Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-04 / 260. szám
ÉSZAKMAG YARORSZ AH r Az osztályok és az osztályharc egyes kérdései ,Elveszett“ földek nyomában. V*. MDP BOR SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évtol vám 260 szám ARA 50 FILLER Miskolc. 1955 november 4. Péntek Vetni, vetni, vetni! Borsod megyében rendkívülien megkéstünk az őszi munkákkal, a betakarítással, a szántással és a vetéssel egyaránt. A vetési feladatoknak csaknem egyharmad része még hátra van. A megye gépállomásai mindössze 72.2 százalékra teljesítették a vetési tervet. Különösen nagy lemaradás tapasztalható a sajószent- péteri, az edelényi s az ózdi gépállomásokon. A legutóbbi értékelés szerint a sajószentpéteri 20, az edelényi 33, az ózdi gépállomás pedig 34 százalékra áll a vetésterv teljesítésével. De van még jónéhány gépállomás, amelyiknek eredménye jóval alatta van a megyei átlagnak. Ilyen elképesztően gyenge tervteljesítés nem engedhető meg, nem pedig azért, mert kenyerünkről, az ország jövő évi gabonatermeléséről van szó. Az elkövetkező napokban gépállomásainknak pótolni kell a mulasztást, november első feléig földbe kell tenni minden szem kenyérgabona vetőmagot. Ez a végső határidő, ebből egy jottányit sem lehet engedni. Gépállomásaink vezetőinek és fizikai dolgozóinak meg kell végre érteniük, hogy a terv törvény, amelyet teljesíteni kell. Most minden gépállomásnak csak egy feladata, egy célja lehet: minél hamarabb földbctenni az őszibúza vetőmagját. Ahol két kézzel hozzálátnak a munkához, szervezetten dolgoznak, ott egy hét, vagy akár néhány nap alatt befejezhetik a kenyérgabona vetését. Ehhez azonban szükséges, hogy minden traktor, minden ve- tőgép dolgozzon. Úgy ki kell használni a gépeket, amennyire csak lehet, gondoskodni kell arról, hogy egyetlen egynél se forduljon elő üzemzavar. Gépállomásaink dolgozói ne sajnálják ezekben a napokban a fáradságot. Vegyenek példát azokról a gépállomásokról, amelyek már kezdettől fogva szervezetten, jól dolgoznak. Az alsózsolcai gépállomás vezetői és fizikai dolgozói olyan nagyszerű vállalást tettek az elmúlt napokban, amellyel nagyban hozzájárulnak a tervteljesítéshez. 11 brigádvezető és műhelymunkás vállalta, hogy az októberi forradalom évfordulójának tiszteletére a műszak letelte után a határban folytatja a munkát, felváltja munkatársait, szánt-vet egész éjjel. Már hozzá is láttak felajánlásuk teljesítéséhez. Kövesse az alső- zsolcaiak példáját a többi gépállomás is. Egyes helyeken felesleges vita folyik arról, hogy géppel, avagy kézzel vessenek. Mindenki előtt világos, hogy jobb géppel vetni, de ha olyan nedves a föld, hogy géppel nem lehet rámenni, az idő pedig sürget, — akkor még mindig jobb kézzel vetni, mint sehogyan sem. Most az a fontos, hogy földbetegyük az őszi kenyérgabonát. Gépállomásainknak fokozottabb felelősséget kell érezniök a termelő- szövetkezetek munkája iránt. A ci- gándi Kossuth és Petőfi termelőszövetkezetek még alig kezdtek hozzá a vetéshez, mert a gépállomás vezetői elhanyagolták a két termelőszövetkezetet. A Kossuth tsz-ben 104 hold őszi kenyérgabonát kell elvetni, de néhány nappal ezelőtt még csak 14 hold búzát vetettek el. A ricsei gépállomás dolgozói legyenek azon, hogy minél hamarabb elvessék a gabonát a két termelőszövetkezet földjén és a körzetükhöz tartozó többi tsz-ben is. Ha szivvel-Iélekkel hozzálátnak a gépállomások dolgozói a feladatok végrehajtásához, akkor maradéktalanul teljesíteni tudják a vetési tervet. De a munkát csak akkor koronázhatja siker, ha mindenki képességének legjavát adja. Bármilyen erőfeszítések árán is, de november első felében be kell fejezni az őszi vetést megyénkben is, hiánytalanul teljesíteni kell a vetéstervet. Három nappal a történelmi előtt Szolgai Sándor elvtárs a „Dece mber 4” Drótművek öreg dróthuző mestereinek egyike. Selejt nélkül; pontosan dolgozik. Állandóan 100 százalékon felül teljesíti tervét. November "-re 160 százalék elérését; vállalta. Az ünnepi műszak negyedik napján már 194 százaléknál tartott. Daragó Sándor sziahanovista kötélverő a szakma legjobb ifi dolgozója, átlagosan 150 százalékon felül teljesíti tervét. Vállalta, hogy Fekete Lajos munkatársából sztahánovistát nevel. Export termelvényeiket a világpiacon mindenütt keresik. A forradalmi műszak harmadik napján Daragó Sándor 159 százalékos eredménnyel igazolta jó hírnevét. _____ (Erdőd i János felvételei.) Megtartják az élfizem címet As éven terv határidő előtti teljesítéséért A miskolci fütőház dolgozói három hónappal ezelőtt kapták meg az élüzem címet. Akkor megfogadták: úgy dolgoznak, hogy a kitüntetést továbbra is megtarthassák. Az azóta eltelt időszakban »ismét nagyszerű eredményeket értek el. Mozdonyjavítási tervüket 105.2, elegytonna kilométer tervüket 105.4, kocsi javítási tervüket 111.3, a fajlagos önköltségi tervet 105.3 százalékra teljesítették, s több mint 4000 tonna szenet takarítottak meg. A fütőház dolgozói jó munkával köszöntik november 7-ét. Egerszegi Kálmán és Szalontai József brigádja 117.5 százalékra teljesítette tervét; A moz- donyfiókműhely dolgozói kiváló minőségű munkával segítik a fütőhá- zat az újabb sikerek elérésében. A műhelyben dolgozó fiatalok élen járnak a munkában. Szabó Zoltán DISZ brigádja legutóbb 4 mozdony időszakos javítását vállalta, de hat mozdonyt hozott rendbe. A fütőház dolgozói azért harcolnak, hogy éves tervüket december 10-re befejezzék. CSERHÁTI FERENC DISZ-titkár. (Tudósítónktól.) A miskolci Vasipari Ktsz dolgozói keményen harcolnak azért, hogy maradéktalanul teljesítsék az éves terv határidő előtti teljesítésére tett vállalásukat. A szövetkeA miskolci vasúti csomópont dolgozói jelentik A legutóbbi értékelés szerint a miskolci vasúti csomópont dolgozói az elsők lettek az országos versenyben. Nagyszerű eredményeiket a ter- •vek túlteljesítésével, a társszolgálati ágakkal való jó együttműködéssel érték el. Igen értékes sikereket harcoltak ki a menetrendszerinti indításban, az egy mozdonyra eső kilométer növelésében, a kocsitartózkodási idő csökkentésében és a gépek ácsorgásának megszüntetésében. Vasutas dolgozóink most lelkesen készülnek a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára. A nagy ünnepet a téli < forgalomra való jó felkészüléssel akarják köszönfeni. A munkavédelmi’ és munkásellátási beruházások nagyrészét már végreh ajtották. Most ők is forradalmi műszakokat^ tartanak, hogy nagyszerű eredményeiket a verseny lendületével még tovább fokozzák, s megtartsák az országos elsőséget. KOVÁCS GYULA normatiszt. Küldjenek csillét ^Mártabányának ! zet dolgozói ígéretet tettek arra; hogy évi feladatukat december 21-re befejezik, s a terven felül 400.000 forint értékű árut termelnek. A bádogos brigád három tagja megfogadta, hogy az év végéig terven felül 6000 forint értékű árut termel. Batta Ernő brigádja azért dolgozik nagy szorgalommal, hogy a havi terven felül vállalt 25 darab daruteknőn kívül novemberben egy vasszerkezeti szint is elkészítsen 13.000 forint értékben. Erős Erzsébet, Vascsák Erzsébet és Dobos Gáborné a füstcsöveket és tüzoltóvedreket határidő előtt 5 nappal elkészíti. Hosszan lehetne még sorolni a ktsz kiváló dolgozói nevét. A szövetkezet munkásai most a város többi ipari üzemével együtt forradalmi műszakot tartanak, hogy kimagasló munkasikerekkel köszöntsék november 7-ét. Mártabánya, ms november 3, a forradalmi műszak negyedik napja... A bánya pártszervezetéhez, üzemi bizottságához egymás után érkeznek a győzelmi jelentések. A brigádok versenyében első helyen álló Simonyi István DISZ- brigádja délre teljesítette napi tervét, délután már a forradalmi műszakra felajánlott tervenfelüli két csillét termelik. — Az is meglesz, négy csille is lesz! — mondja bizakodva Oláh párttitkár elvtárs, s tovább sorolja az adatokat: Tar Lajosék 23 csillét vállaltak naponta, eddig mind megadták, ma pedig legalább 26 lesz. Ifjú Vincze Andrásék az elmúlt három nap alatt átlagosan 10—12 csillével adtak többet, mint vállalásukban ígérték. Szóval . . megy a munka, jól haladunk, csak egy nagy baj van: nincs elegendő csille, elvtárs! Es valóban: Mártabányán komoly méreteket öltött a hétfőn beindult forradalmi műszak versenye. A brigádvezetők röpgyűléseken szö- vegezték meg felajánlásaikat: a napi terven felül két csillét adnak. Tar Lajosék ‘pedig hármat ígérteik — és ötöt adnak. A verseny minden napja új sikereket hoz, de még több tonnával törleszthetnek Mártabányán az évi adósságot, ha elegendő csille volna , tt Egy éve húzódik az ügy. Tavaly augusztus 20. óta, amikor a tröszt utasítására Mártabányáról az összes „Hatvanas'1 csilléket Ormospusztára irányították) onnan pedig Mártabányára az „Ötveneseket“. Csodálkoztak is eleget Mártabányán, hiszen a hatvanas nyomtáv előkészítése komoly összeget emésztett fel, dehát a parancs az parancs... ha nekik adták, hát vigyék. Ámde nem így az ormosiak! „Ha kell nekik, majd eljönnek érte“ — ez volt és ez még ma is az álláspontjuk. Bár a tröszt utasítása világosan kimondja: Ormospuszta a cserecsilléket szállítsa le! S erre meg is lett volna a lehetőség akkor, amikor teherautókkal Mártabányára jöttek a hatvanasakért. Igaz — hogy neve azért legyen a gyereknek — hát az első fuvarral küldtek száz rossz csillét (>kétszázhúsz darab új hatvanasért!). — Ebből persze Mártabányán a kijavítások után mindössze csak hatvanat tudtak használni. Azóta pedig már ezek is elromlottak: tol- dozgatják. foltozgatják; kettőből, sokszor négyből csinálnak egyet. Lent a bányában pedig nincsen csille. Különösen az oldalvágatokban, ahol nincs közvetlen szállítás és 70—80 métert kell gyalogolni, majd félórát várakozni a bányásznak a csilléért — persze a napi tervét nem tudja teljesíteni, keveset keres, s végülis leszámol, elmegy máshová: Annabányára, vagy Be- rentére. Ormoson még mindig vannak jó ötvenes csillék. Csak éppen elszállítani „nem lehet“, mert a bekötővágányt közben már hatvanasra állították. Bár volna egy megoldás: hatvanas nyomtávú lapos - kocsival kiszállítani — azonban ez túl egyszerű volna. -.. Pedig Mártabányáról szinte naponta mennek a levelek, naponta hívják telefonon az ormosbányai művezetőt, Üveges elvtársat, hogy tegyenek valamit — a csillék azonban még mindig nem jönnek. Márpedig azok nem indulnak el maguktól. Ott marja, rongálja kihasználatlanul, tétlenül valamennyit a rozsda, Mártabányán pedig emészti az embereket a méreg. Előfordult már olyan eset is, hagy egyes csapatok összevesztek az érkező csillén, mert hiszen az emberek dolgozni akarnak, s előfordulták olyan esetek is, hogy éppen a csillehiány miatt abbahagyva a műszakot — kijöttek a bányából. * Hosszúra lehetne még nyújtani az elveszett csillék körüli egyéves bürokratikus huzavonát, de ezek felújítása önmagában még kevés. Most már arra van szükség, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt végre érvényt szerezve kiadott utasításának, tegye meg az intézkedéseket, hogy a csillék Mártabányára kerüljenek. A forradalmi műszak sikerei igazolják, hogy Mártabányán lelkiismeretes, becsületes bányászok dolgoznak. A csillehiány mellett is figyelemreméltó eredményeket érnek el: igyekeznek törleszteni az évi adósságot, amit — ahogy Moldován elvtárs mondta — már el is felejtettek volna régen, ha van elég csille. Itt az ideje, hogy illetékesek végre cselekedjenek! Küldjenek csillét Mártábá- nyának! ONODVA'RI löbb öntevékenységet, kezdeményezést a vetési terv teljesítése érdekében! Nyakunkon az őszi munka utolsó szakasza. Ha valaha, úgy most különösen gyors munkára van szükség. A november eleji napok még alkalmasak a vetésre. Minden tétlenül elszalasztott perc többmázsa kenyérgabonától fosztja meg az országot. Öntevékenyen, bátran, kéz- deményezően kell tehát dolgozni a vetés érdekében. Félre az útból minden élhetetlenkedéssel, értekezletes- divel — ezekben a napokban — tetteket kell mutatni. Nevetséges, de egyben felháborító is, hogy egyes községek vezetői milyen tájékozatlanságra valló kérdéseket intéznek felső szerveikhez. Többek között az iránt érdeklődnek, vethetnek-e kézzel? S amíg választ nem kapnak, tétlenségre kárhoztatják az egész falut. Ök azt mondják, várják az engedélyt, ahelyett, hogy vállalva a felelősséget, bátran kimondanák: ahol másként nem lehet, vessenek akár kézzel is, a lényeg most az, hogy földbe kerüljön a mag. Másutt a műtrágyát várják, vagy valóságos kínai falat állítanak maguk köré különböző mondvacsinált agrotechnikai problémákkal. A putnoki járásban Kelemér község példáját kell követni. Ott nem várnak semmiféle intézkedésre, engedélyre, kimondták, hogy lehet kézzel is vetni. A szükség törvényt bont, s kiszámolták, hogy a kézi vetés segítségével eleget tesznek a vetési tervnek. A hótakarő náluk már bevetett földeket talál, úgy intézték a dolgot, hogy kézivetésnél 15—20 kilogrammal több kenyérgabonát juttatnak a földbe. Több kezdeményezést, nagyobb öntevékenységet tehát megyénkben a vetés érdekében, ugyanakkor ébresszük fel az élhetetlenkedőket, az alamusziakat is.
