Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1955-07-26 / 174. szám
SSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1955. JűHua 28. A négy kormányfő nyilatkozata a genfi értekezlet záróiilésén A kormányfői értekezlet záróülésén a négy nagyhatalom kormányküldöttségeinek vezetői: Eden angol miniS2terelnök, Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke és Faure francia miniszterelnök nyilatkozatot tett. Az alábbiakban közöljük a négy kormányfő nyilatkozatának teljes szövegét: /V. A. Bulganyin elvtárs: A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket, hogy oz értekezlet határozatai valóra váljanak N. A. Bulganyin elvtárs a köve1- kező nyilatkozatot lelte a genfi kor- .inányföi értekezlet záróülésén: Elnök úr! Kém kétséges, hogy Franciaország, Kagy_Britannia, az Egyesült Álla mok és a Szovjetunió kormányfőinek Genfben megtartott találkozója pozi tív jelentőségű volt az államok közötti feszültség enyhítése, valamint a közöttük elengedhetetlenül szüksé. ges bizalom helyreállítása szempontjából. Mindenekelőtt elő fogja negi- leni ezt a hatalmak vezetői között Genfben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük véleményünket számos igen fontos nemzetközi kérdésben. Jóllehet néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezlet egészbenvéve az őszinteség légkörében és részvevőinek a kölcsönös megértésre .irányuló törekvése jegyében folyt le, A genfi értekezlet magára vonta az egész világ népeinek figyelmét és még jobban megerősítette a nemzet- közi feszültség enyhítésére, a hidegháború megszüntetésére irányuló akaratukat. Reméljük, hogy mindez betölti még a maga pozitív szerepét és elő fogja segíteni a nemes cél elérését, a szí lárd és tartós béke biztosítását. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékokkal, azzal a törekvéssel érkezett a genfi értekezletre, hogy előmozdítsa a gyakorlati munka megszervezését ■mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megoldása irányában, mint az európai kollektív biztonság megszervezése és a leszerelés. A jelenlegi körülmények között ezek a kérdések döntő jelentőségűek az egyetemes béke megszilárdítása szempontjából. A genfi értekezlet egyik legfontosabb kérdése az európai biztonság kérdése volt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a béke megszilárdítása ér dékeinek megfelelne az enrópai kollektív biztonsági rendszer létrehozása, amely rendszerben részt venne minden európai állam és az Egyesült Államok. Azok az új javaslataink, amelyeket -e kérdés tárgyában a genfi értekezleten terjesztettünk elő, annak figyelembevételén alapulnak, hogy n jelenlegi körülmények között, amikor Európában egymással szemben álló államesoportosulások létesültek, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az e csoportosulásokhoz tartozó álla- mok közötti viszonyt a normális nem_ zei’közi cpyüt t működ és vágányaira, a közöttük támadó viták békés elintézésének vágányaira tereljék. A szovjet javaslat az össz-európai biztonsági rendszer létrehozásának első szakaszában nem Irányozza elő az északatlantt tömbnek, a Nyugat- Enrópai Uniónak és a varsói szerződés szervezetének felszámolását, A második időszakban viszont, amikor mér elérnének sikereket az európai feszültség enyhítésében és az államok közötti bizalom megteremtésében, az említett csoportosulásokat meg lehetne szüntetni és helyükbe tehetne állítani az európai kollektív biztonsági rendszert. A szovjet küldöttség javasolta ezenkívül, hogy még az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása előtt egyezzenek meg az Európában fennálló csoportosulások tagállamai között egy olyan szerződés megkötéséről, amelynek értelmében kölcsönösen elutasítanák az erő alkalmazását és vitáikat békés eszközökkel oldanák meg. Az európai biztonság kérdésével foglalkozó véleménycsere azt mutatta, hogy az értekezlet minden részvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában. Reméljük, hogy e kérdés további tanulmányozása során még számottevőbb sikerek születnek. A leszerelés tárgyában a szovjet kormány már a genfi értekezlet előtt, május 10-én konkrét javaslatot terjesztett elő a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról. A genfi értekezleten azt javasoltuk, hogy rögzítsük 1« a már létrejött megegyezést azokban a kérdésekben, amelyeknél álláspontjaink ragy teljesen azonosak, vagy lényegesen közelebb kerültek egymáshoz. Vonatkozik ez elsősorban az államok fegyverzete színvonalának megállapítására, az atomfegyver eltiltására, továbbá arra, hogy hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert kell kiépíteni. A leszerelés kérdésének vitája azt mutatta, hogy az értekezlet valamennyi részvevője megegyezésen alapuló döntés felkutatására törekszik e fontos kérdésben, amely döntő jelentőségű a