Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

I— A kenézlői Dózsa tsz jövője is az állattenyésztés ayors fejlesztése Egy éjszaka a gyógyító kezek házában AZ MDP BORSOD-ABAUJ -ZEMPLÉN MEGYEI, PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 205 szám ARA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 szeptember 1. csülökök Jó tanít last az áj tanévben \ cséplőcsapatok A kenyércsata valójában csak ak­kor fejeződik be, ha az utolsó leara­tott, tömött kalászt is átengedtük a cséplőgép dobján, s száraz raktárban várja sorát az ország biztos kenyere. A hivatalos jelentések szerint me­gyénkben ezideig gabonatermésünk nem sok kai több, mint 60 százalékát csépeltük el, tehát kenyerünk alig óbb, mint felét helyeztük biztonság­ba. S hogy az utolsó szem gabona is mielőbb raktárba kerüljön, az első­sorban a cséplőgépek vezetőinek és a eséplőmunkacsapatok becsületes, oda­adó munkájától függ. Az elmúlt esztendőkben ilyenkor, szeptembertájt, már az utolsó kévé­ket adogatták a cséplőmunkacsapatok tagjai a gépekre, s megnyugodva je­lentettük, hogy megnyertük a ke- nyéresatát. Ez évben azonban minden másként történt. A rendkívüli időjá­rás közel egy hónappal nyújtotta meg a kenyérgabona érési idejét, munkát-munkára halmozott, egy idő - ben volt szükség kaszára, kapára, kombájnra, arató- és cséplőgépre, s valóban becsületes, odaadó munkára volt szükség, hogy gépállomás és állami gazdaság, termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt helyt­álljon a maga posztján. Lelkesedés­ben, odaadásban a munka egyetlen területén sem volt hiány. Különösen nagy szükség volt és van jelenleg is a gépállomások tervszerű munkájára. A közel negyven százalék még csépe- letlen gabona, a rövid határidő az él­következendő napokban olyan helyt­állást vár a gépállomások oséplőve- zetőitől óa a munkacsapatok tagjai­tól, amelyre csakis megfeszített erő­vel, nagy körültekintéssel és feltét­len becsülettel lesznek képesek. Olyan helytállást, amilyent az eddigi idő­szakban a legjobb gépállomások, a legjobb cséplővezetők és munkacsa­patok mutattak. Nem véletlen^ de nem äs magától értetődő dolog, hogy Borsod megy® 22 gépállomása köziül ezideig mind­össze csak két gépállomás, a takta- harkanyi és a mezőcsáti teljesítette csépiéin tervét. Az esős időjárás erő­sem hátráltatta a hordást és a csép­ié® megkezdését is. Alapos indok ez arra. hogy a ricsei részen ezideig mándösszo 50, az edelényi részen pe­dig 63 százalékát csépelték el a ke­nyérgabonának. Azonban egyáltalán nem indokolja még az időjárás sem a sraemdrői gépállomás 24, az ózdi 36, a pwtnoki 31 és a vihnányi 28 százalé­kos teljesítményét. A lemaradás itt már egyedül a szervezetlen munka, a nem pontos felkészülés eredménye, tehát a gépállomás hibája. Ezeken a gépállomásokon az okot már csak abban lehet és kell keresni, — oko­lásul az elkövetkezendő időkre —, hogy míg a taktaharkémyi, vagy a ricsei gépállomáson jóval ÍOO mázsa fölötti teljesítést jelez a cséplőgép- park átlageredményeinek mutatója, addig Szendrőn, Putnokon alig ha­ladja túl az 50 mázsát. S ezek a gyenge eredmények azt bizonyítják, hogy itt-ott bizony még baj van a tervszerűséggel, s baj a lelkesedéssel is. A cséplési munka megkezdésekor nem csupán kót-három, hanem csak­nem minden gépállomáson megvoltak a kezdeti nehézségek. Akadtak ap­róbb üzemzavarok, javítások a csép­lőgépekéin. Azonban néhány, vagy egyetlen nap alatt megtalálták és ki­javították a hibát. A hiba tehát csak ott válhatott komoly akadállyá, ahol tehetetlenek voltak vele szemben, ahol nem győzte le az akadályokat a közös ügyért való lelkesedés, össae- fogáa Néhány héttel, pontosabban 28 nappal ezelőtt akadt üzemzavar Kra- konperger Ferenc, a szerencsi gép­állomás cséplővezetőjének gépénél is. De a fiatal csóplőyezető a gépállo­más, majd Bálint László és cséplő- munkacsapata segítségével legyűrte a hibákat és 28 nap alatt 1070-es gépé­vel 54 vagon gabonát csépelt el. Iga­zában csak ők tudnák elmondani, mennyi munka, mennyi izgalom, mennyi gyözniakarás rejtőzik kima­gasló eredményük mögött. Vagy mennyi lelkesedésre, milyen össze­hangolt munkára volt szükség ifjú Balogh Sándor, a szocialista munka hőse és eséplőcsapatia 58 vagonos, ifjú Pető József 50 vagonos teljesít­ményéhez. Milyen kemény, körülte­kintő vezetést követelt meg a takta- harkányi gépállomás vezetőségétől, milyen odaadó munkát a oséplö- és cséplőmunkaosapatvezetőktől, hogy elsőként a megyo gépállomásai közül 103.6 százalékra, vagy a mezőesáti gép. állomás dolgozóitól, akik 101,3 száza­lékra teljesítették: tervüket. Ezekmö­versenyzászla jára gött az eredmények mögött nem csu­pán szakmai tudás, technikai feltétel, hanem lelkesedés, munka, az or­szág kenyere iránt érzett felelősség- , érzet is rejtőzik. S enélkül nem szü- ’ethetik kimagasló eredmény. A taktaharkányi, mezőesáti és he- ' iőpapi gépállomás dolgozói és vezetői > most meg sem állnak, csupán saját tervük teljesítésénél. Mindhárom gép­állomás segítséget Ígért és küldött más gépállomásoknak. Gépeket, osép­1 övező főket, munkacsapatokat, hogy a megye minden részében mielőbb rak­tárba kerülhessen a kenyér. Ez azon­ban nem jelentheti a®t, hogy a soend- rői és más gépállomásokon továbbra in nyugodtan dolgozzanak az eddigi mederben. Nem jelentheti azt, hogy , az eddig gyengén teljesítő oséplőgé- ' nek továbbra ie terven alul csépel­jenek papról-napra. A hátralévő : negyven százalék még jelentős meny- nyiség és rohamosan közeledik az az . időpont, amikor tervszerűen és töké­letesen végre kell hajtanánk a gépáll*)-| másoknak az őszi átállást. Hamaro­san meg kell kezdeni a fontos és ha- ! laszthntatlan őszi munkáit. Ennek pe­dig egyik elengedhetetlen feltétele, i hogy néhány napon belül minden gépállomás befejezze saját területén a csépiért, megvívja, a kenyércsata utolsó szakaszát. Gépé,Horn ásaink legjobb eredményt elért cséplővezetői: ifjú Balogh Sán- j dór, Rrakonpergetr Ferenc, ifjú Pető József, Fioore Kálmán, Mihály József és a többiek nemes versengésben aratják nap mint nap győzelmeiket. S a mrankaverseny komoly hajtóereje a kimagasló eredményeknek a megye legjobb gépállomásain, is. Nem kö­zömbös a oséplővezetők és munka­csapatok résziére, ki szerzi meg a versanyzászlót. Ki-ki keményen küzd élte, hiszen ezzel az egész ország ke­nyerének biztosításáért harcod. Kö­vessék az élenjárók példáját a gyen­gébben teljesítő, a szeudrefi, putnoki, ózdi oséplővezetők is, hogy minél előbb magtárakban tudjuk a megye gabonatermését, hogy minden gépál­lomás odaírhassa versenyzászlajára a munka befejezése után: helytálltunk becsülettel, elvégeztük, amit ránk­bízott az ország! Megszokott jelenség már Miskol­con, hogy szerdai napokon vidékiek, bátyus nénik, szatyrokkal felszerelt asszonyok lepik el az utcákat. A tarka kirakatok előtt csoportokba verődnek., s mielőtt a boltba belépné­nek, kiválasztják a megfelelő ruha­anyagot vagy eipöfazont, szekrényt, edényt, vagy könyvet. A tegnapi nap azonban nem tar­tozott a megszokott piaci napok közé. Augusztus 31-e volt—a szün­idő utolsó napja. A felnőtteken kí­vül apró vásárlók egész rajai je­lentek meg. Volt közöttük, aki gör­csösen kapaszkodott édesanyja, vagy édesapja kezébe, csodálkozva bá­mult. Mások új táskával a hátukon már önállóan, büszkén lépkedtek. Oli/an gyorsan változott meg szá­mukra mindent Szinte máról-hol­napra lettek kis óvodásbál iskolá­sok, hátitáskával, irónnal, törlő- gumival, füzetekkel felszerelt ,,első- ' sok11. Ezen a napon a legjobban látoga­tott üzletek a papír- és írószerből- tok volta., de nem sokkal kisebb forgalom mutatkozott az állami áruházakban, a cipöboUokban és a könyvkereskedésekben sem. A vado­natúj táskát■; mellé új cipó, kötény, zokni, rulm és öltöny is került. A kis elsősök, a 6—7 évesek körül fo­rog most minden, — Pelei lett a Petiből —, s a fából faragott hinta­ló, az alvóbuba mellé odakerül az első könyv és az első füzet. Az ed­dig csupán játékkal töltőit idő egy- részét — s talán nem is olyan kis részét — az iskolai munka, a tanu­lás foglalja el. A legtöbb kisfiú és kislány öröm­mel várja az iskolaév nyitásának nagy napját. Izgalommal várjál* az első órát, a tanítóbácsit, vagy a ta­nít, ónénit. De akad olyan is, aki inkább játékainál maradna, s ha az iskolát emlegetik, strásra görbül a szája. Látogassunk el egy papír- és író- szerboltba. Mit vásárolnak a kis ve­vők, hogyan készülnek az első isko­lai tanévre? A 27. sz. bolt vezetője, Faragó elvtárs örömmel sorolja fel azt « tömérdek áruféleséget, amellyel a bolt dolgozói várják a kis vásárló­kat. Fekete, barna, képes hátitás­kák, redőnyös tolltartók, jegyzettöm­bök, vízfestékek, fekete és színes írónők, tinta, körző, töltőtoll, sok­fajta füzet és törlögumi, kék és fe­hér borítópapír, stb. bőségesen van a polcokon. A kéthetes vásár alkal­mával sokféle áru — például a töltőtoll és a körző — olcsóbb lett. Az egyik pult előtt nagymama és unoka vásárol. Hoffmann Ferike most kerül az I. osztályba, de cemint nagymamája mondja — inkább ott­hon szeretne még maradni. A bar­nahajú, kékszemű, ijedt, fiúcska leg­nagyobb vágya az ujjvédő és a tör­lőgumi. Valamennyi iskolai holmi közül ez a legérdekesebb számára. Szeptember 1-ét azonban ö is izga­lommal várja. Milyen lesz a tanító- néni és a gyerekek? Ferikére, aki­nek testvérei nincsenek, bizonyára jó hatással lesz az iskola, a gyer­mektársaság. A közösségben, a vele egykorúák között leveti félénkségét, * a tízórai szünetekben a többiek­kel együtt ő is kacagva játszik majd kergetösdit, vagy futballt. A kővetkező vásárló szőkehajii, copfos kislány. Hátán már ott dí­szeleg a vadonatúj táska,. Bátran, iskoláslányhoz méltó komolysággal sétál a pult előtt és várja édesap­ját, aki trónokat és füzet ekei vásá­rol. Kérésemre bemutatkozik. — Árvái Babikának hívnak — mondja bátor, csengő hangon. * Már vett nekem apukám táskát, meg új cipőt, most még köténykét is kapok. Nagyon szeretem az iskor lát, nem félek tőle. A legjobban a táskának örülök — s nemcsak sza­vában, de csillogó szemében is lát­szik az öröm. Miközben édesapja vásárol. Babl­ka még sokmindenről beszél, test­vérkéiről, az egészen pici Aranka babáról, a ceruzákról, s az iskolá­ról: A következő két vevő Kolivoda öcsike és Gábor. Gábor — a negye­dikes — már beavatta Öcsit az is­kolai élet minden „titkába“, öcsi már ismeri a nagybetűket, s a be­iratkozás alkalmával legszívesebben már ott is maradt volna. Ö szintén a fekete, pirosszélű táskának örül legjobban, s már előre megmondta bátyjának, hogy a tanulásban ver­senytársa lesz. Jönnek-mennek a kis és nagy vevők, az elsősök és nyolcadikosoki az általános iskolások és gimnazis­ták. Kezdőtök az új ianév, az új munka. Az elsősök megismerkednek a betűk és számok birodalmának rejtélyes lakóival, a nagyobbak to­vábbhaladnak — megismerkednek a természettudományokkal, s édes anyanyelvűkkel. Kicsik, nagyok, fiuk, lányok ebben az iskolai évben is szorgalmas tanulással gyarapít­ják tudásukat, ismerkednek a világ- gal, készülődnek az életre. Jó tanu­lást, sok sikert kívánunk nekik «2 új tanévben/. Két pedagógus A vasgyári leányiskola szerető gondoskodással újjávarázsolt, új pa­dokkal bebútorozott tantermeiben a pedagógusok már várják tanít­ványaikat. A képen: Keresztes Ilona tanítónéni, aki már 33-ik éve tanít az iskolában, Pongó Terézzel, a legfiatalabb, elmúlt évben I végzett pedagógussal ismerkedik. ... ......... .... i ----------------------------------­EGY MOSZKVAI ISKOLA SZÜLŐI BIZOTTSÁGA A Szovjetunióban az iskola és a család között szoros kapcsolat áll fenn. Az iskolák számos elő­adást rendeznek, amelye­ken tudósok, pedagógu­sok és maguk a szülők is pedagógiai tárgyú be­szédeket tartanak. Ez nagy segítséget nyújt a szülőknek a gyermekne­velésben. Az iskolákban éven­ként választják a szülői bizottságot. Minden osz­tályból egy vagy két szülőt jelölnek a bizott­ságba. A moszkvai 465 számú középiskolának most 33 osztálya van. A tanulók száma meghaladja az ez­ret. A szülői bizottságot a tanév elején választot­ták meg az osztályokban tartott szülői értekezlete­ken. Minden egyes osz­tályból egy szülőt vá­lasztottak a bizottságba. A bizottság elnökségéhez tartozik az elnök, a tit­kár és három tag. El­nökké Alekszandra Ya. sziláévá háziasszonyt vá­lasztották, aki példásan neveli gyermekeit. Neve­lési módszeréről előadást is tartott a szülőknek. A bizottság tagja lett az iskola egyik volt nö­vendéke, Jelizaveta Szál - tikova háziasszony is. Nagy segítséget nyújt az iskolán kívüli gyermek- nevelési munkában és már több éve vezeti a közmunkaként. A kézi­munka szakkörben fog­lalkozó leányok munká­jukat kiállításon mutat­ják be. Mihail Kolesznyikov, régi kommunista, nagy tekintélynek örvend a szülők körében. Unoká­ját neveli, a háború ide­jén hősi halált halt fiá­nak leányát. Az 1905. évi forradalom 50. évforduló­jával kapcsolatban több, mint tíz érdekes előadást tartott, részletesen mesélt a gyermekeknek a moszk­vai munkások harcáról a cárizmus ellen. Az út­törők és a komszomolis- ták többször is meghív­ták magukhoz és érdek­lődéssel hallgatták, ami­kor a munkások és a parasztok forradalom előtti életéről és a kom­munista párt hősies har­cáról beszélt. A bizottság tagja lett Anna Fjodoro- va élenjáró szövőnő, aki szintén példásan neveli két iskolásgyermekét. A bizottság, hogy jobb munkát végezhessen, kü­lönböző albizottságokat szervezett, amelyek a pe­dagógiai propagandával, az oktató- és nevelő- munkával. a kultúrmun- kával és az egésziségügyi- gazdasági munkával fog­lalkoznak. Ezek az albi­zottságok nagy segítsé­get jelentenek az iskolá­nak. így például az ok­tatási és nevelési albi­zottság az iskola igazga­tójával együttesen elha­tározta, hogy fa- és fémmegmunkáló rnűhe- helyeket szervez az isko­lában. Meg kellett be­szélniük az iskola védnö­keivel — ipari vállala­tokkal, hogy vegyenek részt e műhelyek felsze­relésében, adjanak mű­szaki segítséget. A mű­helyekben rövidesen meg­kezdődtek a foglalkozá­sok és bebizonyosodott, milyen hasznosak a ta­nulók politechnikai elő­képzettsége szempontjá­ból. Ugyancsak ez az albi­zottság segített a műsza­ki szakkörök megszerve­zésében. Kérésére az üze­mek tapasztalt szakem- !>oroket — elektrotechni­kusokat. rádiótechniku- sokut, lakatosokat, esz­tergályosokat küldtek a műhelyek vezetésére. Ta­pasztalt szakmu nkások az úttörő-gyűléseken előadá­sokat tartottak. Sokan közülük resztvettek az 1905. évi forradalomban, ismerték Lenint, A fel­sőosztályosokat a fővá­rosi egyetemek tudósai ismertették meg a külön­böző szakmákkal. Ezek az előadások megkönnyí­tették a gyermekek pá­lyaválasztását. A kultúrába albizott­ság kirándulásokat szer­vez a múzeumokba, film­vetítéseket rendez az is­kolában. A kultúresteken gyakran fellépnek a szín- jáf szócsoport részvevői. Az albizottság találkozó­kat rendez írókkal, ze­neszerzőkkel, festőművé­szekkel, a termelés újí­tóival. A pedagógus albizott­ság szintén érdekes mun­kát végez, ő segített az iskolai előadóterem léte­sítésében, amelyben tu­dósok tartanak előadáso­kat a szülőknek. N. Lu­kin, a pedagógiai tudo­mányok kandidátusa pél­dául „Hogyan segíthetik a szülők gyermekeiket a pályaválasztásban“ cím­mel tartott előadásában 3zámos hasznos tanácsot adott. Az egészségügyi-gazda­sági albizottság segítsé­get nyújt az iskola rendbehozásában az új tanévre. A szülői bizottság terv szerint dolgozik. A ter­vet negyedévenként ál­lítják össze. A bizottság tagjai javaslatokat tesz­nek, amelyeket, azután értekezleten vitatnak meg. A bizottság elnöke egyben a pedagógiai ta­nács tagja és tevékeny részt vesz annak munká­jában. Mihail Lebjegyev igaz­gató elmondta hogy az elmúlt tanévben az isko­lában jelentősen javult a tanulmányi színvonal. Ebben igen nagy érdeme van a szülői bizottság­nak ie,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents