Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

2 ÉSZARMAGYARORSZÁÖ Vasárnap, 1955. október 9. A IVémcl Demokratikus liözlársasáj; ünnepli megalakulásának 6. év lord u 16 ját Berlin (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya október 7-én nagy­szabású fogadást rendezett Berlin­ben a köztársaság megalakulásának 6. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent M. A. Szuszlov, a szovjet kormányküldött­ség vezetője, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra, a szovjet kormányküldöttség tag­jai, A. A. Grecsko, a Szovjetunió németországj csapatainak főparancs­noka, a Szovjetunió marsallja. Számos ország kormányküldöttsé­gének vezetője és tagjai, számos európai ország testvéri kommunista pártjának az ünnepségekre érkezett képviselői. Max Reimann, a Német Kommu­nista Párt első titkára, a párt nevé­ben üdvözlőtáviratot intézett Wil­helm Pieck köztársasági elnökhöz a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 6. évfordulója al­kalmából. (MTI) Vihar a francia nemzetgyüles péntek esti ülésén Párizs (MTI) Gilles Gozard szocialista képviselő élesen támadta a kormányt ..tehe­tetlenségének és megoszlásának” megnyilvánulása miatt. André Pier­re független szélső jobboldali képvi­selő támadta a kormányt, amely gyengének mutatkozik Eszak-Afri- kában és így „elveszíti egész Észak- Afrikát”. E gyengeség példájaként hangoztatta: „Önök rnég egyetlen halálraítéltet sem végeztek ki". amelyek a két ország teljes egyen­jogúsága alapján lehetővé teszik újabb kapcsolatok létesítését Fran­ciaország és Marokkó között és így tartós és erős francia-marokkói ba­rátság kifejlődését. — Ez a Franciaország és a Frant cia Unió legfontosabb érdeke — hangsúlyozta Francois Billoux. A nemzetgyűlés pénteki ülését ez­után berekesztették. (MTI) Rés? ls"eX HooverneK és Hailísternak a japán vezaiűKiel foktatod megaeszólóse röl Peking (Uj Kína) Mint már jelentettük, tokiói sajtó­jelentések szerint Herbert Hoover amerikai külügyi államtitkár csütör­tökön a sajtónak adott nyilatkoza­tában közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok nem könnyít az embargo kor­látozásokon, amivel eleget tett volna Jenán kérésének. Egy AFP-jelentés szerint Hoover figyelmeztette a japánokat, kezeljék óvatosan a Kínával folytatott keres­kedelmet. Hír szerint Hoover és Hollister megbeszélést folytatott Hatoiama ta_ pán miniszterelnökkel. Sigemicu külügvminiszterrel. továbbá a kor­mány és a Demokrata Párt több ve­zetőjével Japán újrafelfegyverzésé- pek problémájáról és ezzel kapcso­latban Japánnak az amerikai dél­keletázsiai „segély’-programra vájó bekapcsolódásáról. Hoover közölte Hatqjamával, hogy az Egyesült Államok kívánta, hogy „Japán amilyen gyorsan csak- lehet­séges, gazdaságilag talpraálljon s így magéhoz ragadhassa a vezető szerepet Ázsiában." (MTI) July, a marokkói és tuniszi ügyek minisztere közbevágott, hogy a kor­mány jelentős erősítéseket küldött Marokkóba, megerősítette a rendőri karhatalmat és harmincöt halálra­ítélt közül 18-at már kivégeztek, ad­dig azonban, amíg a „terroristák — mint mondotta — cinkosságban vannak a marokkói néppel”, nem lehet a „terrorizmust” leküzdeni. Francois Billoux kommunista kép­viselő, a Francia Kommunista Párt titkára nagy beszédben vázolta a párt politikáját az észafeafrikai kér­désben. Hangsúlyozta, hogy ez a po­litika Franciaország nagyságának igazi politikája, s öt pontban lehet összefoglalni: 1. Abba ljell hagyni a háborús és megtorló politikát Marokkóban. Ez azt jelenti, hogy véget kell vetni, a megtorló műveleteknek, a rendőri terrornak, a gyarmatosító gengszte­rek terrorjának, szabadon kell bo­csátani a politikai foglyokat és meg kell engedni, hogy visszatértnek hazájukba a száműzött marokkói ha­zafiak, így Ali Jata. a Marokkói Kommunista Párt titkára. Nem sza­bad végrehajtani a halálraítélt ma­rokkói hazafiakon az ítéletet. Meg kell szüntetni az ostromálla­potot, biztosítani kell a szabadság- jogokat. a sajtó és a gyülekezés sza­badságát. Abba kell hagyni a fegy­verszállításokat, a rendőri karhata­lom erősítését és vissza kell hívni a legutóbbi időben odaküldötteket. 2. Tárgyalni kell a marokkói nép hivatott képviselőivel. Ben Arafa távozásával eltűnt az egyik akadály. Létre kell hozni a kormányzótaná­csot. 3. Olyan marokkói kormányt kell alakítani, amely képviseli a marok­kói közvélemény minden irányzatát. 4. Meg kell engedni a marokkói nénnek. hogy alkotmányozó nemzet­gyűlés választása útján maga dönt­sön a sorsáról. 5. Politikái, gazdasági és kulturá­lis megállapodásokat kell kötni. Marokkóban rendkívül feszült a helyzet A péntek esti sajtó szerint a hely­zet Marokkóban változatlanul „rendkívül feszült”. A kormány nagyarányú erősítéseket küldött a helyszínre az utak ellenőrzésére. Tizi-Uztí még mindig be van ke­rítve. A helyőrséget repülőgépről élelmezik és látiák el fegyverekkel. Pénteken az idegenlégió egy alaku­lata elindult felszabadítására. Az alakulatot repülőgépek és a tüzér­ség támogatja. Boyer de Latour tábornok, miután két napot töltött Aknul és Burend környékén, visszatért Rabatba. Saj­tóértekezleten a francoista spanyol hatóságokat azzal vádolta, engedik, hogy a Riff-hegvségben működő ma­rokkóiakat felfegyverezzék. A mad­ridi külügyminisztérium cáfolta ezt a hírt. , Politikai megfigyelők szerint le­hetséges, hogy ennek az ügynek to­vábbi fejleményei lesznek. E megfi­gyelők szerint a francoisták világos célja az, hogy kiterjesszék befolyá­sukat Marokkóban. A Paris Presse péntek este cikket közöl katonai szakértője tollából. A cikkíró azt állítja, a francia hadse­reg fele már Észak-Afrikában van. A France Soir roueni tudósítója jelenti: Egy légelhárító tüzérezred behí­vott katonái csütörtökön, amikor Észak-Afrikába kellett volna _ utaz- niok, bezárkóztak a kaszárnyába. A tudósító szerint a kaszárnyát ro­hamrendőrök veszik körül, nehogy az oda bezárkózott ötszáz ember za­varokat keltsen. (MTI) Waller Lpumann az Egyesült államok politikájáról Walter Lippmann, az ismert ame­rikai szemleíró „Visszatekintés Genfre” címmel cikket írt a New York Herald Tribune című lapban. Cikkében elemzi az Egyesült Álla­mok politikáját a genfi kormányfői értekezlet eredményeinek .világánál. Lippmann beismeri, hogy az új vi­szonyok között teljes csődöt mon­dott az a politika, amely azon ala­pult, hogy a Szovjetuniót „agresszor. nak” tüntesse fel és „szovjet agr.-sz- szióval“ ijesztgessen más országokat. „Genfben — írja Lippmann — a Kreml lenyűgözően demonstrálni akarta és valóban demonstrálta is, hogy többé semmi szükség nincs a szovjet katonai agressziótól való fé­lelemre. E rettegés megszűnése oda­vezetett, hogy a demokratikus or­szágok parlamentjeit nehezen lebet arra késztetni, hogy továbbra is megszavazzák a katonai kiutaláso­kat. Ugyanez késztette a nyugati ’par­lamenteket külpolitikájuk átértéke­lésére. Most, amikor a szovjet katona! hódítástól való rettegés jelentős mértékben szétoszlott, sok ország­ban, hogy úgy mondjuk, új elsőbb­ségi sorrend alakult ki. A németek számára például az újraegyesltes feladata fontosabb lesz, mint a nyugattal való katonai szövetség. Görögország és Törökország megen­gedte magának a hajbakapást Cip­rus miatt, jóllehet soha nem követ­kezett volna ez be, ha még mindig tartottak volna a szovjet hódítás kilátásától. Egyiptom és lehet, hogy Szíria is azon a véleményen van. hogy szabadon manőverezhetnek, te­kintélyes előnyökhöz jutva ilymó- don.” A „szovjet diplomácia erejéről” és , Nyugat pozíciójának gyengeségé­ről” szólva Lippmann példaként a német kérdésre hivatkozik. Kijelen­ti, hogy a Szovjetunió ebben a kér­désben „nagyobb rugalmasságot ta­núsíthat”, mint az Egyesült Álla­mok és Anglia. Lippmann követeli az Egyesült Államok politikájának felülvizsgálá­sát. Cikke befejező részében Lipp­mann azt írja, hogy ezt a po'itikai „felülvizsgálást” kezdte megvalósí­tani az elnök, amikor betegsége ágy- badőntötte. (MTI) Gyorsítsuk me# az őszi betakarítási muukát Hatalmas feladatok állnak termelő- szövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink előtt: minden erejükkel arra kell törekedniök, hogy minél előbb elvégezzék az őszi munkákat. A falusi pártszervezetekre és tanács­szervekre ugyancsak nagy felelősség hárul a feladat sikeres megoldásá­ért. Tudásuk legjavát kell adniok gépállomásainknak is, hogy késede­lem nélkül, határidőre befejezzék a szántás-vetési munkákat. Egyetlen pillanatig se felejtsék, hogy nagyrészt ettől függ jövő évi bő termésünk. Mire várnak a hejőpaplak? Igen sok tennivaló akad ezekben a napokban termelőszövetkezeteinkben. Csak úgy tudják eredményesen elvé­gezni az őszi betakarítást, ha minél főbb családtagot bevonnak a mun­kába és kérik, sőt megkövetelik a gépállomások segítségét. Nincs he­lye semmiféle huzavonának, minden termelőszövetkezetben meg kell kez­deni a kukorica törzsét. Ez vonatko­zik a heiőnapi Petőfi tsz-re is, mely­nek tagjai szombaton még egyetlen csövet sem törtek le. Pedig érett a kukoricáink s nem hivatkozhatnak munkaerőhiánvra sem. A tsz. tagsá­ga megígért", hogy október 20-ra be- feiezi a vetést. Ha ilyen ütemben ha­lad továbbra is a munka, nem tudja valóra váltani adott szavát. A hejőpapi gépállomás feladata, hogy minél nagyobb segítséget ad­jon a tsz-nek. De ne űgv, mint a na­pokban, a lucemarséplésnél. amikor három naoig állt a gén, mert hol szíj nem volt. hol pedig a csapágy olvadt ki. Ezekért a hibákért a gép­állomás műszaki vezetői a felelősek, elsősorban Szilágyi Dezső cséplőgép- vezető, akinek hanvag munkáin okozta a kiesést. Ajánlatos lenne az is, ha a gépállomás vezetői nem ka­vicshordásra. hanem kukoricaszállír tásra használnák fel a vontatót. Jog­gal elvárja mindenki, hogv a gép­állomás vezetői nagyobb felelősség- érzettel és szervezettséggel végezzék munkájukat. A jó munkaszervezés a siker egyik titka Tiszatarjánban az Alkotmány tsz minden fiatalt bevont a kukoricatö­résbe. A tiszakeszi tsz tagjai két nap alatt 15 holdon szedték fel a cu­korrépát, megmutatták, hogy lehet gyorsan és jól dolgozni, csak meg kell szervezni a munkát. Hejőbábán a Haladó tsz 26 holdon már betaka­rította a cukorrépát. Úgy szervezte meg a munkát, hogy a tagság hárpm nappal a határidő előtt behordta a termést. Kövessék az élenjárók példáját Ernőd községben is, ahol a tanács nem sokat törődik a betakarítással. Csaknem 1000 hold kukoricaterülete van a községnek, s mindössze 60 holdról törték le a terményt. Uevancsak nagy lemaradás van még egv sor más községben is, töb­bek között Mezőkeresztesen, ahol mindössze 15 százalékra állnak a kukorica betakarításával. Sürgősen cselekedni kell a pártszervezetnek és a tanácsnak, hogy a lemaradást pó­tolják. Pétdát mutet a szerenosl és a taktaharkányl gépállomás A gépállomások nagy erőpróbája ez az időszak. Értse meg minden gép- állomásvezető, hogy felelős a ter­melőszövetkezet terméshozamának növeléséért és a szövetkezeti moz­galom erősítéséért. Sajnos, egyes gépállomások vezetői még mindig nem érzik ezt át. Az edelényi gép­állomás főmérnöke és a többi mű­szaki vezető nem hajlandó átalakíta­ni szárvágásra a konzolos, csigás kombájnt, annak ellenére, hogy erre utasítást kaptak. Érthetetlen, hogy éppen az edelényi gépállomás nem akarja végrehajtani az intézkedést. Mindazok a gépállomások, ame­lyeknek körzetében sok cukorrépa van a földben, alakítsák át ekéiket, vegyék le a kormánylemezt s meg­felelő sortávolságra állítsák be az ekét. Ezekkel az átalakított ekékkel meggyorsíthatják a cukorrépa beta­karítását. Génállomásaink kövessék a taktaharkányiak és szerencsiek pél­dáját. A taktaharkányiak egy arató­gépet és egy fűkaszálót alakítanak át szárvágásra. Szerencsen a fogatos fűkasza pengéjét gatter fűrészlappal cserélték ki. hogy segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek. Pártszervezeteink, községi taná­csaink, a falu kommunistái úgy vé­gezzék munkájukat, hogy megszün­tessék a lemaradást, közséeük határ­időre teljesítse a betakarítási, szán­tási és vetési tervet. < Párizs A szombat reggeli párizsi lapok tudósításaiból kiderül, hogy a Rouen- ban lejátszódott incidensek rendkí­vül hevesek voltak. A tartalékosok útnak indítását ere­detileg szerda estére tűzték ki, azonban a parancsnokság a behivot- tak ellenállása miatt kénytelen volt azt másnapra halasztani. A tartalé­kosok az október 6-ról 7-re virradó éjjel bementek a városba, felvonul­tak Rouen utcáin és békejeiszavakat kiáltoztak. A rohamrendőrség erő­szakkal akarta a tüntetőiket vissza­terelni a kaszárnyába, miközben he­ves incidensekre került sor. A lakos­ság egyrésze szolidaritását nyilvání­totta a tüntetőkkel. Pénteken délután hat óra tájban újabb tüntetésre került sor. Ezúttal a város lakót tüntettek. A roham­rend örök könnyfakasztó gázzal igye­keztek szétoszlatni a tömeget és el­távolították az utcákon emelt torla­szokat. A Franc-Tireur helyszíni tudósító­ja szerint pénteken este tíz órakor ismét tüntetés veit, amelyen 1.500 roueni lakos vett részt. A tüntetők és a körülzárt kaszárnya katonái együtt énekelték a Marseillaise-t. A roha. -endőrség csak könnyfakasztó gázzal volt képes megtisztítani a ka­szárnya környékét. (MTI) A behívott francia tartalékosok roueni tüntetései (MTI) A MISKOLCI I. KERÜLETI LAKÁSPANASZOK NYOMÁBAN Itt van, a kezemben van a kiutalás. Még egy napot sem laktam az új lakásban, amelyet olyan rég­óta vártam, s most tessék, vissza kellett költöznöm a hugomékhoz. Hát igazság ez? Hányán intézkednek egy lakás ügyében? Igen. Ezt kérdezzük mi is. A mis­kolci I. kerületi tanácsnál hányán intézkednék egy lakás ügyében? Ba- kaja Bamáné panasza teljesen jo­gos, s valamennyien csak az ő párt­ján lehetünk, amikor 6 hetes kisba­bájával a karján elmondja esetét. A Széchenyi utca 34. számú ház egyik lakására szólt a kiutalás az I. kerü­leti tanácstól, de a városi tanács úgy látszik, nem tartja érdemesnek ezt az egyszerű dolgozó asszonyt ar­ia, hogy rendes lakásba költöztesse. Más, számos lakásüggyel kapcso­latos példákat tudnánk még említeni, de csak még egyet: Herzsenyák Ist- vánnénak két gyermeke van, s min­den órában várja a harmadikat. Ed­dig legényszálláson laktak, a válla­lat azonban olyan intézkedést adott ki, hogy három órán belül távolít­sák el Herzsenyákékat a legényszál- lésról. A család önkényesen beköl­tözött egy épülő bérházba. Ez tör­vénytelen. Törvénytelen, ki fogják pakolni ókét. Ez eddig helyes is. Rendnek lenni kell. Tudta ezt Her- zsenyákné is, s az önkényes beköl­tözés után ezért mindjárt már más­nap reggel elment az I. kerületi ta­nácshoz, hogy mintegy feljelentse magát, s kérje, hogy valami helyet tójának számára. Az I. kerületi ta­nácsnál azonban egy ember sem volt, aki meghallgatta volna. A la­kásügyi előadó csak pénteken lesz bent, az elnök elvtársnak meg csü­törtökön lesz a fogadónapja. „Felfor­dulhat a világ“, ha egyszer nincs fo­gadónap, senkisem kerülhet a ve­zető színe elé. De ha oda nem is, legalább egy előadó lenne, aki em­berségesen tárgyalna a dolgozókkal. Ha elmegyünk az I. kerületi tanács­ba, hallgatjuk a felek beszélgetéseit, nézzük a sürgés-forgást, azt hihet­jük, olyan lakáshivatalba kerültünk, ahonnan megszöktek a hivatalno­kok, vagy akik benn vannak is, leg­szívesebben letagadják magukat. Miért van ez így? Miért foglalko­zik mindenki lakásügyekkel és miért nem intéz el senki semmit? Vagy miért intézkednek egyezerre ketten is ugyanabban az ügyijén? Lakásügyi helyzetünk valóban nem valami fényes. Kevés a lakás Túlzsúfolt a város. Ráadásul a múlt rendszer is rengeteg kiszolgált, ócska házat Hagyott ránk, ránk hagyta a Danyit, a barakokat, s ezeknek az embereknek a lehetőség szerint meg­felelő lakást kell biztosítani. Ez azon­ban nem megy egycsapásra. De ha ezeket a nehézségeket súlyosbítják még adminisztrációs zavarokkal is. az már igazán tűrhetetlen. Az I. ke­rületben sokkal nagyobbak a pro­blémáik, mint a város más kerületei­ben, ugyanakkor itt is csak két em­ber foglalkozik hivatalosan lakás­üggyel. Ez a két ember képtelén el­látni feladatát. Előfordul nem egy­szer, hogy egy megüresedett helyi­ségre 10 igénylést is adnak be. Mit kellene ilyenkor tenni? Nyilvánvaló, hogy mir a tíz igénylő körülmé­nyeit ki kellene vizsgálni és azt az egy lakást annak adni, aki a legjob­ban rászorul. De ki vizsgálja ezt ki? Hiszen annak az egy előadónak és adminisztrátornak a felek tömegei­vel kell foglalkozni, iktatni kell. gé­pelni kell, stb. így történt meg. hogy közel 2000 lakásügyi akta gyűlt _ösz- sze az I. kerületnél. Egy 10 tagú bi­zottság ugyan nemrégiben segített feldolgozni ezeket az aktákat, s en­nek a jószándékú segítségnek is nem egy olyan kellemetlen következmé­nye lett, hogy egy lakást két ember­nek is kiutaltak. Segítettek a lakásügyekben társa­dalmi aktívák is. De ezek — tiszte­iét a kivételnek — csak addig dol­goztak, amíg maguknak lakást sze­reztek. Hogy mennyire ilyen szán­dék vitte őket, bizonyítja Papp László elvtárs esete. Neki sincs la­kása, ezt elpanaszolta Moravszki el­nök elytávsnaik, aki javasolta, legyen társadalmi aktíva, keressen magá­nak lakást. Halas elvtárs aláírásával meg is kapta megbízó levelét, ami­kor azonban Papp elvtársat Frigyik elnökhelyettes elvtárs munkaközben meglátta, elvette kezéből a megbízó- levelet és azt darabokra tépve a pa­pírkosárba dobta. Az ilyen ellentétes intézkedések és vélemények szintén nem jó fényt vetnek a tanács veze­tőinek együttműködésére. Igaz ugyan, hogy hivatalosan csak két ember foglalkozik lakás­ügyeikkel, de valójában utal ki lakást Frigyik elvtárs elnökhelyettes, Ha­las elvtórs osztályvezető, s aki akar, mindenki „támogathat" valakit la­kásügyben. Ha megkérdezzük, miért nem le­hetne elintézni saját hatáskörön be­lül, hogy ne csak két ember legyen a lakásügyi csoportban, siránkozás a válasz. Nem akarja vállalni senki. Ez a legnehezebb terület, stb. Az utóbbi igaz is, de azért is a legnehe­zebb, mert lebecsülték eddig ezt a kérdést azáltal is, hogy nem biztosi’ tottak kellő számú munkaerőt. Je­lenleg is csak két ember dolgozik ott. Az előadónő nem is miskolci, a várost sem ismeri. 400 kivizsgálásra váró aktája van, de vajon mikor lesz ez elintézve, ha azt az utcát, amelyik a város északi részén van, a déli részein keresik? No, természe­tesen ha rend lesz végre az I. kerü­let lakásügyi aktái közt, akkor sem fognak tudni mindenkinek lakást adni. Nem, mert időre van szükség ahhoz, hogy Miskolc lakásproblémái megoldódjanak. Többek között nagy szükség lenne végre arra is. hogy a kerületnek gazdája legyen a tanács. Hány olyan nagy lakás van még min­dig, amelyik megosztható, s ahol egy­két régi „nagysága“ az albérlőktől beszedett pénzzel tartja fenn magát. Ezt viszont meg kellene keresni. Vagy, nagyon sokan laknak Miskol­con olyanok is. akiknek nincs lete­lepedési engedélyük. Mi jogon? Ugyanakkor nagyon sósaknak, akik lakást igényelnek, lenne tehetségük arra ts, hogy házat építsenek. Hány orvos, mérnök, ügyvéd, jólkereső műszaki tisztviselő, fizikai munkás elbírná a házépítéssel járó költsége­ket. Ugyanakkor az állam is ad köl­csön. De megtett-e mindent úgy a városi, mint a kerületi tanács, hogy ezek az emberek házhelyet kapja­nak? Van tehát lehetőség arra, hogy ha nagyon lassan is, de a megoldás fe­lé közeledjünk. De addig is, ha a la­kásügyekkel foglalkozók meg tudják magyarázni annak a gyermektelen fiatal házaspárnak, aki kiigényelt egy lakást, hogy azt nem kaphatja meg ő, mert itt van egy ötgyerme­kes család, akik egészségtelen, rossz lakásban laknak s azoknak kell elő­ször megfelelő hajlékot biztosítani, bizonyára megértenék. Megértenék, ha látnák, hogy valóban azt költöz­tették be a lakásba, aki jobban rá­szorult. De lássanak végre tisztán a kérelmezők. Lássák végre, hogy mi történik. Ne úgy, mint Bakaja Bar- náné, akinek fogalma sincs arról, hogy a hivatalos kiutalással a kezé­ben, miért kellett elhagynia az új lakást, Ne gyanúsítsák folyton a ta­nácsot korruptsággal, protekciózás­sal. Az ilyen súlyos hibák lejárat­ják a tanács tekintélyét. Megingat­ják a dolgozók bizalmát, az általuk választott szervben. Legyen a ta­nácsnak végre egy csoportja, amely lelkiismeretesen foglalkozik a la­kásügyekkel, s ugyanakkor a végre- hajtóbizottság szigorúan követelje is meg, hogy a tanácsapparátuson be­lül mindenki lelkiismeretesen kezel­je a dolgozók ügyét. Igazságos, pro­tekciómentes intézkedést várnak az I. kerület dolgozói is a tanácstól, ak­kor az elnök elvtárs fogadónapján nem lesz „lakásügyi panaszosokkal“ tele az előszobája. (A, 1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents