Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
9 6S2 AKMAGT ARORSJ5 AG Vasárnap, 1955. augusztus % Ä Borsodi Bors a DIMA VAG-ban Útjára elkísérte, kalandjait krónikába szedte, rajzban megörökítette: Sándor László és Longauer Imre — Gyere már ki kedves Borsodi Bors a DlMAl'AG-ba! — kapacitáltak már régóta diósgyőri ismerőseim. — Nézd csak meg, van-e nálunk hiba, aztán mi majd csak ki- esziergályozzuk, kikalapáljuk, kiköszörüljük a csorbát. Felhúztam varázslatos kiscsizmámat és hipp-hopp, ott teremtem, ahol akartam, — az újságíró bácsi zsebében. így szerencsésen átmentettem magam a kapuellenőrzésen, s hipp-hopp — máris bent voltam a DIMÄV AG Gépgyárban. Elkezdtem fel-alá sétálni, szemlélődni. A DIMAVAG-ban először a sok irtógyönyörű piros, hupikék és barna plakát ötlik a látogató szemébe. Mind-mind a versenyre mozgósítanak. Azt mondja az egyik: Mosatlan gyümölcsöt ne egyél! A másik: Aktívák, termelési eredményetek fokozásával készüljetek augusztus 20-ra!... Aztán a feliratok ugyanígy megmondják a DISZ- fiataloknak, a MÖHSZ-tagoknak, a dolgozóknak együtt, az egyes üzemek dolgozóinak külön-külön, az MNDSZ-asszonyoknak, az esztergályosoknak, a fúrásoknak, a kovácsoknak, a nagyapáknak és az unokáknak, a vőlegényeknek és a menyasszonyoknak, a kicsiknek-nagyok- nak, kövéreknek-soványaknak, ésa- többi ésatöbbi... szóval megmondják, hogy jó munkával, új lendülettel és így tovább és így tovább... Ooíaotó . te1“elesi GróretMÉKKtL I stone Augusztus J r° MGSuNNepUséégr;' b ! ■ .. • TEßMtleSl EßEOWEHyeiAllhraí/ TEK FOKOZÁSÁVÁ*. uHNe. PEUETEK ALZor«ANyiiN|í u " " e P E J. ~ ől%Z éZ t-ENDVZETTEl EVOKE K riAT/ÜOK f * w*.NEGYEDÉVES TE öv 0 T “*-te ut sirÉscÉar Y( MO.H.h laspí! Aug. 2a. ti sztéléteké YEtSESiTSÉrElf VASALÁSAITOKAT f ’SZECEtó ADG.gO.TjSZTEtETERE toL&S^. I flA.T*Z”>ő Elörr smrt. DŐLISCZc./ SAFOK te A — Én vagyok a Galló-féle fésűs- kés — köszörülte meg a torkát. — Kiszöktem a rajzról. Kikísérleteztek, kipróbáltak, megfeleltem. De már meg is Vénültem a dossziéban. Két kivénhedt kollegám, a két profilkés meg gúnyolódik, azt mondják, hogy még vénebb is leszek s mégsem fognák bevezetni. Ök nyugodtan élik világukat. Ha maga a Bors szaki, segítsen rajtam! Megígértem, hogy majd szólok az újítási osztályon. Remélem, hallgatnak rám, mert kicsi ugyan a Bors, de nagy a hangja. Éppen távozni készültem, amikor gyermeksirásszerü hangot hallottam az újítási dossziékból kiszűrődni. — Hát itt ki sirt — kérdeztem megrökönyödve. — Mi vagyunk a kis újítások, velünk senki nem törődik — nyöszörögték gyermekhangjukon. — Pedig megannyi ici-pici lehetőség vagyunk és összesen sok pénzt érünk. Nekik is helyeseltem és segítséget ígérve továbbmentem. Később egy köszörűgép előtt találkoztam egy bácsival, aki borzasztóan tűnődő képet vágott. Nekem borzasztóan tetszett, hogy minden ilyen szép, piros, meg barna, meg zöld.. De egyszereseik megszólalt az egyik plakát előtt egy szaki. A fülét vakarta, a jobbikat s azt mondta: Csak azt tudnám, nekünk a D-szereldében mit kéne elvégezni, mit kéne legyártani, hogy jól ünnepeljünk? Konkrétan! — Szeget ütött a fejembe és feljegyeztem mindent- tudö noteszkámba nagy betűkkel, hogy el ne felejtsem megmondani majd ezt a versenyes szakiknak. Beírtam: hogy: „KONKRÉTABB VERSENY AGITACIÖT!“ Aznap amikor kint jártam, rengeteg boldog arcot, láttam. Meginterjúvoltam az egyik szakit• — Mondja csak szaki, minek örülnek ezek a szakik? — Tudja, szaki, most osztották ki a „Szakma Kiváló Dolgozója“ jelvényt, meg a. pénzjutalmakat. Az ördögbe is, ezeknek a szakiknak a nevét ki kell írni valahová. Legalább is kettőét. Gyorsan fogtam a krétát és szaporán felmázoltam a dicsőségtáblára: Szabó László esztergályos, meg Ormai János elvtársak nevét az N-egységből. Szemlélődtem még egy darabig, aztán elhatároztam, hogy most már rendszeres kutatóéira indulok. Útnak eredtem s minthogy legjobban az újat szeretem — az újítási osztályra mentem. Be volt zárva az ajtaja, de nagy zaj és gúnyos kacagás hallatszott bentről. Bemásztam a kulcslyukon. Három fura alak állt aszóba közepén. (A rajzoló bácsi le is rajzolta őket.) Amikor beléptem, elhallgattak s a botra támaszkodó szakállas Vaura bemutatkozott: társ — kérdezte a subás, — A subáját elvtárs — válaszolt a titokzatos. — Mit csinál azzal elvtárs? — Köll az nekünk atyámfia, mert mi csak suba alatt alkalmazzuk a Koleszov-féle szélesvágást. — Min töpreng szaki? — böktem oldalba. — Azon — suttogta —, hagy nagyon tetszik nekem ez a köszörű. Eddig mi csak adminisztráltunk, hátha ezen ki tudnánk köszörülni a csorbát. — Milyen csorbátf — így én. — Hajaj, nagy csorba esett becsületünkön! Mi vagyunk az újítási osztály és csökken az újítások száma. Elmondtam neki a Galló-kés, meg a kis újítások panaszát és megmagyaráztam, hogy a legjobb köszörű sem segít, ha az újítóknak nem fogják meg a kezét, nem foglalkoztak velük. Annyira komoly volt a szavam, hogy el sem mosoly odott, hanem töprengve továbbment. Remélem használ neki a bírálat. Az üzemek közül először a süly- lyesztékes kovácsműhelybe látogattam el. A vidám kovácsok közt szomorú látványra lettem figyelmes. Tóth Béla elrftárs „kis“ 750 kilogrammos kalapácsa szomorkodott a fal mellett. — Mi van tisztelt kalapács kartárs? — kérdeztem tisztelettudóan. — Kipp-kopp, kipp-kopp — válaszolt a kalapács. — Látja, hogy össze-vissza kölözgettek, toldoztak, toldozlak, a hengeremet háziorvosom, a B-egység régesrég elvitte megreparálni. Telnek a napok, hetek s az orvos csak húzza-halasztja a dolgot. Én pedig még mindig ilyen nyomorult állapotban vagyok! Élosontam onnan szépen, nevét meg sem kérdeztem, de hiába is tettem volna, azt mondják sokan művelik a szélesvágást suba alatt. Inkább a normás füléből venném ki a vattát, meg a szemét nyitnám ki, ő ugyanis az efajta eszmecserét bedugott füllel hallgatja, a normacsalást pedig csukott szemmel nézi. A főgázában majdnem baleset ért. Tudják, hogy milyen tökmag vagyok, — a gépek között elsüllyedtem a felhalmozott forgácsban. A jó esztergályosok húztak ki a csávából, akarom mondani a forgácsból. — Hát az elvtársak a Volosin- mozgalomról nem hallották? — kérdeztem. — Nem bizony — válaszolták —, pedig biztosan jó dolog lehet, ha a tisztaságot akarja megteremteni. De nem tud valami olyan mozgalmat, ami a folyamatos anyagellátást tűzi ki célul? — Ez az üzemvezetőség kötelessége, nem? — csodálkoztam. A jó esztergályosok azonban elfordultak és csak mosolyogva legyintettek, mondván, milyen naiv ez a kis Bors! A vasúti kerékpárüzemben egy vidia-késsel találkoztam. Lélekszakadva rohant. (Ez már a második vidia tehát, akinek baja van.) v— Mi van, hova szaladsz komám? — próbáltam megállítani, ő azonban csak futtában lihegte: — Szaladok, nyomomban van Kiss Béla. Egy hónap alatt 48 darab társamat törte el, több mint 10.000 forint kárt okozott. Ö a késtörés üzemi rekordere, — jaj nekem, ha a kezébe kerülök. Együttéreztem szegény vídiával és nem is tartottam fel sietős útja közben. Inkább meg akartam keresni Vámosi Jóskát, meg Kiss Jóskát. Ügy hallottam nagy lógósok, no majd én szembenézek velük! — Nem lehet — mondják az öregek a gép mellől. — Felvették fizetésüket és máris meglógtak a gyárból. — Szedte-vette-teremtette, tessék lerajzolni őket! — mondtam a rajzoló szakinak, de ő azt mondta, nincs elég fekete festéke ahhoz, hogy méltóan megörökítse őket. Szégyellhetik magukat anélkül is. A kerékpárüzemből az anyagellátó felé vettük utunkat. — Ma ne olyan szigorúan! Láthatja, hogy helyére tettem az anyagot — mondja egy kétségbeesett képű fiatalember. Csodálkozva néztem körül, de nem láttam senkit. Az ifjú megmagyarázta ijedelme okáti Megcsíptem magam, vajon ébren vagyok-e? De nem került sok fáradságba megbizonyosodni róla, hogy az egész jelenet álom csupán. A DIMAVAG-ban, a mozgalom szülőhelyén ugyanis a valóságban senki nem feszegeti az 550 órás mozgalom kérdését. Üjabb fura figurákra lettem figyelmes. Kezükben kövér paksayné- tát szorongattak, rajta nagy betűk-« kel: értekezletek anyagai. Ülepük- höz hozzáragadt a szék, vagy ők ragadtak a székhez? Nem tudtam eldönteni. Mindenesetre nagyon szenvedő képet vágnak. Agyonülésezték önmagukat. — Tetszik tudni, minálunk nagy rendnek kell lenni. Nem folyhat a vízcsap, nem éghet feleslegesen a villany, helyre kell rakni az anyagot, mert működik és mindent észrevesz a DISZ „ezerszemű Örse“, Longauer szakinak annyira megtetszett ez, hogy elhatározta: le is rajzolja az „Ezerszemű őrsöt“. Amint látható, az ezer közül csak egy szem fért az újságba. Visszaindultam asz irodába, s két fiatalemberrel találkoztam, akik mindent tűvé tettek égen-földőn egy lakatkulcs ért. Mellettük lelakatolt valami állt, ráírva: „550 órás mozgalom“. Súlyos betegség ez. Azt ajánlót» nekik hathatós gyógymódként, séták« janak gyakran az üzemben s dolgosa zanak odalent. Az ördögbe is, végigjártam tzz üzemet és mennyi rosszat találtam!. Teáig sok jó is van ám itt a DI-n MÁVAG-ban! Azzal vigasztalódom, hogy majd megírja ezt az újság másutt, más alkalommal. Ha pedig valakinek nem tetszik, amit írtunk és rajzoltunk róla, dolgozzék jobban, tanuljon, gondolkozzon, kezdeményezzen, újítson, vigye előre a technikát. Igyekezzen, hogy ez a nagyon fontos gyár mind több gépei adjon a hazának, így lesz több pénze «8 borítékban. Borsos szavamra mondom, ez így van! Aki nem hiszi, járjon utána. eszakmagyarorszag \ Magyar Dolgozók Pártja Messe) Bizottságának nanilanja Szerkeszti: a szerkes zíóbtzottsAg. Felelős kiadó: Földvári Radoll. SZERKESZTÖSfiG: Miskolc. Széchenyi n. 38, Teletonszámok: 15—015. 15—016. 15—Öli. fCIADÖHIVATAt: Miskolc. Széchenyi a 30 Telefon: 15—9«. ...... .................... 35—007. Borsod megvet Nyomdainart Vállalat Miskolc. FelelSs nvomdavezetS: Koszit fcajoäj A maradi Meglepetés műszak után Nagyon megsajnáltam szegény 750 kilogrammost és megígértem, hogy lerajzoltatom, hátha megesik rajta háziorvosuk szíve. Útban a kerékpárüzem felé egy subás atyafinak, meg egy titokzatos arcú szakinak a beszélgetésére lettem figyelmes. — M4 az ördögöt akar tőlem elms-tffA ír* ! íj?| 1 ~ÍPü i Buszvezető; Ön szíveskedjék arra a fiákerra fetezéílnl, »ért a technikai haladást nem segíti eäö.
