Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-27 / 253. szám
77 a r A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a munkás-paraszt szövetség Selejt a diósgyőri acélöntődében Totótippjeink AZ MDP BQRSÖD-ABAUJ-ZE LMPLÉN MEGYEI P/ íj'-. • 'TaL»..".. :••• iRTBIZOTTSÁeÁNAK LAE3.A XI. évfolyam 253 szám ARA 50 FILLER Miskolc, 1955 október 27. csütörtök Genfre tekint a világ Í3 enfnek, ennek az ősrégi svájci városnak múltja sok szállal kapcsolódik a társadalmi haladásért vívott küzdelmekhez. Falai közt élt és alkotott többek között a francia felvilágosodás kimagasló egyénisége, Rousseau. Itt alapította meg 1883- ban Plechanov az első orosz marxista szervezetet, a Munka Felszabadítása nevű csoportot. A nagy Lenin életében és forradalmi munkásságában is fontos szerepet játszott ez a város. Az első imperialista világháború után itt nyíltak meg a Nép- szövetség kapui, amelynek működéséhez oly nagy reményeket fűzött az emberiség. Az elmúlt hónapokban ismét szárnyára kapta a hír ennek a gazdag történelmi múltra visszatekintő városnak a nevét. Jelképpé emelkedett a ‘békére áhítozó, a békét akaró emberek millióinak szívében: a nemzetközi együttműködésnek, a tárgyalások szellemének jelképévé. A négy hatalom vezetőjének itt tartott tanácskozása fordulatot teremtett a nemzetközi feszültség enyhülésének irányában, az államok közötti bizalom és kölcsönös megértés irányában. Az értekezlet hangja, menete, eredményei azzal a beszédes tanulsággal szolgáltak, hogy van reális út a béke érdekeit szolgáló nemzetközi együttműködésre. A szovjet kormányküldöttség három pontban foglalta össze az eredményeket. Először: a genfi konferencia határozottan elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését. Másodszor: igen gyümölcsözőek voltak a négy hatalom vezető államférfiainak személyes eszmecseréi. Harmadszor: az értekezlet fontos fordulat alapját vetette meg a négy hatalom közötti, — sőt nemcsak a négy hatalom közötti — viszony javulásához. Ez a fordulat — amint erre Bulgáinyin elvtárs rámutatott — remélhetőleg véget vet a hidegháborúnak, ha minden fél .jóakaratról és őszinte együttműködési szándékról tesz tanúságot. \ genfi értekezlet eredményei a helyeslés és megelégedés visszhangját váltották ki a világ legszélesebb társadalmi köreiben. A tanácskozásokon egységesen elfogadott irányelveket úgy köszöntötték a népek, mint a ‘béke fenntartásáért és megszilárdításáért folyó harcban ‘kifejtett erőfeszítéseik fontos eredményét. A genfi állomás elsősorban a S' ízmilliókat aktív harcra mozgósí- ;ó szervezett békemozgalomnak és a ovjetúnió rendíthetetlen, szilárd, t i vetkezetes békepolitikáj ának kö- inhető. Ezekhez a hatalmas ható- ‘ nyezőkhöz járul most már új erőforrásként a „genfi szellem”, a genfi út realitása, amellyel a nemzetközi é üben, a világpolitika égető kérdéseinek megtárgyalásában minden érd-kelt félnek számolnia kell. A népek kifejezték elhatározásukat, hogy folytatják erőfeszítéseiket arra törekszenek, hogy befejezéshez juttassák a megkezdett ügyet. Ez annál is inkább szükséges, mivel a genfi értekezlet óta eltelt hónapokban számos jel figyelmeztetett arra, hogy a hidegháború megszállottjai, az erőpolitika vaksággal megvert hívei súlyos kudarcot szenvedtek ugyan, de nem tették le a fegyvert. Elsősorban az Egyesült Államok monopolista köreiben számos kísérlet történt Genf szellemének eltemetésére. Azok a reakciós körök, amelyek hasznot hozó üzletnek tartják a fegyverkezési hajszát, a militarizál^st és az állandó nemzetközi feszültséget, >atba vetették minden befolyásukat, hogy meghiúsítsák a genfi értekezleten kitűzött feladatok megoldás? és eltérítsék a világpolitikát a genfi iránytól. A New York Times például nem sokkal a genfi értekezlet után nyíltan arról írt, hogy emlegetni kell a Szovjetünk) és az Egyesült Államok közötti fő nézeteltéréseket, úgy, amint azokat a „hidegháború különböző szakértői megfogalmazták”. Ismeretes, hogy Genfben éppen ellenkezőleg, az érintkezési pontok felkutatását ismerték el célszerűnek ; világpolitikai kérdések megoldásához. Sokan „bizonyos veszélyeket” látnak abban, hogy az ingerült ellenségeskedés, a félelemkeltés és uszítás helyét jóindulatú javaslatok és különféle küldöttségek cseréje foglalja el. Az ideges türelmetlenség hangjait ütötte meg, a genfi eredmények miatt, még olyan vezető helyet betöltő államférfi is, mint Nixon amerikai ailelnök, aki nem res- telte előkaparászni a hidegháború apostolainak minden erkölcsi és politikai hitelt elvesztett agyszüleményeit, a vasfüggönyről szóló meséket. A napokban olvashattunk híradásokat az „atlanti” tábornokok fegyvercsörtető beszédeiről. A nyugati burzsoá sajtóban célozgatnak bizonyos, — a genfi irányelvektől eltérő — újfajta irányelvekre, amelyeket állítólag a nyugati ‘külügyminiszterek dolgoztak ki. G okolhatnánk a Genf-ellenes hadjárat egyéb, éberségre intő tüneteit, amelyeket, természetesen, nem szabad lebecsülni. Mindazonáltal helytelenül ítélnénk meg a Genf utáni fejlődést, ha túlbecsülnénk azokat. Ennek a fejlődésnek mindenekelőtt alapvető meghatározó jellegét az a tény szabja meg, hogy a szovjet kormány tántoríthatatlanui halad tovább a genfi úton és tettekkel teremti meg a nemzetközi együttműködés feltételeit. A Szovjetunió a kormányfők tanácskozása óta csökkentette fegyveres erőit, megszüntette a Porkkala—Udd-i támaszpontot, normalizálta kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Újabb jelentős lépéseket tett azért, hogy minél több országgal fűzze össze baráti, kultúrális és kereskedelmi kapcsolat. A szovjet kormány az elmúlt időszakban sem kímélte erejét, hogy elősegítse a genfi értekezlet határozatainak valóraváltá- sát az egyetemes béke és biztonság érdekében. Kétfajta előkészület előzte meg tehát a négy hatalom külügyminisztereinek ma Genfben megkezdődő tanácskozását, amelynek napirendjén olyan fontos kérdések szerepelnek, mint az európai biztonság és a német kérdés, a leszerelés és a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok kiszélesítése. Az egyik előkészület — a monopolista körök, a militariz- mus és a hidegháború elvetemült csoportjainak mesterkedése, uszításai. Genf-ellenes hadjárata. A másik — a Szovjetunió cselekedetekben megmutatkozó rendíthetetlen 'békepolitikája, amelyet szerte a világon százmilliók támogatnák. Minden józanul gondolkodó ember — még a nyugati burzsoá körökben is — tisztában van azzal, hogy a Genf utáni fordulatot nem lehet visszacsinálni. Minden olyan kísérlet, amely az erőpolitika, az atomzsarolás módszereinek felelevenítésére irányul, I kudarcra van kárhoztatva. Nem két-' séges, hogy a nemzetközi élet számottevő ’új tényezői befolyásolják az Egyesült Államok vezető politikusait is. Erre vall Dulles amerikai külügyminiszter bizakodó hangú nyilatkozata arról, hogy ésszerű lehetőségeket lát a három pontban való előrehaladásra. Az egész haladó emberiség örömmel fogadta Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének Berlinben adott nyilatkozatát: „A béke és a biztonság biztosítása minden európai nép fő feladata. Ezen az úton a német nép eléri maid Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyre- állítását. Őszintén reméljük, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet elősegíti majd a nemzetközi feszültség további enyhülését és igazolja a békére és biztonságra törekvő népek reményeit.” jV/I a és a következő napokban a világ figyelme. ismét Genf felé fordul. Nem várhatjuk, hogy a külügyminiszterek értekezlete véglegesen megoldja a napirenden szereplő kérdéseket, de joggal remélhetjük, hogy újabb előrehaladást érnek maid el és konkrét döntéseket hoznak a nemzetközi együttműködés további javítása, a béke megszilárdítása érdekében abban, hogy a külügyminiszterei, értekezletével a „genfi út” újabb jelentős állomására érkezünk. (Hi, balcL&a twmtL'&izúLWtk&zeti tagok Kenézlőn vasárnap Uj Élet néven új termelőszövetkezet alakult. Nagy Sándor, Varga Lajos, Goda József és a többiek — látva a Dózsa termelőszövetkeze: évről-évre eredményesebb gazdálkodását, a termelő szövetkezeti tagok nyugodt, gondtalan életét — úgy határoztak, hogy véglegesen szakítanak a szűk korié tok közé szorított parcellásgazdálkodással. A Dózsa tagjainak és a pártszervezet, a kommu nisták felvilágosító munkája nyomóm alakult meg Ke nézlőn a második termelőszövetkezet. Hiába vol‘t a kulák, az ellenség rágalma. Nag,v Sándor és társai különbséget tudtak tenni az ellenség mendemondája és a párt igaz szava között. Olyan tervet készítették az Uj Élet alakulógyűlésén, olyan munkára tettek fogadalmat az új ^ tagok, hogy szép eredményekkel, gyümölcsöző munkával bizonyítják be a kenéztől egyéni dolgozó parasztoknak: rincs szükség további határozatlanságra — a jövő, a éjlődés egyetlen helyes módja az összefogás, a terme- őszövetkezeti gazdálkodás; csak nagyüzemi gazdálko- ’ással, gépi munkával, a legfejlettebb termelési módszerekkel lehet többet követelni a földtől és ezzel szobié, gondtalanabbá tenni az életet. A gyűlésen mindjárt megbeszélték a teendőket, hétfőn a pártszervezet, a gépállomás, a szakemberek segítségével az Uj Élet tagsága már meg is kezdte a harcot az új életért. Három dolgozó paraszt a kenézlői új belépők közül. Nagy Sándo (jobbról) — akit a tagság a termelőszövetkezet elnökévé választott — már a tavaszzal elhatározta: akárhogyan is, de őszre a közösben dolgozik! Mihalkó János (középen) három holdas dolgozó paraszt a Dózsa tsz-be lépett be. Goda József (balról) szintén belátta, hogy könnyebb, szebb az élet a közösben, ahol együtt, egymás javáért dolgoznak. Bákány János és Sági József kenézlői dolgozó parasztok megértették, hogy a termelőszövetkezetben a helyük. Belépésükkel csapást mértek az osztályellenségire, a ku- lákokra, akik dühödt haraggal nézték az új termelőszövetkezet megalakulását. Sági József és Bákány János — miután a népnevelők meggyőzték őket — aláírták a belépési nyilatkozatot. Papp György 12 holdas középparaszt szintén új életet kezd november 1-én. Az alakulást követő napon társaival együtt hozzáfogott ő is a közös munkához — szántottak, vetettek. Papp György a képen látható két lovat és szekeret is bevitte a közösbe, hogy ezzel i erősebbek legyenek'. (Téglási Tibor felvételei.) Táncestéig e ken kézről- kézre kapkodják a láncosok Bartyik Anikót. Keringő a kedvenc tánca, 86 verset tud kívülről, rajong a színjátszásért, a színjátszó stúdió legszorgalmasabb növendéke. Ö tudja a legjobb paprikáskrump- lit főzni a G. épület szállásán. Még az utcán is olvas, — kedvenc Íróin Mikszáth Kálmán. Mégis, ha beszélgetésre érül a sor, mindig az ö kedves „kecskéjéről“ beszél. Én is így jártam vele, s igen elcsodálkoztam, mi köze lehet egy barcikai lánynak a kecskéhez? Hamar felvilágosított. — A „kecske“? így hívjuk a betonkeverő gépel, amelyiken dolgozom. Egy nap alatt 10 köbméter betont kever! Nem cserélném el három nagy gépért sem., úgy dolgozik, ahogy akarom. Most ugyan a kis száiHfó a kafäniämraikal fiatalók élttéböl mozdonyon fogok dolgozni. — Azt is tudja kezelni Anikó? — De tudom ám, sőt nemcsak azt! Mindenféle motorhoz értek, mert a motor a mindenem. És csakugyan, vége- Uossza sincs nála a különböző motorokról való beszédnek. — Hanem azért legkedvesebb a „kecske“ Éneikül nem épülne fel Kazincbarcika. Akár hiszi, akár nem, a betonkeverők munkája a legfontosabb ezen a nagy építkezésen — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Egyik kezében alma pirostik, nagyokat harap belőle és nevetve mondja: — Ötöt is megeszek naponta, kell a vitamin a munkához . .. * „ .. ■ Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orcátok . . Önkéntelenül ez a kis népdal jut eszembe, amikor nézem a piroskendös lányokat, amint keverik a maltert, rakják a téglát, serénykednek, ügyeskednek. Ég a kezük alatt a ínunka, emelkedik a fal a magasba. Persze „szöveg“ is van bőven munkaközben, csak győzze hallgatni az arra. járó. S. Julia harcos- hangú lánykát éppen akkor szólítom meg, amikor nagy szózuhata- gol önt a mellette állókra: — Miért mérges? — Már hogyne volnék, amikor letelik a műszak, ők meg itt „lazsálnak“! Hatalmas daru méltóságteljes mozdulattal, súlyos rakományt tesz le, nyüzsgő leánysereg szorgoskodik mindjárt körülötte. Az ö kezük nyomán épül Kazincbarcika szocialista várossá. Tudják ezt ők maguk is, munKa közben arcuk kivirul a kőporos piros kendő alatt. ★ — Tirálok, DISZ-fiatalokra vár az a nagyszerű feladat, hogy tovább építsétek szocialista hazánkat .. . Azon kell lennetek, hogy minden fiatalt bevonjatok a DISZ- szervezetbe . ■. Milliós tömeggé kell tenni a PlSZ-t... Hetven fiatal hallgatja elmélyült figyelemmel a Petőfi-iskola előadását. A 31/6 építőipari vállalat DlSZ-alapszer- vezetének oktatási évadja sikeresen megkezdődött. Ki erezné át jobban a fiatalok nagy feladatát szocialista hazánk építésében, ha. nem ők, építőipari dolgozók! Előadás után víg táncra perdülnek, jó kedvük, dalolásuk bizonyság arra, hogy van miért örülniük, — a fiataloké a jövő! KTJVLJZR mzsöwe SZII INI FOLTOD
