Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-02 / 232. szám
4L MfeS, EÜSSSaf %, '______________________________________ESZAKMAGYARORSZAG A FÉLELEM ÁRA H a bármilyen kis beosztású dolgozóval beszélgetésbe bocsátkozol otthonában, a kávéházban, felélénkül, amikor szó esik munkahelyéről. Bátran bírálja a különböző helytelen , intézkedéseket, név- «zerint megnevezi azokat, akik a hibákat elkövetik, nincs hiány kezdeményezésben. értelmes javaslatokat. hangoztat, megmondja, mit is kellene tulajdonképpen csinálni, hogy minden jobban menjen. Hallgassátok meg azonban, menynyire másképp beszél, ha a főnökével áll szemben. Ha munkahelyén Valamilyen értekezlet keretében megbeszélik a munka problémáit, csendes, tartózkodó, magába zárkózott. Sok hivatalunknál és vállalatunknál tapasztalhatjuk ezt. A bírálattól való tartózkodás pedig igen eokba kerül államunknak, a félelem ára nagyon magas. Az átlagdolgozó két dologtól szokott félni: az önálló döntés meghozatalától és feljebbvalójának meg- birálásától. Mindez sajnos annak ellenére történik, hogy a párt és az állam vezetői számtalanszor rámutatnak az alulróljövő kritika szükségességére. Vajon miért hallgatnak olyan gyakran az emberek? A kritika elfojtása is hozzájárul ehhez. Nyilvánvaló, hogy a kritika elfojtása rendkívül káros; De vannak tapasztalatok, hogy ott is hallgatnak a dolgozók, ahol szó sincs a bírálat elfojtásáról, a kritika megtorlásáról. H ogy van az tehát, hogy olyan dolgozók, akik meg vannak győződve ügyük igazáról, hallgatnak, nem mondják el véleményüket a nyilvánosság előtt? Magukba fojtják mondanivalójukat, küszködnek saját félelmükkel, gyakran eredménytelenül. Most, a VI. békekölcsönjegyzés alkalmával is meggyőződhettünk arról, hogy emberek panaszokat és hibákat tartogattak magukban, szinte titkolják, nem merik megmondani hónapokig, vagy évekig. Nem egy példa akadt, hogy mielőtt lejegyzett volna az illető dolgozó, előbb kipanaszolta magát. Ne gondoljunk valami mérhetetlenül nagy bajokra. Az egyiknek kar- bidsalakra lett volna szüksége, de a gyár nem adott, a másik hasonló apróbb sérelmekkel küszködött és magába zárta. Alapjába véve ezek ez emberek becsületesek, derék hazafiak, mégis nagy árat fizettek félelmüknek, magábazárkózottságuk- nak, mert mások olyan véleményt alakítottak róluk, hogy ezek eltávolodtak a párt, a kormány politikájától. Holott ezek az emberek önmagukat marcangolták. Egyetértettek a párttal, de tüske volt szívükben. Persze, hogy hallgattak bajaikról, s így nem tudta azokat orvosolni senki sem. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát — mondja a közmondás. A tapasztalat tehát az, hogy gyakori még azoknak a tényeknek a száma, amelyek azt bizonyítják, hogy az embierek félnek bírálni, nem elég bátrak áhhoz, hogy megvédjék saját álláspontjukat. Amikor a párt arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy segítsük kibontakozni az alulról jövő kritikát, akkor azt egyrészt azért teszi, hogy kedvező talajt nyisson mindenütt a bátorság, a bizalom, az őszinteség kibontakoztatásának. Nagyot nyer a párt és az ország, ha az emberek bátran feltárják a hibákat. K kad esetleg most olyan olvasó, aki ezeket a fejtegetéseket tisztára erkölcsi-politikai jellegűnek tartja. Pedig ha körülnéz a portáján, maga is meggyőződhet, talán saját példája alapján, hogy a félelem ára sokba került neki és az országnak. Sokszor milliókra rúg az így okozott kár. De érdemes a dolgok erkölcsi részével is foglalkozni. Mennyi kezdeményezés, bizalom és optimizmus megy veszendőbe azáltal, hogy az emberek nem merik megbírálni a helytelen intézkedéseket. Jegyezzük meg. hogy a kezdeményezés hiánya, a helytelen intézkedésekbe való beletörődés nem kis mértékben forrása a bajoknak. Vajon hányszor előfordul, hogy kisebb beosztásban lévő dolgozó nem ért egyet valamilyen felső intézkedéssel. Nem érti meg annak tartalmát, gépiesen továbbítja az utasításokat, mert az utasítások alatt ott látható a felettes aláírása. A kisebb beosztású egyszerű dolgozó emiatt nem meri megbírálni főnökét, mert úgy látja, hogy főnöke gyakorlatilag megtámadhatatlan, ugyanis magas pozíciója és jó kapcsolatai mindentől megvédik. így tehát a félelem ára ez esetben gyakran nagyobb, mint az állampolgári kötelességtudat. mint a kritika kifejtésének szükségszerű megértése. A kritika nagyszerű és fontos fegyver a hibák kijavításában. Igen ám, de sokan félnek a fegyver forgatásától. — „Nem bírálok, mert nem akarom, hogy mellékvágányra állítsanak”, — halljuk sokszor több helyről. Vannak aztán sokan olyanok is. akik úgy vélik, hogy az ő munkájuk nem nagyon értékes, minek bíráljanak, minek kezdeményezzenek. Ebből adódik az opportunizmus felé való hajlana XT?m lehet mindenki hős, de senki se legyen gyáva. Ne féljen attól, hogyha túlzottan öntevékeny magatartást tanúsít, majd a fejére ütnek valahonnét. Tudjuk, hogy még mindig megsértik egyes helyeken a törvényességet és elfojtják a kritikát. Nem egy példát sorolhatnánk fel azokra a rendkívül ravasz módszerekre, amelyekkel „kinyírják” a túlságosan bátor és „kellemetlen” embereket. Az igazságkeresésnek mindazonáltal megvannak a korlátlan lehetőségei: lehet és kell is fordulni a pártszervekhez, a sajtóhoz és a rádióhoz. Minden dolgozónak jogában áll megismerni azokat az indokokat, amelyek felettesét egy-egy intézkedés kiadásánál vezérlik. Minden ©gyes dolgozónak kötelessége megbírálni az olyan intézkedést, amelyről úgy véli, hogy helytelen. „A félelem árát” fizetjük nemcsak erkölcsileg, gazdasági életünk szervezésében előforduló hibáinkért, de a gyakorlatban anyagilag súlyos milliókkal is fizetünk ezért, A JÓ KISLAKÁS MINDENNAPI OTTHONUNK Hozzászólás az Északmagyarország cikkéhez Az Északmagyarország 1955. szeptember 23-i száma röviden foglalkozott a kislakást érintő kérdésekkel. A magam részéről az ott elindított vitát szeretném kiegészíteni. Az elmúlt hónapok során munkatársaimmal együtt az elmúlt másfél év miskolci sajátház építését vizsgáltuk meg. s ezért nem lesz érdektelen ebből egy-két adatot elmondanom. Közel 800 családi ház épült kizárólag Miskolcon ezalatt az idő alatt, melyhez államunk 7 363 200 forintot biztosított OTP-kölcsön formájában. Ebből a kölcsönből július 20-ig a dolgozók 5 422 780 forintot igénybe is vettek. Ezek a számok bizonyítják, hogy a kislakásépítés igen jelentős0“ segít megoldani a lakásprobléma Az Északmagyarország legutóbbi fcikkében egy rossz példát láthattunk, s így előnyös lesz a jó megoldás bemutatása is. Előre kell bocsátani, hogy jó lakásalaprajzot wiég igen sokat lehetne tervezni, talán jobbat is, de példánk alkalma® lesz a vita folytatására. Szabadonálló épület két szobával és mellékhelyiségekkel, az épületnek 2 bejárata van (gazdasági és úgynevezett főbejárati). Gyakorlatban a tornáca kicsinynek bizonyult, ezért a legtöbb építő nyitott előtetővel toldotta meg. A kamra, konyha, fürdőszoba elhelyezése kedvező, jó kapcsolatot teremt ebédlő és konyha között, egy második előszoba beiktatása sem nyújt előnyös megoldást a fürdő és háló ösz- szekötésére. Uj családi házak tervezésénél az építők előtt a régi, hibás alaprajzok és homlokzatok tömege áll. Kritikával kell ezeket szemlélni. Addig, amíg a második világháború előtt épült lakások 83 százalékának volt csak konyhája és 15 százalékának fürdőszobája, addig az elmúlt 10 év alatt felépült lakásokban ezt a két helyiséget kivétel nélkül megtalálhatjuk. Nagy változás következett be az építőanyag tekintetéből is. Addig, míg a régi Miskolc területén 14,7 százalék volt a vályogból épített lakóház, addig a vizsgált időszakban vályogház egyáltalán nem épült. Az épületek tervezésénél nincs még minden rendben. Ezekre a hibákra a korábbi cikk általában kitért. A kislakásépítőknek a tanácsoknál beszerezhető jó alaprajzok példáján elindulva kellene új otthonuk megtervezésére vállalkozni és az ott megmutatkozó helyes kapcsolási elveket alkalmazni sajat épületükön. A legutóbbi bemutatott alaprajz legfőbb hibája a terjen- gősség volt. Nem érthetek azonban egyet a vitaindító cikk azon megállapításával, hogy olyan alaprajzot kell tervezni. amely szabályos négyszögbe foglalható. A lakás alaprajzi idomát a szükséglet és telek szabja meg, és lényeges szerephez jut a kérdés eldöntésénél az égtájak helyzete. Különösen a mezőgazda- sági kerületekben (Szirma, Göröm- böly, Hejőcsaba, Diósgyőr egyrésze) elkerülhetetlen és a rendelkezésünkre álló példák is bizonyítják, hogy a felsorolt helyeken az „L”- alakú alaprajzok elterjedtek. Nem lehet merev dogmákat felállítani, amikor az egyes épületeknél a család létszáma, foglalkozása más-más. Mint a Miskolci Tervező Iroda tagja, a legutóbbi cikkhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az iroda kizárólag állami beruházások tervezésével foglalkozik és nem folyhat bele magánosok lakóépületeinek megtervezésébe, de az iroda mellett működő városépítészség készséggel ad a város lakásépítőinek felvilágosítást a telekbeépítés, alaprajzi kialakítás és rendelkezésre álló építési anyagok tekintetében. Mindazoknak. akik az irodát felkeresik, bemutatjuk majd azokat a nyomtatásban megjelent terveket, melyek a lakásépítők részére olcsón rendelkezésre állnak. Amennyiben a kislakásépítők igényelnék, úgy az iroda építészmérnökei megfelelő ismertető előadások keretében foglalkoznának a lakosság ilyen irányú kérdéseivel és felvilágosításával. Ifj. HORVATH BÉLA építészmérnök. A TOKAll RÁKÓCZI-PINCtBEN A rókák és a feketerigók még savanyúnak} találják a tokaj.hegyaljai domboldalak kincsét, a szőlőt■ Pedig már’ úgy mosolyognak a tőkékről a dús fürtök az emberre a tokajhegyaVjai állami gazdaság szőlőiben, hogy kedve kerekedik a csipegetésre. Meg is szóltak érte, mert micsoda férfiember az, aki így „nyer. sen“ elpocsékolná a hegyaljai szőlőt. No de azért megígérték, hogy október végén, a vidám szüreti mulatságon, ha elég ügyes leszek és az éber csőszök elöl le tudok csenni néhányat a bálterem díszítésére szánt szőlőfürtökből, akkor megkóstolhatom „nyersen“ is az idei gazdag termést. Mert a termés bizony gazdag, annyira gazdag, hogy sok helyen kevés lesz a hordó, s a gazdaságban nem lesz ritka az olyan egy holdas tábla, amelyről 25—30 hektó hegylevét szüretelnek. De addig is, — hogy tudjam, miért nem érdemes „nyersért' kóstolgatni, — meghívtak egy pohárka „egyszerű“ pecsenyeborra a tokaji Rákóczi-pincébe, Csak annyit árulok el, hogy meggyőztek, igazukról. A Rákóczi pince különben amolyan „kis“ pince. „Csak“ 4000 hektó, azaz 400 ezer liter (ugye, elég lenne egy életret) aranyló tokaji hegylevét érlelnek itt az egykori vulkánikus hegy sziklagyomrában. Itt is a szüretet várják, a hosszú évek óta páratlan gazdagnak ígérkező szüretet, amely tovább öregbíti xr tokaji borok évszázados' Világhírnevét. K. Tóth Ferenc és Rehorovics Gyula, a tokaji állami gazdaság bognármesterei, a „beteg“ hordók orvosai már közel az ezredik hordót javítják meg az idei gazdag szürethez Szűcs Mária és Kovács Gyulámé vízzel forrázzák, a vizet különben sosem látó aszú .hordókat. Orosz István pincemester irányításával „kezelik“ a bort Pirint János, a felesége és a Rákóczi-pince többi dolgozói. A „kezelést“ ezúttal nem kell félreérteni, mert szűrést, vagy forgatást jel int csak (Pozsonyi -Erdődi) Mit várunk a Magyar Tudományos Akadémia régészeti konferenciájától ? Radnóti Aladárnak, a történettudományok kandidátusának nyilatkozata A Magyar Tudományos Akadémián október 3-án kezdődő magyar régészeti konferenciával kapcsolatban Radnóti Aladár, a történettudományok kandidátusa, a történeti múzeum régészeti osztályának vezetője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Az elmúlt tíz évben hazánk szocialista átalakulása során az építkezések gyors üteme sok alkalmat adott a régészetnek, hogy a magyar földben rejlő történeti értékeket fokozott ütemben tárja fel — mondotta többek között —. A magyar régészek ásatásokkal, leletmentésekkel, anyaggyűjtéssel és feldolgozással igyekeztek eredményeket elérni s a felvetett problémákat megoldani. Kutatóink eredményeikről a Magyar Tudományos Akadémián október 3.-a és hatodika között rendezett régészeti konferencián Számolnak be. Ezek a beszámolók nemcsak a szőkébb szakmai körök, hanem az egész magyar közvélemény érdeklődésére tarthatnak számot. A konferencia legjelentősebb eredményeiről könyvet adnak ki. A külföldi kutatók is bejelentették részvételüket a magyar régészeti konferencián. A vendég professzorok, akadémikusok, előadásokat tartanak majd a konferencia negyedik napján. Október 7-étől a konferencia külföldi résztvevői felkeresik legjelen-* tősebb régészeti lelőhelyeinket. A konferencia legnagyobb eredménye az lenne, ha a közvéleményt véglegesen meggyőznénk arról; a régészeti kutatás alapja a dolgozókkal való szoros együttműködés. Minden dolgozónak kötelessége a földből előkerülő leletek bejelentése, régészeinknek viszont az a feladata, hogy ezeket tudományosan feldolgozzák s a múzeumokban, könyvek és előadások útján népünk kultu lis közkincsévé tegyék. (MTI)