népek biztonsága szempontjából. Meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása során az értekezlet részvevői olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek c probléma további megvitatása során feltétlenül számításba jönnek és amelyek a közöttünk elengedhetetlenül szükséges megegyezés elérését szolgálják. A szovjet kormány kijelenti, hogy o leszerelési probléma további megvitatása során minden erejét latbn- veti annak érdekében, hogy olyan megoldást találjanak erre a problémára, amely megfelel a népek kíván ságainak. Eszmecserét; folytattunk n német kérdésről. Ennek során kiderült., hogy különböző módon közclitjük meg ezt a kérdést. Az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Francaorszég kíí’- döttaég'i Németország újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remili ta nzálandó Nyugat-Némc.tor- szúgnak, majd később az egyesített Németországnak is csatlakoznia kell az északatlanti csoportosuláshoz és a nyugat-európai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egysegének helyreállítása mollctt következetesen síkra szálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása előtt is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt, a német kérdéssel foglalkozó tárgya lásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Németország egyesítéséről. A szovjet kormánv abból Indult ki. hogy a német, kérdés eldöntésénél számolni kelt a tényekkel. Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Beinokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül a párizsi egyezmények következtében a Nőmet Szövetségi Köztársaság rálépett az újrafe’fegyverzéo útjára és bekaoeso'ódof t a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Bemokratíkus Köztársaságot illeti, ez, tekintettel a párizsi egyezmények megkötésére, úgy döntött, hogy részt vesz a varsái szerződés szervezetében. Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet felvetni Németország két része — a Német Bemokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. A Szovjetunió őszinte híve volt és marad is annak, hogy Németországot békeszerető, demokratikus államként egyesítsék. Szilárd meeevőződésiink, hoev a német problémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kénviselőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult helyzetben Németország egyesítéséhez, vezető egyetlen reális út a négy hatalomnak. valamint a német népnek az enrópai feszültség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt a legjobban szolgálná az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása olymódon, hogy abbém Németország egyesítéséig egyenjogú alapon Németország mindkét része részt venne. Minthogy ez az európai béke megszilárdulását eredményezné és megakadályozná a német militarizmus feltámadását, bizonyos idő elteltével kiküszöbölődnének azok az akadályok, amelyek most Németország egyesítésének útján jelentkeztek. Másfelől, Németország egyesítése szempontjából, belső feltételeit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti köze- ledésn ek. A szovjet küldöttség sajnálja, hogy értekezletünkön nem fordítottak kellő figyelmet az ázsiai és távol-keleti problémákra. Pedig olyan kérdések, mint a Kínai Népköztársaság törvén nyes ENSZ-jogainak érvényesítése, a tajvani helyzet rendezése, a kínai nép elvitathatatlan jogainak elismerése alapján, az Indokínára vonatkozó genfi megállapodások végrehajtása és a többiek, nem tűrnek halasztást. E problémák elől nem térhetünk ki, ezeket meg kell oldani az ázsiai és távol-keleti béke és biztonság, a nemzetközi béke érdekében. A genfi értekezlet megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémák további együttes megvitatása és megoldása felé. Kontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejlesztésének szükséges- gégéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműködést. A szovjet kormány számít arra, hogy az értekezlet többi részvevő államai is ezen az utón haladnak maid, amely megfelel országunk népri érdekeinek, az egyetemes béke érdekeinek. Valamennyien elismerjük az itt hozott határozatok fontos jelentőségét. }*zek a határozatok új szakasz kezdetét jelentik az országaink közötti kapcsolatokban. Ezek a határozatok elősegítik majd közöttünk, népeink között a bizalom megszilárdulását. Ezek a határozatok pozitív jelentőségűek lesznek más országok szempontjából, az egyetemes béke megszilárdulásának ügye szempontjából is. Minden nép leghőbb törekvése a bekérő való törekvés. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak. Ez megköveteli, hogy türelmesen és lojálisán vitassuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyeket még meg kell tárgyalnunk és meg kell oldanunk. Amennyiben valamennyien az együttműködésnek ugyanazt, a szellemét tanúsítjuk, amely itt Genfben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lösz annak, hogy elérjük a béke fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől. hngy kormányaik tényleges politikájának megfelelően megegyezésre jussanak olyan akciók folytatásában, Eiscnhotver: Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez Eisenhower elnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő záró- nyilatkozatot tette: Elnök úr! Uraim! örömmel üdvözlöm és melegen viszonzom azt a barátságos és jó. indulattá szellemet, amely a két előttem szóló szónok nyilatkozatát jellemezte, de remélem, hogy hallgatásomat, amelyet az engem közvetlenül megelőző szónok egyes kijelentéseivel kapcsolatban tanúsítottam, nem értelmezik úgy. mintha ez részemről hozzájárulást jelentene. Távol állok ettől. Úgy látom azonban, hogy ennek az értekezletnek befejező perceiben nem szfikséges ennek az értekezletnek és az egész világnak kinyilatkoztatnom az Egyesült Államok álláspontját azoknak a jelentős kérdéseknek tekintetében, amelyeket megvitattunk. Remélem és hiszem, hogy ez.ek már tisztázódtak. Éppen ezért nem látom különösebben szükségesnek, hogy részleteikben is visszatérjek rájuk, ehelyett inkább megelégszem azzal, hogy. bizonyos reflexiókat fűzzek elmúlt heti munkánkhoz és bizonyos reményeket fejezzek ki a jövőre nézve. Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez. Egészében kedvező hét volt. De csak a történelem Ieez a megmondhatója, mi az igazi értéke és tényleges haszna együttes tanácskozásunknak. Az értekezlet jelentőségének felmérése szempontjából az lesz a döntő, hogy kormányaink hogyan folytatják azt, amit mi megkezdőink. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amelyek a mi népeinket és kétségtelenül az egesz világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide, hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalálhatjuk-e együttesen azt az utat, amely ’megoldásokhoz vezethet és felcsillanthatja előttünk a világbéke kilátásait. Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőződésem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten és szélesebhkörli szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökkentek a modern háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, amellyel arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagyjelentőségű lesz, sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. övék az a feladat, amelyeket itt ml csak általánosságban vitathattunk meg. Tudom, hogy mindnyájan sok szerencsét kívánunk nekik ehhez. Bizom abban, hogy mindnyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseiket, amelyeket ők kormányaink feladatává, tesznek, ha arra törekszünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. Ha népeink az előttünk Álló hónapok és évek során elmélyítik egymás megismerését és megértését, mint ahogy mi e hét során elmélyítettük egymás megismerését — megkönnyíthető lesz a további megegyezés kormányaink között. Vaj,ha ez az igazságosság szellemében történnék! Vajha ennek eredménye a fokozódó jólét, a nagyobb szabadság és az emberiség félelmeinek, szenvedéseinek és nyo- rúsúgainak csökkenése volna! Vajha mindez az emberek közötti jóindulat növekedésének jegyében é.lina! Ha ez így lenne, akkor ezek a napok örökké emlékezetesek maradnának. Azért jöttem et Genfhe, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva igyekszik megszabadulni a háborútól és a háborús híresztelésektől. Eljöttem Ide, mert szilárdan hiszek a világunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és józan értelmében. Ma este ezzel a rendületlen meggyőződésemmel térek haza. valamint azzal az imádsággal, hogy valósuljon meg egyszer az emberiség reménysége. Eden : Irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét Eden brit miniszterelnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő beszédet mondotta: Befejeztük a kormányfők értekezletét, amely körül annyi vita folyt és amely oly komoly támogatásban részesült, főként Sir Winston Churchill részéről több mint két évvel ezelőtt. Ez az értekezlet körülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túlmenően teljesített. Az európai háború tíz évvel ezelőtt ért véget. Most végre megkezdtük azt a munkát, amelyről azt reméltük, hogy' már 1945-ben megkezdhetjük. Amiben most megegyeztünk, lehetővé teszi, hogy hozzáfogjunk .Németország egysége és Európa biztn^iaága kettős kérdésének megoldásához. Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdéseknek minden részlete könnyen megoldható lesz. Most azonban jobb esélyeink vannak arra, mint a háború óta bármely időpontban, hogy hozzáfogjunk azoknak a gyakorlati javaslatoknak megvalósításához, amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó ellentéteknek rendezése. Ennek az értekezletnek néhány napja során nem állapítottunk meg erre nézve részletes tervet. Éppen ezért a külügyminisztereknek adott irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangulatot, amelyben munkánkat végeztük. Azok, akik részt vettek tényleges tárgyalásainkban, felismerhették, hogy megbeszéléseink felett a megbékülés új szelleme lebegett. Az értekezlet hivatalos munkáján túl azonban számos alkalmunk nyílt a személy«*) érintkezésre is. amelyet mindnyájan felbeesülhebetlon értékűnek ítéltünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy azok az eszmecserék. amelyek az értekezleté termen kívül folytaki lehetővé tette.k val»r mennyiünk számára egymás szempontjainak és az előttünk álló problémáknak sokkal nagyobb megértését. Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szellemében folytathatjuk, akkor annak, ami ma még csak reményteljes ígéret, az események alakulásával biztos befejezett ténnyé kell válnia. Faure: A biztonsági feladatok helyébe kerüljenek a béke feladatai értekezlet a követEdgar Faure a genfi munkájának befejezésekor kezö nyilatkozatot tette: Ülésünk végéhez közeledik. Be azért még nem válunk el egymástól. Ezt úgy értem, hogyha nem is leszünk együtt fizikai értelemben mi négyen ugyanabban a teremben, erkölcsileg egynek kell maradnunk ugyanabban az akaratban. Engedjék meg nekem, hogy úgy tekintsem, hogy a közöttünk bizonyos kérdésekről, bizonyos szövegekről, bizonyos irányelvekről létrejött megegyezéseken túl. maga az a tény, hogy találkoztunk, maga az a szeltem, amely vitáinkon kifejezésre jutott s maga az a kölcsönös megértés, amely ezt követte, nagymértékben rányomja bélyegét a nemzetközi kapcsolatokra és örvendetes befolyást gyakorol majd ezek alakulására. Közös elhatározottságról tettünk itt tanúságot. Most már az a feladatunk, hogy megtaláljuk az erre vezető eszközöket. Megtettük az első lépést ezen az úton, de vannak még akadályok. Nem igyekeztünk eltitkolni ezeket, mert minden haladást az igazság útján lehet elérni. Való igaz, hogy az élet mindig egy bizonyos feszültségen épül fel, hogy mindig egy bizonyos erő hordozza. Legyen ez a feszültség, ez az erő a megértés és a barátság feszültsége és ereje, nem pedig az ellenségeskedésé, vagy a bizalmatlanságé! Javasolnunk kell — nemcsak azoknak a népeknek, amelyeknek megbízásából itt vagyunk, hanem azoknak is, amelyek reánk tekintenek —, hogy a biztonsági feladatok helyébe fokozatosan a béke építő és jótékony feladatai kerüljenek. Elindultak Varsóba a borsodi ifjúság VlT-küldöttei Ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták el hétfő/i délután a miskolci személypályaudvaron megyénk ifjúságának VIT-küldötteit. Borsod sokezer fiatalját 16 küldött képviseli majd Varsóban az ifjúság nagy nemzetközi seregszemléjén. A megye kohász, bányász, paraszt és értelmiségi fiataljainak békevágyát tolmácsolják a találkozón, amelyen baráti kezet nyújtanak egymásnak a világ legtávolabbi részén élő fiatalok. A pályaudvaron a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁVAG Gépgyár és több más üzem DlSZ-szervezete, a városi DISZ-bizottság és az úttörők képviselői gyönyörű virágcsokrokkal üdvözölték a Lengyelországba induló küldötteket. A Lenin Kohászati Művek ifjúsági zenekara vidám indulóval köszöntötte őket, majd Koós Béla elvtérs, a megyei DlSZ-bizott- ság titkára mondott búcsúbeszédet: — Tolmácsoljátok a magyar ifjúság forró üdvözletét a VIT-en — mondotta. — Adjátok át azok köszöntését, akik több szén és acél termelésével, a mezőgazdasági munka időben való elvégzésével készültek a találkozóra. Mondjátok el, hogy országunk fiataljai részt vállalnak a béke megvédésében, minden erejükkel azon lesznek, hogy a béke ügyét győzelemre vigyék. A küldöttek sok kedves ajándékot vittek magukkal, melyeket a megye fiataljai készítettek nagy szeretettel a VIT-re. A díszes szép bányászlámpa, a kohászok emléktáblája, a gyönyörű albumok mellett ott volt a mezőkövesdi matyólányok ajándéka, blúzok, mellények, babák. Küldötteink sok szép tervvel indultak a hosszú útra. Sződi Pál, az ózdi Kohászati Üzemek technikusa a gyár sok ezer fiatalja képviseletében gazdag tapasztalatot akar gyűjteni további munkájához. Tanúimé-' nyozni akarja á külföldi fiatalok életét, munkásságát. Reméli, hogy több üzemet meglátogathat, elsősorban a hegesztés és gépalkatrészgyártás területén szeretne sok tapasztalatot szerezni. Varga Sándor répáshutai pedagógus leghőbb vágya, hogy elmondhassa, milyen boldog élete van a magyar ifjúságnak: minden lehetősége megvan a tanulásra, s bőven van módja sportra is; Borbély Sándor a megye vasutas ifjúságának képviseletében ment a VIT-re. Elmondotta, hogy szoros baráti kapcsolatot akar kötni külföldi fiatalokkal, akikkel később levélben cserélné ki tapasztalatait, munkamódszereit.
