Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-16 / 269. szám

ESZÄKMAGYARORSZÄG gMDP BORSOD-ABAU3 -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRT Bl Felhívás a megye értelmiségi dolgozóihoz 0 Őzd martinászai már készítik a Nilus-híd anyagát V*. J , > .áfa ÁGÁNAK LAPJA XI. évtolyam 269 szám ARA 50 FILLER Miskolc. 1955 november 16. szerda Minden erőnket megfeszítjük azért, bogy megvalésitsuk az ipar fejlesztésének harci programját, a párt Központi Vezetőségének határozatát M elkezdődött az országgyű Az országgyűlés ülésszaka, amelyet a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusá­nak 2. bekezdése alapján összehívott, kedden délelőtt megkezdte munkáját. A keddi ülésre eljöttek a Szovjetunió Legfelső Tanácsának hazánkba érkezett küldöttei N. M. Pegov, o. Legfelső Tanács Elnökségének titkára vezetésével. A szovjet vendégek röviddel 11 óra előtt érkeztek az Országház épületébe, ahol az országgyűlés elnöksége nevében Vass Istvánná és Nagyistók József, az ország­gyűlés alelnökei, valamint Darabos Iván, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára fogadta őket. Az országgyűlés ülésén megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Dobi István, Gero Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Mekis József, Kovács István, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla és a Minisztertanács tagjai. Hatalmas tapssal köszöntötték a képviselők és a megjelentek a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a te­rembe lépő küldöttségét: N. M. Pegovot, a küldöttség vezetőjét, A. Sz. Boriszenkot, J. P. Goncsarovát, G. D. Dzsavahisvilit, G. V. Jenyutyint, P. P. Jermakovot, A. P. Zsuravljovot, L. Sz. Matvejevát, P. G. Moszkatovot, A. A. Müriszepet, Z. Sz. Omarovát, N. I. Szmirnovot és V. N. Titovot, a küldöttség tagjait. Jelen volt az országgyűlés ülésén J. V. Andropov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete s ott voltak a szovjet nagykövetség tagjai. Megjelent az ülésen S. Schwab, a Német Demokra­tikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, S. Major, a Csehszlovák Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete, An Jon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, P. Kod, az Albán Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, S. Cleja, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, B. Monalov, a Bolgár Népköz- társaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hao De-Cin, a Kínai Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete, A. Will- mann, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete, C. M. Ravndal, az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli követe és meghatalma­zott minisztere, D. Soldatic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, J. Decroux, Svájc Államszövetség rendkí­vüli követe és meghatalmazott minisztere, K. Braunias, az Osztrák Köztársaság rendkívüli követe és megha­talmazott minisztere, L. A. C. Fry, Nagy-Britannia és Eszak-Irország Egyesült Királyság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, K. Katz, Izrael állam, ügyvivője, H. Sherif, az Egyiptomi Köztársaság ügy­vivője, P. Poulsen, a Dán Királyság ideiglenes ügyvi­vője, V. Lecocq, a Belga Királyság ideiglenes ügyvi­vője, C. Ziyal, a Török Köztársaság ideiglenes ügy­vivője, M. A. Pepe, az Argentin Köztársaság ideiglenes ügyvivője, Gróf G. Bonde, a Svéd Királyság ideiglenes ügyvivője, O. Deleau, a Francia Köztársaság ideigle­nes ügyvivője, valamint az Olasz Köztársaság és a Hol­land Királyság követségének képviselői. Az ülésszakot tizenegy óra után néhány perccel nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Az országgyűlés elnökének üdvözlő szavai a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteihez — A Szovjetunió Legfelső Taná­csának 1955. február 9-én a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívása nálunk az egész nép köré­ben meleg visszhangra és nagy ér­deklődésre talált — mondotta be­vezetőben. — A Népköztársaság Elnöki Taná­csa és az Országgyűlés Elnöksége, valamint a külügyi bizottsága nyilat­kozatban lelkesen üdvözölte a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa felhívását, az országgyűlés pedig április 22-i ülésén határozatot hozott, amely ki­mondja: „Az országgyűlés elnök­sége március elsejei nyilatkoza­tának szellemében hívja meg ha­zánkba a kormány által java­solt országok parlamenti kül­döttségeit, hogy ezzel a maga részéről is hozzájáruljon a né­pek és parlamentjeik közötti együttműködéshez.’' Az országgyűlés elnökségének meg­hívására a Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság parla­menti küldöttségei már látogatást tettek hazánkban, ma pedig forró szeretettel üdvözöljük hazánkban, a parlament üléstermében legkedve­sebb barátainkat, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttségét. (Az országgyűlés tagjai felállva, lelkes tapssal üdvözlik a szovjet küldöttsé­get.) — Szeretettel üdvözlöm a küldött­ség vezetőjét, N. M. Pegov elvtársat, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének titkárát (nagy taps.) — A küldöttség tagjait: A. Sz. Bo- riszenko elvtársat, a Szövetségi Ta­nács költségvetési bizottságának tag­ját, a balasovi területi tanács'végre­hajtóbizottságának elnökét. (Taps.) — J. P. Goncsarova elvtársnőt, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köz­társaság Gomeli-terület, Molotov kol­hozának agronómusát. (Taps.) — G. D. Dzsavahisvili elvtársat, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. (Taps.) — G. V. Jenyutyin elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja kamenszki területi bizottságának első titkárát. (Taps.) — P. P. Jermakov elvtársat, a rjazányi szerszámgépgyár igazgató­ját. (Taps.) — A. P. Zsuravljov elvtársat, az „Elektrosztál“ gyár acélöntőjét. (Taps.) — P. G. Moszkatov elvtársat, a Nemzetiségi Tanács mandátumbizott­ságának tagját, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Revíziós Bizottságának elnökét. (Taps.) — A. A. Müriszep elvtársat, a Nemzetiségi Tanács mandátumbizott­ságának tagját, az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság Minisztertaná­csának elnökét. (Taps;) — Z. Sz. Omarova elvtársnőt, a Szövetségi Tanács elnökhelyettesét, tervező főmérnököt. (Taps.) — N. I. Szmirnov elvtársat, a Szö­vetségi Tanács Költségvetési Bizott­ságának tagját, a leningrádi városi tanács végrehajtóbizottságának elnö­két. (Taps.) — V. N. Titov elvtársat, az Ukrán Kommunista Párt harkovi területi bizottságának első titkárát; (Taps.) — Kedves Elvtársak! Az Önök lá­togatásával megvalósul a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa és a Magyar Nép­köztársaság országgyűlése közötti közvetlen kapcsolat. Az Önök látogatása valamennyiünk számára örömteli esemény és felele­veníti népünkben mindazt, amit fel- szabadulásunknak, a diadalmas szov­jet fegyverek győzelmének köszön­het. — A magyar nép hűen követi a Szovjetunió békepolitikáját, boldog, hogy tagja lehet a csaknem egymil­liárdos hatalmas béketábornak, meg­győződéssel vallja, hogy a szocialista tábor országainak testvéri barátsága hatalmas, leküzdhetetlen mozgató­erőt jelent a világtörténelemben. Ez a barátság és együttműködés bizto­sítja a szocializmus, a béke és a de­mokrácia erőinek legyőzhetetlensé­gét, biztosítja a népek haladását, igazi szabadságát és függetlenségét. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének vezetője, N. M. Pegov kíván szólni. A képviselők hosszan­tartó, lelkes tapssal köszöntötték a szónoki emelvényre lépő N. M. Pe­govot. JY. M, Pegov elvtárs beszéde Kedves Elvtánsak, Országgyűlési Képviselők! Engedjék meg, hogy a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának küldött­sége nevében szívből jövő hálámat fejezzem ki azért a meghívásért, hogy látogassuk meg a Magyar Nép- köztársaságot és engedjék meg, hogy átadjam Önöknek és Önökön ke­resztül az egész magyar népnek for­ró, testvéri üdvözletünket. A történelem sok olyan ékes pél­dát őrzött meg, amelyek arról tanús­kodnak, hogy népeinket régóta erős baráti szálak fűzik össze. Az oro­szok és a magyarok nem egyszer vállvetve küzdöttek a közös ellen­ség, az idegen hódítók ellen, védel­mezték szabadságukat és független­ségüket. Országunk népei, miután 1917 ok­tóberében lerázták a kapitalista rab­ság igáját, diadalérzéssel fogadták az 1919-es magyar proletárforradalom győzelmét. Igaz, a magyar nép nem egyszerre, nem könnyen vívta ki a forradalom győzelmét. De a szabad­ságszerető magyar nép őrizve és gyarapítva a forradalmi hagyomá­nyokat, nem vesztette el nemzeti újjászületésébe, a szabad, boldog magyar állam megteremtésébe ve­tett hitét. A népi Magyarország megalakulá­sával már semmi sem akadályozhat­ta meg népeink közeledését és azóta a szovjet-magyar kapcsolatok a test­véri barátság, a szoros együttműkö­dés, a kölcsönös segélynyújtás és tá­mogatás jellegét öltötték. Ezeket, az egyenjogúság, az őszinteség és a köl­csönös bizalom elvein alapuló kap­csolatokat örökre megerősítette a barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés, ame­lyet a Szovjetunió és Magyarország 1948-ban kötött. Az 1948-as szovjet­magyar szerződés azt tükrözte, hogy erősödnek a szálak, amelyek a Szov­jetuniót és a népi demokratikus ál­lamokat a szocializmus építőinek egységes, nagy családjába egyesítik. A szovjet emberek őszintén, szív- vel-lélekkel örülnek annak a hatal­mán haladásnak, amelyet a Magyar Népköztársaság a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével a legutóbbi évtized alatt a társadalmi, az állami, a gazdasági és a kulturális élet min­den területén elért. N. M. Pegov elvtárs ezután az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése terén elért eredményekről beszélt és többek között a következőket mond­ta: Nagy örömmel látjuk, hogy a szo­cializmus építésének útján járó Ma­gyar Népköztársaság fennállásának oly rövid ideje alatt több gazdasági mutatószám szerint már elhagyta a világ sok kapitalista országát, hogy Magyarország az egy lakosra eső vas- és acéltermelésben megelőzte Olaszországot és Japánt, az alumí­niumgyártásban Franciaországot, a Német Szövetségi Köztársaságot, Olaszországot, Angliát és Japánt, a bamaszénbányászatban Ausztriát és a Német Szövetségi Köztársaságot, stb. Majd N. M. Pegov elvtárs arról beszélt, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének az idén márciusban tartott ülése ismét hangsúlyozta a nehézipar elsősorban való fejlesztésének, a termelés állan­dó növelésének, a munka termelé­lés ülésszaka kenysége emelésének és az önkölt­ség csökkentésének szükségességét. A Magyar Népköztársaság népgaz­daságának fejlesztését szolgáló má­sodik ötéves terv, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusá­nak határozatára dolgoznak ki, a szocialista társadalom építésének nagyszabású gazdasági programját adja a munkásosztálynak, a paraszt­ságnak és az értelmiségnek. A magyar népet, amelynek élén olyan marxista-leninista párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek olyan, a dolgozó nép ügyé­ért vívott harcokban megedzett ve­zetői vannak, mint Rákosi elvtárs, az ilyen néfcet semmi sem akadá­lyozhatja abban, hogy szüntelenül és egyre gyorsabban haladjon a gyö­nyörű boldog élet felé. Beszédében ezután beszámolt azok­ról a sikerekről, amelyeket a szov­jet nép a kommunista társadalom építésében aratott. Többek között elmondotta: — Iparunk színvonala az idén olyan, hogy 24 óra alatt annyi villa­mosenergiát tud termelni, mint 1920- ban egy egész év alatt. Azt a nyers- vasmennyiséget, ajpelyet. 1920-ban termeltünk, ma 36 óra alatt, azt a Rzénmennyiséget nyolc nap alatt, azt a cukormennyiségei; hét nap alatt termeljük. A Szovjetunió a világon először valósította meg az ember javát szol­gáló atomenergia gyakorlati felhasz­nálását, amikor még 1954-ben elké­szítette az ötezer kilowattos atom­energiával működő ipari villanytele- pet. Most már ötven- és százezer ki­lowatt kapacitású atom-villanytele- pek létesítésén dolgozunk, A legutóbbi öt év alatt hazánk vá- íosainak és településeinek lakossá­ga százötven millió négyzetméter la­kóterületet kapott, A Szovjetunió keleti területein ta­valy és az idén körülbelül harminc millió hektár szűz- és parlagföldet feltörtek, ebből húsz millió hektárt bevetettek. Ebben a valóban nagy­szabású műben a Szovjetunió Kom­munista Pártjának hatalmas szerve­ző és lelkesítő szerepe, a szocialista állam ereje, a szovjet emberek ha- zafisága, iparunk — amely rövid idő alatt élenjáró mezőgazdasági techni­kával látta el az új szovhozokat és gépállomásokat — nagysága nyilat­kozott meg. A szovjet nép a Központi Bizott­ságnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának össze­hívásáról szóló határozatán fellelke­sedve ma egyre növekvő energiával, új alkotó lendülettel dolgozik, hogy végrehajtsa a Szovjetunió gazdasá­gi és kulturális építésében reá há­ruló feladatokat. Mindaz, ami országunkban törté­nik végső soron népünk javára tör­ténik azért, hogy a Szovjetunió dol­gozói egyre jobban és jobban élje­nek. — Képviselő Elvtársak! — Meggyőződésünk, hogy a ma­gyar dolgozókkal való meleg szívé­lyes találkozásaink a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barát­ságának további erősödését szolgál­ják majd. — Több mint száz évvel ezelőtt. Petőfi Sándor, a nagy magyar költő forradalmár keserűen írta: nincs a világon olyan nép, amely testvé­rünk volna, amely segítene bennün­ket — egyedül állunk, mint a fa a pusztaságban. Ha Petőfi megérte volna napjain­kat, örömmel láthatná, hogy a ma­gyar népnek ma van olyan megbíz­ható és őszinte barátja, mint a Szov­jetunió népe, sok más, megbízható és őszinte barátja is van: a béke, a demokrácia és a szocializmus egysé­ges, kilencszáz milliós táborának szorosan összetartó testvéri családja. (Lelkes taps.) Pegov elvtárs ezután a békeszere­tő népeknek a hidegháborús légkör megszüntetésére és a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló erőfe­szítéseiről beszélt, amelyek bizonyos érezhető eredményekre vezettek. Majd így folytatta: — Tudni kell azonban, hogy a tőkés országokban­még vannak a békének olyan ellen­ségei, akik nem tették le a fegy­vert. Ezek megpróbálják és minden erejükkel a továbbiakban is próbál­kozni fognak, hogy a nemzetközi kapcsolatok megoldatlan kérdései­nek elmérgesítésével kiélezzék a helyzetet. — Ilyen körülmények között a béke híveinek nem szabad elveszi- teniök éberségüket és szüntelenül erősíteniök kell soraikat. — Engedjék meg, hogy e magas szó­noki emelvényről biztosítsam az Or­szággyűlést, hogy a szovjet embe- t rek ezután is eltökélten fognak har­colni a tartós béke megteremtéséért, azért, hogy az emberiség megmene­küljön az új, pusztító háborúk ve­szélyétől. (Lelkes, nagy taps.) — Kedves Elvtársak! A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa a világ népei­hez és parlamentjeihez intézett 1955. február 9-i deklarációjában felhívta a parlamenteket, sokszoroz­zák meg az új háború elhárítását szolgáló erőfeszítéseiket. — Igen örülünk, hogy a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának deklará­cióját a magyar nép egységes he­lyesléssel fogadta, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és az Országgyűlés Elnöksége pedig kije­lentette, hpgy teljes egészében tá­mogatja az említett nyilatkozatot. — Köszönettel elfogadtuk az or­szággyűlés ezt követő meghívását, hogy küldjük el Magyarországra a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét. Itt tartózkodásunk, az Önök országával, a magyar népnek az új szocialista Magyarország épí­tésében elért vívmányaival való megismerkedésünk, az országgyűlé­si képviselőkkel való személyes kap­csolataink megteremtése új hozzájá­rulás lesz a szovjet-magyar barát­ság megszilárdításához. — Ugyanezért megbíztak, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nevé­ben hívjam meg a Magyar Népköz- társaság országgyűlésének küldött­ségét, látogasson el a Szovjetunióba.- (Nagy taps.) — Engedjék meg Elvtársak, hogy újból megköszönjem Önöknek a me­leg fogadtatást és sikeres, gyümöl­csöző munkát kívánjak a nép kép­viselőinek felelősségteljes kötelezett­ségük teljesítésében. — Engedjék meg, hogy a szovjet nép nevében a legőszintébben továb­bi fellendülést és virágzást kíván­jak a Magyar Népköztársaságnak, új sikereket kívánjak a magyar népnek alkotó munkájában és az egész világ békéjéért indított szün­telen harcban. (Élénk taps.) — Napról-napra erősödjék a meg­bonthatatlan szovjet-magyar barát­ság! (Lelkes, hosszantartó, nagy taps.) — Éljen a testvéri magyar nép, amely a szocialista Magyar Nép- köztársaságot építi. (Hosszantartó, nagy taps.) A szovjet küldöttség vezetőjének beszédét a képviselők hosszantartó nagy tapssal fogadták. Ezután Darabos Iván a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára szá­molt be az Elnöki Tanácsnak az or­szággyűlés két ülésszaka között vég­zett tevékenységéről. Az országgyűlés egyhangúlag tudo­másul vette az Elnöki Tanács jelen­tését. Rónai Sándor bejelentette: A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa — az MDP Központi Vezetőségének javas­latára — javasolta az országgyűlés­nek, hogy Erdei Ferenc földművelés- ügyi minisztert e tisztsége alóli fel­mentésével a Minisztertanács elnök­helyettesévé, Matolcsi Jánost pedig földművelésügyi miniszterré válasz- sza meg. Az országgyűlés a javaslatokat egyhangúlag elfogadta és Erdei Fe­rencet a Minisztertanács elnök- helyettesévé, Matolcsi Jánost pedig földművelésügyi miniszterré válasz­totta meg. Rónai Sándor elnök megemlékezett a közelmúltban elhunyt Szekfü Gyu­láról. Az országgyűlés Szekfü Gyula emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents