Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-04 / 260. szám

1 Péntek, 1955. november 4, ÉSZAKMAGTARORSZAG 3 Annál a háznál, ahol rendet uir­tanak, már az sem megy a gazda fe­jébe, ha egy szerszám, mondjuk a kis, csorba kapa elvész. Hát még a gazdaasszony milyen patáliát csap, ha a kertek alatt eltűnik egyik csir­kéje! Pedig a csirke lábas és szár­nyas jószág, a ragadozók is fenik rá a fogukat, tehát nem csoda, ha néha elvész. De ki hallott már arról, hogy föld vesszen el a község határából? Ráadásul nem csak annyi, amennyit egy ekenyommal el lehet szántani, hanem 40—50, sőt gyakran 100 hold szántóterület. És erre mindig akkor jönnek rá a községekben, amikor a vetéstervet teljesíteni kell Amikor a községek a járástól meg­kapják a felbontott vetéstervet, rendszerint még ,.nem tudják,“, hogy kevesebb a szántóterületük. Amikor számonkérik a vetésterv teljesítését, csak akkor mennek a jelentések, pa­naszok a járási tanácshoz: „Kenyér­gabona vetéstervünket nem tudjuk teljesíteni, mert szántóterületünk ennyi és ennyi holddal kevesebb x felüntetettvél ■ ■ ■ A gazdáknak tehát földterületük nem 40, hanem lénye­gesen több százalékán kellene ke­nyérgabonát vetülök. Hogyan ter­meljenek akkor elegendő kapásnö­vényt és takarmányt? ■ ■• Aki nem sajnálja a fáradságot és elindul, hagy alaposan utánanézzen ezeknek a jelentéseknek, aki az „el­veszett1 földek keresésére indul, ér­dekes és megyénk legtöbb községe számára igen tanulságos dolgokat tapasztal. Rajon arra, hogy nem t'á- lamfféle „csodának,“ köszönhető a földek „eltűnése", hanem csupán hanyagságról, nemtörődömségről van szó. De most induljunk el néhány ilyen „elveszett“ föld nyomában ■ ■ • Sajéivánka község tanácsa is sokalja a kenyérgabona vetéstervét. Sokalja. mert jó néhány hold szántó­földet sehol sem találnak ... Pedig a sqjóivánkaiq knak kenyérgabona vetéstervüket mégiscsak maradék­talanul teljesíteniük kell, annál is inkább, mert ..néhány' holdacska egy ellenőrzés során mégiscsak elő­került az „elveszett“ földekből. Ki­derült például, hogy a sajáívánkai és a kazincbarcikai halár találkozásá­nál akad mintegy 50 holdnjn terü­let, amelyről barcikaiak hordják le ugyan a termést, de gazdájukat, vagy bérlőjüket senki sem ismeri. Ha megkeresik e földek tulajdono­sát, 20 hold őszi kenvérgabonavetés- nek máris akad gazdája. De nemcsak ezt a földét találták meg a község határában. Paflopsai tanácselnök hqzqtáján is előkerült 1200 négyszögöl. Pallocsqi elvtárs ugyanis egy kerek hold községi tar­talékterületet bérel s csodálatos, mindeddig nem jött rá arra, hogy ez az egy hold kerek 1200 négyszög­öllel nagyobb minden más rendes katasztrális hold földnél. 480 négy­szögöl őszi kenyérgabonavetésnek tehát ismét akadt gazdáig■ De a köz­ségben folytathatják hátrun tovább a nyomozást, valószínűleg még safe ,,elveszett“ földet találnak meg. Tr Pg'nQi'qn i$ hátráltatta qz őszj kenyérgabona vetésterv teljesítését az a körülmény, hogy a valóságban sokkal kevesebb szántóterületet ta­láltak a község határában, mint amennyif a, papírok feltüntetnek. A járási tanács azonban segítségére sietett a putnakiqknak. A Fancsal nevű düfőben egy Jcis „szúrómóbát“ rendeztek. A várt eredmény nem maradt els a mitno- kiak bizony igen fancsali arcot vág­ták, amikor kiderült, hogy a dűlő­ben r.iö’-nrv]t 52 hold elveszettnek hitt földterület. Saióve 67d és Saióvámos ha­tárában, az úgynevezett Ivánkái er­dőben is akad egy jókora darqb „senki földje“. Ezt a területet jelen­leg még nem találta meg senki, mert nem is keresik! Pedig érdemes lenne fdjedezvi, mert mintegy -50 kataszt- rális hold kitűnő szántóterületről van szó és mindkét községnek van némi „elveszített“ földje. Ha a két köz­ségi tanács vem hisz a „senki föld­iének“ létezésében, akkor keresse fel Kiss bácsit, az öreg erdőkerülőt, vagy kérdezzék meg a sajávelezdi öregeket. Bármelyiküktől azt a fel­világosítást lógják kapni, hogy bi­zony valamikor azon a 30 holdon termett minden esztendőben Hoff­mann ,,földbirtokos üf legszebb búzája. Hogy jrii terem ma a földön? Dudva, gaz, de ami ennél is fur­csább, a „senki földién“ egy Hqlló nevű knlák juhai fegep’ek s a ki’lßk bizonyává nagyokat rqhpg a macká- bfi, mert csak úgy ingyen használja á földit. * Amint e? a néhány példa is bi­zonyítja, érdemes az elveszett földe­ket felkutatni, érdemes rendet tar­tani a községek portáján- Így heve­sebb lesz ugyan a kifogás, de viszgnt jócskán növelhetik a kenyérgabona vetésterületét, teljesíteni lehet az őszi vetéstervet■ (p. s.) Az őszi munkált hátramo?dítáj Sajnos, akadnak még olyanok, akik ésszerűtlen intézkedéseikkel, szervezetlen muiiKÁMkkal nem egyszer hosszú órákat, sőt egész napo­kat rabolnak el a dolgozó parasztoktól. Imc néhány példa: A sajomercscjeknek Pufiinkon kell teljesíteniük a burgonyabeadást. Ez minden termelőnek a legnagyobb dologidőben 16 kilométer „sélako- csizasi’ jelent- Állítólag nem tudtak más megoldást találni, ne ha mar így is volna a dolog, akkor november 2-án, szerdán miért kellett bosszú arakat varakozni a sajómerpscicknek a burgonyaátvevőre? apprt nem vplt az átyevő a helyén?! . „A tardoníiiaknak is kijut a „sétakocsizáshól". líédestapplcsányba kel) szállítani burgonyájukat. Ez oda-vissza 12 kilométeres út s rá­adásul sokszpr több prat várakoznak a begyüjtpbely előtt. Tardnnáról kisvasuton egyenesen Kazincbarcikára lehetne szállítani a burgonyát. Hedesrol tehergépkocsikon szá'ütják a vasúiig, fiát nem lett volna ol­csóbb es észszerűbb helyben átvenni a tardpnaiak burgonyáját?! A putnoki és környékbeli káposztatcrmclnknck is jQROS a pana­szuk: egyszerre ötven-hatvan termelői rendelne!* be a fe?tp<wtU-*ttv«vő- * félnapokéi sorakozó szekértábor akadályozza a Tűién telep elolt a forgalmat. Számos hasonló példát sorolhatnánk még fel. Vaiqn tűd iák-e az illetékesek, hogy a sajóipprcsejek és a tardnnaiak „setakoesizasaval . yalamjnt a káposztatcrmelpb sorbanállatásával mi- /•íau ^ata,nlas. ökodnak? Tm|iák-e. hogy naponta sobszáz hald földdel nagyobb területim kcrulh-tnc földbe jövő évi kenyerünk magja, ha ok ésszerűbben, lelkiismeretesebben dolgoznának?! Ha e»Hi« nem tudtak volna, akkor sürgősen vegyék ezt tudomásul azok. akik bármi- vei is hátramozdítják az őszi mezőgazdasági munkákat. »»♦»fi ------—.------------------------­‘íywí A NAGY NAPOKBÓL A DIPLOMATA Alja húsz versztnyire lehettek tőlünk Kalcsak bandái. A Koroszo- mol első nemzedéke mind egy szálig a fronton volt. Az új Kpm- szomol-szervezetben még a legidő­sebb tag sem volt több 16 évesnél. Vityka éppenséggel csgk 13 yplt, de pillanatra sem vált volna meg ócska puskájától. A komszomoíis- tá(t nappal teljesítettek ŐFSZplsála- tot a telep utcáin. vitykát a telep bejárata elé állították, persze nem a front felöli, hanem a hátsó kapu­hoz. Életében először volt akkor őrségen. Fontos megbízatása tuda­tában büszkeség és izgalom da­gasztotta mellét. Hamarosan szárnyra kapta gondolatait gyerek- fantáziája . 1. Tyüh, de jó lenne mpst foglyul ejj-pni egy fehéret, vagy lefülelni egv ellenséges fel­derítőt . .. Egyenesen odavinné a parancsnok elé, feszes vigyázzba vágná magút és’jelentést tenne..; — Hé, gyerek, te ki vagy és mit csinálsz itt? Vityka előtt, mi^ha csak a föld­ből nőtt volna ki, magastermetű is­meretlen ember álít mpg, prém­bekecsben, füles katonasapkában... Vityka nagy szemeket meresztett az ismeretlenre. Ki ez? — A rm emberünk, vagy ellenség? ... Ha a mi emberünk, vörös szalag lenne a sapkáján, ha a fehéreké, valami epolett a vállán- Ezen azonban sem az egyik, sem másik- Csak moso­lyog­— A?t kérdeztem tőled fiam. hi vagy és mit csinálsz itt? — Én, bápsi... nem vagyok se fehér, sem vörös, hanem — a helyi ifjúság. — bqkte ki végre vityka. A prémbekecses ember jóízűen kacagott. — Szóval se vörös, se fehér? Értem. Nagy diplomata vagy te fiacskám • • — .Tó, de most már mutassa az igazolványait — igyekezett hivata­los hangot használni Vityka. — Ez már férfias beszéd! Vityka gondosan átvizsgálta az jratolxgt, aztán széles mosolyra de­rült szeplős arcocskáid — Nem gyávaságból ám, hogy se vörös, se fehér- Ki akartam puhatolni, hogy masa mi­féle szerzet. — Tudom én azt fiacskám, hi­szen azért mondtam, hogy nagy diplomata vagy. Vitykán rajta maradt a „diplo­mata“ elnevezés. Eleinie megsértő­dött miatta, aztán hozzászokott. A prémbekecses ember, akiröj kiderülj, hogy a helyi forradalmi bizottság újonnan kinevezett elnö­ke, nagyon megszerette Vitykát. Magához vette a fiút- aki amolyan szárnysegédje lett- Ö is füles ka- tonasapkát tett a fejére és. úgy kö- rül csavart a inasát mindenféle szí­jakkal. hogy més mi is megirigyel? ti)k. Egyszer aztán a forradalmi bizottság elnöke felsorakoztatta az udvaron a rendkívüli helyi alaku­latot és ígv szólt: — Elvtársak, engedjétek meg, hogy nyilvánosan köszönetét mond­jak Viktor N. elvtársnak, aki el­fogott egy kémet és ezzel hagy Szol­gálatot lett a Vörös Hadseregnek és a Forradalomnak. Vityka lángvörös arccal áljt ptt és zavartan mosolyogott. Mikor azt akarta mondani, hogy „A Forra­dalmat szolgálom!“ — elfullt a hangja az izgalomtól, csak tátogott, egy szó sem jött ki a torkán. A templomszolga volt a kém. A fia a Harangi «romból napírsár1 hányt eregetett a levegőbe, min­denféle színes papírcsíkkal g §gpr kány farkán. — ígv jelezte csapa­taink mozgását a fehéreknek. Az apja tanította rá. Vityka gyanút fogott és jelentette a dolgot a for­radalmi bizottság elnökének ... ... Mostanában vaiabáhvsmi­kozlemenyt olvasok a lapokban diplomáciai fogadásokról és ott lá­tom Viktor N. nevét, mindig a pi­ruló, zavart „dínlomata^ Vitykát látom magam élőt). (D. BELJAJEV) Áramot ad a Borsodi Hőerőmű harmadik gépegysége Még tavasz volt, amikor az építők és szerelők Kazincbarcikán a Borsodi Hőerőmű nagy vasbeton- csarnokában megbeszélést tartot­tak s megfogadták: — A harma­dik génegységet december 1-re el­készítjük, határidő előtt áramot adunk az országnak! Azóta már több mint öt hónap telt el és az építők állták szavu­kat. 'Ugyanúgy, mint az I.-es és a ll-es gépegység szerelésénél, most js megelőzték az időt. Június elején fogtak hozzá a feladathoz. Rengeteg bajjal, pro­blémával kellett megküzdeniük. De sikeresen harcoltak. Szeptem­berben újra lerövidítették az Időt. Elhatározták, hogy december 1. he­lyett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójára át­adják a Ill-as számú gépegységet. Minden eddigi sikerüket túlszár­nyalva most olyan niunkagyőzel- meket épppk el. amelyek előrelát­hatóan a borsodi forradalmi mű­szakok legszebb eredményei között lesznek. Október 3l-én, hétfőn hajnalban a gépóriás percenkint háromezres fordulattal, kitünően vizsgázott. A forradalmi hét má­sodik napján, november 1-én még korlátozott terheléssel dolgozott a gépegység, de csütörtök hajnal óta már teljes terhelésre állították. Az erőmű építői és szerelői egy egész hónappal rövidítették meg a III számú gépegység szerelésének ide­iét, Akadályok az új technika fejlesztésében Fordítsanak nagyobb gondot a DIIV1ÁVAG Gépgyárban az újítások bevezetésére! A DIMÁVAG GÉPGYÁRBAN főbb mint 50 mértjük irány ff ja a gyárrészlegekben folyó sokszázféle munkát. A nyolc élüzem cím elnye­rése az ő nevükhöz is fűződik. Nem­csak a tervek számszerű teljesítésé­ben, de az önköltség csökkentésében, aminőség megjavításában, az anyag- takarékosságban is szép eredménye­ket értek el a gyár dolgozói, akik­nek munkáját pk irányították. A műszaki vezetők amellett, hogy állandóan gyarapítják tudásukat, szívesen meghallgatják a szakmá­jukban nagy gyakorlattal rendelkező dolgozókat, mert tudják, hogy kez­deményezéseik. javaslataik felhasz­nálása szinte nélkülözhetetlen része a jó munkának. A gyár műszaki ve­hetőinek többsége nagy pqndot for­dít az új technika fejlesztésének egyik aranytartalékára, az újítások gyors bevezetésére Ezt bizonyítja az is, hogy az üzem dolgozóinak ez- Ővben beadott 1460 újításából eddig már, több mint 95Ó-et bevezettek- Az újítások alkalmazása számos helven javította meg a munkakörülménye­ket és tette iebbá, olcsóbbá a terme­lést. Az ú'ííásokkal az idén 1 millió 309.000 forintot takarítottak meg. F? a komoly eredmény azt múfatja, hogy az üzem dplgozói, vezetők és munkások egyaránt arra törekednek, hogy fejlett nounkí|módszerek alkal- trmrasáva' minél gazdaságosabbá te? gvék a termelést. Nem egv olyan Üzemmérnök vgp a gyárban. Rjfb) iSzedlscsek .Tózspf, qki Four Jgno? esztergáiypssgl most is egy nagvr szerű úirtáson dolgozik. A kábei­fömlő génhez egv progresszív pmel­jcedésű csigát szerkesztenek. A kísér­letek igen eredménvesen folynak'. A? Óiítás bevezetésével jelentősen mc'- javftiák maid az exportra készülő gépek minőségét. AZ ÚJ TEpfJNIKA fejlesztéséért folyó harcot az-opbijji inég nem min­denki tette magáévá a DlMAVAG Gépgyárban. Gyakran előfordul, hogy a véleményezésre kiadott újí­tások egves mfiszakj vezetőkből be' teliig, sőt hónappjcjg é|fpkszerfek. De az sem ritka a gyárban, hogy olyan újításokat, amelyeket még 1953-ben, 1953-bap elfogadtak == més most sem alkalmaznak, mert azóta csak részben készültek el. vagy alkatrészhiánv miatt nem kivitelez.- ték azokat. Szinte hihetetlen, hogy abban az üzemben- ahol világszerte ismert, jó gépeket, berendezéseket gyártanak, évqkig nem tudnak elké­szíteni egy úh'tásh más fontos mnh? kára. vagy alkatrészhiány^ v§jp m? vatkozással. Vajon a dolgozók ÓFtÓ" kes javaslatainak végrehajtása nem fentos-e, különösen akkor, ha az az Üzem termelését, az önköltség csök­kentését, az anyagtakarékosságot se­gíti elő?! Sok műszaki vezető még nem értette meg ennek jelentőségét. Kovalcsik és Németh elvtársak újí­tását, egy fogaskerék bemérő készü­léket 1953 elejétől alkatrészhiány miatt még a mai napig sem gyártot­ták le. A szerszám- és készüléküzem vezetői úgylátszik nem tartják fon­tosnak az újítás kivitelezését. Ma- lecz Béla elvtárs. a kerékpárüzem dolgozója az abroncsautomata átala­kítására adott be értékes javaslatot; 1954-ben az újítás helyet kapott a gyár műszinttervében s meghatároz­ták. hogy legkésőbb ezév márciusá­ban alkalmazni keli. Többszöri sür­getésre az újítás csak a múlt hónap .végén készült el. SZAMOS MÁS PÉLDA is van arra, hpg.v egyes műszaki vezetők pem tartják szívügyüknek az újítá­sok támogatását. File Miklós elvtárs, az M-egység vezetője több újítási javaslatot adott át véleményezésre, illetve kivitelezésre a gyáregység üzemmérnökeinek. Mire hosszabb idő után számonkérle tőlük az újítá­sokat, azok egy része addigra elve­szett. Ez történt Topornjczki Ferenc és brigádja egyik újításával is, ame­lyet az 1300-as síkesztergapadnál a késtartó alapöntvények művelelmó- dosítasára készítettek­Karczagi László üzemmérnök a bri­gád egy másik újítását márciustól augusztusig tartogatta fiókjában s véleményezés nélkül küldte vissza az újítási irodára. Garadnai Antal mű­szaki vezető ezév februárja óta nem intézkedett Gellert Károly újítási javaslatának sorsáról- A kerékpár­üzemben Szgdai János üzeminél nők ugyancsak több újítást javaslatot nem véleményezett. Jó lenne, ha ezeken a példákon el­gondolkoznának azok- ak'k hanya­gul. felelőtlenül bánnak a gyár dol­gozóinak újításaival. Mit szóinának ahhoz, ha a borítékba elkészített, hzetésüket valaki egyszerűen el­veszítené? Bizonyára nem hagynák szó nélkül. Pedig az elveszített, be nem vezetett újítások igen sok hasz­not hozhattak volna a mupka meg? könnyítésére- a termelés növelésére; A MÖSZAfU VEZETŐKNEK fel­adata, kötelessége a legmesszebb­menőkig támogatni a dolgozók kez­deményezéseit. A termelés parancs­nokai néni lehetnek gátig!, kerék- köm} az újnak, mept nemcsak dol­gozó'társaik, de a maguk munkáját, az égésül gyárat akadályozzák abban, hogy még szebb termelési sikereket érhessenek el. ARDAYNÉ .Jubiláló miskolci orvosok ünneplése Bensőséges, szép ünnepvíd Oftfc lőtt le a napokban a miskolci vá­rosi lanácshúz kultúrtermében. A város lakóinak szeretetét, megbe­csülését tolmácsolták a 86 éves ár. Saád Andornak hatvanéves orvo­si munkásságának jubileuma al­kalmából. Dr. Saád Andor hatvan évvel ezelőtt kezdte mag áldásos, gyógyító munkáját, ebbőf az alka­lomból miniszteri dicséretben és pénzjutalomban részesült. Ugyan­csak dicséretben részesítettek a városi kórház három kiváló orvo­sát: dr. Földessi József igazgató- főorvost. <ir. Balta Imre szülész- főorvost és dr. Bornss József bel­gyógyász főorvost, akik 25 éves or­vosi munkásságukkal, áldozatkész­ségükkel szintén k!érdemelték a város dofgozóinak szeretetét, meg­becsülését. D,r. Méffftyesy ödöt} gyermek- gyógyász főörpas 1500 forint pénz­jutalmat kapott, matt fáradhatat­lan mynkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Miskolcon a csecsemő- halálozás százaléka jóval az orszá­gos átlgo alá csökkattí: Dr. Illés Béla vdrosl főorvos és Hajdú Rezső elvtárs városi tanács­elnök- szívből fövő szavakkal kő? szöntötte a jubiláló orvosokat. Az ünnepeltek meghatva vették át a Pqlópzi y-teai úttörők szekfücsok-> rait, hallgatták köszöntő dalaikat. De lehet-e szavakat találni a hála, a szeretet, q megbecsülés tolmá­csolására akkor, amikor 60 és 2.5 év fáradhatatlan munkáját, ötuir- rasztoit' éjszakákat. számtalan- visszaadott emberi életet akarunk megköszönni? Tudjuk, hogy orvo­saink nem is várnak külön köszö­netét ezekért és a jövőben ugyan­olyan odaadással őrködnek a dol­gozó emberek egészsége, élete fen. lőtt, mint eddig. A jubiláló orvosok köszöntése alkalmával rendezett ünnepségen a tanács egészségügyi osztálya üd­vözölte az egyetemről most érke­zett fiatal orvosokat HgjdM zső elvtars, városi tanácselnök át- fiyyjtotta nekik a teljesen felsze­relt orvosi táskát, mintegy 2500 forint értékű műszerrel. Így segíti államunk a fiatal orvosokat, akik­től elvárja, hogy munkájukat ugyanolyan becsülettel áldozat­készséggel végezzék, mint a most jubiláló orvosok. Hamarabb kiadták a kenyérgabonabeadá9 utáni korpa iárandóttáfíot A begyűjtési miniszter előbbre­hozta a korpautalványok beváltásá­nak az idejét- Á korpajdrandpsagi utalvány 2 ez. szelvényöl feltűnte­tett korpamennyiséget 1955 novem­ber 25-e helyett már most kiadják- Ezzel pgyidöben a 3. számú szel­vényre járó korpa is kiadható — ha az nem haladja meg a tíz kilót. (MTI) Képzőművészeti, iparművészeti és fényképkiállitás Szikszón Október 30-án kiállítás nyílt meg a szikszói járási Petőfi kultúrház- ban a helyi képzőművészek, ipar­művészek és foloamatűrok munkái­ból. A kiéljítást R. Tóth Ferefig népművelési csongrtvezető nyitotta meg j)nnepélyp5em Több m!ní 109 festmény, fafaragás és művészi fénykép a kiállítás anyaga. Meg kell említeni közülük Szélig László festményeit, Wagner Gábor asza­lói nevelő szép fafaragásait, Radács Endre női aktszobrát, Gulyás Jó­zsef Vihar előtt c. olajfestményét, Kurek József. Radács Endre, Komjáthy Dezsőné, Komjáthy Gyu­la, Vámosi István néhány művészi fotóját, mint a kiállítás legszebb műtárgyait. A kiállítás nagy látoga­tottsága élénk bizonyítéka népünk szeretetének a művészi szép iránt. SCH1LLINGER ATTILA kultúrház-igazgató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents