Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

Az Ipar kenyeréért^. ÉSZAKMAGMRORSZiffi r Nagyobb erőfeszítést az őszi kenyérgabona vetésterv teljesítéséért Rádióműsor AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PART BIZOTTSÁGÁNAK XI. évfolyam 261 szám ARA 50 FILLER Miskolc, 1955 november 5, szombat Harcoljunk a nép vagyonának pazarlói ellen fia a kapitalisták szentnek és 9>*I sérthetetlennek nyilvánítot­ták a magántulajdont s ezzel annak idején elérték a kapitalista rendszer megszilárdítását, akkor nekünk, kommunistáknak annál inkább szentnek és sérthetetlennek kell nyilvánítanunk a társadalmi tulaj­dont, hogy ezzel a gazdaság új, szo­cialista formáit a termelés és a ke­reskedelem minden ágában megszi­lárdítsuk. Megtűrni a társadalmi tulajdon lopását és fosztogatását — akár állami, vagy szövetkezeti tulaj­donról, akár kolhoztulajdonról van szó — és ügyet sem vetni ilyen fel­háborító ellenforradalmi jelenségek­re, annyit jelent, mint elősegíteni a szovjet rendszer aláásását, amely rendszer, mint alapra, a társadalmi tulajdonra támaszkodik“ — mon­dotta annak idején Sztálin elvtárs s ez a tanítás ma nálunk is nagy- jelentőségű, mert a mi szocializmust építő társadalmunknak is a társa­dalmi tulajdon a szilárd alapja. Legtöbbször azonban nem szer­zünk érvényt ennek a tanításnak. Sokan, ha szocialista tulajdon védel­méről van szó, mindig nagy dolgok­ra gondolnak, úgy vélik, csak a gyár, a bánya, a föld — mint hatal­mas egész — a szocialista tulajdon. Valahogy úgy képzelik el megvédeni a szocialista tulajdont, hogy nem engedik ellopni a bányát, vagy a gyorsvonatot. Az ilyen „globális“ • ndolkodás következménye, hogy ■ Idául a Lenin Kohászati Művek e :yik vezető beosztásban lévő dol­gozója azt a kijelentést tette, hogy nem lopás az, ha grafitot visznek haza a dolgozók a gyárból, mert azt úgyszólván mindenki viszi. Éppen csak hogy nem úgy fejezte ki magát az elvtárs: „azt mindnyájan visz- szük“. Akad ilyen vélemény az építőanyagok „szerzésével“ kapcso­latban is. Hány magánház épült már „szerzett“ anyagból? Sajnos, nem csak egy vagy kettő. l~Ve nézzük meg mélyebben ezt a dolgot. Mit szólt volna annak idején az a kapitalista vállalkozó, aki bérházat építtetett s közben az építők közül valaki a kapitalista magántulajdonát képező épület­anyagból még „mellékesen“ épített volna magának egy kis családi há­zat? Annyiban maradt volna a do­log? De vigyük tovább a kérdést: meg merte volna-e tenni a munkás? Nem, nem merte volna, mert a rend­szer alapja a tőkés magántulajdon volt, amit a kapitalisták szentnek és sérthetetlennek nyilvánítottak. S ha valaki mégis megsértette ezt a ma­gántulajdont — hozzá kell tenni, gyakran az éhség, a szegénység, a nyomor vitte rá — súlyosan lesújtott a törvény keze a „tolvajra“. Mi már — hála a Szovjetuniónak — megszabadultunk a kizsákmányo­lástól. Megsemmisítettük a magán- tulajdont s létrehoztuk a szocialista társadalmi tulajdont, amely a dolgo­zók elvtársi együttműködésének és kölcsönös szocialista segítségének alapja. Űj, megváltozott életünkben tehát még inkább szentnek és sért­hetetlennek kell tekintenünk a kö­zös tulajdont. Azt kell látni benne, hogy ez a miénk, ezért mi dolgoz­tunk s ha őrizzük, ha megvédjük, mi látjuk hasznát is. Gyakran, éppen ez hiányzik a dol­gozókból, ez a tulajdonosság érzése. Nem kell messze menni példáért, gondoljunk csak egyes új bérházi lakókra s nézzünk meg néhány — egy vagy két évvel ezelőtt épült — bérházat. Siralmas látvány tárul elénk: csirkenevelés a parkettás szobában, favágástól feltöredezett konyhakövek, összetört vízcsapok, piszkos lépcsőházak. Szerencsére ez nem általános. Óvni kell, szépíteni, csinosítani a MI házunkat, a mi nagyszerű munkáspalotánkat. Pártunk szervezeti szabályzata is kötelességévé teszi a párttagnak, hogy: „Védje és szilárdítsa a szocia­lista tulajdont, őrködjék a népi de­mokratikus állam törvényei, rendje és fegyelme fölött.. Ennek a követelménynek azonban nem minden párttag tesz eleget. Megsérti a szervezeti szabályzatot, amikor látja, hogy valaki rongálja a nép vagyonát s nem figyelmezteti. Méginkább sérti akkor, amikor nem leplezi le, nem jelenti fel a társada­lom tulajdonát fosztogatókat. Ez azonban nem csak a párttag köte­lessége. Minden népi demokráciánk­ban élő, rendszerünk áldásait élvező becsületes dolgozónak hazafias köte­lessége védem a társadalmi tulaj­dont. P azdasági vezetőinknek minden vonalon szemelőtt kell tartani a társacalmi tulajdon sérthetetlen­ségének elvét s intézkedniük kell annak megvédése ügyében. Ezzel kapcsolatban nagy jelentősége van a helyes, körültekintő káderpolitiká- ! nak. Nézzünk erre vonatkozó néhány példát: Pál Gyula egy évet ült sik­kasztásért, s amikor kiszabadult is­mét boltvezetőnek vették fel a mu- csonyi Népboltba. Rövid idő múlva 136.000 forintos sikkasztással került ismét bíróság elé s most már 11 évre ítélték. Ebben az esetben tehát tu­datosan olyanra bízták a társadalom vagyonát, akiről tudták, hogy kép­telen azt tiszteletben tartani. Szám­talan hasonló esettel találkozunk még, különösen a kereskedelemben. Joggal adódik a kérdés, vajon fele­lősségre vonják-e ilyenkor azt a személyzeti előadót, vagy vállalat- vezetőt, aki felveszi az ilyen embe­reket? Ilyen felelősségrevonás saj­nos, nem nagyon történik. A helyes kádernevelés fő eszköze az ellenőrzés. A hiányos, nem alapos ellenőrzés is oka lehet annak, hogy egyesek hanyagul kezelik a rájuk bízott dolgokat. Sőt, a gyenge, rossz ellenőrzés könnyen csalásra, sikkasz­tásra, lopásra is csábíthatja a gyen­gébb jellemű embereket. Sok tennivalója van tehát a párt­szervezetnek, a vállalatvezetésnek a társadalmi tulajdon védelmével kap­csolatban. Jónéhány vidéki bolt van, ahol csak könnyű zár van az ajtón s olyan is van, ahol rács sincs az ala­csony raktárablakon. Vagy a Lenin Kohászati Művek raktárkezelési rendszere talán helyes? A raktár- kezelők minden további nélkül ki­adják az anyagot, amennyit kérnek s azt már senki sem tudja kimu­tatni, hogy a raktárból kivitt anya­gokat hol használták fel. 'Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a kereskedelem, vagy az ipar területén vannak hiányosságok a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. Akad hiba jócskán a mezőgazdaságban is. Időbe kerül, míg az állami gazdaságok dolgozói és a termelőszövetkezetek tagjai megtanulják és megértik mi is a tár­sadalmi tulajdon. Sokan úgy gondol­ják — mint az egyik tsz állatgondo­zója —, hogy 50 kiló korpát elvinni, nem lopás, pedig azzal is a közös vagyont csorbította meg. A mezőgazdaságban is kötelessége minden becsületes dolgozó paraszt­nak, egyéni gazdának, tsz-tagnak, vagy állami gazdasági dolgozónak, hogy őrködjön a társadalmi tulajdon felett, leplezze le azokat, akiknek nem szent a közös tulajdon. Ennek természetesen nem mindig az a he­lyesebb formája, hogy bíróság kezére adják az ügyet, helyt kell adni a ne­velésnek is. Ha azonban bíróság fog­lalkozik már a dologgal, hozzanak sokkal keményebb ítéletet a társa­dalmi tulajdon védelmében. Sok tennivaló van a társadalmi tulajdon nagyobb megbecsülésével kapcsolatban a gépállomásoknál is. Itt főleg a munkafegyelem megszi­lárdításával, a munkakörülmények további javításával lehet sikeresen harcolni a tolvajok, hanyagok ellen. Legyen a társadalmi tulajdon vé­delme közügy, mindannyiunk köte­lessége. Kommunistáinknak azonban itt is példát kell mutatni mind a tár­sadalmi tulajdonnal való bánásban, mind azoknak leleplezésében, akik népi demokratikus rendszerünket akarják tudatosan aláásni pazarlás­sal, csalással, lopással. DISZ-fiataljainkra ebben a harc­ban is nagy feladat vár. Mert ki is érezné jobban magáénak a népi tu­lajdont, mint a fiatalság, akinek a szebb, boldogabb élete függ attól, hogy mi most hogyan gazdálkodunk, hogyan őrizzük meg a nép vagyonát. Ifjúságunk őrködjön az eddigieknél sokkal éberebben a közös vagyon, a saját vagyona felett. A társadalmi tulajdon védelmét necsak a bíróságtól várjuk, le­gyen ez társadalmi ügy. Emlékez­zünk Sztálin elvtárs szavaira, aki így ír a társadalmi ellenőrzésről: „Amikor elfognak egy kémet, vagy hazaárulót, a közösség felháborodása nem ismer határt, főbelövést köve­telnek. Mikor azonban egy tolvaj ott garázdálkodik mindenki szemelát- tára, lopkodja az állam vagyonát, környezete arra szorítkozik, hogy jóindulatúan mosolyog rajta és vál­lonveregeti. Pedig világos, hogy a tolvaj, aki a nép vagv—át lankadja és a népgazdaság érdekeit ássa alá, ugyanolyan kém és áruló, ha ugyan nem rosszabb^**'­nappal a történelmi évforduló előtt Két új élüzem élenjáró munkásai A miskolci üveggyár másodszor is elnyerte az élüzem címet. Ebben nagyrésze van Mátyus József öntő­brigádjának. Harmadik negyedévi tcrvteljesítésük 127.4 százalék. Felső kép: a Mátyus-brigád egyik tagja. Al­só kép: A tetőcserépgyártó brigád tagjai: Zelenák Erzsébet, Józsa György brigádvezető, Kapás László DISZ titkár és Kókai Erzsébet. (ßnüöäi Minas felvételei.-) Szeműn József az élüzem címmel kitüntetett Borsodvidéki Gépgyár lakatosa a Szakma kiváló dolgozója átlagos 168 százalékra teljesíti tér* vét. A forradalmi műszak során 102 darab autóemelőt készített terven felül, A forradalmi műszakon ragyogó nmokagyözeiem szüleien liszapalkonyán: helyére emelték az erőmű első 75 ezer literes táptartályát A T iszapalkony ái építő dolgozók kemény, nem egyszer hősi munká­val harcolnak azért, hogy az ország legnagyobb hőerőműve a jövő év­ben már villamos energiát, termel* jen. A hatalmas építkezésen az el­múlt héten rövid, de hasznos meg­beszélésre gyűltek össze az építők és a gépészeti részleg dolgozói. Ezen az értekezleten úgy határoz­tak, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulóját kivaló eredményekkel köszöntik. A fogadalom mielőbbi valóra váltásáért lelkes munka vette kez­detét. A gépházi részleg — már fe­dett csarnokában — hozzáfogtak egy húsz tonnás daru összeszerelé­séhez, amellyel a gépi berendezé­seket emelik majd az erőmű kü­lönböző szintjeire. Az építők és gépészeti, dolgozók erőfeszítése meghozta gyümölcsét: a forradalmi műszak első napján beemelték az erőmű kilencedik —» 340 tonna súlyú — keretállását és a lefedett gépházi részben sikere­sen kiállta a teherpróbát az emelő­daru. Másnap csípős, hideg szél lepte meg a dolgozólcat. A budapesti Április 4. Gépgyár kirendeltségé­nek nyolctagú brigádja azonban nem tétlenkedett. Megkezdték a csaknem 7000 köbméteres gáztala- nító tartály emelését, az erőmű gépházának lő méter magas szint­jére. Az emelő daru lassan, méltó­ságteljesen emelte fel a hatalmas tartályt, amely a kazánok táplálá­sára szolgáló vizet megtisztítja majd a káros gázoktól. A déli órákban az egyre erősödő északi szél szinte már viharrá fokozódott, s az emelést végző szerelők legjobb tudására volt szűkseb, hogy a mun­kát sikeresen befejezzék. Fárado­zásuk eredménnyel járt: délután helyére emelték a gáztalanító tar­tályt. A forradalmi műszak harmadik napjá/n szemerkélő esőben még nagyobb lendülettel fogtak a táp­tartály felemeléséhez az Április 4. Gépgyár legjobbjai. A 75 ezer lite­res táptartályt, három részben — a csehszlovák főszerelő irányítása mellett — emelték a tizenöt mé­teres szintre. Csütörtök délelőttre ragyogó munkagyőzelem született Tisza- palkonyán: a jövő évi határidő előtt már a forradalmi műszakon helyére emelték az első gáztalanító és táptartályt. Pár nap múlva pe­dig a csehszlovák és a magyar sze­relők megkezdik a tartályok össze­szerelését és hegesztését, (Kármán;) KV LTURMIIN KASOK KÉSZÜLŐDÉSE NOVEMBER 7 MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉRE A DlMÁVAG Gépgyár no százalékos eredménnyel büszkél- kedhetik a forradalmi hét negye­dik napján. De november 7 méltó megünneplését nemcsak a forra­dalmi hét eddigi sikerei biztosít­ják, hanem azok a hangyaszorga­lommal és nagy lelkesedéssel meg­tanult műsorszámok is, amelyekkel a gépgyár dolgozói hozzájárulnak a nagy ünnep fényéhez. Szinjátszócsoportjuk lelkiismere­tesen próbálja az „Októberi fény” című egyfelvcmásos színdarabot, amelyben a hős szovjet forradal­márok harcai s az Ideiglenes Kor­mány tagjainak árulása elevene­dik meg a színpadon. A fúvósze­nekar már javában próbálja a pat- togóütemü indulókat, amelyekkel az ünnepi reggelt köszöntik majd. Sok színvonalas műsorszámot tartogat még a kulturcsoport. Az ünneplő közönség hallhat Bartók zseniális művei közül egy-két szá­mot, gyönyörködhet majd az együt­tes magyar és szovjet népi táncai­ban. November 7 nagy ünnepének tiszteleg majd az a 32 festmény is, amelyet munkáskéz-vezette ecset festett vászonra, amelyet helyi kép­zőművészek állítanak barátaik és munkatársaik élé. A Lenin Kohászati Művek kultumevelési osztályán nagy a sürgés-forgás, Az okot rövidesen megtudjuk: a színjátszó csoport nagy bemutatóra készül. Illyés Gyula „Fáklyaláng“ című drámá­ját adják elő november 7 tisztele­tére. — Ki fogja alakítani Kossuthot? — kérdezzük. — Balogh Sándor többszörös újító, lakatosmester — feleli Tóth Kálmán elvtárs, a másik főszerep­lő Garadnai Antal elvtárs. — Es az öreg Ihászt? — Azt én, Jancsó Béla, gyalus — ugrik elő a sarokból egy szem­üveges, öreg szaki. A Kohászati Művek izgalmaiban mi is osztozunk egy kicsit, mert tudjuk, hogy nagy feladatra vál­lalkoztak. De Jancsó elvtárs meg­nyugtat bennünket: — Csak november 7 tiszteletére mertük vállalni ezt a nehéz drá­mát. Ez az ünnep valahogy min­denkit lelkiismeretes és pontos munkára kötelezett. Már kísérle­teztünk a darab bemutatásával ta­vasszal is, de eredménytelenül, most büszkék vagyunk arra, hogy kész az előadás. — S milyen műsorszámokkal ké­szülnek még ezen kívül? — A „Kard éle“ című egyfelvo- násos szovjet darabbal a színjátszó szakosztály másik csoportja fog­lalkozik. Ez a darab Dzserdzsinszki elvtárs életének egy részletéről szól. A Fáklyalángot is és ezt a da­rabot is a Vasas-kulturotthonban fogjuk bemutatni szombaton este 7 órakor. Úttörőink — mintegy 30— 40 egyenruhás kispajtás — virá­gokkal, dalokkal, táncokkal kö­szöntik a forradalmi műszak utolsó napján a termelés hőseit. Miskolc városa is készülő­dik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának színvonalas megünneplésére. No­vember 6-án este 7 órakor a Dé­ryné Színházban az ünnepi meg­emlékezés után, közkedvelt művé­szek hangján csendülnek majd fel a nagy orosz klasszikus muzsiku­sok és szovjet operaszerzők áriái; hallani fogjuk Glinka: Ivan Szu- szaninját Harmath Éva előadásá­ban Pálos Imre az „Ifjú Gárda" című operából énekel áriát, ugyancsak ebből az ope­rából a Komszomolindulót a tanítóképző kórusa fogja tol­mácsolni, Verdi: Nabucco című operájából a rabszolgakórust a diósgyörvasgyári művészegyüttes vegyeskara fogja énekelni. Nem hiányzanak majd nemzeti táncaink és hazánk zeneszerzőinek nagy alkotásai sem. Az ünnep fényét az elmondottakon kívül még jóné­hány kórusszám, zenekari szám és ária fogja ékesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents