Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-09 / 263. szám

Szerda, 1955. november 9. ESZAXMAGTARCRSZAG ' 3 ünnepi ülés Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából L. M. Kaganovics elvtár» besséde November 6-án este, moszkvai idő szerint 19 órakor, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordu­lója alkalmából a moszkvai Nagy Színházban ünnepi 'ülést tartottak. Az ünnepi beszédet L. M. Kaga.no- t)ics, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyettese mondotta. Az alábbiakban kivonatosan közöl­jük a beszédet. Elvtársak! Túlzás nélkül mondhat­juk, hogy nem volt a világtörténe­lemben nagyobb esemény az emberi­ség sorsára nézve, mint a Nagy Ok­tóberi Forradalom. Sohasem volt az osztályharc olyan mély és e harc Ttulláma nem csapott olyan magasra, mint 1917 októberében, amikor a proletariátus és a dolgozó parasztság a bolsevik pátinak, Leninnek, láng­eszű vezérének irányításéval meg­semmisítette a nagybirtokosi-nagy- tökéai tulajdont és a nagybirtokosok- nagytőkések államát, kivívta a szov­jet hatalmat, elvileg új alapon alakí­totta át a társadalmat és sikeresen felépítettük a szocializmust orszá­gunkban. A szovjethal alom harmincnyolc esztendeje alatt hazánk gazdaságilag elmaradott agrárországból hatalmas szocialista ipari és kolhozhatalommá vált, az élenjáró tudomány és kul­túra országává. Hazánk ez egész világ népeinek fáklyavívőjévé cs reménységévé vált. Lenin, a prc'etárforredalom zse­niális stratégája alkotó módon kidol­gozta a tudományos kommunizmust, a győzelmes Nagy Októberi Forrada­lom feltételei között és nagyszabású, merész,, tudományosan megalapozott tervet alkotott a kommunizmus fel­építésére. A történelem bebizonyí­tott», hogy Lenin terve helyesne t bizonyult. A kommunizmus felépítése lenini tervének döntőfontosságú láncszeme volt az ország villamosítása. Lenin a híres GOELRO-tervet „második pártprogramnak nevezte. „A kom­munizmus — mondotta — szovjet ha­talom plusz az egész ország villamo­sítása“. Lenin az ország villamosítá­sán a kommunizmus anyagi alapjá­nak megteremtését, a nagy- és mindenekelőtt a nehézipar fejleszté­sét értette, az élenjáró technika és a nagy munkatermelékenység alap­ján. Államunk villamosenergia-terme­lés terén az utolsó helyek egyikét foglalta el. Most világviszonylatban a második helyen van. Az ötödik öt­éves terv alatt 84 százalékkal növek­szik a villamosenergia-termelés. Lenin jövendölése megvalósult. Azt, amit 1920-ban egy egész év alatt termeltek, 1955-ben villamosenergiá­ból egy nap alatt, nyersvasból másfél nap alatt, szénből nyolc nap alatt, kőolajból 20 nap alatt, cukorból hét nap alatt termeljük meg. A kommu­nizmus felépítésének lenini te rve pártunk és a szovjet nép harci pro­gramjává lett és sikeresen halad a megvalósulás útján. A szovjet nép az ötödik ötéves terv határidő előtti tel- jesíté-é-wl köszönti Október 38. év­fordulóját. Az 1955. évi ipari termelés szín­vonala 184 százaléka az 1950. évinek és 318 százaléka az 1940. évinek. 1940-től 1950-ig a termelési eszközök termelése 189 százalékkal, a fogyasz­tási cikkek termelése pedig 176 szá­zalékkal növekedett. A sikereket összegezve azonban emlékeznünk kell Lenin hagyaté­kára. Lenin azt mondotta, hogy „A nagy forradalom évfőrdulóját úgy ünnepelhetjük meg a legjobban, ha megoldatlan feladataira összpontosít­juk figyelmünket.“ Ezek a megoldat­lan feladatok a párt központi bizott­ságának és a Szovjetunió Miniszter- tanácsának több határozatában álla­nak előttünk. Mindenekelőtt növelni kell a mű­szakilag fejlett felszerelések gyár­tását a nehéz és munkaigényes munkák komplex gépesítése végett, hogv megkönnyítsük és termeléke­nyebbé tegyük az emberek munká­ját. Ez vonatkozik néldául az öntö­dei, a kovécsprés felszerelésekre, a darutípusokra és a hányafelszerelé­sekre. A tudomány és a technika ro­hamos fejlődésének mai korszakában elmaradni annyit jelentene, mint < 1- maradni a kapitalizmussal folyó gaz­dasági versenyben. Csak a hazai és a világ legúiabb tudományos és tech­nikai vívmányainak gyors és széles­körű meghonosításával tudjuk elérni azt a kapitalizmushoz viszonyítva magasabb munkatermelékenységet, amely a kommunizmus győzelméhez szükséges. Szocialista mezőgazdaságunk éti győzelmekkel érkezik el az októberi forradalom 38. évfordulójához. A kolhozparasztság kitartóan dolgozik a kommunista párt kitűzte feladatok teljesítésén. A párt az utóbbi években nagy­jelentőségű határozatokat hozott és fokozott intézkedéseket tett a mező- gazdaság fellendítésére. Ezek az in­tézkedések már megmutatták hatá­sukat. A vetésterület a Szovjetunió­ban 1950-hez viszonyítva 27 százalék­kal növekedett. Ezen belül több mint 30 millió hektárnyi szűzföldet tet­tünk termővé. A kukorica vetésterü­lete 1954-hez viszonyítva több mint négyszeresére növekedett. Fejlődik az állattenyésztés. Pártunk és kormányunk 1955-ben ugyanúgy, mint az előző években szi­vén viselte a szovjet nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégíté­sét. Annak megfelelően, hogy növe­kedett a lakosság vásárlóereje és csökkentettük az árakat, megnöve­kedett országunk áruforgalma. A kiskereskedelmi áruforgalom terén négy év alatt teljesítettük az ötéves tervet. Az ipari munkások és alkalmazot­tak reálbére 1955-ben 39 százalékkal volt nagyobb az 1950. évinél. 91 szá­zalékkal nagyobb az 1940. évinél, a parasztok jövedelme pedig (egy-cay dolgozóra számítva) 1953-ben 1950- hez viszonyítva 50 százalékkal, 1940- hez viszonyítva pedig 122 százalékkal növekedett. 1940-hez viszonyítva több mint 3.5-szeresükre növekedtek a szociá­lis és kulturális szükségleteket — az ingyenes oktatást és az ösztöndíja­kat, az ingyenes orvosi ellátást és a beutalásokat, a fizetéses szabadságot szolgáló állami előirányzatok. Országunk a kulturális fejlesztés területén aratott úi sikerekkel érke­zik el a Nagv Októberi Forradalom 3P. évfordulójához. Növekszik az iskolahálózat és a közép- és főisko­lai tanulók száma. Virágzik a szovjet ország művészete és irodalma, ami a nép kultúrája általános növekedé­sének legszembetűnőbb megnyilvá­nulása. Előttünk az úi, a hatodik ötévos terv. A gazdaság irányítása terén még szálesebbkörűvé válnak az ál­lem feladatai. Ennélfogva meg kell javítani az államapparátus munká­ját. Az államapparátus megjavításá­nak legfontosabb eszköze az állandó, elszakíthatatlan kapcsolat a néppel, a dolgozók legszélesebb rétegeivel, a dolgozók részvétele az állam igaz­gatásában. Meg kell javítanunk és erősíte­nünk kell államunkat ahhoz, hogy s'keresen el tudja végezni mind bel­ső, mind külső feladatait. Államunk tanasztalatait és gyakorlatát felhasz­nálják a népi demokratikus országok is. Fokozódnak gazdasági kancsola- taink és külkereskedelmi forgalmunk ezekkel az országokkal. Kapcsolataink és kölcsönös viszo­nyunk az elvtársi kölcsönös segély­nyújtásnak és a gazdaságfeilesztési tervek összehangolásának új alan- elvein épülnek fel. a népek szuveré- nitásának és egyenjogúságának köl­csönös tiszteletbentartása mellett. Meg kell javítanunk a népgazda­ságfejlesztési tervek összehangolásá­nak rendszerét és gyakorlatát. Ez különösen fontos a szocialista tábor­hoz tartozó országoknak a kapitalista táborhoz tartozó országokkal való versenye szempontjából. Nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi népi demokratikus ország is változatlanul az új, hatalmas gazdasági felemelke­dés útján halad. Kialakulóban van és erősödik a szocialista világgazda­ság új rendszere. Meggyőződésünk, hogy a két rendszer versenyében a győzelem a haladottabb rendszer, a szocialista gazdaság oldalán lesz. Nem kétséges, hogy a szocializmus felépítésének lenini terve a szocia­lista tábor minden országában meg fog valósulni. Népgazdaságunk fejlődésének ered­ményei szembetűnően bizonyítják a szocialista rendszer hatalmas fölé­nyét a kapitalista rendszerrel szem­ben. A két rendszer gazdaságának fejlődésében ellentétes mutatószámo­kat látunk. A tőkés világ ipari termelési in­dexe 1954-ben 176 volt a százzal egyenlőnek vett 1929-es színvonallal szemben. Viszont a Szovjetunió ipari termelési indexe 1954-ben 1929-hez viszonyítva 1785 volt, azaz majdnem tizennyolcszorosára nőtt. A Szovjet­unióban az ipari termelés növekedé­sének évi üteme ezekben az években több mint ötszöröse volt a kapitalista világban a megfelelő időszakban el­ért átlagos évi növekedési ütemnek, bár ismeretes, hogy a 38 esztendőből növekedésünk húsz esztendő alatt történt, mert 18 év a ránk erőszakolt háborúkkal és az azt követő újjáépí­téssel telt el. Tudjuk, hogy az ipari termelés általános volumenét tekint­ve világviszonylatban egyelőre a má­sodik helyen vagyunk az Egyesült Államok után. hoav sokban elmara­dunk az Egyesült Államoktól. De meggyőződésünk, hogy növekedési ütemünk mellett, ha megszüntettük fogyatékosságainkat — teljesítjük Lenin végakaratát: elérjük és el­hagyjuk őket gazdasági tekintetben, azaz az egy-egy lakosra eső termék termelésében. A szovjet szocialista gazdaság tervszerűen, szakadatlanul és válsá- ,gok nélkül fejlődik, Az Egyesült Ál­lamoknak gazdag, hatalmas ipara van, de a kapitalista gazdaság sza­kadozva, válságokon át fejlődik. Azt a körülményt, hogy a második világháború után a kapitalista orszá­gokban növekedett az ipari termelés, elsősorban olyan tényezők magyaráz­zák meg, mint a gazdasági életnek békeidőkben sohasem látott miUtarl- zálása és a fegyverkezési verseny, Az északatlanti tömbhöz (NATO) tartozó országok közvetlen katonai kiadásainak összege az 1949. évi 18.5 milliárd dollárról 1953-ban 65 mil­liárd dollárra emelkedett. Ugyanezek az országok a második világháború előtt fegyverkezésre mindössze 3.4 milliárd dollárt fordítottak, vagyis az 1953. évinek egyhuszadát. Ezek az intézkedések nem mentik meg ezeket az országokat a válsá­goktól, hanem még jobban belehaj­szolják azokat és kiélezik a kapita­lista világ valamennyi ellentmondá­sát, elsősorban az osztályellentéteket. Nem véletlen, hogy a második világ­háború után a sztrá.ikmozsalom színvonala jelentősen magasabb a háború előtti évekénél. Az élet azt mutatja, hogy semmi­féle gyógyszer nem tudja megváltoz­tatni a kapitalizmus fellövésének törvényeit, nem tudja kiküszöbölni azokat az egyre élesedő ellenteteket, amelyek a kapitalizmust különösen a? imperialista szakaszában jellem­zik. Ennélfogva az imperializmus leg- reakciósabb és legdühörltebb körei a nemzetközi helyzet kiélezésének út­ján, háhonis kalandokban keresik a ,.kiutat". Éppen ezek a körök gyako­roltak és bizonyos mértékben gya­korolnak most is pvomást a nyugat* tőkés hatalmak politikáiéra. Ennél' az eredménye vo)t az 1953—54. évi rendkívül feszült és veszélyes nem­zetközi helyzet. A Szovjetunió a békehsre és a kü­lönböző társadalmi és politikai rend­szerek e$rrmás mellett élése politi­káiéhoz híven, a naev Kínai Népköz- társasággal. Lengyelországgal. Cseh­szlovákiával, Magyarországgal, Ro­mániával, Bogárjával, a Német De­mokratikus Köztársaságnál, Albániá­val, a Mongol Népköz.társasá"*al, n Koreai Népi Demokratikus Köztár­sasággal és a Vietnami Demokrati­kus Köztársasággal eevütt, homlok­egyenest szembehelvezkedett a bé­két veszélyeztető jelenségekkel, A széles néptömegek nemcsak or­szágunkban. hanem messze hazánk határain túl is lelkesen helyeslik ezt a politikát. Ez a politika a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom politi­kájának folytatása. Mindent meg­tettünk és megteszünk a béke érde­kében és természetesen nem gyenge­ségből, ahogy azt az imperializmus trubadúrjai állítani próbálják, ha­nem azért, mert tudatában vagyunk növekvő erőnknek. Senkinek sem tanácsoljuk, hogy próbára tegye erőnket, különösen azoknak nem, ‘akik már megpróbálták. Minden eddiginél biztosabbak va­gyunk a Szovjetunió és a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora rendíthetetlen, állandóan növekvő ereiében. (Taps.) Ma elmondhatjuk, hogy a béke erői megnövekedtek. A népek ereje döntő erő. A nének pedig nem akar­nak az Imperialisták érdekeiért el­pusztulni és szenvedni — még ma­gukban az imperialista országokban sem. Ezért van az, hogy a burzsoá­ziának a legtisztábban látó része érezve, hogy az imperialisták poli­tikája a népek egyre nagyobb ellen­kezésébe ütközik, elfogadta a nem­zetközi feszültség bizonyos enyhü­lését. A legutóbbi ideig nem lehetett a nyugati hatalmak javára írni a nem­zetközi feszültség enyhítéséért tett valamennyire is komoly lépéseket. Ma viszont megelégedéssel írhatjuk az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország kormányának javára, hogy a Szovjetunióval egyik* hatékonyan és jótékonyan részt vet­tek az idén júliusban tartott genfi négyhatalmi kormányfői értekezle­ten. Hazafias kötelességünknek tart­juk, hogy hangsúlyozzuk, szovjet küldöttségünk, amely becsülettel tél­iesítetté néoünk megbízását, külőgö- sen kiemelkedő szerepet vállalt a béke javára a genfi értekezleten (Hosszas taps. ) A genfi négyhatalmi kormánvfől érlekezlet. nagv és fontos eseménye volt az egész nemzetközi életnek. A béke valamennyi híve megelégedés­sel fogadta. Amíg azonban a Szovjetunió a genfi értekezlet utáni tetteivel valóra váltotta Genf szellemét —■ utalha­tunk például arra a nagyszabású in­tézkedésre, hogv 640.000 fővel csök­kenti hadseregét — a genfi értekez­let többi résztvevője nem tett komoly lépéseket, sőt visszavonult Genf szel­lemétől, Az volt a véleményünk és ma is az. hogv a genfi értekezlet után kedvezőbb helyzet alakult ugyan ki a békéért folvó harchoz, de ez nem a teljes nyugalom stádiuma, amikor a béke ellenségei nem tudják megzavarni a népek békés életét. A világ közvéleményének a figyel­mét jelenleg a négy hatalom külügy­minisztereinek Genfben folyó érte­kezlete vonja magára. A szovjet kor­mány a genfi négyhatalmi külügy­miniszteri értekezlet fontos kérdésé­nek az európai kollektív biztonság kérdését tartja. Az európai népek joggal követelik, hogy végre tegyenek reális intézke­déseket az új háborúk megakadályo­zására, valamennyi európai állam, elsősorban a hitleri betöréstől szen­vedett országok biztonságának bizto­sítására. A szovjet javaslatok éppen ennek a célnak felelnek meg. Vajon hogvan válaszoltak a három nyugati hatalom képviselői ezekre a javaslatokra? Bármennyire furcsa is, azt javasolták, hogy ott kezdjük az egész dolgot, hogv állítsuk vissza a militarizmust egész Németország­ban és vegyék fel az egyesitett, re- militpcizáR Németországot az észak- atlanti tömbbe, amely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. A szovjet kormány el­utasította és továbbra is elutasítja ezeket a javaslatokat. Az egész szov­jet nép egyhangúlag támogatja kor­mányát és kijelenti: mi és a többi európai nép nem azért ontottuk vé­rünket és zúztuk szét a német impe­rializmust a Nagy Honvédő Háború­ban, hogy saiát kezünkkel helyre­állítsuk azt, minden nép, köztük a német nép szerencsétlenségére (Hosszantartó taps.) Mi azt kívánjuk, hogy hékesgerető és demokratikus államként á'lítsák helyre Németor­szág egységét. Ez a szoviet kormány szilárd álláspontba és ebből egy jot­tányit sem engedünk. A nemzetközi viszonyok alakulásá­nak t953-beli tapasztalatai azt mu­tatják. hogy teljes mértékben be­igazolódott a Szovjetuniónak az a peVtikája, hogv tárgyalások útján oldiák meg az államok közötti nézet­eltéréseket. (Taps,) Jelenleg minden lehetőség megvan a világon arra. hogy véget érjen a hidegháború és tartós, sz'lárd békés viszonvok kö­vetkezzenek. Ehhez arra van szük­ség, hogv a reakciós imperialista erőket még jobban visszaszorítsák és a kormányok valóban biztosítsák a békét a népek számára. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 38. évfordulójának ünneplé­sével kapcsolatban összegezett ered­mények arról beszélnek, hogy a ba­kéért és a két rendszer es'-más mel­lett éléséért folytatott har-ban ko­moly sikereket értünk el Növekszik a békemozgalom, erősödik a népek egysége a békeharcban. Mégis mindenki, aki előtt becses a béke és a népek barátsága, tudia, hogy nem szabad ábrándokba rin­gatni magunkat, tudja, hogy a béke­harc éberséget követel, az agresszív politika leleplezését, a békefront erő­sítését teszi szükségessé. Minden ország népei és dolgozói biztosak lehetnek abban, hogv a Nagy Októberi Forradalomban meg­született szovjet állam a béke, az egész világ népei közötti barátság és testvériség megbízható támasza volt és marad. (Viharos, hosszantartó taps.) A Nagy Októberi Szocialista For­radalom hatalmas vHágmagaslatra emelte hazánkat. Naggyá tette nz egész világ szemében és vezető for­radalmi erővé, olyan ragyogó vilá­gítótoronnyá változtatta, amely be­ragyogja az emberiségnek az úi, el­nyomástól, • rabságtól és kizsákmá­nyolástól mentes társadalom meg­teremtése felé vivő útiét. Ezárt volt és van a Nagy Októberi Forradalomnak óriási nemzetközi je­lentősége. A Nagy Októberi Forrada­lom egyre döntőbb hatást gvakorolt és gyakorol a világesemények mene­tére, az emberiség és mindenekelőtt a munkásosztály történelmi sorsára. A világ egyszerű embereinek száz­milliói ma egész lelkűkkel felfogják a Nagv Októheri Forradalom nagy­ságát és történelmi jelentőségét. A szovjet emberek hazájukat sze­rető hazafiak. De egyben proletár- Inlernacionalisták voltak, ma is azok és azok is maradnak. Ezért a szovjet néoet a világ valamennyi országának székes néptömegeivel és munkásosz- tálvával összefűző szoros kapcsolato­kat soha senkinek nem sikerült szét- ténnie. (Taps.) Ez természetesen nem azt jelenti, hogv a Nagy Októheri Forradalom alkotta államunk beavatkozik más á'lamok belilgyeibe. Az ilveníai*a állítások terjesztőinek tudniok kel­lene. hogy Lenin, nagv tanítónk ezt mondotta „a forradalom eynortju" kérdéséről: ..Vannak emberek, akik azt gondollak, hogv a forradalom születhet idegen országban, megren­delésre .. i Ezek az emberek vagy esztelenek vagy provokátorok." Lenin leleplezte azokat, akik „bal­oldali" álláspontról azt mondották hogv nekünk ..fnrrs*,»lml háborút" kell vívnunk. Még 1918-ban azt írta, hogy „az Ilyenfajta »elmélp*« tel le­sen szakítana a marxizmussal, amplv mindig tagadta a forradalma1' »erőltetését", hiszen a forradalmak attől függően fejlődnek, hogv meny­nyire éleződnek ki a forradalmakat szülő osztályellentétek.“ A forradalom „erőltetője" maga az imperializmus: annak arányéiban, ahogy az egyes országokban éleződ­nek az osztályellentétek, összefog a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság és kiemelkednek nemzeti — nem pedig kívülről „importált", mint a rágalmazók mondogatják — vezetői, megszerveződik és a harcban meg­edződik az osztály élcsapata: a fot- radalmi párt. A forradalmi eszmék nem ismer­nek határokat, vízum és ujjlenyo­matok nélkül járják be a világot; (Élénkség a teremben.) Amikor Marx és Engels kiadta » Kommunista Kiáltványt, nem volt sem rádió, sem telefon, som repülő­gép. Mégis Marx és Engels halhatat­lan eszmél eljutottak a világ minden sarkába és minden ország munkás­tömegeinek tudatába. Ma, a XX. szá­zadban Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy eszméi, amelyek meghódították a tömegeket, még inkább diadalmas- kodnak és diadalmaskodni fognak; Amíg a XIX. század a kapitaliz­mus százada volt, addig a XX. szá­zad a szocializmus és a kommuniz­mus diadalának százada. (Hosszan­tartó taps.) Éppen ezeknek az eszméknek az ereje magyarázza meg azt a tényt, hogy 1917 októberében pártunk, amely mindössze 240.000 taggal ren­delkezett, ami egy csepp volt a nép tengerében, magával ragadta a mun­kások és parasztok millióit a kapi­talizmus elleni győzelmes rohamra. Munkásosztályunk és egész né­pünk jól tudja, milyen lelkesítő és szervező erőnek köszönheti a Nagy Októberi Forradalom győzelmét és minden győzelmét, Munkásosztá­lyunk és egész népünk tudja, hogy ez az erő a bolsevikok nagy, hő*i kommunista pártja. Forradalmunk tanesztala'al bebi- zenyították, hogy míg az elnyomott és kizsákmányolt dolgozók évszáza­dos harca nem vezethetett győze­lemre a proletariátus nélkül, addig a munkásosztály megléte esetén sem vált volna lehetségessé a győzelem az élenjáró, marxista-leninista el­mélettel felfegyverzett, a tömegek­kel szorosan összekapcsolódó forra­dalmi kommunista párt nélkül. Pártunk ereje elvhűségében rejlik és abban, hogy mindig a munkások­kal, a dolgozókkal van, bánatukban és örömükben, tanította a dolgozó­kat és tanult tőlük. Vasakaratra, törhetetlen, a tudományos kommu­nizmuson alapuló, az ügy igaz vol­tába vetett hitre, a munkásosztály és a* egész nép iránti hatalmas oda­adásra volt szükség, hogy pártunk több mint 50 éven át olyan dicső győzelmi utat járjon be, amilyet be­járt. Ezért van az. hogy az egész szovjet nép a nagy Lenin szavaival mondja pártunkról: „Benne bízunk, benne látjuk korszakunk eszét, becsületét és lelkiismeretét." Ha visszaemlékezünk a dolgozó ember sok évszázados, súlyos sorsá­ra, arra. mi volt az egyszerű ember osztályrésze, arra, hogy magától ér­tetődőnek tekintették, hogy „nyo­morult“, olyannak teremtette az is­ten és olyannak kell maradnia örök- kön-örökké, és megnézzük: mivé lett a szovjet ember, az ország kulturált, öntudatos gazdája, akit eltölt saját méltóságának érzése, szeretett szo­cialista hazájáért érzett büszkesége, akkor érthetővé válik, miért szereti és tiszteli minden egyszerű ember oly forrón nagy kommunista pár­tunkat. A párt XX. kongresszusa felé ha­lad. Az egész nép méltóképpen ké­szül a kongresszusra. Szerte a Szov­jetunióban kibontakozik az egész nép szocialista versenye a XX. párt- kongresszus tiszteletére. A népnek, a pártnak és központi bizottságának meggyőződése, hogy a XX. kongresszus határozatai a kom­munizmus új. dicső győzelmeire lel­kesítik és irányítják népünket. A párt, élén bölcs cs edzett köz­ponti bizottságával, szilárd egység­ben halad kongresszusa felé. A párt­nak a néppel való összeforrottsága, a szovjet nép egysége, a minden népi demokratikus országhoz fűződő testvéri szövetség és valamennyi or­szág dolgozóinak barátsága az a ha­talmas erő, amelyet nem bírhat le semmiféle ellenség, amely minden aka 'ályt szétzúz a béke és a szocia­lizmus győzelme felé vivő úton. Elvtársak! A Nagy Októberi For­radalom ékes, hatalmas kifejezője az évszázadokon át felhalmozódott ha­talmas népi energiának, amelv év­századokra kisugározza erejét. És ha nanról-rapra végigtekintünk a harc "ddig megtett útján, új erőt merí­tünk a népi energiának, alkotó erő­nek és bölcsességnek ebből a hatal­mas kincsestárából a további harc­ra. a jövőre, a kommunizmus újabb ragyo«ó győzelmeire. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom zászlaja alatt, Marx, En­teis, Lenin, Sztálin zászlaja alatt, a kommunista pártnak és központi bi­zottságának vezetésével győzedel­meskedtünk és győzedelmeskedünk, haladtunk és haladunk előre, a kom­munizmus teljes győzelméig! fViha- ros. hosszantartó taps. amely élien- zésbe megy át. Felkiáltások: „Hur­rá". „Ellen szeretett Kommunista Pártunk.'")

Next

/
Thumbnails
Contents