Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-11 / 291. szám

Bányászuk! Fejteljesttménvetek állandó növelésével harcoljatok a pártvezetőségek újjáválasztásának sikeréért! Milyen legyen a jó ifjúsági vezető? Ébresszük fel a felelősségérzetet az ifjúság sorsáért 1945. óta résztveszek az ifjúsági mozgalomban. Dolgoztam a MA- DlSZ-ban és a SZIT-ben is, 1950. óta függetlenített DISZ-vezető va­gyok. Az eltelt évelt során sok-sok emberi problémával találkoztam és sok nehézség, de sok-sok siker kö­zepette is igyekeztem újtípusú em­bereket nevelni. Néhány tapaszta­latot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Az előző vitacikkek általánosság­ban helyesen beszéltek arról, hogy az ifjúsági vezetőknek a fiatalok között kell élniök, tanulniuk kell, elsajátítani a marxizmus—lenin- izmus eszméit és főleg akaraterőre van szükségük e bonyolult munká­jukhoz. Mindenekelőtt azonban az ifjúsági vezető példamutatása biz­tosítja a sikert a DISZ-munkában. Azt hiszem, nálunk Kazincbarci­kán aligha láttak volna olyan lelke­sen munkához a fiatalok a kultúr- ház épitésénél, ha nem álltam volna én is közéjük, nem raktam volna én is a falat. S aligha haladt volna olyan szaporán az aratás, amikor a barcikai fiatalok a ter­melőszövetkezeteket segítették, ha a DISZ-vezetők hiányoztak volna közülök. Persze a DISZ-titkár nem végez­heti el egyedül munkáját, csak munkatársai segítségével. Éppen ezért nagyon fontos, hogy meg­felelő légkört alakítsunk ki, alkal­mas munkatársakat szerezzünk. De ez csak a kezdő lépés. Szükség van arra is, hogy behatóan foglalkoz­zunk velük. A mi DlSZ-bizottsá- gunkban jó elvtársi szellem ural­kodik. Ennek a szilárd közösségnek a kialakítása nem ment azonban könnyen. Hosszú időbe telt, amíg felismertem, melyik munkatársra mit lehet rábízni, ki mire alkal­mas? A legfontosabb az őszinteség. Én is kaptam éppen elég bírálatot, mert modorom, viselkedésem nem mindig felelt meg a követelmények­nek. Hibáinkat csak úgy sikerült kijavítani, hogy teljesen őszintén, semmit sem titkolva mondtuk el egymásnak kételyeinket, problé­máinkat. Az évek során sok-sok nehézség­gel találkoztam. Akadt olyan alap­szervezeti vezető, akiben csalód­tunk. Annál nagyobb jóérzéssel tölt el, hogy sokkal több olyan fiatal akadt, aki igazolta nevelőmunkán­kat, igaz, kitűnő emberré vált. Bi­zony nem volt könnyű a vegyikom­binát jelenlegi DISZ-titkárából talpraesett ifjúsági vezetőt faragni. De sikerült benne felébresztenünk a lelkesedést, a felelősségtudatot a fiatalok sorsáért. Végül az egyik legéletrevalóbb DISZ-titkárnak bi­zonyult, aki éjjel-nappal hajlandó dolgozni a DISZ-ért. Hogyne örülne az ember, hogyne találná meg munkájának méltó jutalmát, ami­kor olyan lelkesedést tapasztal, mint a kazincbarcikai községi fia­taloknál. Bőven ad tehát örömet az embernek az ifjúság között végzett munka. Büszkeséggel tölt el, hogy a fiatalok közül, akik közt ifjúsági vezető voltam, sok került vezető funkcióba. Azok az ipari tanulók, akiknél DISZ-funkcionáriusként dolgoztam, 60 százalékban már el­végezték a technikumot. Érdemes, igenis érdemes és meg­tisztelő feladat tehát vezetni az ifjúságot. Bár már javakorabeli vagyok, nem tudnék az ifjúsági mozgalom nélkül élni. A párt tett ifjúsági vezetőív s ez tartotta ébren bennem az ifjúság iránt érzett fele­lősségtudatot. A pártnak harcoso­kat nevelni nagy és megtisztelő fel­adat, ennek a hivatásnak a megbe­csülése természetes kötelessége minden kommunistának, akit ezzel bíz meg a párt. ERDÉLYI LÁSZLÓ a kazincbarcikai városi DISZ-bizottság titkára cA (fLejwjß&sl aáf á^tamt(Á üitízelke-tt A felszabadulás után Perecesen felépült az MTH 104-es vájárta­nuló intézet. A Mátyás-téren, ott, ahol valamikor a munkások illegális harci találkozóját tartották, ahol sok dicső május elsejét ünnepeltek, épí­tették fel a jövő bányászainak intézetét. Már akkor megkezdte műkö­dését, amikor még vízvezetéke, konyhája, étkezdéje sem volt. Ma már egyike az ország legnagyobb és legmodernebb MTH iskoláinak. A párt- és DISZ-szervezet az év elején azt a célt tűzte ki, hogy az intézetben megszervezzék a kabin etoktatást, barátságossá tegyék az in­tézet otthonát. Most minden szaknak külön tanterme van. Itt a bemutató eszközök segítségével könnyen érthetővé válik a tananyag. Felépítettek például a bányaművelést bemu tató tervet, amelyben egy bánya kicsinyített mását is felépítették, kaparószalaggal, gurítóvál, vágatok­kal. Bánkuli elvtárs saját kísérleti eszközeivel rendezte be az ásvány­termet. A sok gondnak, fáradságnak meg is lett a gyümölcse. Az intézet bemutató terme első díjat nyerte el a bemutatótermek országos verse­nyén. Az intézetben élénk kulturális és sportélet folyik; 10.000 forintba került a központi stúdió. A klubszobát játékokkal rendezték be. Akad több osztály is, amelynek szobájában külön rádió szól. Minden osztály­nak saját asztalitenisz felszerelése van. Több futball, kézilabda és röp­labda felszerelés áll a tanulók rende Ikezésére. Működik az énekkar és virágzik több más művészeti ág is. Öröm nézni, amikor a fiatalok ele­gáns, sötétkék ruhájukban színházba mennek. Tanulmányi eredményeik­től függően zsebpénzt is kapnak. Kulturált, egészséges körülmények kö­zött nevelődnek tehát a jövő szén csaták hősei, a jövő Loy Árpádjai és Tajkov Andrásai. AKIK EGYIPTOMBAN, KÍNÁBAN ÉS ARGENTÍNÁBAN IS BECSÜLETET SZEREZTEK A MAGYAR IPARNAK A D1MÁVAG Gépgyár kerékpár­üzemének dolgozói december 1-én büszkén jelentették: egy hónappal a határidő előtt — a gyárban az elsőik között — befejezték éves ter­vüket. Nem ez volt az első győ­zelmi jelentés a kerékpárüzemből, hiszen a gyárrészleg dolgozói már közel három éve állandóan túl­teljesítik tervüket. Ezalatt az idő alatt egyetlen hónapban sem fordult elő, hogy 100 százalék alatt termelték volna. így szereztek most is egy teljes hónap előnyt az éves tervben, s emelt fővel adhat­nak számot idei munkájukról. A termelékenység növekedését, az önköltség csökkenését mutató grafikon piros vonala azt jelzi, hogy az üzemrész dolgozói sikere­sen harcoltak a párthatározatok végrehajtásáért. A májusi legmaga­sabb — 1.97 százalékos megmun­kálási selejtet az év végére 1.1 százalékra szorították le. A munká­sok átlagteljesítménye 143 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a kerék­párüzem minden egyes dolgozója naponta csaknem másfélszeresét teljesítette tervének. A Ganz Vagongyár dolgozói szá­mítanak a kerékpárüzem jó mun­kájára. Bízhatnak is bennük, hi­szen olyan munkások vannak so­raikban, mint a Dózsa-brigádban dolgozó Biró Gyula, Homonai Ist­ván, vagy a Táncsics-brigádban Bene Mihály esztergályos, akik 180—200 százalék alatt nem igen fe­jezték be ebben az évben a műsza­kot. Majorovics László és Török József lakatosok ugyancsak állták még szavukat, ha valamit megígér­tek. Ha valamikor szükség volt rá, most nagyon gyors, pontos mun­kát kell végezniük. Mindenki tudá­sa legjavát adva dolgozik az üzem­ben. Nem kis tétről van szó: az exportterv teljesítéséről. A lel­kesedés nem hiányzik ehhez. Kommunistáik és pártonkí- vüliek egyaránt megmutathatják, hogy a haza érdekéért saját erejü­ket felülmúlva tudnak dolgozni. S nemcsak Ganz vagangyári társaik munkáját segítik sikerre vinni, de éves tervüket is több millió forint értékben túlteljesítik. Kiváló pártmunkások — példamutató kommunisták A kémiai-geológiai teremben Bánkuti Gábor vegyésztanár korszerű kísérleti oktatást tart. Képünkön Karácsony Zoltán I. évf, tanuló, középen Bánkuti Gábor vegyésztanár és Sárkány Gábor I. évf. ta­nuló kísérlet közben. A jól végzett munka után szórakozás következik. Az intézet tanu­lói kellemesen töltik szabad idejüket a klubban. (Erdődi János felvételei.) A perecesi MTH. 104. számú vájáripari tanulóintézete 5 éves ter­vünk gyönyörű alkotása. Bemutató termeiben, a kabinetekben jól megy a tanulás. Csupán a bányaművelési bemutató terem 30.000 forintba került. A fiatalok a legkiválóbb vájárok, s a legkiválóbb oktatók segítségével sajátítják el a bányászmesterség elméletét és gittkor látót, Pedig nem volt könnyű felada­tuk. A sokezer tonna árut a prog- ramszerüség betartása mellett kitű­nő minőségben gyártották le. Ez annál örv-endetesebb, mert termel- vényeik mintegy 80 százaléka ex­portra kerül. A műszaki gárda jó irányítása, a pártszervezet állandó segítsége és nem utolsó sorban az összefoi. rótt, munkaharcokban meg- edzett kollektíva küzdelme ismét sikerre vezetett. Egyiptomban, Ar­gentínában, sőt K nában is jó hír­nevet szereztek a magyar iparnak. Vasutikocsi, motorvonatkerékpár és tartálykocsikerékpár gyártmányai­kat mindenütt ismerik és szívesen vásárplják. Az üzemben most a győzelem után sem pihenték meg. Laczházi Géza üzemvezető elvtárs irodájá­ban éppen olyan nagy a sürgés-for­gás, mint a műhelyben a munka- padok mellett. Sürgős, soronkívüli feladattal bízták meg az üzem dol­gozóit. Ahhoz, hogy a Ganz Vagon- gyár exporttervét teljesíthesse, a programban szereplő 112 vasúti ke­rékpár helyett decemberben 250 da­rabra van szükség. A gyárrészler dolgozói nem vártak külön magya­rázatra, tudják, hogy nemcsak sa­ját üzemük tervteljesítése, de a ve­lük kooperáló gyárak igényeinek kielégítése is igen fontos népgaz­dasági érdek, A munka tempója is­mét tetőfokra emelkedett. Az üzem vezetősége azonnal gondoskodott a további sikerek előfeltételéről, a Lenin Kohászati Művek kovácsoló gyárrészlege segítségével kellő mennyiségű nyersanyagot biztosí­tottak. A műszaki vezetők pontos tervet készítettek arra, hogy egy- egy napon melyik munkapadon mit kell elvégezni? Úgy számítják, hogy december 15-re 120 darabot, december 20-ra pedig a többi ke­rékpárt is leszállítják, habár eddig mindössze 28 készült el. Dr. Zoltán István elv­társ röntgen-szakorvos, a Semmelweis kórház párttitkára. 1945. óta tagja a pártnak. Mint orvos és mint pártmun­kás is kiválóan dolgo­zik, állandóan képezi magát, az egész párt­tagság bizalmát élvezi. Csillám Ferencné elv- társ Pereces község párttitkára már több mint öt esztendeje irá­nyítja a tagság bizal­mából az alapszerveze­tet. A község kommu­nistái és pártonkívüti dolgozói egyaránt sze­retik, megbecsülik. Orbán József elvtárs pártmunkás, a Baross- aknai bányaüzem kor­mánykitüntetett front­mestere 1945. óta tag­ja a pártnak. Munka- módszereit átadja a fia­tal bányászoknak. Évi tervén felül 50 tonna szén kitermelését aján­lotta fel. Nagy sikere volt a Déryné Színház ősbemutatójának Amíg a nemrég megnyílt Kamara Színházban estéről-estére nagy tö­megeket vonz a Warrenné mestersé­ge című Shaw-darab, a nagyszínház immár második ősbemutatóval lepi meg Miskolc közönségét: pénteken bemutatta Forgách István „Vándor­madarak“ című vígjátékát. A bemu­tatón jelen volt a szerző is, akit me­legen ünnepelt a hálás közönség. A vígjáték három felvonáson ke­resztül bővelkedik humorban és ka­cagtató helyzetekben. A premier kö­zönségének sűrű tapsokban megnyil­vánuló ítélete azt bizonyítja, hogy a „Vándormadarak“’ című vígjáték meghódítja a miskolci közönséget.

Next

/
Thumbnails
Contents