Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

Vasárnap, 1955. november 6, fSZAKMAGYARORSZÄG 5 írjunk mind több levelet az újságnak %/f-mdenkit kérünk, de különösen a munkásokat, hogy levelez­zenek velünk. írjanak lehetőleg mi­nél többet hétköznapi életükről, ér­dekeikről és munkájukról. Írjanak egyszerű leveleket is, hogy fenntart­sák a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Tájékoztassák a szerkesztőséget, necsak a tényekről, az események­ről, hanem a hangulatról, a mozga­lom köznapi ,nem érdekes‘ oldaláról is." Ilyen egyszerű szavaikkal fordult Lenin elvtárs a munkások és parasz­tok ezreihez, hogy bevonja őket eb­be a nagyszerű társadalmi mozga­lomba, amelyben a szovjet emberek •— ha részüket kiveszik — a szocia­lizmus aktív építőivé válnak. „Mu nkás-parasztlevelezők“-nek nevezik a Szovjetunióban azokat a dolgozókat, akik az újságnak rend­szeresen írnak. Ezek az emberek ké­pezik a kommunista sajtó levelezői­nek hatalmas hadseregét, a sajtó igazi támaszát. A levelezők tevékenysége teljesen önkéntes jellegű, senkisem választja őket, senkisem nevezi ki őket. Nem kell hozzá nyilatkozattétel, s nem kell hozzá igazolvány. Csak egy do­log szükséges ahhoz, hogy valaki munkás-parasztlevelező legyen: ír­jon lelkiismeretesen, hűen arról, ami a közvéleményt érdekli, írion lelkesedéssel, örömmel a szocializ­must építő munkáról. A dolgozók levelei a nép kezde­** ményező kedvének élő forrá­sát jelentik, amelyből — szinte azt lehetne mondani — táplálkoznak a szerkesztőségek. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy fi­gyeljünk. fel a tömegektől jövő jel­adásra, fejlesszük ki a kritikát, ön­kritikát és a tömegek alkotó akti­vitását. A munkások, parasztok és értelmiségiek leveleiben az a lelkes törekvés nyilvánul meg, hogy segí­teni akarnak hazájuk építésében, a párt célkitűzéseinek megvalósításá­ban. A párt arra tanít, hogyha nem foglalkozunk komolyan és rendsze­resen a dolgozók leveleivel, nem in­tézzük el gyorsan a jelzett panaszo­kat, egyetlen sajtószerv sem oldhat­ja meg az előtte álló feladatokat. A dolgozók leveleikben gyakran bírálják a különböző szervek mun­kájának fogyatékosságait. Az alul­ról jövő bírálat hatására megyénk­ben már nem egy üzem, hivatal, szerv vagy termelőszövetkezet javí­totta ki hibáját. A levelek ezrei pon­tos jelzőszerkezet módjára figyel­meztetik a pártsajtót, a felmerülő nehézségekre, egyes vezetők rossz ■vagy jó munkájára, termelőszövet- ''kezetek eredményeire, szocialista kultúránk fejlődésére stb. A magyar kommunista sajtó már az illegalitás éveiben kereste a kap­csolatot a tömegekkel, a forradalmi munkásosztállyal. A felszabadulás után ezek a kapcsolatok egyre erő­sebbek lettek, egyre több párttag és pártonkívüli kapcsolódott be a kom­munista sajtó munkájába — egyre több dolgozó lett a pártlap levelező­je, a lap külső munkatársa. A pártsajtó hatalmas erejét az el­telt évtizedek tapasztalata igazolja — a párt a sajtó útján fegyverezte fel a tömegeket, a szocializmus egy országban való győzelme lehetőségé­nek tanításával, a sajtó magyarázta meg az iparosítás fontosságát, a me­zőgazdaság kollektivizálásának szük­ségességét. A sajtó keltette életre a dolgozók alkotó energiáját és lendí­tette a dolgozókat szocialista munka­versenyre. A sajtónak ezt a hatalmas ere- ** jét. jónéhány pártszervezet, ta­nács és állami szerv eddig még nem használta fel kellő mértékben. Ritka az olyan üzemi, vagy termelőszövet­kezeti alapszerv, vagy állami szerv megyénkben, amely rendszeresen tájékoztatja a szerkesztőséget leve­lek útján. Pedig nem fékezné, sőt nagymértékben elősegítené a mun­kát, ha nehézségeikről, tapasztalata­ikról, eredményeikről a sajtó segít­ségével tájékoztatnák más területek dolgozóit. A gyűléseken gyakran ér­tékes javaslatokat, észrevételeket mondanak el a dolgozók, amelyek megjavíthatják a pártszervezet, a tanács, a Népfront munkáját, sok­ban hozzájárulhatnak a még meg­lévő hibák csökkentéséhez, a terme­lés fokozásához. Csak ezeket a ja­vaslatokat nyilvánosságra kellene hozni, meg kellene írni az újságnak. Piszkor József elvtárs, az encsi járási párt-végrehajtóbizottság me­zőgazdasági titkára például arról ér­tesíti a szerkesztőséget egyik levelé­ben, hogy az encsi járási mezőgaz­dasági ankéton felszólalt Molnár Já­nos elvtárs, a baktakéki Szabad Föld termelőszövetkezet elnöke, igen értékes javaslatot mondott el. Tapasztalatai alapján jónak látná Molnár elvtárs, ha a felsőbb szervek az új termelési módszerek kidolgo­zásával többet foglalkoznának. De természetesen nem úgy, hogy a mód­szerek kidolgozásába csak az isko­lákban és hivatalokban dolgozó szakembereket vonnák be, hanem meghívnák azokat is, akik kint a területen dolgoznak — a körzeti mezőgazdászokat, a tsz-ek legjobb dolgozóit, s az egyénileg gazdálkodó parasztokat, akik több éven keresz­tül saját bevált módszerük alapján jóval túlszárnyalják a községi és já­rási átlagokat. Ha a felsőbb szervek alaposabban foglalkoznának az új módszerek kidolgozásával és elter­jesztésével, ügy a jelenlegi termés­átlagokat Molnár János elvtárs vé­leménye szerint több mázsával le­hetne fokozni. I lyen, s ehhez hasonló értékes javaslat nem egy alkalommal hangzik el a taggyűléseken és má­sutt. Néha bekerül a javaslat a jegy­zőkönyvbe, de néha nem — s akkor feledésbe megy. Ha azonban az ér­tekezletek egy-egy részvevője — akár önmagától, akár pártmegbíza­tásként — az elhangzott javaslatok­ról értesítené a sajtót, sokkal na­gyobb eredményt lehetne elérni. Sokkal többen vitatnák meg, vagy gondolkodnának el a javaslaton — s ha az valóban jó — úgy megsok­szorozott erővel látnának neki a ja­vaslat végrehajtásának, megvalósí­tásának. A levelezők azáltal, hogy bátran feltárják a hiányosságokat, hogy vé­delmére kelnek a közérdeknek, hogy követelik az igazságot, a szocialista törvényességet, hogy leleplezik a kapitalizmus maradványait, a mun­kafegyelem megsértőit, a rosszul gazdálkodókat, a pazarlókat, a bü­rokratákat — hatalmas segítséget nyújtanak a pártnak, az egész nép­nek. Munkájukért köszönet illeti őket. Sajnos néha azonban — éppen azok, akik a hibákat elkövették sértődötten visszaverik a bírálatot, sőt még attól sem riadnak vissza, hogy jogtalanul bírósági eljárást in­dítsanak a levelezők ellen. Ilyen esetben a pártsajtó a leghatározot­tabban megvédi levelezőjét, ha az igazságot írt. /~lrizd levelezőidet, mint a szemed ^ fényét‘’ — írta Sztálin elvtárs 1927-ben az egyik újságnak. Szavai világosan juttatják kifejezésre a kommunista sajtó és a munkás-pa­raszt levelezők kapcsolatának fon­tosságát. Pártunk sajtója azért erős, mert naponta tartja kapcsolatát az olvasótáborral, a széles tömegekkel. Ezt a kapcsolatot napról-napra erő­síteni kell. Legyein ez egyik párt- megbízatás párttag és pártonkívüli számára, a sajtóval való levelezés; írjon minél több ember a gép mellől, a szántóföldről, a hivatalából levelet az újságnak. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1955. évi november hó 15-én délelőtt 11 órára összehívja, (MTI) 1 AVI R AZ ÉSZAKMAGYARORSZAG A miskolci Táncsics termelőszö­vetkezet jelenti, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tisztele­tére őszi vetéstervét 100 százalékig teljesítette. MÁLYI JÁNOS tsz. elnök. • Örömmel jelentjük, hogy a rá- sonysápberencsi Szabad Nép tsz a Nagy Októberi Szocialista Forrada­AT OK SZERKESZTŐSÉGÉNEK MISKOLC lom tiszteletére befejezte kenyérga­bona vetését és a község dolgozóival egyetemben teljesítette egész évi beadási kötelezettségét. NYITRAI ERZSÉBET vb. elnök. PALLA KATALIN vb. titkár « • Ötéves a postai hírlapterjesztés 1950-BEN a Minisztertanács ren- delete alapján a hírlapkézbesítés és hírlapterjesztés a posta hatás­körébe került. A postának országo­san jólműködő hálózata van, s így minden kis községbe, még a leg­távolabbi tanyára is eljuthat a pártsajtó, a napi és nemzetközi események híre. Míg régebben csak az országutak, a vasúthálózat mentén juthattak újsághoz, addig ma minden postafiák foglalkozik a hírlapterjesztéssel. Nem volt könnyű dolog ez az át­szervezés, mert kezdetben döcö­gött a postagépezet, az első időszak­ban. akadtak kisebb-nagyobb pana­szok, nem egy helyen idegenkedés­sel fogadták a postások ezt az új megbízatást. De most, öt év után a postások legnagyobb része lelke­sen, becsületesen, jól végzi új fela­datát, egyre több olvasót szerez a pártlapoknak és folyóiratoknak. Az elmúlt idő bebizonyította, hogy a postás hírlapterjesztőkre biztosan lehet számítani, rájuk le­het bízni ezt a fontos feladatot —■ a pártsajtó kézbesítését és terjesz­tését. Derék postásaink esőben, szélben, kánikulában és fagyban egyaránt végzik kötelességüket. Az időjárástól függetlenül a falvak és városok dolgozói már a kora regge­li órákban a postaládában, vagy a munkahelyen megtalálják az azna­pi friss újságot. FONTOS MUNKÁT végeznek postásaink, nélkülük szinte el sem lehetne képzelni már mai lüktető, mozgalmas életünket. Mégis oly ritkán esik szó róluk — hisz meg­szoktuk már, hogy mindennapi éle­tünkben lépten-nyomon találko­zunk velük, hogy jól dolgoznak. A legtöbb lap olvasója csak akkor em­lékszik meg róluk, ha valamilyen pontatlanságot követtek el, ha nem kézbesítették ki időben a hírlapot — gyakran önhibájukon kívül. Éppen ezért hadd mutassuk most be a megyei hirlapkézbesítők leg­jobbjait, emlékezzünk meg néhány postahivatal jó hírlapterjesztő munkájáról. A megye 13 járásában legjobban dolgozik a sárospataki hivatal, ahol a kézbesítők — például Jedlinszki Mihály, ifj. Kraj István és Rajz János kézbesítő sztahanovisták, va­lamint Szabó Géza hivatalvezető együttesen azon fáradoznak, hogy legjobb tudásuk szerint ellássák a rájuk bízott fontos pártfeladatot. Dicséretet érdemel Mészáros hajós kézbesítő, aki jó munkájáért már többízben nagyobb pénzjutalomban részesült. A miskolci posta egyik legjobb kézbesítője Kolozsvári István mun­kaérdemrendes sztahanovista. Drozsdik József eddig a legjobb táviratkézbesítő volt, most mint hírlap- és levélkézbesítő sem látja el gyengébben munkáját. Minden hónapban 15—20 előfizetővel gya­rapítja a pártlapok olvasótáborát. Elismerést érdemel a putnoki pos­ta hirlapkézbesítője, Szamosi Ist­ván s a felsővadászi kézbesítő, Várhelyi László. A POSTAI hivatalvezetők mun­kájában is jelentős változás tapasz­talható, amióta a pártsajtó terjesz­tése az ő hatáskörükbe tartozik. Észrevehetően megjavították a kapcsolatot a pártszervekkel. A hírlapterjesztés problémáit, tapasz­talatait rendszeresen megtárgyal­ják, s a pártszervek segítségével megvitatják a munkaközben fel­merült hibákat. A postahivatalok dolgozói, vezetői, hírlapterjesztői és a pártszervek közös szerve­zési akciókat rendeznek. A hírlap­terjesztésben végzett jó munkájáért dicséretet érdemel Juhász István sátai, Szilái Tibor boldogkőváral­jai, Egervári László hemádnémeti, Mészáros István ormosbányai és Nagy Mária, a posta kiváló dolgo­zója, az arlói hivatalvezető. A hírlapterjesztés azonban nem­csak erkölcsi megbecsülést, hanem több jövedelmet is biztosít a posta dolgozóinak. így például Volosin Béláné, ózdi kézbesítő rendes pos­tai fizetésén kívül havonta 1021 fo­rint külön keresethez jut a hirlap- kézbesítés és hírlapterjesztés ré­vén, vagy Horváth Sándomé, ózdi kézbesítő, aki havi 831 forintot kap a lapterjesztésért. Az 500 forintos hirlapprémium azonban megszokott dolog a szorgalmas hirlapkézbesí- tőknél. A postai alkalmazásban lé­vő hírlapterjesztők ezenkívül két­évenként egyenruhát és cipőt kap­nak. Plogy az eddigi munkát még eredményesebben végezzék a posta hirlapkézbesítői, a tokaji postahi­vatal dolgozóinak kezdeményezésé­re „jubileumi műszakot" indítottak megyénk kézbesítői. Felajánláso­'t tettek a postaigazgatóság mind­azon dolgozói is, akik kapcsolat­n állnak a hírlapterjesztéssel. A jubileumi műszak méltó megün­neplésére november 12-én jubileu­mi ünnepséget rendez az igazgató­ság, amelyen a legjobb hirlapkéz­besítők — az öt éves munkájuk után — jutalomban részesülnek. A POSTÁS dolgozók úgy akar­nak a párt bizalmának megfelelni> hogy a feladatul kapott hirlapkéz- besítést legjobb tudásukkal, becsü­lettel igyekeznek ellátni. A postai hirlapkézbesítés ötödik évfordulója alkalmából szeretettel köszöntjük megyénk hírlapterjesz­tőit, s munkájukhoz továbbra is jó sikereket kívánunk. Tárolásra alkalmas pincéket ke­resünk 4—5 hónapra, vagy vég­leges szerződés szerint. Címeket kérjük: Miskolc, Zöldség-, Gyü­mölcs Értékesítő Vállalat, Arany János utca 138. szám alá. Valaki megrázta a vállam és idegen nyelven szól hozzám. A szó- katlan hang, s az idegen környezet hirtelenjében álomszerűnek tűnt előttem. Lassan döbbentem rá, hogy e0y egész napos és éjszakás út áll mögöttem. Országhatárok, falvak, vá­rosok, hegyek, folyók között robo­gott a vonat 24 órán át. És most Berlinben vagyok u * A hatalmas, légvonalban 50 kilométer átmérőjű varos ^körvonalai lassan bontakoznak ki a körötte és fölötte lebegő októberi ködből. Tovasuhanó gépjárművek, s az óriási hazak és üzletek homlokzatán villogó kék és vörös neonfény összevegyül a szürke köddel, s igy együttesen csodálatos, szin- pompas külsőt kölcsönöz az ébredő városnak. Reggel 6 óra, az Ost-Bahnhof előtt állunk, várjuk a kocsit, amely a magyar követségre szállít bennünket. S amig ütttarsommal, a Néphadsereg szerkesztőség munkatársával a pályaudvar előtt álldogálunk és szemünkkel kíváncsian ku­tatjuk az ismeretlen várost — agyunk egyelőre nem képes felfogni a látottakat, összefüggéstelen gondolatok kavarog­nak fejünkben. Az otthon... a megtiszteltetés, mely ben­nünket ért..-. két egyszerű embert... tíz esztendő törté­nelme rohan előttünk, a haladás bámulatos útja! A borzalmas, a történelemben eddig páratlan háború nyomai itt még nem tűntek el. Noha új utcák, gyönyörű városnegyedek épültek — még sok a rom. A nyolc emeletes házóriás mellett még ott láthatók a csonka, kiégett falak. E látvány szemléltető jelképe a múltnak és a jövendőnek; ft régi Németország helyén új ország épül. Ez az érzés mind jobban megerősödött bennem, midőn egyre többet és többet láttam a Német Demokratikus Köztársaságból, a német em­berek életéből. No, de erről majd a későbbiek során.; -. A Reichstag tövében Noha különösképp vonzott bennünket a Michael Kirch-Platzon lévő szállodai szobánk kényelmes ágya a fá­rasztó utazás után — kíváncsiságunk erősebb volt minden bá- gyasztó érzésnél. Meg aztán aludni otthon is lehet. Minél többet látni, hallani, tapasztalni — ez most a feladat. Néhány perces látogatás a Puskin Alleen lévő magyar követségnél, azután vendéglátónknál, a Miniszterelnökség mellett működő Presse Amt-nál (Sajtóhivatal), s máris ne. kiláttunk az ismeretlen város „felderítésének". Kocsink melyet ottlétünk idejére rendelkezésünkre bocsátottak, gyorsan suhan a széles úttesten. S amerre elha­ladunk — kísérőnk a berlini nevezetességekről beszél. Ami felépült Berlinből az csodálatosan szép és rendezett, Modem Ti / • r I , I Csala László: Ili emeii országi éli Menyek stílben alkotott házak, parkok. Leggyönyörűbb a fehér már­ványhoz hasonló kőből épített Stalin-Allee. Az út majd 10 kilométer hosszúságban szeli át Berlint, egyelőre még „csak" három kilométernyi készült el belőle. Szemünk előtt feltűnik a híres Brandenburgi kapu. A Stalin-Allee-val párhuzamosan fut a közismert Unter den Linden, s ezt keresztezi a szintén ismert és sokat emlegetett Friedrich-Strasze. Itt vannak Ber% Un legnagyobb üzletei, az úgynevezett Handels Organizaiio- nok (röviden: HO.), amelyek a magyar Közértnek felelnek meg. Többemeletes nagyságúak, s ami kereskedelmi cikk létezik, itt minden kapható. és a törpék. A forgalom nemcsak a földön, hanem a föld, alatt és felett is zajlik. Az úgynevezett U-Bahnok (földalattik) keresztül-kasul szelik a várost, s összekötik a Spree folyó ál­tal kettészelt Berlint. Fent emeletnyi magasságban rohannak a vastraver­zeken 80 kilométeres sebességgel az S-Bahnok (gyorsvonatok), keresztül haladva a magasba épí­tett pályaudvarokon. Amint kiértünk a Thälmann Platéra, kísérőnk szólt: WV A berlini Stalin-Allee. Berlin utcái rendkívül forgalmasak. A széles úttestek közepén park vonul végig, s a járművek kétoldalt haladnak =— egyirányú közlekedéssel. A ligetes külvárosokban az úttest mellett külön kerékpárút vezet. S amilyen nagy a forgalomt épp oly változatos a közlekedést lebonyolító járművek soka­sága. A már Magyarországon is ismert „Robogó“-k nemcsak motorkerékpár, de háromkerekű autók formájában is csakugyan robognak az emeletes autóbuszok, s a pótkocsis magyar Ikarusok között. Szinte nevetségesen hat, amikor megállnak a vagy emeletes buszok mellett sb akár Gulliver — Most figyeljetek jól, olyan helyre jutunk, amely nevezetességében talán páratlan a történelemben, Szót sem szólt többet, de mi felismertük a jellegzetes képet. Előttünk merednek a képekről már sokat látott, egy­kor gőgösen büszke, ma pedig szégyenteljesen megalázko­dó Reichstag kopár, omladékos falai. Furcsa, nevetséges ha­sonlat jut eszembe: akár egy ócska kabát a madárijesztőn. Kiégett ablakain és a falakba lőtt hasadékokon át fütyül az őszi szél, ijesztőn, vinnyogva, miközben halálfej-koponya szemüregével egykedvűen bámul a semmibe a főoromzat két nyílása. Körötte a bombák által a föld gyomrából kifordult betonbunkerek falai, melyek között Hitler, Göring és Goebbels főzték boszorkánykonyhájukban esztelen terveiket. A Reieh- stagtól jobbra Bismarck és a császári lak szintén elpusztult csonkjai merednek a magasba, rossz emléket idézve Európa zsandárjainák életéből. Közvetlen mellette tábla jelzi: angol szektor. Ez már Nyugat-Berlin. A Reichstagtól balra állt a Reichs-Kanzellaria, Hitler fészke. Azért mondom, hogy állt, mert ma már követ sem lehet találni helyén, a felbőszült berliniek teljesen megsemmisítették még azt is, ami úgy-ahogy épen maradt az épületből. Nem tudom leírni, milyen érzés ragadott hatalmába, Csak álltam dermedten, néztem a Reichstagot. Próbáltam felidézni a csata képét. Lehetetlen. Képzeletvilágom szűkebb annál, mintsem testet tudna formálni a rettenetes harcnak. Csupán egy képet látok. Millió hős közül egyet, egy bátor szovjet katonát, kinek alakja kirajzolódik a szédítő magas­ban a lőporfüstből, amint éppen vörös zászlót tűz a büszke épület ormára..-. Dicsőség neked bátor szovjet harcos, kinek ott emeltek diadalkaput és csodálatos szép emlékművet a Puskin-Alleeből nyíló Treptowern. A többemeletnyi magas­ságban égfelé emelkedő mű örökkön hirdetni fogja Hazád dicsőségét, s kiontott véredért a lábaidnál elhelyezett népeik koszorúi kegyelettel adóznak emlékednek. (Az emlékmű szépségéről a későbbiek során számo­lónk be.) 'FolirtatútkJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents