Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-11 / 291. szám

2 ÍSZAKMAGYARORSZÁC Vasárnap, 1955. december 11* azért, Újabb 65 lakásos la tóM építéséi kezdték meg a misolci Malmovszkij úton A miskolci lakásépítők a hideg téli napokon is lelkesen harcolnak hogy a Malinovszkij-úti új lakótelep minél előbb felépüljön. A korszerű lakótelepen — ahol 207 új lakás épül — az eimúlt hó­napokban nemes verseny bontakozott ki a 37 tagú Bial Dezső és a 60 fős Henri Martin-brigád között. Azóta a nagylétszámú brigádok egyösszegű utalványozással dolgozva, hétről hétre csaknem kétszeresére teljesítik normájukat. > Bial Dezsőék a 35 lakásos „G“ jelzésű lakótömböt építik. Ebben a házban a lakások mellett öt üzletet is elhelyeznek, amelyekben a kör­nyék lakói beszerezhetik majd mindennapi szükségletüket. A 35 lakásos lakótömb mellett épül a 107 lakásos „H“ jelzésű lakó­ház. Itt dolgozik az országoshírű Henri Martin kőművesbrigád. A na­gyobbrészt fiatalokból álló 60 tagú kollektíva munkáját toronydaru, központi habarcstelep, gumi szállítószalagok könnyítik meg; a nehéz fizi­kai munkát igénylő téglarakodást pedig konténeres szállítással tették gyorsabbá. A gépek segítségével nagyszerű teljesítményeket érnek el az építő- munkások. Nagy Zoltán és Nemes Imre kőművesek például sztahano­vista gyorsfalazással műszakonként 2000 téglát építettek az épü’etbe. A két brigád nemes versenye nagyszerű eredményt hozott; a terv­vel szemben csaknem 6 nanos előnyre tettek szert s így az elmúlt napok­ban az átszervezett Bial-brigád megkezdhette a 65 lakásos „I“ jelzésű épület földmunkáját. A magyar külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket nyújtóit át a budapesti olasz követségnek A magyar labdarugó B. válogatott 1955 november 27-én Livornóban mérkőzött az olasz B. válogatottal. A hazatérő magyar csapat két tagját, Szabó László és Vilezsál Oszkár já­tékosok t Tarvisio olasz határállo­máson hivatalos olasz személyek felszólitották, hogy ne térjenek ha­za Magyarországra és maradjanak Olaszországban. Miután a két játékos ezt határo­zottan megtagadta. Szabó Lászlót olasz hivatalos személyek erőszakkal be akarták tuszkolni egy szobába, úv-y, hogy kénytelen volt kitépni ma­gát karjaikból, ugyanakkor Vilezsál Oszkárnak nay»összegű pénzt ígér­tek, majd megfenyegették, hogy ha hazatér magyarországra, a magyar hatóságok ugyanis bebörtönözik. Az olasz hivatalnokok csak akkor mond­tak le a további rábeszélésről és erő­szakosságról, amikor látták, hogy a magyar játékosokat semmiképpen nem tudják hazaárulásra bírni. A Magyar Népköztársaság külügy­minisztériuma december 10-én jegy­zéket adott át R. A. Giardíninek. az Olasz Köztársaság budapesti köve­tének, amelyben erélyesen tiltakozik az olasz hatóságoknak a fentiekben ismertetett, a nemzetközi érintkezés 'zökésait sértő, minősíthetetlen ma­gatartása ellen. A jertvzék hangsú­lyozza: a Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma elvária, hogy a tervisiol határállomáson lefolyt bot- "ányos események értelmi szerzőit és vé'”’°haí*ó't lllotákes olasz szervek felelősségre vonják és megbünte'ik (MTI) Dalles chicagói beszéde Washington (TASZSZ) Dulles, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere a külpolitikai helyzet­tel foglalkozó beszédet mondott Illi­nois állam gyáriparosainak szövet­ségében. Dulles beszédében bőségesen inté­zett kirohanásokat a Szovjetunió külpolitikája ellen, amelyet igyeke­zett agresszív színben feltüntetni. Azt állította, hogy a Szovjetunió „megváltoztatta taktikáját“, de vál­tozatlanul hagyta „agresszív“ célki­tűzéseit. Űgylátszik — mondotta —, hogy „a nemzetközi kommunizmus elleni harc új szakaszába“ léptünk. Dulles beszéde semmi kétséget sem hagy afelől, hogy a Szovjetunió „tá­madó szelleméről“ szóló kitételekre csak azért volt szüksége, hogy indo­kolja a katonai tömbök összetákolá- sának politikáját és a fegyverkezési hajszát. Dulles a hitelét vesztett „erőpoliti- kát‘ úgy igyekezett bemutatni, mint „a politikai biztonság biztosításának két, egymással összefüggő irányvona­lát“. „Az első irányvonal az — mon­dotta —, hogy a fegyveres agresszió­ra kollektív akció lesz a válasz.“ En­nek kapcsán dicsőítette a támadó katonai tömböket, mint amilyenek az Észak atlanti Szerződés Szervezete és a Délkeletázsiai Szerződés Szer­vezete. „A második irányvonal abban áll ■— jelentette lei Dulles —, hogy fel­készüljünk ezt a politikai figyelmez­tetést visszatartó erővel kiegészí­teni.“ Dulles ezzel összefüggésben hajsza síkraszállt a fegyverkezési mellett „visszavágás céljával' Dulles beszédében az tükröződött, hogy az Egyesült Államok bizonyos köreit szerfölött nyugtalanítja a Szovjetunió és számos ázsiai ország gazdásági, kulturális, tudományos és technikai kapcsolatának erősödése. Dulles ezeknek a nemzetközi fe­szültség enyhítését előmozdító baráti kapcsolatoknak az i-ásításét inge­rülten szovjet ..cselszövésnek“ minő­sítette. Közvetett formában beismer­te. hogy az Egyesült Államok politi­káié vereséget szenvedett a gazda­ságú o" elmazadrtt országok vonat­kozásában. (MTI) Lezárult a jelölés a munkáspárt vezetői tisztére London (MTI) Az angol sajtó feltűnő beállítás­ban közölte, hogy Bevan elfogadta, Gaitskell visszautasította azt a ja­vaslatot, hogy a munkáspárt vezéri tisztségéért versengő jelölték lépje­nek vissza és ezzel tegyék lehetővé Morrison egyhangú megválasztását. A nevezési határidő lejárt és a párt már közölte, hogy három jelölt veszi fel a választási küzdelmet: Bevan, Gaitskell és Morrison. (MTI) Hz a'gériüi választások elhalasztásánál« Kérdéséhez Párizs (MTI) Az algériai parlament hatvanhét szavazattal tíz ellenében és négy tartózkodással annak az óhajának adott kifejezést, hogy az algériai megyékben ne tartsák meg a vá­lasztásokat január másodikén. Ez­zel a javaslattal a hetek óta lappan­gó algériai válság nyílt jelleget öl­tött. Az algériai parlament határozata egyszerű kívánság ugyan, mert az al­gériai parlament csak konzultatív jel legű. Ennek ellenére a döntés arra kényszeríti a francia kormány hogy felülvizsgálja álláspontját. Az algériai parlament tagjait hat évre választják. A parlament hatvan tsria az első, az úgynevezett európai kollégiumba (franciák képviseletei, másik hatvan ta°ia a második, úgy­nevezett muzulmán kollégiumba 'algériaiak képviselete) tartozik és a két kollégium váltakozva adja az al sériai parlament elnökét. A parla ment a megvík ügyeit intézi, meg­szavazza a költségvetést, kiadásokat "■m dőlhet el, de határozatai — a költségvetésre vonatkozóak kivételé­vel — nem véglegesek és a főkor­mányzó jóváhagyására szorulnak. Mesbah, az úgynevezett hatvan- egyes csoport szóvivője nyilatkozatot adott a Monde-nak cs hangsúlyoz­ta: Márcsak azért is képtelenség meg­tartani'a választásokat Algériában, ráéri lényegében a tényleges szük- '^áll.apot helvére hivatalos szük­ségállapot lépett. A szabadság1 o«ok gyakorlása jelenleg a semmivel egyenlő, a táborok tele vannak poli­tikai internáltakkal. Ezek a szemé- ’vek ki vannak zárva a választási kampányból, > noha a francia ngm- -’“‘gyülés feloszlatása és a szülcsé'’- állrpot automatikus megszűnése kö­vetkeztében szabadon kellett volna t'oesátani őket. Eaves politikai pár­tok; mint ismeretes — nem v^het- -oV rá-ri a vá’rsa'ási habban. Ilven köriilmérvek t-r-'-Uf a választás ko­média lenne. (MTI) Walter Ulbricht: „4 nemet me/őtazdaságban is a tcrmelőszövetliezeteké a jövő“ Berlin (MTI) Lipcsében pénteken megkezdődött a Német Demokratikus Köztársaság­beli mezőgazdasági termelőszövet­kezetek elnökeinek és élenjáró dol­gozóinak negyedik országos értekez­lete. Az értekezleten Walter Ulb­richt, Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese beszédet mondott ás hangsúlyozta, hogy a termelőszö­vetkezeteké, a mezőgazdasági nagy­üzemeké a jövő. Részletesen ismer­tette a szocialista mezőgazdaság előnyeit. Most az a legfontosabb feladat — fejezte be beszédét Ulbricht —, hogy a mezőgazdaság szocialista szektora mindenekelőtt további kö­zépparasztok megnyerésével és új mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakításával kiszélesüljön. Németor­szág szocialista egységpártja és az NDK kormánya kellő segítséget nyújt majd e célok megvalósításá­hoz. (MTI) JL ■«, A «.A A V A * A. A A , A A V V T Iff iff Iff Iff TIGRISEKET NEVELNEK A tigris, a „dzsunge­lek csíkos macskája“, köztudomásúan a legvé­rengzőbb fenevad, — az amerikai militaristák­nak úgylátszik éppen ezért eszményképe. Az alabamai pilótafőiskolán, ahol az amerikai légierő törzstisztjeinek tovább­képzése folyik, nem ok nélkül lett jelszó: „Min­den ember — tigris“. Csakhogy az amerikai légierő tisztjei közül ko­rántsem mindegyik al­kalmas a „tigris“-szerep- re. Ilyeténképpen az alabamai főiskolára csak a kiválasztott „elit“ ke­rülhet. A főiskola parancs­noka, Cooter vezérőr­nagy, mintaképe ennek a „tigris-elitnek“. Arról híres, hogy ő találta fel a „reatom-háború“ új kifejezést. Ennek a kife­jezésnek magyar meg­felelője talán „lökatom- háború" lenne, mint­hogy lökhajtásos repülő­gépek és atomfegyver felhasználásával viselt háborút jelent. Cooter vezérőrnagy és gazdái leghőbb vágya egy ilyen háború kirobbantása. A pilótafőiskola tan­tervé egyetlen célnak — a háború előkészítésének van alárendelve. A záró­vizsgákon az utolsó évi­folyamos hallgatók pél­dául azt a feladatot kap­hatják, hogy dolgozzák ki egy atomtámadás részletes tervét. De kap­hatnak ilyen feladatot is: a hidrogénbomba „taktikai“ alkalmazása. Egyébként ennek a „tantárgynak“ az okta­tása, mint a „Colliers“ című amerikai folyóirat közli, „a világ legtitko­sabb előadótermében, három méter magas szö­gesdrótkerítéssel körül­vett és állandóan tábori csendőrökkel őriztetett épületben“ folyik. Míg az alezredesek és őrnagyok hidrogénbom­bával hadonásznak a szögesdrótkerítés mögött, rangban fiatalabb kollé­gáik „a leendő hábprú reális viszonyaihoz ma­ximálisan alkalmazkodó“ szárazföldi hadművele­tek terveit dolgozzák ki. Nézzük meg, hogyan fest ez a „realitás“ a főiskola vezetőinek képzeletében. Kétszáz hallgató — ír­ja a „Colliers“, — ül az előadóteremben és hall­gatja az előadást. Várat­lanul betörik az ajtót, a géppisztollyal össze­vissza lövöldöző, az oroszhoz hasonló zöld egyenruhába öltözött ka­tonák tömege tódul be a terembe. Az előadó „hol­tan esik össze“ ... A tá­madók parancsnoka fel­ugrik az asztalra, orosz nyelven parancsszavakat kiált. Katonái célbave- szik a hallgatókat.;: Mi más volna a célja ennek a felháborító ko­médiának, mint az, hogy a Szovjetunió iránti gyű­löletre neveljék az ame­rikai repülőtiszteket?! ' A „fogságba esett“ hallgatókat vallatásnak vetik alá. Akkor aztán szorul a kapcájuk! Az amerikai légierők felde­rítési szakértői folytat­ják a kihallgatásokat. Márpedig ezek „értik a dolgukat“. „A szóbeli csapdák, gyalázkodás és fizikai ráhatás“ raffinált rendszerét alkalmazzák. A „tigrisek“ vallatásánál a „fizikai ráhatást“ (vagyis a verést és kín­zást) hosszú órákig tartó nehéz „fegyelmező gya­korlatokkal“ helyettesí­tik. Az ekként idomított „tigrisek“ fokozatosan mind tökéletesebben el- állatiasodnak .;: így fest az amerikai „pilóta főiskola“, amely az Egyesült Államok agresszív körei tervezte új háborús kalandokhoz képez kádereket. Ilyen szemérmetlen komédiá­kat rendeznek ezen a különös „főiskolán“. mm« ----- -...........- — NEMZETKÖZI ÉLET------------------------------ JEGYZETEK ------------------------------­AZ ÉLET GYŐZEDELMESKEDIK Dr. Thomas Dehler, a szabad de­mokrata pártnak (a nyugatnémet kormánykoalíció egyik pártjának) el­nöke november végén több külpoli­tikai beszédet mondott. Kijelentette: a négy nagyhatalomnak Németor­szág iránti kötelezettségei nem men­tesítik a németeket az önálló cselek­véstől. Az újraegyesítés elsősorban a németek dolga. Bár Dehler megállapítása teljesen logikus, e kijelentés nagy vihart kel­tett a keresztény-demokrata unió, az uralkodó polgári párt köreiben. Ade­nauer szövetségi kancellár (=s Krone, a keresztény-demokrata unió bun- destagbeli frakciójának vezetője le­vélben követelte, hogy Dehler vonja vissza kijelentését. A helyzet tisztá­zásáig elhalasztották azt a korábban kitűzött értekezletet, amelyen a koa­líciós pártok képviselői megvitatták volna a kormány külpolitikai Irány­vonalát. A szövetségi kormány és a keresz­tény-demokrata unió vezető politi­kusai ugyanis ellenkezőképp véle­kednek. Szerintük Németország új- -a egyesítése és a német kérdés ren­dezése csakis a nagyhatalmak fela­data. s minden ilyen irányú német kezdeményezés merőben fölösleges Ezzel a kifogással elutasítják a ké* német állam közeledésének eszméié: ás mindazokat a javaslatokat, ame­lyek csak egy hajszálnyira is eltér­nek a három nyugati hatalom diktá­tumától. .: De az eseményekből kitűnik, hogy ennek a teljesen negatív állásfogla­lásnak már a kormánykoalíció párt­jaiban sincsenek támogatói. Dehle* ott volt Genfben. s meggyőződhetett róla, hogy a Német. Szövetségi Köz­társaság megfigyelő küldöttsége vol­taképp nem is beszélt a német kér­désről. inkább ..teljesen és kikötések nélkül“ helyeselte a nyugati hatal­mak terveit. De a genfi értekezlet után már Németországban is sokan látják, hogy az efféle tervek irreáli­sak, s hogy semmi jóval nem kecseg­tetnek. Ezért mind többen vallják: s német népnek — a nyugati ország­rész német népének is — nagv erőfe­szítéssel kell küzdenie, hogy megold­hassa sorsát. A keresztény-demokrata unió egyes politikusai eretnekségnek bé- 'végzik az ilyesfajta kezdeményezést. De a kormánykoalíció soraiban mind­inkább lazul „a fegyelem'1. Nemrég, amikor az össznémet tömb kilépett a keresztény-demokrata unióból. a koalíció a Bundestagban elvesztette minősített többségét. Most pedig egv másik koalíciós párt berzenkedik. A Tat című zürichi lap úgy vélekedik erről, hogy Bonnban „nemcsak a kor­mány és a koalíció kapcsolata zava­ros és válságos, hanem a koalíció belső helyzete is.; -. “ Nyugat-Németországban mind ál­talánosabb az a vélemény, hogy a németeknek kell kezdeményezniük a német kérdés rendezését. Ezzel vé­gül is mindenkinek számolnia kell. VESZÉLYES SZELLEMIDÉZÉS A bagdadi egyezmény résztvevői november 21-én és 22-én Bagdadban megtartották első hivatalos értekez­letüket. Ez az értekezlet újabb lépés volt az Anglia. Törökország, Pakisz­tán. Irak és Irán részvételével össze­tákolt közel- és közép-keleti agres­szív csoportosulás szervezetének ki­alakítása útján. Az Egyesült Államok mindenben helyeselt. Képviselői az agresszorok találkozóján csak mint „megfigyelők“ jelentek meg, noha mindenki tudja, hogy az amerikai diplomácia kezdeményezte és terem­tette meg a bagdadi egyezményt. A bagdadi értekezlet résztvevői úgy döntöttek, hogy az új katonai szervezet legfelsőbb szerve a benne résztvevő országok külügyminiszte­reinek állandó tanácsa lesz. A ta­nács Bagdadban székel, s két bizott­ság kerül melléje: egy katonai, meg egy gazdasági bizottság. Egyelőre nem vitatták meg az egyesített pa­rancsnokság megteremtését és a nyu­gati hatalmak csapatainak a közel­és a közép-keleti országok területén való elhelyezését, hogy végképp ei ne riasszák a bagdadi egyezménytől inkább távolmaradt országokat. A sajtóközleményekből kitűnik, hogy az értekezlet résztvevői szüksé­gesnek tekintik a bagdadi egyez­mény kiterjesztését. A sajtó nagyon buzgón terjeszti a bókevágyró! és e szervezet „védelmi“, sőt „gazdasági“ jellegéről áradozó hivatalos nyilat­kozatokat. De az üres szólamok nem leplezhe­tik a bagdadi egyezmény agresszív j jellegét és résztvevőinek kitervelt | háborús készülődéseit. Pillantsunk • csak bele a bagdadi egyezményhez mellékelt jegyzőkönyvbe! E szerint minden szerződő fél vállalja, hogy bizonyos körülmények között átenge­di területét, repülőtereit és katonai felszerelését a másik fél csapatai­nak. Ezek a kis országok független­sége ellen irányuló cikkelyek nem tekinthetők csak írott malasztnak. Irak területén például máris van­nak angol repülőterek, s angol tisz­tek ellenőrzik az iraki hadsereget. Törökországban bővül az amerikai támaszpontok hálózata, s a török hadseregben, akárcsak Irán és Pa­kisztán hadseregében, mindinkább elterpeszkednek az amerikai katonai szakértők. A szovjet kormány az iráni kor­mányhoz intézett november 26-V jegyzékében megállapítja, hogy „nem védelmi okok teszik szükségessé a bagdadi egyezmény megteremtését; ez az egyemény azoknak a hatalmak­nak az eszköze, amelyek minden­képpen igyekszenek, hogy katonai felvonulási területükké változtassák a Közel- és a Közép-Kelet országait, köztük Iránt is, s így biztosítsák ezeknek az országoknak területén külföldi fegyveres erők tartását és saját katonai támaszpontjaik szerve­zését“. A jegyzék megállapítja to­vábbá, hogy a bagdadi egyezmény a gyarmatosító hatalmak érdekeit szol­gálja. Az arab országok közvéleménye ugyanígy vélekedik a bagdadi egyez­ményről. Az Asz-Szavra című egyip­tomi hetilap például az arab népek „nemzeti szabadságharca ellen szőtt összeesküvésnek“ minősíti a bagdadi egyezményt. A bagdadi egyezmény a „hideghá­ború“ veszélyes szellemének felidé­zése. Ez a szellem nemcsak a Közel­és a Közép-Keleten, hanem e terület határain kívül is fenyegeti a békét. TUDATOS PÁNIKKELTÉS A U. S. News and World Report egyik legutóbbi számában megjelent egy kabuli tudósítás. A cikk szerző- 16; szerint Afganisztán népe egyszer csak arra ébred, hogy hazájának füg­getlensége veszedelembe került. Vajon miféle veszedelem fenyegeti Afganisztánt? Mi hökkentette meg sz amerikai újságírót? — Szovjet szakemberek gabona­raktárt, sőt malmot és kenyérgyárat építettek Kabulban! — Kabulban ezelőtt csak két asz­faltos utca volt, most szovjet mérnö­kök és technikusok vezetésével már nemcsak a főváros, hanem Herat és Mazir-i-Serif városok főutcáit is asz­faltozzák. — Kabul külvárosában szovjet se­gítséggel üzemanyagraktár épül, s hamarosan szovjet gyártmányú taxik suhannak a város utcáin. — A Szovjetunió hitellel, berende­zéssel és szakemberrel segíti elő az ipari vállalatok építkezéseit és a köz­munkák megszervezését. Ezek a tények a két szomszédos ország baráti gazdasági együttműkö­désére utalnak, de az amerikai fo­lyóirat roppant vészióslónak tünteti fel őket. — Óvakodjatok a szovjet taxiktól! -— sziszegi a U. S. News and World Report. — Ne egyetek „orosz módra sütött“ kenyeret! Ne járjatok a szovjet aszfalton! Isten tudja, hová juttok rajta! Afganisztán lakói bizonyára csú- fondárosan nevetnek ezek az oktalan '.zgalmon. Ez a nép nagyra becsüli a baráti szovjet segítséget, hiszen így fokozatosan kitörhet évszázados el­maradottságából. Még a tudósító is elismeri, hoav Kabul lakói hálásak az afgán fővárosban közműveket 4oítő szovjet szakemberek munkájá­ért. De ha nevetnek is a U. S. News and World Report agyrémein, ok­vetlenül megkérdezik: ugyan mi sugallja ezt a békés szovjet—af- "án együttműködés ellen intézett tá­madást? A titok nyitja egyszerű.;. Aki az afganisztáni függetlenség védelmezőiének hozzá nem illő tógá- iába öltözik, sehogy sem bocsátia meg, hogy Afganisztán nem hajtja fejét a katonai tömbök jármába. „Az Egyesült Államok remélte, hogy Afganisztán csatlakozik az új védelmi rendszerhez“ (vagyis nyil­ván a bagdadi egyezményhez) — ir- ia a folyóirat. Ez a remény szerte­foszlott. Kudarcba fulladnak az Af­ganisztán gazdasági elszigetelésére irányuló kísérletek is. hiába akarják egyes nyugati körök engedelmesség­re szorítani Kabult. Afganisztánnak és északi szomszédjának fejlődő gaz­dasági kapcsolatai meghiusítiák e kí­sérleteket. Mivel vigasztalódjék hát a reakciós újságíró? Riadót ver „az orosz módra“ készült „veszedelmes“ cipó miatt!

Next

/
Thumbnails
Contents