Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

'CfesÄÄaii Segg; acgus•Aas t. £SZAEMAGYA8t©StS2SAG MIT TETTEK A SZEREN Egy héttel ezelőtt felkerestük a szerencsi járás pártbizottságát, ta­nácsát, a begyűjtési hivatalt, a gép­állomást, s elmentünk Tárcái köz­ségbe is; megkérdeztük, mit akar­nak tenni, hogy pótolják az elmara­dást a mezőgazdasági munkákban. Megígérték, hogy kijavítják a hibá­kat. Egy hét telt el az ígéret el­hangzása óta s most ellenőriztük, hogy mit valósítottak meg belőle. A tanács állja a szavát A végrehajtóbizottsági ülésen a Járási tanács megtárgyalta az egy hét alatt végzett munkát. A beszá­moló azt igazolta, hogy az ígérete­ket valóra váltották. A falufelelősök kinn tartózkodtak a községekben. Többek között Török elvtárs. Tisza- ladány község falufelelősének fel- világosító munkája nyomán Tisza- ladányon is megkezdődött a cséplés, s a tarlóhántás sem szünetel. A já­rási tanács mezőgazdasági osztálya, a tanács elnöke és titkára rendsze­resen ellenőrizték a községekben, hogyan halad a munka. A járás te­rületén befejeződött az aratás. A -tsz-ek a tarló 65 százalékát felhán- fották. A tarlóvetési tervet 78 szá­zalékra teljesítették. A járás terü­letén 40 százalékig elvégezték a tar­lóhántást, 75.7 százalékig pedig a tarlóvetést. Egy hét alatt a termés 13.3 százalékát elcsépelték. Ez ugyan gyenge eredmény, amelynek oka a gépállomás elégtelen munká­jában keresendő. A járási tanács Tiszaladánytoan egy kulák ellen el­járást indított, mert nem kezdte meg >a tarlóhántást, holott figyel­meztették erre. A begyűjtési hivatal jelentése A szerencsi járás a megyében az első három járás között van a be­gyűjtési versenyben. Tervét a ser­tés és a kenyérgabona kivételével túlteljesítette. Eddig ezren csépeltek el, közülök mindössze 7 dolgozó pa­raszt nem adta be gép alól a ga­bonáját, nem adott még át szabad gabonát a hazának. Intézkedtek, hogy a mulasztók teljesítsék köte­lességüket- A begyűjtési hivatal azt is jelentette, hogy a felhajtott ser­tések gyenge súlya miatt az elmúlt hétről 18 darab hízott sertéssel ma­radtak adósok. Most azonban mind a héti tervet, mind az elmúlt heti adósságot teljesítik a járásban. Igen ügyesen oldják meg a sza- badgabcna felvásárlás problémáját Helyesen bontották fel a tervet, jól tervezték a rátartást, a termésátla­got A kulákok és a spekulánsok gabonafeleslegének 100 százalékára, a középparasztokénak 70—75 száza­lékára, a kisparasztokénak 65—70 százalékára tartottak igényt. A be­gyűjtési hivatal néhány községben próbaként ellenőrizte, hogy milyen arányban teljesítik a beadást. A a tarlóhántás, abe hordás, A BEGYŰJTÉS MEGGYORSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN? meglátogatott termelők valameny- nyien helytálltak a beadásban, az előírtnál több szabad gabonát, 6683 mázsa helyett 12.555 mázsát adták, ami 187 százalékos tervteljesítésnek felel meg. A begyűjtési hivatal eljárást in­dított Béres József mádi begyűj­tési megbízott ellen, aki munka­helyén berúgott, s nem végezte el feladatát. Feljelentette Magúra nevű tokaji kulákot is, mert hamisí­tott haszonbérleti és aratási szerző­déssel 22 mázsa gabonát akart el­lopni az államtól. Mindenütt segít a járási pártbizottság A járási pártbizottság tagjai kinntartóz'kodnak a területen. Min­denütt segítenek. Tanácsot adnak, hogy a munkát előbbrevigyék. Ott élnek az emberek között, s megfe­szített munkájuk az eredményekben gyümölcsözik. A szerencsi gépállomás nem teljesíti ígéretét Az ígéret úgy hangzott, hogy mind a 62 cséplő munkába áll a hé­ten. A gépállomás nem tett eleget ígéretének. A járási tanács végre- haj tóbizottsága megállapította, hogy a cséplést a gépek rossz munkája akadályozta. A gépek átlagosan 32 mázsát teljesítettek naponta. Ez bi­zony nem eredmény! Az elmúlt héten átlag 8 gép nem dolgozott, egyrészt mert -rossz volt, másrészt helytelenül irányították. A tartó- hán-tási tervet csak 70 százalékra teljesítették, mert az elromlott gé­pek helyett a tarlőhántastól vitték el a gépeket csépelni A gyenge munka oka a szervezet­lenségben. a határozatlan irányítás­ban keresendő. A gépállomás párt­szervezete két hónap óta nem tar­tott taggyűlést. Daku elvtárs igaz­gató vezetésében sok a hiba. Ez a járási pártbizottság megállapítása és a traktorosok véleménye is. Az aratógépek és ekék szanaszét van­nak a községekben. Ez nagyon meg­nehezíti maid az őszi átállást is. Az igazgató a pártszervezet mellőzésével intézkedik, állít be munkába trak­torosokat és cséplőgépvezeitőket. Kulákok és egyéb ellenséges elemek kerülnek a gépállomásra, s lazítják a fegyelmet, akadályozzák a mun­kát. A járási pártbizottság és a já­rási tanács javasolja a gépállomások megyei igazgatóságának: mielőbb vizsgálják felül á szerencsi gépál­lomás munkáját. Akad még tennivaló Tarcalon 14 kisgyűlést tartottak az elmuit héten Tarca-1 község kommunistái. A felvilágosító munka nyomán megin­dult a behordás, a cséplés. Bátori József tanácstag körzetében megva­lósította a közös behordást A kis- gyűlés-eken számos felajánlás hang­zott el. Szabó Sándor és Csáti Jó­zsef középparasztok megígérték, hogy augusztus 20-ig teljesítik egész évi beadásukat. X község az elmúlt heti 6 százalékos tarlóhántással szemben 17 százaléknál tart. Ez nem sok. Mint látható, Tárcái köz­ségben még bőven van tennivaló. Igyekezni kell a munkával, köves­sék mindenütt Bátori Lajos és kör­zete kezdeményezését. Induljon meg a verseny Miskolc középüzemei között Ä Borsodvidéki Gépgyár dolgozói augusztus 20 méltó megünneplésére jobb munkával készülnek; Üzemi röpgyűlésünkön arra az elhatáro­zásra jutottunk, hogy Miskolc kö­zépüzemeit versenyre hívjuk a ter­vek túlteljesítése érdekében. Válla­lásaink a- következők: 1 Augusztus havi készáru ter_ vünket két nappal határidő előtt befejezzük. O Vállaljuk, hogy havi tervün­<~J‘ két 97 százalékos program­szerűség mellett teljesítjük. 3 Uj technika kidolgozásával és * alkalmazásával az újtipusú csavarszivattyú konstrukciós mun­kákat a kitűzött határidő előtt két nappal elvégezzük. A versenyszakasz augusztus 10-től 20-ig tart. TÓTH LÁSZLÓ igazgató ARANYOSI JÓZSEF párttitkár TÓTH ELEK DISZ-titkár BERTA MIHÁLY üb. elnök Az építésügyi minisztérium és az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dől. gőzök Szakszervezete értékelte a két iparág dolgozóinak második negyed­évi munkaversenyét. Az élüzem cí­met többi között a következő válla­latok kapták meg: A Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalat, a Hejőcsabai Cement és Mészmű, a Miskolci Épületanyag- fuvarozó Vállalat. (MTI) Hogyan gyorsítsuk me| a sertések hízását? A sertés gyorsan fejlődő állat, hizlalása éppen ezért igen gazdasá­gos. Ezt az értékes tulajdonságot azonban nem sokan használják ki kellő mértékben. Tudnunk kei', hogy a hízóállat az elfogyasztott takarmány egy részét életének fenn­tartására használja fel és csak az ezen felül juttatott tápanyagot for­dítja testsúlyának növelésére. Hiz­lalásunk tehát akkor jár nagyobb eredménnyel, ha a jó étvágy hatá­ráig etetett sertés annyi tápanyag­hoz .jut, amelynek nagy részét ké­pes hús- és zsírállományának nö­velésére fordítani. A sertések „terített asztala” Egy százkilogrammos sertés kö­rülbelül egy kiló darakeveréket igényel életének fenntartására na­ponta. Könnyű kiszámítani, hogy 50 és 150 kilogramm közötti hizlalás esetén a hizlalás idejének minden nappal való megnyújtása körülbelül egy kilogramm abraknak megfelelő takarmányba kerül a gazdának, anélkül, hogy az állat testsúlyát va­lamivel is megnövelte volna. Nem ritkaság az, hogy a hiányos takar­mányozás miatt egy százötven kilós hízó, a szakszerűen takarmányozott sertéssel szemben három-négy hó­nappal később éri el ezt a súlyt. A szakszerűtlen takarmányozás miatt ez alatt a három-négy hónap alatt csupán „az életre” annyi takar­mányt fogyasztott el ez az állat, amellyel mintegy 20 kilogrammal nagyobb súlyra lehetett volna hiz­lalni. Törekedjünk tehát a hizlalás idejének lerövidítéséré. A sertés gyorshízlalása azonban nem jelenti azt, hogy a gazdaság­ban található olcsóbb takarmányo­kat ne etessük fel a sertésekkel- Különösen ősszel fontos ez, amikor az alkalmi legelők — répa- és bur­gonyatarlók, leszántott gabonatar­lók kelése stb. — terített asztal a sertésnek. Az ilyen takarmányokat különösen a már kinőtt süldőkkel tudjuk hasznosítani. Ez a „süldőz- tetés’' azonban ne az állatok kop- ialtatását. hanem azok előhízlalását jelentse. Törekedjünk arra, hogy a süldő minél többet fogyasszon ezek­ből az alkalmi takarmányokból - De egyidejűleg arra is ügyeljünk, hogy súlygyarapodása is kielégítő legyen. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a sertés súlyát csekélyebb mértékben növeljük, még kevésbé azzal, hogy csak életiben tartsuk, mert akkor igen sok takarmányba kerülne a súlygyarapodás. Az ilyen tartással elmulasztjuk azt az idő­szakot is. amikor még a sertés job­ban értékesíti a takarmányt. Fiata­labb zsírsertéseknek — mangali­cáknak vagy azok keresztezésének — a süldőztetés időszakában is, míg a 70 kilogramm súlyt eléri, ha­vonként legalább 6—7 kilogrammot kell gyarapodniok, hússertéseknek pedig 9—10 kilogrammot. Ha az al­kalmi legelőkkel és más olcsó ta­karmányokkal ezt a súlygyarapo­dást nem érjük el, akkor annyi da- rakeverékkel kell kiegészíteni napi adagjukat, hogy a kívánatos súly- gyarapodást elérjék; Az előhizlalt süldő előnyei A legelőn felnevelődő süldő nem­csak a testállományának növelésére feltétlen szükséges fehérjékhez, de az ásványi anyagokhoz és többféle vitaminhoz is nagymértékben hoz­zájut. Az ilyen módon előhízlalt süldő jócsontozatú, egészséges, jó étvágyú és ebből eredően jó takar­mány értékesítő Is. Ezért 150 kilo­grammnál nagyobb súlyra történő hizlalásnál — ha 70—80 kilogramm, súlyt ’elhagyja, étvágyának megfe­lelően finomra őrölt darakeveréken tartjuk — be tudja hozni a süldő­kori mérsékeltebb súlygyarapodást és éves korára már vágásra érett lesz. Tudományos vizsgálatok igazol­ják, hogy a sertések takarmány- hasznosítása ősszel és tavasszal a legkedvezőbb. Igyekezzünk ezt a ■körülményt bőség''~''bb takarmányo­zással kihasználó . hogy. hízóink a hideg beköszöntéséig ’ kihízzaíiak. a süldők és malacok pedig jó érőiben fogadják a telet. Kertész Ferenc az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos munkatársa. 2ejöttek a hegyoldalról OCűLúfLruut keresztül visz az út Tibolddaróc egyre kihaltabbá, nép- telenebbé váló hegyoldalára, a bar­langlakásokhoz. Valamikor a lakos­ság 60 százaléka talált itt otthont —■ de milyen otthont? A községnek év­századokon keresztül szomorú ne­vezetességévé váltak ezek a szé­gyenfoltok. Az urak, miniszterek idejártak szörnyülködni, s „nemes nagylelkűségből” megépítették Mik- száthfalvát, amely a barlanglakok 20 százalékát sem fogadta be, nem beszélve arról, hogy a leköltözöttek helyét újabb nyomorgó családok foglalták el. Hogyan keletkeztek a barlangla­kások, biztosan senki sem "tudja. Egyes feltevések szerint olyan ősi teiepülőhelyek, ahol az első lakók •koruk színvonalának megfelelően barlangokat vájtak. A másik felte­vés — és ez a valószínűbb — a vi­dék egykori földesurai a síkon el­terülő szántóföldekből sajnálták a helyet a jobbágyok házhelyei szá­mára, s így azoknak a semmire sem használható köves domboldalba kel­lett odút vájniok. Olyanok ezek a barlangok a há­zak között, mint valami Szörnyű nyomorék az emberek között. Volt érzéke a hatásvadászathoz annak a katolikus papnak, aki kál­váriát építtetett a község lakóival a barlanglakások borította hegyoldal­ra. Jó módszer ez arra, hogy a vak­buzgó hívők figyelmét a borzalmas környezetről a Krisztus-képre irá­nyítsa. Azonban még a kálváriának is sok volt a nyomorúság, s a ke­resztek félúton megtorpantak egy hatalmas, karcsú oszlopokkal övezett terméskő terrasz közepén. Nem visz tovább kőlépcső, de az eddig el­használt anyagból is, hozzászámítva a képek, szobrok munkadíját, jó né­hány odúban lakó családnak lehe­tett volna házat építeni. így csak annyi haszna van az egésznek, hogy a vizet cipelő gye­rekek az egyenes kőre tehetik a vedret és kicsit leülve, erőt gyűjte­nek a további — télen síkos, ősszel sáros, csúszós — úthoz, ami még féljehb visz. Nem egyszer előfor­dult, hogy az innen még 10 percnyi út egy órába is belekerült, különö­sen akkor, ha elestek, s kiömlött a híz. Ilyenkor élőiről kellett kezdem az egészet, s ez a kálvária nemegy­szer felnőttekkel is előfordult. Ma azonban már egyre több az olyan üresen tátongó barlang, amely már csak mesél az évszáza­dos szörnyűségről. Ha belép az em­ber egy ilyen nyirkos, hidegséget lehelő üregbe, s a fölfelé fúrt kor­mos kéménylyukból orrába csap az égett szurok keserű, maró bűze, ön­kéntelenül vádolva, megdöbbenve tör fel a kérdés: hogyan élhettek itt emberek a XX-ik században? A modern technika, a kultúra magas foka korában? Százszoros átok száll­jon az arannyal tömött, vért és ve­rejtéket ivó kapitalizmusra, amely fényes potröhájával eltorlaszolta a barlangok száját, a feudalizmus sö­tétségébe szorítva vissza az embe­rek ezreit. £>zen a kopár hegyoldalon nem marad meg más növény, csak né­hány csenevész akácfa. Minden mást kiszorít a vadul burjánzó sza- márkóró, s a terebélyes lieiumbo- kor. S ha kisüt a nap, idegen em­ber számára elviselhetetlen bűzt le­helnek ezek a dudvák. hiszen a többszáz éves településen még soha nem volt illemhely. A csirkék borzolt tollal remeghet­tek valamikor a kőbevájt kis üre­gekben — ahol csirkék voltak —, mert hisz az elhagyott barlangok közül igen kevés mellett találunk csirkeólat is a falba vájva. A disz­nóól meg különösen ritkaságszámba megy. Kinek volt itt ilyesmire pén­ze? Sok. nagyon sok bűnt, szennyet, adósságot örököltünk az urak Ma­gyarországától. A takarítás, a tör­lesztés évtizedek munkája. De csi­náljuk; Tibolddarócon évről-évre épülnek az új házak, s a barlangok lakói mind többen csinálnak volt „lakásukból” pincét, amely ha em­bereknek nem is való, de a jutta­tott szőlő termése megfér benne. Lakat függ már Szadala János bar­langja ajtaján i®, s néhány nap múlva ez a sors vár Markó István hegyi lakására is. Markó István utolsónak vágta csákányát a köves hegyoldalba még 1944-'ben. Akkor jutott odáig, hogy „házat építhetett”. Három gyereke, ő maga, de még a nagyapja is bar­langlakásban született. Amikor Markó István megnősült, új lakást kellett keresni, s ettől kezdve egyik barlangból ki — a másikba be. Ah­hoz, hogy újat csináljon, pénz kel­lett, mert a község nem adta in­gyen az élő embereknek való krip- tahe'Iyet sem. 50 pengő volt az ára. Két hétig kaparták, fúrták a hegy gyomrát, míg végül elkészült — az utolsó barlanglakás. S most — Markó István ismét há­zat épít. Ez igaz, nem készült el két hét alatt, mert már tavaly szeptem­bertől dolgozik rajta, de ez ház! Kőház! Tornáccal... Piros cserép­tetővel . .. Tágas udvara is van, ahol már csövesedik a kukorica, pi­rul a paradicsom. Még egy hét és leköltöznek. A 17 éves Markó Ist­vánnal, — aki fütyörészve csapkod­ja a maltert az új ház falára — megszakad az átkos öi’ökség. A bar­langlakó ük- és dédnagyapák ké­sei unokája nem hord már sírva több nehéz kannát a csúszós dom­bon. nem kell takarékoskodnia mos­dóvízzel, nem kell élve keserű nyir­kot kóstolnia. JflitLcUn egyes volt barlanglakó család élete egy-egy szomorú, keser­ves regény. A rothadó falak közé most lopakodik be a napfény, be­lopja az ábrándozást az új kőhá­zakról. Bonta Lászlóné, aki gyermekével a karián még a csúf kis lakásszörny küszöbén áll, lélekben már lent jár a „síkon”, ahol épül az ő házuk is. A több mint 130 új ház közül innen a hegyről könnyen megmutatja, me-; lyik az övéké. Idős Pintér Sándor- né. Bontané édesanyja reszkető kéz­zel simogatja kis unokáit, s el-el- estfklik a hangja, amikor elmondja, hogy ebben a házban született ő is, itt vitte el a gonosz kór három test­vérét még gyerekkorában, s ;tt szült gyereket ő is a halálnak. De a lánya már máskép fog élni, az uno­kái már szabad, friss levegőt szív­hatnak. S hogy Pintér néni hogy fogja érezni magát az új lakásban? Hát ő bizony nem megy le. Hiába kérik, hiába a könyörgés, ő nem. Kimond­hatatlanul örül az új háznak, de képtelen megválni ettől a kriptához hasonló barna, sárga és fehér pe­nészvirágokkal tarkított falu bar­langtól. A múlt nyomora így nőtt az öregekhez, s hogy nem tudják kiszakítani magukat csontos, jeges markából, erről nem ők tehetnek... De mi van lenn a „síkon”? Az új házak olyan szabályos, szép rend­ben sorakoznak, széles utcát képez­ve. hogy öröm a szemnek. Az álla­mi hitelakció keretében épültek. Csak látni kellett volna mindenki­nek azt a boldog munkábafeledke- zést. ahogy a volt summások, akik azelőtt ilyenkor nyáron a szomszéd községekben kódorogtak munkáért, s akik közül nem egy és nem is tíz a Dunántúlt is megjárta, építik há­zukat. A községben most állami gazdaság van. Sokan ott dolgoznak, mások a bányában, vagy a vasgyár­ban. Mindenünnen csak összegyűlik a pénz az új házra, sőt — nagyon sokan 5—6 ezer forinttal drágábbat csináltatnak, szebbet, mint a meg­szokott típusok. Éjyöítcréírn cáfolódik meg az a múltból vett hamis állítás, hogy a barlanglakok nem akarnak meg­válni odújuktól (eltekintve két-há- rom, már hetven felé közeledő Pin­tér nénitől és Pintér bácsitól). Egy­kori írás megállapítja, hogy: — ..bármennyire furcsán hangzik is. a barlang illik ahhoz az élethez, amit nekik élniök kell”. Hogy ez mennyire nem így van. bizonyítja az a tény, hogy az ú.i há­zak lakói alig várják, hogy csak vi­szonylag lakhatóvá váljon a ház, már be is költöznek. Igaz is, hiszen most nem követeli tőlük senki —i mint annakidején a mikszáthíalvaj •házaknál —, hogy az új lakást pél­dául csak műmatyó bútorokkal le­het berendezni. Senki nem követeli ezt, s most mégis otthonosak, gyönyörűek az új házak. Itt van például Tutinka Jó­zsef tornácos háza. Előtte nagyfejű fehér dáliák pompáznak, az ablakon csipkefüggöny, s a 16 éves barna- hajú Anna külön szobájában hab­fehér grenadin alatt dagadnak a párnák. A konyhában világoszöld konyhabútor, ugyanilyen asztaltűz­hely; Ez igen! Ez való, ez méltó Tutin- ka Anna környezetéhez, aki az új házban új életet él. Míg anyja mu­tatja a nagyszekrényt, amely kilenc évig fiókjáig be volt ásva a földbe, mert nem fértek be az odúba más­ként, Anna előveszi az almárium­ból a rózsás matyókendőket, s büsz­kén mutatja, hogy a DISZ kultúr- csoportban ilyen kendőkben táncol­nak. Elmondja, hogyha igaz, megvá­laszt] ák DISZ-titkárhelyettesnek. — Mióta asszony vagyok, hétszer hurcolkodtam odafent — mondja Tutin káné —, mert az úgy volt* hogy anyámék ránkhagyták a la­kást, ők más barlangba mentek, de mire a húgom felnőtt, férjhezment. neki kellett átadni a helyet, s ne­künk továbbmenni. Beszél, beszél a múltról Tutinká- né. s közben a derék, sudár Anna ott hajladozik a tükör előtt. Fésüli; fonja nagy barna haját, s őt nézve elgondolkodik az ember, milyen ret­tenetes, me gbocsáj thatatlan vétke volt a múlt rendszernek, hogy arra kárhoztatta ezekét a nyíló, egyenes- derekú lányokat, hogy meghajolja­nak az alacsony, talajvizet izzadó homokkő tető alatt, hogy gömbölyű arcukra a tüdőbaj fessen pírt. s hogy gyermekeket szüljenek a korán be- kö^öntő halálnak. Qá nagy megkönnyebbülés tudni; hogy ennek már vége. Jó látni, hogy Tutinka Anna a DISZ-be siet. s hogy a dáliák közül kiválasztja a legszebbet, amit titokban annak szán, aki tovább vezeti majd őt ezen a megkezdett úton, ADAMOVICS ILONA’ Felsővadászon uj termelőszövetkezet alakult A szikszói járásban Felsővadászán szombaton 13 család 20 taigga’ 114 hold földön új termelőszövetkezetet alakított A közgyűlés előtt i dolgozó paraszt kérte felvételét az új termelőszövetkezetbe. ———-----------------------------------—------------------ / A® építő- és épitőanyagipar borsodi éíaaemei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents