Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-08 / 288. szám

Állami gazdaságod do’gazai! Páldímalalö és íegyetall murával, az öadöltsá] csü'taM/el készüljed a vazalőságad ajjávMására! Hadd hulljon a férgese — Jegyzetek az ondi Kossuth tsz életéből — l annak még olyan párttagok és vezetők, akik a felsőbb pártszervek előtt eltitkolják a hibákat. A titko­lózás mögött vagy a bírálat elfojtá­sától való félelem, vagy a közöm­bösség, vagy a hibás cselekmények­ben való részvétel húzódik meg. Hogy mi újság az üzemben vagy a termelőszövetkezetben? — erre az ilyen elvtársak általában ezt felelik: ■„Nincs semmi különösebb”. És még hosszabb beszélgetés során sem haj­landók elmondani a hibákat. Csak akkor nyilatkoznak, ha már nem le­het hallgatni tovább. Az ilyen elv­társaik elfelejtik a párt Szervezeti Szabályzatának azt a részét, amely megköveteli, hogy a párttag: „legyen a párt iránt őszinte és becsületes, ne titkolja és ne ferdítse el az igazsá­got. A párt iránti őszinteség hiánya, a párt megtévesztése összeférhetet­len a párthoz való tartozással”. Hogy Fefaszi elvtárs, az ondi köz­ségi tanács elnöke miért hallgatott a tsz hibáiról — pedig sokáig beszél­gettünk —, nem lehetett megállapí­tani. A tsz fejlődött tavaly óta — mon­dotta. — Termésátlaga magasabb, mint az egyénieké; egy-egy munka­egység értéke is nagyobb, mint egy éve. Csak az a hiba, hogy Szarka elvtárs, az ejnök erélytelen, gyenge vezető, a tagok nem hallgatnak rá. Mindez igaz. A tsz tényleg fejlő­dött valamit tavaly óta. A tsz elnök erélytelensége, sajnos, szintén igaz. Csak arról nem beszélt Fe teszi elv- társ, amiről kellett volna. És ez a baj! Mert á hibákat nem elhallgatni kell, hanem megszüntetni. Minél gyorsabban — annál jobb! 4 föhibák Ondón a nagy hall­gatás ellenére is „kijöttek“. Igaz, nem akkor, amikor kellett volna, ha­nem jóval később. Szarka Bálint elvtárs, tsz elnök már nem tudta tovább magában tar­tani a bajokat, Arra a kérdésre, hogy miért nem mondta meg mindjárt — azt válaszolta: mert félt. De mitől félt? Ez Is kiderült. Van a termelő- szövetkezetben néhány tag, Simon János, Simkő András, Rostás Pál, Földvári Pál, akik már néhányszor megfenyegették az elnököt, ha sei meri teregetni a bajokat, leleplezi a lopásokat és a többi fekélyt. Sole itt a baj. Rossz a tsz-ben a munkaszervezés. Aratás után egy hónapig csaknem szünetelt a munka. Sokan csak a piacra járták, mások a kocsmába. Többholdnyi széna, lu­cerna, lóhere megrothadt a földön. A burgonyát részébe adták ki ásni. A tehenek soványak, az éven át még nem kaptak abrakot; két liter sincs a fejesi átlag. Tavasszal 48 kismala­cuk volt, de csak öt maradt meg belőle. — Felelősségrevonás? — er­ről szó sem lehet — mondja az el­nök. — öten-hatan is rámtámadná­nak. — És elmondott mindent. Simon János a párttititeár. Né­hány évvel ezelőtt ö volt az elnök. Hibát hibára halmozott. Igénybe vett egy csomó hitelt, a tagság még máméiig ezt nyögi. Aztán otthagyta a tsz-t. Májusban újra visszajött. Meg­választották párttitkámak. Sajnos, annak ellenére, hogy Zavodnyik elv- társ, a járási pártbizottság instruk­tora tudott Simon hibáiról, mégis őt Javasolta erre a fontos és kitünte­tő pántmegbizatásra. Most már mindenki látia: kár volt! Simon még át sem jelentkezett a vasút pártszer­vezetétől, hét hónap óta tagdíjat sem fizet! A tsz-ben nincs pártélet. Si­mon a lógósokat, az iszákosokat pártolja, azokat, akik lopják a tsz vagyonát, ö maga sem különb ná­luk. De nemcsak ezért pártolja az ilyen embereket, hanem azért is, mert ő szeretne tsz elnök lenni és a tagokat a jelenlegi elnök ellen lázít- ja. Simkő András juhászt az elnök a nyáron feljelentette a bíróságon, mert gyapjút akart lopni a tsz-ből. Az ügy a bíróság elé «került — de a büntetés elmaradt, mert Simon lebe­szélte a tanút, Dobrárszki András- nét. aki vissza is vonta vallomását. A juhász vérszemet kapott, tovább folytatja iszákos, züllött életét. Si­mon mindenben támogatja ót. Az alapszabály öt darab juh tartását en­gedi meg a háztáji gazdaságban, de Simkó Andrásnak 54 (!) darab juha van. így van ez ott, ahol a párttitkár nem mutat példát, sót bomlasztja a fegyelmet. Simon János és Pólyák Miklós azt hangoztatják a tsz-ben: „Addig itt nem lesz politikai oktatás, amíg az őszi munkát be nem fejez­zük”. De az őszi munkát ők úgy végzik, hogy kocsmázni járnak mun­kaidő alatt. Simon János például, amíg csak tartott a krumpliásás, minden nap már kettőkor befejezte a munkát. A tsz-ben személyenként 236 az átlagos munkaegység, de Si­mon Jánosnak csak 220 munkaegy­sége van. Mit törődik ő azzal, hogy a krumplit részébe ásták! Neki — amint kijelentette — elég annyi munkaegység is. Ezek azok a bajok, amelyek csak később derültek ki. A járási tanács mezőgazdasági osztálya, sőt a pártbizottság is tudott egyet-mást ezekről — és még sem történt semmi. Sók mindent tudott Domonkos, Krizsán. de különösen Zavodnyik elvtárs, intézkedés azon­ban nem történt. Pedig az ondi tsz nem itt tartana már, ha megtisztí­tották volna a garázdálkodóktól. Molnár Sándor elvtárs, a tsz egyik tehenésze mondta: „Néhány közép­paraszttal már beszéltem. Némelyik azt mondta: — Belépnék hozzátok, Sándor, de amíg ilyen vezetők van­nak nálatok, nem mozdulok“. A kö­zépparasztokat nem lehet kihagyni a termelőszövetkezeti mozgalomból, sőt megnyerésük nélkül el sem képzel­hető a siker. Az ondi tsz-ből pedig nagyon hiányoznak. Jelenleg egyet­len középparaszt sincs soraiban. Tisztítsák meg a termelőszö­vetkezetet az oda nem való elemek­től. Hadd hulljon a férg«ese — annál erősebb lesz a szövetkezet. Rajna elvtárs, a párt-végrehajtó­bizottság tagja már ígéretet tett er­re. Ez rendjén is van, hiszen a tsz hibáiért elsősorban a járási pártbi­zottság a felelős! KÖRÖMI GYÖRGY FELDERÍTŐ ütőn üUiiiiiHiUiHHUniHiSHHHHiiliHiiüHHHHiiHHiiiiiiH a DISZ helyiségek ügyében a putnoki járásban „Pártszervezeteink segítsél: és biz­tosítsák, hogy a vállalatoknál, az üzemekben és a falvakban a DISZ szervezeteinek, az ifjúságnak meg­felelő helyiségei legyenek, ahol az ifjúság megtalálja szervezeti éledé­nek, működésének és szórakozásá­nak lehetőségeit.“ így szól a párt Központi Vezetőségének határozata. A putnoki járás több községében nem hajtják végre e fontos határo­zatot. Pedig ahol nincs DI3Z-helyi- sóg, ott nem fejlődhet ki igazi, von­zó, erős DISZ szervezet, színes, pezs­gő DISZ-élet. Mi hát az akadály? Kik azok, akik hátráltatják az ifjú­ság jogos igényeinek kielégítését'' Hogyan lehet megoldani az égető helyiség-problémákat? Ezt vizsgál­tuk a putnoki járás néhány közsé­gében. Sa|óvelezd. ahol két év óta ,,folyamatban van az ügy’4 — Rövidesen jubilálunk — mond­ja Bencs József bányász, a sajóve- lezdi DISZ-titkár, a VIT megyei kül­döttje. __ ??? — Igen, körülbelül két esztendeje ígérik, hogy megoldják DlSZ-helyi- ségünk ügyét. Tavaly, amikor még csak 35-en voltunk, valahogy meg­fértünk egy csöpp helyiségben. De nyáron megnövekedett a taglétszám, ma már 100 DISZ-tagot számlálunk. A régi helyiség végkéop kicsinek bi­zonyult, másikat kértünk. S mi tör­tént? — Elvették terményrák'támak a régi helyiséget azzal, hogy majd kapunk újat. Most pedig se pénz, se posztó! Ahhoz, hogy az új helyiséget megkapjuk, több átköltöztetést kell végrehajtani. De az ügy már időtlen idők óta húzódik. Először a községi, majd a járási tanácson akadt el a kérés. Pedig kevés helyen van ilyen lelkes ifjúság, mint Velezden. Felkerestük Bencs elvtárssal és megnéztük a párthelyiséget, ahol al­bérletben meghúzzák magukat a fia­talok. Négyszer négy lépés nagyságú, parányi szoba. Itt tartja a próbákat a két 12 tagú tánccsoport — felvált­va, mert egy este nem fémek be va­lamennyien. Itt gyülekezik össze esténikint 50— 60 fiatal. Itt székel a járás, sőt a me­gye egyik legjobb DISZ-szervezete. Egyetlen fiatal sem maradt ebben a községben a DISZ-en kívül. Van színjátszó csoportjuk, alakulóban az énekkaruk, nyáron 35 hold legelőt tisztítottak meg, 7 holdat pedig le­arattak. Megérdemelnének tehát he­lyiséget a velezdi DISZ tagjai. A községi és járási tanácson el­mondják, hogy a napokban megkez­dődött az átköltöztetés. De hogy mi­kor foglalhatják él a fiatalok új otthonukat, arra nem tudnak kielé­gítő választ adni. Hagyjon fel a já­rási tanács a huzavonával, orvosolja minél hamarabb a sajóvelezdi DISZ jogos panaszát! Felsökelecsényben megoldják Az együk felsókelecsényi ház kapu­jában izmos fiatalember nyújtózik. Kurityánban építőmunkás, onnan jár haza. — Nem unatkozik? — Dehogynem. Dehát mit csinál­jak? Unalmas ez a falu — mondja és vállat von. — Még bálba is Zu- bogyba megyünk. — És ha működne a DISZ? — Olyan nálunk az ifjúság, hogy... •— s legyint. — Ha volna, persze résztvennék a munkájában. Elég szomorú a kelecsényl kép. Rövid időn belül azonban bizonyára teljesül a felsőkelecsényi fiatalok kí- vánsáaa. Tóth Erzsébet tanácselnök egy elég nagy, szemetes, piszkos he­lyiségbe vezet be. — Most kezdtünk hozzá a kicsi- nosításához,_ Kimeszelik, rendbehoz- zóik, akkor jöhetnek majd a fiatalok. Már karácsony előtt beköltözhetnek — jelenti ki. Sztkora elvtárs. a DISZ-titkár tar­solyában Is ott lapulnak a tervek: színjátszó csoport, főző, varró, hímző szakkör a lányoknak. Majd vigyáz­nak a fiatalok, hogy össze ne törjék, tönkre ne tegyék az új DlSZ-helyi­séeet. önkénytelenül is felmerül a kér­dés: hogvan fordulhat elő, hogv a DISZ-helviséa 1651 óta kitskarít»t- lanul, kihasználatlanul áll? Ho­gyan. örülnének egy ilyen tá­gas teremnek a 6ajóvelezdiek! Ide valóban nem lehetett ked­ve eljönni a fiataloknak. A tanács nem adott támogatást, a fiatalok meg gyámoltalanok voltak, hiányzott belőlük az öntevékenység. Most a járási tanács intézkedett és bizonyá­ra rendbe Jön minden. Jó példa ez arra, hogy mennyire szükség van a járási tanács erélyes intézkedésére. Sajóivánkán sürgősen segíteni kell a fiataloknak Sajóivánkán Molnárék kis házá­ban háröm fiatalember ül a gyér­fényű lámpa mellett az asztal kö­rül. Sztndarrbbt próbálnak­— Nincs DISZ-helyiségük? — Nincs — válaszolja Molnár Béla DISZ-titkár. — És ki ennek az oka? — Hosszú történet ez — mondja. — ígéretet kaptunk arra, hogy ha majd felépítik az iskolát, abban lesz állandó DISZ-helyiség. Aztán itt a kultúrotthon, ahonnan kilakoltattak bennünket azzal, hogy tűzveszélyes, ezenkívül csak ez a baja. hogy alul­ról feljön a talajvíz, a ház majdnem beomlik — de különben is a párt- szervezet igényli. A tanácsházban ki­szemeltünk egv semmire sem hasz­nált, lezárt helyiséget. Kiigényeltük, de a járási tanács válaszra sem méltatott, s a járási DISZ-bizottság sem segített. A községi tanácselnök szóba sem állt velünk. Sajóivánkán tehát a DISZ kapott ígéretet, a községben van egy rom- badülő és elvett kultúrotthon, meg egy fel nem épített iskola, egy hasz­nálatlan helyiség — DlSZ-otthon azonban nincs. Itt az ideje, hogy a járási tanács változtasson a dolgok jelenlegi állásán.^ Ez tehát a helyzet a putnoki járás három községében. Hasonló nehézsé­gek vannak — sajnos — sok más községiben is. Némelvik szűklátókörű tanácstag még mindig .mostohagyer­mekként kezeli a DISZ-t. Tartsák napirenden a pártszervezetek a DISZ helyiségek ügyét, a vezetősé',éV újjáválasztása eredményezze a DISZ jogos kérésének teljesítését is. (SÁNDOR LÁSZLÓ) Versenyfelhívás a megye MNDSZ szervezeteihez A mezőkeresztesi MNDSZ szer­vezet versenyfelhívással fordul a megye valamennyi MNDSZ szer­vezetéhez, s a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség szellemétől áthatva, a pártvezetőségek íijiává- lasztásának tiszteletére a követ­kezőket vállalja: „Húsz béke-kisgyűlésen ismertet­jük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkásságának ered­ményeit. Ezeken a kisgyűlésekcn tovább szervezzük a 200-as munka­egység, elérését célzó és a „keltess több baromfit” mozgalmakat. Dol­gozunk annak érdekében, hogy tiszta gazdalappal fejezzük be az évet. Felkeressük a beadásban hátralékos MNDSZ asszonyokat. Vállaljuk, hogy száz úi tagot szervezünk be az MNDSZ-be. Az ősszel alakult Ill-as típusú tsz- ben létrehozzuk az MNDSZ szerve­zetet, s vállaljuk annak patronálá­sát. Mind a régi, mind az új tago­kat tagsági könyvekkel és 1956-0» emlékbélyegekkel látjuk el, ponto­san vezetjük a nyilvántartást. Gondoskodunk a gazdasszony- kör és az öt olvasókör működésé­ről, s arról, hogy azokban no le­gyen lemorzsolódás. A karácsonyi ünnepségeket más szervek segít­ségével igyekszünk felejthetetlen kedves emlékké tenni mind a gyermekeknek, mind pedig a szü­lőknek. Községünk szövetkezeti község lett. csupán tíz család gazdálkodik egyénileg. Vállaljuk, hogy ezeket is elvezetjük a nagyüzemi gazdál­kodás útjára. Borsod megye MNDSZ szerveze­teit versenyre hívjuk és kérjük, csatlakozzanak vállalásunkhoz. A MEZÖKERESZTESI MNDSZ SZERVEZET VEZETŐSÉGE. és ami mö(jötte oan A tokaji Kossuth ter­melőszövetkezet 16 dol­gozója már kora reggel kiment a falu határába a silógödrökhöz. Így decembertájt az időnek már foga van: Ködö­sek, csípősek a regge­lek, kicsit fázott mind­egyik. A silógödörig jó sokat kellett gyalogol­ni. De nem is vették volna észre a rossz időt, ha munkához lát­hattak volna. A sze­rencsi gépállomásról azonban nem érkezett meg a silótöltőgép. To­pogtak, türelmetlen­kedtek az emberek, szidták a gépállomást. Egyszercsak felderül­tek az arcok: berobo­gott a töltőgép. Ki-ki helyére állt, hogy mi­nél előbb munkához lásson, — azaz csak szeretett volna, mert kisvártatva GerzsemH Kálmán, a gép kezelője leállította a masinát. — Életlenek a kések — tárta szét karjait s nvomban hozzá,lá*o*t a kések kiszereléséhez. — Elmegyek köszö- rttltetni! — kiáltotta s vidáman, mint aki jól végezte dolgát, elrobo­gott. Már déliedé járt az idő. de Gerzscnyin e.k se híre, se hamva. „Tán Becsbe ment köszörül- tetni“ mondogatták a tsz dolgozói. Egy óra felé vállukra vették szerszámaikat s megin­dultak hazafelé. Egyi­kük megjegyezte: — Nézd sógor, ho­gyan barnul ez a répa. — Majd holnap meg­fogjuk a dolog végit és egykettőre végzünk — mondotta a "égor. Másnap reggel még korábban érkeztek a silógödrökhöz a terme­lőszövetkezeti tagok. Hideg szél fújt, még a bőrbekecséken is átha­tolt. Már pit.ymallott, hét óra, aztán nyolc óra is elmúV, de Ger- zsenyi csak nem érke­zett meg. {jgy 9 óra tájban ártatlan arccal végre megjött és beje­lentette: — Még mindig nem jók a kések, — sajnál­kozott s aztán sapkát lengetve elpöfögött gu­mikerekű vontatójával Bndrogkeresztúr felé. (Talán egy kis paprikás szalonnára valamelyik ismerőséhez.) A 16 termelőszövet­kezeti tag ismét dnlga- v*nezetl(mnl tért haza. Két munkaneveik ve­szett kárba, két mun­kanap. amelyen elvé­gezhették volna a siló­zást, meg a répa elföl- delését is. Most nincs idejük azzal foglalkoz­ni, hogy a termelőszö­vetkezetet ért károso­dást kiszámítsák. Azt azonban nagyon köny- nyű számbavenni, hogy mennyit veszített a 16 ember két náp ain't Gerzsényi Kál­mán lelkiismaretlen- sége következtében. A te~'nair\—övetkezet munkaegysége 37 fo­rint. Két nav alatt 1184 forintot vett ki Ger- zsenyi Kálmán a Kos­suth termelőszövetke­zet 16 dolgozója zsebé­ből. Amint később Cs. Tóth István és Brezov- csik Kálmán műszaki ellenőrök megállapítot­ták, a töVőoép kés„c nem is voltak életle­nek. Gerzsenyl Kálmán egyszerűen ellógta a munkaidőt. Hogv il- cn súlyos hiba előfordul­hatott. azért nem kis­mértékben felelősek a gépállomás vezetői is, akik vem ellenőrzik megfelelően dolgozói­kat. Ilyen munkafegyelem mellett a termelőszö­vetkezet semmiképpen sem tudja silózási ter­vét teljesíteni * a gép­állomás sem tudja véa- rehaüani a Központi Vezetőség határozatátf t Megjavult Ózd hús- és zsírellátása Megyénk második legnagyobb városában, ózdon az elmúlt napok-* ban nagymértékben megjavult a hús és zsirellátás és több más élelmi­szerből is sokkal nagyobb mennyiség várja a fogyasztókat, mint az elmúlt hónapokban. Az iparváros dolgozói az árukkal teli üzletekben, a bőségről tanúskodó kirakatok előtt hálával gondolnak pártunk és kor­mányunk gondoskodására. Ózd lakossága decemberben 167 mázsa zsírral, 11 mázsa étolajjal, 2 mázsa margarinnal, 67 mázsa töltelékáruval, 77 mázsa tőkehússal, 16 mázsa hízott baromfival és 8 mázsa vajjal vásárolhat többet, mint no­vemberben. Ezenkívül az év utolsó hónapjában friss sertéshúsból 100 mázsával, halból 10 mázsával, mákból pedig 22 mázsával jut több a la­kosságnak, mint novemberben. HEGYALJAI TÁJAK — HEGYAUAI EMBEREK Érdekes kiállítás Sárospatakon A sárospataki Rákóczi Múzeum rövid időn belül már a második ér­tékes PSp-őmüvészeli kiállítást ren­dezi. Az első augusztusban a sáros­pataki Alkotó Otthon vendégeinek munkáiból készült. A múzeum Hegyaljai tájak — heo-mlici embe­rek című mosfani kiállítása helybeli és környékbeli művészek munkáit mulatja be. Heovalja minden számottevő kép­zőművésze képviseli magái a kiállí­táson. György Antal és Nemeskéri Lajosné Szerencs. Bíró Ilona Tállna, Tenkács Tibor és Urbán Béla To­kaj, Hubay Miklós Olaszliszka, La- votha Géza Erdőb*nye. Bertha Zol­tán, Dévai Jenő. Ecsedi Lajos, Ha- vuszlk Magda, Nagy Dezső és Ur­bán György Sárospatak, Jólesik Réla. Kerént’i István. Kob-z József és a három Petrasovszky Sátoralia- úihely színe'* h an aulai át hozták el munkáikkal a kiállításra. A ren­dezőknek, nehéz dolnnk -olt a. h-'mz különböző felfogással és techniká­val dolgozó művész munkái közül kiválasztani azokat, am "Ivek egy­séges kiállítást adtElmondhat­juk azonban, hogy jó munkát végez­tek. A kiállítás sokrétűsége ellenére is egységes, jól, híven ábrázolja Hegyaliát, a hegyaljai So1 ~zókat. A kiállításon szép összhangban férnek el egymás mellett Urbán Győrön modem. «=*•'•«\e hatást mutató, még nem minden f-’-'y♦ci­bere kiforrt képei Petrasovszky Pál régi technikáig. — — Ví/jé-ret su­gárzó tájképei mellet♦. vterthe Zol­tán. f'-orri -*T-fr-T a„ir,neik_ Képei aprólékos kidolgozásúak és vissza- tükrözik a kereső, a l-a-angsabb szinten ábrázolni akaró művészt. Tenkács Tibor nar-ivonalú, merész képei köeiil kitiKnöteu raaadó Hazafelé Tokajból címe kéne, lino­leum, metszetei a kőbán-nászok. a szüre*elők munkáját, ábrázolják. Téli önarcképe fest őrségivéI arat sikert. A iell-mábrá-nlás terén B<rá Ilona két képe érdemel említést. Hanuszik Magda szobrai határozott tehetségről tanúskodnak. Nagy De­zső. Kerényi István és a többi kiál­lító festményei is gazdagítják a ki­állítás anyagát. A kiállításnak igen szép sikere van, eddig már mintegy 5500-an lá­togatták meg a tárlatot. (S. O.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents