Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

CsÜtŐrtSk, 1355. Augustus 1S> CSZA&MAGTARÖRSZAÖ 3 mm ' # BESZELŐ SZAMOK Népünk kenyeréért Dolgozzunk augusztus 20-án is 47. §. „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segitt a dolgozókat munkaképiisten­ségük esetén. A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széleskörű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.“ * Az eltelt tíz esztendő gyökeres változást hozott társadalombiztosításunkban is. Ma már a kötelező tár­sadalombiztosítás minden dolgozóra kiterjed. Amíg a biztosítottak száma — családtagokkal együtt — 1938- ban 2.8 millió, az össznépesség 31 százaléka volt, ma közel 6 millió, az össznépesség több mint 60 százaléka. Hasonlítsunk össze néhány fontosabb adatot a íelszaba dulás előtti és a felszabadulás utáni időkből. TAPP FELSZABADULÁS ELŐTT ± appénz címén á dolgozók keresetüknek mintegy &ó százalékát kapták. A betegség első három napjára Sérti kaptak táppénzt. 'ír Egyedülálló dolgozó a kórházi ápolás első 30 nap­jára Sem kapott táppénzt. A családos dolgozó, amíg kórházban volt, táppén­zének felé összegét kapta. Gyérmékápolás címén ném járt táppénz. A gyer­mek pedig különösén egyéves kórig gyakran beteges­kedik. Ilyen esetben az édesanya semilyen támoga­tást nem kapott. A tbc-s beteg dolgozó 1 év után nem részesülhe­tett táppénzben. KÓRHÁZ É N Z felszabadulás után A táppénz a dolgozó keresetének 65 százaléka, annak, aki legalább 2 évet Ugyanannál a Vállalatnál dolgozik, 75 százalék. A keresőképtelenség első napjától jár a táppénz. Az egyedülálló, vagy legfeljebb a feleségét éltartó dólgozó táppénzének felét kapja meg a kórházi ápolás idejére. A családos dolgozó a táppénz 50 százalékát kapja á kórházi ápolás ideje alatt. A dolgozó nő, aki egy évnél fiatalabb gyermekét Otthon ápolja, táppénzbén részesül. 3 évig kaphat táppénzt a tbc-bén szenvedő dol­gozó. ápolás A dolgozó családtagja égy évén belül csak 28 na­pig részes ülhetett kórházi ápolásban és ha a gyermek­nek mégis hosszabb időre volt szüksége kórházi ke­zelésre,' akkor á szülőknek fizetnie kellett a drága költségekét — ha volt miből. A tbc-s beteg dolgozó csupán 1 évig kaphatott kórházi ápolást. A dolgozó családtagja égy évén bélül 90 n/ipig, á tbc-ben, valamint reumás szívbetegségben szenvedő családtag 180 napig, a gyermekbénulásban és Little kórban szenvedő családtag pedig 1 teljes évig jogo­sult kórházi ápolásra. Két évig részesülhet kórházi ápolásbán az a dol­gozó, aki tbc-ben szenved. Üzemi baleset, foglalkozási betegség esetén korlátlanul jogosult kórházi ápolásra. GYÓGYKEZELÉS — GYÓGYSZERELLÁTÁS Az á dolgozó, aki 1 éves segélyigényét kimerítette, semmiféle betegségi biztosítási szolgáltatást nem kap­hatott. ÖrVósi kezelést is csak akkor vehetett igénybe, ha újabb 6 hónapon át dolgozott. A gyógyszerekért általában meghatározott összegű térítést (30 fillért) kellett fizetni. Ugyanakkor az I. napibérceztályban a teljes napi táppénz 40 fillér volt. A közái'kálmazóttak a gyógyszer teljes árát megfizet­ték. A társadalombiztosítás terhére kiszolgáltatott gyógyszereket erősen korlátozták. A biztosítottak részére nem járt a fogászati ellá­tás keretében fogkorona- és hid-szolgáltatés. —---------------------------- ' '■»*»♦»«> Az a dolgozó, aki 1 évig (tbc esetén két évig) kór­házi ápolást, vagy táppénzt kapott, az ezt követő munkaviszonya alapján újra jogosult a szolgáltatá­sokra. A fertőző betegség, gümökóros betegség megelőzé­séhez, illetve kezeléséhez, továbbá az anya- és gyer­mekvédelem fokozásához szükséges gyógyszereket in­gyen kapja a társadalombiztosításra jogosult dolgozó. Más gyógyszereknél a jelenleg fizetett 15 száza­lékos téfités csekély összeget jelent, ugyanakkor a különleges hazai és külföldi gyógyszerek is rendelke­zésre állanak. Ma mind a dolgozó, mind a családtagja ingyen fogászati gyógyító és megelőző kezelést, ezenkívül bi­zonyos térítés ellenében műfogat, műfogsort, fogkoro­nát és hidpótlást kap. Ámi^ soha nem lehel- elfelejteni ßeszélsfetéi a VIT-ről hazatért fiatalokkal Bírt Ételka edelényi küldött és Benes József putnoki vájár, sajó- Vélezdi DISZ-titkár most érkeztek haza Varsóból, a VIT-ről. A még friss, le riém ülepedett benyomások­ról, emlékekről beszélgetünk. Mutat­ják emlékkönyveiket, amelyekben ar­gentin, finn, lengyel, albán aláírások és furcsa vietnámi meg koreai ákom- bákomók sorakoznak egymás mellett. — Ezt égy német fiú..ezt egy argentin lány jegyezte ide ... ezt meg egy szlovák fiú írta be magyarul, — röüfőgátják. Benos József a „Béke és Szabadság“ egyik számát vészi elő, amelynek címlapján a kép őt ábrázolja humu­szos indiaiakkal. — Hol is kezdjük az elbeszélést? — mondja a sötóíbőrű, csinos Bari Eta. — Hiszen annyi feléjthetetlen élmé­nyünk volt, annyi mindent láttunk! Varsónak. Lengyelországnak megmutatták mindkét arculatát. A porig romboltat is, meg a másikat, az újjáépültét, a ragyogó sugáruta­kat, a nagyszerű, új, modern házakat is. Megmutatták a földig égetett var­sói gettó helyét és az ott emelt hősi emlékművet, amelyet a partizánok emlékére abból a márványból készí­tettek, amelyet Hitler hozatott oda eajátmaga megörökítésére. Beszélget­tünk lengyel fiatalokkal, akik minden szeptemberben önkéntes társadalmi munkával építik szeretett fővárosu­kat. yóltam Chopin szülőfalujában és a palmiri erdőben, ahol 20.000 parti­zánt gyilkoltak meg. Ezeket az élmé­nyeket égy életen át nem lehet el­felejteni. — Találkoztunk sok ország fiaival, lányaival — mesélik. — Bósztvettünk a németekkel és olaszokkal rendezett nagy találkozón. Ott voltunk cseh­szlovák, francia és lengyel fiatalok­kal az összes nagy közös ünnepélye­ken, a megnyitón s a záróünnepélyén, a feledhetetlen Vieztula-parti karne­válon éa hajókiránduláson. S micsoda élmény volt, amikor résztvettünk a Franciaországba szakadt lengyel fia­talok ünnepén, amelyen szereplők s nézők együtt könnyeztek — mondja Bénes elvtárs. — A nyugatnémetek elmesélték — szól közbe Bari Eta —, hogyan élnek, nélkülöznek. Egy német fiatal meg­mutatta 250 márkás fizetési utalvá­nyát. Három hónapig volt munka- nélkül, elbocsátották állásából, mert tágja a demokratikus ifjúsági szer­vezetnék. A nyugatnémetek egyéb- eéftt kértek, hogy ne írjunk politikai jellegű szöveget autogrammfüzetükbé, mert emiatt üldöznék őket hazájukban. A délamerikaiak még azt sem szeret­ték, ha fényképezik őket, mert szin­tén üldözéstől tartottak. — Az volt a nagyszerű, hogy el­tűnt minden különbség a fiatalok kö­zött. Magyar, vietnami, szovjet, ame­rikai egyaránt barát volt. Közülünk, borsodiak közül csak Fényes, Gonda, meg Varga élvtáts tudott idegen nyelven, mégis mindent megértettünk mutogatással, a nemzetközi jelbeszéd- dei. — Bennünket magyarokat nagyon szerettek, — veti közbe Bencs József. — A magyar szálláson állandóan nyüzsögtek az idegenek. Má.r a meg­nyitó felvonuláson is óriási sikert arattunk. Varsóban az ünnepi mene­teket nem választja el kötélkorlát a közönségtől, a nézők mindig fegyel­mezetten nézik végig a felvonulást. Be mikor mi elvonultunk, felbom­lott a rend. Az utca szélén álló embe­rek beözöúiöífek és ölelgettek, kezün­ket rázogaíták. Csakúgy zengett a „Jegzsia Polska“, amit mi kiáltottunk és az „Éjen Magyarország!“ — amit ők. Különösen tetszett a lengyelek­nek, hogy lengyel dalokat énekeltünk. „Mi, az edelényi gépállomás DISZ-fiataljai megbeszéltük a DISZ Központi Vezetősége által meghir­detett országos silózási versenyfel­hívást s elhatároztuk, hogy csatla­kozunk a versenyhez. E nemes ve­télkedésben versenyre hívjuk a me­gye összes gépállomás! DlSZ-szer- vezetét és DISZ-fiataljait. A versenypontok a következők: 1. A hozzánktartozó tsz-ekben felül­vizsgáljuk a silógödrök rendbentar- tását, s ahol nincs kitakarítva, ki­javítva a siló, ott a tsz vezetőségé­vel intézkedünk, hogy pótolják a mulasztást még a silózás megkezdé­se előtt. 2. A hozzánktartozó tsz-ek- ben határidő előtt 10 nappal a leg­jobb minőségű és mennyiségű silót biztosítjuk az állatállomány részé­re. 3. A tsz-ek DISZ-fiataljaival karöltve brigádot alakítunk, amely a felhasználható hulladékanyagot, kertészeti, árokparti és egyéb fel­használható, silónak alkalmas zöld­félét összegyűjti. 4. A tsz-ekben a megadott silózási tervet túlteljesít­jük. (3000 köbméter a tervünk, s Amikor elbúcsúztunk, öregék, fiata­lok sírtak a meghatottságtól. Varga Sándor répáshutai tanító összebará.f- kozott lengyel iskolásgyerekekkel, Skik, amikor elutaztunk csapatostól kisértek ki bennünket. — Háüy barátságot kötöttünk! — mondja Etelka. — A karneválon táncol­tam német, szlovák, bolgár, lengyel fiatalokkal, talán minden nemzetbeli­vel. — Látja itt ezt a szöveget? Romá- úiai magyar fiú írta, — tolja elém noteszét Benes József. „Együtt söröz­tünk a VIT-en a büffében ... Lőrinez George“. Alatta egy másik béjegysíés: „Por la Paz y la Amlsfad.“ Ezt irta bele Dorita Argentínából a békéről. Aztán újból a megnyitóról, a.záró- ünnepélyről, a találkozásokról emlé­ke nek, a tűzijáték rakétáiról, ame­lyek az országok zászlait rajzolták ki ezer színben: új és máris elhagyott ismerősökről, messzi földről jött ba­rátokról. akik közül sokat letartózta­tás, üldözés vár otthon. Várja őket a harc. — Bari Etát, Bencs Józsefet és társaikat pedig varia a munka, várják őket a borsodi fiatalok, akik­nek Szivében el kell hinteni a népek egymásiránti szeretetének, a nemzet­köziségnek magvait. S. L. ehelyett 4000 köbmétert silózunk) 5. A községi DISZ-szervezeteknek se­gítséget adunk, hogy az egyéni dol­gozó parasztok is teljesítsék silózási tervüket, és így járásunk megfelelő jó minőségben teljesítse silózási ter­vét. A nemes verseny sikere érdeké­ben párosversenyt indítottunk. Ve­réb Zoltán, az edelényi gépállomás DISZ-fiafalja Hajdú Lászlót, a a szendrői gépállomás DlSZ-fiatal- ját hivta silózási versenyre. Szo- táezki Lajos, az edelényi gépállomás traktorosa, a kiváló dolgozó jelvény tulajdonosa Melezer Józsefet, ugyancsak az edelényi gépállomás DISZ-fiatalját hivta párosversenyre.“ VERÉB ZOLTÁN SZÓTACZKI LAJOS MELCZER JÓZSEF hefdAk József a versenybiz. elnöke. sipöss József DISZ-titkár. jencsurAk József TI a gépállomás párttiíkárA. TA V1RAT Csatlakozunk a DISZ-fiatalok országos silózási versenyéhez Az elmúlt napokban a kedvezőt­len Időjárás nagyban hátráltatta megyénkben a kenyérgabona beta­karítását, a hordást és a cséplést Szerte a borsodi falvakban minden dolgozó paraszt türelmetlenül várta a jó időt — mindannyian aggódtunk kenyerünkért. Most. amikor végre elérkezett a jó idő, minden gépállo­más) dolgozó, tsz-tag és egyénileg gazdálkodó paraszt legfontosabb fel­adata, hogy a lehető legrövidebb időn belül elvégezze a hordást és a cséplést. Minden percet ki kell használ­nunk, hogy biztonságba helyezzük kenyérgabonánkat. Ezt tartott Alt szemelőtt az ózdi és a meZőcsátl járás dolgozó parasztjai, amikor el­határozták. hogy az ünnepre váló tekintet nélkül augusztus 20-án és 21-én is hordanak, csépelnek. A ga« bona betakarítása mindenki szlvügyü kell legyen, hiszen népünk kenyéré- ről van szó! Felhívjuk ezért a me- gye minden becsületes dolgozó pa­rasztját, csatlakozzon az ózdi és me- zőcsáti járás dolgozó parasztjainak kezdeményezéséhez, hordjon és csé- pel jen augusztus 2Ó-án és 21-én is egész napon át. A. 1 egoi esóbbá n termelő borsodi bányában Az izsófalvi bányaüzem dol­gozói áz első félévben nemcsak a havi térvék maradéktalan teljesítésével tűntek ki a borsodi bányák között folyó versenyben, de már június vé­gére az éves tervén félül vállalt 3370 tonna szenét Is fe'szinré szállították. A második félévet is szép eredmény­nyel kezdték, júliusban pedig 101.3 százalékkal zártak. Az izsófalvi bányászok a gazdasá­gos termetes terén Is nagyszerű ered­ményekről számolhatnak be. Jelenleg a legolcsóbban termelik a szenet n Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei között. Jannár'ól hónapról hónapra csökkentették a szén önköltségét s augusztusig nem kevesebb, mint 21 forinttal szorították le a szén tonnán­kénti árát. Ezzel a szép eredménnyel joggal büszkélkedhetnek az izsófalvi bányá­szok. A legjobb úton ha’adnak afelé, hogy megvalósítsák a jelszót: több. jobb, olcsóbb árut a dolgozóknak. S amikor megkérdeztük, hogyan ér'ék el ezt a Rzép eredményt, egyszerűen azzal válaszoltak: a terv túlteljesíté­sével. A gazdaságos termelésnek való­ban ez az első alapfeltétele Ahol jgv bányász nyolc óra alatt több szenet termel mint előirányzata, az a szén olcsóbb Is. Emellett azonban szem előtt tartják az önköltségcsökkentés sok más ténye­zőjét. is. Az egy tonna szénre eső anyagfelhasználás költségét 5 forint­tal csökkentették. A legnagyobb gon­dot a bányafával való takarékosságra fordítják. A munkíibetyekro mindig megfelelő méretű fát készítenek, olyan darabokat, amelyeket elfíirésze- lés nélkül lehet használni a biztosí­táshoz. Az on)laszráshó! kirabolt bá­nyafa nagy részét újból felhasznál­ják. Júliusban például 40 köbméter fát takarítottak meg, ami 445 méter légvágat kihsjtására elegendő. így a kitermelt szén tonnáihoz mérten kö­ze! egy forinttal csökkentették a fa­felhasználást. lsen helyesen gazdálkodnak a robbanóanyaggal is. A legtöbb vájár megértette már, hogy ha csak a ki­szabott mennyiségű robbanóanyagot használja fel, abból több élőn? iá származik. Nemcsak a robbanóanyág. pazarlást szüntetik meg, dé ha meg­felelő töltettel robbantanak, darabo­sabb szenet is nyernek, aminek jööb az ára. jobb a minősége. Az elmúlt évhez viszonyítva az idén sokkal több a darabos szén s ennek eredménye az, hogy a kalóriatartalom jóval 30ÖÓ fölött van. Hozzájárult ehhez az is, hogy a bányászok, műszaki vezetők, minőségi ellenőrök szigorúan ügyel­tek arra: a palatertelnm ne haladja meg a megtűrt százalékot. Az izsófalvi bányában megértik a gazdaságos termelés jelentőségét s a munkahelyeken mindent megtesz­nek az olcsóbb termelés érdekében. Az egy tonna szénre eső áramfelha'iz- iiálást 60 fillérrel, egyéb anyagoknál, drótkötél, kábelek felhasználásánál 1.30 forinttal esökkenfették az önkölt. séget. Most arra van szükség, hogy a bánya do’gnzói, műszaki vezetői sikerrel folytassák a megkezdett har- cot. Az, hogy az összüzemi teljesít- ményt az év elejétől a második ne­gyedévben 21.2 százalékkal növelték, a bánva valamennyi dolgozójának jó munkáját dicséri. Ne engedjék, hogy pgv percre ia csökkenjen a munka 'endülete. Az augusztus e'ején történt) üzemzavarok, a nagy esőzések miatt, esedékes havi előirányzatukat mésí nem teljesítették. Burkus István, Dugasz Imre és Juj hász Gyula csapatainak jó munkája) azonban biztosíték arra. hogy gyorsan; bepótolják a hiányzó tonnákat. Tl:sz a .Tózsef-aknán az elmúlt négy hó­napban Keve János csapatát kivéve nem volt 100 százalékon alul teljesítő. Ne engedjék, hogy ennyi sok siker után augusztusban adóssággal zárják a bónannt. Az évi vállalás teljesítése­kor újabb felajánlást tettek, hogy éves tervüket december 21-re befeje­zik 8 igy a 3370 tonna helyett több mint 5000 tonnát termelnek terven felül. Eddigi jó munkájuk biztosíték arra. hogy adott szavuknak továbbra is eléget tesznek, s nagynienny'-sé jl, olcsó és .ióminőségű szénnel gazdagít­ják hazánkat. (ARDAYNE)' * 300 bcídLi „p^amcfJai omAb cut Ongán, az állami gazdaság felé kanyargó út jobboldalán, a szél­fogó bokrok mögött, va­lóságos kis paradicsom terül el. A gazdaságban csak úgy emlegetik ezt a gyönyörű zÖldsépker- tészétet, hogy Rózsa bácsi paradicsoma. Mert Rózsa János veze'őker- tésznek az érdeme, hogy ezt a 15 holdas területei valóságos paradicsom­má varázsolta. Eredetileg amolyan kis házikertészetnek szánták ezt a darabka földet, azért vezették idé a csatornát, hogy bőrén eVáthnssák friss zöldséggel, főzelékfélé­vel a gazdaság üzemi konyháját. Rózsa bácsi azonban keresztülhúz'a a gazdaság vezetőinek számifásait. Mert ki la- tóti már olyant, hnau n 15 hóidon „házikerfész- kedién", amikor linen területen annyi zöldség­félét tud termelni, hogy azzal Tiszát lehet re- keszteni. Rózsa János sokéves tapasztalatán"!: (26 éüe kertészkedik már). szaktudásának, fáradhat a tlan munkáid - nak érdeme, hogy ez a kertészét nemcsak az 500 személy részére főző üzemi konyhát látja el bőven, hanem kocsi­számra még a piacra is küld zöldségféléket. Es nem is akármilyen árut. Büszke a kerté­szetre az egész gazda­ság, de főleg Rózsa bá­csi. Beszélni ugyán riem nagyon szeret az ő kis paradicsomáról, mert minek beszélni arról, amit meg is lehet mutatni, minek szóval lefesteni a szépet, ami­kor az a szemnek még szebbet mutat. így hát nekünk is végig kellett sétálnunk a paprika­tövek között, a külön­böző zöldségágyásokban. Szürkült már, amikor az ágyások között jár­tunk. Elő is került ha­marosan Sz. Nagy And­rás, az éjjeliőr, súlyos fokosával. — Bizony nem volna jó bőrében lenni annak, aki sze­met vet a kertészet gyönyörű terményeire. — Nemcsak a fokos miatt nem lenne érde­mes, hanem azért, sem, mert Ongán mindenki riig'ön t •'ismerné, hogy az a „tilos jószág“ se­hol másutt nem terem­hetett, mint Rózsa bácsi paradicsomában. Mert itt bizony eay-egy bur­gonya alig fér az ember két markába (legalább félkilós mind), a kd-nosz- ták 7 kilósak, a kala- rábé kiló egy fej, de azért, egyik serit fás s a hibátlan paradicso­mok mindmegannyt ru­bin, úgy piroslanak. — Igaz, holdankint 300 mázsa sertésfeká- liával trágyáztunk, —> mondja Rózsa bácsi, mintegy rejteni akarva saját érdemét. Deltát azt mindenki látja, hogy hiába trágyáztak volna, ha utána nem gondoz­zák, nem ápolják féltő gonddal a zöldségfélé­ket. Ettől a gondozástól lettek olyanok a papri­kák, hogy nem ritka közöttük a 10 dekás és valamennyi tövön leg­alább 3. de némelyikén már 5 kiló paprika is terem. Kiváló minő­ségű, húsos kólánkéi fajta. Aki látni akarja Ró­zsa bácsi paradicsomi­nak terményei', az csak menjen ki augusztus 20-án a miskolci fíriüépi vásárra. Ba ott. ritka- szép paprikát lát á tö­vén és egy büszkeségtől ragyogó arcú, egyenes derekú bácsit, az blz'o- san Rózsa János ongái vezető kertész lesz a maga kis paradicsomá­nak legszebb portékájá­val, amelynek lépcslég- szebbjét remélhetőleg a budapesti mezőgazda- sági kiálHldsón is vi­szontlátják az érdeklő­dök. M, E­v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents