Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-16 / 244. szám

2 ÉSZARMAGYARORSZAG Vasárnap, 1955. október 18. ■ «'ittemtMuiiimiMMiMHiHi inimiHimuiimmitmiiiHimmimmiMiiiiiMiMiiHiiiiMHimiiiiiii •••*•• Ezermesterek között KIIMiMtlllttlxilXMMIOtlltlllMIOMMIl [J Egyetlen utca az egész üzem. Az ember el sem hinné, hagy hat év­vel ezelőtt ezen a helyen még csak j egy deszkabódé, állt, az volt a mű­hely, az iroda, a raktár és minden. S az emberek? Tizenöten voltak. Tizenöt lelkes, jövőbetekintő, mis­kolci vasiparos, \kik elhatározták, hogy szövetkezetei alakítanak: a , Miskolci Vas- és Fémipari Szövet­kezetei. De hol? Az Arany János utca 34. szám alatt, hátul az ud­varban van egy üres műhely. Azt kell kiigényelni. Dolgozni kell, I mindegy, hogy mit, ajtókilincset gyártani, ácskapcsot kovácsolni, iizletredőnyt javítani, s ha kell, ekekapát élezni; egyszóval min­dent a világon, mert munka az van bőven! f 1349 október 24-én kapták az első munkát. Mi volt? Talán egy kézitalicskára kellett két vaspán­tot tenni, vagy talán egy kivénhedt tűzhelyplattnit kellett megjavíta­ni? Az akkori tizenöt közül már nem is emlékeznek rá pontosan, ahogy a múltat idézik: — Hej... micsoda idők voltak azok! Egy nagyobbfajta kalapá­I csért is a szomszédba kellett sza­ladni, kölcsönkérni, visszavinni, — megint kölcsönkérni... hol volt akkor még az elektromos ponthe­gesztő, az ajaxkalapács, a modern esztergapad, a nikkelezomöhcly?! Hol volt akkor még az egész kis gyár? Ma már nyolcféle üzemrész so­i rakozik egymás melleit, egy egesz utca. Szinte napról-napra nőtt az üzem. Igen, mert 1949-ben még zsákutca volt itt, a 34. szám mel­leit — a múlt hagyatéka. A roz­zant bódé hamar kicsi lett, mási­kat építettek mellé, aztán egy har­madikat, s végül elfoglalták az egész utcát, beépítették mind a két oldalát, a végére kaput szereltek, fölé pedig a táblát: Miskolci VaJ- cs Fémipari Ktsz. Tír Kísérőm Ma-kár Ferenc műszaki vezető — az üzem egyik alapító tagja, vaslemezek, gondosan össze- 1 a-kott hulladékanyagok, felstó- szolt készáruk közt az udvar vé­gébe vezet, a bádogosműhelybe, itt készül a „háziasszonyok ked­vence“ — becenevet kapott hor­ganyzott mosóteknö. A műhely előtt út ráké szén 50 darab van ösz- szecsomagolva belőle. — Egyik legjobban keresett há­ziipari cikkünk — mondja Swarcz Pál bácsi, a bádogos-bri­gád vezetője. — Olcsó, nagyon tarlós és könnyű dolog, nem győ­zünk eleget csinálni belőle. El is hiszem. Magam is majd­nem leelőlegeztem egyet. De nem ke,', megijedni háziasszonyok! Ha­vonta 400 darab készül. Jut min­denkinek. VC Hl... Ez egy világoszöld gépkocsi rendszáma, a szövetkezet lakatos javítóbrigád részlegének kocsija. Most itt áll az udvaron, a vezető mérgelődve fújkálja az el­dugult karburátort, mellette Dré- venyák Gyula bácsi toporog — si­etős volna a munka, négy helyről is telefonáltak már: itt egy ajtó­zár romlott el, máshol az üzletre­dőny akadt fel, ismét egy harma­dik helyen a gyermek nem tud ki­jönni a fürdőszobából, biztosan le­esett belülről a kilincs, a kocsi meg itt áll, meg se moccan, hogy az a... szóval: megértik ugye elv­társaik? — fordul felénk bocsánat- kérőén — menni kellene. Sokszor látni a város különböző pontjain a kocsit, (mert nem min­dig romlik el), a brigád állandóan úton van, megjavítja a kisebb-na- gyobb munkákat, helyben. Ttr A női „Pálmaházi"-brigád éppen reggelizik, amikor a műhelyrészbe belépünk. Körül az asztalokon töl­csérek, füstcsövek, galuslcaszagga- tók, és az ember egyszuszra fel sem tudná sorolni mi minden van még összerakva. Nagyrészt hulla­dékanyagból dolgoznak. A másho­vá már fel nem használható, ki­sebb horganylemezekből itt pél­dául „express galuska-szaggatót" készítenek, ebben az évben eddig 70.000 darab hagyta el a szövetke­zetei. Az ország minden részébe szállítják. Olcsó (fogyasztói ára 15.20), a háziasszonyok nagyon ke­resik. Most készült el 15.000 darab füstcső, azt hiszem, ezzel sem lesz baj már a télen. Mosolyogva fo­gadnak a női-brigdd tagjai: Erős, Vascsá':, Dobos Gáborné, Péter Mihályné, Soltész József né elv­társnők és amikor távozom, arra kérnek, hogy: „meg ne írjam, hogy ,pálmaházi‘-brigád, mert ez csak a becenevünk! A műhely ugyanis ak­kora ablakokkal rendelkezik, hogy pálmaháznak neveztük el, aztán rajtunk maradt." Csaknem eltévedünk a sok mér­leg közt. A gyógyszertári mérleg­től kezdve a vasúti hídmérlegig mindent kijavítanak, mindent megcsinálnak ebben a műhelyben. De készül újtípusú, ízléses kivite­lű háztartási mérleg is, melynek előnye, hogy egy háló felszerelésé­vel gyermekmérlegnek is átalakít­ható. A műhelyrész az egyik büsz­kesége az üzemnek. A brigád ve­zetője, Szlavkovszki Béla bácsi, de a többi munkások is az ország leg­jobb mérlegkészítői hírnevében állnak. Többezer új mérleg készült el a múlt hónapban, de ha még egyszerannyít készítenének is, —, kevés lenne. A 62 éves Szlavkov­szki bácsit szeretik a műhelyben, gazdag élettapasztalatait átadja munkatársainak, segíti őket. A műhely falán egy szekrényben az üzem legpontosabb iérlegét őr­zik, amely még egy cigarettapapír súlyát is kimutatja. A hitelesítés­hez használják. Mikor a szekrény­ajtót kinyitják, hogy a mérlegei nekem is megmutassák, Szlavkov­szki bácsi egy hegedűt emel ki on­nan. Így történt, hogy véletlenül tudtam meg róla: nemcsak a leg­jobb mérlegkészítő, hanem kiváló zenész is. A tűzhely-, lakatos-, kovács- és va 'szerkezeti-brigád három egy­másután következő műhelyrészben dolgozik. Az első műhelyben kissé túlzsúfolva, a nagyon keresett csi­kótűzhelyt készítik, havonta 500 darabot. Valamikor egy lemeznyí­ró ollóval kezdték, ma elektromos poi thegesztőjük, ívhegesztőjük es még sok más szerszámuk van, amit mind sajátmaguk készítettek. Nemrégen 110.000 forintért 10 évi részletre modern esztergapadot vásároltak, de máris kifizették, — illetve az esztergapad kifizette sa­ját magát, Könnyebb, olcsóbb, gyorsabb vele a termelés. Itt dol­gozik az üzem büszkesége is, Strei- berger Péter elvtárs, a helyiipar kiváló dolgozója. Számos észszerü- sitésével járult már hozzá a ter­melékenység növeléséhez. Az ötletesség, a leleményesség legtöbb válfajával találkozunk a következő üzemrészekben is. A ko­vács-brigád nemrégiben hulladék- anyagok felhasználásával olyan csőhengerlőgépet készített, amellyel legújabban szögletvasat is hajlíta­nak. Az egyik munkacsoport, Tóth Istvánnal az élen, 1500 da­rab ekekapát és majdnem annyi boronát csinált az idén. Büszkeség­gel újságolják, hogy ez a kis üzem s ezen belül a Kovács-brigád nem­régen a nagykohónak is segített a csővezetékek elkészítésében — ők is hozzájárultak a nagy terv kivi­telezéséhez. * Sorolhatnám még sokáig a kü­lönféle gyártmányokat, közszük­ségleti cikkeket, amelyeket itt gyártanak; sorolhatnám az üzem nagyszerű termelési eredményeit, de a számok helyett beszéljenek most a következő tények: ebben az évben kétszer nyerték cl a me­gye legjobb szövetkezete címet. Az első félévben az ország legjobb szö- vetkezete voltak, oklevelet s 10 ezer forint jutái...at kaptak. Az oklevél az elnöki szoba falán függ — a 10 ezer forintot a dolgozók között osztották szét. Biztosan vol­tak sokan, akik megittak egy po­hár sört is belőle. Váljék egészségükre! ÓNODVARI MIKLÓS jMLegjegyzések az V. megyei képzőművészeti kiállításról OKTÓBER 9-én nyílt meg a Her­man Ottó Múzeumban a megyei kép­zőművészek ötödik kiállítása. Az el­ső négy napon már a négyezret is meghaladta a látogatók száma Ért­hető a nagy érdeklődés, ez a kiállí­tás 41 borsodi képzőművész sereg­szemléje, 101 műalkotást mutat be és célja, hogy beszámolion művé­szeink egyéves munkájának eredmé­nyéről. A kiállítást — elmondhatjuk -— si­ker kíséri. S hogy pozitív vonásai mellett egy negatívumáról is meg­jegyzést teszek, ezt csak azért te­szem, mert sokunkban, akik képző­művészeink fejlődését szeretettel és várakozással kísérik, az a benyomás támad, hogy a színvonalas, szakmai­lag kifogástalan tárlat összképéből valami mégis hiányzik Meg kell őszintén mondani: túl­teng a kiállításon a tájkép és a csendélet. Még portré is alig van. Eszerint művészeink az előző őszi kiállítás idejétől eltelt év folyamán érdeklődésüket szinte kizárólag a borsodi tájak és virágok felé fordí­tották és a maguk intim otthoni hangulatait akarták megörökíteni. Nyomban leszögezhetjük: ezen a té­ren mély lírai, bensőséges és művé­szi mondanivalóik vannak. Hamarjá­ban csak Csabai Kálmán, Lukovszkv László, Seres János. Ficzere László. Simon Ferenc, Imreh Zsigmond, Palcsó Dezső. Tenkács Tibor festmé­nyeire, Kádár Jolán, Klaudinyi László. Kunt Ernő. Mellinger Dezső, Papp László és mások grafikáira utalunk. Sok kép kivételes művészi felfokozottság eredménye, koloritjá­ban magasan kulturált, lírájában bensőséges. A HIÁNYÉRZETET az okozza, hogy a képek modanivalói leszűkül­tek a tájképre, csendéletre, az intim hangulatokra — a kiállításon telje­sen eltűnt az ember... Hiányzik a cselekvő ember, a borsodi gazdag történelmi hagyományok alakja, hiányzik a mai hősi erőfeszítésen, történelmet formáló szereplője. Hiányzik Borsod. Abauj, Zemplén haladó hagyományokban gazdag múltjából a Budai Nagy Antallal, Dózsa Györggyel életéért harcoló jobbágy, Tokcji Ferenc és hegyaljai kurucai, Rákóczi és szabadharcos né­pe. hiányzik Szolárcsik Sándor, Dé­ryné, Egressy Gábor. Kossuth. 184B. 1919 népe, — s hiányzik a diósgyőri partizánok, az avasi ellenállók, a kohászok, az építők. — a hatalmas munkaterveket végrehajtó munka­hősök alakja. Egyszóval hiányzik a*, ami a látogatót az élet szépségein túl az élet szép feladataira s az em­ber életet formáló munkájára lelke­síti, ösztönzi. Másszóva! így is mond­hatjuk: hiányzik a szenvedély, a pártosság. MINDEZEK után szeretnék hoz­zászólni két kompozíció sorsához. A zsűri megnemfelelőnek ítélte a kiál­lításra Klaudinyi László: Rákócz. Ferenc Miskolcon c. történelmi ké­pét és Ficzere László: Földosztás c. nagyméretű festményét. Alkotója mindkét képbe időt munkát, agyat és szivet öntött. Mindkét képnek van sava-borsa és hibája, j Klaudinyi Rákóczijának témája, I gondolata kitűnő. Rákóczi a miskolci néptől körülvéve, az avasi torony mellett fogadja a labancok hódola­tát. A téma eszmeileg, mondanivaló­jában szerencsés, lelkesítő szabad­ságmozgalmainkra utal. A kép kivi­telezése azonban e pillanatban még nem tökéletes. A kompozícióban nincs meg a folyton mozgó élet rö­vid időre ünnepiessé vállása, ehhez túlságosan statikus, életkép és finá­lé-szerű. hiányzik belelő az a belső feszültség, amely az ilyen pillanatok­ban szükségszerű. Hibája eddig az is, hogy nincs meg benne az a szín- kubúra, amely egyébként Klaudi- nyit jellemzi. Nyilvánvaló, hogy a művésznek a képet tovább kell fej­lesztenie és tökéletessé kell tennie. A másik kép Ficzere Földosztása. Ennél a képnél éppen a magas és drámái erejű szinkultura ar, ami elsősorban dicséretére válik alkotó­jának. Ficzere művészi kifejezőere­jére jellemző a mély horizont, az ég­bolt és a sárszagú föld. Három pa­raszti alakja monumentálisán maga­sodik a kompozíciójában, biz'osan veti meg lábát a magyar földön és ennek jellegzetes színezése is meg­van. A hiba az, hogy tematikailag leszűkül, a három földosztó paraszt a képen nem fejezheti ki a nagy lör- ténelmi per eldöntését, nem fejezi ki azt a mondanivalót, amelyet az esemény eszmei tartalmával kell. hogy a nézővel közöljön. Nyilván­való ebben az esetben is. hogy Ficze- rének tovább kell fejlesztenie képét. Erre lehetőség is van és reméliük. hogy decemberben, a múzeumban megnyíló gyülteményes kiállításán már ezt a képét végleges formájá­ban láthatjuk. A BODROGON Rozsdaszín lobogók a partmenti nyárfák, alattuk csöndesen kanyarog a Bodrog, Nézem a csobbanó hullámok futását s a partra szökkenő, száz-uszályos fodrot. Karcsú kis hajónkat sirályok kísérik, riadtan rebbennek a motor zajától, szárnyukkal megcsapják a habok szegélyű s vijjognak vadul, ha rájuk tör a zápor. Ladikkal két halász evez a fák alatt, kezükben ritmusra csobban a nyűtt lapát, Intenek; nem fogtak ma reggel még halat, ám mégse csüggcdők, mennek az áron át. Zuhogó északi szél marja homlokom, állok és nézem a mesteri színeket, Itt hősök születtek síkon és dombokon, ez a föld gyújtotta lángra a szívüket. Rákóczi selymeit ez a szél kavarta. Itt verték szuronyát Eszének s hadának, E fák közt százszor is felharsant a „Rajta“, itt sírt a sípon a legsíróbb búbánat. ölelj át engemet Pátria szent szele, hullasd emlékeid erdő a folyóba, Hallod...? A parton csendül az új zene, új harcba indulók győztes riadója. Végeiért a Béke-Vlláglanác# Irodájának flléiaiakn Becs (TASZSZ) Október 13-án este megtartották a Béke-Világtanács Irodája ülés­szakának záróülését. A felszólalások elhangzása után az ülésszak résztvevői A. Valera (Argentina) javaslatára elfogadtak egy határozatot, amelynek értelmé­ben 1956-ban ünnepélyes keretek közölt megemlékeznek a világiroda­lom, a tudomány, a művészet olyan kimagasló alakjairól, mint Remb­randt (Hollandia), Benjamin Frank­lin (Egyesült Államok), Mozart (Ausztria), Heine (Németország), Bern-i-d Shaw (Írország), Pierre Curie (Franciaország), Ibsen (Nor­végia), Kalidasza (India), Tolo Oda (Japán), Dosztojevszkij (Szovjet­unió). A szervező bizottság jelentése után a Béke-Vilógtanács Irodája felhívással fordult a világ Országos Békebizottságaihoz, hogy folytassák és szélesítsék ki ez atomfegyver el­tiltásáért folytatott harcot. (MTI) A Moszkva - Kurszk- Donyec-me- dence vasútvonal moszkvai fütőhá- zának dolgozói nagy örömmel ol­vasták az Önök levelét. Szívből kö­szönjük a levélben kifejtett meleg, baráti érzelmeket. Levelükből értesültünk, hogy fü- tőházuk háromszor nyerte cl az élüzem címet. Nagyon örülünk az Önök sikereinek, kedves magyar barátaink. Ezek a sikerek a boldog életet építő szabad nép nagy mun­kalendületéről tanúskodnak. Röviden tájékoztatjuk önöket kollektívánk munkájáról. A Moszk­va—Kurszk—Donyec-medencei vas­útvonal moszkvai fűlőháza sze­mélyvontatási fütőház. Az Orszá­gos Vasutasnap tiszteletére indított szocialista munkaversenybe bekap­HA MOST annak az okát kutat­juk, hogy áz említett és kiragadott kép miért került, — mondhatnánk idő előtt és kiállítási igénnyel a zsűri elé és mi az. ami nem adott módot a képkompozició művészi és tematikai kiérlelődésére, akkor en­nek okát — sok egyéb kisebb té­nyezőn kívül — főleg az időben kell keresnünk. Művészi alkotást naptári határidőre elkészíteni nem lehet! Művészeink számára meg kell te­remteni a módot arra, hogy alkotá­saikhoz a legtel iesebb mértékben fel tudjanak készülni. Bizonyos, hogy egy történelmi kompozíció megfes­tése nem néhány hónap munkája. Arra időt nem kímélve, derekasan fel kell készülni, hogy képzőművé­szetünk és életünk gazdagodhasson vele. A MESTERMUNKÁHOZ művész és a munka alapjának megteremtése kell. A borsodi hagyományokkal és a szocialista építés borsodi témájával olyan sokrétű és gazdag mondani­való zúdul képeőművészeinkre. hogy ahhoz egy élet nem is elég. Művész van, téma is van. Meg kell találnunk a módot arra. hogy művészeink e követelményeknek sokrétűen és mindjobban megfelelhessenek. Rácz Elemér elvtárs megnyitóbeszédében már utalt erre. Megnyugtató Bogár Károly elvtársnak az Északmagyar- ország augusztus 28-i számában megjelent cikke Miskolc város kul­turális életének pártirányitásáról. Pártunk figyelemmel kíséri a képző­művészek alkotó tevékenységét, ami biztosíték arra. hogy fordulat követke­zik és e fordulatnak életünk gazda­godása. életünk szépségeinek meg­örökítése és jövöbemutatása lesz az eredménye. KOMÁROMY JÓZSEF csolódva. jó eredményeket értünk, el. így júliusban a személyszállítá­si tervet 104.2 százalékra teljesítet-! tűk. Jelenleg fütőházunkban ugyanúgy, mint országunk vala­mennyi más vállalatánál, széleskö­rűen kibontakozott a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongre'Z- szusának méltó fogadásáért indí­tott szocialista munkaverseny. Fütöházunk dolgozói harcolnak az évi terv határidő előtti teljesíté­séért, a gőzmozdonyok két süllyeszj téscs javítás közötti kllómétertel- jesítményének növeléséért, a szállí­tási önköltség csökkentéséért. Ebben a munkaversenyben már értünk el sikereket. Augusztus hó­napban a személyszállítási tervet 108 8 százalékra teljesítettük. Emel. lett a gőzmozdonyok átlagos napi kilométer teliesítményct a tervhez viszonyítva 130.9 százalékkal nö­veltük. A gőzmozdonyok két süllyesztés scs javítás közötti kilométer telje, sítményét 1955 első félévében a fii- tőházban átlagosan 117.5 százalékra teljesítettük. Az élenjáró mozdonyvezetők, például Sztyepanov Fjodor Fjodoro- vics, Abramov Alekszej Vaszilje- vics, Konovlov Ivan Nyikiforovics és mások, a két süllyesztéses javí­tás közötti kilométer teljesítmény normáját több mint kétszeresen túlteljesítették. Legjobb dolgozóink közé tartoz­nak még a következő lakatosok: Zamcsalov Nyikolaj Andrianics, Szilajev Alekszandr Pavlovlcs, Zasztrjalin Vaszilij Ivanovics. Kedves magyar barátaink! Biz­tosak vagyunk abban, hogy levele­zési kapcsolatunk állandósul és elő fogja segíteni az országaink népei közötti barátság további megszi­lárdulását. Teljes szívből kívánunk önöknek új sikereket hazájuk javára folyta­tott munkájukban. A Moszkva—Kurszk—Donyec-me­dencei vasútvonal moszkvai fütő­ház dolgozó kollektívájának meg­bízásából: DONYIGEVICS s. k. a Moszkva—Kurszk—Donyec-me­dencei vasútvonal moszkvai fütő- háza vezetőjének helyettese. ANDREJEV s. k. az üzemi bizottság elnöke. Szovjet vasutasok levele a sátoraljaujkelyi magyar szaktanaikkor A Sátoraljaújhelyi Fiitöhás dolgozói kollektívájának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents