Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

ÉSZAKMAGYARORSZffi r Egy pártszervezet a technika fejlesztéséért Ki a hibás?.« Németországi élmények MDP BORSOD-ABAUJ­LÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 262 szám ARA 50 FIT A PR Miskolc, 1955 november 6. vasárnap ÉUEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 38. ÉVFORDULÓJA A z emberiség történelmének van­n nak dicső fejezetei, amelyek­nek fénye nem halványodik a szá­zadok múlásával s a bennük rejlő tapasztalatok ma is segítenek abban, hogy a múltat jobban megismerve, biztosabban tájékozódjunk a jelen­ben és tisztábban lássuk a jövő út­ját. Igen, vannak a népek, nemzetek történetében ilyen fénylő fejezetek, voltak lelkesedést gyűjtő, reményt keltő forradalmi megmozdulások, szabadságharcok, s ezeket haladó hagyományokként büszkén őrizzük emlékezetünkben. De 1917 előtt minden forradalmi mozgalom és sza­badságharc vagy elbukott, vagy csak annyi eredménnyel járt, hogy egyik elnyomót, kizsákmányolót felváltotta a másik. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom volt az első olyan népi meg­mozdulás, amely a kizsákmányolok uralmának megdöntésével, a kizsák­mányolt osztályokat juttatta hata­lomra, hogy megteremtve a proleta­riátus, az elnyomottak diktatúráját, a dolgozó nép jogait, igazságát érvé­nyesítse az élet egész területén: a politikában, a gazdaságban, a kultú­ra birtoklásában s a háború és béke kérdésében. Hősei vérükkel írták be nevüket nemcsak Oroszország, ha­nem az egész emberiség történetébe. Azok a vörösgárdisták, munkások, katonák, parasztok, akik az Auróra cirkáló ágyúinak eldördülésére hí­ven teljesítették a kapott parancso­kat, a világ dolgozóinak véghetetlen háláját, tiszteletét és megbecsülését érdemelték ki mindenkorra. Az első szocialista forradalom győ­zelme új korszak hajnalát jelezte a nemzetközi proletariátus, a világ mindén népe számára. Az a tény, hogy ezen a napon az orosz mun­kásosztály és a vele szövetségre lé­pett szegényparasztság vette kezébe a hatalmat és azt legyőzhetetlen pártjának vezetésével, évekig tartó szívós harcok árán meg is tartotta — döntő fordulat a világtörténelem­ben. Minél több évfordulóját ünne­peljük a nagy forradalomnak, annál fényesebben világítja be új világun­kat Október dicsősége. Az e napon kezdődött új korszak hullámverése azóta elért a Szovjetuniótól legtávo­labb élő népekig, őt világrész ezer­milliónyi egyszerű emberének szí­véig. Az Októberi Forradalom és az an­nak tüzében született szovjet állam utat jelző világítótorony a világ ha­ladó emberei számára. Október ered­ményeképpen a világ legszilárdabb, legdemokratikusabb hatalma jött létre. Mégpedig nem „véletlenül'', ahogy azt az imperialista ideológu­sok bizonygatják, akik véletlennek tartják a szocialista forradalom győ­zelmét Kínában és a szocialista tá­bor többi országában is. Az Októberi Forradalom győzelme elkerülhetet­len történelmi következménye volt az imperialista cári Oroszországot jellemző mély belső ellentétek- nék, egyúttal diadala a marxi— lenini elméletnek. A történelmi szükség termelte ki azokat a kiváló egyéniségeket, akik megmutatták az orosz munkásosztálynak a győzelem útját. IV em volt könnyű ez az út, de a L1 győzelmet biztosította az, hogy Október hőseit olyan párt vezette, amelynek vezére Lenin volt. Lenin, aki a marxista forradalmi elmélet továbbfejlesztésében és az elmélet­nek a gyakorlattal való összekapcso­lásában egyaránt bölcs és előrelátó volt. Lenin, az egész világ proletariá­tusának nagy tanítómestere, aki hű fegyvertársával és legjobb tanítvá­nyával, Sztálinnal együtt megismer­tette a proletariátussal a győzelem tudományát, a hatalom megtartásá­nak tudományát. Lenin volt az. aki finnországi ille­galitásában előbb cikkekben, leve­lekben szervezte a fegyveres felke­lést, amikor látta, hogy a történelmi helyzet megérett erre. Hazatérése után a Központi Bizottság október 10-i történelmi jelentőségű ülésén döntöttek a fegyveres felkelésről. A forradalmi erők pattanásig való fe­szültségének napjaiban az óriási or­szág legtávolabbi vidékein is izzón lobogott a nép haragja elnyomói ellen. Az emlékezetes határozat után sodró erővel rohantak az események. Október 16-án megalakítják a felkelés vezetésére hi­vatott bizottságot, élén Sztálin elvtárssal. Dol­gozik az ellenség is, amely a belső árulóktól kapja értesüléseit. Troc- kij elárulja a felkelés időpontját s a pártnak ugyancsak ébernek, ezerszeműnek kell len­nie, hogy Kerenszkijék mesterkedéseit meghiú­sítsa. De akármit eszel ki az ellenség, a Nagy Forradalom napján a proletariátus és a vele szövetséges erők forra­dalmi lendülete, párat­lan hősiessége elsöpri az ellenforradalom ka­tonaságát, az ideiglenes kormányt s az ellenfor­radalmi klikket. A for­radalom győzött Petro- grádon, de nem győzött még az egész országban. Az októberi győzelmet új győzelmek végtelen sorozata követte, amíg 1918 februárjában végre azt lehetett mondani, hogy a szovjethatalom kiterjedt az egész or­szágra. Végleg megdőlt a kizsákmányoló osztályok hatalma. Az Októberi Forradalom győzelme világszerte megdobogtatta a még el­nyomatásban élő népek szívét és megnövelte a nemzetközi proletariá­tus öntudatát, mert napnál fényeseb­ben igazolódott be nagy történelmi hivatása. Beigazolódott, hogy csak a munkásosztály vezette forradalom szabadíthatja meg az elnyomottakat elnyomóiktól, a kizsákmány dóktól. Csak a hatalomra jutott munkásosz­tály szüntetheti meg embernek em­ber által való kizsákmányolását,'te­remtheti meg azt a társadalmat, amelyben nincsenek egymással szembenálló ellenséges osztályok, nincsenek gazdasági válságok, el­tűnik a munkanélküliség réme; ahol a munka már nem robot, hanem becsület és dicsőség dolga s a kul­túra napvilága egyformán ragyog be minden ház ablakán. A/! a, amikor már körülbelül ezer millióra rúg a szocializmus táborához tartozó országok lakossá­gának száma, s ezek az országok a szárazföld egynegyedrészét, az egész emberiségnek több mint egyharmad- részét foglalják magukba, mély meg- illetődéssel, hálával és forró szere­tettel gondolunk Október hőseire, akik utat törtek az emberiség fel- emelkedéséhez. Nehéz volt az ő har­cuk az akkori körülmények között, amikor még a szovjet ország egye­düli volt a világon, amely levetette a kizsákmányolok igáját; amikor még egyedül állott az őt körülvevő kapitalista államok gyűrűjében. An­nál dicsőségesebb volt az októberi hősök örökre példamutató helyt­állása a hatalom megtartásáért ví­vott, emberfeletti áldozatokat köve­telő küzdelemben. Október hősei egyik kezükben fegyverrel, másik kezükben a munka szerszámaival harcoltak az akkor még igen erős belső ellenséggel és a velük szövet­kezett imperialista hatalmak korsze­rűen felfegyverzett hadseregeivel, amelyek a szélrózsa minden irányá­ból rohantak rá a fiatal szovjet ál­lamra. E harcok közben nemcsak dicsőséges fegyvertények, hanem munkahőstettek végtelen sora szüle­tett. Október hőseinek meg kellett verekedniük a legnagyobb ellenség­gel: az éhséggel és a nyomorúság minden fajtájával. Nem volt kenyér, nem volt tüzelő, nem voltak közle­kedési eszközök; Az életfenntartás^ hoz legszükségesebb dolgokban, gyu­fában, sóban, világítóanyagban is szükséget szenvedtek. De Október népe nem tört meg. Harcolt és épí­tett— és győzött! Október hősei soha nem árulták el a győztes proletár­forradalmat, mert tudták, hogy az egész világ proletariátusának, min­den elnyomatásban sínylődő népnek A képen: „Lenin kikiáltja a szovjet hatalmat,' a szeme rajtuk függ. A hatalom megszerzése még nem minden. A hatalom megtartása nyomja rá a történelmi pecsétet a marxi—lenini elmélet megdönthetetlen igazságaira. A mikor az orosz proletariátus ** síkra szállt ezekért az igazsá­gokért, a népek, évszázados vágyai­nak megvalósításáért, még nem volt szocialista tábor. Mint mondottuk, akkor még sokkal erősebb volt a kapitalista világ. Ma más a helyzet. Van egy napról napra erősödő hatal­mas szocialista tábor, élén olyan nagyhatalmakkal, mint a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársaság. En­nek a tábornak az ereje felülmúlja már csak egységénél, szervezettségé­nél, közös és világos céljainál fogva is a kapitalista hatalmak erejét. A szocialista tábor államai között tel­jes az egyenjogúság. A szuverénitás kölcsönös tiszteletben tartása alap­ján politikai, gazdasági és kulturá­lis együttműködés alakult ki közöt­tük s a szocialista tábor következe­tes békepolitikáját helyesli és támo­gatja a világ minden országában millió és millió egyszerű ember. És itt kell rámutatnunk arra, hogy az Októberi Forradalom győzelme kiinduló pontja volt nemcsak a világtörténelem új korszakának, ha­nem a világbékéért folyó s ma már az egész földkerekségre kiterjedő harcnak is. Hiszen a harmincnyol­cadik éve született szovjet államnak első dekrétuma a Békedekrétum volt. Általánosan ismeretes Lenin­nek a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett éléséről szóló tanítása és Sztálinnak a béke megvédéséről szóló emléke­zetes nyilatkozata. A harmincnyolcadik évfordulón ^ azért is fordulnak a világ népei hálával és szeretettel a Szov­jetunió felé, mert mindenütt látják, hogy a Szovjetunió ereje, szilárd békeakarata, következetes békepoli­tikája húzta eddig keresztül azoknak a háborús gyűjtogatoknak a számí­tásait, akik mindenáron a harmadik világháború kirobbantására töreked­nek. A Szovjetunió kitartó erőfeszí­téseinek köszönhető, hogy napjaink­ban a nemzetközi vitás kérdések el­intézéséiben egyre nagyobb teret hó­dít a közvetlen tárgyalások szelle­me, hogy a béke erőinek hatalmas megnövekedése meghátrálásra kény­szeríti a háború kalandorait. Azt is látják a világ népei, hogy a szocializ­must, a" kommunizmust építő népek­nek éltető eleme, legtermészetesebb szükséglete a béke. a béke levegője. A háborút azok kívánják és szeret­nék kirobbantani, akik milliók pusz­tulása árán remélnek újabb búsás profitot. Ők azok, akik a tudományt a tömegpusztítás szolgálatába akar­ják állítani, nem számolva azzal, hogy egy újabb világháború minden eddiginél ször­nyűbb katasztrófát zúdí­tana az egész emberi­ségre. Ha napjainkban a nyugati hatalmak fele­lős államférfiai is mind nagyobb felelősséget éreznek a béke megvé­désének ügyéért — az is a szovjet külpolitika kö­vetkezetességének, a szovjet államférfiak szí­vós, évek óta tartó har­cának köszönhető. E harc központjában min­dig a népek barátsága, szabadsága és a béke ügye állott. Nehéz volna elősorolni ennek a harcnak min­den jelentős eredmé­nyét, a legnehezebb nemzetközi helyzetek­ben is célt nem tévesztő szívósságát. De ha visz- szatekintünk csak a ta valyi évforduló óta elért eredményekre, ezeknek a tükrében is megmu­tatkozik az a gigászi munka, amit a szovjet kormány a hidegháború [elszámolására, a békés egymás mellett élés el­vének megvalósításáért, a népek közötti bizalom helyreállításáért, Kelet és Nyugat kapcsolatainak ki­építéséért és a tartós béke biztosítá­sáért végzett. gy évvel ezelőtt kötötték meg a koreai fegyverszünetet, majd Vietnamban némuTtak el a fegyverek. De a hidegháború ezzel még nem ért véget. Éppen a 37. év­forduló előtt pár nappal írták alá a párizsi és londoni, egyezményeket, ezek valójában nem a béketörekvé­sek igazolói voltak a nyugati hatal­maik részéről. Egy évvel ezelőtt még megoldatlan volt az osztrák kérdés, Tajvan térségében provokációkkal „bizonygatták békeszeretetüket" az imperialisták, s még javában fenye­getőztek az atomháborúval. Nem le­hetett tudni, mikor vetemednek a német militaristák arra, hogy a ke­zükbe adott fegyverrel kirobbantsák az új háborút. Tisztázatlan volt Ju­goszlávia viszonya a Szovjetunióhoz és a népi demokráciákhoz. Egész sor olyan politikai kérdés vetődött fel, amelyek megoldása nélkül nem le­hetett volna előbbre jutni a nemzet­közi megegyezések, a közeledés, a kölcsönös bizalom légkörének meg­teremtésében. A rugalmas és a tör­ténelmi fejlődés szükségleteit tisztán látó szovjet külpolitika azonban nem hátrált meg a nehézségek elől. Ez év július 18. és 24. között zajlott le a négy államfő genfi tanácskozása, amely összegezése volt az addigi szovjet békeerőfeszítések eredmé­nyeinek, s új szellemet teremtett a nemzetközi problémák megvitatásá­ban. A hidegháború ugyan még nem ke­rült a történelem lomtárába, de a genfi szellem, amely azóta fogalom­má vált, mindinkább előtérbe nyo­mul a nemzetközi ügyek elintézésé­ben. Ennek a szellemnek a kialaku­lása kétségtelenül a szovjet politika e edménye, mint ahogy ennek az eredménye volt egész sor, egy évvel ezelőtt még a nemzetközi helyzetet erősein feszélyező kérdés megoldása, í egoldódott az osztrák kérdés; a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tag­jainak, Bulganyin és Hruscsov elv- társaknak belgrádi látogatása Jugo­szlávia és a szocialista tábor viszo­nyának tisztázását segítette élő. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között diplomáciai kap­csolat épült ki. A Német Demokra­tikus Köztársaság teljes szuvereni­tásának deklarálása, a Kína és az Amerikai Egyesült Államok között folyó genfi tárgyalások, s végül a most folyó genfi külügyminiszteri ta­nácskozások végeredményben mind annak a politikának az eredményei, amelyeknek alapját a győzelmes Ok­tóberi Forradalom rakta le; A magyar nép büszke lehet arra, hogy október dicsőségében, a forra­dalom győzelmében, az első szocia­lista állam megteremtéséért és a szovjet hatalom megszilárdításáért vívott harcokban sokezer magyar munkás, panaszt is nésztvett. A mar gyár nép hős vezéreket és sokezer névtelen katonát adott a forradalom ügyének. Méltán büszke a magyar nép arra is, hogy október lángja 1848 népének a szívébe is új forra­dalmi tüzet gyújtott, s az 1919 tava­szának első napján 'kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság száznapos fenn­állásával is hozzájárult a fiatal szovjet állam megerősödéséhez, mert nagy ellen-forradalmi erők el­vonásával megbontotta a fiatal S7/ ország megfojtására készü­lő imperialista erőket. ^ z októberi forradalomhoz fűződő dicső hagyományok, felszabadító szovjet hadsereg és nép iránti forró a magyar dolgo- november 7 tisz­a a baráti szovjet szeretet lelkesíti zókat arra, hogy teleiére évről-évre a termelés fo­kozásával, mumkahőstetfekkel já­rulnak a szocialista Magyarország felépítéséhez, a szocialista tábor erő­sítéséhez és a béke megvédéséhez; Tennivalóinknak, feladatainknak az iparban, a mezőgazdaságban, a kul­túra minden területén biztos irányt szabnak pártunk és kormányunk határozatai, Alkotmányunk törvény­szavai. A magyar nép tudja és tud­nia kell, hogy ezeknek odaadó, lel­kes végrehajtásával évről-évre lisz­tesebb rangot, nagyobb megbecsü­lést érdemel ki a szocializmus vég­ső győzelméért harcoló, élenjáró nemzetek sorában, a béke és a ha­ladás világot mozgató hatalmas tá­borában. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének magyarországi látogatása A Magyar Népköztársaság or­szággyűlése a magyar nép és a Szovjetunió népei közötti szoros ba­ráti kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztése érdekében meg­hívta a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttségét baráti látoga­tásra Magyarországra« A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége értesítette a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnökét, hogy a meghívásnak örömmel tesz eleget és közölte, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége november 14-én érkezik hazánkba. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents