Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-14 / 242. szám
Péntek. 1955. október 14. fbíZAKMArtYAROftaíAr, 3 * f L£VI EGYMILLIÓ FORINT MEGTA KA RITAS KEPEK A SZOVJETUNIÓBÓL hulladékanyag felhasználásával Megszámolni is nehéz volna a Lenin Kohászai! Müvekben azokat a dolgozókat, akik újításokkal, ész- szerüsítésckkel segítik üzemük munkáját, a terv teljesítését. A felszabadulás ól,a már sokezer értékes javaslatot nyújtottak he a diósgyőri kohászok. De a sokezer között még egyetlen olyan jelentős új elképzelés nem volt, mint Sztéhiik László laboratóriumi vezető és Márton Mátyás kemencefőmestcr újítása. Ha kísérleteik minden területen beválnak, — amiben az eddigi sikerek plán mindketten bíznak — akkor nemcsak hazánkban, hanem külföldön is alkalmazni fogjak módszerüket. Arról van szó, hogy Sztéhiik László és Márton Mátyás megoldották a kcmrnccajtók falazásának problémáját. Olyan tűzálló anyagot alkalmaztak, amely sokszorta jobb az eddigi szilika, illetve samott-téglák- ból készült falazásnál, A diósgyőri martinban és az ország valamennyi hasonló üzemében — már régóta kísérleteznek olyan tűzálló anyaggal, amely hosszú ideig bírja a magas hőfokot. Mióta ugyanis olajtüzelésre állították át a mar- tinkemeneékét, a téglaajtók nem bírják a nagy hőt, a kerettel együtt elolvadnak, ,,elfolynak“, Augusztusban például 148 ajtót cseréltek a VI-os, a VH-es és a VIH-as kemencéknél, naponta tehát majdnem minden kemencére 2 Új ajtó került. De előfordult olyan eset is — mint Í-CS kemencénél —, hogy csaknem minden adag után újra kellett falazni a kemeneoajtót. Sztéhiik László és Márton Mátyás ezt a hosszú esztendők óta vajúdó problémát oldották meg nagy sikerrel. A kemencék átépítésénél eddig az elhasznált, elégett vagy élkopott krómmagnezit téglákat, mint hasznavehetetlen törmeléket a halnára (sa’akhányóra) szórták. A két újító javaslatára ezt a törmeléket most inegőrlik, vizüvcggel keverik és víz hozzáadásával masszává gyúrják, A kemcnOekerctekhez ezután hutladék- gömbvashól tüskéket forrasztanak s az elkészített masszát keretbe döngölik. Sztéhiik László, a martin laboratóriumának vezetője Így beszél közös újításukról: — Azért vált he ez az új anyagösszetétel,. mert keményebb, masszívabb mint. a szilika, illetve a samott- téglából falazott kemenceajtó, A víz- üveg ugyanig hidegen megköti az anyagot, valósággal összetapad vele. Olvadás közben olyan máz képződik a nehezen olvadó krómmágnezttböl 6s víztivegből, amely megakadályozza a további rongálódást. Nemrégiben készült, el az első kísérteti darab, s a kereten 05 adag tccsapolása után nyoma som volt rongálódásnak. Azóta már több mint egy hőnap telt el « a diósgyőri martinban a legnagyobb elismeréssel beszélnék Sztéh- lik László és Márton Mátyás újításáról, És nem is alaptalan ez az elismerés- Az új ajtó tökéletesen zár, jól ráfcks&ik a kemencére, s igy jóval kevesebb gáz és hő illan el be, lŐlé, mint a regi módszeni falazásnál. Az I-es kemencénél például, ahol eddig eSakném minden adag után Cserélni kellett a kemenccajtót, most még a 100, adag után sem kellett cserélni; szeptember 12-én tették fei az ajtót és még mindig tart! Hőt — az olvasztárok becslése szerint előreláthatólag a 200. adagot is kibírja! Az újítás nagymennyiségű szilika és samett-tégla megtakarítását teszi lehetővé, nem beszélve a munk&erö- meglakarHásról. A martin kémence- kötnüvesek eddig állandóan az ajtó- falazással voltak elfoglalva. Most egyetlen kőműves is nyugodtan el tudja végezni a feladatot az egész kemencésoron. Előzetes becslések szerint az évi megtakarítás esák a marllnkeméncéknél csaknem egymillió forint, fis az újítók most elhatározták: minden olyan üzemben és műhelyben bevezetik az űj falazás! módszert, ahol rz anyag gyors elhasználódásnak van kitéve. A dttrva- hengordei kemencéknél például szintén kitünően fel lohet használni az új rendszerű ajíófalazáat. Az eredményes kísérletek. az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy népgazdasági szempontból igen nagyjelentőségű Sztéhiik Lász'ó és Márton Mátyás közös újítása. Olyan problémát oldottak meg a döngölt kerücflce&jtófe feltalálásévá!, amelyen mér régóta dolgoznak a kohászati Szakemberek. Helyes lenne, ha liéiB- esak Diósgyőrben, hanem Özdon, ÖorsodnádasdOU és Csepelen is, egyszóval minden kohászati üzemben foglalkoznának az üggyel, mert törmelékanyag felhasználásával milliókat lehet megtakarítani a nemzetgazdaságnak. Ez pedig nemcsak a diósgyőriek, hanem az egész ország Ügye,— közős ügyünkI (D. Jé.) A Szovjetunió krasznoüári határterületén lévő , Kiföv''-kolhozban a t kukoricavetés — másödvetést nem számítva — 2133 hektár területet / foglal el. A kolhozparasztok megosztásos módszerrel takarítják be és sllóZSdk a kukoricát. — A képen: A korenovszkajai kerület „Ki- j rov“-kolhozában megosztásos módszerrel takarítják he a kukoricát. N. Karpenko kolhoztag felveszi a kocsira a kukoricát. A Cserkassz-keríUeli „Krupszkaja,"-kolhoz gabonatermesztői credmé- '> nyesen fejezték be a gabonabetakarítást és a területen az elsők között voltak, akik hozzáláttak az őszi gabona vetéséhez. — A képen: Ősziek keresztsoros vetése a „KrupszUaja -kolhozban. ...... ■ —" '■ ' '■ M—B———■— ■ ■ (~jf~jörqó(^ fiáéi! „kuÁőfimkaizáfcl” ziijtiiiiciiiiiiiitiiiiiiittiiittiimiiiiiitiiimtmiittttutiititittniitttstiiiiiiiiiiitiiiiitiititttitiiti Eqy úiltás a szerepe«1 öéoállomófcn Aíelótt nem okozott olyan problémát a kukoricaszár betakart* tása, mint ebben az esztendőben. Termelőszövetkezet-, falu-, gépállo- másszerte, de a járási pártbizottságokon és tanácsokon is úgy beszélnek erről: „ha nem történik valami, veszélyben a jövő esztendei kenyér". Későn értek a kapások, pedig a helyükre Őszi gabonának kell kerülnie, Olyanformán, hogy a vetéssel ne késsünk. Vetni pedig csak akkor lehet, ha gyorsan bekerül a földekről a napraforgó és a kukorica is száraitól. Ehhez pedig sok munkaerő, sok kéz kell. Néhány nappal ezelőtt még a szerencsi járási pártbizottságon és a járási mezőgazdasági osztályon is a betakarítás volt o legnagyobb probléma. A termelőszövetkezetek rendre jelentették, hogy baj lesz, a vetési határidőt módosítani kell, mert nem bírnak a napraforgóval, főleg pedig a kukoricával, kérték a segítséget, hogy tegyen valamit a párt- bizottsdg, mert a munkaerő kevés, Gép kellene. S a gépállomást emlegették, amely bizonyosan tehetne valamit, hiszen van ott gép elég. A „napraforgó“ ügyet el is intézték hamarosan. A gépállomás szeretői néhány nap alatt átalakítottak egy kombájnt, s az már négy termelőszövetkezetnél levágta, klcsépette a napraforgótányérokat. Hanem ott volt még a kukoricaszdr. A tallyai Vorosílov termelőszövetkezet már csaknem befejezte a törést, de a szárvágásra már nem futotta a munkaerőből, mert másfelé kell az ember. A pártbizottság természetesen a gépállomáshoz fordult: „Most mutassák meg mit tudnak, mit érnek a gépek, mit a technika. S egyik délután összeült a vezetőség, a szerelők, megvitatni: mit tehetnének a betakarítási munka, különösen ft ku koricaszdr Vágásának meggyorsító sa erdeijében. Néhányan a kombájnt, mások ftz aratógépet emlegették. Ezeket kellene átalakítani valahogyan, ha lehetne. De néhány perces föhtölga tás után elvetették az öttetet, mint megvalósíthatatldnt. A kombájn ne héz, tönkretenné a kukoricaszárat, pedig Itt a takarmányra, a silóra is gondolni kell, Az aratógép meg gyenge, a kasza nem bírná elvágni a vastag szárat. Végülis Daku elv- társ, a gépállomás igazgatója kijelentette, hogy ha lehet, csak a fűkaszákkal lehet kezdeni valamit. Sokáig vitatkoztak a dolgon. Az ujjas vágószerkezetet gyengének találták. Hiszen olyan vastagok a kukorica- szárak, hogy vagy a pengék törnének, vagy a kukoricaszár dőlne meg ft pengék előtt. A munka tehát költséges és hiábavaló tenne. Rajzoltak, számolgattak, vitatkoztak, mert Segíteni kelt valahogyan. Csak nem mond csődöt a gépi technika? Most kell igazán bebizonyítani, hogy a termelőszövetkezetek, a falu min, denkor számíthat a gépállomásra! Daku elvtárs, az igazgató a megbeszélés vége felé megemlítette, hogy itt egyetlen megoldás van, a vágószerkezet kicserélése. S javasolta, próbálnák meg körfűrésszel kicserélni az ujjas vágószerkezetet. KéU háront körfűrész-penge helyettesítené a koszát. Igén ám, de hogyan forgassák a fűrészeket. Ékszíjjal nem megy, túlságosan komplikált három fűrészt is forgatni. Meg azután össze-vlssza dőlne a kukoricaszár, elkapná a szí). Késő lévén, már éppen abbahagyni készültek a vitatkozást — azzal, hogy gondolkozzon ki-ki, mert megoldás van, csak meg kall találni, — amikor a hátsó sorban megszólalt Forgács bácsi, a gépállomás műhelyvezetője: — Várjunk csők elvtártak. Ez o fűrész-dolog nem rossz, csak az a baj, hogy túlságosan komplikálunk. — Ahány fej volt, az mind Forgács bácsi felé fordult, hiszen úgy ismerik az öreget, mint aki keveset beszél, de sokat tesz. Ö folt a gépállomás legelső traktorosa 1949-ben, a megalakuláskor. Később főgépész lett és három éve mint műhelyvezető irányítja pontosan, lelkiismeretesen a javításokat, szereléseket. Ha ő javasol, nem meggondolatlanul Szót, annyi bizonyos. Azonban Forgács bácsi nem mondott sokat, csak annyit, hogy hozzanak neki egy egyszerű keresztvágó fűrészt, nem is Újat, csak töröttet, a többit majd meglátjuk! Ezzel végétért az értekezlet, de Forgács bácsi még sokáig ott motoszkált a mű helyben, meg a raktárban. Itt talált rá kántor elvtdrs, a gépállomás vezető üzemgazdásza, kezében egy végénél erősen kicsorbutt fiirészpengével. ■— Hazaszaladtam érte Forgács BácSí. Hanem most magán a sor. — S másnap igen sokan állták körül Forgács bácsit, amint ott sürgőtt- forgott tt fűkaszáló mellett. Ó meg item szólt semmit, mert hiszen nem ígérni kell itt, hanem cselekedni. No és hátha nem sikerül a terv? Elősiör is a lóvontátáSOs fü- kaszálógépen kiiktatta a kerékmeghajtást és a kombájnról teszéreh garddnmeghajtássál cserélte fel, mondván: gyors munkára van itt szükség. ZetOroknak kell ezt húzni, ha sikerül. Azután felszerelte az Ujjas vágószerkezet, fölé az egyszerű fürészpengét. Persze előzőleg alaposan meghajtogatta a fogakat, s kétoldalasán kiélezte valamennyit Hadd vágjon mindenfelé, hadd döntse ft szárat, egyszerű, fűrészelő- oldatos mozgással, mint az erdőben az álló fát. Ezzel készen is lett volna Forgács Bácsi a munkával, hanem bizony a fűrész így össze-vissza döntögette volna a szárat, ezt pedig nehéz lenne összeszedni. Nem hagy. fa hát annyiban a dolgot és másnap félköralakú, középütt kissé meghajtott acélvessző keretet készített, métérés magasságút és bevonta használt ptéhlemezzel, azután rásze reite a fűrész végére, tereidnek. Ez egyfelé dönti a szárat, s úgy kell hevernie renden mindegyiknek, mint kasza után a lucernának. A harmadik nap délutánján pedig Forgács bácsi ledörzsölte kezéről az olajat és beállított az igazgató irodájába — persze mindazok kíséretében, akik folyton figyelték, mire halad a műhelyvezető. — jöhet a Zetor Daku előtár*. —• Negyedóra sem telt belé, a Zetor már vontatta is a kaszálógépet ki a határba, a gépállomás hátamögé. Persze, aki csak volt a gépállomáson, ott topogott a nyomában. Mert hagy pillanat lesz az, amikor a gép nekivág a kukoricatáblának. Néhányon már előre fontolgatták, miért lesz jó, miért nem. Volt, aki attól tartott, hogy a fűrész nem vágja majd el a gazt és befullad. Mindenki beszélt, csak Forgács Bácsi maradt Szófián. Kint azután odadllt Zetor a nem nagy tábla kukoricaszár széléhez és a traktoros megindította a pépet. i. Messziről Úgy tetszik, mintha gabonatarló felett fütyülne el az őszi szél, csak lift közel megy az ember látja, hogy kukorica volt ott, de gondosan kivágták a szárát, égé szén a földnél. Csak az a furcsa, hogy a méteres gazszálak is ledöntve hevernek, mintha lekaszállák vólna, Igen, mert nem egyszerűen kézzel vágták azt, hanem Forgáis báősi „kukoricakáseájávál". Bevált az úgy, ahogy Forgács Bácsi elgondolta. Be sem fullad, nem is töri a szárat, Úgy hagyja renden, hogy jobban kívánni sem lehet. Az újító most már a második fűkasza átalakításán dolgozik. Keltő elég is lesz, mert hiszen egy-égy 13—Só holdat is levág naponta. Pér szer más dolga is akad Forgács bá csinak. Jönnek a távoli gépdllomá sok főgépészei. igazgatói tapaszta latcserére és sietnek Is haza, átalakítani a gépét Forgács bácsi minta darabja alapján, Csugány József elvtárs, a lakta- báji Béke tsz elnöke most már igy beszél: — Azt hittem három hétig vághatjuk a kukótteaszácat, de igy a géppel meg lesz ot nap alatt is így növelte Forgács bácsi a gépi technika tekintélyét. BARCSA SÁNDOR A képen: A Szovjetunió labdarugó Válogatott,ja. — Balról-jobb- 1 ra: I. Netto, L. Jasüt, ö, Makarov, A. Basaskin, E. Sztrelcov, J. Sze- I dov. Sz, Szalhyikov, A, Paramonov. M. Ogonykov, A. Maszlenktn, A. i Porhunov, J. Kuznyccov, V. Sabrov, N. Parsin, J. Vojnov, A. Iljin, I A. Iszajev, B. Tatusin. J A fiatalok tokaji találkozója előtt Jóleső türelmetlenséggel van tele a fiatalok lelke ezekben a napokban Hegyalján, s végig a szerencsi járásban. A tokaji ifjúsági találkozót színezi fantáziájuk: sürgetné mindenki az időt — siessen, szaladjon, hogy mielőbb itt legyen a vár- tmvárt nap: október S3. • Várja mindenki a szép ünnepet, a napfényes októberi napot, amikor 15.000 fiatal vonul be arannyal hímzett DISZ-záSzlók alatt az ősi faluba, hogy barátikig üdvözöljék egymást, örüljön a találkozásnak és tanuljon egymástól. Ugyanakkor a nagy nap cselekvésre sürget minden fiatalt. BodtogkeresztUron már fonják a czőlőkoszorukat. A legények válogatják a gyorslábú lovakat, hogy ősi hagyományaik szerint lóháton, pörgekalapban, népviseletben jelenjenek meg a seregszemlén. Elviszik az ünnepre úttörőiket is, hogy tiszteletre serkentsék őket a népi kultúra, a haladó hagyományok iránt. A tarcäliak is falujuk hagyományos szüreti mókáit elevenítik majd fél Tokajban. Legényeik már készülnek a Szereplésre, lányaik estén- kint szorgalmasan gyakorolják táncaikat, hogy megmutassák társaiknak: a tarcaliak nemcsak a munkában járnak az élen, hanem táncaid is frissek, szépek. Négyökrös szeké-t ren vonulnak majd végig a falun, S díszbe öltözött, felpánlllkázott lé-» nyaik ajkáról nóta szól. Sereghaj-t tóik kiskálapos, kiscsizmás, kisosto-i fos úttörők lesznek, akik paripákról irányítják a hosszú menetet. Taktabájon táncruhákat varrnak> mert táncokkal fognak kedveskedni a tokaji ünnepen. Fonják már ők is a szőlőkoszorukat és híres termelő•> szövetkezeteik szorgalmas fiataljai- t’ftl jelennek meg az ifjúsági talált kozófl. Végül a tokajiak a vendégszerető fogadtatásról gondoskodnak, arrólt hogy jót érezze magát minden fiatal és idősebb vendég. Már készítik a sportpályát a versenyekre. A jövő héten a tereket és az utcákat szé-< pitik, á terméket díszítik, hogy a vendégek mindennel meg legyenek elégedve. Messziről érkező lf)ümun-> kás barátatkát ajándékokkal várják (még nem áruljuk el, hogy mivel) s megmutatják dusfürtü szőlőiket, beszélnek azokról a tervekről, amelyek nyomán megújulnak az ország-< világ előtt híres hegyaljai szőlők. Szeretettel várnak minden fiatalt — s arra kérik őket, jöjjenek minél többen! (PÁRKÁNY) IVügyolviiszfó nélkül Hoppzú utat tess meg a vasérc, mielőtt aeéliá változna. Nemrégiben azonban az ..Iron and Steel Engineer" című amerikai folyóirat közölte, hogy az Egyestilt Államokban olyan agregátot építettek, amelyben közvetlenül a vasércből nyernek acélt. A kalcium, magnézium, szilícium és alumíntum-Okidokból álló, megolvasztott keveréket beöntik az agre- gát villamos melegítést! kemencéjébe. Ugyanide kerül be az elegy: a vesére, koksz és mészkő. A salak melegének hatására az elegy mégolvad és bonyolult vegyi folyamatok zajlanak le benne, amelynek eredményeképpen acél, salak és különböző gázöl: keletkeznek, A nagyfajsúlyú acél Olvadás közben leülepszik a kemence aljába, ahol a salakréteg megbízhatóan megvédi az ökidálődástól. Az acélt az olvasztás befejezése után lecsapoljő.k. a felesleges salakot szintén eltávolítják az Hgregátbot. Ha az igy nyert acélnak különleges tulajdonságokat kell adni, például ötvököänyagukat akarnak hozíá- adnl, vagy esükkemeni kívánják a bcnftelévö szén mennyiségét, úgy a megolvasztott acélt egy vályún keresztül a másik villamos kemencébe irányítják, ahol megtörténik az CUál kikészítése.
