet perspektíváját, lelket öntött a csüggedőkbe. Emlékezzünk ezen az évfordulón nagyszerű bányászainkra, a diósgyőri munkásokra, akik sokszor ét- len-szomjan dolgoztak, hogy megindítsák az élet ritmusát. Emlékezzünk. hogyan állították helyre a vízzel elöntött bányákat, a fasiszta rablók elől elrejtett gépeket. Emlékezzünk az első csille szenekre, azokra h napokra, amikor a város életereibe visszatért a vér, újra lélegzeni kezdtünk, volt megint villany, volt megint víz, megindult a villamosközlekedés.

Gigászi feladatokat kellett akkor megoldani dolgozó népünknek, de — élen a munkásosztály kipróbált vezetőjével, a párttal — minden nehézséget legyőzött. A nehézségeket tetézte az, hogy akkor még beleszóltak dolgainkba a reakció itt nyüzsgő maradékai, akik az élet első pezsdüléseiből hasznot akartak húzni maguknak, búsás üzletekre akarták kihasználni a pénzromlást. De a kommunisták ezeknek az üzelmek- nék is megálljt kiáltottak, amikor Rákosi elvtárs bejelentette a jó forint, a szilárd magyar pénz megteremtését. Hogyan? Aranyalap nélkül? — mosolyogtak kaiánul a kapitalista közgazdászok. Igen, arar.y- aláp nélkül, mert volt nekünk olyan alapunk, ami drágább az aranynál: munkásosztályunknak az az elhatározása, hogy amit terme*, annak

hasznát többé nem a kizsákmányolok fogják zsebre rakni, hanem a nép jólétét és hatalmát fogja erősíteni. A ztán jött a hároméves terv és úgy történt minden, ahogy pártunk meghatározta. A kiszabottnál rövidebb idő alatt eltakarítottuk a romokat, hogy megkezdődjék a szocialista építőmunka, az első ötéves terv végrehajtása. Miskolc ezalatt az ország második városává nőtt. Lakossága megkétszereződött. A vidék legnagyobb ipari központja, egyetemi város lett. A diósgyőri üzemek óriásit fejlődtek s hogy helyben nevelődjenek szakmunkásai, megépült az ország legkorszerűbb ipari tanulóvárosa. Maga Miskolc is új üzemek sorával gazdagodott. Modern lakások ezrei épültek, legényszállások, diákotthonok sorát létesítettük. Óriásit lendült kulturális életünk. Újonnan létesített iskoláink lehetővé tették, hogy ma minden dolgozó gyermeke a hajlamainak megfelelő iskolában tanuljon és ki ki megtalálja helyét a képességeinek legmegfelelőbb pályán. Nagyot fejlődött közlekedésünk is. A kettős villamos sínpáron három-négypercen- kint közlekedő kocsik röpítik a dolgozókat, akik már kezdik elfelejtem, hogy valamikor negyedórákat kellett várni a villamosra és háromszor annyi idő alatt tették meg ugyanazt az utat.

Ha arra gondolunk, hová fejlődött színházi és filmkultúránk; hogy szocialista színházunkban fővárosi színvonalú előadásokban gyönyörködhetünk, hogy éppen most, felszabadulásunk évfordulóján nyílt meg a Déryné Színház Kamaraszínháza; hogy a Herman Ottó múzeum kibővült és a tömegek kulturális fejlődésének egyik jelentős intézményévé vált; hogy tömegkulturális mozgalmunk ma már igen fontos szerepet tölt be népünk nevelésében, szórakoztatásában — ha mindezekre gondolunk, még mindig vázlatos kép lebeg szemünk előtt Miskolc tizenegy- éves fejlődéséről.

E napon, úgy érezzük, számot kell' vetnünk, hogyan éltünk a tizenegy évvel ezelőtt elnyert szabadsággal, amelyet a dicső szovjet hadsereg hős katonáinak köszönhetünk. Akkor a városunkat felszabadító szovjet katonák, a katonaruhába öltözött szovjet emberek azt vésték a szívünkbe, hogy éljünk a szabadsággal. Most, amikor tizenegy év után a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagjai látogattak el Miskolcra, a város dolgozói büszkén mutathatták meg szocialista építőmunkájuk eredményeit: mivé fejlődött a kifosztott, romos, élettelen város. Büszkén számolhattunk be arról, hogy élni tudtunk szabadságunkkal és hogy ezeket a ragyogó eredményeiket pártunk vezetésével, a nagy Szovjetunió szüntelen segítségével, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk összefogásával értük el.

Az évfordulón szeretettel, hálával emlékezünk még azokról a dolgozókról, akik a legnehezebb időikben, a nélkülözések szűkös időszakában élenjártak, példát mutatták ez építőmunka megindításában. Hálával, szeretettel gondolunk pártunkra és azokra a kommunista vezetőkre, akik határozott irányításukkal megmutatták a nyomorúságból kivezető utat, csodálatos tettekre lelkesítették az új életre kelő város népét. Hálával, szeretettel gondolunk azokra a szovjet katonai parancsnokokra. akik mindjárt az első napokban lehetővé tették, hogy élni kezdjünk, meginduljon a kereskedelem, az ioar. a közélet, a tanítás, normális mederbe lendüljön a város élete. És segítettek, hogy ez valóban meg is történek.

14,1 iskolc dolgozói, akik tizenegy év alatt óriási utat tettek meg a szocializmushoz vezető úton, most új feladatok előtt állnak. Bizonyos, hogv ezeket a feladatokat is s’- kerrel fogják megoldani, ha mindennapi munkájukban szemelőtt tartják nártunk Közoonti Vezetőségének határozatait. Egy év múlva büszkén

ám öljünk be mindannyian a második ötéves terv első esztendei eredményeiről, amelyekért a jfrnga munkaterületén minden dolgozó egyformán felelős. így lesz Miskoleunk év- rnl-évre szebb és nagyobb. Isv lesz Miskolc népe és az ország néoe év- ről-évre megelégedettebb, boldogabb. És így lesz még erősebb a világ ha- i talmas béketábora;

LEVELEZŐINK ÍRJAK

Vasutasok

az éves terv sikeréért

A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozói évközben vállalták, hogy éves tervüket 6 nappal a határidő előtt befejezik. Jó munkájuk eredményeként tervüket november 29-én, tehát 32 nappal a határidő előtt teljesítették. A jó eredményben nagy részük van a kocsijavító üzem dolgozóinak, akik átlagosan 110 százalék körül teljesítik tervüket.

Az üzem dolgozói az elmúlt negyedévben elnyerték a vasutas szak- szervezet, s a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vándorzászlaját. A vállalat dolgozói már 1956. évi tervüket teljesítik,

Pál István MÁV.

BéMetiízoitsági tapaszialaicsere-érfehezlet Órdon

Az Özdi Kohászati Üzemek békebizottságát az elmúlt napokban meglátogatta a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár békebizottságának 35 tagú küldöttsége. A két üzem békebizottsági tagjainak találkozója tapasztalatcsere előadásokkal kezdődött. Elmondták egymásnak azokat a módszereket, amelyek elősegítik üzemük gazdasági tervének teljesítését. Szó volt arról is, hogyan

magyarázzák meg a dolgozók széles tömegeinek a nemzetközi eseményeket. Mindkét üzem békebizottsága elhatározta, úgy végzik munkájukat, hogy elősegítsék az éves terv maradéktalan teljesítését, a pártvezetőségek újraválasztását, a nemzetközi békemozgalom, a genfi szellem további erősítését.

ILLÉS ENDRE megyei békebizottsági titkár,

Cementgyári képzőművészek kiállítása

A hejőcsabai Cement- és Mészmű kultúrcsoportjának képzőművészköre a közeljövőben kiállítást rendez. A kis munkás-művész kollektíva egy év szorgalmas munkáját szeretné a gyár dolgozói elé tárni azzal a céllal, hogy minél közelebb hozza őket a szocialista kultúrához. Gyárunk képzőművész köre az elmúlt év elején alakult meg, azóta szorgalmasan tanul .ak, állandóan képezik magukat. Elmúlt évi kiállításuk óta igen sokat fejlődött a kis művész kollektíva. Alkotó kezüket nem. a hírnév, a dicsőség, hanem a szocialista ember kultúrszomja, alkotó vágya vezeti.

HELUECZl LAJOS

Köszönjük a munkásoknak.

Termelőszövetkezetünk, a geszte- lyi Uj Barázda tsz részben a rossz időjárás, részben pedig munkaerő- hiány miatt lemaradt az őszi betakarítási munkában. Sokat törtük a fejünket, hogyan hozhatnánk be a késést, amikor a napokban három ismeretlen elvtárs nyitott be irodánkba. Elmondták, bogy a 31. sz. Közlekedési Vállal a tói jöttek és segíteni szeretnének a termelőszövetkezet tagságán. A vállalat munkásai ugyanis elhatározták, hogy patronálni fogják termelőszövetkezetünket. Felírták, hogy mik a kéréseink. Az elmúlt vasárnapon a vállalat 70 munkása és két tehergépkocsija már segítségünkre is sietett. 4 vagon kukoricánkat és 10 holdról a kukoricaszárat hordták be. Termelőszövetkezetünk tagjai hálásak a munkások segítségéért és megfogadták, hogy jövőre az ideinél lényegesen több élelmiszert küldenek a városnak.

TÖRÖK SÁNDOR mezőgazdász.

Érdemes jól dolgozni

Ä mérai gépállomás dolgozói mindent elkövetnek, 'hogy a párthatározatok értelmében minél nagyobb segítséget nyújtsanak a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a többtermeléshez. Kiváló traktorosaink valamennyien elmondhatják, hogy érdemes jól dolgozni. Orosz Ferenc traktoros például, aki éves tervét már 173 százalékra teljesítette, az elmúlt két dekádban — tehát 20 nap alatt — 3386 forint készpénzt és 292 kg

búzát keresett; Jó munkájának köszönheti, hogy az idén új motorkerékpárt vásárolt, szobabútort csináltatott és feleségének, valamint magának gyönyörű bundát vett. Babik József traktoros, aki szintén túlteljesítette már éves tervét, az elmúlt két dekádban 2320 forint készpénzt és 214 kg búzát kapott jutalmul jó munkájáért. Ö saját erőből szép családiházat épített az idén.

K. I. levelező, Méra.

Fellendült a kulturális élet a tiszapalkonyai építkezésen

A tiszapalkonyai erőmű építkezésénél fellendülőben van a kultúr-» munka. Tress József elvtárs, a hatalmas építkezés kultúrfelelőse a következőket mondja terveikről:

. — Igen sok munkás dolgozik építkezésünkön és ők is szükségét érzik annak, hogy az eddiginél színvonalasabb, szervezettebb kultúr- életet éljünk. Az eddigi „import“ kultúra helyett, ami abban merült ki, hogy vendégegyütteseket, a Déryné Színházat, a Fővárosi Varietét, vagy az egri Gárdonyi Színházat hívtuk el szereplésre az építkezéshez, most rátérünk saját kul- t úr csoportjaink megszervezésére,

Az építkezés nagy ebédlőtermét, ahol az előadásokat tartottuk, átalakítjuk. A terem sokkal barátsá- gosabb lesz. A terem egyik részében műszaki klubot létesítünk. Rövidesen csereműsorokat szervezünk a járási kultúrotthonokkal. Szakmai és ismeretterjesztő előadásokat is rendezünk. Tiszapalkonyán rövidesen igen élénk lesz a kulturális élet és már a Ságvári Endre kulturális seregszemlén is képviseltetjük magunkat.

.ORSZÁGHEGYI ERNŐ

II /Á\ INNI

Oíari Cfiet^eiieiknAL ?

EGY DÍSZ-BRIGÁDRÓL, AMELY NEM TELJESÍTI A TERVÉT

A DISZ-brigádok

^ mindig kivágják a rezet! Bizony gyakran kihúzták a csávából a bányákat a lelkes, odaadó bányászfiatalok. Jelenleg is, amikor bányáink messze az előirányzat mögött kullognak, a DISZ-brigádok javarésze miatt nem kell szégyenkeznünk.

Akad azonban olyan DISZ-brigád is, amelyik adósságot adósságra halmoz. Kurityánban Bari Ferenc DISZ frontbrigádja ebben a hónapban 78.8 százalékra teljesíti tervét és adóssága e hóban 130 tonna szén! Ezzel a szénmennyiséggel fedezni lehetne több mint 300 lakás téli szükségletét, 12—13 nyolctantermes iskola, vagy csaknem a megyei kórház téli tüzelőellátását. Honnan fogjuk ezt a szénmennyiséget elvonni? Vagy más bányászok pótolják maid a hiányt? — tehetnénk fel a kérdést. Ki a felelős azért, hogy ez a DISZ frontbrigád, amelyre épp úgy szeretnénk büszkék lenni, mint az ormosi Titi- briqádra, vagy akár Eleké kr e Kurityánban, — szégyent hoz a bányára.

Halljuk a véleményeket!

Káli elvtárs, a nagyüzemi párttitkár ezt állítja, hogy Bari Ferenc elvtárs brigádja kísérleti fronton dolgozik, amely a közelmúltban be is szakadt. Objektív körülmények hátráltatják a termelést. Baj volt a faellátással is. Általában rosszak a bányaviszonyok.

Somogyvári elvtárs, a DISZ-titkár ezt még megtoldja azzal, hogy elsősorban a műszaki vezetés a hibás a rossz bányaviszonyokért, az elégtelen levegőellátásért a füstért. Természetesen nyilván a brigádban is van hiba, bár Bari Ferenc elvtárs kiváló szakember, sztahanovista, aki már nem egyszer bebizonyította, hogy a legjobb bányászok közé tartozik.

Igen. Ezekben a véleményekben sok igazság van. Vizsgáljuk azonban a kérdést további

Hogyan teljesítheti a Bari Ferenc brigádját váltó Bari István brigádja 101 százalékra a tervét, hasonló bpnve- viszonyok között?! Hallgassuk meg a bányaüzem vrrsenyesének véleményét:

— Bizonyára az a helyzet, hogy Bari Ferenc brigádig több időt fordít az ácsoló sra. a. fenntartási, előkészíteti munkákra és így Bari

Istvánéknak jut több idejük a szenelésre.

L bben is lehet egy

^ kis igazság. Csak az a hiba, hogy ez az érv csupán napi viszonylatban áll helyt. De ha hónapos időtartamot veszünk tekintetbe, a különböző munkákra fordított idő között a különbség kiegyenlítődik.

Mit mond végül a legilletékesebb, Bari Ferenc elvtárs, a brigád vezetője:

— Az a baj, elvtárs — jelenti ki Bari Ferenc —, hogy ilyen levegőben, ami nálunk van, nehezen megy a munka. Sok időt vesz el az is, hogv 15 0 méter távolságról kell szállítanunk a bányafát. No meg a brigád összetétele sem jó. Tapasztalatlan, fiatal vájárok dolgoznak a brigádomban.

— De Bari elvtárs foglalkozik velük, segít nekik, tanítja őket, igaz-e?

— Nehéz az olyat nevelni, mint ifjabb Huszár Kálmán, aki már délben kiszökik a bányából, vagy ott van Pál Lajos, ő meg Felsőnyá- rádon házat énít és maon is megmondja, hogv bizony nem töri mannt idelenn. Vannak, akik veszekszenek, is egumás- közt. Legszívesebben megválnék a felétől. A

többivel lehetne dolgozni. Volt nekem olyan brigádom valamikor, amelyikhez fogható a megyében sem volt.

S most hozzáfűznénk talán a saját véleményünket. A rossz műszaki viszonyokon, a nehéz feltételeken kívül a brigádban is hiba van. Bari elvtárs, mint ezt Somogyvári elvtárs, a DISZ-titkár elmondja, — maga válogatta ki a „fiait“, tanítani kell őket, foglalkozni velük, jó bányász senkiből sem lesz egy-kettőre. Bari elvtársra azt bízta a párt, hogy nagy szaktudású bányászokat neveljen. A DISZ-brigád feladata úgy nem oldható meg, ha jó munkahelyre kerülnek, mert azért DISZ-fiatalok, hogu nehéz körülmények között is helytálljanak.

A párt és DlSZ-szer- ** vezet feladata pedig az, hogy harcoljon a jobb műszaki feltételek megteremtéséért, a megfelelő fa- és levegő-ellátásért. Cáfolja meg a DISZ-szfervezet, hogy a Bari-brigádban van olyan fiatal, akiből sose lesz igazi bányász. Nevelje őket azzá, magvarázza meg. hogy mire kötelez a DTSZ-becsülei, a bányászbecsület.

S, L,