Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-15 / 268. szám
f"- KaM. 1955, november 15. ESZAKMAGYARORSZAQ 3 Ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatai Mekis József elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség november 9—12-i ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Köz ponti Vezetősége november 9—12-i ülésén az „Ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének jeladatai“-ról szóló jelentést a Politikai Bizottság nevében Mekis József elvtárs terjesztette elő. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Mekis elvtárs előadói beszédét. Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves elvtársak! Dolgozó népünk jogos büszkeséggel tekint Vissza azokra az eredményekre, amelyeket az elmúlt évek során liázánk szocialista átalakításában, népgazdaságunk fejlesztésében elértünk. Különösen gyorsan fejlődött ezekben az években népgazdaságunk vezető ága, az ipar. Gyáriparunk öt év alatt olyan előrehaladást tett, amelyhez tőkés viszonyok között — a magyar iparnak 1929 és 1938 közötti átlagos fejlődési ütemét alapul véve — 40 évre lett volna szükség. A fejlődésnek e rendkívül gyors ütemét elsősorban az tette lehetővé, hogy országunkban a munkásosztály által vezetett forradalmi harc eredményeként a termelőeszközök túlnyomó rcszo a dolgozó nép tulajdonába került, a tőkés termelési viszonyokat — mindenekelőtt az Iparban — fokozatosan szocialista termelési viszonyok váltották fel. A szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményei arra kötelezik a szocializmus építését irányító pártot, hogy politikája meghatározásánál és végrehajtásánál a népjólét szüntelen emelésének szükségességéből induljon ki, a termelést állandóan növelje és tökéletesítse. A párt tehát a növekvő szükségletek lehető legteljesebb kielégítése érdekében egy pillanatra sem hanyagolhatja el a termelőerők szakadatlan fejlesztését. A termelőerők fejlesztésének, az egész népgazdaság fellendítésének kulcsa pedig a szocialista iparosítás s ezen belül a nehézipar elsősorban való fejlesztése. Népgazdaságunk egész fejlődése igazolja a nehézipar elsősorban való fejleszté»ének helyességét. A nehézipar fejlesztése tette lehetővé, hogy a népgazdaság különféle területeit korszerű munkaeszközökkel lássuk el, ezáltal emeljük a technikai színvonalat és eevre inkább kiküszöböljük a nehéz fizikai munkát. A nehézipar fejlesztésével szilárd alapot hoztunk létre hazánk védelmi képességének megerősítéséhez. A nehézipar fejlesztésének köszönhető, hogy megteremtettük a mezőgazdaság szocialista átalakításának legfontosabb anyagi-műszaki feltételeit. A nehézipar fejlesztése biztosította, hogy növekvő behozatali szükségleteinket megfelelő kivitellel tudjuk fedezni. A nehézipar fejlesztésén alapult a munka termelékenységének nagyarányú növekedése is. A nehézipar fejlesztése alapozta meg népünk anyagi és kulturális színvonalának emelkedését. A szocialista iparosítás volt és marad a szocializmus felépítésének legfőbb eszköze. Ezért lépett fel pártunk Központi Vezetősége oly élesen a Központi Vezetőség 1953 júniusi és a III. pártkongresszus határozatainak végrehatását elferdítő, az iparosítással szembeforduló jobboldali nézetekkel szemben. A i óbból dali oopetn.ifU-.puis érvényesülése iparunk fejlődésében, a termelékenység növelésében bizonyos megtorpanást Idézett elő és ezzel komolv károkat okozott néettozdacágunknak. Eredményeink minden bizonnyal még nagyobbak lennének, ha a jobboldali elhajlás nem érvényesült volna. A tobboldali elhajlás és az annak talaián elburiánzott liberalizmus szocialista építésünk alaniait veszélyeztette. Központi Vezetőségünk ez év márciusi határozata a íobholdali el- hailásra mért csapással tehát egész további fejlődésünk döntő feltételét biztosította. Szocialista iparunk ez évben előreláthatóan 8.2 százalékkal növeli termelését.. Az eev munkásra jutó termelés a szocialista marban előreláthatóan 6.1 százalékkal lesz magasabb. mint 1954-ben. Mindaz azt bizonyítja. honit a Kömnnti Vezetőség márciusi határozatát dolgozó népünk, tor 1 -*S ^ r* *-i n n r*0 41 -v« 1* A * n (• A i púévá tette és kész arra, hopu lelkes, áldozatkész munkával az eddigieknél is nagyobb feladatokat teljesítsen. Emcljfik ipari termelésünk műszaki ftzín vonalát Az elért eredmények ellenére meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt évek során országunkban az ipar műszaki színvonalának fejlődése a termelés mennyiségi növekedése mögött háttérbe szorult. Ez az elmaradás különösen megengedhetetlen a tudomány és a technika fejlődésének jelenlegi szakaszában, amikor egy új tudományos, technikai és ipari forradalom kezdődött meg világszerte. A technikai színvonal emelésének alapvető követelménye a nehézipar elsődleges fejlesztése. A technika fejlesztése számos új gép, berendezés munkábaállítását, új létesítmények építését követeli meg. Az úi üzemek, gépek, berendezések szükségessége azonban nem tejelheti el a Heveimet arról, hogy a műszaki színvonal emelését mindenkor a népgazdaság erőforrásainak leggazdaságosabb fel- használásával, jelentős részben a meglévő technika jobb kihasználásával, a meglévő gépek, üzemek, berendezések korszerűsítésével, részleges vagy teljes újjáalakításával kell megoldanunk. Ahhoz, hogy az egész népgazdaságban a technikai fejlődést előre vigyük, mindenekelőtt a gépipar műszaki színvonalát kell emelni. Az egész ipar műszaki színvonala emelése szempontjából különös fontossága van szerszámgépiparunknak. A szerszámgépgyártás műszaki színvonala az ötéves terv időszaka alatt nagyot emelkedett és számos gyártmánya külföldön is keresett. Ennek ellenére szerszámgépiparunkban nem folyik kielégítően a gyártmányfejlesztés. A vezető szervek évek óta követelik a gépek súlyának csökkentését, de kellő előrehaladás ebben nem történt, sőt egyes alkatrészek súlya az utóbbi évek alatt emelkedett. Szerszámgépeink között viszonylag nagy az univerzális gépek aránya. Meg kell szüntetni szerszámgépeink jelentős túlméretezettségét. Növelni kell a korszerű forgácsolásmentes megmunkálást biztosító sajtoló és présgépek, valamint a célgépek gyártását. Hazánkban több évtizedes múltra tekint vissza a Diesel-motor-gyártás, Ganz—Jendrassik rendszerű motoraink világszerte elismertek. Az utóbbi néhány évben azonban Diesel- motoraink továbbfejlesztése megengedhetetlenül lassan haladt. Minden erőnkkel biztosítanunk kell, hogy Diesel-motoraink ismét a világ legkorszerűbb motorai közé tartozzanak. Az erőgépek fejlesztésének egyik alapvető iránya a gázturbinák alkalmazása. Hazánkban már évekkel ezelőtt sikeres kísérletek folytak a gázturbina kifejlesztésére, ezek azonban félbe maradtak. A vasúti vontatás gazdaságosságának fokozása végett is nagymértékben kell fejlesztenünk Dieselrr''“dc'”'-"f-órtásunkpt. A Diesel-motorgyártáson kívül nagy figyelmet kell fordítani a villamos mozdonvok továbbfejlesztésére — mivel a villamos-vontatás a nagy terhelésű vasúti vonalszakaszokon még a Diesel-vontatásnál is gazdaságosabb. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezése növekvő feladatokat hárít mezőgnTőasági eénina- funkra. A mezőgazdasági gépgyártásban már vannak komoly eredményeink. A kombájnevártás - amelyet a Szovjetunió önzetlen segítsége tett lehetővé — ma már nagy sorozatban folyik és állandóan tökéletesedik. 54 lóerős lánctalpas traktorunk is kielégíti a korszerű követelményeket. Ez évben nagyszámú új mezőgazdasági gép prototípusa készült el. Az új mezőgazdasági gépek kipróbálása és üzemszerű gyártásának megindítása azonban még mindig nem folyik kellő ütemben. A mező- gazdaság szocialista átszervezéséhez szükséges technikai bázis teljes kiépítése végett nagv sorozatban kell gyártani az 54 lóerős lánctalpas és a 25 lóé; ős univerzális traktorokat és ezek összes munkagépeit. Meg kell oldani a gabonatermelés, a kukorica- és szálastakar- mány-termelés komplex gépesítését hazai gyártású gépekkel. Jobb minőségű kohászati termékeket Vaskohászatunk az első ötéves terv időszaka alatt számos új termelőberendezéssel gyarapodott. Bizonyos fokig háttérbe szorult azonban a termelés minőségének megjavítása, a kohászati termelő folyamatok gazdaságosabbá tétele, az anyagkihozatal növelése. Hazai vas- tartalmi; nyersnnva«aink°t. nem hasznosítjuk megfelelően. Biztosítanunk kell, hogy mintegy 5—fi éven belül nagyolvasztóink vasércszükségletének mintegy 50 százalékát berni forrásokból fedezzük. A Sztálin- városi Kokszolómű megépítésével a hazai kohókoksz felhasználását jelentősen növelni kell. Nagyolvasztóink termelését ércosztályozó és da- rabosító művek üzembehelyezésével is gazdaságosabbá kell tenni. Acélgyártásunkban az ócskavas mennyiségének csökkentése, valamint a minőség javítása végett új utakat kell keresni. A martin- kemencéknél ót kell venni az oxigén alkalmazásának szovjet tapasztalatait. Folytatni kell a konverteres acélgyártással kapcsolatos kísérleteket. Hengerműveinkben a legfontosabb feladat az indokolatlanul magas faj lagos anyagszükséglet csökkentése és a hidegen hengerelt termékek mennyiségének növelése. Kovácsoló iparunk technológiai színvonala rendkívül elmaradott. A munkadarabok sokszor kézikovácso- lással készülnek, igen nagyok a megmunkálási ráhagyások. A kovácsoló üzemeket új, nagyteljesítményű sajtoló berendezésekkel kell bővíteni s el kell terjeszteni a süllyesztékes kovácsolást. Vas- és acélöntödéinkben a technikai színvonal emelésével elsősorban a tűrhetetlenül magas selejtet kell csökkenteni. Egyúttal gépesíteni kell a nehéz fizikai munkafolyamatokat és el kell terjeszteni az új technológiai eljárásokat. elmaradottsága, a munkaerők és a gépek rossz kihasználása és különösen az anyagpazarlás következtében a termelés önköltsége — noha ez év során csökkent — még mindig rendkívül magas. Az önköltségcsökkentés legfontosabb eszköze az anyagtakarékosság Hazánkban különösen nagy jelentősége van a külföldön vásárolt anyagokkal való takarékosságnak, mivel ipari nyersanyagaink elég jelentős részét külföldről hozzuk be. Az anyagpazarlás egyik fontos formája a selejt. A legtöbb iparágban — elsősorban a kohászatban és az öntödékben — a selejt magasabb, mint néhány évvel ezelőtt volt. A kohászati és az öntödei selejt nemcsak egyszerűen anyagpazarlós, hanem gyakran veszélyezteti a gépgyártás tervteljesítését Is. Feltűnően magas a selejt a bútoriparban, a kötszövőiparban i*. A selejt kútforrása az esetek túlnyomó többségében a technológiai fegyelem hiánya. Gyárigazgatóink, műszaki vezetőink nem harcolnak szívósan a selejt csökkentéséért; Nem lépnek fel a törvény szigorával a selejtgyártókkal szemben. Ezután Mekis elvtárs a szocialista munkaverseny-mozgalom kérdéseivel foglalkozott. Javítsuk meg a káderekkel való foglalkozást Az Ipar irányításában, a minisz tóriumok és a vállalatok munkájában még komoly fogyatékosságok vannak, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölnünk. Rendeletekben szabályoztuk az igazgatók, főmérnökök, a művezetők jogkörét, feladatait, azzal a céllal, hogy nagyobb hatáskört és felelősséget ruházzunk reájuk. Mégis azt tapasztaljuk, hogy igazgatóinknak, főmérnökeinknek, akikre népgazdaságunk sokmilliós értékeit bíztuk, apró-cseprő ügyekben felsőbb szervekhez kell szaladgálnak. Majd a káderkérdésről szólva ezeket mondotta Mekis elvtárs: A termelésben elért eredmények szorosan összefüggnek a káderek fejlődésével. Az elmúlt évek során a munkásosztály legjobb fiai ezrével kerültek az ipar vezetésébe és túlnyomó többségük megállta a helyét. Műszaki értelmiségünk zöme jelentős alkotó munkával bizonyítja be szaktudását és a néphez való hűségét. Számban egyre növekszik, tudásban egyre gyarapodik a munkás- és parasztfiatalokból felnőtt új műszaki értelmiség. Megvannak tehát azok a kádereink, akiknek segítségével az ipar előtt álló nagy feladatokat sikerrel oldhatjuk meg. A káderek kiválasztásának, elosztásának és a velük való foglalkozásnak azonban még számos olyan fogyatékossága van, amely gátolja megfelelő fejlődésüket. Mindez megköveteli, hogy gyökeresen megjavítsuk az iparban dolgozó káderekkel való foglalkozást, fokozottabban becsüljük meg azokat a tapasztalt mérnököket és technikusokat, akik jelentős eredményeket értek el az ipar műszaki színvonalának és szervezettségének növelésében, biztosítsuk a fiatal szakemberek megfelelő fejlődését, gondoskodjunk műszaki kádereink szervezett továbbképzéséről. Legyenek a pártszervezetek a technika lej fésüléséért folyó harc hajtóerői Aknázzuk ki lobban a termelékenység növelésének, a termékek önköltsége csökkentésének tartalékait A technikai haladás egyik feltétele, hogv a vlllamosenergla-termelés fejlődésének üteme megelőzze az Ipari termelés növekedésének ütemét. A Szovjetunió támogatásával 1957- ben felépül hazánkban is egy kísérleti atomreaktor. Ez lehetővé teszi a megfelelő felkészültségű káderek kiképzését és olyan tudományos és műszaki kutatások meekez "•'t, amelyeknek az atomenergia szélesebb területen való alkalmazását feltétlenül meg kell előzniük. A Szovjetunió nemcsak a reaktór szállításával nyújt számunkra segítséget, hanem már a múlt évtől kezdve biztosította az izotópok szállítását s ezzel lehetővé vált a rádióaktív technika kísérleti alkalmazása a legkülönbözőbb területeken. A jövőben gondoskodni kell az izotópok alkalmazásának gyors kibővítéséről. a szükséges mérőberendezések és műszerek gyártásáról. Pártunkra és kormányunkra az a feladat vár, hogy biztosítsa az atomtechnika alkalmazásának további feltételeit, előkészítse az atomenergia békés célokra való hasznosítását, s lehetővé tegye az első atomerőmű felépítését Magyarországon. Iparunkban a meglévő technikai színvonal mellett is a termelékenység emelésének még számos kiaknázatlan tartaléka van. Lássunk ezekközül néhány legfontosabbat! A gépek kihasználása elsősorban a szénbányászatban, az építőiparban, de sok gépipari üzemben is tűrhetetlenül alacsony. A rendelkezésre álló bányagépeink kapacitásának nagy része kihasználatlan. Több gépipari üzemben végzett munkanapfelvétel bebizonyította, hogy a forgácsológépek a munkaidő 12—15 százalékában, főleg szervezetlenség miatt — állnak. Meglevő gépparkunk teljesítőképessége ki- sebb-nagyobb módosításokkal, több készülék és szerszám alkalmazásával, a kérdéses gépeken alkalmazható korszerű technológiai eljárások elterjesztésével nagymértékben bővíthető. A termelékenység növelését sok területen fékezi a munkafegyelem lazasága. A szénbányászatnak például most nem volna adóssága, ha az igazolatlan és az utólag liberalizmusból igazolt hiányzó műszakon — termelés folyt volna. Még mindig nagyfokú üzemeinkben a munkásvándorlás, ami zavarja a termelés nyugodt menetét. A termelékenység növelésének, a műszaki fejlesztésnek fontos feltétele a munkások szakmai továbbképzése. A munkások továbbképzését az utóbbi másfél-két esztendőben mégis nagyon elhanyagoltuk. A Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemeiben 1954-ben alig feleannyi dolgozó vett részt továbbképző tanfolyamokon, mint 1953-ban. A műszaki színvonal viszonylagos A termelés műszaki fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy az ipar pártirányítását, és a dolgozók között végzett politikai munkát tovább javítsuk. Pártfunkcionáriusaink többsége ma már látja, hogy az ipar és az egész népgazdaság technikai bázisának fejlesztése szocialista épí tőmunkánk egyik kulcskérdése, tehát az új technika bevezetése nem szűk értelemben vett gazdasági kérdés, hanem elsősorban politikai, harci feladat. Az üzemi pártszervezeteknek és az iparral foglalkozó pártbizottságoknak behatóbban kell tanulmányozniok az ipari üzemek munkáját, alaposabban kell foglalkozniok a termelés műszaki és gazdasági kérdéseivel. A pártszervezetek az új technikáért folyó harc fő hajtóerői legyenek. A pártszervezetek bátran támaszkodva a műszaki -értelmiség legjobb- jaira — tanulmányozzák saját és a más üzemek fejlett munkamódsze reit és gondoskodjanak azok széleskörű elterjesztéséről. A pártszervezetek teljes tekintélyükkel támogassák a gazdasági, műszaki vezetőket a technológiai fegyelem megbontó;, a selejtgyártók, a minőségi előírásokat semmibevevők elleni küzdelmükben. Bátran és keményen vonják felelősségre a párt és a kormány határozatait végre nem hajtó vezetőket. A pártszervezetek ne csak jelentések alapján tájékozódjanak az üzemek, a műhelyek helyzetéről, hanem a helyszínen szerzett tapasztalatok felhasználásával is nyújtsanak segítséget az ipari vezetőknek — munkájuk megjavításában. Vonják be a 'legkiválóbb szakembereket fontos gazdaság; kérdések vizsgálatába. A legfontosabb azonban a pártszervezetek munkájának megjavításában a tömegekkel való kapcsolat elmélyítése. Számottevő eredményt csakis akkor érhetünk el az új technika bevezetésében — az egyenletes ermelés megvalósításában, az önköltség csökkentésében, a termelé- enység növelésében, ha a pártszervezetek jobban támaszkodnak a dolgozók véleményére. Tartsák egyik legfontosabb kötelességüknek, hogy a dolgozók észrevételei, helyes javaslatai minél rövldebb idő alatt megvalósuljanak. Különösen fontos, hogy pártszervezeteink az eddiginél sokkal alaposabban foglalkozzanak területük káderproblém ái val. Fokozni kell a pártszervezetek felelősségét a káderek helyes kiválasztásában, elosztásában, nevelésében. Különösen fontos a figyelmet felhívni azokra a nagytudású műszaki értelmiségiekre, akiknek túlnyomó többsége a nép; demokráciában becsületesen megállta helyét, kiveszi a részét a szocialista építésből. El kell érni, hogy ezeket a régi szakembereket megbecsülés, bizalom vas- gye körül, hogy munkájukban lép- ten-nyomon érezzék a párt támogatását, hogy bátran kezdeményezhessenek és ne féljenek azoktól a nehézségektől, amelyek az új műszaki megoldások keresésével járnak. Az eddiginél sokkal bátrabban kell kiemelni és feladatokkal megbízni a tehetséges fiatal mérnököket, technikusokat. Nagy gonddal és szeretettel foglalkozzanak pártszervezeteink az ifjúsággal és szervezetével: a DISZ- szel. Ma még a pártszervezetek nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy a fiatal dolgozók a termelésben kitűnjenek, kezdeményezzenek, harcoljanak az újért és öntudatos, Jó munkásokká, a szakmát jól ismerő szakemberekké nevelődjenek. Pedig ez rendkívül fontos kérdés, mert az iparban dolgozók több mint egyhar- mada fiatal. Pártszervezeteink törődjenek azzal is, hogy a fiatalok számára olyan termelési feladatokat adjanak, amelyek elgondolkoztatják őket, erőfeszítést követelnek tőlük, de nem haladják meg képességeiket. DISZ-szervezeteihk a fiatalok lendületét, tanulási készségét — e lelkesítő célok megoldására hasznosítsák. Kézenfekvő, hogy ezt csak úgy teljesíthetjük, ha a pártszervezetek megkülönböztetett gondot fordítanak fiataljaink szakmai és politikai képzésére, erkölcsi nevelésére. Iparunk fejlesztésében, az új technika széleskörű alkalmazásában nagy szerep vár a szakszervezetekre is. A szakszervezetek őrködjenek azon. hogy a nehéz és munka- igényes munkák gépesítésével a dolgozók munkakörülményei állandóan javuljanak, az üzemi vezetők a munkavédelmi intézkedéseket betartsák, a műhelyek, az üzemek egészségesebbé váljanak. Befejezésül Mekis elvtárs összefoglalta a feladatokat. központi Vezetőségünk jelen ülése hosszú időre megjelöli, kitűzi az elsőrendű célokat. Holnapi eredményeinket azonban a ma sikeres munkáiéval tudjuk csak megalapozni. Másfél hónap van még hátra ebből az évből, utána hozzákezdünk második ötéves tervünk megvalósításához. Ahhoz, hogy új ötéves tervünket sikerrel tudjuk elindítani, teljesíteni kell ez évi feladatainkat. Pártunk bízik abban, hogy iparunk valamennyi dolgozója megérti az ipar előtt álló feladatok jelentőségét, macáévá leszi a Központi Vezetőség által most megjelölt utat, amely a szocializmus építésének, országunk gazdasági felemelkedésének, a népjólét emelésének, dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének egyedül helyes és járható útja.
